Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. november (6. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-15 / 266. szám

„IS álunk az úítörő-mozgalcm c?.', be forrott az iskolával“ — mondotta

a Népköztársasági Érdeméremmel kitüntetett Nagy Istvánné bajai úttörővezető

A bajai központi leányiskola napok óta nagy izgalomban van. Az óraközi szüneteidben kipirult arcú gyerekek tárgyalják a nagy esemény!; Csapaiveze^jüket, a mindig vidám és mosolygós Nagy Istvánné t, »agy ki Unites érte, A Nagy Ok.óbcrj Szocialista Forradalom évfordulójának eiőestélyén nyújtotta át nek; Jó- ború Magda elvtársnő, a közoktatásügyi minisztérium dísztermében kiemelkedő ú.törö munkájáért a Népköztársasági Érdemérem ezüst, fokozatát.

— Az elsö pillanatban, mikor a. kezembe vettem a kitün etést, nem akarjam hinni saját magamnak — vallotta be Nagy Istvánná — Tudom azt, hogy a világ körülöttünk hatalmasai Változott. Mi pedagógusok, akik a múltban ki vonunk szolgáltatva a Horthy-rendszer kényének, kedvének, az egyházi iskolák kulák prezsbiierejnek és a nép. ellenes egyházi hatóságoknak, most már tudjuk és világosan látjuk, hogy munkánkat, erőfeszítéseinket szerelő gondoskodással figyeli és segíti pártunk és kormányzatunk. Az az elhatározás fogamzott meg bennem, hogy még fakozot abb erővel harcolok az úttörő-mozgalom keretei között az új szocialista ember neveléséért. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy sohasem tudtam volna ilyen eredményeket elérni, ha nem forrod volna össze S7.étszakíthuta|lan egységbe úttörő csapatunk munkája az isko-la igazgatójának és a többi kapársaknak a kollektív támogatásával.

— Csapatom már n múlt évbe” megkapta a legnagyobb úttörő kitüntetést, a „Rákosi zászlói”, melynek rajtunk kívül országszerte még hat csapat a boldog birtokosa. Eredményeink elérésében legfőbb támogatóink maga a dolgosó nép, néphadseregünk fiai voltak. Csapatunk minden raját egy-egy üzem patronálja, az egész csapatot pedig néphadseregünk egyik helyi alakulata fogadta védnökségébe Az elvtársak nagy szeretedéi, állandóan

segítik munkánkat. Gyermekeink a velük való érin;kezes során megismerik az igazi építő fegyelmet és belátják, hogy boldog é.etük, ragyogó jövőjük megvédésére jóutnutásial és fegyelmezed munkával készülhetnek fel.

Jövő (érvéiről js beszél Nagy Istvánné. Háromfelvonásos úttörő színdarab előadására készülnek, melyei közös munkával írt az igazgatónővel, Glied End- rénével, A színdarab arról szól, hogy az. úttörő bárhová megy, mindig visszavágyik boldog szocialista hazájába munkájához, pajtásaihoz.

Amikor a párt iránti hűségről beszél, kipirul az arca és büszkén csillognak a szemei, — „Pártunk II. kongresszusára a paj ásókkal együtt személyesen vjttük fel ajándékunkat Rákosi elv társnak — Idézi ezeknek a napoknak emlékét- Magunkké- szítetto gyönyörű albummal kedveskedtünk szeretet) Rákosi pajzsunknak. Az albumban beszá.

mol.utík csapatunk munkájáról, beleírtak az albumba szeretepün. két és határtalan rajongásunkat

nagy pártunk és Rákosi elvtárs iránt* Erről szólnak a paj ások magukköhöite versei, beszámolói.

— Gondoskodunk arról, hogy a pajtások vasárnap se unatkozzanak, Eddig két kirándulást szerveztünk, Pécsre, egyet Szekszárdi. Tanulmányaink elmélyítésével kötöttük össze aktív támogatásunkat a t'Szcs.k fsíé,

I'ilmismertetés

amikor öt vasárnapon keresZ(ül kimentünk a környező állami gazdaságokba, fszes-kbe gyapotot szedni, egy alkalommal pedig szüretelni segítettek a pajtások az egyik tszcs-ben.

