Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. április (6. évfolyam, 76-99. szám)

1951-04-04 / 78. szám

WiPUPWPü ■um ititotr VI. évfolyam, 78. szám Ara SO fillér Örök hála és hűség a felszabadító Szovjetunió, a dicső Szovjet Hadsereg,népünk barátja és tanítója: a nagy Sztálin iránt! 1951. április 4. szerda Felszabadulásunk hatodik évfordulója Hjt évvel ezelőtt, 1915. április 4'én takarodott ki országunk­ból a menekülő nőmet fasiszta megszállók aljas bad,a és velük együtt mentek a véreskezű. ma' gyár cinkosok is. A dicsőséges Szovjet Hadsereg ezen a napon befejezte hazánk felszabadítását a fasiszta nagytőkés, nagybirto­kos uralom alól, meghozta né­pünknek az évszázadok óta várt szabadságot és ezzel meg­adta a lehetőséget ahhoz, hogy új rendet, demokratikus rendet hozzunk létre országun tóban. Az egész magyar dolgozó né'p ma, hat év távlatából, büszkén és boldogan gondol afokra a napokra, perceire, amikor a szovjet hadsereg ellenállhatatlan ereje menekülésre kényszerűét- te népünk rablóit, gyilkosait, büszkén gondol a felszabadulás napjára, mert mostniár nem ki' zsákmányolt ja, földönfutója, éhezője ennek az országnak, ha­nem birtokosa, tulajdonosa. Éppen ezért újjászületésének hatodik évfordulóján az egész magyar nélp a hála és a szeretet érzéseivel gondol felszabadító­iára, a béketábor vezetőerejére, a Szovjetunióra és az egész világ békéért harcoló emberisége ve­zérére, a nagy Sztálinra. A magyar dolgozó nélp az egósz országban nagy lelkese­déssel! készült a felszabadulás napjára. Megyénkben i;s minden városban, üzemben, faluhan, a 1 a n ytavji! ágba n >m,u nkásosz tá­lyuník, dolgozó parasztságunk, haladó értelmiségünk forró lel­kesedéssel ünnepli április 4"ét. A felszabadulás ünnepének nagy jelentőségét, mely émrölrévre fo­kozódik., aláhúzza az, hogy ered­ményeink évröl-év,re mind na" gyobbak, hogy felszabadulá­sunk ténye ma már hatalmas, úi'onnan épült üzemekben, több- száz gépállomásban, új iskolák­ban, utakban, a dolgozó nép mindjobban emelkedő életszín­vonalában mérhető le. Az el­múlt évfordulón még arról be­széltünk, hogy a magyar gyár­ipar az ötéves terv küszöbén 40 százalékkal haladta meg az 19S8"as színvonalat. Pártunk ll. kongresszusán pedig már ügy vetődött fal a kérdés, bo v szocialista iparunk termelése a tavalyi esztendőben 35 százalék­kal volt nagyobb,, mitat 1949-ben, hogy egy év alatt többet fej­lődött az iparunk, mint a kapi­talizmus idején 20 esztendő alatt. De nemcsak általában ilyen nagyok a változások, ha­nem megyénkben is, Tamly a bajai Duna-hfdnak még csak a pilléreit láthattuk és ma már készen áll. Tavaly Kiskunfél­egyházán a Vasszerkezeti-gyár heiyén még csak talajmunkát láthattunk. Ma már áll a szere­lőcsarnok és nemsokára megin­dul az üzem termelő munkája. Sok újat alkottunk egy esztendő alatt. Megszaporodtak a gépál­lomásaink és ezzel a földet megmunkáló traktoraink. Na­gyobb lett az állami gazdaságok területe, amelyek minőségi ve­tőmagvakkal látják el mezőgaz­dálkodásunkat, több mint 300 fölé emelkedett termelőszövet­kezeti csoportjaink száma, ami nagy lépést jelent előre a falu szocialista építésének útján. Mindezekre az eredményeink­re, a felszabadulás pillanatától minden előre tett lépésünkre, minden újjáépített vagy újonnan épített gyárunkra, lakóházunk­ra, iskolánkra úgy tekintünk, mint a szovjet nép felszabadító harcának és baráti segítségének egy-egy emlékművére. A hatalmas Szovjetunió nem­csak felszabadította, hazánkat, nemcsak kezünkbe adta a sza­badságunkat, hanem segiteM bennünket, ho,gy jól tudjunk élni a lehetőségekkel, hogy a Szovjetunió szocialista építésé­nek példáján és minden tapasz­talatával meggyorsítsuk népünk jóléte emelkedésének ütemét, meggyorsítsuk azoknak az elő­feltételeknek a megteremtését, amelyeken nyugszik a szocializ- mus építése. A Szovjetunió se­gítsége nélkül nem juthattunk volna előbbre, nem sikerült vol­na felemelkedni a fasiszta bi­tangok által rombadönt'ött gaz­dasági helyzetünkből, .nem sike­rült volna kiemelkednünk az inflációs nyomorúságból, nem sikerült volna megoldani a há­roméves tervet és azt, hogy hoz­zákezdhessünk a szocializmust építő ötéves tervünkhöz- Az im­perialista országok és belső csatlósai, a Nagy Ferencek, a Rajtkok tudták azt, hogy hazánk a Szovjetunió segítségével a gazdasági és kulturális felemel­kedés biztos útijára lép és a*t is tudták, hogy ebben az esetben az ellenség lehetőségei összeszü" küllniek. és megsemmisülnek. Ezért akarták eltántorítani né­pünket felszabadítójától, a Szovjetuniótól, ezért akarták ki­ragadni országunkat a békesze­rető népek nagy családjából, ezért akarták az imperialisták jarszalagjára fűzni, hogy a de­mokratikus Magyarországból úri Magyarország legyen, hogy a munkások és parasztok államát a tőkések államává tegyék, hogy a gazdasági és politikai pozí­ciókba újra a grófok, bárók, nagybirtokosok, dzsentrik ülje­nek. Ez a kérdés már eldőlt, mégpedig az imperialisták, a belső bitangok súlyos vereségé* vei. Népünk, Pártunk és a ma­gyar munkásosztály vezetésével az elmúlt hat esztendő alatt mély és őszinte barátságot épí­tett ki a nagy Szovjetunióval, a szovjet néppel. Ennek a barát­ságnak hatalmas ereje van és ennek az erőnek élvezői elsősor­ban mi vagyunk, akik azt a szocializmust építjük, amelyben a szovjet nép már hosszú idő óta él. Ez a barátság az egye­düli biztosítéka népünk boldo" gulásának, annak, hogy előbbre megyünk és nem visszatekin­tünk, annak, hogy fokozódjék a pékéért folyó harcunk, ahelyett, hogy könnyű területe lennénk az imperialista próbálkozásoknak. A dicsőséges Szovjetuniónak köszönhetjük legfőképpen azt, hogy békében éltünk és béké­ben alkothattunk az elmúlt hat esztendő alatt. A békés építés körülményei adták az alapot mindazokhoz a nagy eredmé­nyekhez, amelyeket a felszaba­dulás óta eltelt idő alatt elér­hettünk. A békés alkotás tartó­sítása, a békéért folyó harc a legfőbb feladatunk. Ehhez első­sorban az szükséges, hogy még szilárdabbá tegyük barátságul!' kát a Szovjetunióval, az szük­séges, hogy erősítsük hazánkat, országunkat, fokozzuk a szo­cializmus építésének lendületét. Miért legfontosabb ez számunk­ra? Azért, mert a nemzetközi helyzet nap mint nap éleződik és hazánkhoz közelálló jelei is vannak a háborúra készülődés­nek: ez Jugoszlávia és Német­ország. Rákosi elvtárs azt mon­dotta: „Minket az imperialista táborból különösen két olyan ország sorsa érdekel, amelyek­kel évszázadokon keresztül köl­csönhatásban éltünk. Ez Jugo­szlávia és Németország.“ A Tito" bauda háborús politikájának eredményeként a jugoszláv nép a legszörnyűbb ínségben él. A jugoszláv nép nem támogatja Ti lót és amerikai gazdáit, ha" nem hű marad a második világ­háború alatt tapasztalt! harcos a ntíf a siszta ha gyom á nyalthoz. Ezért ingatag a Tito'banditák helyzete. Mi közvetlenül hatá­rosak vagyunk. Tito Jugoszlá" viájával és éppen ezért teljesen világosan kell látnunk, hogy Titóék háborúra készülnek és nyilván nem az imperialisták ellen, hanem elsősorban a népi demokratikus országok ellen. Háborús célkitűzésük érdekében semmitől sem riadnak vissza. Legyen az provokáció, gyilkos" ság, vagy bármi. A tegnapi Sza­bad Nép adott hírt arról a pél" dálián ti tó ista provokációról, amelyet elkövettek a belgrádi magyar követség ügyvivője el­len. Ez azonban nem egy vélet" len eset, hanem szorosan bele" illeszkedik a trtóisták tervszerű provokációs hadjáratába, ame­lyet kizárólag csak a Szovjet" unió és a népi demokratikus or­szágok ellen végeznek. Ali a mi feladatunk, hogy keresztülhúz" zuk a titóista számításokat? Az, hogy erősítsük magunkat, hogy megyénkben szorosra vonjuk a magyar és délszláv dolgozók eggségét, hogy a napi feladatok jobb elvégzésével harcoíjunk a kongresszusi határozatok végre­hajtásáért. Április 4-re tavaly is. az idén is jó munkával készült dolgozó népünk. Az üzemekben a. fel' ajánlásokat gyorsan nyom oak ci­vet le a jobb munka, a lendülő" tes munkaversenyzés, a harc a takarékosságért, se le j lesük k e n" lésért; ötletek, újítások szület­tek, új sztahanovisták nőttek ki, a régi módszereket újakkal helyettesítették és ennek ered­ményeképpen új, nagy teljesít" menyek születtek, üzemeinkben az április A-i munkaversenyzés méltó folytatója volt a verseny kongresszusi szakaszánalc és ugyanakkor jó alapja a május 1-i versenyzésnek. Munkásoez" lályunk, az üzemek dolgozói, a kongresszusi határozatok alap­ján világosan látják, hogy fel­emelt ötéves tervünk nagy kö­vetelményeinek megfelelő mun­kát csak úgy végezhetnek, ha a versenyzés állandósul, ha a termelés növekszik, csökken a termelési önköltség, ha jobban takarékoskodunk, ha nagyobb lesz a munka szervezettsége. A békéért folyó harcnak mindez feltétele, éppen ezért mindezek megvalósítására nagy szükség ' .van. Az április 8"áln meginduló békéi v'aláírás, gyűjtési mozga­lom, mely követeli, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyez­ményt, akkor lesz igazán köve­telés, ha a harc az április 4"i munkaversenyzés után is tovább folyik május l'ért, a féléve» terv, az egészéves terv gyor­sabb megvalósításáért. A falu is nagy feladatok előtt áll. A békeharc követelményei itt is nagyok és hogy fokozód­jék a békéért folyó harc, fontos, hogy a legsürgősebb tennivalón­kat, a tavaszi munkálatokat mi­nél előbb befejezzük. Hogy a felemelt tervben a mezőgazda­ságra háruló nagyobb termelé­kenység megvalósuljon, ahhoz szükséges, hogy jő legyen a ta­laj élőké szitás, szükséges, hogy minden növényt a miniszterta­nács határozatában megjelölt időben vessünk el. A tavaszi munkálatok időben való elvég­zése azonban nem egyszerű, nem magától megoldható fel­adat, hanem harci feladat, ame­lyet következetességgel, szívós­sággal kell végeznünk, figyelőm­mel tartva az ellenség mester­kedéseit ég gyorsan leleplezve őke*. A falusj osztályellenség: a kulák, jól tudja, hogy a tavaszi munkálatok sikere különösen az újonnan megalakult ter­melőszövetkezeti csoportjaink­ban nagy segítség leez gaz­dasági megerősödésünkhöz és a szövetkezeti mozgatom további szélesedéséhez. Éppen ezért ra­vasz itrükkökkel, különféle me" sékkel akarják elodázni a mun­kálatok végzését és maguk sem vetnek, szántanak időben, vagy ha végzik is, csak ímmel'ám" mai, rossz magot téve a földbe. A tavaszi munkálatok végzését össze kell kapcsolni a kulákság elleni harc, leleplezés fontos fel­adatával és így a munka üteme gyorsul, nagyobb erőre kap. A munka gyors elvégzése a földe­ken nem magánügy. Aki elmu" lasztja kötelességét, nemcsak ma­gának árt, hanem annak is, aki minden igyekezetével jól dolgo­zik. Aki pedig jól dolgozik, az segíti népünket az ötéves terv nagy célkitűzéseinek végrehaj­tásában . Április A'én, a felszabadulás hatodik évfordulóján az eddigi hatalmas eredményeink birto­kában nemcsak emlékeznünk kell azokra a nagyszerű hősök­re, akiknek köszönhetjük sza­badságunkat, hanem előre kell gondolnunk azokra a cselekede­tekre, amelyekkel az értünk éle­tüket áldozó szovjet hősök em­lékét a legjobban megőrizzük. Ezek a cselekedetek egybeesnek a szocializmus építéséért folyó harocal, a békéért folyó impe" rialistaellenes küzdelemmel. Ez a harc csak győzelmes lehet, mert országunk éjén nagy Pár­tunk és Rákosi elvtárs áll, mert dolgozó n épülök része annak a nagy béketábornak, amelynek vezetője a hatalmas Szovjetunió és vezére Sztálin elvtárs. Teljes egységben folyik a francia dolgosók sztrájkja Teljes egységben folyt le a közlekedési dolgozók sztrájkjá­nak 18. napja. A dolgozók — a központi sztrájkbizottság határo­zata szerint — gyűléseken közöl­ték a határozatot a bérköveteiő mozgalom további módozatait il­letőleg Azok a feltételek, ame­lyeket Pimay közlekedésügyi mi­niszter ajánlott fel a dolgozóknak, a hatóságok meghátrálásáról ta­núskodnak. A felajánlott bér­emelések 3100 franktól 8300 fran­kig terjednek. Ugyancsak lénye­ges engedmény, hogy a „Sztrájk­vétség" miatt senki sem vonható felelősségre, bár a miniszter fenn akarja magának tartani azt a jo­got, hogy egyes, a bíróság által már elítélt sztrájkolók ellen in­tézkedéseket foganatosítson. A közlekedési miniszter ígéretet tett arra is, hogy áprilisban sem­mit sem vonnak le a dolgozók bé­réből a sztrájk miatt. A négy kö­vetkező hónapban elvben havon­ként 4—4 napot levonnak a fize­tésekből sztrájk címén. Ezzel szemben a dolgozóknak jogukban áll 2—5 napot különmunkával behozni. A bizottság ezt a javas­latot „sértőnek“ minősítetté és hangsúlyozta, hogy a sztrájkotok a bérkövetelő mozgalmat annak végső győzelméig folytatják ab­ban a teljes egységben, amely a sztrájk eddigi győzelmét le lehe­tővé tette. Növekedett az elégedetlenség a köztisztviselők soraiban is. A köz- szolgálati és közegészségügyi dol­gozók, valamint az állami üze­mek munkásai nagyszabású bér­követelési mozgalmat készítenek elő.

Next

/
Thumbnails
Contents