Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-16 / 64. szám

Caohány Gabriella t

BAKTERI UMHABORÚ

Kis vödrébe szigorú gonddal rakja, rakja a homokot, beszélget hozzá s gyermek.

nyelven,

mini apró csermely, úgy csobog, fe.néz és anyja mosolyára

még szorgosakba11 iö.ögot;

— já.szik egy kislány Koreában, s engem elfog a rémiilf t.„

Felnéz a kislány mosolyogva, anyját keresi — s nincs sehol, fehér szájjal, feke én fekszik, s pók mászik ki a hol aló. — Botba ngrál szép m.lie halmán, fekete boiha s táncba fog: Korea fele t gyilkos táncuk járják az apró gyilkosok,

Mosl minden ember arra nézzen, minden éő a föld teleti! patkányhad surrog Körillö tűk, mérgezett pa kány- » póksereg —. Szájuk felé százlábú mászik, ezá* iábon viszi a halált, dtiüed. szemű legyek zümmögve hordják rájuk a kolerát...

Da mindhiába! Nézd a harcost, kinek megölték gyermekét, nézd az asszonyok vad haragját, s nézd meg az egész nép szemé:/ A gyűze.enj gyümölcse érik, nem fogja pes.Js, kolera, a szenvedések sö ét lombján átlángol fényes mosolya!

A gyilkosok féregbe bűj'ak, s rajtunk Is járnák táncukat, pusz a földünkön lus a kéjjel dörzsölnék össze csápjukat: da mindhiába! Harcban állunk, erőnk a győztes életé, a férgek elten kél az ember,

8 a győzelem az emberé!

Kislányom puha ajkát nézem, s a harag elönt, mint a láz: ’ elég legyen a pusz.n ásból, pusztuljon már a pusz 1 ás!

Ha szólunk, felkelnek az élőit, fel a harcosok, csecsemők s a “épek arca, mint az erdő söté.llk Truinanék elö;t_

Aki Truman kezével hordja, viszi, dobja a férgeket, ue érjen haza soha többé, anyját ne lássa soha meg!

A mérgezőt, kú hói meri .sen, testé; a pestis marja szét, kínlódjon szomjau, egymagában, és veszi ,so cl az eszét/».

Testvéreink, ott Koreában, mondjátok meg, hogy mit

legyünk?

A szívünk adjuk oda nektek, s van fegyverünk és kenyerünk! — Fel a harcra, munkára társak! élő, lobogó emberek:

Tavasz van s kint a já szótárén homokoznak a gyerekek».

//Vógy’am még egyszer viszontlátni a házat melyhez kéf év kedves emléke fűz*

— 4 kecskeméti Klapka-hás sorsa —

„Dicső tettek emléke fűződik nagy nevéhez a szabadságharcból, amelynek zászlóját ő lobog, tana ieg ovább szűz Komárom megbirhatatlan ormairól.” — így búcsúzta ja Klapka György 48-as honvédtábornokot a „Kecs.

védek is: Guyon egykori vörössapkásai és csak 1849. augusztus 13-án hagyják el a várost. Klapka 9 pon ban fog. Iáit félté.eleket fogadtat el a császári vezérekkel. Arra is gondja van, hogy a fogságba keKinek köszönhetem, hogy tanulhatok?

kémét" című lap 1892. május 22-i számának régen porladó cikkírója.

Bizonyára kevesen tudják, hogy Klapka Györgyöt lteuves emlékek fűzték Kecskemétbe*. Még ma Is áll a ház, a Klapka- utca 34. szám ala't, az akkori Csongrádi kis utcában, amely, ben 1832—34. évben nagyba.yjá. nál lakott. Kecskeméten végezte a gimnázium V—VI osztályát. Itt tanulta meg a magyar nyelvet a morvaeredetü, németajkú • temesvári polgármester fia, itt, Kecskeméten vált szlvben-lélek- ben magyarrá,

1848. júniusában már a 6-os honvédzászlóalj századosa. No. vemberben táborkari főnők Kiss Ernő badtes ében. Tárcáinál, Bodrogkeresziurnál, Tokajnál döntő csapáét mér a császári ha. dakra. A tavaszi hadjára ban a táplóbicskíi, isarzegl, nagysatlöl győzelmek jelzik pályafutásának útját.

Amikor a szabadság bástyái a hatalmas túlerőben egymásután vesznek el, — Görgey leleszi a fegyvert, Damjanich átadja Aradot — ő mvább is ellen, áll a császáriaknak Komárom falai között. A várvédök sorai, ban harcolnak a kecskeméti hőn.

rillt tizenhárom tábornokról gon.

doskodjék.

„Aradon mégis végrehajtotta Haynau a hónérmunká.” — irja keserűen emlékirataiban.

Az emigrációban sem tesz le arról, hogy a gyűlölt uralkodóház ellen harcoljon Az 1859 es olasz hadjáratban Kossuth Lajos és Türr Is;ván társaságában magyar légiói szervez a bécsi önkény ellen. Kossuth ,.római Jellemnek’’ nevezi. Az Ausztria alléul orosz-porosz szövetség megkötése után Szerbiába küldi a két kormány, hogy a déli határokon adott pillanatban lépjen légiójával magyar főidre és forradalmasítsa Bécs ellen az elnyomatás alatt görnyedő magyar népet. Csapatával át is lépi a határt, azonoan a fegyver.

szünet hfréro kénytelen visz- szafordulíii. Az utolsó lehetőség (s elveszett, hogy a magyar nép újból kezébe vegye a fegyvert

és lerázza rabbillnoselt.

Sajnálatos azonban, hogy Görgey hadi .udósításai .ól elvakitv» nem tudta világosan, objektiven megítélni Görgey szerepét, mely. lyel gátolni igyekezett a szabadságküzdelemben sikerét, mert amint Horvá.h M hály irja róla és Nagy Józsefről: „sem elegen, dő eréllycl, sem oly népszerűséggel nejn bírtak, hogy Görgey s a főbb tisztek többsége ellené, ben a haza ügye iránt hűséget, a kormány rendeleté iránt enge, dslmességet... képesek leitek volna szerezni e seregben.” Hor. Váth Mihály szomorúan teszi hozzá — ,,ha‘ározottan hazafias jellemű férfiú volt... és nem mutatott hajlamot az úgynevezett soldateszkai bandabandára, Görgey által azonban magit többízben eszköz gyanánt engedte használtatni.”

Röviddel halála előtt mógegy- eaer visszatért Klapka Kacs. kém étre. „Vágytam még egyszer viszointlá.nl az iskolát és házat, amelyhez két óv kedves emléke fűz” — mondotta Kecskeméten barátainak.

A ház 1786-ban épült. Falait alaposan kikezdte az idő. Udvar, felöli traktusát megrogálta egy bomba. Napról-napra pusziul ez a szép történelmi emlékünk, melynek falai közül nőtt ki a hősiességnek, a kemény, követ, keze:es katonai erényeknek ez a nagyszám képviselője. Klapkla György emlékét azonban nem őrzi Kecskemét, mert a pusztuló ház teljesen gondozatlanul naP- ról-napra romlik. Helyes volna, ha a városi tanács felfigyelne erre és lépéseket tsnno a ház megmentése érdekében.

evetem

Szegény parasztosaládból származom. Szikéim a felszabadulás előtt keserves munkával keresték meg a napi kenyeret. Panaszkodni nem mertek, elsősorban azért, mert szegények voltak, másodsorban mert délszlávok. A felszabadulás után a he-yzet megváltozott. Nekünk, dőlsz ávoknak is mez lett adva az a lehetőség, hogy saját anyanyelvűnkön tanulhatunk és népi kultúránkat fejleszthetjük. így lettem a katy mari délszláv kultúrcsoport tagja, amellyel végigjártam Baranya, Somogy, Za a és Vas megye délszlávok lakta falvait Olyan fa'vakat jártunk, melyekben felszabadu* lás előtt kultúrosonort. vagy szín.iátszócsoport soha, nem is volt. A lcgelha"yatottabb fainba is dmenlünk, hogy megismertessük a falu dobozéival a dó szlávok népi kul©

Február 1-én bevezettük a háromszori fejes;, azó.a 32 literről 62 U erre emelkedett a tojbozam. Az áljatok takarmányozásának folytonos biz.osí.ása érdekében bevezetjük a Zöld futószalagot. A ^ovjet agro.ech. nikai módszeiekat felhasználjuk a termelésben. A kukoricánál a négyze.es vetést és a pót’oe», »»

h

ír

iák

r

Árulás

A Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában megjelent B. Nonov: Arulfs című drámaian Izgalmas naplója, amelyben éta.hti képet fest TI óról és gyilkos, impe. rlalis.a-fcérenc bandájáról, A könyvből közöljük az. alábbi’ részletet;

Dáliáiban a piac kiürül. Csalt néhány szegény ördög, öregasszony és gyerek marad ott, hogy a szétszórt zöldség- leve-ek között cihudatoti, rőt- hadó répa után kiuct son.

Nyakukba kapott durva pokróccal it yen keresgélek ténferegnek már csak a piacon. A kofák bementek a városba. A kulák nem siet haza a falujába.. Egész dé elölt eladással foglakozott, ebédre egy kies mába piheni ki fára da mait, hogy aztán betete metkezhessék az üzletbe és ó c skta.ság k e réskedésekbe. A

nagyáruházakban ugyan s több a bútorzat, mint az áru.

Két évvrii ezelőtt történt. A Knyáz Mihajlovn-utcán megszólított egy kulák. Egu utca felöl érdeklődött, majd szól szó követelt, s úgy a Nyakamba varrta magát» 'mintha legalábbis száz év óta ismernénk egymást. Bementem egy

porzást alkalmazzuk. Az árpát

is kcreszísorcsan vetjük. Az ös/lbűzánk egyrészét már így Vetettük és ar. sokkal szebb, mint az egysoros ve .és Edd gl eredményeinket látva számos dolgozó paraszt lépett be a csoportba. Február 20-töl kezdve 160 ról 200-ra ômeîke. dett a taglétszámunk. Ebbői 7 család középparasz- Az új be. lépők 7 pár lovat és 11 tehenet és egyéb más jószágot hozlak be, azonkívül 138 hold föld. tprülettel gyaraplíották a cső- port tábláit. (Banári Elemér, göböljárásl Petőfi termelőszövetkezet.)

grádbap van belőlük tíz-húsz, de lehel> hogy még több is. — Zsúfolva vaunak búit), oidecb, szőnyegekkel, kristályké zie. teleki, értékes képekkel,

aranyórák Icai és , gyöngysorokkal.

E eket a tárgyakat a felesleges dolgokkal iú‘tömött

emberek adogatják el a nagy városok burzsoá réten ébÖ, a sokemeletes házak, luxa lakások és évtizedeken keresztül fetha mozoU é, tőkék tuiajd >- nosai közút. Ezek az emberek ma gazdaságai .szakértők'', »műszaki” igazgatók, — « U tó stale biztosítják 'dinukra' a munkát és a lehetőséget arra, hogy kellemesen élhessenek. És ha ezek eladják /eles- legeiket, azéri teszik, mert sohasem elég nekik n pénz> mert a dinár szád ül - to rn e ett és niNcs semmi értéke. Később, amikor a szegénység és a nyomor legyűrte a városi dó g ;zók tömegei, az ő holmijaikká. kezdtek meglelni az üzletek, hiszen enniük kellett. Eladták minda-t, ami né hűl korábban nem tudlak élni, iakaróikat és matracaikat, teáskannákat és eleső porcéi ázlányértilkát, sárcipőiket és cipő két. Ma ezek az ócskasdakercsf:'(lések hatalmas raktárakká duzzadlak és szakasz.olt ovanok, m'nt- ha egy győztes sereg c ú folt a v Ina bennük össze a prédáját.

Büszke meg isz’elö feladat a Magyar De. Időzök Pár Jának lúgja lenni. A szocializmus építésében, mint párttagot, enge is a párt vezetett a helyes útr A gyakorlat azt mu.ata, hog. helyes volt ez az út. Meg rösöd. lom, harcos ledern. Rákosi elvtárs 60, szil2 ésnapjára tolt felajánlásomat te;jcsf e,tom. Tovább harcolok, hogy még jobb munkámmal segí sem ötéves tervünk sikere*, befejezését, —- (CsernuB Is.ván, Kecskemét,

Gépgyár, zománcozó.)

*

A február 22-i Népújságban

megjelent éllek, amely a Kalocsai Ëpiikazés munkáját bírálta, helyes voltj és épi’.Ö. Igen nagy lieg’i.Séget adott a munkához A cikk megmagyarázta az eredmények létrejöttét és feltárta a hiányosságokat, melyek megne. kezdenék a munkát. Egyben utat mu'atott annak kiküszöbö. ésére. Mi," a kőműves csoport tagjai' Ígérjük, hogy á lagos ISO százalékos termelésünket április 4e még magasabbra •meljük. (Zohner Ferenc, KaloL.sa>

A titóista banda kiváltságos szemé, vise g ein kívül az egyetlen vevő Ut a múdo.i fa.usi paraszt. Az ö keze tapoyalja a puha selymeket és úgy tetszik, mintha nehéz markaiból minden p llanatban kipoty- tyanhalna a szemügyre vett kristály pohár.

Jön a karácsony. Falun egyik lakodalmat a más k után tartják. Vágják a disznókat, a kulák clsőszii ölt f ia asszonyt hoz a házhoz, a ku‘ ‘dk pedia háló z babiílort vdsáröí. Kemény diófából készült, fényezése eefánlcsont- s.ínű, régi barokk bátorokra emlékeztető, dús füragvá- nyokkal: kis angyalka nyújtogatja vidáman pufók ke. zecskéit, bőséaszaru ismeretlen nevű virágok füzéreit, ontja, a ruhásszekrény ajtajúról pedia áUnéikodó tekintetű angyalfejek kandiké »ak le. Az opálitükröt piszeorrú, pucér angyal!kük és amorel- U'k parányi karjai ölelik körül. Ez a hálószoba kétszázezer dinárba kér ül. A ku'.ák- Icé: a zsebébe, nyúl ős egy ha- iom bankót húz e-ő: mindegy, menyibe kerül... Az elefánt- e.sontszíNű hálószobabú1'or Bécsien készü t ga.d g nagyiparos vette mco. Később bekerült fle'.j-sen jó áll(íno. ban) az óc kasáakerc.skedésba. és most elindult döcögő lovaskocsin R?tnra PazQva falu felé.

túráját, néni táncainkat és népdala inlkat. Így kerültem később Pestre a nénitánc tan folyamra. Nem vaevok egye dü., mert ezen a tanfo.yamor résztveszbek az ország kii lönbü'ző területein élő dé szláv kulturcsoportok legkiválóbb tagjai is. Mindezt nártuuk- nak és szeretett vezérünknek Rákosi Mátyás elvtúrsnaik köszönhetem.

Mi, akik tanulunk itt a tan. folyamon, népi kultúránk fej eeztésével hareo unk az imperialisták és azok bérem cei a TIto-klíkk ellen. Vendég- zerenléseinkkol bebizonyítjuk azt, hogy igenis a magyar néni demokráciában élő délsz'-ávoktiak meg van adva az a lehető ég. hogy szabadon haszná'batiák anyanyelvűket és fej eszthetik a népi kultúrájukat.

Zélitv Ferenc.

kis üzletbe fogkrémet vente A nö vi szád i gazdag pnrasz követett. Figyelmesen nézte i hosszúkás piros tubust és ha tározóit hangolt így szólt:

— Adj n nekem V...

Az elárusítónő a porcho:- fordult, mire a kulák szem felragyogott és mohón meg kérdezte:

— Lehet többet is kapni?

— Lehet többet is — felelő a kisasszony.

A paraszt mohón k'nyújtotta kezét, ujjal görcsösei verne pick a sóvárgástól.

— Adjon belőle egy tucatot

A kisasszony brcio-magólja

a tubusokat és kéri a pénzt Összesen szá'negymmépv di. nár. De az én alkalmi úti- társam megkérdezi:

— Nino- pa’ami nagyon szép doLta?

Látsz k rajta, hogy nem farija meg azt az alapveié üzleti elvet, hony drágán fi set. az, aki valami szén dolgot akar venni."'

Azonban a naayárnhA-ab a venveskereskedések és szatócsüzletek nern adnak teke: tőséget a kid óknak arra boáit pénzét és nyer- énét bizfos n-.,1-1,0 f estesse Vására1 hen- wöJr, de pem rff, ki leien'ős összegeket. Mit is tA ''-n ott? A P’bi-e r-ás h°'yre v-'n-'o^ol, n nnauvórosolt órA-o /,,-h„. spf;l;ndésc'nek pénztáraiba, amelyek úgy szaporodjak; mint eső után a gomba. Bel-