Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. augusztus (6. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-05 / 181. szám

Gépállomások! (* yors 11 s á t ** 1c meg* a csépi est!-----------------------------­------------- »^-----»--^VÍWyVW>AAA/N/\A/WWWWW^WVWWVWVAOV/UWWWWVI/\/WWW\A/\AA/ P árt cs pártépii(és A vesetőségek újjáválasztása sikerének alapja a jó kádermunka A nemzetközi helyzet egyre fokozódó feszültsége, az ameri­kai imperialisták agresszív ter­vei szükségszerűen előtérbe állít­ják a kommunisták fokozottabb helytállását, fokozottabb erő­kifejtését a béke megőrzésié, ben. A kommunisták tudják: erejük a dolgozók széles töme­gével kapcsolatban rejlik. Ez a kapcsolat különös jelentőségűvé válik most. amikor a néptöme- oek aktivitásán és a békeharc- han tanúsított szervezetiségü- . kön áll vugy bukik a béke sorsa. A néni demokráciákban, Így hazánkban is, a nemzetközi helyzet ilyen alakulása melleit meggyorsul a szocializmus épí­tésének üteme. Vártunk II kongresszusa megjelölte azokat a felada­tokat, melyeket a szocializ­mus megvalósítása érdeké­ben fokozottabb ütemben, nagyobb áldozatvállalással, kommunista példamutatással kell megvalósítani a dolgo­zó tömegek harcbavetésével. Pátiunk az ország vezetője. Ez a körülmény korlátlan lehető­ségeket nyújt minden kom­munista teremtő aktivitásának és öntevékenységének kibonta­koztatására. A kommunisták, nak szemelőtt kell tartani azt, hogy minden, ami az országban történik, azért ők a felelősek. Jelenleg is pár jt'unkcionáriu- s«ink, párttagjaink nagy har­cot vívnak a jövöévi kenyerünk biztosításáért, a felemelt ötéves tervünk teljesítéséért, a falu szocialista átalakításáért, a ve­zetőség újjáváJasztásának sike­réért. Ebben a harcban a kom­munista funkcionáriusok, párt­tagok átérzik azt a felelősséget, mellyel a Párt a dolgozó nép érd'ekében megbízta őket a falu és a város vezetésével. Pártszervezeteink már eddig la bebizonyították azt, hogy következetesen harcolnak a dolgozó nép érdekében. Eddig a begyűjtésért folyó nagy harc­ban funkcionáriusaink, párt­tagjaink nagy része kommunista példamutatást tanúsított. Egy­ben bebizonyították azt, hogy p vezetőség őszi újjaválasztá- sakor alkalmasak lesznek arra, hogy g, Párt további harcát ve- etessék, a szocializmus építését győzelemre vigyék. így bizonyí­totta he rátermettségét és kom­munista példamutatását Gálfi imre nyárlőrinci párttitkár elv­társ. aki 160 százalékban telje. Bitette beadási kötelezettségét közvetlenül a cséplőgéptől, vagy Fodor János elvtárs, kelebiai népnevelő, aki 190 százalékban teiiesitelta beadási kötelezett­ségét, így indult hi agitálni a dolgozó parasztok közé. A kom­munista példamutatást meg­találjuk több más funkcionáriu­sainknál is, mint a kiskunmaj- sai tanácselnöknél, Molnár elv. társnál is, áld 000 százalékban teljesítette beadási kötelezettsé­get egyenesen a géptől és a dol­gozó parasztok követik is pél­dáját. mert a község egészévi előirányzatát eddig 90.6 szá­zalékban teljesítette. Mindezek az eredmények, pél­dák azt bizonyítják, hogy ahol „ kommunisták példát must­nak, nemcsak szóval, hanem tettekkel Is harcolnak ered­ményekért, ott a Párt tekintélye megnő, a Párt megerősödik, iaj/o keresztül pedig meggyor­sul a szocializmus építése a községben is. mint Katymáron. ahol a kommunisták, úgy a magyar, mint a délszláv párt­tagok Orsós párttitkár relvtàrs vezetésével n Párt iránymuta­tását valóraváltva építik a szo- j;alizmust a magyar és délszláv jjarasztokkal karöltve, Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol a fel- világosító munkát összekap- cGolják az állandó politikai és szervező munkával, ott megerősödik a pártszerve­zet, új erőit, új vérkeringés jut a pártszervezetekbe, ott megjavul a munka. Mint a begyűjtés, mint a tszcs- fejlesztés, mint a vezetőség őszi újjáválasztása nagy felada­tok elé állítja kommunistáinkat, párjsaervezeteink vezetőségé). Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása nem kevesebb tenni­valót jelent, mint a szocializmus építését a falun, a szocializmus élenjáró vezetőinek, a Pártnak meg."zilárdí,ását, megerősítését. Pártunk II. kongresszusa le­szögezte, hogy legsürgőseb­ben falusi szervezeteinket kell megerősíteni. A szocializmus építése falun csakúgy, mint a tanács munká­jának beindítása és kifejlesztése elsősorban falusi szervezeteinkre hárul — mondotta Rákosi elv­társ. — A szocializmus fokozot­tabb építése különösen fa. lun itehát megkövetelj azt, hogy figyelmünket újra a Párt kádereinek neve­lésére és előléptetésére irá­nyítjuk. Ezt szolgálja a vezető­ség őszi újjáválasztása, az új ká­derek pedig, akikre figyelmün­ket fordítanunk kell, a munka különböző területén, az aratás, begyűjtés, t£.zcs-fejlcsz.tés nagy harcában kitűnt új erők. Ezek­kel kell megerősítenünk Pártunk gerincét- Ezeket a dolgozókat nevelni kell, éretté kell tenni ahhoz, hogy Pártunk tagjai lehessenek, de segí| énünk kell nekik abban, hogy a Párthoz ve­zető útat megtalálhassák. Ha pe­dig Pártunk tagjai lettek, olyan feladatokkal kell megbízni őket, melynek megoldása közben to­vább tudnak fejlődni. Különösen a nőket és fia­talokat ke|l bátran előléptet, ni, feladatokkal megbízni, hogy a pártmunkában jár­tasak legyenek. Pártunkban azonban további ko­moly változást kell létrehozni a fegyelem, a példamutatás, az áldozatvállalás terén, hiszen a megnövekedett feladatok csak ezen keresztül valósulhatnak meg. A sikerek, a békés fejlődés sok esetben elbízakodottá, ön. teltté tették pártfunkcionáriu­saink, tagságunk egyrészét. So­kan vannak olyanok, akik „min­den jól me.gy magától’’ jelszóval elaltatják az éberséget, az osz­tályellenség elleni harcot így aka­dályozzák, De a Párton belül min­denképpen meg kell követelni párttagjainktól, funkcionáriu­sainktól ügyünk győzelmének érdekében, föfegyverünk, a kommunisták főfegyveré­nek: a kritikának és önkriti­kának bátor alkalmazását. A kommunista funkcionáriusnak nem szabad félni attól, hogy hi­báit feltárja a tagság előtt, mert ezen keresztül tanulja meg le­küzdeni hiányosságait is. A ve­zetőség őszi újjáválasztása min. den kommunistát arra kell, hogy serkentsen, hogy az osztályellen. ség elleni fokozottabb harcban kommunista helytállással, bátor harcos kiállással készüljön a ve zetöség őszi újjáválasztása elé. A pártfunkcionáriusok a most folyó harci feladatokat, mint a begyűjtés, a tszcs-fejlesz[ést i»jy tekintsék, mint próbatétel, elő. csatározás, a legjobb munkáju­kat adják ebbe a harcba, bizonyítsák be, hogy to. vábbra js alkalmasak lesz- . nek arra a funkcióra, mely- ma a legnagyobb kitüntetés. mikor a dolgozó nép ve­zetőivé válnak. A mi harcos Pártunk arra kötelezi funkcio­náriusait és tagjait, hogy szen­vedélyes bátorságot vigyenek beje küzdelmükbe. Nem lehet legyőzni az ellen­séget, lia nem tanuljuk meg teljes erőnkkel gyűlölni őket. Erre azonban nevelni kell a ká­dereket, a párttagokat. A ve­zetőség őszi újjáválasztása azt jelenti, hogy a pártmunkásokat, számításba jövö párttagokat, először is politikai szempontból kell kiválasztani. A legdöntőbb szempont az, hogy megbízható párttagokat hozzunk számításba, ilyeneket neveljenek pártbizott­ságaink. A politikai megbízható­ságot és rátermettséget azonban nem szabad egymástól elválaszt­va vizsgálni. A pártszervezetek vezetősé­ge] akkor végeznek jó mun­kát, ha az eddigi munkák során kitűnt legönfeláldo. zóbb, legtehetségesebb ká­dertartalékokat állandóan nevelik és a párttitkár elv- társak, mint első káderesek nagy odaadással és gonddal foglalkoznak velük. Harcedzett új kádereket kell tehát kiképezni a hátralévő idő­ben a vezetőség őszi újjáválasz- tásáig. Ennek egyik legdöntőbb feladata a párjiskolára való gon­dos kiválasztás, mely elméle|iieg felkészült kommunistákat nevel, akik méltók lesznek a további kemény harcra a falu szo­cialista építésében. A káderek előléptetése és kiképzése így biztosíték lesz arra, hogy a ve­zetőség őszi újjáválasztása sike­res lesz. A már kiemelkedett és felszínre kerülő becsületes funk­cionáriusok között a hátralévő időben alakuljon ki nemes versengés. Bizonyítsák be azt, hogy az a bizalom, amelyet. a Párt a dolgozó nép érdekében beléjük helyezett, nem volj hiába. A hátralévő Időben a Párt előtt álló hatalmas feladatokra vigyek harcba a tagságot, rajtuk keresz­tül pedig a széles dolgozó jöme. geket jövőévi kenyerünk biz. tosításáérj, termelőcsoporijaink megerősítéséért, az osziály- ellenség fokozottabb leleplezé­séért. A pártfunkció a legnagyobb kitüntetés, amely egy párt­tagot érhet. Nem mindenki lehet pártfunkcio­nárius, azt ki kell érdemelni. A legszebb kitüntetés az, ha a Párt feladatokkal bízza meg funkcio­náriusait. A pártfunkcionáriu. soknak tehát ezért a bizalomért, ezért a kitüntetésért példát kell mutatni. Példát kell mutatni minden párttag számára, hogy hogyan kel] küzdeni a Párt irányvonaláért, a párthatároza­tok végrehajtásáért, a szó cia'.izmus megvalósításáért. Ha funkcionáriusaink, párttagjaink méltók akarnak ienni a Párt, a dolgozó nép bizalmára, merítse­nek erőt nagy t.ani|őink, Lenin, Sztálin és Rakos\ elvtársak önfeláldozó éleiébő] és vértanú­halált halt kommunista hőseink­től, akik a dolgozó nép érdeké­ben még életüket is készek vol­tak feláldozni. Nincs szebb fel. adat, mint harcolni azért az ügyért, mely a világ dolgozói­nak békéiét, felemelkedéséi és független szab:)d élétét biztosítja a szocialista társadalomért. Kossá Vilmos, MB káderosztály pol. munka- . • ' n,ársa NEMZETKÖZI SZEMLE illlllllllllllllllllllllllllllllllllK!^ A Béke Világtanács éberség­re, fokozott harcra uívta fel az egész világ békeharcosainak fi­gyelmét, Miért? Mert az impe­rialisták fokozzák a háború ki­robbantására leit kísérleteiket. Ezt természetesen a béketábor nem a hangzatos, a békevágytól csöpögő imperialista kijelenté­sekből állapítja meg, hanem azokból a rjdeg tényekből, hogy Francóékkal vérszerződést köt­nek az amerüiaiak, hogy sző. vetségesükké fogadják azokat a sötét erőket, amelyek a tömeg- gyilkolásban Hitler és Mussoli­ni mellett a legjobban leleplezték magukat, azokkal az erőkkel, ahol a munkásosztálynak, a pa­rasztoknak rabszolgasorsuk van. A Franco és Truman között megkötött megállapodás egy újabb lépés a háborús elképzelé­sek megvalósítására Emellett szervezik, egyengetik Nyugat, Németország felfegyverzését, hogy Nyugat védve legyen a Szovjetunió támadásától. Ez a cégérült, hogy magukat oltal­mazzák a leleplezéstől. Sikerül-e ez? Nem. A legkevésbbé sem. •Spanyolország éppen úgy felele­tet adott a kísérletezésekre, az újabb gúzsbakötésre, mint Nyu- gat-Németorszúg munkásosztá­lya. A kormányválság Fran- ciaországban már több mjnt negyven napja tart Nem ok nélkül. A széles tömegek nyo- mása olyan erős, bogy félnek vállalni a megbízást. Még a leg­aljasabb raunkásárulóknak is inukba szaladt az elvetemültsé­gük. Kevesen akarják a részvé­telt abban a kormányban, amely­nek minden ténykedése, lépése, szava milliók mély gyűlöletét, harcát váltja ki. Félnek, inert olyan erővel állnak szembe, amely szembe nézett annak ide­jén a német nácik terrorjával, a halállal, aki sok tízezer harco­sát áldozta a megszállók elleni die.sőséges harcra és ez a fran­cia Kommunista Párt, Tboroz pártja, Franciaország legna­gyobb pártja De a kormányvál­ságban nemcsak a békemozgti- lom nagy ereje mnsatkozik meg, hanem — persze kisebb mellék­ben — azok az ellentétek is, amelyek az egyes polit:liai cso­portok között fennállnak. Az áruló jobboldali szociáldemokra­ták nem urai a helyzetnek. Min. den tekintélyüket elkoptatta az elmúlt néhány' esztendő alatti gyalázatos munkájuk. A töme­gek elforduralc tőlük és a hábo­rú segítőinek nevezik őket js, az imperialisták számira éppen ezért már nem jelent számotte­vő erőt. Milyen rozzantnak kell lennie annak a rendnek, amely nem képes csaknem Ötven nap alatt létrehozol a kormányát. Milyen erős lehet az az osztály, — mely pártja vezetésével — arra kényse’.-ili az uralkodó osz­tályt, hogy szinte megoldhatat­lan problémává nójjőn tgy új kormány megalakítása, működé­sének megkezdése, Petsohe, a kormányalakítással megbízott miniszterelnök tehetetlen. A többségi pártokkal foly tatott ta. náctjkozások rendre befulladnak. A jelek szerint, még az sem bi­zonyos, hogy az alkotmányos többség eseté.1 is biztosítani tud­ja az új kormány megalakítá­sát, Franciaországban és. egész Nyugat-Európáb t’> érik a nely. zet. De semmiképen sem az im­perialisták, a háborút kirobban­tani akarók számára, hanem a béke, a boldog építés erőinek a számára, akik az egész világon harcban állanak azért, hogy az öt nagyhatalom kössön béke­egyezményt. Ez lenne az első­sorban! feltétele annak, hogy megakadályozódjék a harmadik világháború kirobbanása, hogy llllll!ll!lll!lll!IIIIII!!illlllll!llllllllllll!lllllllll!llllll!lllllllllllll!lllllll milliók ne maradjanak újra apa, férj, gyermek és testvér nélkül. Az imperialisták azonban a bé­kétől jobban félnek, mint a tűz. tői. Semmi sem jelent számukra nagyobb veszedelmet, mjnt az a nagy mozgalom, aniclyi'ek élén a Szovjetunió áll, amely nem­csak egyes országokat, vagy vi­lágrészt, hanem az egész vilá­got átfogja. A gyarmatokon ép­pen úgy tombol a harc a gyár. matl sors felszámolásáért, a bé­kés, szabad élet megteremtésé­ért, mint a gyarmatosító kapita­lista országokban, ltecseg-ropog tehát az imperialista rend, om. ladozik az az imperiaijsta rend, az az ábránd, hogy visszaszerez­zék a világ hegemóniát, hogy iga • jukba hujisák a már szabad né­peket, hogy tartósítsák a gyar­mati kizsákmányolási. A koreai kérdés most már eljutott odáig, hogy a napirendben megegyezés jött létre, hogy egyes napirendeknek a tárgyalása már iolyamatban van. Nem az imperialistákon mú­lott, hogy hosszas tárgyalások után ma már napirend szerint tárgyalnak Kész,ónban, ahová az egész világ békeszerető népei feszült figyelemmel fordulnak. Az imperialisták húzták-halasz- tották a napirend megállapítá­sát. Hol megszakították, hol el­napolták a tárgyalást. A tárgya, lás egész menete azt mutatta, hogy a béke ügye, kényszerügy számukra, hogy az időhúzás, a btzonyalanság meghosszabbítása számukra sogkal előnyösebb an­nál, mintsem hogy kijelentsék, hogy ilyen és ilyen napirendek alapján akarják megbeszélni a koreai lűz. és fegversziinet kér­déseit. De a béke erői itt is győz­tek. Sikerült eredményt elérni az Idegen csapatok kivonásának kérdésében is Az amerikaiak ar­ra kényszerültek, hogy mindkét fél javaslatokat küld az érde­kelt kormányokhoz a csapatok kivonásának ügyében. Tehát nem lehetett elbújtatni a koreai kérdés megoldásának legfőbb biztosítékát: a csapatok kivoná­sának kérdését. A tárgyalások eddigi menete arról tanúskodik, hogy az impe­rialisták a demarkációs vonalat nem a 38. szélességi tokon akar­ják kijelölni, hanem egészen má. sutt, olyan helyen, am] számuk­ra stratégiailag előnyös, ami ma­gában foglalná Észak-Korea igen fontos vidékeit. Nyilvánvaló, hogy minden ilyen kísérletezés a küldöttség, az egész koreai nép és, az egész világ leghevesebb tiltakozását váltja ki A tröszt- vezérek még a tárgyalóasztal mellett is a háborút folytatják és oly-an területekre fájlalják a fogukat, am] messze északra esik n, szélességi foktól. Tehát nem békét akarnak, hanem kü. lönféle módszerekkel cl akarják odázni a megoldást, ami szá­mukra természetesen semmi jót nem rejteget. Az amerikai katonák pedig nem értenek egyet ezzel a ha­logató, a megoldást késleltető politikával. Ellenkezőleg, sürge­tik a koreai intervenció befeje­zését. Haza akarnak menu] csa­ládjukhoz, munkájukhoz. Meg­elégelték a háború szörnyűségeit. Hívják haza a feleségük, gyer­mekeik levelei. Feszülten figye. lik a tárgyalások eredményeit, A Keszontól tíz mérföldre lévő hídnál, amelyet most rendbe kel­lett hozni, összetalálkoztak ame. riakai, koreai katonák és kínai önkéntesek. Az amerikaiak melegen megszorították egy kí­nai önkéntes kezét és azt mond­ták: „Ne legyen több háború, nem akarunk többé harcolni, Miért ne mennénk ki Koreából. Mindegyikünk gyorsan haza akar kerülni!” WELTHEIi DÁNIEL

Next

/
Thumbnails
Contents