Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. február (6. évfolyam, 27-49. szám)

1951-02-18 / 41. szám

Kidobták onnét... Úgy bélyegeik meg, hogy vöröskonyvesek A nyomor, nélkülözés«, ruhátlanság drámai részleteiről számolnak be a Tito Jugoszláviájából érkezett levelek A déli határszél falvaiba naponta sok olyan levelet kézbesít a posta, amelyen idegen bé­lyeg van. Odaátról jött, Titóéhtól. Ezek a levelek összekötő kapcsok a két ország népe kö­zött. Távolságban csak néhány kilométer választja el az Ittenieket az ott élő szülőktől, gyer­mekektől, rokonságtól. De az élet, ami a határon innen és túl folyik, olyan más és annyira messze van egymástól, mint ég a földtől. Az egyszerű emberek kezeirásával megcímzett levelek vádak, súlyos, leleplező vádok arról a nyomorúságos életről, amelyet Tito, az imperialisták talpnyaló kutyája teremtett a jugo­szláviai dolgozó nép számára. S az Igazságot a „szocialista” Jugoszláviáról nem a belgrádi rádió dolláron megvásárolt hírmagyarázói mondják el, hanem ezeknek az odaátról jött leve. leknek százai. Nyomorgó, szinte áUatl sorba taszított emberek hangos panaszát, kétségbeesését tükrözik ezek a nem egyszer durva csomagolópapírra vetett üzenetek, mert a Marshall-,,»- gély”-boldogította Jugoszláviában még levélpapír sincs. Es egyáltalán ml van? Mert az Ide- küldött levelek csak a nlncs-ről beszélnek. JSamjc.uvn. ^ ^Sr^et'eAéV <.tCe.-Jz monyom. -r&iZ-A. f***>*t ob-UqJlyt t Z3~ V^, Ir-eX*. 'VüoArr/vw^t,^ jcrot- ­C\X^O^Xo^ , fcrfj; /»V- nnrxj&svxAjSlsry^ ÁSU llsr* en}± jc&yiJk rKAm\, ZS^Á^rt-^CtJL -eín>)iA Ojb, 'zy ^ ^Wóu', s>nSHs> <ne^­AUcxJUyJ^ cl* 'VruÉrwofcr^-o. t-ocgy o~\^t át fishes* létrám. <*L+ ■*»-* /«-yeuaUaucgrt cuclbcik * ^*<zx£z. Vtt>JL<KSY*>JZf*+TyLJ£ mxsGsr-brtfo. "mXAl/ A^rxjy ű-r-^eytXx. ^CK* &Tsr*yc <-«-tz_i y~r~ Ol^víK^UZA/^ CWjlVéClfoi^y^v/^ ’’’uví* 0^0 *-t> 'Ksouifo^K ^^3 le^íct^l­J *^6rc-/-t«-rí*- <Á. '**'£'irt /fti5 CH-Jt, pejt A £tJt^ áaíet»v<. **^J <A^ce^ íinl^j-roe. rrrxjt^L 'rutsn* fuOLpr VVfc<y -Tn^t^y +veJ^Js , •mxjur CMcX úa» äJ«* Ctcx-aLcrt ItAA^uLy tnacsjy CÍa-c^-t f <de. n Ll**s ^''a- «%***=&*- ^^.oUnJ: xJLv^n* ­" ■ ^töíw*é I*utar^<r)v, ito-fítri^vA •'ixr-jjj lui£& t+'upf oys^JolcrtA. *to»a Egy levél Tito Jugoszláviájából. Katymáron la sokas olvassák as odaátról Jött leveleket. Kaidé rás bácsi, aki az újonnan alakult Kossuth-termelöcsoportnak tag. Ja, meg a többiek fejcsóválgat- va hallgatják a híreket. — Mostanában beszélte egyik délszláv szomszédom, hogy leve. let kapott a sógorától. Hat hó. napja nem írt már es nem tud- ták elképzelni, hogy ml van ve­le. Hát most megírta, ügy volt, hogy 1 H ]í\ mázsa gobondcslcá- ja‘ termett• Ebből kiment a gép- Véss és beszolgáltatásul mégis 8 mázsát követeltek tőle. Persze, hogy nem tudta sehonnan előte­remteni. így aztán elvitték a ga­bonáját, de Őt magát ts hathónapi kényszermunkára, A családja nteg ottmaradt egy szem gabona, egy falat kenyér nélkül. Most szaba. dúlt és azt írja: nem tudom mi­hez kezdjek? Azt hiszem, két út áll előttem. Vagy kezembeve. szem a koldusbotot a családom­mal együtt, vagy felakasztom magam. Embertelen nyomorba, pusz­tulásba hajtja Tito rendszere a dolgozó népet. 