— Munkaév alapján dolgozunk. Következő háromhónapos munkatervünkben az öntudatos fegyelemmel, a jőíanulással foglalkozunk, ezt tárgyaljuk meg rajgyüléseinken. Később, mjkor már megerősödtünk a munkában, irodalmi esteket rendezünk a pajtásokkal néphadseregünk, üzemeink részére, hogy ezzel háláljuk meg szerető támogatásukat,

— Év elejétől kezdve azon fáradozom, hogy megtanítsam a pajtásokat tanulni. Ezért rendszeresen összegyűjtöm a támogatásra rászorul) gyermekeket s az anyag közös feldolgozása kapcsán megismertetem őket a jegyze-.készí és módszereivel, a helyes tanulás szempontjaival. Nem volt -könnyű munkám, — búcsúzik tőlünk Nagy1 Istvánné — de naponként érzem, hogy népi demokráciánk célkitűzéseinek megvalósítása során magam is alakulok, fejlődök. A jó pe. dagógus nemcsak másokat nevei, hanem nevelő munkája során maga is állandóan öntudatosodik, fejlődik. Ezt a lehetőséget biztosította számomra pártunk segítsége és ebben adott hatalmas lendületet a most kapott kiüntetés..'

Ù j magyar film

A „Teljes gőzzel” című új magyar filmalkotás rövidesen bemutatásra kerül Kecskeméten is. A film a 2000 ,|onnás mozgalom megszüle ésének történetét dolgozza fel. Számtalan érdekes, néha szinte lélegzetállítöan izgalmas jelenein keresztül együtt élünk Pongrácz mozdony- vezetővel, aki a hős szovjet mozdonyvezetőket kövévé, magas terhelésű vonatokat vezet. Az

újítást sokan bizalma[lanul nézik, a mozgalom azonban az el. lenség szabotázsa ellenére tovább él. Uj magyar filmünk sok te" heisége.s színésszel ismertet meg, de szereplői között már jólismert, színészek is vannak. A főszereplő Bessenyi Ferenc, Ascher Oszkár, Szakáts Miklós, Görbe János. Simon Marcsa. Az érdekes filmet a Kecskemét Árpád Mozi november hő 22 tol 27-ig tűzi műsorára.

A Kecskeméti Tiizép Vállalat dolgozói elnyerték az országos versenyzászlót

Az Októberi Forradalom 34. évfordulójára a megyei Tüzép Vállalat dolgozói is csatlakoztak az ü/.emek dolgozóinak verseny- vállalásához.

Versenyre hívták ki egymást a dolgozók, felajánlásokat tettek, melye) teljesítettek.

A Tüzép Országos Központja értékelte ki az egész ország Tüzép-telepek dolgozóinak mun. kaját. Megáljapí-otta, hogy a versenyben a III. évnegyedben a győztes a Kecskeméti Tüzép Vállalat. így elnyerie az országos vándorz^szlót.

Ez a kitünteiés elismerése an~ Eak a harcnak, amit a vállalat; dolgozó; a tüzelőanyag, épületanyag helye| elosz áfával biztosítottak Kecskemét dolgozói részére.

A zászló) ünnepség keretében vette át G. Kovács Pál vállalat- vezető a Tüzép központi kiküldő tjétől.

A kiküldőit a következőket mondotta: -\- Ez a zászló tegyen útmutatás ebi iérvért folyó harcban a Tiizép dolgozóinak!

A Kecskeméti Gyufagyár dolgozói

a papír- és faanyag felhasználásának csökkentésével 6000 forintot takarítottak meg november 7-ig

használást ! Gubányi Teréz is. Szűcs Mihályné a csomagolásnál 5 százalékos papirmegiakarítást ért. el, 1, Sstfbó Józsefné pedig 5 százalékkal csökkentette a hulladékot. így a Kecskeméti Gyufagyár dolgozót október 12-:ől november 7.ig összesen 6000 forint érjékü anyagot takarí;o!tak meg. Az üzem dolgozói most elhatároznák, jhogy december 21-re Sz álin elvtjirs születésnapjára, újabb erednjicnyeket érnek el az

anyagtakarékosság terén.

A Kecskeméti Gyufagyár dől gozói nemcsak teljesítményeik fokozásával, hanem az anyaggal való fokozottabb takarékoskodással is harcoltak a Nagy Október; Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére |e;t vállalásaik teljesítéséért. Vgri Ferenc sz:ahánovista hámozó pl ládánként 2 százalékkal csökkentette faanyagf elhasználása,.. Csikós Jánosné a dobozkészítésnél 3 százalékos papírmegtakarítás: ért el, ugyancsak 3 százalékkal csökkentette a' paplrfelJNEVETŐ TÖRTÉNELEM

Honoré de Balzac, a híres francia író nagy bohém voip Rengeteg adóssággal küzködött, de semmibe sem vetie hitelezőit:, — Valósággal kinevette őket.

— Nem is értem, — szólt hoz. zá egyik barátja —, egyáltalán, hogy mersz az utcára kilépni? Hiszen minden pillanatban beleütközhetsz valamelyik hiteleződbe.

— Az lelketlen. — felelte az író.

— Miért voina lehetetlen? Tele van velük a város — csodálkozott a barát.

— Az igaz, — felelte Balzac, — de én kocsin járok, ők pedig gyalog.

Az írtnak megint nem volt pénze Szigorú télen kályhái fü- tetlenül íagyoskodfak. Balzac azonban nem ércz,e a hidegei, mert nagy, vastag kendőbe burkolózva, napi nyolc-tíz órán keresztül irta regényeit. Inasa azonban megun[a a fagyoskodást és panaszkodni kezdett:

— Uram, rettenetesen hideg van. ön azonban csak ül és ir rendüle[lenül. Igazán nem értem, hogy miért, nem csinál már valamit.

— De édes fiam. —• méltatlankodom Balzac —, hogy kívánhatod egy ember öl, hogy megváltoztassa azt, amit a jó Is;en elrendelt. Hogyan csinálhatnék én a télből tavaszt?

Bark tengernagy a fényesre tisztított, éztöl csillogó hajó parancsnoki hídján illt és sürü füs gomolyagokat eregetett 'astag szivarjából. A távolban feltűntek íz oiasz par)Ok, a lenyugvó nap piros ■ugarokat vetett a hegyek szürke vo- iuia ára és a tenger uliramarin-kék.ére.

A. tengernagy a hajó parancsnokához, jeorge Wlllkiehfz fordul-:

— Szép esnénk van. A lenyugvó nap, í tenger, s az egész mesés háttér olyan, nin-Lha színpadi díszlet volna.

— Kgész Olaszország ilyen — felelte i parancsnok. — A kék ég, a napfény és i teoger rányomja bélyegét az egész ölűre... Ez a romantika és a szeretem írszága-*. • Itt még szerenádokat adnak :s gi.ár kíséri az édes dallamokat.

— Érdekes föld! .— bólintott a ten. ternsgy, aztán szeméhez emelte nyálában lógó távcsövét és a part leié szelje.

A hajó monoton dohogásal szelte a /izet s mögö |e a második, harmadik ladihajó úszott a hullámokon.

— Parancsnok úr — szólalt nk a tengernagy, de a látcsövet nem vvtie il a szemétől — nézze csak! A parton iatalmas embersereg verődött össze... Mit jelentsen ez?

— Nyilván a fogadásunkra gyűltek >3Sze, tengernagy úr — felelt a pu- ■ancsnok.

A tengernagy most leengedte, látcsőét és fanyar arccnl fordul) Wilikiehez.

— Nem szere ewn ezeket a fogadáso- :at,., Idejében parancsot küldettem a ■áros' rendőrfőnökének, hogy akadályoz. :on meg minden tüntetést... Elég volt

cirkusz a francia, meg „ holland ki- ;ötökben... Nem mondhatom, hogy minket, amerikaiakai, valami nagyon zere nek errefelé

— Itt talán más lesz a helyzet, fen- lernagy úr.

— A tapasztalatok utá« nem hiszek n már a roman|ika földjében sem... íhogy a látcsövön keresz ül !át‘am, a ömeg egyenesen ijesztő... Csupa rosz- zul öltözött ember... Dokkmunkások, iái ászok, meg rengeteg asszony és gye- rk. Parancsnok úr. rendelje el, hogy :z?djék le a huzatokat a fedélzeti ágyúkAhol egyre több a Garibaldi...

P. Lebegyenko

Irta :

ról, Ha ők barátságlalan tehin leteket vetnek ránk, mi is hasonlóval viszonoz- zuk: nézzenek farkasszemet az ágyúkkal.

A parancs pattogva szállt és egyetlen zsinór-rántásra lehulllak a viaszosvászon védötakarók és alőluk mint acélkígyók előbukkantak a hajóágyúk hosszú. hideg csövei.

— De túljárunk az eszükön — dörzsölte kézé) Bark tengernagy — meghiúsítjuk a tüntetést! — Nem kötünk ki, hanem itt horgonyzunk le a révpartnál. Remek, mi!

A három hajó nehézkesen megpihent a nagy vizen, a parton pedig még sokáig áll) és várt a tömeg

— De nem értem ez- az olasz népet. A szerenádoi, a gitárt miért cserélték fel a tüntetéssel... Ugylátszik, Itália költészetének vége. Pedig valamikor nagyon szereltem az olaszokat. Figyeltem a gyerekeket, mindig Garibaldit já|- szottah-. • Mondja, Willkje, ki volt, az a Garibaldi?

— Valami olasz szabadságharcos...

— Hát mondhatom, nagyon megváltoztak. A romantikus földön piszkos, kötekedő, rosszindula'ú, ellenséges csőcselék marad ... Kézbe kell venni ezt az országot, mielőtt, egészen szé'züllik. Mit szól hozzá, Willkie?

— Igen kézbe kell venni, tengernagy úri

n.

A kis tengerparii kunyhóban bágyadtan pislákolt az olajlámpás. Ketlen ültek a homályos szobában: Pahpiro és Giuseppe, 8zénf&keieszemü, fekete göndörhajú fiú mind a keltő. 16—IS évesek.

Halk kopogta/ás hallatszott. Giuseppe az ajtóhoz ugrott.

— To vagy az, LaúiT

— Én.

Giuseppe most feltárta az ajtót.

— Megvan T

— Meg — felette Lnni és lefelé mutatott. Jobbkezében valami csomag sú- hjosodotf,

— Akkor induljunk!

Pa-miro elfújta uz olajlámpást, kiléptek a kunyhóból, ázián elindultak as éjszakába.

Csendben baktattak. Csak néha váltottak egy-egy szót. Voit valami várakozás és elszántság a hallgatásukban. Pár perc múlva sziklás kis öbö.höz értek. A kikötött csónak csendesen ringott a bicén. Giuseppe valami sziklás reftekböl evezőket húzott elő, aztán beszálltak s beemelték Lani csomagját. Halk evezö- csapásokkai elindultak.

A kis csónak egyre közeledett a kajákhoz. A fiúk olyan zajtalanul eveztek, ahogy c-suk a tenger gyermekei tudnak.

Még pár perc — s ott voltak. a. csó- nak szorosait az óriáshajó testéhez simult, a három fiú csendben, várakozás- teljesen készülődött. Méq az éjszaka is kedvezett számukra,,merl egy nagy sötét jelleg beborította a bold ezüst korongját

A fiúk előszedték Lani csomagját, e9y hatalmas vödröt, amely színültig volt mésroldatlal, az'án munkához láttak,,.

III.

Bark tengernagy frissen, kipihen^n ment fel a fedélzete. Jó] aludt, kitünően reggelizett, a hajó fodrásza simára borotválta, pár pohár whisky felfrissítene s most rágyújtott napi első szivarjára. Am, ahogy elnyúlt az egyik heverőszéken, meglepetten ugrott fel.

— Az ördögbe is! Hiszen már megint i‘t a tömeg!

Igen: a tömeg újra itt. volt. ®s most már nemcsak a távoli parton, hanem a tengerbe nyúló hosszú mólon is,

— Mi történt ezekkel? — kiálto'ta a tengernagy. — Most nem fenyegetőznek, hanem ujjonganak... Mutogatnak ránk! A kalapjukat a levegőbe dobálják. .. Úgy látszik, megijedtek tegnap az ágyúkiól, s rájöttek: jobb üzlet, ha barátságot mulatnak.., Mlnei sz-vélye. sebb a barátság, annál ;öbb a dollár.. Igaz, Willkie.?.

— Parancsára, tengernagy úr!

— Intézkedjék, hegy lefényképezzék az üdvözlésünkre megjelent tömeget. Nagy sikere lesz az otthoni lapokban..! És helyes, ha mi is köszöntjük ez[ a kedves, derék olasz népet.

A fedélzet, korlátjához lépett és onnan Integetett széles köszöntő mozdulatokkal a mólón, s a parton összeverődött és a osónakokban lévő emberek felé. Olyan hahotu volt a válasz, hogy még a távoli kacaj is harsánjf erővel hangzott a hajón.

Bark tengernagy idegesen fordult a hajó parancsnokához:

— Mit, jelentsen ez?

A tömeg most, mintha egyetlen vezényszó irányította volna, megmozdult. Ezer és ezer kar emelkedett fel éa a hajókra mutatóit. Perceken keresztül mereven szegeződ ek a kezek, mint útjelző keskeny táblák, mindig a hajótestekre mutatva.

— Dehái mi történt? — robbant hi a

kérdés az admirálisból

Egy matróz lihegve rohant a fedélzetre és elfúló haügon jelen ette:

— Tengernagy ÜL telemázolták a hajé oldalát!

Bark tengernagy csónakba ült. A csigák csikorogva engedték vízre a csónakot, ame|y pár perc mulva Ott ringott a vízen és Sark tengernagy megdöbbenve lá-ta a három hajó oldalára meszelt óriásbetüs feliratokat:

„Jenkik! Takarodjatok Olaszországból!”

Amikor újra fepn volt a fedélzeten, ldegesen kérdez;e Willkie parancsnoktól:

— Dehát hogyan történhetel-t ez? A hajó kinn, horgonyzott a tengeren,., Hogyan férhettek ide?.. Hogyan esi- •nálták?

Willkie kapitány csendesen felelt:

— Különös ország ez... Itt, úgy lát szik, egyre több a Garibaldi!,..

Bark tengernagy földhözvágta elrúgott szivarját. A partról, a mólóról, míg a csónakokból megint felharsant a hi- hoia hulláma... Hosszan, e'syuj va, vá dóién és megveíön .,