Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-07 / 234. szám

A Dunai Vasműért, a budapesti földalatti vasútért, az J notai Erőműért, a liszaioki Vízműért, az ötéves tervért, a magyar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért: jegyezz békekölcsönt! KECSKEMÉTI PARASZT EI Al A A DOROGI BÁNYÁBAN Dorog, szeptember hó. Re.ggei hat óla. Á dorogi bánya bejárata eU>tt gördül a „népes” néven ismert villanyvo­nat, amely a bányászseregei új műszakra V(S2i le a hegyek mé iyébe* Hajnali eső permetez, a tárnából felszálló bányászok ,,jó szerencsét!” köszöntései átlót ik a csilievowlok robaját, a kere­kek csikorgását. A ködös reggeli félhomályban a bdnyds'-lämpdk imbolygó lángja világot, az erős bői löt Készült öinyászsaykákon kopognak az upro esőcseppek. Ezen a vonalon indulnak mun­kájukba, üz újonnan toborzott bányászok. Köziük a kecskeméti P'trasZtfiúk is, akik már hetek O/,, tanulják nehéz, de szép új szakmájukat. Olyan otthonosan lábalják lábukat a „népes” iiltí- gcrendáin, mintha egész életük ben bányában éltek volna, Pe­dig pár héttel ezelőtt még csép­lőgépnél, vagy a földeken dol­goztak és fogalmuk sem volt ar­ról, hogy milyen lehet a bánya belülről. Zsigó István itt mellettünk már szinte az új gazda büszke­ségével mutat a bánya villany fé­nyej belseje felé: — Szép bánya, jó bánya a, mi­énk, érdemes volt idejönni. Egy hétig csak a bánya mélyét jár­tuk, hogy jót megismerjük műn- kahelyünket, megszokjuk nyitlak levegőjét. Nem volt nehéz, M'1 már úgy mozgunk 600—800 mé­teren a föld alatt, mint a kecs­keméti réteken. Most már mind­egyikünknek van munkabeosxtá- 8«. Kezdünk gyakorlatot szerez­ni. Többen már csapatmunkán dolgozunk. Bizony nem, vallot­tunk eddig szégyent. Köli a szén az országnak, azért igyekszünk megnyomni a munkát... v Zakatolva rohan már a villany­vonat a bánya belseje felé. Fe­jünk felen az égők végtelennek tűnő füzére világít. Munkásru hás bányászok árnyai suhannak el. Ok a pálya biztonságára vi­gyáznak. Jó tízperces út után a nagy elágazásnál már kiszáll a kecskeméti fiúk zöme. Az i. ak­nán dolgozik legtöbbjük, a híres „F-mezön”, amehj a legjobb do­rogi szenet adja. A felvonó röpíti lefelé a kis csapatot, zúgva maradnak mö­göttünk a százméterek. Beke Jó­zsef, Szomju Pál, a két Koncsik testvér, Kucsera János és Szabó János dolgozik többek között itt. A munkahelyen már várják és szeretettel fogadják va- lamennyiiiket. A kecskemétiek legtöbbje csillés. ICI a rakodást végzi, ki a csiUevontató beren­dezések kezelésénél szorgalma, toskodik. Az egyik „harántnál” Vakulja Péter inatkól ifjúmun­kás higanyszerü mozgással irá­nyítja, mint ,vitorlás” (csjlic- átváltó) a szénnel telt csilléket. — Egy hónapja vagyok itt — mondja. — Matkóról jöttem. Apám ott ötholdas paraszt. A toborzáskor jelentkeztem, de nem is bántam meg. A bánya már az én második otthonom. Nagyon megszerettem ■ ezt a munkát, keresetemből egyhónapi munka után már új ruhát tud. tam venni. Szabó Ferenc régi dorogi vá­jár mellett csupa kecskeméti fiú dolgozik. Ez a munkacsapat máris egyike a legjobbaknak ebben a bányarészben. — Jó bányászok lesznek a kecskeméti fiúk — jegyzi meg a vájár. — Igyekeznek eltanulni a fogásokat és azt hiszem, a fiatalabbjai közül nevelődnek még jó vájárok is. A kecskeméti fiúk rábólin'.a- nak. A bányászlámpa fénye biz­tatóan csillog „ szénnoros arcú fiúk szemén falon... és a fekete szén. Hogy tud repülni az idő a föld aia-t! Szinte nem is hiszi az em­ber c3 máris letelt a nyolcórás müszak. A felvonó zúgva röpít vissza bennünket a felszínre. A „népe­sen” már termelési szakviták is folynak a bányászok közöjt az elért termelési eredményekről. A kecskeméti fiúk figyelmesen hallgatnak. Az elágazásnál a 9-es akna felől ú;'abb munkacsa­patok szállnak fel a vonatra. Vi­dám leánynevetés veri fel a tár. n;l csendjét. Bányászlányok jön­nek a műszakról. 40 búnyásznö dolgozott ezen a déleiöjtön a bányában. Köztük kecskemétiek is. A fiúk hamarosan felismerik a nadrágos, srénporos leányok közö-t Szijjái-jó Máriát és Far­kas Sárát. Fürdő és átöltözés után ke­rülnek ki a bányászok g bánya- kapu elé. Itt rnár sátoros teher, autó várja aZ alföldi bányász­fiúkat. Az alföldi fiúk ugyanis nem Dorogon, hanem egy távolabbi bányászszálláson -laknak. 26 fá­radt, de jókedvű bányásszal megrakva indul el a kocsi a ne­héz munka után pihenést adó új otthon felé. Egymásután húznak el az or­szágúton mellettünk a kilomé­terkövek. Már Esztergomban va­gyunk, majd az ősi város is el­marad és a Duna kanyargós tükre mellett, robog velünk az autó tova. 9 Az ellenség Kecskeméten és másutt is azt a rémhírt terjeszti, hogy a toborzott bányászok „szörnyű körülmények” között, téglagyári szállásra bezsúfolva laknak. Kíváncsian vártuk tehát ütünk célját. Esztergom fölött mintegy 12 kilométerrel állt meg az autó. A bányUgzállás valóban egy régi téglagyár mellett áll. Az épülőt azonban, ahol az új bá­nyászok laknak, nem fészer és téglaégető, hanem a meglépett téglagyáros egykori emeletes luxusvillája. Nemrégiben készült eí, mert háborús sérüléseit kel­lett kijavítani. Basaharcon va­gyunk, Pilismarót község köze­lében. az ország egyik természeti szépségekben leggazdagabb tá­ján. A magaslatnál a Visegrád felé hömpölygő Duna, a mária- nosztra; hegyek és a szőlőt ér­lelő lankák szépsége igézi meg a nézőt. Itt, ebben a villában élnek te. hát a kecskémén parasztfiata­lokból lett bányászok is. Pompás hálótermek, ragyogó fehér ágy- huzattal, mosdószobával, ebédlő­vel, könyvtárszobávdl, társalgó­val várja a munkából hazatérő új bányászokat. A társalgóból vadonatúj rádió-zenegép muzsi­kája tölti meg az épületet. ■— Soha, nem lakiunk mi még ilyen szép helyen, de még nem is láttunk ilyent! — jegyzi meg Lukács István. Az ebédnél folyik a barátkozó* a különböző vidékek fiataljai kö­zött, Mif ebédel a bányászt Ma ebédre zö.dséglevts van rizzsel, babfőzelék, hússal. A reggeli /éj liter tejeskávéból, nagy karéj fe­hér kenyérrel, uzsonnára henye rét és felvágottat vit-ek magúk­kal a bányába és megtudjuk, hogy a vacsora leves és kápogZ- tásicocka lesz. Szabásért és ét­kezésért