8 az egyszerű em­berek nem látnak kiutat Na­ponta rosszabbodik a helyzet. Csak a nyomorúságot, a szen­vedést látják maguk körül és re. ménykednl Is alig mernek már. Az elmn't ív nem hozott örlimet „...írtad drága jó lányom, hogyha nines kalendárium, hát küldesz. Idáig nincs, csak szerb kalendárium, hogy ezután lesz-e, nem tudjuk. De én azt hiszem, hogy nem is lesz. Ha lehet, küld­jétek, mert rossz nála nélkül. Nem tudjuk, hogy hányadika van, mikor van ünnep, olyan az ember, mint a hibás, már gon­dolkozni sem tud. Azt Is tuda­tom, hogy elmúltak az ünnepek is nagy szomorúsággal. Elmúlt ez az év Is és nekünk semmi örö­met nem hozott. Elment, minket. Itthagyott fájós szívvel. Ki tud­ja, ez az új is mit rejteget, örö­met-e, vagy még nagyobb szó. mox-úságot ? ...” A határhoz közeli magyar ta­nyákon sokan néznek át túlra. Jóltáplált, csillogó egyenruhába öltöztetett Tito-csendörök puska- tussal hajszolják az elcsigázott embereket a földeken. Kényszer munkások, Internáltak százai ro. botolnak itt. Aki csak egy zok­szót kiejt, már ezek közé kerül. Mert Titóék reszketnek és vér­be, kényszermunkába akarják el. fojtani a nép szavát, S aki az Igazságot ki meri mondani, an­nak sorsa a megsemmisülés. „.,. leveleteket megkaptuk, melynek nagyon megörültünk. No meg a szalicilnak, mert ezt nálunk nem lehet kapni, mért csak az kap, akinek sok pénze van. Nekünk pedig az nincs, mert már a Miklós sem dolgozik a társulatnál. Kidobták onnét, hogy nem megfelelő, hogy bent volt abban a Pártban, ahol a ........Is. TJgy hívják őket, hogy v öröskönyvesek.., Az üregeknek már nein jár ruha A Miklós most arat, meg a Katica- Nagyon sajnálom őket, mert olyan sokat kell nekik dol­gozni azért a kis búzáért. A mostani bírónál aratnak. Apád az íódozgat, mert mást már nem Igen bír csinálni, meg ruhája sincs, mert ilyen öregek már nem kapnak .. A jugoszláv földeken sem volt rosszabb termés és mégis éhezik, nélkülöz a dolgozó nép. Tito el­adta az országot népestől, kenye­restől az imperialistáknak. A ju­goszláv dolgozó paraszt verejté- kén a tengerentúli fegyvergyáro­sok spekulálnak és Tito csendőr, vérebei híznak kövérre. Megfízethetét en árak ......dolgozunk éjjel-nappal, ezt l ehet mondani és mégis éppen csak hogy lehet valahogy élni. Rettentő drága minden, egy mé­ter búza hatezer dinár, egy to­jás 20 dinár, egy méter kukori­ca háromezer dinár, egy kiló én­kor hatszáz dinár és igy tovább. Mindent pénzzé kell tenni...” Jönnek a panasszal, váddal teli levelek. És innen is mennek visz- sza a válaszok, az itteni életről. A nyáron a cséplés után az odá- átről érkező levelekbe hajszálvé­konyra ezelt kenyérszeléteket is csomagollak. A nyúlós, fekete, csupa korpa sieletkék mellé ezt írták: ilyen kenyeret eszünk mi és ebből is csak éppen annyit kapunk, hogy nem halunk éhen Nálatok hogy van? — És meg­kapták a választ. Fehér, jőszagú kenyérszeletek vitték át a hatá­ron az üzenetet: nekünk ilyen kenyerünk van, mert nálunk ma­gának dolgozik a nép. A határon túlról érkező leve­lek azonban amellett, hogy teljes aljasságában megmutatják a Ti- to-rendszer politikáját., megerő­sítik a mi népünk egységét. Job­ban összeforrasztják a déli határ­széleken a magyar és délszláv dolgozó parasztokat, akik együtt, közösen építik a szocialista jö­vőt. Fokozzák a gyűlöletet ezek a levelek azok ellen, akiknek fo­ga a mi szép életünkre is fáj, és akik másoáik Jugoszláviát Csi­nálnának a rnl országunkból is. De nem rajtok áll. És ezt a siót egy egész ország dolgozó népe hangoztatja, és i^tn erősen han­goztatják a déli határrész dol­gozó parasztjai. Uj és új termelőcsoportok nő­nek ki a bácskai földekből Is és a szocialista mezőgazdaság útjá­ra térő dolgozó parasztok sorá­ban. élvonalában ott vannak a délszlávok le. A katymári Kré- kity Ádám, aki magyar középpa­raszt társával versenyben szerve­zett meg egy termelöcsoportot, hő óta Pártunk tagta. Patinkov Alajos délszláv és Wéber András sváb kuldknál volt cseléd hosszú évtizedekig. Ott mint első leckét megtanulta, hogy a kizsákmá­nyoló kizsákmányoló marad, — akármilyen nyelvet beszél is. De a dolgozó népet nem választhat­ja ketté a nyelvkülönbség, mert egy a sorsa. A kulákok, gyárosok járnia — Jugoszláviában Tito azokat vitt« vissza a nép nyakára, akik­nek igája alatt ml nyögtünk a felszabadulás előtt. És jól tudjuk, hogy az amerikai Imperialisták nem elégszenek meg Koreával, vaog Jugoszláviával, felénk is tékintgetnek. Át akarják törni a halársorompót és bétörnt a mí táborunkba t*. — Tito téved, ha azt hiszi, hogy számíthat ránk, dilszlávok- ra• Mert m> a magyar testvérek­kel együtt harcolunk ellene. Ne­künk éppúgy ellenségünk, mint az odaát lévő jugoszláv népnek. Mi itt megtaláltuk a hazánkat és látjuk a jövő útját is, amelyen haladnunk kell. Ezt az utat pe­dig magyaroknak, délszldvoknak egyaránt, a Magyar Dolgozók Pártja mutatja. Ez a Párt taní­tott meg minket is, hogy nem számit a fajta, csak az ennber és mindenki annyit ér, amennyit dolgozik. Mi pedig dolgozunk, Termelőcsoportokat. alakítunk szép, boldog, gazdag jövőt, békét életet, csinálunk magunknak — együttes erővel. A délszlávok a pártkongresszusra készülnek S Krékity Adám ezavát vall­ják Katymáron. Dávodon, Her­cegszántón, Cslkérián, minde­nütt azok a délszláv dolgozók, akik ezekben a napokban töme­gesen lépnek be a termelőcsopor­tokba, akik lelkiismeretesen el­készülnek a tavaszi munkákra, akik teljesítik a pártkongresszus ra tett Vállalásaikat. Akik sze­mináriumokra járnak, olvasnak, tanulnak, akik néphadseregünk­ben fegyverrel a kezükben sora­koznak fel a magyar bajtársak­kal együtt a béke megvédésére. Mert látják, hogy » mi életünk napről-napra szebb lesz, hiszen a mi munkánkat a Párt vezeti. A gondtalan szép élet, az építő bé­kés munka korszaka folyik ná­lunk. míg odaát a másik tábor­ban fegyvert csörtetnek ás a dol­gozd nép szenvedésén akar Ideig- óráig tartó menedéket építeni magának elkerülhetetlen pusz­tul!» feli haladó imperializmus. ii itteni délszláv dolgozók pe­dig igy akarnak harcolni, építe­ni, hogy egyszer, nemsokára le* ömöljék a Tito emelte válaszfal is a határ túlsó felén szenvedő jugoszláv testvérek is felsorakoz­hassanak felszabadultan a mi nagy táborunkba, a szocializmust építő népek nagy családjába­Markó Márton, tataházi Munkaérdemrendes középparaszt a kongresszusra készül Bn, mint 11 kh. földdel ren­delkező köziépparaszt, — mint pártonkivüli, — egyénileg gazdál­kodom de igen sokat járok, mint népnevelő az MDP szervezetében iés más szervezeteikben is, és lá­tom azt a lelkes készülődést »mi megnyilvánul az Ipari munkásság kezdeményezésére az egész or­szág területén a dolgozó paraszt­ság körében éppúgy, mint a ter­melőcsoportok, valamint az állami gazdaságok dolgozóinál a Párt II. kongresszusának tisz­teletére. Tudatában vágyóik annak, hogy ez a kongresszus nagyjelentő­ségű ®nnál is inkább, mert a nemzetközi helyzet igen feszült és komoly harcot kell folytatnunk a béke megvVdiiséért. A kofl'- gresszus egészen bizonyosan nagy változásokat fog hozni a szocializmus építése területed. A kongresszusi határozatok meg fogják nekünk, közép- paraszloknak is mutálni a he­lyes utat a fa'u kizsákmá­nyoló!, a kulákság elleni harc­ban­Münt mindig, most is biztosan számíthatunk mi, kőzépparasztok a Párt lés Rákosi elvtirs segít­ségére és támogatására. 1945 óta igen sokszor megmutatkozott ez a megbecsülés és ezt fejezte kd a kormány ekkor is, amikor de­cemberben • Munkaérdemrend bronzfakozatával tüntettek ki. Em, bogy a Párt és a dolgozó nép, Valamint a bélke melletti hű­ségem fejezzem ki, • II. pártkongresszusra vál­lalom, hogy mezőgazdasági munkámat, ezek közül külö­nösen a tél folyamán össze­gyűlt trágyát, napokon belül kihordom és á tavaszi árpát, valamint • aebot * kormány által kiadott batár­idő előtt Ő1 nappal elvetem és • szükséges talajmunkát elvégzem, A szőlőmben * gyümölcsfákat megtisztítom és a szükségei vé­dekezést a rovarok, ellen elvég­zem, A termésátlagom felemelése ér­dekében vállalom, hogy a búza­termésemet a multóvi 13 má/sa átlagról a szükséges talajmunkávsl és fejtrágyázással holdanként 2 mázsával emelem. A kukoricát a multiévi termésátlagról, ami 20 mázsa volt, 25 mázsára emeiem azzal, hogy a tavalyi kétszeri íka- pálás helyett, m idén négyszer kapálom meg. Ezen ninnikafelajáhlásom ab­ban a tudatban teszem hogy tisz­tában vagyak azzal, hogy ebben a» országban, ami történik, az mind a dol­gozók érdekeit szolgálja, és minden szem több terméssel a béke ügyét szolgáljuk. A béke ügye minden dolgozó közös ügye, legyen az aikármTyea nemzetiségű, vagy fajú. Mert ha mi, dolgozók a világ minden Iáján összefogunk, nem létezik hogy a nyugati im­perialisták háborús törekvései si­kerüljenek. Ml, kőzépparasztok Itt a jugo­szláv határszélen, ígéretet teszünk a Pártnak és Rákosi elvtársnak, hogy minden erőnkkel megvédjük a békét azzal, hogy többet és jobbat ler- melünk, de ha kel!, attól sem riadunk vissza, hogy fegy­verrel a kézben harcoljunk • békéért. Marké Márton középparaszt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents