Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. március (7. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-12 / 60. szám

I A világsajtó Rákosi elvtárs 60. születésnapjáról A dolgozók világszerte szeretettel emlckez'ek meg Rákosi elvTárst a nemze.kbzi munkásmozgalom vezető személyiségének GO. születésnap járó?. A baráti lapok cikkeket és beszámolókat közölnek a magyar nép legjobb fiáról, és a születésnapi ünnep­ségekről. A SZOVJET LAPOK vasár­napi számukban TASZSZ.jelen- tés alapján részletesen foglal­koznak Rákosi elvtárs, a Ma. gyár Dolgozók Párja főtitkára, a magyar nép vezére 60, szüle­tésnapja alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetősége, a Magyar Népköztársa, säg minisztertanácsa és a Ma. gyár Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottsága által az Állami Operaházban rendezett ünnepi üléséről. AZ ÖSSZES VASÁRNAPI BOLGÁR LAPOK első oldalon fényképes cikkben emlékez­nek meg Rákosi elv társról és közük a Bulgáriából hozzá In­tézel üdvözlő táviratokat. A Bolgár Kommunista Párt kiadá­sában egyébkén: rövidesen m;g. Jelenik bolgár nyelven Liés Béla Rákosi-élotrajza. A sajtóban megjelent clk'^- ken kívtij a világ dolgozói számtalan más formában is megcm.ékeznek Rákosi elvtárs 60. születésnapjáról. Szófiában kiállítás mu.atja be a bolgár dolgozóknak a magyar nép ve­zérének harcos életét. A NEMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG SAJTÓJA és rádiója bö terjedelemben emlé­kezik meg Rákosi elvtársról, valamennyi ]ap és rádió közli a német részről hozzá intézett üd­vözlő táviratokat. A Neues Deutschland vasárnapi számá­nak első oldalát nagyméretű Rákosl-arckóp díszíti, de a többi lap is Rákosi elvtárs fényképé­vel illusztrálja ünnepi beszá­molóját. A Tägliche Rundschau ugyancsak hosszú cikkben fog. lajkoz.k Rákosi elvtárs születés­napjával és a pártonkívüli Ber­liner Zeitung is nagy cikkben ismerteti Rákosi elvtárs életét és tevékenységét. A többi 'aP, igy a Berliner Zeitung am Abend, a Nachtexpressz és a többi berlini és vidéki német lap ugyancsak méltó keretek között emlékezik meg a magyar nép szeretett ve­zéréről. PÁRISI JELENTES SZE­RINT a l’Huiuaniiében Marcel Villard, a világszerte Ismert francia jogász öthasábos tárcá­ban foglalkozik a hatvanéves Rákosi élvtárssal, akit kilencévi raboskodás után látott először, ekkor adta át elvtársai köztük a nagy Dimitrov üzenetéi is, aki csak röviddel azelőit került sza­badlábra. Villard azután elmond ja, hogyan teremtett a szegedi börtönből kommunista főiskolát, láncravert elvtársai megszerve. zésével, majd emlékeztet Rákosi elvtárs bátor kiállására a bíró­ság előtt. Végül felszabadulás utáni emlékeit idézi Rákosi elv- társról. A BRÜSSZELI DRAPEAU ROUGE első oldalán közli buda­pesti tudósítójának cikkét, ezze. A francia és az angol parla­mentben világosan tükröződtek azok a nehézségek, amelyeket az Egyesült Államok vezető kö. reitöl követelt fegyverkezési po. iitika eredményezett Nyugat- Európában. Az amerikai imperialisták a zsarolás minden eszközét fel­használják, hogy Franc.aoroZá- got adóemelésre kényszer!,sók a fegyverkezési programúi vég. rehajtása érdekében. Az USA szenátus külügyi bizottságának elnöke — mint a TASZSZ js-ienti — közöl,« a Sajtó képvise.őivel, hogy az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a Francia- ország számára nyújtott „gazda­sági segítséget”, ha Francia, ország nem tesz meg mindent fegyveres erőinek növelésére. A New York Times hangsúlyozza, hogy ez a kijelentés „figyelme», letés”. A lap azonban Kény,e,en elismerni, hogy a Lisszabonban elfogadott programm Nyugat- Európa dolgozóinak széleskörű ellenállásába ütközik. A3 angol parlamentben a véd­erő vita során Churchill a címmel: „A magyar nép meg­tartja Rákosi Mátyásnak tett igére.