napi 7 forintot fizet a bányász, akinek keresete 700 1100 forint között mozog. Hogy jó az ellátás, azt bizonyítja, hogy a hetenként tartott mérlegelésnél az erős munka ellenére még e.gy bányász sem fogyott egy dekát sem. Kitűnő a bányászszállás viz­eiül ása is. Hegyi forrásból fa kadó ivóvizet kapnak. Az ózon­dús levegő felejteti a bányák ne. Kéz levegőjét. Szabadidőben olvasás, sport, társasjáték és kulturális munka folyik és kiadós kirándulásokat tesznek a bányászfiafalok az er­dőkben. Este, vacsora után rögtönzött gyűlésen teszik meg fetaján.á- saihat a békekölcsönre. Legalább egyhavi fizetését minden bányász örömmel ajánija Jel. Nyugodt, biztos megélhetései, munkája, életcélja van már mindegyikük­nek és nem csőd*, hogy e~f a bé­kés clefet biztosítani akarják jegyzéscikkl is. A múltat, amely annyi szenvedésj hozott a hányt, vetett életű paraszt fiatalságnak, csuk rettegéssel idézik emlékeze­tükbe. Hogy mit jelentett ez a műk, éppen a békekölcsönjegy­zésnél mutatta meg a kis Vaku- lya Péter esete. Amikor eléje tették a felajánlási ívet, neve helyett csak egy — keresztet tu­dott írni. A makói kis parasztgyerekböl lett bányász 10 éves korában nem tud írni. A régi rendszerben nem juthatott el az iskola kü­szöbéig. mart ötéves korában, mint pásztor már dolgozott. A felszabadulás után pedig a pusz­tai rémhírtc.rjesztök riasztották attól, hogy felnőtt korában ta­nuljon. Itt a bányaiskolán válik majd teljesen emberré. Beke Jó­zsef, aki k&lheii gyakorlattal már 100 százalékon felüli bányásztel. jtsítménnyei dicsekedhetne, ha nenn volna annyira szerény, sze­retettel rázza meg elszovxorodó analfabéta társa vállát. — Sebaj, Peg, majd itt megta­nulsz írni, olvasni, számolni! Vá­jár leszel te még a javából, hi. szén fiatal vagy• Pe-i fekete szeme megvillan. — Tudom én ezt jól, látom, mennyit törődnek itt velünk, ezért írjam oda a keresztet az ívre, ami egyhavi fizetésemet je­lenti. Jövőre már a nevem írom mindenüvé, Dolgozni, fejlődni fo­gok. .. Erre áldozom szép fize­tésem egy részét, hogy béke és munka legyen. Az eset után a kecskeméti bú- nyászfiúh elhatározták, hogy szüleiket, rokonaikat levélben hívják fel: ök is gondolkozzanak hasonlóképpen. Béke, munka, szabadság jelzi az új bányászok életútját, akik azért dolgoznak a föld mélyében és azért áldoz­nak önmaguknak, az országnak, hogy mindenkinek ebben legyen része. Pajtások, kövessétek példánkat ! ! Mi, a Kecskemét Felsöszéktó- dü.ö iskola Petőfi Sándor úttörő csapata. 1051. szeptember 29-én az utolsó tanítási órán tartottuk n néphadsereg ünnepét. A csa- pUve.zetö pajtás oly lelkesen be­szélt a pákozdi csalóról, hogy szinte hallottuk Gábor Avon ágyúinak dörgését és láttuk Jel­lasics katonáinak szégyenteljes futásul a dicső vörössapkásaink clöl. Később a tanító tovább magyn- iza tanulóknak a kölcsön jegy zés azt fias és hasznos voltáról. Egy leány pu j [ás a harmadik púdban türelmetlenül nyújtogatja a ke­zét- A tanító pultás megkérdi: ra Mit akarsz, Mariska ? — „TtnHfó- bácsi, nekem van három forin­tom, én is szeretnék jeOyczni.” A tanító pajtás nem is tudott fe­lelni, olyan, olyan örömkiabálás lett. Tanító bácsi, nekem is, ne­kem is va>‘. Én is szeretnék je. nyesni. Hallatszott innen is, on­nan is. Gyorsan íszePdtuk a pénzünket. A tanító pajtás oly boldog volt, hogy a hiányzó ösz- szcgfí't kipótolta. így jegyeztünk békekölcsönt mi, az iskolánk, a’ iskolások részére. Fclsöszcntkirályi il [török: BOTI FERENC. VII. o. t csap, tan. elnök. ÉLENJÁRNAK A BEGYŰJTÉSBEN CSAVOLYON ÖZV. Acs And­rásáé isz.cs-tag, akinek bárom gyermeke van. 100.) formt beke- kölcsönt jegyzett. Kijelentette: Mindent odaadok a békéért. A második világháború idején átél­tem a háború borzalmait, bom­bázásokat és ha naponta csak egyszer fogok is enni, de a bé­ke megvédéséhez minden erőm­mel hozzájárulok. Három gyer­meke, akik iskolába járnak és út-erök, kérjék édesanyjukat, hegy most. ne vegyen nekik ru­hát. hanem írasson nekik in bé­kekölcsönt. Özv. Acs Andrásira minden gyermekének még 100- 100 forintot jegyzett, így család­jával együtt 1300 forinttal já- rul( hozzá a béke megvédéséhez, ötéves tervünk maradéktalan végrehajtásához. Példája köve­tendő pé]da minden dolgozónak. KUNBAJÁN Bénák János dél­szláv dolgozó paraszt 500 forin­tot jegyzett. Kíjelenteite: Én, aki itt élek a határ mentén így kívánok válaszolni az Imperia- lis|ák ügynökeinek, Tito és ban bájának. Ügyi Júlia tanácselnökhelyet­tes 1000 forin.o- jegyzeit. A jegyzéskor kijelentette: nrgy szülei szegény napszámos em­berek voltak, ő maga is kilenc­éves korától ku'-ákoknál és a grófi birtokon vol,, ahol éhbé­rért dolgozott. A Pártnak kö ször.hetem, mondotta, nogy mint délszláv dolgozó a tanácsnál mint elnökhelyé:t?s dolgozna tóm, ezen kercsz ül Is láthatja mindenki, hogy nálunk nincsen különbség a délszláv es magyar dolgozók között. Azért jegyez­tem 1000 forintot, hogy segiisem a szocializmus építését, vedjem a hékér, hogy ne fordulhasson elő, min: a mul'bin, hogy a dél­szláv dolgozókat csak másod­rendű emberként kezeljék, mert ezt kívánják Titeék es en így kívánok válaszolni, nekik. Forintjaimmal akarok hozzájárulni népit n k felem el kedéséhez, hazánk megerősítéséhez és a béke megvédéséhez örömmel olvastam Pártunk és kormányunk felhívását H Máso­dik Békekölcsön jegyzésére, örömmel olvasíanj. e felhívást, mert mint tanító Iá.tam hogy az eddigi kölcsönök eredményekénr, a mi falunk, Kajymár közstg is részesült a kölcsönök áldásai­ban. Uj épülettel bővült iskolánk, a Lenin-soron villanyfény vilá­gít, új kúljaink vannak. A kibővült iskolánkban kéj új tanterem és útlörö-ofjhon van. Ezt mind az államkölcsönök, a Pórt é$ kor­mányzatunk segítsége tette lehetővé. Külön öröm j éx büszkeség az is, hogy falunkból több délszláv és magyar parafiztjiaiai tanul az egyetemeken és a középiskolákban. Meg vagyok győződve arról, hogy a Második Békekölcsön is újabb eredménye,két hoz. Újabb iskolák, újabb kultűrotlhonok, csecsemögondozók és könyvtárak létesülnek. S emellett látom, hogyan nőnek ki a földből a nagy alkotások: Dunapentele, Inotu. Gyárak és kulturális intézmények. Ezek mind népünk felemel­kedését, a szocializmus megvalósulását segítik elő. Az eddigi kölcsönöknek köszönhetjük, hogy iskoláinkban igaz hazafiak nevelkednek a délszláv és magyar dogozó Parasz­tok gyermekeiből. Pártunknak köszönhetjük, hogy „z igazságot taníthatjuk, hogy gyermekeink az igazságot tanulhatják. Tudom, hogy a Második Békekölcsön sikere ismét lendít majd fejlő­désünkön, hogy gyermekeink ignzi békeharcosokká nönek. En 600 forint békekölcsönt jegyeztem, mert ezzel is a fel■* emelt ötéves fern mielőbbi végrehajtását szeret,(lém elősegíteni. Tudom, hogy forintjaim igaz célokat szolgálnak: népünk boldo­gulását, hazánk megerősödéséi. Látom az eredményeket, látom: hogy érdemes dolgozni és ezért ígérepi, hogy nevelési munkám fokozásával is harcolok békénkért, tervünk sikeréért. Szabadság! RANK GYÖRGY, \ tanító, Ka! y nw. i, Mint népnevelő járom a határt és magam is példát mutatok.., tagja vagyok, van rádióm, tagja vagyok a csolyospálosi vadász- társaságnak Az sem úri passzió többé, mint régen. Két kis csa­ládom van, ovódába, napközi- otthonba járnak, A tervköicsönjegj-zésnél 50 fo­rintot jegyeztem. Az első béke­kölcsönnél én magam 250-et, a feleségem 100-at. Ezt már sok. szorosan visszakaptuk eddig is, de most kapom legjobban visz. sza, amikor iskolára mehetek. Most a Második Békekölcsön- jegyzéséből is kiveszem a ré. szem, mint népnevelő járom a határt^ de magam is példát mu­tatok A feleségemmel ahogy megbeszéltük, én jegyeztem 402 forintot, ő is 100 forintot. Mindketten tudjuk, hogy ma< gunk és két kis családunk bol­dog életét, a zománcos tüzho. lyet, a varrógépet a rádiót, amü mind a csoportban vettünk, az ötéves tervnek köszönhetjük. 8 munkánkkal és forintjainkkal i- azért harcolunk a békéért, meri írom akarunk többé botos-ispán’., hajcsárt, nyomorúságot. S ezt elmondom mindazoknak a dolgozó parasztoknak akikhe mint népnevelő járok. Községünkben is folyik az őszi betakarítás, vetés, de emellett niég sok egyéb munkát is vég­zünk Az elmúlt napokban a földművesszövetkezet dolgozói­val együtt kukoricaszállitási szerződéseket kötöttünk a határ­ban. Az előirányzatnak 85 szá­zalékúi: lekötöttük már eddig. Úgy látom, hegy valamennj-i esolyospálosj dolgozó paraszt egyre jobban megérti hogy min. den szem gabonával, minden mázsa lekötött kukoricával és, burgonyával a béke falához rak egv téglát. En, mint népnevelő dolgozom a begyűjtés és a kölesön jegyzés sikeréért. A felszabadulásig szü­leimmel együtt uradalmi cselé, dele voltunk, Mindentől el vol­tunk zárva, az iskolától is. En magam is csak három elemit tudtam elvégezni. Most más az élet. 1349 óta a Eenin csoport tagja vagyok és mint brigádvezető dolgozom. Ta­valy" ősszel kéthetes takarmá­nyozási tanfolyamon vettem részt, most pedig 5 hónapos ag- ronómus iskolára megyek De a tanuláson kívül mennyi mindent kaptam a népi demo­kráciától! A felszabadulásig mint uradalmi cseléd rongyok, ban jártam. Mióta a csoport Szilágyi József, Csolyos,pálos. Eenin.tszcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents