Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. június (6. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-10 / 133. szám

KOMBÁJNNÁL VÉGZI AZ ARÁTÁS-CSÉPLÉST A KATYMÁRI SZTAHANOV-CSOPORT A község a tavalyi terméshez képest 40—50 vagonnal több gabonát vár az idén Jónéhány esztendeje nem lá­tott a katymári dolgozó parasz­tok szeme olyan termést, mint amilyent most ígérnek a kasza alá szöküiő gabonatáblák. A tavalyival még össze sem lehet hasonlítani. Az aszály miatt még a jó katymári földek sem tud­tak többet adni, mint 7—8 má­zsa búzát, 9 mázsa árpát, rozs­ból meg 5—6 mázsa volt az át­lagtermés. Az idén még a legóvatosab­­bak becslése szerint is rekordter­més várható mindenből. Búzából 12 mázsa átlagot várnak, a rozs is eléri a 12—13-at s az ösziárpa itt-ott fölözni is fogja a 16 mázsát. Mindent egybevet­ve, úgy számol a község, hogy a tavalyi 150 vagon összga­­bonatermés helyeit az idén 40—50 vagonnal többet csé­pel el a katymári határ. Megnövekedett feladatok elé állítja tehát az idei esztendő a községet az aralás és cséplés megszervezésében. Tavaly óta nemcsak a terméskilátások, hanem a körülmények is sokat változtak. A tavalyi két termelőcso­porttal szemben az Idén már nyolc csoport működik; bárom Ill a« mintájú és öt I-es mintájú. A leggazda­gabb gabonatermés náluk várható. S az aratás és cséplés sikere náluk nemcsak azért fontos, hogy több gabonát adnak nép. gazdaságunknak, mint a ta­valy még egyéni parcellák, hanem első vizsgája lesz az egyénileg dolgozó parasztság felé a szövetkezeti gazdálkodás felsőbbrendűségének. A tanács kidolgozta pontos tervét az aratás és cséplés lebo­­nyolltására. A madaras! gépállomástól három cséplőgépet, két aratógépet és egy kombájnt kap a község. A gépeket elsősorban a ter­­melöcsoportok hatalmas tábláira állítják be. A Sztahanov-csoport 480 hold kalászosára megkapja a kombájnt, az egyik aratógé­pet és az egyik cséplőt. A Benin-csoport 150 hold gaboná­ját kézierövel vágja le. Már meg la vásárolták az új kaszá­kat a régiek mellé. Ebben a cso­portban elégséges munkaerő áll rendelkezésre s a tagság átengedi az aratógépeket azoknak a cso­portoknak, ahol munkaerőhiány van. így kapta meg a Béke-cso­port 2S0 hold kalászosára a má­sodik aratógépet. A Lenin és a Béke egy cséplővel dolgozik majd s először ott kezdik a csép­­lést, ahol hamarabb végeztek a behordással. Az I-ea mintájú csoportok kapták a gépállomás harmadik gépét. Bgyenkint 150—160 hold kalászosuk van, amit közö3 szérűn csépelnek el. A behordás gyors lebonyolítá­sára is segítséget ad a gép­­állomás. A Sztahanov-csoport 2 vontatót kap. A Béke 16 fo­gattal el tudja végezni ezt a munkát, a Lenin is 10 fogattal és egy új, most vásárolt teher­autóval rendelkezik. A gépállomás mellett négy magángép végzi majd a csépiest az egyéni gazdáknál, egyet Ma­daras község ad kölcsön. Próba, járatása valamennyinek meg­történt. A községben tavaly Is hét gép csépelt, mint az idén, pedig jóval kevesebb volt a termés. Hogyan biztosítják ennyi csép­lővel a várható nagy termés időbeni, sikeres betakarítását? Tavaly a jelentkezés sor­rendjében haladtak a gépek, nem egyszer hosszú kilomé­tereket töltöttek üres huza­tossal. Most a tanács terv. szerű beüíemezése alapján kerületekre osztották a ha' tárt s a gépek a részükre kijelölt lerületet már csak akkor hagy­hatják el, ha végeztek a mun­kával. A várható, közel 200 vagon ga­bonamennyiségnek férőhely is kell. A tanács erről is idejében gondoskodott. A termelöcsopor­­tok valamennyien elegendő rak­tárral rendelkeznek, ezeket biz­tosították elsőnek. A 34 vagon férőhelyes szövetkezeti raktár mellett azonban gyűjtőhellyé alakul az idén a volt malom, ahol 140 vagon gabonának Jut férőhely. A raktárhelyiségek fertőtlenítése, kitisztogatása meg is kezdődött. A búzatáblák mo«t még zöl­dek, de a június hamar elrepül s itt az aratás. Az előkészüle­tek gondos megszervezése és a kitűnő terméskilátások mellett mostmár csak a katymári dol­gozó parasztok lelkes verseny­­munkája kell ahhoz, hogy az idei gabonatermés, mint kenyér, dolgozóink asztalára kerüljön és bőségével országunkat, nép­gazdaságunkat erősítse. Moszkvai úttörők levele a Czollner-téri leányiskola úttörőihez Június elején Moszkvából a 132. sz. Tverszkoj bulvár 3. az. hétéves fiúiskola úttörőitől vá. laszlevéi érkezett a kecskeméti Czollner-térl leányiskola Szilád gyl Erzsébet-úttörőcsapatához, amelyben a moszkvai úttörők a következőket Írják: ,ySzivből köszöntünk bentiete­ket drága magyar pajtásaink! Megkaptuk és nagyon köszön. jük kedves, meleghangú levele­teket. Azt Írjátok, hogy szeret­nétek kissé közelebbről megis­merni az itteni úttörök életét. Tényleg, a mi úttörő életünk szép és gazdag. Nálunk most van a legégetőbb idő, készülünk a vizsgákra. Az iskolánkban mind a 15 úttörő-rajban serény munka bontakozott ki: a pajta. sok egymást segítik a tanulás­­bon, mert nálunk minden úttö­rő csak „4-es” vagy ,„5-ös” ősz. tályzalot akar. Az úttörők eljárnak egymás­hoz és közösen tanulják az isko. Iában átvett anyagot. De a mi tanulmányaink nem akadályoz, na” bennünke.t abban, hogy vi­dáman és kulturáltan szórakoz­zunk. Moszkvában igen sok szép park, klub és könyvtár van. _ Gyakran járunk parkba, klubba, színházba és könyvtárba, okol kellemesen töltjük az időt. A gyönyörű szép szovjet fő­városban, ahol drága és szere­tett Sztálin elvtársunk él — ki. tűnőén kell tanulni. Az úttörők közül legtöbben jól is tanulnak, élénk úttörő és társadalmi munkát fejtenek ki. Mégegyszer köszönjük kedves leveleteket és azt üzenjük nek­tek, tanuljatok úgy, hogy Rá­kosi Mátyás elvtárs azt mond­hassa.- „jól tanultok, drága ma­gyar úttörők!” Sok sikert kívánunk nektek tanulmányaitokban és az úttörő munkában.” A nagybaracskai Petőfi-csoport tagjai megértik i A békéért vívott karc egyet jelent a termelés növelésével, a példamutató munkával Sztanyinka Ferenc középpa­raszt tagja a nagybaracskai ta. nácsnak. Utja a határba vezet. Példaadó munkájával azon van, hogy bebizonyítsa: érdemes a dolgozó nép bizalmára. .A dülőútra kanyarodva eléri a Petőfi-termerlőszövetkezelt föld. jelt. A terpeszkedő táblákon gazdag termés ígérkezik. A ter­melőszövetkezet tagjai a kuko­ricakapálást már befejezték, de elvégezték a gyapot egyeiését és kapálását is. Cukorrépájuk, a jól végzett munka eredményei, nek nyomán gyönyörűen fejlő­dik. Sztanyinka Ferenc vizsgá­lódó tekintete sehol sem talál hibát, sehol sem talál lemara­dást. A termelőszövetkezet kocsijai most fordulnak a Ferencz-csa. torna felé. Betoncsöveket szál­lítanak. Az öntözéses konyha' kertészet számára épült csator­nát most látják el hálózati cső, vezetékkel. — Jól halad a gazdagodás útján a Petőfi-csoport,— — dünnygl a bajúsza alatt Szitá­nyinké Ferenc. Be kell vallani, hogy mumkaeredményeivel a termelőszövetkezet minden tag­ja bebizonyította, hogy minden paraszt számára ez az egyetlen járható út. A gyapotföld szélén ölelkezik a termelőszövetkezet kukorica­­táblája. A Lenin növénytermesz­­tö.brigád tagjai dolgoznak itt. A brigád a kapálás! munkálatok 130 százalékos teljesítésével élén haladtak a munkának. A brigád tagjai Eke János, Salgó József, Farkas István, Lakatos János, és Novak Imréné. Büszkék az eredményekre, melyek a terme­lőszövetkezet dicsőségtáblájáról az ő neveiket és teljesítéseikéi állítja példaképül társaik szá­mára. Eke János meg is mondja, mi az, ami növekvő eredmé­nyeikhez segítette őket: — Megértettük, hogy a béke. harc egyet jelent a fegyelmezett munkával, a termelési tervek túlteljesítésével. Tudjuk, hogy ezek a hónapok a munka és a hAro hónapjai. Pártunk II. kon­gresszusának útmutatása alap­ján munkánkkal kell, hogy to­vább szilárdítsuk csoportunkat, eredményeinket. Ezen keresztül A politikai tiszt nem akarta az újoncot a védőcsapatnál hagyni, de az Általános zűrza­varban megfeledkeztek a legény­­kéről. A harc hevében elvette egy sebesült bajtdrsa fegyverét és azzal lőtte az ellenséget. A harc nehéz volt. Kim Jón Lunt megsebesítette a fején egy ellen, séges aknaszilánk. A politikai tiszt elrendelte, hogy vigyem hátra. A sebesültet hátamra vettem és nekiindultam, hogy áthatol­jak az erdei bozóton. Szélvihar tombolt. Az éjszaka sűrűsödő sötétségében csaknem tapoga­tózva másztam előre. Mindenképpen Van Hianho felé igyekeztem jutni. Nehéz volt lialadM. A ködben sem hold, sem csillagok. Kivert a verejték, már fogy­tán volt erőm, amikor a V«n­­hian.ho egy szakadékéban elő­retolt őrjáratra bukkantam. Egy középtermetű, sovány ember jelentkezett, hogy élvezet a törzshöz. Csak amikor megszó­lalt, vettem észre, hogy leány, koreai nő. — Add ide, majd én viszem a sebesültet, hiszen neked már alig van erőd — mondta és átnyúj­totta a fegyverét. — Milyen könnyücske! Biztos, hogy még egész gyerek! — Tizenhat éves. Koreai baj­társ — feleltem, miközben jól ügyeltem a leányra, mert fél. lem, hogy a' sebesülttel együtt elesik, nehéz volt a cipelés a mély hóban. —, Aztán hogy hívják f — kérdezte élénken. — Kim Jón Lun. Hirtelen megállt és a sebesül­töt lefektette a hóra. Az ijedt­ségtől riadtan nem értettem, mi történt és segítségéire rohantam. A leány meggyujtott egy egész nyaláb gyufát. A reszkető fény­ben láttam a leá/nynak a sebe­sült fölé hajló arcát, nagy, gyö. nyörü szemét. Halkan feisikol­­tott, szeme lángragyulladt és könyekkel telt meg. — Ez az én öcsém — suttog­ta. O volt Ton Hi. így ismerkedtünk meg, az el­lenséggel vívott kegyetlen har­cok kemény idején. Es a tizenkét év előtti serdülő leányka most egy nyolcéves fiú anyja, aki mélyen hallgatva ül előttem. Emlékszem, már előbb is több. szőr hallottam tőle ezeket a szavakat; „Hát lehet boldog az az ember, aki nem érez felelős­séget társai sorsáért t.. Ez a kötelesség érzet mennyi akadály leküzdésében volt segít, ségére, milyen óriási támoga­tást nyújtott nekem magamnak is!... Emlékszem Janszon városára 194%, tavaszán. Késő éjjel tér­tem haza egy kis koreai kifözés. bői, ahol titkos megbízást kap­tam. Amint az utcáról észrevet­ték, hogy ablakomban világos­ság gyűl, három vagy négy f egy­veres tört be a szobába. Piszto­lyaik csövét rámirányílották és lefogtak. Három nap és három éjjel egyfolytában tartott a kihallga­tásom. De egyetlen szót sem tudtak kiszedni belőlem. — Beszélsz végre? — kiáltott a tolmács, egy japánosan nyírt bajuszú kínai Olyan erővel vá­gott az arcomba, hogy szemeim elhomályosodtak. De én maka­csul hallgattam. — Hívjátok be a tanút! — ki­áltotta ingerülten a japán nyo. mozó. A szobába egy asszonyt lök­tek be. Arcát eltakarták hosszú hajának összekuszált fürtjei. Azonban, amint kiegyenesedett, s büszkén kapta fel a fejét, meg­ismertem Ton Hit. Akkor nővé­rével a városi kórházban dolgo­zott és nyilván az én ügyem, mel kapcsolatban tartóztatták le. —■ Megismeredt — kérdezte gúnyosan a tolmács. Ton Hi felé közeledve és felém fordulva. — Mondd mag neki, hogy beszél­jen el mindent, akkor téged Sza­badon engedünk. Ton Hi hirtelen lendületet vett és olyan váratlan erővel ütött az áruló pofájába, hogy az meg­rémüli a csodálkozástól és a fáj­dalomtól, — Az már igen! — nevette el magát a japán ördög és vészt, jóslóan mondta: — Jól van! A férjed nem akar válaszolni, té­ged kényszerítünk a megszóla­lásra. Ton Hi hideg tekintettel nézett felé. Micsoda megsemmisítő megvetés volt ebben a tekintet­ben! Es micsoda melegséggel te­kintett én rám! Az idő mintha megállt volna. Nem volt módom Ton Hi meg, segítésére, összeszoríiottam fo­gaimat, lehunytam szemeimet, hogy ne lássam szenvedését. A szobában csak a korbács süvíté­­se hangzott. Ton Hi torkából sem, sóháj, sem. zokogás nem tört ki, íme, micsoda ember ez a ko­reai asszony, Ton Hi, az ón fe­leségem. Amikor emlékezetembe idéz. tem az Ítélteket, arra gondol­tam, milyen rongy és semmiházl embernek tűnök fel előtte ebben a percben. Szégyenem magam, szemre­hányást tettem magamnak. Ton Hi sokáig némán nézett rám, s azután, mintegy kitalál­ta a gondolataimat, ennyit morf — Hát lehet a mi időnkben ilyen könnyen és gondtalanul élni? Nekem persze már előbb meg kellett volna értenem az ö ér. zéseit. Korea a hazája, ott van­nak a honfitársai, ott él az any­ja. Az ország nagyrészén már örömteli, boldog életet építettek lel. Most pedig amerikai repülő­gépek köröznek Korea fölött és eltörlik a föld színéről a városo­kat és falvakat. .. Amerikai ka. fonák garázdálkodnak, az anyja számára■ pedig, aki már végig­szenvedte a japán ördögök rém­­ségert, újabb szörnyü napok kö­vetkeztek, .. Igen, a harcnak még nincsen vége. Szerelmünk a gyűlölet Hl, zében született,, kemény háború, közös ellenséggel vívott harc edzette meg. Együtt voltunk a japán haramiákkal szemben, most eljött az ideje, hogy e.gyütt szálljunk szembe a másik ellen­séggel: az amerikai rablókkal. Nem szóltam scm.mil. De Ton Hi sző nélkül is mindent megér­tett. Mosolyogva nézett rám és aznap először láttam, hogy a szemében újból boldogság ra­gyog. szélesíthetjük és erősíthetjük kapcsolatainkat aa egyénileg dolgozó parasztokkal. Sztanyinka Ferenc ezt már nem hallja, mert szapora léptei tovább vitték az úton. De már meggyőződött arról az igazság, ról, hogy az egyénileg dolgozó parasztember, ha nekifeszül Is a munkának, kora reggeltől késő estig, fele eredményét sem tud­ja elérni, mint a nagyüzemi gaz­dálkodásban dolgozók elérnek. Holott ott kevesebb és könyebb a munka, mert a nehezét, a fá. rasztót, gépek végzik. Sztanyin­ka Ferenc már el Is határozta magában, hogy őszre belép a Petőfibe. Akárcsak Aladics Fe­renc középparaszt. De nemcsak ők ketten döntötték el maguk­ban a kérdést, melyhez meggyé, ződésük vezette. Hanem közel harmincán. Neveik már ott so­rakoznak a termelőszövetkezet Irodájában egy fehér papírla­pon. ( I Kakdny Péiter, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese, búsa. kén állapítja meg, amikor arról folyik a beszélgetés, hogyan te­kintenek az elmúlt évben még hlteitlenkedőüi és kétkedők a cso­port munkájára: — Hgy, hogy aa ősszel szocia­lista község leszünk. AUg van már aa egyénileg dolgozók SO. raiban, aki ne látná, hogy a* cm út a helyes, amelyen mi hala­dunk. A termelőszövetkezet már felkészült az aratós-cséplés munkálatainak elvégzésére. El­készült a terv, Javítani való már alig akad rajta. Az egy arató­gép mellett 50 kaaza fogja le. aratni a gazdag termést. A munkaerő 100 százalékig bizto­sítva van. A kulákok ugyan Igyekeznek a termelőszövetke­zet tagjai között zavart kelteni, de a kellő időben érvényesített tudatosító és felvilágosító mun. ka rámutatott a kulákok mes­terkedéseire, rámutatott arra, ml is a kulákok zavartkeltésé­­nek igazi célja. Gáto’ni a munka lendületét, akadályozni a nö. vekvö eredményeket. Nagybaracskán akárkivel be­szél az ember és felemlíti előtte a Petőfi-termelöszövetkezetet, felcsillannak a tekintetek. A Pé. töfi-termélőszövetkezet itt a kö­zeli határszélen bebizonyította, hogy igazi bástyája a békének, építője a szocializmusnak. A Pe. t öf it arm p 1 őszei ve tk e z et gazda, godása és gyarapodása pedig méltó felelet a háborús gyujto­­gatóknnk és készséges lakájuk­nak a Tito bandának, hogy míg náluk a rombolás szelleme ta. szítja nyomorba a dolgozó né­pet, addig a nagybaracskai ha­tárban az építé3 és termelés lá­za tovább növeli a d0lgozó nép jólétét és teremt békés, boldog életet a dolgozó parasztok szá­mára.

Next

/
Thumbnails
Contents