Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. június (6. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-10 / 133. szám
KOMBÁJNNÁL VÉGZI AZ ARÁTÁS-CSÉPLÉST A KATYMÁRI SZTAHANOV-CSOPORT A község a tavalyi terméshez képest 40—50 vagonnal több gabonát vár az idén Jónéhány esztendeje nem látott a katymári dolgozó parasztok szeme olyan termést, mint amilyent most ígérnek a kasza alá szöküiő gabonatáblák. A tavalyival még össze sem lehet hasonlítani. Az aszály miatt még a jó katymári földek sem tudtak többet adni, mint 7—8 mázsa búzát, 9 mázsa árpát, rozsból meg 5—6 mázsa volt az átlagtermés. Az idén még a legóvatosabbak becslése szerint is rekordtermés várható mindenből. Búzából 12 mázsa átlagot várnak, a rozs is eléri a 12—13-at s az ösziárpa itt-ott fölözni is fogja a 16 mázsát. Mindent egybevetve, úgy számol a község, hogy a tavalyi 150 vagon összgabonatermés helyeit az idén 40—50 vagonnal többet csépel el a katymári határ. Megnövekedett feladatok elé állítja tehát az idei esztendő a községet az aralás és cséplés megszervezésében. Tavaly óta nemcsak a terméskilátások, hanem a körülmények is sokat változtak. A tavalyi két termelőcsoporttal szemben az Idén már nyolc csoport működik; bárom Ill a« mintájú és öt I-es mintájú. A leggazdagabb gabonatermés náluk várható. S az aratás és cséplés sikere náluk nemcsak azért fontos, hogy több gabonát adnak nép. gazdaságunknak, mint a tavaly még egyéni parcellák, hanem első vizsgája lesz az egyénileg dolgozó parasztság felé a szövetkezeti gazdálkodás felsőbbrendűségének. A tanács kidolgozta pontos tervét az aratás és cséplés lebonyolltására. A madaras! gépállomástól három cséplőgépet, két aratógépet és egy kombájnt kap a község. A gépeket elsősorban a termelöcsoportok hatalmas tábláira állítják be. A Sztahanov-csoport 480 hold kalászosára megkapja a kombájnt, az egyik aratógépet és az egyik cséplőt. A Benin-csoport 150 hold gabonáját kézierövel vágja le. Már meg la vásárolták az új kaszákat a régiek mellé. Ebben a csoportban elégséges munkaerő áll rendelkezésre s a tagság átengedi az aratógépeket azoknak a csoportoknak, ahol munkaerőhiány van. így kapta meg a Béke-csoport 2S0 hold kalászosára a második aratógépet. A Lenin és a Béke egy cséplővel dolgozik majd s először ott kezdik a cséplést, ahol hamarabb végeztek a behordással. Az I-ea mintájú csoportok kapták a gépállomás harmadik gépét. Bgyenkint 150—160 hold kalászosuk van, amit közö3 szérűn csépelnek el. A behordás gyors lebonyolítására is segítséget ad a gépállomás. A Sztahanov-csoport 2 vontatót kap. A Béke 16 fogattal el tudja végezni ezt a munkát, a Lenin is 10 fogattal és egy új, most vásárolt teherautóval rendelkezik. A gépállomás mellett négy magángép végzi majd a csépiest az egyéni gazdáknál, egyet Madaras község ad kölcsön. Próba, járatása valamennyinek megtörtént. A községben tavaly Is hét gép csépelt, mint az idén, pedig jóval kevesebb volt a termés. Hogyan biztosítják ennyi cséplővel a várható nagy termés időbeni, sikeres betakarítását? Tavaly a jelentkezés sorrendjében haladtak a gépek, nem egyszer hosszú kilométereket töltöttek üres huzatossal. Most a tanács terv. szerű beüíemezése alapján kerületekre osztották a ha' tárt s a gépek a részükre kijelölt lerületet már csak akkor hagyhatják el, ha végeztek a munkával. A várható, közel 200 vagon gabonamennyiségnek férőhely is kell. A tanács erről is idejében gondoskodott. A termelöcsoportok valamennyien elegendő raktárral rendelkeznek, ezeket biztosították elsőnek. A 34 vagon férőhelyes szövetkezeti raktár mellett azonban gyűjtőhellyé alakul az idén a volt malom, ahol 140 vagon gabonának Jut férőhely. A raktárhelyiségek fertőtlenítése, kitisztogatása meg is kezdődött. A búzatáblák mo«t még zöldek, de a június hamar elrepül s itt az aratás. Az előkészületek gondos megszervezése és a kitűnő terméskilátások mellett mostmár csak a katymári dolgozó parasztok lelkes versenymunkája kell ahhoz, hogy az idei gabonatermés, mint kenyér, dolgozóink asztalára kerüljön és bőségével országunkat, népgazdaságunkat erősítse. Moszkvai úttörők levele a Czollner-téri leányiskola úttörőihez Június elején Moszkvából a 132. sz. Tverszkoj bulvár 3. az. hétéves fiúiskola úttörőitől vá. laszlevéi érkezett a kecskeméti Czollner-térl leányiskola Szilád gyl Erzsébet-úttörőcsapatához, amelyben a moszkvai úttörők a következőket Írják: ,ySzivből köszöntünk bentieteket drága magyar pajtásaink! Megkaptuk és nagyon köszön. jük kedves, meleghangú leveleteket. Azt Írjátok, hogy szeretnétek kissé közelebbről megismerni az itteni úttörök életét. Tényleg, a mi úttörő életünk szép és gazdag. Nálunk most van a legégetőbb idő, készülünk a vizsgákra. Az iskolánkban mind a 15 úttörő-rajban serény munka bontakozott ki: a pajta. sok egymást segítik a tanulásbon, mert nálunk minden úttörő csak „4-es” vagy ,„5-ös” ősz. tályzalot akar. Az úttörők eljárnak egymáshoz és közösen tanulják az isko. Iában átvett anyagot. De a mi tanulmányaink nem akadályoz, na” bennünke.t abban, hogy vidáman és kulturáltan szórakozzunk. Moszkvában igen sok szép park, klub és könyvtár van. _ Gyakran járunk parkba, klubba, színházba és könyvtárba, okol kellemesen töltjük az időt. A gyönyörű szép szovjet fővárosban, ahol drága és szeretett Sztálin elvtársunk él — ki. tűnőén kell tanulni. Az úttörők közül legtöbben jól is tanulnak, élénk úttörő és társadalmi munkát fejtenek ki. Mégegyszer köszönjük kedves leveleteket és azt üzenjük nektek, tanuljatok úgy, hogy Rákosi Mátyás elvtárs azt mondhassa.- „jól tanultok, drága magyar úttörők!” Sok sikert kívánunk nektek tanulmányaitokban és az úttörő munkában.” A nagybaracskai Petőfi-csoport tagjai megértik i A békéért vívott karc egyet jelent a termelés növelésével, a példamutató munkával Sztanyinka Ferenc középparaszt tagja a nagybaracskai ta. nácsnak. Utja a határba vezet. Példaadó munkájával azon van, hogy bebizonyítsa: érdemes a dolgozó nép bizalmára. .A dülőútra kanyarodva eléri a Petőfi-termerlőszövetkezelt föld. jelt. A terpeszkedő táblákon gazdag termés ígérkezik. A termelőszövetkezet tagjai a kukoricakapálást már befejezték, de elvégezték a gyapot egyeiését és kapálását is. Cukorrépájuk, a jól végzett munka eredményei, nek nyomán gyönyörűen fejlődik. Sztanyinka Ferenc vizsgálódó tekintete sehol sem talál hibát, sehol sem talál lemaradást. A termelőszövetkezet kocsijai most fordulnak a Ferencz-csa. torna felé. Betoncsöveket szállítanak. Az öntözéses konyha' kertészet számára épült csatornát most látják el hálózati cső, vezetékkel. — Jól halad a gazdagodás útján a Petőfi-csoport,— — dünnygl a bajúsza alatt Szitányinké Ferenc. Be kell vallani, hogy mumkaeredményeivel a termelőszövetkezet minden tagja bebizonyította, hogy minden paraszt számára ez az egyetlen járható út. A gyapotföld szélén ölelkezik a termelőszövetkezet kukoricatáblája. A Lenin növénytermesztö.brigád tagjai dolgoznak itt. A brigád a kapálás! munkálatok 130 százalékos teljesítésével élén haladtak a munkának. A brigád tagjai Eke János, Salgó József, Farkas István, Lakatos János, és Novak Imréné. Büszkék az eredményekre, melyek a termelőszövetkezet dicsőségtáblájáról az ő neveiket és teljesítéseikéi állítja példaképül társaik számára. Eke János meg is mondja, mi az, ami növekvő eredményeikhez segítette őket: — Megértettük, hogy a béke. harc egyet jelent a fegyelmezett munkával, a termelési tervek túlteljesítésével. Tudjuk, hogy ezek a hónapok a munka és a hAro hónapjai. Pártunk II. kongresszusának útmutatása alapján munkánkkal kell, hogy tovább szilárdítsuk csoportunkat, eredményeinket. Ezen keresztül A politikai tiszt nem akarta az újoncot a védőcsapatnál hagyni, de az Általános zűrzavarban megfeledkeztek a legénykéről. A harc hevében elvette egy sebesült bajtdrsa fegyverét és azzal lőtte az ellenséget. A harc nehéz volt. Kim Jón Lunt megsebesítette a fején egy ellen, séges aknaszilánk. A politikai tiszt elrendelte, hogy vigyem hátra. A sebesültet hátamra vettem és nekiindultam, hogy áthatoljak az erdei bozóton. Szélvihar tombolt. Az éjszaka sűrűsödő sötétségében csaknem tapogatózva másztam előre. Mindenképpen Van Hianho felé igyekeztem jutni. Nehéz volt lialadM. A ködben sem hold, sem csillagok. Kivert a verejték, már fogytán volt erőm, amikor a V«nhian.ho egy szakadékéban előretolt őrjáratra bukkantam. Egy középtermetű, sovány ember jelentkezett, hogy élvezet a törzshöz. Csak amikor megszólalt, vettem észre, hogy leány, koreai nő. — Add ide, majd én viszem a sebesültet, hiszen neked már alig van erőd — mondta és átnyújtotta a fegyverét. — Milyen könnyücske! Biztos, hogy még egész gyerek! — Tizenhat éves. Koreai bajtárs — feleltem, miközben jól ügyeltem a leányra, mert fél. lem, hogy a' sebesülttel együtt elesik, nehéz volt a cipelés a mély hóban. —, Aztán hogy hívják f — kérdezte élénken. — Kim Jón Lun. Hirtelen megállt és a sebesültöt lefektette a hóra. Az ijedtségtől riadtan nem értettem, mi történt és segítségéire rohantam. A leány meggyujtott egy egész nyaláb gyufát. A reszkető fényben láttam a leá/nynak a sebesült fölé hajló arcát, nagy, gyö. nyörü szemét. Halkan feisikoltott, szeme lángragyulladt és könyekkel telt meg. — Ez az én öcsém — suttogta. O volt Ton Hi. így ismerkedtünk meg, az ellenséggel vívott kegyetlen harcok kemény idején. Es a tizenkét év előtti serdülő leányka most egy nyolcéves fiú anyja, aki mélyen hallgatva ül előttem. Emlékszem, már előbb is több. szőr hallottam tőle ezeket a szavakat; „Hát lehet boldog az az ember, aki nem érez felelősséget társai sorsáért t.. Ez a kötelesség érzet mennyi akadály leküzdésében volt segít, ségére, milyen óriási támogatást nyújtott nekem magamnak is!... Emlékszem Janszon városára 194%, tavaszán. Késő éjjel tértem haza egy kis koreai kifözés. bői, ahol titkos megbízást kaptam. Amint az utcáról észrevették, hogy ablakomban világosság gyűl, három vagy négy f egyveres tört be a szobába. Pisztolyaik csövét rámirányílották és lefogtak. Három nap és három éjjel egyfolytában tartott a kihallgatásom. De egyetlen szót sem tudtak kiszedni belőlem. — Beszélsz végre? — kiáltott a tolmács, egy japánosan nyírt bajuszú kínai Olyan erővel vágott az arcomba, hogy szemeim elhomályosodtak. De én makacsul hallgattam. — Hívjátok be a tanút! — kiáltotta ingerülten a japán nyo. mozó. A szobába egy asszonyt löktek be. Arcát eltakarták hosszú hajának összekuszált fürtjei. Azonban, amint kiegyenesedett, s büszkén kapta fel a fejét, megismertem Ton Hit. Akkor nővérével a városi kórházban dolgozott és nyilván az én ügyem, mel kapcsolatban tartóztatták le. —■ Megismeredt — kérdezte gúnyosan a tolmács. Ton Hi felé közeledve és felém fordulva. — Mondd mag neki, hogy beszéljen el mindent, akkor téged Szabadon engedünk. Ton Hi hirtelen lendületet vett és olyan váratlan erővel ütött az áruló pofájába, hogy az megrémüli a csodálkozástól és a fájdalomtól, — Az már igen! — nevette el magát a japán ördög és vészt, jóslóan mondta: — Jól van! A férjed nem akar válaszolni, téged kényszerítünk a megszólalásra. Ton Hi hideg tekintettel nézett felé. Micsoda megsemmisítő megvetés volt ebben a tekintetben! Es micsoda melegséggel tekintett én rám! Az idő mintha megállt volna. Nem volt módom Ton Hi meg, segítésére, összeszoríiottam fogaimat, lehunytam szemeimet, hogy ne lássam szenvedését. A szobában csak a korbács süvítése hangzott. Ton Hi torkából sem, sóháj, sem. zokogás nem tört ki, íme, micsoda ember ez a koreai asszony, Ton Hi, az ón feleségem. Amikor emlékezetembe idéz. tem az Ítélteket, arra gondoltam, milyen rongy és semmiházl embernek tűnök fel előtte ebben a percben. Szégyenem magam, szemrehányást tettem magamnak. Ton Hi sokáig némán nézett rám, s azután, mintegy kitalálta a gondolataimat, ennyit morf — Hát lehet a mi időnkben ilyen könnyen és gondtalanul élni? Nekem persze már előbb meg kellett volna értenem az ö ér. zéseit. Korea a hazája, ott vannak a honfitársai, ott él az anyja. Az ország nagyrészén már örömteli, boldog életet építettek lel. Most pedig amerikai repülőgépek köröznek Korea fölött és eltörlik a föld színéről a városokat és falvakat. .. Amerikai ka. fonák garázdálkodnak, az anyja számára■ pedig, aki már végigszenvedte a japán ördögök rémségert, újabb szörnyü napok következtek, .. Igen, a harcnak még nincsen vége. Szerelmünk a gyűlölet Hl, zében született,, kemény háború, közös ellenséggel vívott harc edzette meg. Együtt voltunk a japán haramiákkal szemben, most eljött az ideje, hogy e.gyütt szálljunk szembe a másik ellenséggel: az amerikai rablókkal. Nem szóltam scm.mil. De Ton Hi sző nélkül is mindent megértett. Mosolyogva nézett rám és aznap először láttam, hogy a szemében újból boldogság ragyog. szélesíthetjük és erősíthetjük kapcsolatainkat aa egyénileg dolgozó parasztokkal. Sztanyinka Ferenc ezt már nem hallja, mert szapora léptei tovább vitték az úton. De már meggyőződött arról az igazság, ról, hogy az egyénileg dolgozó parasztember, ha nekifeszül Is a munkának, kora reggeltől késő estig, fele eredményét sem tudja elérni, mint a nagyüzemi gazdálkodásban dolgozók elérnek. Holott ott kevesebb és könyebb a munka, mert a nehezét, a fá. rasztót, gépek végzik. Sztanyinka Ferenc már el Is határozta magában, hogy őszre belép a Petőfibe. Akárcsak Aladics Ferenc középparaszt. De nemcsak ők ketten döntötték el magukban a kérdést, melyhez meggyé, ződésük vezette. Hanem közel harmincán. Neveik már ott sorakoznak a termelőszövetkezet Irodájában egy fehér papírlapon. ( I Kakdny Péiter, a termelőszövetkezet elnökhelyettese, búsa. kén állapítja meg, amikor arról folyik a beszélgetés, hogyan tekintenek az elmúlt évben még hlteitlenkedőüi és kétkedők a csoport munkájára: — Hgy, hogy aa ősszel szocialista község leszünk. AUg van már aa egyénileg dolgozók SO. raiban, aki ne látná, hogy a* cm út a helyes, amelyen mi haladunk. A termelőszövetkezet már felkészült az aratós-cséplés munkálatainak elvégzésére. Elkészült a terv, Javítani való már alig akad rajta. Az egy aratógép mellett 50 kaaza fogja le. aratni a gazdag termést. A munkaerő 100 százalékig biztosítva van. A kulákok ugyan Igyekeznek a termelőszövetkezet tagjai között zavart kelteni, de a kellő időben érvényesített tudatosító és felvilágosító mun. ka rámutatott a kulákok mesterkedéseire, rámutatott arra, ml is a kulákok zavartkeltésének igazi célja. Gáto’ni a munka lendületét, akadályozni a nö. vekvö eredményeket. Nagybaracskán akárkivel beszél az ember és felemlíti előtte a Petőfi-termelöszövetkezetet, felcsillannak a tekintetek. A Pé. töfi-termélőszövetkezet itt a közeli határszélen bebizonyította, hogy igazi bástyája a békének, építője a szocializmusnak. A Pe. t öf it arm p 1 őszei ve tk e z et gazda, godása és gyarapodása pedig méltó felelet a háborús gyujtogatóknnk és készséges lakájuknak a Tito bandának, hogy míg náluk a rombolás szelleme ta. szítja nyomorba a dolgozó népet, addig a nagybaracskai határban az építé3 és termelés láza tovább növeli a d0lgozó nép jólétét és teremt békés, boldog életet a dolgozó parasztok számára.
