Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-29 / 176. szám

Bányai György cséplőmunkacsapata a 200 mázsás átlagteljesítményének tokozásával harcol a legjobb munkacsapat címéért Szabadszálláson az osztály­ellenség, a kulákság azt a rémhírt terjesztette a cséplő- munkások között, hogy nem természetben, hanem csak pénzben fizetik ki a keresetet. A cséplés elején ennek a rosszindulatú híresztelésnek egykét cséplőmunkás felült és kedvetlenül, immel-ámmal dolgoztak. így volt ez két héttel korábban Bányai György munkacsapatánál is. Ennek következtében az első napokban gyenge eredményt tudtak elérni. A szabadszállási gépállo­más vezetősége idejében fel­figyelt a hibákra és leleplez­ték az ellenség hírverését. — Mhjor László brigádvezető, Bányai Györgv munkacsapat- felelős ebédszünet alkalma­sai a cséplőmunkásoknak el­mondották, hogv keresetüket valamennyien természetben kavják meg a cséplés befeje­zése után. Addig is családon­ként GO kilogramm kenyérga­bonát vihet haza mindenki előlegként. A cséplőmunkacsapat meg­vitatta a ceéplési rendeletet. Valamennyien helyesnek tartják a rendelkezést^ mert hiszen a becsületes dol­gozókat segíti, akik mindad­dig a gép mellett maradnak, míg a cséplést be nem feje­zik. Miután a cséolőmunka- csapat mélyebben megismer­te a rendeletet, elhatározta, hogy mindennap felülmúlják az előző napi teljesítményt. Igv is történt. Először 137, 152, 188, 205, majd 213 és így tovább haladt a teljesítmény. Hamarosan birtokukban ke­rült a községi tanács verseny­zászlaja. De amikor a 232 mázsás tel­jesítményt elérték,^ a kun- szeutmiklósi járási tanács vándorzászlaját is megkap­ták. Ugyanebben az időben a szabadszállási gépállomás DISZ-szervezetének a ván­dorzászlaját is elnyerték. A kezdeti eredmények a cséplőmunkacsapat tagjait föllelkesítették. Elhatározták, hogy a napi 200 mázsás eredményt min. dig felülmúlják. Ennek érdekében versenyt szerveztek egymás között. — Zakariás Imre részzsákos « mérésnél és az elszámolásnál segít. A két cséplőgépetető, Török András és Farkas Ist­ván az egyenletes, folyama­tos gyors etetésre tett ígé­retet. A kévebánvók, a szál mabordók: Horváth Ferenc, Czombos Sándor, Czombos János, Zakariás Sándor, Bog­nár Sándor, Hofmaister Im­re, _ Zsoldos László, Kozma Bálint, Uácz Károiv, Szües Ferenc versenyt alakítottak. Hasonló verseny indult a tö- rekkaparók és kazalosok kö­zött is. Dévai János, G. Kiss László, Bognár Ferenc, Fa- zokas József, Pauu Mihály, Boezka Mihály, mind-mind versenyben állnak egymással. A munkacsapat a felvilágo­sítás során július 24-én, csütörtökön délben befejezte az augusztus 10-ig előirány­zott rayonirozott terület cséplését. A 21 dolgozó most másik körzet csépléséhez fogott. A munkacsapat tagjai fogadal­mat tettek arra, hogy a csép­lés végéin átlagosan 210—220 mázsa tesz a napi átlagos eredményük. Ezzel akarják biztosítani maguknak a leg­jobb munkacsapat jelzéssel díszített vándorzászlót. Va­lamennyi dolgozó tudatában van annak, hogy a megye leg­jobb öt munkacsapata jutal­mazva lesz. Az első 4000, s második 3000, a harmadik 2000, a negyedik 1500, az ötö­dik pedig 1000 forint jutal­mat kap. Bányai György munkacsapatát ez is lelkesíti a jobb és több eséplési ered­ményre. Nemcsak a szabadszállási gépállomás csénlómunkaesa- patai, de a megyében több cséplőbrigád példát vehet Bá­nyai György munkacsapatá­nak lendületes munkájáról. Minden becsületes embernek egyformán érdeke, hogy mi­nél hamarabb élésénél jünk, hiszen annál több gabona ke­rül a dolgozó nép asztalára. Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság és Albánia tervjelentése A Bolgár Népköztársaságban közzétették az állami tervbí zottság jelentését a bolgár nép- gazdasági terv teljesítésének eredményeiről 1952. második negyedében. Az ipar teljes termelési tervét 200.2 százalékra teljesítette. Az ipari termelés a műit év második negyedéhez viszonyít­va 19.4 százalékkal emelkedett, BERLIN A Német Demokratikus Köztársaság állami tervbizott­ságának jelentése megállapítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban az ipar 1952. második negyedévi tervét 101.1 százalékra teljesítette. Az ipari termelés 1951. második negye­déhez viszonyítva 13 százalék­kal emelkedett. TIRANA Az állami és a szövetkezeti ipar 100.3 százalékra tel. jesítette a tervét. Túlte jesítet- ték előirányzatukat a bányaügyi minisztérium, az iparügyi mi. nisztérium és a helyi ipar ipar­ágai. „Mártírjait- a munkásosztály nagy szívébe zárta../' göit, mert még- a tárgyalóte­rem gondosan megválogatott közönsége is. de különösen a külföldi tudósítók lélegzet' visszafojtva hallgatták Sa.lat és Fürst szavait Egyetlen szóval sem védekeztek, de vé­delmezték a pártot, hirdették az eszme legyőzhetetlenségét. Rendíthetetlen bátorsággal n’éztek szembe ^ Lírákkal szétzúzták vádjaikat s egész brutalitásában leü.ezték le a fasizmust. Hányszor kiáltott rájuk Törekv: „Elé’: !”-,Nem tűröm!” , t.Megvonom a szót!” És ők mégis beszéltek. Nyugodtan fogadták az íté­letet, nem vártak kegyelmet az ellenforradalom gyilkosai­tól. Utolsó üzenetüket a párt- boz küldték. Sallat üzenete: „Úgy halok meg, kommu­nistához méltóan, ahogyan éltein!” És mindketten utolsó lehelletükig éltették a pár­tot, a forradalom, a szocializ­mus ügyét. Megmentésükéi' harcolt az egész haladó emberiség- a leg­jobbak emelték ; fel kemény tiltakozó szavukat: Romaiu Rolland, Thomas Mann, Hen­ri Barbusse, Kätjho Kollwitz, a világh.rü grafikus. Louis Aragon, Vaillant-Couturier a még sokan, nagyon sokan. Arhangelszktől New Yorkig harsogott a dolgozó milliók szava... De a rdagyar fasi/ mus gyilkolni akart, hogy kommunisták veiében áztat­hassa a népet gúzsbakötő k? telet. A Pravda így írt a kivég zcs után: ,-Á magyar műit1 kásosztály, amelynek győzel­méért elvtársaink emelt főve’ mentek a bitó alá, földig rombolja a magyar kapitaliz­mus korhadó épületét, helyé­be megteremti a saiiát hatat' mát és bosszút áll a proletá í'iátus mártírjainak halálá­ért.” És ma valósággá lettek Sál ' Iái Imre szavai: „Közeleg egy szebb és jobb korszak és ez * mi harcunk eredménye lesz.’’ „Gyárak gőzében, zsellér odúkban, s a részes araló nyomorult tizedik keresztje mellett s ahol az etető a telt kévét a dobba vad haraggal dobja, mindörökre zúg a kiállás, „testvéreink megbosszulnak minket!" I Halotti beszéd” című ver­sében, moszkvai emigrációjá­ban írta ezeket a sorokat a forradalmár költő, Komját Aladár. Sallai Imre és Fürst Sándor voltak azok a mártí­rok, akik húsz esztendővel ezelőtt a bitó alatt kiáltották a hóhérok szemébe: „Testvére­ink megbosszulnak minket!” Az ő szavukat, az ő emlékeze­tüket dübörögte tovább a le­gördülő kőszikla erejével a költő verse... Hús-/, esztende­je,, 1932 július 17-én hirdette ki a fasiszta „igazságszolgál­tatás”. hogv megkezdődött Sallai és Fürst ellen a statá- riáüs eljárás. Árulók és spic­lik segítségével 15-én fogta el őket Hain Péter rendőrsége A letartóztatások csak 20-án kerültek nyilvánosságra a sajtóban, 27-én kezdetét vette a statáriális eljárás és 29-én l’öreky vérbíró e nökletével lezajlott a „tárgyalás”. Még aznap délután fél ötkor, a gyüjtőfogház udvarán bitón végrehajtották a halálos ítéle­tet. Kivégezték a magyar szabadság ügyének két lán­goló harcosát, „az illegalitás ezernyi veszélyével, a fékte­len fasiszta terrorral és sta­táriummal szembeszálló Kom­munisták Magyarországi Pártja katonáinak két leg­jobbját” — ahogyan azt ak­kor a párt röpcédulája hírül adta. Az elfog-atástól a tárgyalás napjáig szüntelenül működ­tek a rendőrség -.vallatói”. A tárgyaláson az ügyvédek fel­mutatták a kínzókamrából ki­csempészett véres ingeket, Sábái és Fürst ingeit. Töreky inéit óságos úr, a vérbíró egyik dührohamot kapta « másik után. Joggal dühön­II é 1 f ő í o 1 li I r o I Az egyiptomi eseménye Az iráni és egyiptomi ese­mények egy időben robban­tak ki. Arra lehet következ­tetni, hogy a teheráni és kai­rói udvarra támaszkodva az amerikai imperialisták indí­tották el az eseményeket, hogy közelkeleti terveik útjá- ból eltávolítsák az. akadályo­kat és mindkét területen meg­törjék a nemzeti ellenállást. Moszadik puccsszerű menesz­tésével és Kávám esz Szalta- Ue kinevezésével azt akarták elérni, hogy Iránt belekény- ezerítsék a nyugati államok érdekközösségébe és az ame­rikaiak vegyék át e területen az angolok pozícióját. Nagy­jából ugyanerről van szó Egyiptomban is. Az egyiptomi események forrpontra jutottak. Faruk király „kritikus helyzetéről” már a múlt héten cikkek so­rát írták az angol lapok. A király most távozni kénysze­rült. Lemondott a trónról cse­csemőkorban lévő fia javára. Ez azt jelenti, hogy a király­ság megszűnt a hatalom bir­tokosa lenni Egyiptomban. Ismeretes, hogy a király és szükehb környezete kísérletet tett Egyiptomnak a nyugati, illetve közelkeleti támodó rendszerbe való bekapcsolá­sára. Az angol l)ailv Herald ezzel kapcsolatban azt írta, hogy a király híve a Nyugat felé való tájékozódásnak, de még saját hadseregében sem bízik» Ismeretesek annak az élénk , diplomáciai tevékenységnek” a részletei is. amelyet Caffe- rr, az .USA nagykövete fej­tett ki az utóbbi betekben Kairóban. A nagykövet azt javasolta Faruk királynak hogy az egyiptomi hadsereg irányítását bízza az Egyesült államokra, ahonnan pénzt, felszerelést és szakértőket kül­denek „a hadsereg átszerve­zéséhez és korszerű kiképzé­séhez”. Ez gyakorlatban az egyiptomi hadsereg kiszol­gáltatását jelentené az ame­rikaiaknak. Nagyarányú ka­tonai építkezéseket is tervez­tek a Szuezi-esatorna tájékán és az ország más pontjain,' a jól bevált módszer szerint: amerikai „szakértők és kato­nai tanácsadók” közreműkö­désével. Amerika egyiptomi nagykövete még azt is java­solta. hogy kössön a két állam új kereskedelmi egyezményt és nyújtson kedvezményeket Egyiptom az amerikai nagy­tőkének. Az egyiptomi események arra mutatnak — legalább is a jelek azt bizonyítják —• hogy az amerikai beavatko­zásnak döntő része volt a vál­ság kirobbanásában. Az amerikai acélipari muukások győzelme 650 ezer amerikai acélipari munkás 54 napig tartó ke­mény és inega.kuvás nélküli harcával jelentős csapást mért a reakció egységfront­jára és új bérszerződést ért el. A hat legnagyobb ameri­kai »céltársaság és a kormány képviselői hozzájárultak ah­hoz, hogy az acél-munkások órabérét íö centtel, az óra­bérhez nem tartozó más mun­kadíjakat 5 centtel emeljék. Részleges győzelmet aratott a munkásság abból a szempont­ból is, hogy a megegyezés alapján a gyárosok ezentúl csak szakszervezeti tagokat al­kalmazhatnak üzemeikben. Az acélmonopóliumok vezetőinek merev ellenállása és a kor­mány képviselőinek mester­kedése következtében nem si­került megvalósítani a mun­kások eredeti követelését: a 20 centes órabéremelést. A Eeuter-bírügynökség „az amerikai történelem leOhosz- szabb és legköltségesebb acél­ipari sztrájkjának” minősí- tetto a munkások hatalmas bérmozgalmát, amely négy milliárd dollár veszteséget okozott az acélipari társasá­goknak. Az Iron Age címü szaklap szerint a sztrájk kö­vetkeztében köz.J. 17 milHó tonna acélt vesztett az ame­rikai hadigazdaság. Egy má­sik lap kiszámította, hogy eb­ből az acélmenny Légből kö­zel 0 millió gépkocsit, va'Jy kb. 270 ezer közepes nagysá­gú tankot lehetett volna gyár­tani. A győzelmes sztrájk az Egyesült Államok dolgozói­nak legszélesebb körű támo­gatásával folyt íe. A legtöbb iparág dolgozói szolidaritást mutattak, a farmerek élelmi­szerrel segítették a sztrájk­ban álló munkásokat. — A sztrájk körülményei világo­san kifejezésre juttatják, hogy Amerika do'gozói egy front'd alkotnak a kormány munkásellenes és háborús politikája ellen. Kortes-hadjárat Amerikában A közelmúltban zajlott le Chicagóban az amerikai Köz- társasági Párt és a Demo­krata Párt elnökjelölő kon­gresszusa, A kongresszusok­nak legfőbb célja az volt,: hogy port hintsen az ameri­kai polgárok szemébe é* elhi­tesse velük, hogy az elnökje­löltek kiválogatásába bele­szólása van. Lényegében azonban mindkét párt kon­gresszusán a leggazdagabb bankárok’ gyáriparosok dön­töttek az elnökjelölt kivá.a-z- tása kérdésében. Az egyik amerikai lap megírta, hogy a Demokrata Párt kongresszu­sán például több mint 150 milliomos vett részt, küldött­ként, Mint ismeretes, a Köz- társasági Párt Eisenhower tábornokot választotta elnök- jelöltjévé. Ez a tábornok egy esztendővel ezelőtt még azt sem tudta, hogy melyik párt színeiben induljon. Egyálta­lán nem véletlen, hogy a má­sodik világháború „győztes hadvezére” végül is a Köztár­sasági Pártot, választotta, il- ietve a Köztársasági Párt: Eisenhowert. A „nagynevű” tábornok ugyanis a legbefo­lyásosabb amerikai nagytőké­sek zsebében van- akik úgy vé.ik, hogy a mostani válasz­tásokon a Köztársasági Párt­nak vaunak nagyobb esélyei. Eisenhower jelölése növeli a Demokrata Párt nehézségeit. Ennek, a pártnak nincs meg­felelő „nagy embere”, akit a tábornokkal szembeállíthatna. Az is baj, hogy a Truman- kormány baklövéseiért, a há­borús terhekért, a hatalmai méretű megvesztegetésekért,, panamákért ezlj a pártot te­szi felelőssé az amerikai köz­vélemény. így természetes! hogy nem anny’ra népszerű. Ennek ellenére nem mondott- le ez a párt sem a győzelem-* rőt hiszen nein tette félre őket teljesen az amerikai nagytőke. A Demokrata Párt végül is Stevesont. jelölte. Ez a férfiú a nyugatamerikai ipar és pénzvjilúg érdekeit képviseli. 1941-tjől 44-ig a ha­ditengerészeti riiiniszter, 1944- ben pedig a külügyminiszter különleges helyjettese volt. — Egyes kormánykörök úgy beszélnek róla, hogv pártja „mérsékeltebb” tagjai közé tartozik, ami azt jelenti, hogy teljes mértékűén egyetéit Truman politikájával és híva a háborús uszításnak. Az elnökválasztás első me­nete véget ért. Kezdődik a második. Ez ajízal jár majd előreláthatóiagj hogy a két párt még több! gorombaságot 6zói> egymás fejére- mbit ed; dig. Az amerikai néo az egyik párttól sem várhat semmi jót. A nép érdekeit ezeken a k iiszöböná hó válasz fásokon csak a haladó párt programja fejezi ki. Ez a program a fegyverkezés csökkentését, a, szabadság jogokat eltipró tör­vények hatálytalanítását, a négerek teljes 'egyenlőségének biztosítását és nem utolsó sorban a koreai háború mi* előbbi befejezését követeli.

Next

/
Thumbnails
Contents