Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-24 / 95. szám
A jugoszláv nép harca a Tíio-hlikk ellen tőiben. Tito lapja, a „Borba” beismeri, hogy egyedül Fenicá- ban — az ipar egyik központja, ban — naponta mintegy 100— 110 vagon marad kirakatlanul. A nép ellenállásától felbőszített titóisták börlönbevetik és agyonlövik a hazafiakat, bírósági pereket rendeznek ellenük. így 1951. végén Beigrád- ban 110, Bradinában 29 vasutas ellen indí-.ottak per; és közülük kettőt halálbüntetésre ítéltek. Borban egy csoport bányászt húszévi kényszermunkára ítél. tek, a krekai bányászok és tisztviselők egy csoportja szinten hosszabb kényszermunkabüntetést kapott. Jugoszlávia agyonkínzott, agyonnyomorgatott dolgozó parasztsága egyre tevékenyebben felveszi a harcot a Tito-kjikk ellen. A jugoszláv parasztságot sanyargatják Tito falusi ügynökei, kíméletlenül kizsákmányolják a kulákok. akik megkaparintok Iák a jugoszláv gabonatermelők legjobb földjeit. Jugoszlávia 70 ezer kuiák-gazdasága ma két és félszer annyi földdel rendelkezik, mint a 629 ezer dolgozó paraszt gazdasága. A dolgozó parasztok vetésterülete évröl-év. re kisebb lesz. A Vajdaság és Szlovénia szántóföldjei Jugoszlávia éléskamrái 1951-ben 65 százalékban bevetetlenek maradtak. A fas'szta Titó-rendszert gyűlölő dolgozó parasztok meg. tagadják a gabonabeszolgálta. tást, nem hajlandók a súlyos adókat fizetni. Az adószedés rendszerint nyílt csatává válik a parasztok és az adószedők között. A haladó jugoszláv értelmiségiek közül is egyre többen indulnak harcba a Tiio-klikk ellen. Az értelmiség ellenállásának különösen elterjedt formája az ország militarizáiását célzó intézkedések bojkottja. Az ellenállásban kitűnik a fiatal műszaki értelmiség. Például a belgrádi Építészeti Főiskola 47 végzett hallgatója közül 44 megtagadta a különböző katonai építkezések ve. zetését; a hatóságok által Boszniába küldött 17 mérnök Nyúl meg annyi van itt, hogy se szeri, se száma... Öreg anyókám, mikor meglátta Iliimet, kiejtette kezéből a lábast, nem akart hinni a szemének. Persze nem ijedtében, hanem a nagy öröm től és meglepetéstől. Képzeljék csak el az elvtársak, ha most magukhoz csak úgy egyszerűen beál ítana Vladimir Iljics, maguk *e tudnák, hova ültessék, mivei tiszteljék meg. Mi aztán Leninnel kimentünk az erdőbe. A hó barátságosan ropogott, a lábunk alatt. Egy helyen Vladimir Iljics beleakadt egy faágba, teleszóródott hóval, még a galérja mögé is behullt n hó, ő meg csak nevetett rajta. Csak ment és örült mindennek, ■mint egy kisgyerek. Mentünk» csak mentünk az erdőben, egyetlen lövés néi- kül. Bárcsak akármilyen vad utunkba akadna! De nem» mintha mind kipusztult volna. Pedig már lassacskán alkonyodul kezdett. Mea egy órát barangoltunk — és méa mindig semmi. Lenin meg úgy láiszik fáradhatatlan vadász, egy csöpp fáradtsáa sem látszik rajta. Én megyek I'ljics mellett, de félek ránézni. És lépésről lépésre szinte■ fáj a szivem a bosszúságtól: hát ma már semmisem sikerül? Megyek és hallgatok. Lenin is hallgatva megy, csak nagyokat lélegzik. Még egy kis idő elmúlt, de semmi eredmény. Emlékszem, megpróbáltam valamit kigondolni, mondani akartam valamit Leninnek, erről a nagy szégyenről, — de egyetlen szó sem jutott, eszembe. közül pedig csupán kettő jelent meg a helyszínen. Húsz elektromérnök közül csupán egy volt hajlandó katonai építkezésnél dolgozni A belgrádi banditák terrorral igyekeznek megfélemlíteni az értelmiséget, a tanulóifjúságot, megvesztegetéssel és más aljas módszerekkel próbálják megbontani soraikat. A titóisták az állami ösztöndíjakat arra használják fel, hogy a maguk oldalára vonják a tanulóifjúságot. Ez azonban nem sikerül. Szerbiában a íöbbezer ösztöndíjas közül mindössze 80 maradt, akik az UDB jegyzéke szerint a „megbízhatók” közé sorolhatók. 1950 —1951-ben 1236 hallgatót zártak ki a belgrádi egyetemről azért, mert nyíltan állást foglaltak a Tito-klikk ellen. Ez év március 29-én letartóztatták a belgrádi diplomata.képző iskola 17 hallgatóját. A le'artózíatotta- kat „kominformizmussal” vádolták meg, vagyis avval, hogy meg akarták dönteni a fasiszta rendszert. 1952. elején a Tito- fasiszták megtorló rendszabályai közel 150 ezer ifjúra és leányra terjedtek ki. Egyre átfogóbb arányokat ölt az ellenállási mozgalom a jugo. szláv hadsereg katonái és tisztjei körében is. Erről tanúskodnak azok a röplapok, amelyeket a jugoszláv hadsereg tagjainak „harcosok szövetsége” nevű illegális szervezete bocsát ki és terjeszt. A belovári hadosztály, ban tavaly húsz magasrangú tisztet ítéltek el azért, mert bí. rájni merték az amerikaiakat. A zágrábi körzetben több mint száz tisztet végeztek ki, többek között Mrakovics alezredest, a 2. hadtest politikai osztályának vezetőjét, akinek az volt a bűne, hogy kijelentette: ,,A jugoszláv hadsereg helye nem az imperialisták oldalán van, hanem azoknak az oldalán, akik a békéért harcolnak.” Növekszenek és izmosodnak Jugoszlávia hazafias erői. amelyek a Tito.kiikk elleni aktív harcban látják az útat hazájuk megmentése, a béke és szocializmus táborába való visszavezetése felé. A. Tucsnyin. Csak vártam, vártam, hogy Iljics megáll, földhöz vágja, a puskáját és hangosan oda- kiált nekem: — Eh, te öreg fecsegő — te magad vagy a fajdkakas. Látszik, milyen nagyszerű itt nálatok a vadászterület. T izénkét fontos süketfajd> a nyulaknak meg se szeri, se száma! Bár csak egyetlen lös egyfontos fiirjecske kerülne a szemünk elé ... Ki se mondhatom, mennyi- ve elszomorodtam. Kiértünk, a tisztásra és halijuk, mintha recsegnének az ágak a, bokrok között. Iljics meg én felfüleltünk, nekem meg a szivem — tak- tak-tak — hevesebben kezdett verni. Gondoltam — csak valami vadat felvernénk! A recsegés erősödik, n, bokrok mozognak és — a tisztásra két gyerek lép ki — Minyka és Szerjózsu, a méntelepről. Odajönnek hozzánk: — Jó estét, Vászjuk bácsi! Én valamit morogtam nekik, de Vladimir lenes barátságosan kérdezte: — No, legények, hát jó volt a séta ? — Jó ám — válaszolnak. ■— Hát a leckét megtanultátok? — Megtanultuk! — Nagyon helyes, akkor jó sétálni, amikor kész a lecke — mondta Vladimir Iljics és mosolygott. Amikor n gyerekeket megláttam, hirtelen va ami eszembe ötlött, egészen melegem lett tőle. Én most mindjárt elküldöm Mimikát,' gondoltam magamban. Minyka ügyes gyerek, gyorsan visz- s.zájön. Csak hogy hívjam Hogyan kerültem szakérettségire Szegény paraszfcsaiádbó! származom. Szüleim a múltban a kulákok szolgái voltak. A felszabadulás után megváltozott az életünk, mert földet kaptunk A múltban tanulni szeret, tem volna, de sajnos szüleim rossz anyagi helyzetüknél fogva nem tudták fizetni az iskoláztatást. Altalánosiskolai végzettségem után alkalmi munkát kerestem. Később szüleimmel együtt dolgoztam a kuláknál. Felszabadulás után megtudtam, hogy Pesten délszláv nyelvű pedagógiai főiskola nyílik. Ekkor elhatároztam, hogy folytatom tanulmányaimat. A DlSZ.szer- vezeten keresztül kértem a felvételemet, melyet rövid időn belül meg is kaptam. Nagy öröm fogott el, hogy újból tanulhatok. Szeptember óta vagyok iskolában, nyugodtan tanulhatok. Megvan adva minden lehetőség a biztos és nyugodt tanuláshoz. Kollégiumi ellátáson kívül még ösztöndíjat is kapok. A múltban mindez nem volt megadva egy szegény munkás., vagy pa- rasatgyermeknek. Ezt a lehető, séget a Szovjetuniónak ős szeretett Sztálin elvtársunknak köszönhetjük, mert ö szabadította fel hazánkat. Nekünk, déiszlávoknak kü- :önösképpen nagy változást ho. zott a felszabadulás, mert most saját anyanyelvűnkön tanulhatunk. A múltban az anyanyelvűnk használata nem volt szabad. Amikor kikerülünk a föis. kóláról, saját nyelvünkön taníthatunk, mert biztosítva van Magyarországon minden nemzetiségnek, hogy a saját nyelvét szabadon tanulhatja, taníthatja és használhatja. Most örömmel tanulok, mert tudom, hogy jobb és több tanú. (ásómmal egy szilárd kő leszek a szocializmus bástyáján. petres József, a Nemzetiségpedagógiai Főiskola hallgatója, Budapest. Egy téli nap Nyolcvankét, évvel ezelőtt született a szibériai Sziin- birsekben — ma Ulja- novszk — Vladimir lljics Lenin, a bolsevikok partjának mefjdianitója, a vi~ laç első szocialista államának megteremtője, az emberiség legnagyobb jótevője, vezére és tanítója. Születésén ok n vole va n kei - teáik évfordulója alkalmából közöl jük Radhev elvtárs visszaemlékezését. Haragos, szigorú tél volt abban az évben, valódi orosz tél. Egy rnéntetepen dolgoztam akkor- nem messze Moszkvától. Öreg anyókámmal együtt egy kis házikóban éltem ai istállók mciiett. Szabadidőmben néha vadás z- gattam, vidékünk gazdag volt vadban. Egy szép téli napon vár átlón vendén érkezett hozzám Moszkvából. Emlékszem rá, mintha ma volna, a házikónk ablaka alatt felbúgott egy autó motorja, pedig mi, aznap éppen délig szándékoztunk cd udni. Magamra kaptam, a bundát és kimentem ■ megnézni, hogy ki, érkezett. Égy bőrkabátos ember szólít ki az an1 óból, és egyenesen felém tartott. — Jó reggelt Vászjuk bácsi örülök, hogy élsz és egészséges vagy, rég nem láttuk egymást. Nem ismertem meg rögtön, de aztán kiderült, hogy a moszkvai, unokaöcsém. * — No — mondom - - szép> hogy nem felejtetted •?' a nagybátyádat! Köszönöm a A jugoszláv nép az utolsó években nchéz iskolát járt ki és sok mindent megtanult. Egyre világosabban fel. ismeri, milyen szörnyű szakadékba vezetik az országot a titóisták, s egyre aktívabban bekapcsolódik a fasiszta rendszert aláaknázó ellenállási mozgalomba. A Tito.rendszer elleni harc élcsapatában a munkásosztály halad. Ellenállása egyre szer- vezetiebb jelleget ölt. Sztrájkokat rendez, ellenáll a kényszermunka-mozgósításnak, megta. gadja a termelési programm teljesítését, illegális röpiratokai terjeszt, stb. A műit évben a trepcsai bányában több mint háromezer ember sztrájkolt. Ugyancsak sztrájkok voliak a sziorai kohászati gyárban, a Maribor közelében lévő vagon- javítőgyárban, a szerbiai fa- kitermeléseknél és más vállalatokban is. Ti tóék vérbefojtották ezeket a megmozdulásokat de nem törhették meg a jugoszláv hazafiak akaratát. A munkások tömegesen hagyják ott a litóista szakszervezeteket, amelyek a belgrádi klikk fasizáit szervet a munkásosztály elleni kémkedésre és provokációra. Rövid idő alatt több mint félmillió tag tépett ki a litóista szakszervezetekből. A dolgozók ezzel nyíltan kifejezésre jutat. Iák ellenséges állásfoglalásukat Tito-rendszerrei szemben. Ugyancsak tömeges jelleget öltött a dolgozók eltávozása a bányákból és a hadiüzemekből. A miovi ércfejtőben például a ig maradt meg a munkások fele. A bori bányából ezer bányász megszökött A kosztoláci ércfejtökben a bányászok eiszö. kése következtében 30—40 százalékkal visszaesett a termelés. A kakanyi, trepcsai, kojubarai, banovicsi, mezsicai ércfejtők az ellenállás fészkei lettek. Tömé. ges sztrájkok vannak a kikötő- munkások közölt, akik megtagadják a hadianyagok kiraká. »át és a hadászati nyersanyag Derakását. Sokezer nyersanyaggal és hadianyaggal megrakott vagon álj az Adriai-tenger kiköTOLLHEGGYEL Népkönyvtár a kocsmában A bajai körzeti könyvtár egyik dolgozója megdöbbentő 1a. pasztaialról számol be lapuiknak. Egy alkalommal munkája során Csikériára látogatott, hogy az ottani népkönyvtár munkáját ellenőrizze és tanácsaival támogassa a könyvtár, mozgalmat. Mivel tájékozatlak voit, a szövetkezeti vendéglőben megérdeklődte, hogy hol talál- hatja meg a népkönyvtárat. A vendéglő vezetője felvilágosította, hogy nem ken messzire mennie, a könyvtár a kocsmában elhelyezett egyik szekrényben van. Magyarázatképpen azt is hozzátette, hogy elég régóta ez a helyzet. Korábban volt ugyan helyisége a népkönyvtárnak, de a tanács valamilyen célra igértybe vette és a könyvtárszekrény a kocsmába került. Ugylátszik Cslkérián egészen különleges szempontok szerint írányílja a tanács a kultúrfor- radalom kibontakozását ! Vagy lalán úgy gondolják, hogy a Uul!úrforrada;om sarkalatos kér. dései között a kocsmák kuli ti. ráltabbá tétele első helyen szerepel ? Helytelen és eléggé e| nem ítélhető lebecsülése szociális I a kultúrforradaimtinkiiak ez a sajnálatos eset. A kulturális kérdések iránti ilyen nagyfokú ér. zéketlenség az ellenség ma|má, ra hajtja a vizet és kárt okoz szocialista kultúránk ügyének. Ma már egész népünk művelődik. Mind gyakrabban veszi kezébe a könyvet, mert tudja, hogy a jó könyv fontos fegyver a szocializmus építésében és a Szocialista kultúra a dolgozók közkincsévé vált. A csikérial tanács hanyagságáért és felelőtlenségéért a pártszervezetet is komoly felelősség terheli. Ha már a tanács el is fejejtkezeit róla, a falu kommunistáinak fel kellett volna figyelniük erre a felháborító állapotra és követelniük kellett volna a sürgős intézkedést. Helyesnek tartanánk, ha ezek után a csikériai lanács fontosságának megfelelő komolysággal foglalkoztta a könyvtár ügyével és azt megfelelő, méltó helyiséghez juttatná. * látogatód, kériki csak beljebb. — De én még vendéget is hoztam magammal — mondja az unokaöcsém — fogadd szívesen. A vendég kiszállt az autóból — alacsony zömök ember, füles téli sapkában, rövid szőrmebondóiban, hullna- csizmában, hóna. alatt meg kétcsövű vadászfegyvert tartott. Nagyon ismerődnek tetszett nekem az arca... — Valahol láttam már magát — mondtam, — de nem tudok rét emlékezni, hol. — Ez még nem nagy baj — felelte « vendén — mindenkire nem lehet emlékezni! Hát ismerkedjünk meg! Lenin... Hogy nem ismertem meg rögtön! Igaz, hogy életben lljicset eddig még nem sikerült látnom — csak fényképen. Rámeresztem a szememet és látom — olyan, mintha fényképe szóld volna le a falról. — Mit állsz itt egyhelyben — szólalt meg az öcskös. —• Fogadd hát a vendéget. De Vladimir. lljics közbevágott: — Kérem, csal: ne zavartassák magukat, nekem semmire nincs szükségem. Mélyen beszívta a fagyos levegőt és körülnézett. — Rég nem láttam ilyen paradicsomot... Itt még mintha az ég is más lenne... Hát jő vadászat esik-e errefelé? — Nagyszerű vadászterület ez, Lenin elvtárs — feleltem — a kamrában fekszik tegnap óta egy tizenkétfontos sűketfajd, meg négy kis fajd- kakas. tegnap löltem őket. félre, hogy a fülébe súg has' sak... Olyan öfíét vo't az, hogy most még beszélni is szégyen- lek róla... Azt a süket fa jdot. meg a nyulakat, amik nálam odahaza hevernek. Minyka gyorsan elhozhatná, bedobnánk egy bokor mögé, aztán később azt mondhatnánk> hogy Vladimir Djics lőtte azokat... 1 Ugylátszik. elkezdtem sa. játmagammcJ.', fennhangon beszélni, mert r, gyerekek ijedten néztek rám. Vladimir lilies pedig megkérdezte; — Mi van magával, Vaszi- lij Petrovies- Nem érdemes így elszontyolodni... Hát nem sikerült a vadászat, nem jétent az semmit. Én nagyon örülök, hogy bejártam az erdőt, egy kis friss levegőt szívtam, ha pedig egy nyúl két ült volna elebem, — lehel, hogy rá jső lőttem volna. Majd vadászunk, ha legközelebb eljövök. Milyen súlyos kő eseti le o szívemről! Úgy éreztem, hogy nem hallgathatom el előbbi ötlete- met, úgy éreztem, hogy cl. keli mondanom i dolgot Vladimír lljicsnek> könnyebb lesz a lelkem. É.i elmondtam. S ekkor mi történt! Vliidi mir lljics iVgy kacagott, hogy a könnyei csorogtok. 'Becsi) letszávamra! — Még. ilyen tréfás em- her!. . agyon ott nyíltakat... nekem ... n bokorba ■., És olyan jóízűen nevetett, hogy tóm.'ncadt a nevetése a gyerekek meg a hóba,, bukfenceztek a kacagástól.