ét”. A cikk részletesen be­számol Rákosi elvtárs szülelés- napjára tett felajánlásokról és azok hatalmas sikeréről, GYÁRÁT NEVEZTEK EL RÁKOSI ELVTARSRÛL ROMÁNIÁBAN A Román Népköztársaság nagy nemzetgyűlésének elnök­sége rendeletét adod ki, hogy Rákosi ejvtárs 60. születésnapja alkalmából a bukaresti ,,Timpuri Női” gyárat „Rákosi Mátyás Müvek”-nek nevezzék el. Az üzem dolgozói lelkes gyűlésen üdvözölték a rendeletet s ünne­pel,ék a szocializmust építő és a békét védelmezd román és ma­gyar nép rendíthetetlen barát­ságát. A dolgozók megfogadták, hogy méltók lesznek üzemük nevéhez és további munkasikere­ket érnek el. az atombombával fenyegetőzött, majd panaszos szavakat inté. zstt az Egyesü.t Államok felé, amiért Nagy.Bráannia nem ré­szesül olyan? arányú amerikai segi.sógben, amely lépést tar. tana a vállalt katonai teherrel Az angol miniszterelnök kijelen­tette, hogy Anglia nyomorúsá­gos pénzügyi helyzete követ köziében a katonai programmot lassítania kell. Shlnwell kifogásolta, hogy az atlanti tömb allamai kevés ágyúiölteléket szállítanak. Bí­rálta Poriugá.ia, Iziantí, Norvé­gia, Dánia, Hollandia és Bel­gium kormányát, hogy „ember, anyagukkal” alig Járulnak hoz­zá a közös programmhoz. Való­színű.lennek minökteue azt, hogy a lisszaboni határozatok értelmében a franciák ki tud­ják á.litani ez év végére a 12 hadosztályt. Cróssmann hangoztatta, a gazdasági vál­ság olyan sú.yos, hogy Nyu- gat-Európa küazöbönáüo csőd­jéről lehet beszélni. Azt köve­telte, hogy Nagy-Britannia 250 núilió fon.s,erlinggei szállítsa lo katonai költségvetését. A gazdasági válság olyan súlyos, hogy A y ugat-Európa fitús. öboiialnó c Ődjtröi lehet liewélni Nehézségek az angol és Jrancia parlamentben Már gurul a dollár... teremben hirtelen csend lett. A szél fütyülése el­nyomta a, kátyha egyhangú duruzsolását. A határőrök te- hamud arcán mély megható- dottság tükröződött; Rákosi elvtárs harco , győzelmes éle­tét tanulmányozták. A csen­det B. M. elvtárs szava törte meg: — Ismertek> nehezen beszé­lek, még nehezebben írok. De most nem nehéz elmondani, mH érzek. Amikor kimegyek a halárra szolgálatba, mindig eskümhöz híven őrzöm Nép­köztársaságunk határát. Kir tat>m> figyelem, hogy egy bitang se jöhes en be, vagy mehessen ki. De ügye, oh a hó és ok a fagyos szél. Bebújik köpenyed alá, könnyeket csat ki szemedből> égeti az arco­dat, ujjad, lábad meggémbe- redí ,k. Ilyenkor, ha nem is többre, de egy percre a me­leg szobára, a forró kávéra gondolsz. —Talán már sokat is be­széltem, ezért befejezem. Le­het most már bánnilyen ma­gas hó, bármilven fagyos szél, akár ördögök is potyog­hatnak, az én figyelmemet még egy má odpercrq sem vonja el semmi a határról. Erre lelkesít, erre tanít Rá­kosi elvtárs küzdelmes élete> az, annit most itt megismer, tünk. A. csillogó szemek tűdében érezte B. M. határőr, hogy mindnyájuk szive szerint be­szólt. Sötétség ereszkedett a fa. 0 Inra. A nagy víztócsák hálát lassan vastagodó jég- kéreg borítja. A fagyos szól fü'yórészve száguld a kis fa­lu házai közölt, minden ajió- cs minden abtakrést megta­lál. — ítéletidő — monuják ilyenkor az öregek és vatóuan senkinek sincs kedve kimen­ni a jó meleg szobából. Las­sanként minden ablak le. hányja a szemét, minden ház elcsendesedik. Csak a szél fü­tyül tovább nekivadu.va szá­guld a széles mezön, der­mesztő hideget hagy maga után. A sötét ég egyre sű­rűbb. Azt hinnénk, már nincs ébren senki... De éppen most fordul ki két határőr a fatu utolsó utcájából. E.őre dőn-e küzdenek az egyre erősödő széllel, hogy eljussanak fi* gy ciöhelyükre. Amikor megérkeznek, ku­tató tekintetük máris bele fit- ródih n sötétségbe. Végigné­zik a határt. Csend van. —- La sú léptekkel elindulnak, figyelmes tekintetük állan­dóan szántja a terepet. B. M. elvtárs, a járőrpa­rancsnok, lehúzza kesztyűjét, h ogy kezét összedörzsölve ki­esd felmelegítse. Eközben is tovább kémlel a sötétben, fi­gyel a legkisebb neszre. Az órák lassan telnek, nemsoká­ra Ut a váltás gondolja. — Ni csak, a tömésen kö:er lediR valaki. A váltás még nem lehet. — Pillanatok alatt cikáznak át agyán a gondo­latok. Nem. Egy rövidkabá­tos, mieisapkás alak, — most már tisztán látni — a határ felé lopózik. B. M. elvtárs és járőrtársa egymásra tekint. Nem kdle. nek a szavak, anélkül is meg­értik egymást. Szétválnak, bekerítik a határ faié lopa­kodó alakot, majd lélegzet- fojtva várnak. A z idegen egyre közelebb ér a határkőhöz. — Állj! — kiáltás hallatszik és fegyver csillan mehette. Ke zen máris kattan a bilincs, — Eltévedtem — kezdi nyö­szörögve az elfogott. —• N-re akartam menni, — hazudja A bemondott helység azonban éppen ellenkező irányban van, mint amerre 6 közelí­tett. — Kérem, mulassák meg az utat, engedjenek el, —- is. métctgeci a betanult szöveget. — Az utat azt szívesen megmutatjuk. A hazaárulók útja a börtön feté vezet — hangzik B. M. elvtárs hangja és a határ énö összegörnyed­ve indul a falu felé. B. M. elvtárs ezen a hajna­lon büszkén meséli elvtársa'c nah hogyan fogta el Tito fizetett Izémét. Társai ■■ze- retettel nézik> ölelgetik. Hi­szen nagy öröm az őrsnek• hogy a hazátlan bitang terve nom sikerült. — ,,Működik a százmill ó dől ár — mondo­gatják egymá- nak — de mi határőrök vigyázunk népűnk­re, vigyázunk hazánk hatá­raira és megsemmisítjük el­vetemült terveiket.“ Szocdem Metternichek A bécsi jobboldali szociál­demokratád munkás- és nép­áruié> lapja külpolitikái szem. lét végzett az európai látha­táron s e tour d‘horizont ered­ményeképpen a következő megáhapításra jutott: — Európa ellensége; — Franciaország! , Hogy miért, megmagyaráz­za;. — A francia Marianne egy hisztériás nőszemé,y, aki idegrohamokat kap a német Miskától s remijük Samu bácsinak lesz ereje ahhoz> hogy helyrebillentse n hiszté- rika fejét. , Ez éppoly költői, mint meghitt családi idúl-kép után így folytatja a Metternichek neo-bailhausplatzi, utóda: — Ha Franciaország to­vábbra is nyugati államiként akar szerepelni, akkor bele kell nyugodnia abba, hogy Németország is hozzájárul 02 al'üinti fegyverkezéshez. Sőt abba is bélé kell törődnie, hogy a nagyobb német erö- pytenciál következtében Né­metország lesz az eljövendő Európában a seeniorpartner, nem pedig a hisztérikus Fran. cíaország. Már csak az hiányzott, hogy az egykori hitleri gaz­dája hangját oly tökéletesen utánzó szocdem lap nyíltan követelje az Ansch‘usst is a neonácii i kői and ó európai cég szeniorpartn eréhez. KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK A Szovjetunió Legfelső Tanácsának két háza, a Szö­vetségi Tanács és a, zNtanzet.ségek Tanacsa befejezte fiz 1952 os állami költségvetés tervezetének megvitatását és egynangúiag törvényerőre emelte a javaslatot. A Pravda vasartiapi számában G. Rasszagym összehasonlítja a Szovjetunió áuami költségvetését a kapitalista országok kö. megvetésével. „Mennyire inéi y — írja t- az ellentét egyik olda.on a Szovjetunió és a népi dhmökratikus or­szágok áüami költségvetése, másik oldaion a kapitalista országok költségvetése között! A szovjet állam és a népi demomatimis országok költségvetése a bökés épifőmun- „:át, a dolgozók anyagi és ku^urális színvonalának szün­telen emelését szolgálja. Az agresszív atlanti szövetség­hez tartozó országok költségvetése szembetűnően bizo­nyítja, hogy a fegyvergyárosok losztogatják a népet. Az ó költségvetésük megdönthetot.euül tanúsítja, hogy az amerikai-angol imperialisták új világháborút készítenek e.ő." Ka-szagyin kiemelj, hogy a szovjet kpUségvetés nem ismer def,eltet. A kapitalista országok köitségvetéso vi­szont nagy hiányokat mutat. A szeinleíró adatokat közöl az USA és Anglia költségvetési deficitjéről és Francia- ország. valamint máé országok súlyos pénzügyi helyzeté­ről. A cikk azzal végződik, hogy a Szov jetunió állami költségvetése is bizonyítja: a szovjet állam, az egyetemes béke bástyája, a szocialista gazdaság miijien nagy előny­ben van a kapitalista országokkal szemben. Az amerikai lapok részletesen kommentálják azt a po­litikai eseményt, hoxf az Egyesült A.UMmok képhíselőháza elvetette, iue*ve lovabbt tanulmányozásra vis zaküldle a veaeroOíZottsuynaK áz lüiaianos haákötelezettségi tör- vé»ytervezete1. A Nem York tleráld Tribune párhuzamot von az amer.kai általános hadkötelezettségi törvény el" \ vetése és a francia Faure-kormány bukása között. „A por.ament és a uongresszu tagjai — alapítja meg a New York Héráid Tribune - mindkét esólbon a lakosság uKaraiunak nyomása alatt cselekedtek, A képviselőház tagjai tudjál,, hogy az általános hadkötelezettség nem népszerű. A kepvisoiöhaz többsége éppen ezért szava­zott amellett, hogy az álta-anos hadkötelezettségről szóló törvény tervezetet kü.djek vis„za a bizottságnak további tanulmányozasra." A Christian Science Monitor azt fejte­geti, hogy „az .általános hausötelezettség ellen tiltakoznak az egyhazak, a farmerszervezetek, a munkások, és sokan mások.“ A Daily Compass szerint: ,,A törvénytervezet Képviselőházi kudarca bizonyítja: az Egyesült Államok la­kossága tudja, hogy minél több embert és fegyvert bo­csátanak a katonai vezetőség rendelkezésére, annál való. szíuúbb, hogy háborúba sodorják az országot,’’ A Daily Worker ezeket írja: >,Az amerikai nép nem bízza magát a tábornokokra, a washingtoni politikusokra* a hisztériakel­tőkre, az Amerikai Lég.ó nevű fasiszta szervezet banditái­ra és határozottan tudtára adja az Egyesült Államok kongresszusának, hogy nem akarja az általános hadköte- lozettségot.“ Az USA képvise.óhazának döntésénél termé­szetesen nagy szerepe van a novemberi amerikai válasz­tások előszs.ének. Még a háborús uszítókat szívesen ki­szolgáló törvényhozók is kénytelenek tudomásul venni, bogy az amerikai családok többsége izzó gyűlölettel ítéli cl az agresszív előkészületeket-. Franciaországban a közvélemény legszélesebb rétegei a lehető legkedvezőtlenebbül, elszánt tiltakozással fogad­ták Antoine Pi»ay kormányát, amelynek négy úgyneve­zett ,,független", öt radikális, négy MRP, kettő úgyneve­zett „jobboldali el-enálló” és két parasztpárti tagja van. Minisztereluökhe'.yettesek Henri Queuihe és René Pleven lettek. Utóbbi került a hadügyminisztérium élére is. Kül­ügyminiszter — hosszas viták és nehéz alkudozások után — Robert Schuman maradt. Valószínű, hogy ebben szere­pe volt az amerikaiak kívánságának is, hiszen Robert Schuman Washington franciaországi bizalmi emberei kö­zé tartozik. Kétségtelen, hogy az új kabinét « negyedik köUársaság legjobboldaább kormánya. Az AFP kommen­tátora is leszögezi, hogy „a jelenlegi kormány jobbolda­libb, vagy — ha úgy tetszik— kovésbbé baloldali, mint a megelőző.“ A londoni rádió hírmagyarázója szerint: Pi" nay kormánya elég bizonytalan többségre támaszkodik és „nem valószínű, hogy az új( kormány egy vagy két hóna­pon túl tartani tudja magát.” A Francia Kommunista Párt politikai bizottsága felhívta a francia népet: egye­süljön abban a küzdelemben, amelynek az a célja, hogy e távolítsák a hatalomból a pétuinista Pinéig miniszterél- nököt, aki De Gaulle előfukíra és szálláscsináló ja. Franciaország súlyos gazdasági helyzetére egyébként je lemző, hogy — mint a lond mi rádió közölte — a francia kormány 120 millió dollár kölcsönt kért Belgiumtól, mert különben nem tudja fedezni az Európai Fizetési Unióban képviselt országokkal szemben február havi fizetési hiá­nyát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents