Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. február (6. évfolyam, 27-49. szám)

1951-02-11 / 35. szám

A faliújság hasznos nevelő a kiskőrösi gépállomáson Az üzemi DI3Z-szervezet titkára kongresszusi páros verseny re hívta ki a páhi gépállomás legjobb traktorosát anyagból nyerték, ami szárazsá­gánál fogva alkalmasabb is volt, mintha új deszkát használtak volna. Az udvaron a sárban keresz- ttil-kasul húzott nyomokat hagy. nak a járatott traktorok. Ta­nulják a vezetést a tanulók, akik között 16 lány is van. A gépál­lomás kongresszusi felajánlásá­ban 15-öt vállalt, de amilyen nagy az érdeklődés, ilyenformán túl is teljesítik. Megindult a versenyszervezés a tavaszi munkákra és ennek új kedvet, lendületet adott a kol­lektív bérezés rendezése. Bárme­lyik traktoros csak örömmel nyilatkozik erről. Téglás Vince szerint nagyon helyes, hogy megszűnik az I. és II. osztályú vezető különbsége a bérezésben, mert a felelős vezetők bizony nem egyszer megrövidítették a beosztottakat. Most egyenlő munkáért egyenlő bér jár min­denkinek. A termelési értekezleten, ahol megvitatták a normarendezés kérdéseit, már az évi munkára történtek versenyvállalások. Fel. mérték a dolgozók a körűimé. nyékét és igyekeztek reális, tel. jesíthető vállalásokat tenni. Ágoston Miklós 140 száza­lékkal akarja befejezni évi tervét. Pálfy János 110, Gin­nál József 115, Sendula Ká­roly 110 százaikra tettek ígéretet. Gülcz József 110 százalékkal versenyre hívta Markó Mihályt, a Szilágyi- brigád ugyancsak 110-el a gépállomás valamennyi bri­gádját. Domonyi József, az üzemi DISZ-szervezet titká­ra 150 százalékot vállalt és párosverscnybe szólította a páhi gépállomás legjobb trakto. rosát. A gépállomás dolgozói levelet küldtek a Hofherr-gyár munká­saihoz. A levélben megköszön­ték, hogy az 1951-re előirány­zott új gépeket már december­ben leküldték a gépállomásra. — ígérjük, hogy hozzátok ha­sonlóan fokozzuk gépállomá­sunkon a munkaversenyt és ezeket az új gépeket úgy kö­szönjük meg, hogy velük túltel­jesítjük tervünket — írják a kiskőrösi gépállomás dolgozói. Mindennapi kenyerünk Szlatan Dudov nyilatkozik új filmjéről A mindennapi kenyérért folyta­tott harc aktív tényező, amely állandóan ösztökéli az embereket és minden nap új kezdeménye­zéseket követel. Azonban azok a formák, amelyekben ez a harc fo­lyik. változóak, azaz a mindenkor fennálló gazdasági körülmények, a hagyományok, szokások — ame­lyeket később erkölcsnek és törvénynek neveznek, határozzák meg őket. Amint ezek a formák tel. jesítették feladatukat, használha­tatlannak bizonyulnak,' mert nem biztosítják az emberek igen nagy részének mindennapi kényé, rét és ezért új formákkal koll őket helyettesítem. Mi magunk is tanúi vagyunk annak, hogy a polgári társadalom. — amely valaha haladó volt — makacs szamárként ellenkezik a társadalmi fejlődés következő sza­kasza ellen. A megélhetés^ forrá­sok kiszélesítése gyakran vont forradalmat maga után, mint 1789- ben az első franc>a és’ 1917-ben a Nagy Októberi szocialista Forra­dalmat Oroszországban. Az egy.k alapot adott a polgárság felemel­kedésére, a másik felszabadította a munkások és a dolgozó parasz­tok osztályát. Némotországban is megindultak Ilyen forradalmak, de nem fejlőd­hettek k>i. A társadaimj átfor­málódás, amely ennek ellenére A kiskőrösi gépállomás főépü­lete előtt nagy fekete tábla von­ja magára elsőnek a figyelmet. Jól megszerkesztett versenytáb. la ez. Már az ősz folyamán fel­ismertük — mondja Szabó elv­társ, a gépállomás vezetője —, hogy milyen mozgósító hatása van a munkára, ha rendszeresen nyilvánosságra hozzuk a jó ered­ményeket, vagy lemaradásokat. Most a gépjavitási ás szerző­déskötési verseny legújabb állá­sát mutatja a tábla. Elárulja, hogy a szerződéskötésben a Fá- bián-brigád jár az élen, eddig 52 százalékban biztosította tava­szi tervét. Legtöbb szerződést kötött Markó Mihály, Szabó Aranka és Fodor Gábor. A gép­állomás egész tavaszi tervét február 6-ig 60 százalékban kö­tötte le. A cséplőjavitásban a Várhegyi. és Szilágyi-brigád végzett legjobb munkát. De a versenytábla és a mel­lette lévő faliújság bírál I» és igy segít megjavítani a mun­kát. A cséplogópjavításban ugyan­is jócskán lemaradt a Suba. éa Helncz-brigád. Nevük a táblára került. Már másnap változás történt a két brigádba*. Jobban megszervez­ték a munkát, kihasználták a munkaerőt éa időt, megszüntet, ték a lazaságot, Kihozta a faliujsá* Kulkov Zoltán és Heine/ Ti» radar nevét »», akik nem egyszer kivonták magukat az agltációs munkából. 8 a következő vasárnapon mind. ketten ott voltak a népneveid csoportban éa 20 hold szerződést hozták be. \ lemaradották, a hanyagok gyorsan igyekeznek lekerülni a tábláról, ami akkor történik meg, ha, változtatnak munkáju­kon, viselkedésükön. A faliújság éa veraanytábla így vált hasz. nos nevelővé a kiskőrösi gépállo­máson is. Közeleg a tavasz és ez gyor­sabb, jobb munkára serkenti a gépállomás dolgozóit. A javító­műhelyben már csak néhány gép áll javítás alatt. Kétszeres si­kert jelentenek « javítások ezért is, mert szép eredményeket ho­zott s takarékossági verseny. Az ekéknél az automata rugók kiküszöbölésével évi 2500 forint a megtakarítás. A cséplőgépja­vításhoz szükséges fát bontási '^rvAAAAAA/WAAAAAAA^AAAAA^ A katymári délszláv kultúrcsoport lelkesen készül a megyei kultúrbemutafóra és megyei kőrútjára Katymár széles utcáin plakátok hirdetik ? mozi műsorát. A ,,Vao hazájuk’ című szovjet filmet hir­detik. A moziépület falán elhe ye- zett üvegtábla alatt láthatók a film képei. A járókelők mindegyi- ke megáll előttük. A kultúrház- hau éppen könyvtárnap van. A könyvtárban délszláv anyanyelvű és magyar könyvek állanak a köz­ség dolgozóinak rendelkezésére. Népes a könyvtárszoba. De a mel­lette levő olvasószoba is. A köny­vek fele állandóan kint van. Ol­vasnak, tanulnak, okulnak belő­lük. A katymári kultúrfront egyre szélesedik. A délszláv anyanyelvű kultúrcseport most is lelkesen ké­szül. A megyei kultürverseny bemu­tatójára új darabot tanulnak. A „Zelena grana’1 című egyfelvoná- sost. Az énekegyüttes mozgalmi dalokat próbál. A táncegyüttes pe­dig feledésbe ment, de m*st fel­élesztett népi táncokat tanul be. „Jusztuk táncé1’, ..Memacsko kóló", Kukunyestye“, „Vranyar- ka’’. A kultúrcsoport vezetője, Mar­kulin Márk lelkesedéssel vesz részt valamennyi csoport próbáján. Az eddigi eredményeket túlszár­nyalni, a sikereket Bövelni, — q? a cél. A színjátszó csoport szerep­lői közül Franya Zálity, Antun Spajty, Liza Saity, Ane Vujkov nagy lelkesedéssel vesznek részt a prúnákon <js lendületükkel truguk. kai ragadják szereplő társaikat. A kultúrcsoport valamennyi sze­replője lagja lett az MSZT helyi szervezetének. Nemcsak munká­jukkal, de a szervezeten belül is az°n vannak, hogy a dolgozó nép­pel megismertessék a nagy Szov­jetuniót és elmélyítsék az iránta való szeretetek A délszláv anya­nyelvű kultúrcsoport a megyei kultúrbemutatón kívül örömmel készül vendégszereplő kőrútjára is. A kőrútjuk során felfogják ke­resni a megye délszláv lakta köz­ségeit. Mindezek mellett aj eredmé­nyek mellett, mutatkoznak azon­ban hibák is. A délszláv anyanyel­vű Szabad Föld Téli Esték iránt az érdeklődés ellanyhult. Az esték­re alig járnak egy páran. Az okát keresve és kutatva meg lehet ál­lapítaná, hogy a tudatosító és fel­világosító munka lazaságában és hiányosságában lehet megtalálni a hiba eredőjét. A népnevelők mun­kája ugyan előtérben tartja a Szabad Föld Téli Esték iránti ér­deklődés fokozását, de az egyéni meggyőzés erejével nem hat odá­ig, hogy azok látogatottságát biz­tosítani is tudná. Bandik Ferenc délszláv anyanyelvű dolgozó pa­raszt ezzel kapcsolatosan úgy lát­ja: — Hibás a tanács, mely a Párt mellett » maga irányító és vezető szerepével a dolgozó népet nem tudja meggyőzői a Szabad Föld Tél: Esték fontosságáról és je­lentőségéről. De hibásak a tanács­tagok is, akik nem mulatnak pél­dát és követendő utat a dolgozó nép számára. elkerülhetetlen volt, Németország­ban is bekővetkeze’tt, csak sokkal kedvezőtlenebb körülmények kö­zött. Az utolsó nagy mulasztáso­kat, — amelyekért annyira meg­szenvedtünk — 1848-ban és 1918- ban követtük el. Ha annak idején a haladó polgárságnak sikerült volna a munkásosztállyal együtt a gátló körülményeket elháríiani úgy sok mindent megtakaríthat­tunk volna maguknak és az em­beriségnek. Ma is a társadalmi átalakulás korát éljük. Ma js a megélhetési források kiszélesítéséről van szó. másszóval: a mindennapi kenyér biztosításáról a dolgozó emberek számára. Az eddigi társadalrn1 formák, amelyek csak az emberek egy kis körének jólétét biztosították, túlha­ladottak és újaknak kell a helyük­re lépni, ha nem akarjuk, hogy milliók sorsa forogjon veszélyben a munkanélküliség és a válságok miatt. Ez a változás azonban messzemenő elszakadást kívánt mindazoktól a régi formáktól, amelyek egyesek száméra előnyö­ket biztosítottajk. Nézetelteréseke! és összeütközéseket idéz elő, ame­lyek hatással vannak a családi életre is. Egy ilyen családba vezet bennünket a „Mindennapi kenye­rünk’1 című film. Itt is mindén nap újra kezdődik a jelen nyomora által kiélezett harc a mindennapi kenyérért. A haladó emberek itt is új társadalmi formákért küzde­nek. és a régi világnak még a jóindulaiú képvisel® ás élesen szembenállnafk ezzel. Egy elmúló kor végét saját romlásukkal té­vesztik össze és nehéz feladat ilyen embereket meggyőzni téve­désükről. A film azt próbálja meg, hogy éppen ezeknek az emberek­nek tárja g szeme elé «aját sorsu­kat. Tudatosan tartja magát az utolsó évek realitásához, semmit sem akar szépíteni, sem el­hallgatni. Milyen könnyű volna felismerni, mi a helyes és mi a helytelen, h* kb. száz év múlva élnénk és visz- sziatekinthetnénik jelenünkre. Az elhatározások azonban ma történ­nek * nagy és kis dolgokban egyaránt, naponta és óránként és ezért ma és nem holnap (kell « helyeset felismernünk. Azerbajdzsánban, Turkméniában és Üzbegisztánban megkezdődött a tavaszi vetés Bakui jelentések szerint az Azerbajdzsán Köztársaság Asz- trahán-bazarszki körzetében meg­kezdték a tavaszi vetést- Az egész köztársaság területén sike­resen halad a tavaszi szántás. Valamennyi kolhoz ellátta ma­gát kiváló minőségű vetőmaggal. Turkméniában meleg, tavaszias as idő, a hőmérséklet 20 fok fö" lölt van A* ashabadi területen megkezdték a tavaszi vetést, va­lamint a zőldségültetést. Üabe- kisztánban a taskenti terület kol­hozai munkaverseny ben fogtak hozzá a vetéshez ét a vettet min­denütt kiváló minőségű vetőmag­gal végzik­Berós Ferenc új élete Ette van- A lei» falu utcáin már ki- tjIItilt a villanyfény és a házak ablka­in is világosság szűrődik kifelé. Itt-ott még rádió is szól. Akárcsak Berós Fe­rencnél. a községi tanács elnökénél. Nemrégiben vette, fejíeff erre is. Ott ülnek hát as asztalnál mind, Ás ember, az asszony, még a gyerek. A hateszten­dős kis Andris. Növekedő ember-palánta. ügy ül ott az asztalnál, úgy hallgatja a gyönyörű muzsikát, mint a felnőttek. Egyszóval megszépült Berós Fereno éle­te, maga sem gondolta, hogy igy fordul majd régi, nehéz sorsának kereke• A CSENDES téli ették nem múlnak el a régi egyhangúságban, nyomorúság­ban, pislákold petróleumlámpák gyenge fényében és nem riadóinak, ha vendég kopog az ajtón. Greksa, István, a DÉ- FOSE-elnök, gyakran eljár Berósékhoz egy kit beszélgetésre. Ilyenkor azután $ zóbak erűinek a régi, nehezen eltöltött esztendők. — Emlékszel. komám f Hogy mit gür­cöltünk mi9 —i« veti fel Greksa István. — Az uraságnál, meg a kuldkokndl. Aztán meg haza se szerettünk menni, mert sö­tét volt, hideg volt, meg nagy szegény­ig, — folytatja, — Bizony komám, nemigen volt lát­szatja « munkánknak, legfeljebb az, hogy mindig jobban rongyoskodtunk, — mondja Berós Ferenc. Sokszor elgondolkoznak a régmúlt időkön. Gyakran gondol Szabadi József­re. a kétszdzhúsz-holdas kulákra. Berós Fereno két esztendeig őrizte a diszngit. Tizenkétesztendős volt akkor. Azután még nehezebb évek jöttek• Napszámos munkából tengődött, nyaranta részes- arató, cséplőmunkds volt. Bleie hason­lít a többi, sokszázezer szegényparaszt életéhez. Cseléd-sors és látdstól-vakulá- sig görnyesztő munka. így ment ez mind­addig, míg véget nem ért a fasiszta há­ború. Szétverte a Vörös Hadsereg az or­szág, a nép elnyomóit. Berós Ferenc is felszabadult. A földosztáskor három hol. dat kapott. A SZABADSAGOT, az élet igazi ér­telmét csak a Pártban ismerte meg Be­állt azok közé, akik az új életet terem­tik meg. Együtt harcolt Greksa István, nal. Hideg Jgnáocal é* Pandur Istvánnal. Formálták, alakítgatták a falu új életét. —» Rajtunk múlik minden. — szokták mondani egymásnak. És másnap még na­gyobb erővel láttak munkához. Pedig nem volt könnyű dolguk. Acsarkodott rájuk az ellenség. Itt van például Bol- vári István, a hetvehholdas leulák. aki, hacsak lehetett, szabotálta a szántást, vetést, a begyűjtést, a beszolgáltatást. 