Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1952-01-27 / 22. szám

Az Állami íaluszinház műsorához A felszabadulás óta népünk poltikal sikerek melleit hatalmas gazdasági eredményekkel is di­csekedhet. Ezek az eredmények teszik lehetővé, hogy pártunk és kormányzatunk fokozott mér­tékben elégítheti ki dolgozó né­pünk — köztük a falusi dolgozó parasztság — kuitúrigényeit. Számtalan példa bizonyítja pártunk szerető gondoskodását ezen a téren. Jó példa erre az országot járó A lami Falusziriliáz is. Tartalmas, kiütönen megvá­lasztott műsorában nemcsak szó­rakoztat, de egyben nevel is. Megismerteti népünket az új szocialista — reálista kultúrával. Ahhoz, hogy a, Faluszínház még fokozottabb mértékben tölthesse be fontos hivatását, elengedhe­tetlenül szükséges, hogy állan­dóan erősítse kapcsolatát a dol­gozó tömegekkel. Ennek egyik legjobb módja, ha figyelemmel kíséri a dolgozóktól érkező bí­rálatokat és gondoskodik a bí­rál at tárgyává tett hibák kikü­szöböléséről. Ez az eleven kap­csolat az egyik biztosítéka az előadó művészek fejlődésének, a színház jó munkájának. Ezen az alapon szeretnék én is a három héttel ezelőtt Cso- lyóspáloson járt Állami Falu­színház műsorához hozzászólni. A jő műsor, az előadó miivé szék le-kes munkájának ered­ményeként a nagyrészt dolgozó parasztokból áljó, kb. 200 főnyi közönség meg-megújujó tapsvi harral jutalmazta a műsor leg­sikerültebb számait. Ez két­ségtelenül eredmény. Szerel­nék azonban itt egy hibát is megemlítem. A „Gyilkosok” című színdarab élesen rávilágít ugyan a tiióista Jugoszlávia viszonyaira, de a darab zárójeienetével nem ér­tek egyet. Ebből a jelenetből az tűnik ki, hogy a jugosz áv nép passzív magatartást tanúsít a tiióista rémuralommal szemben. Mintha a jugoszláv nép valami csodára várna és az vojna a kö­telessége, hogy tűrjön és hall­gasson. Világos, hogy nem ez a kö­telessége. A jugoszláv nép nem is tűri a fasiszta rémura­lom gaztetteit. Bizonyítja ezt az a hatalmas nemzeti ellenál­lás, amely napról-napra erő­södik a nép között, a Ti- to-banda uralmával szemben. Véleményem szerint a fent- tdézett darab záróje'.enetének azt kellene kifejezni, hogy bár a jugoszláv nép ma még a fa­siszta rémuralom sötét napjait éli, vannak igaz jugoszláv haza fiák, akik semmi áldozattó' nem riadnak vissza az egész nép érdekében. Az illegális Jugo­szláv Kommunista Párt tagjai szervezik és irányítják az egy­re erősödő ellenállási mozgal­mat. ök azok, akik szétzúzzák a fasiszta fenevadat és majd odajuttatják Titót és cinkosait, ahová valók: a történelem sze métdombjára. Mivel a darab zá- rójelenete ezt nem fejezi ki, szerintem csak a kritikai reálig, mus követelményeinek fed meg. Hiányzik belője a jövőre mutató hang, amely a szo­cialista realizmus egyik alapvető tulajdonsága. Balogh Béla dolgozó paraszt, Csolyóspálos, 716. sz. A Katona József Színház műsora: Január 25, péntek: Cigány­báró. Bérletszünet. Január 26, szombat: Három <i kislány. József Attila-bérlet. Január 27, vasárnap délután fél 4 órakor: Három a kislány. Bérletssünet. Január 27, vasárnap este fél 8 órakor: Három a kislány. Bérletszünet. „Három a kislány” Január 28, hétf.: Ady E.-bérlet. Január 29, kedd: Gorkij-bér­let. Január SO, szerda: Petőfi Sándor-bérlet. Január 31, csütörtök: Ma­dách-bérlét. Február 1, péntek: Odry­bérlet. Február 2, szombat: Katona J.-bérlet. Február 3, vasárnap fél 4 órakor: Bérletszünet. Február 3, vasárnap este fél 8 órakor: Bérletszünet. Február 4, hétfő, fél 4 óra­kor: Ifjúsági A) bérlet. Február 5, kedd fél 4 óra­kor; Ifjúsági B) bérlet. 3 PERC FÖLDRAJZ Több amerikai lap hírül adta, hogy Tito, a véreskezü áruló „kedves” ajándékot kapott az új év alkalmából. Trunianék 50.000 guniibotot küldtek Washing,ónból Belgrádba. Az 1952-es évben tehát amerikai gumibo.ok segítségével liísé. reiheti meg a fasiszta hóhér Jugoszlávia természeti kin. csehiek további kiárusítását. Jugoszlávia a Balkán-félszi­get legnagyobb országa, hat köztársaság szövetségébe' jött létre. A szövetség tagjai: Szer­bia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Mon­tenegro és Macedónia. Az ország területe 257,053 négyzetkiiomé.. ter, lakosainak száma 16 millió A lakosság 52 százaléka szerb és macedón, 21 száza-éka horvát, 9 százaléka szlovén, Fé.millióuyi magyar is é[ Jugoszláviában, fó. ként a Vajdaságban. Az ország uralkodó gazdasági formája a mezőgazdaság, abból él a ,akos- ság 80 százaléka A föld 31 szá. ealéka szántó, 25 százaléka rét és ,egelö, 31 százaléka erdő. Me­zőgazdasági terményei közül a kukorica, búza, zab, árpa és rozs jelentős. A tengerpartok körze­tében szőlőt, olajfát és fügét is termelnek. Jugoszlávia sokáig e hanyagolt ásványi kincseinek feltárása az utóbbi időben jelen, tősen előrehaladt, ó.om. és réz­termelésben az ország második helyen áll Európában, cinkérc- fermeléso pedig világviszonylat­ban is számottevő. A Jugosz íi- viában folytatott rablőgazdá kodás talán legmesszebbmenöeD a hatalmas erdőségekben mu­tatkozik meg. Macedónia va iamikor összefüggő, nagy erdő­ségekkel borított hegyei ma az időjárás minden viszontagságai­nak kitéve, kopás on meredeznek Titóék egyetlen 'épést sem tesz­nek a letarolt terű-etek újrafá, «itásáért. Amint látjuk, Jugoszlávia tér. mészeti kincseivel, mezőgazda- sági termékeivel bőséges meg­élhetést biztosíthatna a lakos­ságnak. A dolgozó nép mégis nyomorog. Mert az áruló Tito- banda a háborús uszítók .szolga, latába Szegődött és nevetséges áron, fegyverek e.leruértékeként, kiszolgáltatja az ország termé szeti kincseit az imperials, iáknak. Leveleink nyomában A kiskunmajsai népkönyvtár ügye Január 18-án közölte a Nép­újság Kallós Éva körzeti szer­vező könyvtáros levelét, mely­ben a kiskunmajsai népkönyv, tár helyiségének ügyével íog- . atkozott. A jevél, amely felüle­tes vizsgálódás eredményeit fog­lalta össze több pontban, elfer­díti -az igazságot. A Cilikben említett Marosi Miklós az AKV gazdasági osztá­lyának vezetője Kiskunmajsán valóban len, járt könyvesből (he. lyiség igénylés céljából. Ebben az ügyben kereste fei a helyi párttitkár eivtársat, aki a nép. Könyvtár helyiségét odaígérj a könyvterjesztő vállalatnak azzal a feltétellel, hogy az ügyet Ma­rosi elvtárs beszélje meg a já­rási pá^bizottgággal. Az igény­bevett helyiség he.yett egy má­sik üresen álló könyv,árhelyisé, get hozott javaslatba. Marosi elvtárs ezzel a javaslattal ke. reste fel a járási pánfcbizot'.ság helyet) a járási tanács illet éltes csoportját, mely hozzájárult a helyiség kiutalásához. Ennek tuda.ában Marosi elv­társ visszautazott Budapesire és azonnal in ézkecleit a népkönyv­tár régi helyiségének könyves­bolttá való á.alakítása iránt. A helyiség kijavítására odaérke­zőt vállalat, intézkedett a könyv, tár anyagának átszállításáról, így került az a tanácsházára. As új hciyiséffi kiutalása ascr-ban‘ késett, és <pi7c a legutóbbi idő. ben nyert étin f őzést, mert a já­rási tanács jdöntéséről nem érte- sítette a községi tanácsot, így au nem is 'pitéskedett- A köny­vek kb. egy hónapon keresztül hevertek a [községi f,anács egyik helyiségében, ami a könyv,ári munka visszafejlődését hoz ja magával. A könyv.ár új helyi­ségének elfoglalása még mosfc van folyamaiban. A feiejosség tehát elsősorban a járási janá. csőt és a l^elyi tanácsot terhelj a népkönyvtár á,költöz,etéso ügyében Marosi eiv.árs miaga. tartása teljes mértékben tisztá­zódott a cikkben foglalt állítá­sok magatar,ására vonatkozó­lag nem fejelnek meg a való­ságnak. Reméljük,! hogy a népkönyv, {ár régóta húzódó ügye most végleges elintézést nyert, mert Molnár elv;ár» a kelyj tanács el­nöke hazaérkezése után energi­kusan fogojjt a bürokratikus hi­bák felszámolásához. A közeljö­vőben a kiskunmajsai népkönyv- ,ár bővített könyvanyaggal áll a dolgozók rendelkezésére és munkájával újból kiérdemelheti' u járás legtjobb népkönyvtárá. nak megtisztelő címét. ILLÉS JÓZSEF, körzeti könyv: áros. Kecskéméi. Két- és félmillió foriní* egészségügyi beruházás megyénkben Az ötéves terv második évé. ben több mint két és félmillió forinjot fordítójuk megyénk dolgozóinak egészségé; szolgáló beruházásokra. Az összeg' felét meglévő kórházak bővítésére költötték. A megyei tanács egészség- ügyi osztályának munkáját több helyen megkönnyíteti az állundó bizottságok segUsége. Az állandó bizottság javaslatá­ra Kiskunfélegyházán ‘Aj kórházi szüléSzeti és nőgyógyászati, va­lamint gyermekgyógyászati osz­tály létesült. Ezenkívül a város ménlöállomásít is kapott. A kiskunhalasi kórházban az elmúlt évben 168 ezer forintos költséggel körzeti labora;ónum, új korszerű szülészeti osz.ály és fertőzőbetegségben szenvedő gyermekek részére külön osztály létesült. A felszabadulás előtf keveset (f-ttek a különösen a Duna—< TisZa.közén pusz.író népbeteg. seS, a tbc jelien. Ennek leküz­dését segíti mos; n kalocsai kór­házban létesített 40 ágyas gulo- sebészen osztály is. A nőknek a termelőmunkába való fokozot.abb bekapcsolódj, sá; segíti eíö a Kecskeméten, Ba. ján és Kalácsán összegen 75Ó ezer forintos beruházással léte. sített állandó bölcsőde. Az elmúlt évben a megyében tizenhárom rákszűrö állomás kezdte meg működését, amelye­ken huszonnégyezer dolgozót vizsgáltak meg. Megyeszerte végez.ek tüdőszűrő vizsgálato­kat ig- Egyedül Kecskeméten 40.Ó00 embert vizsgáltak meg. A vesszők — Ezekre a gyerekekre sem tudok egy tisztességes rongyot ráaggatni, neked is csizma kék, ruha kék, ma(famrul min nem is beszélek, az ágynemű is csak szakad, oszt uAánpóiOpn meg nem fudom. Én nem is tudom, hogy héva jeszed te az eszed, te István, hogy mire is gondolsz te, hogy mi lesz mivélünk. így Zsörtölődött az asszony Oláh Isfvánéknál, miközben a tűzhely körül forgolódott, a va­csorát készítette. — Mi lenne, az fesz, ami más­sal. Ka nincs, majd /esz — mor­mogta az ember, aki a lcét gye­rekkel az asztalnál ült. Várták a vacsorát. — Ami mással? Hát nagyon tévedsz, mert mással egész más van. Ma délután itt vöt Tóth Ju. lis, áthozta azt « sok gyönyörű ágyhuzaJát, meg ruhaanyagot k\szabni. Nekem csak « szívem fájt. Nem azért, hogy neki van, hanem hogy nekem nincs. Merf azután a munka után. amit mi dógozpink, nekünk is lehetne. Csakhogy ők a f.ermelöcsoportba megkapták a szép munkaOgysé. get. le meg belebolondultál a hét hód födedbe. Most mán csak láthatod, hogy mi a különbség-, láthatod, hogy ök haladnak ál­landóan felfelé, mink meg egy- vől-ke-ttöre nem tudunk jutni. — Majd jutunk, csak várd ki a végit. Nem lehet- csuk egys:er. re, hübelcbalázs módjára, bele. ugrani. 3leg is kell a'-t gondolni, hé! — Issen ezt Csinálod két esz. /erdeje, csak gondolkodtál rajta. Olyan vagy fó, hallod, mint, a, makacs öszvér. Az is megveti a, négy lábát, os~t ütheted, el nem mozdul a, helyibül. — Ne járjon má annyit a szád, add azt a, vacsorát, mert éhes vagyok, — Adom má, adom. Hozta, is az Osztóihoz a paprikás krump­lit, de olyat> hogy az embernek a szagálul felcsillant a szeme: Látod, látod, Marikám, — e.hö mám jobbnn értess, merf úgy főzni senki se tud, mint te — mondta az ember kedveskedve. — Apjukom! Édes Istvánom! — szólt- az asszony tálalás köz­ben. — Hát még ma se látod, hogy hun a helyünk? Csak nézd meg most is. A csoportbeliek együttes erővel mán ássák az öntöző csatornát. Azok mám, nem fognak félni a száraZságiul. Pro. báljuk ezt mink egyedül megcsi. »idilli. Ugye, hogy nem tudjuk? — Animég nem minden — morogta az ember evés 'közben. A két gyerek, a tizenhárom éves Pista, meg n hétéves Mari­ka szótlanul ettek, de Pista evés yözben is állandóan figyelt a kéf okos szemivei — Hát abba igazad van, — kapott a szón «s asszony —, mert ez tényleg nem minden. Tudod-e mennyivcl ócsóbban szú<niotla, a csoportét a gépállo­más, mint a miénket? De issen meg is lehet érteni. Olf Ji50 hol­dat szánt egy tagba, a mi 7 hol. dunkra meg mennyit kell üre. sen járni, míg kiér meg míg fo­rog. Est a has:ontalan fogyasz­tást mind nekünk kelt megfi­zetni — Hát akkó megfizetjük, de mégis a magunkéba vagyunk, szólt az ember. — Ejnye, István, hát beszéd ez? Gondolkodj mán. Mi/ érünk vele. hogy a magunkéba va­gyunk, ha, feleannyira sem me­gyünk, mint ök. No csak mondd meg, hogy hányszor késtünk mink el a kapálással, az aca. tolással, meg minden egyébbel, azúr mer a magunkéba vagyunk, oszt kétszer annyi munkával se tudunk odáig érni, -mint ök együttesen. — Iszen várd ki csak a végit, majd bfái-t lehetünk még' mink is, csak egyszerre nem ugrunk bele. Megvárnak azok minket • — morogta az ember. — Én erre csak egyet jelelek nc-ked, Oszt h% tudod, ezt beszéld ki: Ugye a mi cukorrépa földünk az övéké mellett volt. Dógozt-unk mink látástul vakulásig rajta, A derekam majd beleszakadt az cgOyetésbe. Os-t őnekik mégis másfélannyi cukorrépájuk ter­meit egy-egy holdon, mint ne­künk. Èzt magyarázd ki! — Mondtam mán — szólt az ember dühösen —. hogy ne mér­ge sí.s. Máj belépünk, ha itt lcs~ az ideje. — Máma azt tanultuk az is kólába — szólt bele Pista a vitába —, hogy ilyenkor van az ideje a belépésnek. Higyje el, édesapám, nekünk is jobb vóna, meg az ors-ágnak ts. Az ember homlokráncolva né­zőit a gyerelcre, de meg az any­ja is meghökk&nve fék intett oda, mert az apjuk na! von szigorú volt a gyerekekhez. Nézte, nézte PisgU kéményen, de aztán mégis megenyhült- a tekintete. Hallod-e, ne szólj fe ebbe bele, bízd csak te azt a felnőttekre. Nézd mán a íaknyost, a tejás okosabb akar lenni, mint a tyúk! A gyerek merészen, csillogó szemmel válaszolt, de közben még a füle is kipi’rosodott as iz­galomtól : — Igaz a van édes­apámnak, én még gyerek va­gyok, de ha meghallgatna, azért mondanék valamit. — No, nézd mán -— szólt űJ* ember az asszony felé fordulva csodálkozó nevetéssel —, mibül tesz a cserebogár! Osztán mit tudnál te mondani, i° bikfte, olyat, amit mink még n^m tud. nőnk. A gyerek egy darabig gondol­kozva hallgatott, — No, — szól kisvánatva az apja — látod, csak a szád jár, oszt mikor arra kerülne a sor, hogy a beszédnek értelme is le­gyen, akkor meg hallgatsz. Pista felnézett az apjára, az­tán felugrott az asztaltól, oda­ment a sarokba, aho[ egy dézsa, ban a kosárfonáshoz való vesz. szók áztak. Kivett a dézsából egy vesszőt és az aPÍa kezébe adta: Édesapám, — szólt lelke­sen — förje el ezt a vesszőt! Az apja csodálkozva kérdezte: — Mán mér törném én ezt el, fiam ? — Csak törje el, édesapám, ne törődjön vele. Az apja, enörte. —. No, ehun van-e, mit. akarSz vele? A gyerek újabb fiz vesszőt ho­zott: — Most meg ezt törje el, édesapám! , — Bolond vagy te, fiam, mér töreked el, is«©it nagy fárad­sággal szedted. — Ne törődjön vele, édesapám, hozok én hónap főbben, csak tör­je el. — Húszén azt ippen lehet. Ke. zébe vette a vesszőket. Hajlítani kezdte. Biz az nehezen tört, de egy kis erőlködéssel eltörte. — Után a kivörösödött markát néz­te: No, est is eltörtem, de most mán oszt megmondd. hogy vili akarsz. A gyerek harmadszor is a dé­zsához ment, átölelt egy nyaláb vesszőt, volt az tán száz darab is és az asztalra tette: — No, édesapám, niég csak ezt törje ej egyszerre, Osztán megmondom, hogy mit- akarok. — Ejnye, ü büdös kölyök min­denedet, né járd a bolondját, mer goromba leszek. Hun van olyan ember, aki ennyi vesszői egyszerre el tudna törni. —- Szávait nem tudja édes­apám eltörni? — N&m hőt! Egyszerre persze, hogy nem. Nem, én, de senki! De most oszfá-n beszélj, mer úgy pofon tanullak csapni, hogy vő. tegónykorodba is mcgemlcge. fed, — Hát láfja, édesapám, az az egy vessző, ami olyan könnyen tört, az vagyunk mink, ez a sok vessző itt az asztalon, ez meg a, termélőcsoporf. Higyje el, édes­apám, hogy ez ippen így van. A többit meg édesapámra bízom. Az ember összenéz&tt az asz- szonnyai, aki a tekintetével si­mogatta a gineket: Menj csak ki, fiam, — szóit as apja —, itasd meg a Bimbót, elfelejtet­tem. — No, asszony — szólít az em. bér nevetve, mikor a gyerek ki. ment — még fene nagy esze van ám ennek , \gyereknek. Ez tisz­tára a’z apjára ütött. — Micsodg — csattant fel az asszony csípőre tett kézzel —, még hogy ad apjára. Tudd met!, hogy sokkai több esze van en­nek, mint az apjának. — Háj,..,. vz majd elválik hol­nap a belépésnél, — szól, a ba­jusza aiatt mosolyogva és kiló. pett a gyerek- után az udvarra. KAPÁS LAJOS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents