Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. július (6. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-22 / 169. szám
KI VOLT PERO SZEGEDINAC? A hazai magyar és délszláv dolgozók összefogása a XVIII. században Mire tanít a parasztfelkelés? Kg-yrc iiöveiksziEt a jugoszláv doi^o/Vtk eKEeuűliasa a Tiío-banil» terrorjával szesaS»en szállították a bosszúra szomjas nagyurak, A Rákóczi nevében felkelt jobbágyok eközben türelmetlenül várják Erdőhegy tövében Ferót és seregét, A seregben akkor már nemcsak magyarok, de szerb és román jobbágyok is voltak. Egyesítette őket a közös jogtalanság és embertelen életük közös okozói iránt érzett gyűlölet. Mezőtúr felöl báró Orozy vezetésével a magyar földesurak zsoldjában álló sereg közeledett, hogy véresen megtorolja a felke. lést. Arad felől pedig a császári csapatok vetették magukat a felkelőkre. Azok a gazdag paraszti származású szc-rb tisztek, akik Pero elfogatásáig osztályhelyze. tűknek megfelelően ingadozva bár — de hajlamosak voltak a jobbágyokkal való együttműködésre, most — a veszedelem órájában elárudták társaikat és a reakcióhoz csatlakoztak. Az erdőhegyi jobbágyok szerető ío gadlatására kartáestüzzel feleltek. Ezekután az úri önkény a parasztfelkelést hamarosan vér- befolytotta, — Jött a kegyetlen megtorlás! — Perót, Jörgerosz. trák tábornok háromszoros km. zásnak veti alá. Az ősz öreg ember férfiasán állja a kemény próbát: nem árulja el jársait. A jobbágy vezérek közül Sebestyén és Szilas már ugyancsak foglyok. Közben az osztrák és magyar reakció írtóhadjáratot vezet Békés és Bihar megye magyar és nemzetiségi dolgozói ellen. 1730 április 4-én végrehajtják az ítéletet : Perót tíz társává] együtt kerékbe törik, tetemüket négyfelé vágják, majd elrettentésül körül hordozzák a Tiszántúl falvaiban. a hatalom, Pero Szegedínac em. léke is arra int bennünket, hogy izzó gyűlölettel küzdjünk azok ellen, akik, mint Tito és áruló bandája — a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálva, a dolgozó népek egységét a nacionalizmus felkelésével próbálják megbontani. Pero Szegediaac emléke azt tanítja, hogy a jugoszláv népek szabadságszeretetének gyökere mély és eltéphetetlen. Pero Szegedinac emléke arra is tanít bennünket, hogy mi ma. gyár és délszláv dolgozók, rendíthetetlen egységben építjük, erősítjük a béke és a szabadság táborához tartozó Magyarországot: hazánkat. A Magyar Népköztársaságban a magyar és nemzetiségi dolgo zók vállvetve építik a szocializmust és a Szovjetunió vezetess mellett közös erővel harcolnak a béke ellenségei ellen. Ma már a nemzetiségi dolgozókat testvéri egyetértés kapcsolja egybe a magyar dolgozókkal. Beteljesült az, amit régen csak magányos álmodozók reméltek, vagy századokkal ezelőtt hiába kívántak megvalósítani, mert törekvésüket a népet kizsákmányoló úri rendszer vérbe foiytotta. Több mint kétszáz esztendővel ezelőtt a hazai magyar és délszláv összefogásnak agyit kezdeményezője volt Jov-tnovics .Pero Szegedinac. Pero azok közé tartozik, akikben felvillant az a felismerés, hogy cs iit közös összefogással győzhető le a közös ellenség: a népeket ki11 á kó czi Magyarország dolgozói -a Pero korában — a XVIII. század de rekán — keitös iga nehezii.t: az egyiket a Habsburgok és az osztrák föurak rakták a nya kára, a másikai a magyr l'oldes- urak, főpapok. Ezidötájt hazánk olyan gyarmattá süllyedt, amelyből eze-s is, amazok is, dúsan táplálkoztak a jobbágyok verejtékének gyümölcseitől. A parasztok helyzete már már elviselhetetlenül si y ok voit. A nehéz adóterhe; adandó növekedése, a földesúri zsarolások, a beszállások osztrák ka- onák eliartása, miad a népre hárult. A parasztnak a két éiösdi rétég eltartására oly nők ktteie- zetlséget kellett teljesítenie, hogy saját földje megművelésére szinte ideje sem jutott. Napirenden volt, hogy az elkeseredett parasziok nyílt lázadásban törtek ki. Ez az elégülefleusép -vezette őke: annak-idején Rákóczi seregébe. 1711-ben, a Rákiczt- féle szabadságharc elbukásával a nép sorsa az eddiginél Is ke gyetienebbé vált. De a ioboágy- kunyhók lakói és az erdők ten, mocsadakban portyázó kurucok nem adták fel a reményt, hogy visszatér közibük szabaditójuk: a bujdosó nagy fejedelem.. Békésmegyében, amelynek korlátlan ura a hadiszállításban mérhçtetlenül meggazdagodott báró Harruckern von — kúlecö- sch elevenen élt a Rákóczi-fé’e kuruc-felkelés emléke, E megy4. ben volt a tömegek elkeseredettségé' is a legnagyobb. Itt indult meg — Békésszemandráson — 1735 tavaszán Vértesi, SzilEsi vezetésével a jobbágyfelkelés meg. szervezése. E magyar jobbágyok megindítandó harcukhoz társakat kerestek. Ki lehetne szövetségesük, mint éppen azok, akiket akkor szintén sérelmek ériék az uralkodó osztályok résziről. A felkelő magyar jobbágyok így kerültek kapcsolatba a szomszéd aradrhegyei szerb határőrségnek híres kapitányával: Peróv il. Feró seregében is nagy volt az elkeseredés. Az osztrák császár a ■törökök végleges kiűzése után már inkább csak a jobbágyok mozgolódásának elnyomására tartott katonákat. Ugyanakkor egyre másra vonta meg a határőrség eddigi előjogai). Pero vén. ségében rájött arfa, hogy egész élete során rűtuj becsapták az urak és neki is a nép oldalán van a helye. Amikor tehát a békési magyar jobbágyok képviselői felke. resik őt és segítségét kérik, Pero megesküszik, hogy velük lesz az urak ellen való harcban. 1735. április 27-én Békésmegyében fellobbani a felkelés tüze. Ez a láng hamarosan átcsapott a szomszéd megyékre is. Mintha megmozdult volna a föld, ismét Dózsa György szava zű- gott végig a Maros—Körös tázsákmányolő úri hatalom. Pero Szegedinac egyénisége tehát méltó arra, hogy haladó hagyományként ápoljuk emlékét azoknak a szabadsághősöknek sorában, akik az igazság, a nép ügyéért áldozták fel életüket. Ki volt Pero? 1865-bcu született az aradmegyei Pécskán paraszti családból, majd a déli végeken lett határörkapitány. A krónika úgy emlékszik meg róla, mint tüzes indulatú es jó- eszü emberről. Magyarul még gyermek korában szülőföldjén tanult meg. Sok csatában vett részt a határt nyugtatandó török ellen. De harcolt a Rákóczi zászlója alá gyülekezett szabadság- harcosok ellen is. röriénelmi hőssé éppen azzal vált Pero, hogy élete végén magtagadta népeilenes múltját és megkeres, te a néphez vezeíő utad. nevében ján. A nemesek riadtan menekültek — k> szekéren, ki lóháton — a hömpölygő parasztfelkelés elöl. A megbeszélt haditerv az volt, hogy a felkelők és Pero csapatai Erdőhegynél egyesülnek, majd közös erővel elfoglalják Arad- várát. Vértesi két parasztot bízott meg azzal, hogy a felkelés részleteiről Perót értesítsék. De a küldötteket útközben elfogták, akik a kegyetlen vallatás közben elárulták megbízatásuk titkát. A magyar jobbágyok és a hazai szervek kapcsolaia így jut az ellenség: a császár helytartói és a velük egy gyékényen áruió magyar urak tudomására. Pero menekülne, de már nincs hová! — Nehéz láncokra verve Budára Ekként zárult a XVIII, század e parasztmozgalma, amelyben a magyar és nem magyar dolgozók egymásra találtak, üs a tel. kelésnek el kellett buknia, meri a történelem tanulsága szerint a parasztság csak a munkásosz. tállyai szövetségben tudja diadalra vinni harcát. Ekkor pedig még nem volt Magyarországon számottevő munkásság. Am Pero és tápsai harca nem volt niába- valö. Példájuk ébren tartotta a népben a szabadság és a különböző nyelvű dolgozók testvéri összefogásának eszméjét. Az ö véres árnyékuk is századokon keresztül vádolta a népek ki- zsákmányolóit. , Ma pedig, amikor már hazánkban a dolgozók kezében van A jugoszláv politikai emigránsok „A szocialista Jugoszláviáért!” című lapjában M. Gyor- gyevics írja: A jugoszláv üzemekben, bányákban, építkezéseknél és er- dömunkálatoknál a dolgozók egyre erőteljesebb harcot folytatnak Titóék kizsákmányoló intézkedéseinek meghiúsí ása érdekében. Nincsen olyan naP, hogy a munkások ezrei ne maradnának ki a munkából, vagy tüntetőleg no hagynák ott munkahelyeiket. Ezeke't a tényeket már a titóis. ta sajtó »cm tudja eltitkolni, így- például a Borba kénytelen volt elismerni, hogy az Ibari bányákban harmincezer munkanapot vesztettek azért, mert a munkások otthagyták munka, helyeiket. A zágrábi Aproc Napja jód című lap pedig megírta, hogy a „Vicko Krsztulovics” hajógyárban ugyanilyen okok miatt százkilencezerhétszáztlz'in- két munkaóra veszett el, a Szí. szaki olajfinomítóban a munkások 25 százaléka nap mint nap hiányzik munkahelyéről. Titóck semmiféle fasiszta intézkedésekkel. sem rcndoiter- rorral nem tudiák visszatar-ani a munkásokat. Állandóan nö azoknak a száma, akik megszöknek munkahelyükről. így például az elmúlt hónapban Tuó ék a Rasai-bányába 132 munkást toboroztak, de ugyanabban a hónapban 286 megszökött. így van ez csaknem minden üzemben. Azok a dolgozók pedig, akik kénytelenek munkahelyükön maradni, minden lehető módon szabotálják a termelést. A gépeket megrongálják és csökkentik a munkatermelékenységet. A Zavidovicsiban lévő ,,Kri. java” fafeldolgozó ipart vállaltnál a fűrészgépek 40 százalékát megrongálták. A Viaszina vízi- crömti építésén dolgozó munká. sok megrongálták a kempresz- szorok és más gépek nagyrészét, A munkások harcát támogatják a műszaki értelmiségek is, A V’.aszina vízié romü építésénél a munkások és a műszaki személyzet együttes harca követ, kéziében az építkezési tervet még hatvan százalékban sem teljesítették. Mindez bizonyítja, hogy a jugoszláv munkásosztály szervezett és elszánt harcot folytat a Tito-Rankóvics véres rcmjszcie ellen. A gyors teriiiényhegyüjtés — és a rövidlátó bürokrácia Tompán A tompái Szabadság-termelőszövetkezet szérűjén hajnaltól sötét estig búg a cséplőgép A csoport tagjai megértik a gyors beadás fontosságát, harcolnak minden szem gabonáért. Az esős napok okozta kiesést kétszeres munkával pótolják, szétrakva -szárítgatják a gabonát, hogy veszteség nélkül zsákokba kerüljön s a zsákok a gyűjtőhelyre, szaporítva az ország kenyerei. A csoport a géptől szállítaná a gabonát — ha átvennék. De a lelkes szá»uék megütközik az átvevő szervek, így a föld művesszövetkezet rövidlátó bürokráciájában. A borsót például 12 napja elcsépelte a csoport s a földművesszöveikezeíen keresztül át akarta adni a terményforgalmi vállalatnak. A szövetkezet nem vette át azzal az indokold sál, hegy „az átvételre nem kapott rendelkezést’. A kenyérgabonával hasonló a huza-vona. Korábban úgy volt, hogy a csoportnak Mélykútra kell szállítani a gabonát De mivel nagy a távolság, később megváltozott a rendelkezés, a íöldmü- vesszövetkezet és a malom lett az illetékes átvevő Tompán. Nos, a csoport be is szállított a szövetkezetbe 270 mázsa rozsot. Le is rakták, a szövetkezet azonban nem akarta vételÿcgyezni azzal, hogy nincs helyük, vigyek a malomba, 10 ember és egy- sereg Iga ekkor már jónéhány órát eltöltött a lerakodással, Ismeréssel Nem volt mit tenni, újra felszedték a gabona leiét, átvitték a malomba. A malom sem akarta átvenni, nem volt férőhelye. Amikor pedig végül is vállalta, kiderült, hogy rossz a felvonószerkezet, nem lehet felvinni a tárolóhelyre. Mit volt mit tenni, hazavitték a gabonát. Majd egy egész nap eltelt az ide-odaszállítással, huza vonával, kiesett a cséplésből jónéhány munkaerő és iga. A gabona most sem itt, sem olt, felét átvette a malom, másik fele a szövetkezetben, vételijegyzés, nélkül. A legfontosabb munka most a begyűjtés sikeres végrehajtása, Elképzelhetetlen, hogy a tompái földművesszövetkezet és malom egy kis rugalmassággal 11c tudná biztosítani a nehézségek ellenére is a gyors átvételt. Próbálja meg ezt, ahelyett, hogy Ide oda küldözgeti a gabonát. Nincs brigádsservesel — c&maradunk a munkával Termelőszövetkezetünkben nagyon elmaradtunk n növényápolás i munkákkal. Sem a cukorrépaOgyelést, sem a kukorica-kapálást nem ■(udtuk bevégezni, mire hozzá, kellett fogni az aratáshoz. Az aratást is csalc úgy /udtuk idejében elvégezni. hogy „ gépállomás három-négy aratógépet és c.gy kombájnt állandóan üzemben tartott földjeinken. Ezenkívül segített a honvédség és a tanács is. Mi az oka, hogy elmaradtunk a növényápolást munkában? Az, hogy a vezetőség rosszul, vagy sehogysem szervezte a munkát. Reggelente a tagok odamentek dolgozni, ahol gondollak, hogy nagyobb munkaegységet tudnak ejérni. Vagyis, ndfunk a brigádszervezef és állandó brigádterület csak papíron van, Ha valamelyik táblában az üzem- tervbe vett átlagnál nagyobb termést értünk el, nem tudjuk, hogyan. kinek osztjuk ki a többtermelési jutalmat. A Budai Nagy Antal-termelö- ssövetkezet sürgősen javítsa meg a munkaszervezést. Szer. vezzen állandó brigádokat és mindegyik brigádnak legyen meg az állandó területe. így meg lehet állapítani, hogy k k a felelősek az elmaradásért, a rosszul végzetf munkáért, és nem okoz gondot a~ sem, hogy kik között hell szétoszlani a többtermelési jutalmat. LeUermann Károly, Csatolja NÖVÉNYTERMELÉSI ÚTMUTATÓ A learatott gabona tarlóját nyomban aratás után tárcsázzuk vagy nyoic-tíz cm mélyen szántsuk alá. Behordás után szántsuk le a kepeheiyekct is. A csapadékos időjárás rendkívül kedvez a másodvefésü növényeknek. Más; d termesztésre még mindig vethetünk kölest, mohait, csata mádét. Másodvetések alá szántsunk 16—18 cm mélységben. Szántás után járassunk felváltva fogast és hengert és apróra elmunkált földbe vessünk. A csalamádé veiés- mélysége öt-hat cm, u mohar és a köles ve|ésmélysége. pedig három cm legyen. A cukorrépa aratás utáni kapálását is el kell végezni. Ha kevés a munkaerő, a sorok között járassunk lókapái, de vigyázunk a kapa beállításával, nehogy megsértsük a fejiödö töveket. Még nagyobb eredményt hoz, ha a répát kézzel kapáljuk. A kukorica és a burgonya a nyári csapadék hatására sok helyen igen gyorsan gyoino- sodik. Kapáljuk be aratás ulé-i a kukoricát is, meg a burgonyát is, de se a kukorica, se a burgonya tövéhez ne eresszük a kapát. A gyapot növényápolási munkái közül rendkívül fontos a kapálás. Ne sajnáljuk gyaP0[- vetéseinktöl a kézi munkaerői, irtsuk ki a gyomot, lazítsuk meg a talajt a sorok között ős vigyázzunk, hogy a gyapotlö- veknél meg ne cserepesedjon à föld. A gyapot kártevői közül a ievélteiü ellen szappanos pej- róleumemulzióval védekezzünk. Az oldatot úgy készítsük el, hogy száz liter vízre 400 gramm oldott szappant és két és fél kg petróleumot keverünk. A ta- kácsatka elleni védekezés legjobb módszere „ kénpor. Ha kénpor nem áll rendelkezés, 0. permetezzünk ínés.í/,-éníí-c]diittal, vagy 3—4 százalékos szappan- oldattal. Már nem húzzuk Iá tústó l-vaku la si g a kaszát... Amikor termelőszövetkezetünk földjére megérkezett a kombájn, körülállták ezt fl csodálatos y épet és nézegettük, tapogattuk jobbról-balroi. A gépállomás vezetője szép sorjában elmagyarázta a szerkezeiét és azt is, hogyan működik. ElállóiI szemunk-szánk, mikor búgva megindult és vágta, nyelte a szép, tritkáié-.zú árpát. Szemveszteség nélkül dolgozott, nem szórid széf ,, szalmát sem, hanem összegyűjtötte pe göncökbe. Nem is hilfcm volna, hogy még ezt is elérem, hogy nc»i kell lálá&tól-vakul-j&ig „ kaszát húzni a Teleki és Vécsei grófok földjén tizenkét teáén, hanem a saját földünkön gép végzi cl helyettünk a munka ne.'ie- sé_t. Ezeket a csodagépekct felszabadítónknak. a nagy Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak köszönhetjük, ö hozta-cl nekünk a szabadságot és megmutatta a<t utat, amelyen járnunk kei’. Nekünk pedig, -dolgozóknak meg kell 'mulatnunk, hogy élni tudunk a szabadsággal. Id Pass Eai’iss. B4csalnuís