1948-ban pdrttitkdrnak választották. Az volt életének legszebb napja. Nagy dolog is, ha valaki a Párt bizalmát bír­ja. Még nagyobb harcok vártak rá, ie nem rettent meg. — Ne félj. melletted a Párt és mel­letted vagyunk mi is, — bátorították hü elvtársai. ÉVHÖL-ÉVRE, hónaprúl-húnapra nőt­tek a feladatok, de Berós Ferenc, Drdg- szél község párttitkára, csak állt kemé­nyen a helyéin Helytállónak társai is. Személyesen vettek részt a felvilágosító munkában, az aratás, a begyűjtés, a bé­kekölcsönjegyzés és a tanácsválasztds ide­jén. A jelöltek listáján ott állt Berós Ferenc neve is. Ez váratlanul jött, erre nem is számított. De arra sem. hogy 6, az egykori kanászgyerek, községházi hi­vatalsegéd a községi tanács elnöke lesz. Most ö irányítja a falu életét, intézi a mayafajta emberek ügyes-bajos dolgait, — Apám mondta egyszer, hogy aki szegénynek, zsellérnek született, az is ■marad, míg él. Hát nem lett igaza. A Párt csinálta úgy, hogy neki se legyen igaza, — mondja Berós Fereno. — A Párt úgy alakította a mi sorsunkat, hogy bátran, bizakodással nézhetünk a jövő felé is az én fiamnak nem kell már kanászgyereknek szegődnie a kalákák­hoz, — teszi még hozzá. — Így van ez jól, komám — bólint rá Greksa István. — Most csak egy a fon­tos. Hogy jól végezzük a munkánkat, hogy kiálljunk a Párt is a béke ügye mellett­FOKÁT BESZÉLNEK a békéről. — Akármit tesznek, a békéért teszik. Még emlékeznek a háborúra és nem akadják, hogy újra remind legyen az ország, hogy halomra pusztuljanak az emberek és mindaz, amit felépítettünk, — Minden erőnket beleadtuk, hogy be­fejezzük a hároméves tervet, hogy el­kezdhessük az ötéves tervet. Hát bele­adjuk minden erőnket a békéért való harcba is. — így mondja Rideg Ignác, a négyholdas dolgozó paraszt. De csatla­kozik a beszélgetőkhöz az asszony is, Berós Ferencné. Neki is van mondani­valója.■ — Az is nagy dolog, ami velünk, asz- szonyokkal történt- A mi életünk is meg­változott. Mi is tanulhatunk, mi is bele­szólhatunk az ország dolgába, a magunk dolgába. Mert az ország dolga, a magunk dolga, — mondja lelkesen. — Ezért az­tán ml is beleadjuk minden erőnket a szocializmus építésébe, a béke megvédé­sébe, — teszi még hozzá. A villanyfénytől világos szobában ké­ső estig is elnyúlik a beszélgetés• Azután a rádió híreket közvetít a kongresszusi munkaverseny győzteseiről, a felajánlá­saikat teljesítő bányászokról, munkások­ról és dolgozó parasztokról. Ilyenkor el­hallgatnak és feszülten figyelik a rádió minden szavát és érzik, hogy egyre erő­sebbek vagyunk. Azután lassan elköszön­nek és elindulnak a vendégek hazafelé, hogy másnap reggel ki pihenten, újult erővel álljanak harcba a békéért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents