Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. június (6. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-03 / 127. szám

A dunavecsei járás kulfxiráíis kérdései A jugoszláv nép harca Tito fasiszta bandája ellen Olyan korban éltek, amilyenben a dolgozóknak mé% sohasem volt részük lyeÖt tíépt értéketeket, aki a népi haladó hagyományokat mű­vészi színvonalon, feldolgozva, segítségére sietne az egyre fej. lödő kultúrmozgalómnak. Mindezek a hiányosságok ar­ra késztetnek bennünket, hogy felkutassuk járásunk haladó hagyományait, hogy ezekre mint biztos talajra építhessük a kulturális tömegmunkát. Még a nyár folyamán községeink nagy­részében létrehozzuk az egysé­ges kultúrcsoportokat és kérlel­hetetlen harcot folytatunk a kle­rikális és a kulák reakció koz­mopolita mesterkedései ellen. Végül, de nem utolsó sorban, ezen a téren fokozottabban, mint ed­dig, példát veszünk a Szovjet­unió kulturális eredményeiről és tapasztalatait felhasználva, ml is azon leszünk, hogy céljaink­ban nemes s virágzó népi kultú­rát valósítunk meg. CSÁKI LAJOS, a dunavecsei járás nép­művelődért osztály főelő­adója. róság elnöke, Vuklcs Klalcs, a beráni kerület államtlgyésze, Vukicsovics, a cetinjei kerület államügyésze, Alekszica Pavics, a fehérmezei kerületi bíróság elnöke és mások kijelentették, hogy nem hajlandók) vádat emelni és bírói eljárást lefoly­tatni a hazafiak és szabadság­harcosok ellen. A dolgozók bojkottálják a fasiszta gyűléseket Jugoszlávia dolgozói bojkot­tálják és meghiúsítják a fasiszta gyűléseket és konferenciákat, amelyekben a Tito-kllkk minden hangnemben magasztalja az ama. rikal agresszív politikát és rá­galmazza a békeszerető Szov­jetuniót, valamint a népi demo­kratikus országokat Maguk Titóék is beismerik, hogy Szlo­véniában a gyűlésekre és érte­kezletekre a várt látogatók szá­mának csak egyharmada megy el. A Belgrádban tartott kon­ferenciákon a meghívottaknak még negyven százaléka sem je­lenik meg. A hazafiak a haladó sajtó éa röpdratok terjesztése útján Is­mertetik meg a jugoszláv dolgo­zókat a bel- és külpolitika leg­fontosabb kérdéseivel. Nemrég a jugoszláv hazafiak Zágrábban, a filmszínház falaira ilyen Jel­szavakat Írtak: „he Titóvall”, „Éljen Sztálin!”, „Éljen a Szov­jetunió!” Jugoszlávia nép« tudják, hogy a Tito-kllkk ellen folytatott haj. cukban nincsenek egyedül. Mel­lettük áll a béke és demokrácia tábora, Álén ia Szovjetunióval. A világ összes haladó erőinek nagy és nemes segítségével « jugoszláv dolgozók le fogják győzni Tito fasiszta rendszerét. Pártunk n. kongresszusán Rá­kosi elvtlrs rámutatott arra, hogy: ,,A népi demokrácia poli­tikai és gazdasági sikereihez ha­sonlóan a kulturális fejlődés is jelentékeny eredményre tekint­het vissza * — és ez — „vonat­kozik a kulturális életünk min­den szakaszára.” Valóban a szo­cializmusunk építésének egyik döntő szakasza a kulturális for­radalom kiszélesítése, az új, a népi kultúra megteremtése, mely felszámolja a Horthy-rendszer kártevő örökségét. A kultúrfor­­radalora hatását, az új felé való törekvést megtalálhatjuk a du. iiavecSei járásban is. Tömegszer­­vezetcink, szakszervezeti kultúr­­csoportjaink és népi-táncegyüt­teseink jó. lelkes zenekari és énekkari munkája jellemzik a dunavecsei járás községeinek kulturális életét. Járásunk minden községében vau népkönyvtár, amely nem­csak a körzeti könyvtárak köry.-iböl áll, hanem kiegészül a helyi •tömegszervezetek, a lJárt és az egyéb társadalmi egyesületek könyvtárainak anya­gával. Hartán például egy 1000 kötetes súlypont-könyvtár van kialakulóban. Járásunknak jelenleg nincs egy olyan községe, ahol ne lenne kultúrcsoport. A kulturá­lis tömegmozgalom eredményeit jelenti az is, hogy Hartán az ál­lampusztai MNDSZ-tánccsoport saját elgondolása szerint feldol­gozott népi motívumokból állí­totta össze táncszámát, amellyel úgy a járási, mint a megyei kul­­túrverseny döntőjében jő ered­ménnyel szerepelt. Állampusztán különösen élénk a kulturális te­vékenység. Hetenként kultúr­műsort rendeznek és munkájuk­ba mindinkább bevonják az MNDSZ-asszonyok mellett a ta. nyavllág fiatalságát Is. Eredményesen fejlődik kultu­rális életünk a „kuUúrotthonok építése terén is.” Ez bizonyítja azt, hogy az eddig létesített kul­­túrótthonokat hónapról-hónapra újak követik. Solton például nemrég avattuk fel a járás leg­szebb kultúrotthonát, amelynek hatására most Dunapatajon tár­sadalmi munkával egy új kul­­túrotthont fognak építeni a falu dolgozói. Kulturális tömegmoz­galmunk eredményeit mutatja az is, hogy a Szabad Föld Téli Esték megrendezése során több helyen — és Így Dunát «tétlenen Is — minden összejövetelt egy­két jól megválasztott műsor, számmal tették színesebbé, gaz­dagabbá. Az egyre szélesedő kultűrmozgalom megérttette pe­dagógusainkkal is, hogy idejük­höz mérten kötelességük bekap­csolódni és tudásukkal aegiteni a falu kulturális életének kibonta­kozását. A tömegkultúrához vsa ló megváltozott viszony egyik bizonyítéka, járásunkban az, bogy a falu népmüvelödésl ügy­vezetői általában az élenjáró pe­dagógusokból kerülnek ki. Lel­kes és odaadó munkájuk nyo­mán az úttörők fegyelmezett és lelkes énekkara, a DlSZ-flata­­lok színjátszói mind sűrűbben áF lanak a közönség elé. Mindezek az eredmények azon­ban nem terelik el figyelmünket a hiányosságokról. Nem, mert ha alposan kiértékeljük eddigi ered­ményeinket, meg kell állapíta­nunk, hogy igen sok tennivaló vár ránk. Többek között fel kell s-lmolnunk a tömegszerveze­tek sovinizmusát az egységes fa­lusi kultúrcsoportok kialakítá­sával szemben. Meg kell valósí­tanunk az egységes vonalveze­tést a töimegszervezetek kultu­rális tevékenysége szempontjá­ból. Az eddigi tapasztalatok őzt bizonyítják, hogy az egységes ve­­zétes hiánya a legtöbbször aka­dályozza a népi kultúra művé­szi színvonalának emelését. Es erre legjobb példa Dunapataj, ahol minden adottságunk meg­van arra, hogy egy erős és egészséges egységes kultúrcso­­portot hozzunk létre — me’ybén rz összes művészeti ágak egy­forma súllyal vannak képvisel­ve —, ftlágia a szervezetek sovi­nizmusa miatt mégsem lehetett megvalósítani. Igen nagy hiba azonban az is, hogy a DISZ- fiatalok elhanyagolják a kultúra építését. A járás területén alig van egy-két DISZ-szervezet, amelyben kulturális tevékenysé­get folytatnak. Általában a DISZ-szervezetek munkájára jel­lemző, hogy nem tudják össze­hozni és helyesen irányítani azokat az egészséges kezdemé­nyezéseket, amelyeket egy.eg.y alkalommal felszínre hoznak a fiatalok. A hartai DISZ-sz.erve­­zet például arra hivatkozik, amikor a tánccsoportját nem tudja összetartani, hogy a leg­ügyesebb táncosok Budapestire, vagy Dwiapentelére mentek el dolgozni. Arra azonban a szer­vezet vezetői nem gondoltak, hogy kellő időben, jó felvilágo­sító munkával jó kádereket ne­veljenek az eltávozottak helyé­re. A járá3 területén lévő kul­­túrmunkára általában jellemző a kampányszerüség. Kultúrcso-Csaknem bárom év telt el azóta, hogy a Tito-klikk Jugo­szláviában felszámolta a népi demokratikus rendszert és vérszomjas rendőri-fasiszta rend­szert létesített. Ez alatt az idő alatt Titóék teljesen leleplezték magukat. A jugoszláv dolgo­zók milliói saját szemükkel győ­ződtek meg róla, hogy a belgrádi fasiszta kormány áruló, kémek és gyilkosok bandája, amely az amerikai-angol ■ Imperialisták szolgálatában áll. A Tito-klikk, miután kiszakí­totta Jugoszláviát a béke. demokrácia és szocializmus táborából, egyre messzebbre ve­zeti az országot a kapitalizmus visszaállításának és a nemzeti függetlenseg felszámolásának út­ján. A fasiszták a gyarmati kizsákmányolás jármát, az éh­ség és a nyomor bilincseit rak­ták a dolgozókra és a jugoszláv népet ágyú töltelékké akarják változtatni. A belgrádi árulók, hogy a jugoszláv nép haragját elnyomják, fokozzák a rendőri terrort, amely tízezrével szedi áldozatait a hazájuk szabadsá gáért és függetlenségéért hő­siesen küzdő harcosok soraiból A fasiszta rendőr nem képes meggátolni a jugoszláv nép harcát a békéért, a szocializmusért £>6 sem Rankovlcsnak, a vé­­reskezü hóhérnak fasiszta tér­­fórja, sem Tito féktelen dema­gógiája, áe áz amerikai mono­polisták „segítsége" nem ké­pes megállítani Jugoszlávia né­peinek harcát, melyet a bé­kéért, demokráciáért és szo­cializmusért és azért folytatnak, hogy hazájukat az imperialista rabszolgatartók uralma alól fel­szabadítsák. Ehhez a szent harc­hoz a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmi­ség soraiból a hazafiak egyre újabb és újabb ezrei csatlakoz­nak. A Jugoszláv hazafiak óriási erőfeszítései arra irányulnak, hogy minden módon akadályoz, zák a stratégiai nyersanyag kivitelét az amerikai milliárdo­sok és milliomosok számára. Jugoszlávia dolgozói tudják, hogy a hazai föld mélyéből rablógazdálkodással kitermelt színesfémeket az imperialis­ták olyan fegyverek gyártására használják fel, amelyek most halált és pusztulást szórnak Koreában és a békeszeretö népe­ket fenyegetik. A jugoszláv dolgozók meghiúsítják azokat a terveket, amelyeknek az a céljuk, hogy munkásokat tobo­rozzanak a szénbányákba, érc­bányákba és erdőgazdaságokba Á belgrádi kormánykörök maguk is beismerik, hogy képtelenek mozgósítani *z portjaink még nem azzal az igénnyel készülődnek, hogy ál­landó és nívós kulturális tevé­kenységet folytassanak. E hibá­nak az oka, hogy sem a helyi tanácsok, sem az ügyvezetők, de maga a járási népművelési csoport sem tett eddig lépéseket abban az irányban, hogy állandó, folyamatos forradalmi kultúrát biztosítsanak községeinkben, — Amíg az egyik oldalon tehát a népkönyvtárak, a Szabad Föld Téli Esték és a Szabad Föld Va­sárnapok szervezésével meg­szűnt a kampányszerüség, a produkciós munka területén to­vábbra is uralkodik a kampány­szerű jellem. Elhanyagolt terü­lete kulturális forradalmunknak a népi zene és az éneklés vonala is. Falusi zenekaraink, „cigány­­zenekaraink” munkája még ma is gyakran lerombolja azokat az eredményeket, amelyeket mi a népi zene vonalán etértünk. Leg­többször a kozmopolitizmus ér. vényesül ezen zenekarok szá­export-tervek teljesítéséhez szük­séges munkásiömegeket. Azok a munkások, akiket Titóéknak sikerült erőszakkal mozgósítani, csoportosai) ősöknek meg az érc­bányákból, a szénbányákból és az erdőgazdaságból. A munká­sok állandó hiányozása a Tito. féle vállalatoknál meghaladja a 30 százalékot. A távolmaradás és az elkésés egyedül az 1950. év nyolc hó­napja alatt 120 mülió munka­napot tett ki. A munkások nem teljesítik a Titóista terveket A jugoszláv szén- és ércbá­nyákban a hazafiak lelassított ütemben dolgoznak, s elrontják az imperialisták érdekében hasz­nált gépi-berendezéseket. A ze­­nicei va&öntögyárban az utolsó Időkben üzemképtelenné tettek 12 emelődarút, a bori ércbányák­ból pedig, ahonnan a rezet az amerikai háborús gyujtogatők­­nák szállítják, 30 exkavátor Segítségével naponta mindössze 3 ezer tonna ércet bányásztak ki, holott ezt az ércmennyiséget két-három exkavátorral is ki le. hét termelni. Ennek eredményeképpen a stratégiai nyersanyag kiterme­lésének Tito-féle tervei meghiú­sulnak. Tavaly a trepcsai érc­bányákban a kitermelés 20 szá­zalékkal, a bori bányákban több mint 3ő százalékkal, a koszto­méi bányában 40 százalékkal, a „Dobra szrecsa”. és a „Vörös OsiUag”-bányákban pedig felé­vel csökkent, A Jugoszláv hazafiak, fel­használva a hitlerista meg­szállók ellen folytatott felszaba­dító mozgalom tapasztalatait, különféle bevált harcieszközök­höz folyamodnak. így 1950 vé­gén a belgrádi hazafiak fel­gyújtották a „Partizanka”-gyá­­rat, amelynek' termelése hábo­rús előkészületekre szolgált. A mitrovical kokszosító gyárban a hazafiak felrobbantották az áramíejlesztögépet, a trepcsai bányákban a robbanóanyag­­raktárakat. Szkoplebah levegő­be repültek azok a raktárak, ahol a háborús gyujtogatók­­nak szánt készárukat tárolták. Mind gyakrabban siklattak ki stratégiai nyersanyaggal meg­rakott vasúti szerelvények, A dolgozó parasztok nem teljesítik a vetésterveket Egyre elszántabban’ csatlako­zik a harchoz Jugoszlávia dol­gozó parasztsága. Ez a harc a Tito-féle kiszipolyózó adók ellen, az ipar és az erdökitermelés ré­szére történő munkaerömozgósi­­tás ellen, a háború, a nyomor és az éhség politikája ellen irányúi. Az Idén » ta vaszi vetés Az maiban. Ezen & téren feltétlenül javítani fogunk olymódon, hogy a hivatásos zenészek szakszer­vezetének figyelmét felhívjuk erre a súlyos hibára és meg fogjuk magyarázni, hogy az ed­­dig elért eredmények őket is a nézeteik megváltoztatására kell, hogy bírják. Jövőben a falu dol­gozóiból népi zenekarokat fogunk létrehozni, amelyhez fokozot­tabb mértékben vesszük igénybe a tömegszervezetek segítségét. A munkánk egyik nagy hiá­nyossága az a körülmény, hogy járásunk parasztságának hala­dó hagyományai a Horthy-idők fertőző levegőjében nagyrészt elpusztultak. A népviselet az egyea helyek kivételével alig ta­lálható. Hartán például a ma­gyarnyelvű lakosság népművé­szete veszendőbe ment, viszont a németajkú lakosság bútorai, használati tárgyai, ruhadarab­jai tovább élnek s határozottan magyar népi motívumok. Ezen a téren azonban a legnagyobb hiányosság az, hogy alig van olyan szakember a járásunk te­rületén, aki felkutatná az elsü­országban jóval korábban kez­dődött, mint tavaly. De a vetési munkálatok befejezésének ha­tárideje már régen lejárt, ami­kor a vetésterületnek még csak egynegyedét vetették be. Különö­sen lanyhán haladnak a kalá­szosok — a búza, rozs és zab veetése. Április 17-én Szerbiá­ban a vetésterületnek mtndösz­­sze 20 százaléka, a Vajdaságban 21 százaléka, a belgrádi terüle­ten 17 százaléka, Koszov és Me­tohia területén pedig csak 11 százaléka volt bevetve. Még las­sabban megy a vetés Szlavóniá­ban, Boszniában és Hercegovi­nában. A belgrádi kormány, hogy a Parasztokat a vetés elvégzésére kényszerítse, az UDB — a Tito. féle rendőrség — 50 ezer em­berét küldte szét a falvakba. Ezek erőszakot alkalmaznak azokkal a parasztokkal szem­ben, akik nem hajlandók a fasiszta banda javára dolgozni. De a véreskezü Bankovics Ja­nicsárjai sem tudják betörni a hazafias parasztok ■ ellenállását. A harcokban résztvesz a hazafias értelmiség is. Az Írók, művészek, társadalmi tényezők, egyetemi tanárok, orvosok, diá­kok és mérnökök egyre többen és aktívabban harcolnak a munkások és parasztok oldalán. A belgrádi egyetemet csak a múlt évben a diákoknak több mint 35 százaléka hagyta ott. A hazafias érzésű tisztviselők közül sokan nyíltan kijelentik, hogy nem hajlandók résztvertüi a Tito-kllkk gaztetteiben. To­rna Szavícs, a podgoricel bl-Közeledlk az Iskolaév vége, a vizsgák Ideje. Amikor számot keli adnotok elvégzett munká­tokról. Most dől el, véretekké vált-e az, amit a tanuláson ke­resztül megszereztetek. Most, a vizsgák Ideje előtt bizonyára so­raitokból nem egy tanuíópajtás agyában merült fel a gondolat, érdemes volt.e fokozni tanulás­­tokat, törekedni a jobb tanul­mányi wedményekre? Etet igenis, érdemes volt. Ti, akik a legboldogabb idő­ben éltek, nevelődtök ég nőt. lök fel, olyan kort élvezhettek, amilyenben még soha nem volt részük a dolgozó' millióknak. Nézzetek a Szovjetunióra, a szovjet Ifjúság boldog, vidám és örömteli életére. Ilyen lett a ti életetek Is, ilyenné fog ková­­csolódni mindnyájunk élete a szocializmusbhn. Értsétek meg, hogy új világot építünk. Ujtí­­pusú, a szocializmust építő em­berekre van szükség. Olyan em­­berltre, amilyenele ti lesztek. A ti erőtök, a U tudományotok, a ti megacélozódott elszántságtolt teszi majd még termékenyebbé gyárainkat, földjeinket, labora­tóriumainkat. Bányáinkban a ti munkátok révén egyre több gép fogja fejteni a Bzenet. Gyá­rainkból egyre több és több gép fog kigördülni mezőgazdaságunk számára. Az új gyárak új gé­pei Is a ti munkátok nyomán fogják könnyebbé tenni a mun­kát, növelni a termelékenységet. Ti lesztek a tervezői, kivitelezői, építői éa munkába lendltői min­dennek, amit egyszóval úgy hívunk, hogy termelésű TI tanít­játok majd az utánatok követ, közöket az új tudományra, a komunlzmua építésére, az igazi hazfiságra, a soha meg nem al­­kuvásra, a mindig előre és újra­­törekvésre. Igen, érdemes volt nektek tanulni. És az éwégi bizonyít­vány számotokra újabb felada­tot jelentsen. Tanulni, tanulni, tanulni. Babity Ferencné, MNDSZ-népnevelő, Baja

Next

/
Thumbnails
Contents