Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-02 / 78. szám

Ve ss zenek a pestis és kolera szövetségesei, az imperialista tömeggyilkosok ! Kövessék dolgozó parasztjaink az élenjárók példamutatását Ba ja do!a azó parasztsága a tavaszi munkában megmu­tatkozó ‘kezdeti lemaradást lelkes munkával igyekszik behozni. Ösztönző erővel bír­nak az élenjáró kis- és kö- sépparaztok, akik munkájuk mennyiségi és minőségi te'~ jesítésével begyűjtőn kötele' zetlségiik túlteljesítésével, az egymás közötti versenylen­dület elmélyítésével mutat­ják az utat társaiknak. Pél­dául Világos István dolgozó ki’paraszt tanácstaa nemcsak hogy elsőnek véaezte el a ta­vaszi. szántási és vetési mun­kálatokat, de tudatosító műm Icájával paraszttársai köré­ben rámiáat az időben elvéy tett munka jelentőségére. — Világos István, aki büszke arra u kitüntetésre> hogy jó ■munkájával kiérdemelte a megye Békeharcosa címet, a begyűjtési kötelezettségét is túlteljesítette már. Cziczinger József középpa­raszt is ott van a tavaszi munkát teljesítők soraiban. Március 9-re vállalta, hogy beadási kötelezettségén kívül egy szarvasmarhát is bead. Vállalását teljesítette, ugyan­úgy, ahogyan eleget tett e ső félévi tojás- és baromfibe­adási kötelezettségének is. — Most április l tiszteletére vállalta, hogy június hó 30-ig kötelezettségén felül egy hí­zott sertést ad be. Vátesik János dolgozó kisparaszt ta­nácstag is példamutatóan ki­veszi részét a munkából és a begyűjtés teljesítéséből. Már­cius 9-re vállalta< hogy tojás- és barcnnfibegyüjtési kötele­zettségének teljes egészében elegei tesz. Vállalását telje­sítve, most vállalta, hogy áp­rilis í tiszteletére egész évi tojás és baromfi beadását 200 százalékra növeli. Ennek a teljesítésnek nagyobb lendü­letére versenyre hívta ki Ba­kó István középparasztot, aki a versenykihívást elfo­gadta. De még számosán vannak az élenjárók. De vannak vi­szont olyanok is, akik nem követik társaik lelkes mun­káját, akik nem az élenjárók példamutatásait követik. — Ezek közé tartozik Sörös György Fehér-utca 21. szám alatti lakos. Nerf csak hogy a munkáját hanyagolja eb de spekuláns módon ki akart bújni az áÜatbegyüjtés tel­jesítése elől. Az állat össze­írás során nem kevesebb, mint 20 birkát, 1 lovat és egy malacot igyekezett elrejteni, hogy aztán ezeket feketén levágva, busás áron a fekete­piac eresztékein bocsássa áruba. Sörösről egyebekben kiderült, hogy eddig már há­rom birkát vágott te feketén, hogy ezzel is akadályozhassa kétéves állattenyésztési ter­vünk sikerét, líurucz Gyula Ntídasdi-utcai lakos sem igen iparkodik a tavaszi munká­latok teljesítésében. De mint kiderült, három sertésre ka­pott vágási engedélyét meg­toldotta egy sertés feketevá­gásával is. Ezek a dolgozó parasztok Sámás, Kajszi és Gergity ku- Iákok uszályába kerültek és hallgattak suttogásaikra. De hozzájuk méltó kulúkok Tronicsek János és Gruber József’ akik a borbegyüjtést szabotálják. A kulúkok minden rést kihasználni igyekeznek, hogy ezen át befurakodva kártevő tevékenységet fejthessenek ki. Ezért fokoznunk kelt a felvilágosító munkát és az egyéni meggyőzés erejénél a helyes útra kell vinnünk az olyanokat, mint Dikán János Templom-utca 6., Bálity Jó­zsef Kákony-utca 29, Stettier István dolgozd parasztokat, akik lebecsülik az élenjárók példamutatásait és előbbre tartják a fafuvarozást, mint a tavaszi munkálatok időben való teljesítését. BÉKASI BÉLA, tanácselnök, Baja. Mezőgazdasági tanácsadó Tavaszi rügyíakadás előtti permetezések a gyümölcsösben A gyümölcsfák ..pajzstetvei és gombakártevői ellen való eredményes védekezés szűk" ségessé teszi és a rendelet is kötelezően előírja a rügyfa" kadás előtti gyümölcsfaola- jos és mészkénleves permete­zéseket. Gyümölcstermelő szocialista szektorainknak és dolgozó parasztságunknak egyformán tudni kell azt, hogy egészséges, pajzstetű- fertőzéstől és gombabetegsé" gektől mentes gyümölcsöt csak akkor tudnak előállttá" ni. ha a legfontosabb mun; kákát, a rügyíakadás előtti permetezéseket végrehajtják. A permetezéshez szükséges védekezőszerek használata, gyümlöcsfaf aj tűnként, válto­zó. Ahna- és körtefáknál< vala­mint szilvánál és ringlónál: erős pajzstetűfertőzés esetén 5 százalékos gyümölcsfaolaj- jal, közepes és gyenge pajzs* tetűfertőzöttség esetén téli hígítású mészkénlével kell permetezni. Kajszi- és őszibarack, va­lamint meggy, cseresznye és mandulafáknál: téli hígítású mészkénlével történik a per­metezés. A mésztkénlé főzéséhez a szükséges kénport és az ola­jos szert a termelők a föld­művesszövetkezetekben és a háztartási boltokban szerez­hetik be. a meszet pedig me­zőőri igazolásra a községi tanács jóváhagyásával szin­tén a földművesszövetkezetek és a Tüzép-lerakatok adják ki a termelőknek. Nagy Lajos. Levelezőnk írja: A Kiskunfélegyházi Középne. héjj Vasszerkezeti Gyár átkép­zés szerelői örülnek, hogy a szerkesztőséghez írt levelükkel segítséget nyújtanak a párt sajtójának munkájához. Levelükben köztik, hogy a Kossuth, és a Petőfi-brigád vál. talta, hogy egy-egy T-fO oszlo. pót terven felül elkészítenek. Zsigó István és Mois Béla vál­lalták hazánk felszabadulásának 7. évfordulójára, hogy a vállalá. sukon felül társadalmi munká­ban még egy oszlopot elvégez, nek, a hozzájuk beosztott át. képzősöknek munkamódszerü­ket átadják és megszerveznek egy levelezőkön. Molnár Imre, a Középnehéz Vasszerkezeti Gyár brigádvezetője. NÍRNIVÍlOK <S PAHTBlZALMIAK SZAMARA nélkülözhetetlen az agitáció« munkában A kommunizmus nagy építkezései Befejezéshez közeledik a hajózható Volga-Don csat0rna egyik nagy építkezése, a clmljanSzkajai vízieröközpont. Képünkön a szerelők, betonozok a gát támfalát embernagyságú burkoló­lapokkal fedik. Baja és a bajai járás dolgozói lelkesen készülnek április 4 megünneplésére Baja város dolgozói lelke­sen készülnek április 4, a felszabadulás örömteli nap­jának méltó megünneplésére. Már 3-án este kezdetét veszik a városban az ünnepségsoro­zatok. Az üzemekben és a körzeti a 1 nőszervezetekben mindenütt ünnepi pártnapo- kat tartanak. A DISZ fiatal­jai pedig fáklyás felvonulá­sukkal köszöntik a nagy nap előestéjét. Másnap, április hó 4-én ünnepi nagygyűlés lesz 9 órai kezdettél a* Urániá­ban. Az ünnepi beszédet Ta­vaszi József, a Gyapjúszövet­gyár üzemi vártszervezetének titkára tartja. A nagygyűlést követőleg megkoszorúzzák a Szovjet Hősök Emlékművét a Sztálin-parkban. Az ünne­pi nap délutánján kultúr- és sportbemutatók követik egy­mást a késő esti órákig. A bajai járás valamennyi községében ugyancsak 3-án délután kezdődnek a felsza­badulás napjának ünnepsé­gei. Minden községben a» if­júság rendezi ünnepségeit. Április 4-én ünnepi nagy­gyűléseken emlékeznek a nap jelentőségéről. A községek' ben ugyancsak kultúr- és' sportbemutatók teszik felejt­hetetlenné felszabadulásunk ! hetedik évfordulóját. Traktorosok dicsőségtáblái a K. Kiss Imre iakabszállási gépállomás Komszomol-bri* gád.jának tagja a legutolsó értékelés szerint tavaszi idénytervét 150 százalékra teljesítette. A Uefte-brigádból Födi Bá­lint traktorista 130 százalék­ra, Farkas Istváu pedig 110 százalékra teljesítette tava­szi tervét. A bácsalmási gépállomáson Csorba János 84 százalékos üzenianyagíogyasztás mel­lett 143 százalékra teljesítet­te tervét. Az utolsó 10 napi keresete elérte a 300 forintot. Elemér János, a Sztabánov brigád tagja 140 százalékos teljesítést ért el 96 százalé­kos üzemanyagfogyasztás mellett. Utolsó 10 napi kere­sete 320 forint. Régi történet... Nemfégibem Grős* bandá­jának egykori városában nagyjelentőségű tömegelő­adást rendeztek a vallás ke­letkezésének kérdéséről és a klerikális reakció elleni harc­ról. Az dlöadás végén érdekes vita alakult ki, melynek so­rán többen szóvátették, hogy a fekete reakció a, múltban is, ma is vallásos szólamok mögé bújva próbálja félre­vezetni a hiszékeny embere­ket. Ezek az amerikai esőid- ban álló fekete lélekkufárok igyekeznek úgy beállítani ezt a mi élettől, tetterőtől, duzza­dó, hatalmas alkotások füzé­ben érlelődő korszakunkat, mintha a „siralom völgye“ lenne és az iaazi boldogság ii túlvilágon várna az embe­rekre. Persze, ha, mélyére né­zünk a dolognak, ezek a rc-_ akciós urak inkább a világi életben keresik a boldogsá­got, a haltaitól, a túlvilágtól nagyon is félnek. \lEgy idős tszcs-dolgozó — egukori uradalmi cseléd Grő* 'szék birtokán — mesélte el az értekezleten az alábbi igen réai. de igen jellemző törté­netet, amelynek maga is szemtanúja volt. * Élesen nyögött a komp kö­tele, amikor kikötötték. Az öreg faalkotmány odasímult a parthoz és tempósan himr bél ódzott a gyenge, ifjú hul­lámok hálán. Mint egy öreg kótlós, úgy kotyogott a víz a komp alatt. Alig takarodott le két so­vány gebéjénél az a fiatal keszeg parasztlegény, aki a lovakon kívül egyetlen uta­sa volt a kompnak, már el is árasztották sűrű beszélgetés­sel a búcsúsok az avult pad­lózatot. Engedelmesen váltak szét, hogy hélyet adjanak a kompra feldübörgő rakott parasztszekérnek. — Ne húzódjanak az egyik oldalra asszonyok — trombi­tálta az egyre erősödő szél­ben a kompos — még felbil­lenhet a végén. Szava elve­szett a zsivajgásban, az ide­gesen csapkodó templomi zászlók ^ neszezésében, a du­dáló szélben. Nagynehezen rend lett. Csak az a két parasztember morgolódott> aki lemaradt kocsistól, lovastól. — Nem férnek már fél, hiába — menteaetődzött bo- cminatkérö hangon a révész. Jövök én mindjárt vissza. csak átviszem ezeket a „szen­teket’7 A főtisztelendő úr mérges oldalpiDiantással honorálta a profán szavakat. Suhogó re­verendája kis porfelhőt ka­vart, ahogy sietősen fellép­delt áhítatos nyája után az ingó-bingó deszkákra. ■ Isten kezében vagyunk •— motyogta egy feketeken- dős- menyecske és kedvtelve pillantgatott a pirospozsgás, szálastermetű papra, ahogy elvegyült a búcsúsok között> Mária, meg Jézus neve úgy bukdácsolt a?. elnyújtott templomi ének hullámain, mint a komp a fodrozódó ví­zen. A búcsúsok szemetiikré- ben megbillenő parton idege­sen kapták fel fejüket a veszteglő lovak. Egy sánadt kisgyerek el­sírta magát a távolodó part hitványára és fázósan fúrta fejét anyja szoknyájának a ráncaiba. Zsongó húrként feszült meg a kompkötél> ahogy a sodrásba érték. — ,,Valóban Isten kezében vagyunk — hirdette a főtisz­telendő úr — de Isten keze erősen tart bennünket. Ha szilárd a hitünk, nem rettent­het meg bennünket a halál semT’ — Csak egy pár sír felé hajló néniké bólintott rá kegyesen. A fiatalabbak riadt, pillantásokkal pizsgál- gatták à foszladozó kompkö­telet, a nyögő, ropogó desz­kákat, a vijjogó szelet, mely arcukhoz verte a könyörgő ének foszlányait. — Isten mérhetetlen hatal­ma karol bennünket a síron túl is — erőlködött a pap hangja, aki a rések között fel-féiesapódó szennyes vizet vizsgái gáttá. Tétova szemsu­gara a révész szélmarta ar­cára tévedt, aki, farkasmo­sollyal viszonozta a feléje irányuló szavakat. — Ne reszkessetek a túlvilág sötét­ségétől, az igazakat a menny dicsősége várja, — dadogta a pap, inkább a maga bizta­tására. Szavait éles, fenyegető re­csegés vágta ketté, amely két­ségbeesett sikoltásban foly­tatódott. A pap előtt még megvillant az emberek feke­te és hullámzó aomolyagja. A révész kilátott szájjal dob­ta felé a szavakat: — „Igen, Isten országába jutunk tüs­tént.“ — Isten őrizzen/ — sikol- lotta a pap a kavaraó ára­datban. Isten őrizzen! — ka­paszkodott görcsösen az egy­re merülő komp szélébe. Kö­rülötte eszeveszett sikoltások> semmibe markoló kezek ka­varogtak a szennyes-szürke áradatban. Szemei előtt fel' rémlettek a halál borzalmai. ,,Isten őrizzen!’' — szakadt fel belőle utoljára, amikor a fuldoklókkal való félörült viaskodás közben ösztönszer rűen belekapaszkodott a mel­lette lihegve úszó és vergődő ló sörényébe. Az élet vak és görcsös ré­mülete összeszorította a tor­kát. Dühödten szakította le magáról az úira és újra bele­kapaszkodó kezeket és a ló oldalához simulva verdeső szívvel nézett az egyre köze­ledő P°rt felé. Bizonyára bűnösek voltak, szegények — gondolta, ami­kor a sikamlós parton felfelé bukdácsolt. Tekintete a fá­zósan remegő lóról a víz felé fordult, amelyen már csak egy-két bukdácsoló fej, meP úszkáló deszkadarabok rin­gatóztak. Csillapodó rémüle­tében azt sem vette észre- hogy a révész csavzottan, vi­zesen akkor kapaszkodott ki a partra. Nem is hallotta, amikor elkeseredett, tehetet­len dühében utána kiáltott: ,.Ne szaladjon annyira fő­tisztelendő úr, a nyája vízbe veszett, maga meg úgy lát­szik, mégis szívesebben cse­réli fel a mennyországot ez­zel a földi élettel.“

Next

/
Thumbnails
Contents