Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-08 / 209. szám

Az Állami Építőipari Vállalat kecskeméti építkezésének dolgozói az augusztus 20-i versenyben szerzett tapasztalatok felhasználásával harcolnak a terv teljesítéséért Köszöntjük a könyv ünnepét Az Állami Építőipari Vállalat kecskeméti építkezésén az el­múlt napokban termelési érte­kezletet tartottak, melyen meg. tárgyalták az augusztus 20-i munka versenyben szerzett ta­pasztalatokat , és kiértékelték a Versenyben elért eredményeket. A termelési értekezleten meg­tárgyalták a hibákat is, melyek nagy mértékben akadályozták az építkezés dolgozóit abban, hogy az A'laim Építőipari Vál. lalat gyöngyösi építkezésének dolgozói közölt folyó verseny­ben az első helyet elnyerjék. A versenymozgalom fejlődésé- n«k, a versenylendü’et és a ter­melés fokozásának egyik fő akadálya az volt, hogy az építkezésen nem folyt helyes versenyszervezés és a munkát inkább a szerve, vezetlenség jellemezte. A lemaradásnak oka vo’.t még ä munkafegyelem lazasága is. Sokan igazolatlanul mulasziot­I A Bajai Gyapjűszövetgyár- ban mindenki jól ismeri Zombola Jánosnét munkáján kérésziül. Mint MNDSZ-tag kitűnően meg­állja a helyét a termelésben. Zomboláné a fonodában a kar­coló osztályon dolgozik. Most éppen a kilencedik számú gép­nél, az elosztónál munkálkodik. Beindítja a gépet. Kellő mény- hyiségü gyapjút rak a® elosztó­ba, s aztán siet a második, il­letve a harmadik és negyedik géphez hogy elindítsa azokat is. IA. fogaskerekek, az Elevátorok, a szíjak csak úgy csörögnek, Csattognak. Valósággal ég a Keze alatt a munka. Amikor már beindulnak <* ‘gépek, könnyén vagyok. Most már csak irányítani és ellenőriz. ni keil — mondja Zomboláné, s Közben áz elődöntőhöz siet. Megigazít a gépen valamit és munka társához szól. I — Idefigyelj Eresikém! Tu- god-e, hogy csütörtökön kezdő­dött a tervkölcsön harmadik Kofsoto». f — Tudom bizony! Figyelem is fagyon a számokat. Nem-e húz- jtták ki az én kötvényemet — fe. lei rá mosolyogva a fiatal, csi. ;»os leány. Zomboláné gondos szemekkel îflgyeii a gépek Járását s hall­gatja azok egyenletes zakatolá­sát. Most odamegy a szaktársá- ifeoz. Megmutatja a gép hibáját. »Rendbe igazítja és kezd beszél­getni. j — Én annakidején jegyeztem p50 forintot. Igaz, hogy még fakkor nem dolgoztam. Tavaly, előtt is úgy voltam vele. De ha heveset tudtam jegyezni, de örömmel adtam, mert aszal sa. ját magam és a családom bol­dogulását, felemelkedését biz­tosítom. És most valóban látom *zsi/, hogy nem hiába adtam köl­csönt az államnak. Ne mondjak mást, csak azt, hogy ma én is 1dolgozhatok. Becsületesen keire, sek. És mind a három családom tisztességes szakmában dolgozik és jól keres. A három gyerma. bemnek és nekem a fizetésem 1860 forintra rúg, Most egy érdekes csengés szakítja meg a beszédet. Zom­boláné a küences géphez megy', amelyet először indliott be. De nem az elosztó felé tart, hanem a „bundázóhoz”. A csengő a®! jelezte, hogy egy bizonyos meny- nyiségü finom, fátyolszerü gyap­jú készen van. A gépet le sem állítja, hanem menetközben a kezével leollózza. Aztán végig­néz a második gépen, majd is­mét, Erzsihez megy. — Na, hol is hagytam abba? *— kérdi az MNDSZ.asszony. — Igen, tudom! Hol tartanánk, ha mi dolgozók nem segítettük vol­tak, de nem folyt következetes harc a munkaidő kihasználása érdekében sem. Az építkezésen nem folyt munkamódszerátadás és így nem vezetett eredményre a 100 százalékon aluli teljesít­mények megszüntetéséért folyó harc sem. Komoly hiányosságok mutatkoztak a brigádok munká­jában is A brigádvezetők nem tartót. lak rendszeres brigádérte­kezleteket •a a dolgozókkal nem beszélték meg azokat a feladatokat, me­lyeket a brigádnak el kellett volna végeznie. A hiányosságok mellett azon­ban vannak eredmények is. Az épíikezés legjobb dolgozói igye­kezik válla ásaikat teljesíteni. A termelési értekezleten ezeket a dolgozókat jutalomban része­sítették, így például jutalmat kapott Szabó József vasbeton­szerelő brigádja, Csik Mihály na államunkat? Milyen sanyarú volna életünk? Úgy jártunk vol­na. mint a szegény jugoszláv nép, mert Tito az egész lakossá­got Odaadta párezer dollárért az amerikaiaknak. Mi is leigázás és kizsákmányolás alá kerültünk volna, ha az államunk Ameríká* lói kér kölcsön/.. — Ebben igazad van, Zombo­láné! — szól közbe a léáüy. ■—* Nekem van egy jóismerősöm dugóban,, mki azt írta, hogy még életben ember úgy kiZsákmá. nyelva ném volt, mint ma, ami­kor érzik a Marshall-terv „áldá­sát”. — Na, lát°d, Erzsikéin — fe­lel rá aZ asszony és tövább foly­tatja. — Nem kívánom vissza azt a kizsákmányoló rendszer/, amikor vitéz Bessenyei Miklós fíföméltóságú vezérigazgató úr. nál voltam fakariló. Úgy kizsák­mányolt családostól bennünket, hogy még ma is n bünit nyög­jük. Tizenöt pengőt kaptam ha­vonta harmadmagamra, kilenc szoba súrolásáért. Ebben a pillanatán a másó- dik gép jelez, hogy készen van az első „bunda”. Zomboláné él* Az egész országban folyik az ötezer új bányász toborzása. Baján is nagy lendületet vett a toborzás. Az alapszervezetek titkárai és a DlSZ.bizottság is segítséget nyújtott népnevelő m-unkávaj. A toborzók felkeres­ték az alkalmi munkából élő dolgozókat és elmagyarázták: ha kedvet éreznek a bányászok szép mestersége iránt akkor je* íentkezzenek. A felhívásnak és a népnevelő munkának már van is némi eredménye. Kurucz Ferenc, Slud János, Alabics Mihály, ifj. Döme Ferenc, Suba Zoltán je­lentkeztek és már el is mentek Komlóra, hogy ott munkájuk­kal kiérdemeljék a megbecsü­lést. öröm és jókedv sugárzott arcukon és mint ahogy Kurucz Ferenc mondotta: Büszkék és boldogok vagyunk, hogy az országos bányásznapon már mi is részt vehetünk. Bi­zonyára követnek majd minket is még többen is, hogy ezen a fronion jó munkánkkal védjük a békét és diadalra vigyük a felemelt ötéves tervünket. De ezzel még nem ért véget a to­borzás. Újabb és újabb jelent­kezők vannak, akik osztályré­szesei akarnak lenni „ széncsa­táért vívott nagy harcnak — és élethivatásul választotok a bá­nyamunkát. Nem félnek a ne­állványoző-brigádja, akik válla­lásukat jóval túlteljesítetté«. Az építkezés dolgozói a ter­melési értekezleten újabb lelkes munkafeLajánlásokat tettek. Kaity István például brigádja nevében vállalta, hogy a XII. számú épületet november 7. tisz­teletére 2 nappal a határidő e’.öt befejezik. Stern Márton arra tett szocialista kötelezett, ségvállalást, hogy 8 csillét és 8 váltót melyek jelenleg hasz­nálhatatlan állapotban vannak, munkatársaival a legrövidebb időn belül helyrehozzák és munkába állítják. Az Alíami Építőipari /Vállalat kecskeméti építkezésének dolgo­zói tanultak a hibákból és elha­tározták, hogy az augusztus 20-i munkaverseny további fokozásá­ban felhasználják a tapasztala­tokat és az eddigieknél jobb munkát végeznek a felemelt ötéves terv sikeres végrehajtása érdekében. végzi a munkálatot éá vissza­jön. — Háf. nem is tudnám mind­azt elsorolni neked Erzsikém, hogy mi mindent kaptam én azért g. 150 forint értékű terv- kölcsönérf,, — mondja Zombolá­né és az ujján kçzdi számolgai- ni: a. fiaimat mind kitaníthat- fant, mivel villanyszerelők, csak. nem ingyen világítunk, aztán a fizetésem először 350, utána, ólO, majd 575, most pedig 7JfO forint. Ahol lakunk, azon a tájon fúr­tak egy artézi kutat, szépen parkíroztak az ötéves terv első évében és még mondhatom, ami nemcsak g városunk, hanem az egész országunk nagy kincse: a gyönyörű Duna-híd. Ezeket mind-mind, amit elsoroltam, a mi jegyzett forintjaink Váltot­ták sikerre. De nemcsak, amit elmondtam, hanem még seámfa. lan építmény igazolja, hogy amit adtunk — magunknak ad­tuk, Éppen ezért én már úgy VaOyok vele, hogy amit eddig kaptam, az már megtérült több- százszorosan is, s ha nem is nyerek a húzásnál, akkor is bol­dog vagyok­hézségek|ől, mert maguk mö­gött érzik g Pár/ és a régi bá. nyászok odaadó segítségét, mellyel jó, tanult bányászokká válnak. Követték férjeiket Ka­tona Józsefné és Hunyadi Já- nosné kalocsai lakosok is, akik elkísérték férjeiket Komlóra és látták a®t, hogy milyen meleg szeretettel fogadták az új bá­nyászokat és ők magúk is je­lentkeztek bányásznak. Ezek az asszonyok is meg­győződlek arról, hogy álla­munk nemcsak ígér, hanem minden dolgozó száméra bizto­sítja szakmai és kulturális fej­lődését, gondtalan családi életéi. Az öteves tervkölcsön kötvényeinek sorsolásával kap­csolatban Kecskeméten, a . ta. nácsháza, I. emelet 32. ajtó sz. alatt sorsolási tanácsadást szer­vezett a városi tanács végrehajtó bizottsága, ahol a dolgozók min. den, a sorsolással kapcsolatos kérdésben felvilágosítást kap­hatnak. Városi pénzügyi osztály A feudális urak, a bankárok és iparbárók Magyarországában különösen két nyomdai /érmék fogyott: az adóintőcédula és a kártya. A statisztika szerint Hor;hy-Magyarországában 10 év alatt mintegy hárommillió könyv keit eb Ma egy-egy pesti és vi­déki könyvnapon még ennél is több könyv tal^l gazdára. Ta­lán már kiszámítani sem lehet, hogy felszabadulásunk óta mennyi könyv kelt el, hiszen van olyan szovjet regény,. de már magyar is, amely egymagá­ban is elérte a százezres pél­dányszámút. Fél századdal, de még ti® év­vel ezelőtt, olyan álma nem is lehetejt magyar írónak, mint a mai valóság. A ma megnyíló könynapon annyi és annyiféle könyv virít a sátrakban, mint réten a virág. Zavarba ejti a vásárlót à könyvek sokasága és sokfélesége: az, hogy melyiket válassza, mert mindegyiket sze­retné hóna alatt hazavinni. Van­nak olyan könyvek, amelyek már a könynap előtt elfogytak, mintegy „titokban”. Erről be. szél ifj. Kovács János, a Magas­építési Vállalat dolgozója, ö is már „átokban” biztosította ma. gának kedvelt íróinak könyveit. Pásztor József, szintén a Ma­gasépítési Vállalat dolgozója, azt írta nekünk: már három köny­vet biztosítottam magamnak, amelyeket a könyvnapkor meg. vásárolok. A könyvek, árusítá­sában én is résztveszek és öröm­mel látom, hogy a vállalat dol­gozói örömmci és szívesen vá­sárolják a könyveket. Igen élénk volt a könyvnapi készülődés az egész megyében. Kecskeméten nyolc sátrat ácsol, tak. Könyvsátrat állítottad fel a színház dolgozói, a Magasépítési Vál’-álaf dolgozói, az Állami Könyvterjesztő, a Lakatosipari Vállalat dolgozói, az MSZT, az MNDSZ, a DISZ-úttörök és a földmüvesszövetkezet. Megyénk, ben mintegy száz üzemben, ál­lami gazdaságban, gépállomá­son tartanak üzemi könyvna. pokat. Kecskeméten 18 üzem­ben, Megszervezték a mozgó árusítást. Autók viszik a köny. veket a tauyavilágba és oda, ahol könyvnapot, könyvsátrat nem- szerveztek, illetve nem ál­lítottak fel. Megyénkben az idén a legkisebb faluba, a legel- dugóttabb tanyába is eljut a könyv. Falvainkban a földmű, vesszövetkezefek boltjai egyre szélesebb körben, egyre jobb eredménnyel végzik a könyvjer- jesztést. Megyeszerfe a 1,0 »-U. g g o L c £ v e zc_ tek maguk állították fe] és de­korálták saját sátraikat a szer­vezet jellegének megfelelően. — Színpompás lá[vány Kecskemé­ten a Magasépítési Vállalat könyvsátra. A kößyv ünnepének napján Kecskemétre érkezik Kamjén István író és Benjamin László költő. Irodalmi életünk kiváló­ságai egy-egy napot tökének majd a megye különböző váro­saiban. Egynéhány faluba is el-, látogatnak. A kuhúra szabadságának hét éve alatt népünk kilépett abból a sötétségből, amelyben mind. örökké fogva szeret;ék volna tartan; hajdani urai. Népünk olvasó, kulturálódó nép let/. Le­gyen ez a könyvnap népünk kuk turálls f'üődésének még na­gyobb serkentője, kapcsoljon be újabb ezreket .a műveltség éltető áramába, erősítsen meg újiabt ezreket az ön;udat szilárd fegy­vereivel. üdvözöljük a könyv ünnep napján az olvasókat, a könyvki­adó, könyvterjesztő, könyvtárak dolgozóit, a könyv csatájának műszaki harcosait és kívánjuk, hogy e® a könyvnapí előrehala­dott kultúrforradalmunk győ­zelmi állomása legyen. Állami, gazdaságaink készüljenek fel a gyapotszedésre A gyapotszedők minden mázsa leszedett termés ntán 5 méter vásznat kapnak feláron Megyénk állami gazdaságai­ban nemsokára beérik a gyapot. Tudvalévő, hogy a gyapot ko­vácsának kezdelekor azonnal el kell kezdeni a szedést, mert máskülönben a szél kihordja a csészékből, ami hatalmas káro­kat okozhat népgazdaságunk­nak és így maguknak a dolgo­zóknak is. Elsősorban ;s valamennyi ál­lami gazdaság vezetőjének gon­doskodnia kell arról, hogy az egyéb napi munkák zavartalan vijeje melleit elegendő munka­erő álljon rendelkezésre a gya­potszedés napjaiban. Ez nem kis feladat és éppen ezért uhol még az eddigiek folyamán nem lát. tak hozzá az alapos felkészülés­hez, ott most sürgősen fogjanak hozzá a jő munka biztosításá­hoz. Úgy szervezzék meg a munkát, hogy a munkaerők át" csoportos!’ása se okozzon lema­radást, azaz ez se gátolja az őszi szántás.veiés és a betaka­rítás munkáinak időben valő el­végzését. Az állami gazdaságok vezetői, valamint a párt- és a tömeg- szervezetek népnevelői, az álla­mi gazdaságon bejül, lássanak ezért már most hozzá, hogy szí­vós felvilágosító munkájuk nyo­mán minél többen vegyenek majd rész, a szedés munkájá­ban. A gyapotszedö munkások között már most igyekezzenek meghonosítani a munkaverseny­szellemet. Magyarázzák meg azt, hogy milyen nagy kitünte­tés, jelent gyapotszedőnek len­ni. Mondják el, hogy minden le­szedett eisöo3ztályú vagy gyen­gébb minőségű gyapot is az or­szág ruhaszükségleteit fogja még jobban kielégíteni. Minden mázsa gyapot hozzájárul majd ahhoz, hogy több ruhánk, több cipőnk legyen, hogy erősebbek legyünk holnap, mint ma- Tuda­tosítsák a népnevelők, hogy a hazai gyapo, nemcsak a nép­gazdaságunk számára fontos, hanem maguknak a gyapotsze. dőknek is jelentős juttatásokat biztosít. Biztosítja, hogy azok a dol­gozók, akik az állami gazdasá­gon belül egész éven át gyapot- müveléssei foglalkoztak, min­den leszedeit egy mázsa gyapo; után 5 mé|er vásznat kapnak féláron. Azok a dolgozók pe­dig, akik csak a gyápotsz.edés munkáiban vesznek részt az ál­lami gazdaságban, az általuk le­szedett minden egyes mázsa gyapot után három méter vász­nat kapnak féláron. így például Szabó Júliának, akl tavaly a bácsbokodi állami gazdaságban dolgozott és a szedéskor egy. maga 10 mázsa gyapotot gyűj­tőt} össze, mos, ebben az évben ezért a mennyiségért, a fizetése mellett még 50 méter vászna; is kaphat féláron. A népnevelőknek ezf, a jelen­tős kedvezményt a dolgozók szé­les köreiben ,udatosítaniok, va­lamint ezen keresztül mozgósí. taniok kell, hogy minden állami gazdaságban. Idejében elegendő munkaerő álljon rendelkezésre, hogy minél nagyobb mennyisé­gű I. osztályú gyapotot adjanak népgazdaságunknak, egész dol­gozó népünknek. Zombola Jánosné már százszor többel kapott az államtól, mini amennyi lervkölcsönl jegyzett Egyre többen jelentkeznek bányásznak

Next

/
Thumbnails
Contents