Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. december (6. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-21 / 297. szám

195 1. DECEMBER 17—2 3

Sztá! ini Hél" a Bajai Gyapjúszöveí'gyárban

A szinöde és a fonoda részleteiben 1« teljesítette évi tervét

A Bajai Gyapjúszöve;gyárban a do.g.zok munáa-endineie a azijyouetjen öeceniuer 15-re, a iooouttean di-ceniQer lY-re rész. lejeiben is gyuzeitmre vine az évi terv.e.je&i.éá,. Mindkét tizcmreaziegLitn a dolgozok már 19t>2. évi (érvükön dolgoznak.

Egyedül a ki‘ios:A[o ugFmrtt*- lege Mdiaut le. Évi lerv-eijesl- téaét decenuer 2d-re tejezj ne. 'iervte.jeßuoubvci azonban egyidejűleg beuozza az Idol. év el, sö és inásoü.k evnegyeuének le- niaiadaäat la.

A íonvoa a íegu.ojsó november navl kiér.ékőies sziint még az üzemrészltgek .egufoLso hegyén á-ou. A novemoeri aa százalékos .ermeiesi ápugot azonban december 14.re már 102 százalékra tokozia. A fonoda dogozó! megszívlel, ék a.apazerveze- tük felvüágosíjó munkájának meggyőző érvelt. Maguk (ivottak síére a harsnak az igazolatlanul távolmufadasok fetszámo- Iáidra, a mesések megszűnteié, sere. Népnévé.óként maguk magyarázták meg lársuikuak, mit je.enr műiden Kieső óra és perc a tejmelé£btn, a terv idő elú^i teijesí.ésébea.

A terv időn belüli teijesi;ésé- ért folyó harcban újabb kimagasló eredmények szü.e(‘ek, A szövődében Vidákovics E^el 132, Jaszenovics Kamiin 140, Kiss Bé’-áné többgépes sz ahánovjsta 128, Resztig Bálint 124 (négy gépen), a fonodában Hegedils Jáno$né és Abrahám János 133. 133, Peireievics Andrásné 131, GlUdn Józsefné 128 százalékos jeijesí,ései ennek a harcnak élen. Járói.

Az üzem dolgozói azonban nem ülnek babéraik:n. Az elér; siker nem fet.e elbizakodottá őket. Lelkesen elhatároz ák, hogy újabb eredményeik kiharcolásáért, Szjáhn elvárs Y2. szüle ésnap;ának mél ó megünneplésére Sz;áhni Héjét tartanak. A cél: a gépek jobb ki. használásával újabb eredmények elérése és azok állandósítása, hogy 1952. évi tervüket az ed. diglnél is sikeresebben válthassak valóra.

Az eredmények, melyek a terv

teljesítésében jutnak kifejezésre, azéi'i reá muta.nak még egyes hibákra. A hjoa pedig az, hogy egyes művezetők még mindig nem eléggé foglalkoznak a dolgozókkal, nem Igen helyeznek súlyt a még megmu.atkozó teljes! ésbeli visszaesések okainak felkuia.fisára. Például liasztig Bájintné a H. emeleti szövődében eredményeivel meg sem (Ud. ta közeli.cni az I. emeleti szövődében elért teljes! ményeit. Vagy Haffcnscher Klára, aki

min, ifi, aUg kapott segítségei a II. emeleti szövődéi munkarészlegben, míg az I. emeleti részlegben vetésszámalt megkétszerezte.

A Bajai Gyapjúszöve:gyárban a dolgozók teljesítésbelj eredményeit növeint és tovább fokozni a műszakiak vállalásaikkal igyekeznek elösegl eni. Vállal, ák, h:gy a gépha.fisfokot az Í952. év első és második terv- negyedére 66—6T százalékra fokozzák.

Hitről beszélnek Garún

Gara községben a napokban összeseit 10 család lépett be a termclöcsopor(okba, SÍ ‘aggal és 63 hold földdel. Az eredmények vonzzák a dolgozó parasztokat. A tcrmeiőszövetkczeiek a műn. kaf egye\em megszilárdításával

igyekeznek még közelebb jutni a kívülálló dolgozó parasztokhoz. Például a Vörös Csillag ferme.ö. szövetkezetben Fletuliiy Mihály.

né betegnek tetette magát és betegségére hiva.kozva, nem vett részt „ munkában. Azonban a december hó 8-án meg. .ar/o/t tiízoltábdlOH ö volt a; első vendég. A becsiile.es tszcs- tagok fe.háborodva ítélték el a munkakerülőt és nem is kapta meg a cukor juttatását. merf még a cukorrépaszedés sem ízlett nejei, t

Békés építésünket őizi a béke élharcosa.

Mi, vasu/as dolgozók, is ass«Z fejezzük ki hálánkat Sztálin e.v. társ iránt, hogy az Októberi For_ radaiom tiszteletére vállalásainkat módosítottuk és új fetaján. lást tettünk december 21-re,

Mi a szovjet vasutasok tapasztalatai nyomán — akikéi a nagy Sztálin vezet -_. harcolunk nagy békemüvünk, ötéves tervünk si. heréért. E harcunkban leleplez.

zilk a háborúi uszi lókat és annak belső ügynökeit.

Békés építésünket, országunk feivirógozásdt, éle;iink megvá.to. zását elsősorban neki. a naOV és bölcs vezetőnek, a vüágbé;,f> őré. nek, Sztá.ii elvtdrsnak köszönhetjük.

, P. SERESS JÓZSEF,

átmemsztő,

Kecskeméti Vasútállomás.

1 it ó ék tollnokái

Az áruló Tito-kUkk igyekszik szolgálatába állítani a jugoszláv irodalmat is. A becsü.e.es jugoszláv írók és újságírók termé. sze,esen nem haj-andók nevükkel fémjelezni Titóék fasisz,a dik,a,úrájáf,. Jelentős részük emigrációba, vagy illegalitásba men(, xnásokra pedig lecsapott a Ti.o-Gestapa, Ggnyen P'ricat, a nagy.ehe ségü pub-icistá; é8 dicső harcost, aki nem „értékelte” kellőképpen Titót, egyszerűen meggyilkolták. Rodan Zo- govics Iehe.séges jugoszláv kom. munista köl.öt böriönbeveteiték’ Venko Markovszki nagy mace. don költő, pedig ha.ál:« betegen és leírhatatlan nyomorban házi- örlze; a!a;t tart ák. Tlfóék csupán a jugoszláv írók és újságírók söpredékét vásároiha.fák meg maguknak, vagy kénysze- rítheiték fenyegetéssel táboruk ba.

A mai jugoszláv sajtó és irodalom vagy Titót dicsőíti, vagy a Szovje,uniót ég a népi demokráciákat halmozza el szl,koző- dásaival. Főtrányítójuk a belgrádi Gőbbeis: Mi lován Gyilasz és Tito udvar; krónikása: V,ado Itedícr, aki kém ég akit rokoni kapcsolatain kere«z ül erő* szálak fűznek Truman közvetlen

környezetében lévő emberekhez.

E két ember megbízásából Tito Völkischer Beobachter ját, a Borba cimü lapo;, az angoi-ame. rikai kámszo.gá.ai ismert ügy. nőké, Punjsa Perovics veze.i. — Munkatársai legalább olyan hét. próbás gazemberek, mint ö maga. Az egyik például Nikola Kapelonovics, aki a hitleri megszállás idején kiadott Novo Vre- me című lapocskának volt a P°~ liiikai szerkesztője, egy másik pedig Mihail La-ics, vei, esetek, aki 1911,.bcn kémtevékenységet folytatóit, a szabadságukért küzdő jugoszláv harcosok között.

A Borba titfin a Tito.klikk második legfon.osabb lapja a Politika. Jelen.őségéhez mérjen TI óék ennek irányítását is ki. próbál, embereikre bízták. A lap kiadója jelenleg is ugyanaz, aki a felszabadulás előtt vob: Vladisziav Ribnikar, a szerb nagyburzgoázia, egyik ismert alakja, akit „ közeli bará'sdg szálai fűztek Nedicsheg. Tl.óék

szemében nyilván az a legfőbb érdeme, hegy a fasiszta megszállás idején felhívást bocsátott ki, amelyben a hitleristákkal 8zem. Oeni ellenállás beszüntetésére hívta fel „ jugoszláv népet. Jutalmul röviddel Jugoszlávia fel. szabadulása előtt Tito személyi ti.kára lett, majd pedig a Politika kiadója. Mél.ó párja a főszerkesztő, az iszákos, feleség, gyilkos Branko Draskovics, a belgrádi nyilvános házak régi törzsvendége,

A hi.ierj megszállás idején megjelent Novo Vreme cunti lap nemcsak a Borbához, 1 lauem Titóék más sajtójermékelhez is szolgál atúit „kádereket" —- Az egyik közülük Predrage MUoje• vtes, aki jelenleg a belgrádi újságíró szőve, ség kiadásában több nyelven megjelenő Nova Jugoszlávia szerkesztője. Jő hírét Ti.óék szemében azzal érdemelte ki, hogy dicsőítő cikket írt még a háború clőti az olasz fasizmusról.

A Tito.klikk „ideológusokban” sem szűkölködik. Kj feledkezhetnék el a marxizmus olyan ..bőví oiröl’’, mint Gyi.asz és Pi. jade? Nem sokkal marad el mö. gö tűk Ivó Andrics, akinek „marxista” állásfoglalását különösen meggyőzővé teszi, hogy a jugoszláv fasisz ák berlini meghatalmazolt minisztere volt.

Mindezeknek a tohnekoknak, fasisz a csőcseléknek az amerikai imperials,ák megbízásából az a feladatuk hogy szé rombolok a jugoszláv néo hazafias ér. zejmeit és kulturális hagyományait, kilr.sák a nép öntudatából a Szovjetunió és a szovje kultú. ra iránt érze|t mély szeretetet. De hiába préselnek ki magukból a Tito.klikk megfizetett nropa- gandistál szánalomraméltó jtín- rimeket, Tito-szoclalizmust di. csőítö tohe ség clen rigmusokat — a nép más dalokat énekei. Ezek a dalok a föld alatt születnek, a jugoszláv nép leikéből fakadnak. „Ameddig él Sgovjet- Oroszország — nem szűnik meg reánk sűpii a nap”, hirdeti az egyik ilyen dal- S ezeket a daloka, azok éneklik, aktk egyszer majd végrehajják az ítéletet amelyet a jugoszláv nép mon dott ki Titóék és minden rendű- rangú ügynökeik felett.

A caricini fronton...

Részlet A. Tolsztoj „Kenyér” című regényéből, mely ar. ról szól, hogy a po gárháború idején hogyan törte össze Sztálin Cáriéin aiatt (Sztálingrád) a fehér bandákat.

A páncélvonat egy mély hajtásban állt meg Itt megint fel voltak robbant. Va a sínek, ügy láiszlk, nem is o yan régen robbantották fel, merj az egyik talpfa még mindig ízott A felderítő csoport felfeé kapaszkodott a lejtőn, A napégette sztyepp olyan volt, mbit a sivatag. M.ssze eiői, úgy jó két versz*, nyíre, állomásépületek tetői csillogtak a najion és egy mozdony-itató meredt a magasba,

A felderító'k e'mentek egészen az állomásig. Az állomás teljesen üres volt. A pályaudvar ablakai be voltak verve a táviró és telefonkészülékek összetörve hányódtak szanaszét. Az á lomásépület udvarán, a pinceajtó előtt egy bevert, fejű ember levetkőztetett hullája feküdt.

Az állomás üres és kicsit volt, ott tulajdonképpen nem igen voit mit rabolni és a* efféle rajtaü.és furcsának látszott, annfil is furcsábbnak, mert a pánoélvonat útja során, amely titokban hagyta e| Oariciní ez már a harmadik feldúlt állomás volt. Mintha szándéko. Ban a páncélvonat keresztülhaladásá. nak tiszte etére csinálták volna.

Teljesen nyilvánvaló, hogy értesítették őket az egész vonalon — mon.

i]oiia Vorosi-ov, am-kor Sztálinhal együtt a mozdony felé haladt A javitómunká. sok szétcsivarták a síneket, eltakarították onnan a megrongált ta pfákal és a nyl.ott vagonról tartalék talpfákat cipeltek oda. Itt akadt vagy két órára való munka. VorosUov kikérdezte a visszatért fe d rjtőket és azt ajánlotta, hogy menjenek el gyaiog az á Iomáslg — a híjlásfcan kibírhatatlan volt a hőggg

’Vállára dobta karabélyát Sztálin ee\ diófapá;cikái vett a kezébe. Kettes.

ben indultak el a töltés mentén. A haj- lás jobbra kanyarodott és a páncé vo. nat eltűnt a szemük elő:. A nyílt sztyeppé" forró, de mégis kellemes szél fújt. A látóhatár szé én délibáb hu lám. zott Nagyon messzire egy krétahalmon, egy malom látszott. VorosUov ar. rafe-é mutatott; „Onnan jön ez a rajtaütés...” A sápadt égen ragadozók úsztak

Sztálin azt figyelte, hogyan zúdul le a föld íe.é egy héja — egészen köze! őhozzájuk, úgyhogy még keményen kiteszi, eit szárnyainak suhogását is jól lehetett hallani — és majdnem lecsapott egy lUs ürgére, amely egy alacsony kurgánon — valami hűn lovas ősrégi sírhalmán á H lyuka me-lett, mint a cöv.fc. Az ürgének sikerült viilámgyor. e®n a föld alá bújni, miközben szaporán csóválta ecsciszerű farkincáját A héja úgy tett, mintha neki egyáUa'áu nem is keUene a hús és fe.felé szállt a forró légáramlatban.

fiztá-in eluevette magát és a lóba szárát csapkodta pálcájával.

—- Egyszer majd mi is megtanulunk ilyen repü őgépeket építeni — mondotta, — Tökéletes r.pül. sl f s milyen tökéie.esen ura erejJnek! Be az embe. rek jobban is repü-hemének, ha felszabad! i jak erőiket. . Ml jobban fogunk repülni.

Alsó szemhéja kissé felhúzódott Most már nem néz tt se a héjákra, se az ürömbokrecskák között ái.ó ürgékre, hanem maga elé tekinive lépkedett, Vo- rosllov arról a támadási tervről kezdett beszélni, amelyet okvetlen ki kelleít do gozni, még a hadsereg átcsopor.o í. tása elölt, mert meg kcU tt akr.dá. lyozni azt, hogy esetleg fennakadás történjék a Moszkvába irányítóit vonatok útnak Indításánál.

— Mire újjászervezzük a hadsereget — mondta Sztálin — és behívjuk azt a hót korosztályt akkorára az e.lenség számszerint is erősebb lesz nálunk. Ej takdkat kJl kidolgoznunk. Nem sza. bad, hogy hadosztályaink nehézkeseit legyenek, hanem rugahnasan és hajlékonyán kell mozogniok. fokozottabb mér lékben fel keU szerelni őket goiyó- szórókkal és ágyúkkal Ebben a háború, ban a lovasságnak nagy jövöje van. A gya[oghadoSz-á-yokat nagy íovasegysé. gekkel keil kiegészíteni, amrlyelt önálló hadműveleteket is ki tudnak fejteni. Túlsúlyra ke szer* tennünk a feiszere. kb ,eiéll, tüzfüggönyt keU vonnunk magunk elé, páncéivona.okből és pán- céluutókból. Nekünk légit otta kell! Légiflottát keU teremtenünk!,.

Oiinértek az üres állomáshoz A víz. torony szerencsére épen marad*. Kinyi, tolták a csapot, élvezettel mosakodjak nteg derékig és teleitták magukat jó hideg vízzé , VorosUov odahozott egy létrát, nekilátnajZ'iotta az egyemeletes állomásépület falának és f.lmaszott a tetó're, hogy on«an egy kicsit jobban sezmügyre vegye a terepet távcsövével, Sztálin lent maradt.

Alig mászott fe| Vorosi’ov, aüg emelte szeméhez a távcsövet — rolniba borsót zúdítoitak volna a pléhtetóre,

— Azonnal le! Azonnal! — kiál*otta Sztálin.

Lövések durrantak, A golyók az á! o.

má -épiilet geréndafalába fúródtak bele VorosUov leugrott a leiöröl. Mégis vO|t annyi ideje, hogy megnézze, honnan lőnek Körűibe ül egy versztnyire innen, egy kurgán mögül lövöldöznek. Amikor odébb mentek egy fedezék mögé, azt mondotta:

— Bocsásson meg, Joszif Vlsszarlono- vics, igazán... (Arca egészen eisápad*

zavarában Sztfiitn elnevette magát: ,,Megesik az Uyesnu . ”) Ijf meg lehetne várni a páncélvonalot, de gttól félek, hogy a kozákoknak még eszükbe jut és lovassággal rohamoznak meg ben. nüoket. Jobb, ha visszamegyünk.,,

— Na menjünk... — Vorosilov levetne válláról karabélyát. Megkerülték az állomást és elindulták visszafelé, kissé

oldalt a tö.téstöl. Puskagoiyóva, ugyan nehéz volt Ut utolérni őket, de mégis nem egy golyó fütyült el a fejük felett Sztálin most is ugyanolyan nyugodtan mendegélt tovább és a lába szárát csapkodta a pálcával. VorosUov izgatottan tekimgetett hol Sztálinra, hol pedig a távoli kurgán felé, Egyszerre csak ott, a dombhát rerett, sárgás füst goinoiygo.i a magasba, egy lövedék süvített it fe. letiiik és ágyúdörgés reszketette meg a levegőt,

— Hülyék! — kiáltotta Vorosilov. — Agyúval ionok magános célpontra, _

a hülyék!..,

Tovább haladtak, nyugodtan anélUü', hogy meggyorsították volna lép leiket. Egy pillanat múlva valóságos földtől, csért lökött a levegőbe egy becsapódó gránát. Még messze volt a hajlás, aho! az, innen még nm láthajó páncélvonal állt. A következő gránát előttük robbant tel.

— Ahhoz képest, hogy kozákok, nem is olyan rosszul lőnek — jegyezte meg Vorosi’ov.

Végre aztán megszólalt a hajtásból 9 páncélvonat nehéz ágyúja is. Olyan félelmei esen bömbölt, hogy a kurgán mögötti kozák ágyücska csak vakkan. tott egyet és e hal'gatott, A hajlás ge. rincén féld rítok vágtattak rajvonalban száguldottak a kürgán félé.

SztáUn megállt, tenyerével eltakar*;» a szé.tői az égő gyufaszálat és oipár.» gyújtóit,