Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. február (6. évfolyam, 27-49. szám)

1951-02-27 / 48. szám

egyesülni szoktak. Ezért 'ezen a téren is legyünk türelmesek. Gondoskodnunk kel! arról, hogy a termelőszövetkezetbe betépő birtokos parasztoknak feltétle­nül biztosítsák a behozott föld után a földjáradékot. Minden szövetkezeti tagnak nagyobb a baszna, ha megna­gyobbodik a terület és így bő­ven megtérül a földjáradekért kifizetett összeg. A tapasztalat azt is mutatja, hogy a szövet­kezeti vagyon és terület növeke­désével csökken az egyes tagok által behozott föld jelentősége. Viszont kezdetben a földjáradék elutasítása nagyon megnehezíti, visszatartja a szövetkezet nőve. kedését, Rendkívül fontos a Magyar Dolgozók Pártjának, a ma­gyar kommunfáknak a példamutatása. A termelőszövetkezeteink létre­jöttének vagy fejlődésének sok helyen az a legkomolyabb gátja, hogy a helyi kommunisták egy része, vagy vezetői kívül marad­nak. A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párttag iáinktól mint mini­mumot meg kell követelnünk azt. hogy támogassák o té­ren Pártunk politikját. Vonatkozik ez a DEFOSZ elnö­kökre, a helyi tanácsok elnökei­re és titkáraira is. A mezőgazdaság áttérése a szövetkezés útjára, a nagyüzemi termelésre, hazánk további fel­emelkedésének és felvirágozásá. nak elkerülhetetlen útja. Éppen ezért támadja tajtékozva a ku- lák és népi demokráciánk min­den ellensége. Aki ebben a fon­tos kérdésben egy követ fúj a kulákkal, az akarva, nem akar. va, dolgozó népünk ellenségeinek kezére jár. A szövetkezetbe még be nem lépő" kommunista is legyen tudatában annak, hogy této­vázása komoly károkat okoz. Ma, amikor több mint százezer pártonkívüli paraszt tagja van a termelőszövetkezeteknek, egy. re nehezebb a helyzete a szövet, kezeten kívül álló paraszti kom­munista párttagnak. Az ilyen kommunista egyrészt büszkén vallja magát az élenjáró, vezető párt tagjának, másrészt pedig ebben a döntö kérdésben a szö­vetkezet pártonkívüli parasztjai mögött kullog. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy minden attól függ, hogy a kolhoz szocialista formáját milyen tartalommal töltik meg. Ezek a megállapítások állnak a mi termelőszövetkezeteinkre is. Ha a Párt és a kormány nem figyeli őket a jövőben is, ha nem támogatja minden téren, nem gondoskodik róla, hogy el­lenséges elemek, kulákok, fasiszták bele ne kerüljenek s megelégszik a szövetkezés pusz­ta tényével, akkor természe. tesen nem fogunk célt érni. Ezért a termelőszövetkezetekkel való gondos és szakadatlan foglalkozás, erősítésük, nö­velésük, fejlesztésük álljon a legközelebbi esztendőkben Pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásá­nak központjában. Végül fel akarom hívni Pártunk figyelmét arra. hogy a termelőszövetkezet kérdése nem Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályunk, vagy a földművelés, ügyi minisztérium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk fontos problémája. Síinél jobban oldjuk meg a feladatot, annál kisebbek lesznek az átmenet nehézsé. gél, annál rövidebb az átme­net ideje. Remélem, hogy legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerről vehet tudomást. (Nagy taps.) Uj ötéves tervünk végrenajtá- sában, de különösen a termelő­szövetkezeti mozgalom fejlesztő, sében óriási feladat hárul az állam- apparátusra, elsősorban a községi, járási és megyei ta. nácsokra. A tanácsokat a falun, a Járás­ban, a megyében, de még Buda­pesten is száz szál fűzi a mező- gazdasághoz, benne a fejlődő termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállomások, hoz. Túlzás nélkül el lehet mon­dani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó közigazgatás, de jó ter­melőszövetkezeti fejlődés sem lesz. Mi a tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján választottuk. A demokráciának ilyen széles és bátor alkalmazása azonban magábanvéve még nem biztosíték arra, hogy a tanácsokat szo­cialista tartalommal tudjuk meg­tölteni, hogy a tanácsok már tagjaik demokratikus össze­tételéből kifolyólag meg fog­nak felelni azoknak a feladatok­nak, melyek a szocializmus építésében rájuk hárulnak. Sztálin elvtárs a szovjet tapasztalatok alapján megmu. tattá, hogy a szovjetek, melyek hez a mi tanácsaink hasonlóak, nem egyszer az ellenség eszkö­zévé váltak, ha a Párt nőm volt elég éber. Ez a veszély nálunk is megvan. Nemcsak a veszély van meg, de egyes lények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez uiár bizonyos fokig sikerült. Különösen megnőttek a köz­ségi és járási végrehajtó bi­zottságok titkárai között a horthysta elemek. Ezekm a titkárokra van bírva többek közt a gabona- és élelem- begyűjtés. Meg lehet állapítani, hogy élelmezési nehézségeink ép­pen a tanácsválaszlások óta fo­kozódtak. Mikor közelebbről szemügyre vettük a kérdést, kiderült például, hogy a borsodmegyei tanács bel­kereskedelmi osztályán, melyhez a begyűjtés is tartozót!, egyetlen kommunista nem volt. Ellenben 27 régi tisztviselő, volt földbirtokos, volt aktív tiszt, nyilas körzetve­zető, stb. foglalkozom az élelme­zéssel, aminek következtében Bor­sodban, legnagyobb ipari megyénkben, komoly közellátási nehézségek jelentkeztek. A tanácsokra is áll az, ami a termelőszövetkezetekre. Fiatal, új szervezetek ezek, melyek a legkö­zelebbi esztendőkben szakadatla­nul rá lesznek szorulva a jártunk és a kormány folytonos segítsé­gére, támogatására, tanácsaira. A termelőszövetkezetek is ott, nőttek meg leggyorsabban, ahol a taná­csok teljes erővel támogatták őket. Ha a termelőszövetkezetet győzelemre visszük, akkor győzött a szocializmus a vá­rosban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és meg­erősítése a szocialista állam alapjait szilárdítja meg. Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyugodtan elmond­hatjuk, hogy leraktuk a szo­cializmus alapjait hazánk- i ban. Amíg ezt a két. feladatot jól meg nein oldottuk, addig elkerülhe­tetlenek az ingadozások és mind­azok a nehézségek, melyek fejlődé­sünket fékezik. Kongresszusunk­nak egyik fő feladata, hogy erre n két egymással összefüggő kér­désre ráirányítsa Pártunk és raj­ta keresztül az egész magyar dol­gozó nép figyelmét. Megnövekedett a új feladatok állanak tehát Pártunk előtt, melyek meg­oldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszerveze­teinket, emeljük fegyelmü­ket, tudásukat, kapcsolatai­kat a dolgozó tömegek leg­szélesebb rétegeivel. Erre annál nagyobb a szükség, mert ötéves tervünk megkezdésé­vel a taDáC6ok kiépítésével és egyéb feladatokkal kapcsolatban sok, a Pártban dolgozó elv|ársun- kát engedjük át más munkára, ami érezhetően gyengítette szerve­zeteinket, Az előttünk álló nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyelmünket újra pártszer­vezeteink megerősítésére, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk. Pártszervezeteink megerősítésé­hez tartozik az elméleti színvo­nal, a példamutatás és áldozat- készség fokozása melleit az új káderek bátor kieme­lése és felelősebb munkába állítása. Különösen a nőket és Ifja­kat kell bátran előléptetni; ezen a téren minden figyelme»- tejésünk és követelésünk dacára még lassú a fejlődés, még vonta­tottan folyik a női káderek elő­léptetése. Legsürgősebben azonban falu­si szervezeteinket kell meg­erősítenünk. A szocializmus építése a falun, csakúgy, mint a tanács munkájá­nak beindítása és kifejlesztése el­sősorban falusi szervezeteinkre hárul. Egész Pártunknak, de különö­sen megyei és főleg járási szer­veinknek mindent, meg kell ten­niük, hogy meggyorsítsák falusi szervezeteink fejlődését, Gondos- íródjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szerveit újra egy erős, egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erősítsük falusi párttitkáraink tekinté­lyét, befolyását. Fel kell erős! lé ni falusi szerveze­teinket új tagokkal, a -szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az cgyéuileg dolgozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi de­mokrácia szolgálatában, a lenne- lésben és helyeslik szövetkezeti politikánkat. Meg kell gyorsítani a falun a Dolgozó Ifjúság Szövetsé­gének fejlődését és gondos­kodnunk kell róla, hogy a DISZ ott is minél előbb a Párt jobbkezévé válljon. A sikerek, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mulat, élenjár a termelésben, a beszolgáitaiásban. az állampolgárt fegyelemben és kötelességteljesítésben, ugyanak­kor akadnak szépszámmal Pár­tunkon belül is olyanok, akik azt mondják: „a dolgok úgyis jól mennek, minek ide külön erőmeg- feszítée, áldozatvállalás, az éber­ség, az osziályharc fokozása.‘‘ Ez a hang minden helyzetben vesze­delmes. de különösen veszedelmes most, amikor élesedik az osztály­harc. Hányszor voltunk tanúi an­nak, hogy Pártunk tagjai, sőt funkcionáriusai a nehezebb vagy kényelmetlen, rém népszerű fel­adatok elől kibújtak? A ku- lákelszámoltatás idején hányszor tapasztalhattuk, hogy sok elv­társunk nem lépett fel határo­zottan, ö maga sem teljesítette beszolgáltatását, nem fizette ki adóját s ezzel rossz példával szolgált. Hány párttagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtoko­kon, gépállomásokon tanúja a lógásnak, anyagpocsékolásnak, selejtgyártásnak és nyílt kérte, vésnek s megalkuvásból vagy hanyagságból nem lépett fel ellene. Hányán voltak tanúi áru. halmozásnak, feketézésnek, fe­ketevágásnak, annak, hogy a kulák kenyérrel, búzával etette állatait és szemethúnytak fe. lette. vagy a tetejébe még mo­rogtak a közellátás, az élelme zés nehézségét miatt? Hogyan fogják ezek az elvtlrsak nehe­zebb. válságosabb helyzetben állni a sarat, amikor szocialista fejlődésünk elkerülhetetlen vele­járójaként kiélesedik az osztály, harc s amikor az egyéni példa, mutatás, az áldozatvállalás, a nyílt, bátor szembeszállás az el., lenséggel a döntő? Aki most, a nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétová­zik, lemarad, az ellenség uszályába kerül, az kritikus helyzetekben még kevésbbé fogja megállni a helyét s csődöt mond. összefoglalva megállapíthatjuk: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó vál. tozásokon ment át a magyar nép. Eltűnt az átkos múlt hagya­téka, a hárommillió koldus, el. tűnt a köpködök, az embervá­sárok reménytelen, kiuzsorázott szolgahada. Megszűnt a tökás kizsákmányolásnak, elnyomás­nak a velejárója, a munkanél­küliség. a szörnyű gond, a harc a mindennapi betevő falatért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyu­godtan néz a holnap elé s sikeresen, tervszerűen, a jobb jövő biztos tudatában építi szabad, szocialista ha. zaját. Befejezésül megismétlem: a Magyar Dolgozók Pártjának I- kongresszusa népi demokráciánk és szocialista építésünk sok si. kerének volt kiindulópontja, Most új nehéz feladatoknak gyürközünk neki. Minden lehető­ségünk megvan arra, hogy II. kongresszusunk munkája nyomán még több eredmény fa liadjon. Mi, magyar ' kommunisták, rajta leszünk, hogy a lehető, ségekkol jól éljünk dolgozó magyar népünk javára és így szolgáljuk legjobban a béke, a szocializmus ügyét. Azt az ügyet, amelyé a biztos jövő s melynek 800 milliós tábora élén ott halad győzelmesen felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió s mlndannyiunk szeretett, bölcs vezére, a nagy Sztálin! Szinte még be sem fejezhette jp.ákosl elvtárs beszéde utolsó sza­vait —- felcsattant, s mint vihar dübörgött végig a termen a taps, éljenzés, a lelkes ováció. Ebben a forró, határtalanul lelkes, testvéri, elvtársi légkör­ben lépett a mikrofonhoz Jugyin elvtárs. P. F. Jugyin elvtárs átadja a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvözletét Elvtársak! A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusának küldöttel! A Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága azzal bízta meg küldöttségünket, hogy átadjuk a követ­kező üdvözletét: „A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága testvéri üdvözletét küldi a Magyar Dolgozók Pártja H. Kongresszusának. A munkások, parasztok, és értelmiségiek a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével nagy sikereket értek el a népi demokratikus állam megszilárdítása terén és megteremtették Magyarországon a szocializmus építésének szilárd alapjait. Nem kétséges számunkra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja újabb sikereket fog elérni a népgazdaság további fellendüléséért, a nemzeti kultúra felvirágozásáért és a békéért, demo­kráciáért és szocializmusért küldő népek barátságának megszilárdításáért folyó harcban. Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a Szovjetunió és Magyarország népeinek barátsága! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága.” Jó a népnevelő munka — fokozódik a leemelés a Kecskeméti (Platter) Konzervgyárban A Kecskeméti (Platter) Kon. zervgyár dolgozói a Kongresszu­si Héten újabb, nagyszerű eredményeket vívtak ki. Nagy Gy. Géza például az elmúlt héten még 115 százalékot teljesített. A Kongresszusi Hé­ten azonban 200 százalékot ért e|. — Neiu elégszem meg ezzel az eredménnyel, hanem tovább fo kozom teljesítményemet, mert tudom, hogy ezzel a béketábort és hazámat erősítem — mondja Nagy Gy. Károly. — En la részese akarok lenni annak a harcnak, ami a béke megerősödéséért folyik, de ré­szese akarok lenni a kongresz- szusi munkaversenyben elért eredményeknek is — így mond­ja Somodi Miklós vagonberakó. Somod! Miklós az elmúlt hetek­ben alig érte el a 100 százalékot is, a Kongresszusi Héten azon­ban megsokszorozta erejét és 127 százalékra teljesítette nor. máját. Ugyancsak 127 százaié, kot teljesített Somodi Vince, Bakos Imre és Németh Ferenc is. Még szebb eredményt ért el Kiss Mihály kádár, aki az el­múlt héten 140 százalékot telje­sített, a Kongresszusi Héten fo­kozottabb lendülettel kezdett munkához és a napokban elélte a 253 százalékot. — Sztálin elvtárs szavai ad­tak nagyobb lendületet mun­kámhoz. Megértettem, hogy ne. künk a munka frontján kell harcolnunk a békéért. Ezért ha­tároztam el magamban, hogy napról.napra többet termelek, erősíteni akarom a béketábort De lelkesít munkámban a Párt kongresszusi zászlaján alt elnye­résének lehetősége is — mondja Kiss Mihály. —- Hasonlóképpen vélekedik Mócza Pál is, aki 175 százalékot teljesített az utóbbi napokban. Nagyszerű eredményeket értek el az üzem női dolgoztál is. Például Hajagos Istvánná az eddigi 140 százalékos teljesítményét 202 szá­zalékra, Gábor Julianna ped-g 198 százalékra emelte. Jó.eredményt ért el Domokos Jánosné. aki 118 százalékról emelte fe! teljesítmé­nyét és elérte a 179 százal'kol. Egyre fokozottabb lendülettel folyik, az üzemen belül a Szabad­ság-, a Testvériség- és a Novem­ber 7-brigádoK közötti verseny. A versenyben eddig a Testvériség-brigád került az élre. második helyen pedig a November 7-brigád áll. A brigádok tagjai naponta korábban mennek munka­helyükre, így időben tájékozód­nak az előttük dolgozók ered­ményeiről, hogy azután még job­ban fokozzák munkájukat. Az üzem dolgozóinak verseny- lelkesedése egyre nagyobb lesz. Naponta várják a-verseny ered­ményeinek kiértékelését és további jó munkára buzdítják egymást. Az eredmények elérését nagy mér­tékben a jó népnevelő munka segítette elő- A munka végeztével rendszeresen megbeszélik az el­ért eredményeket és megbeszélik, hogyan lehetne azt tovább fo­kozni. Megbeszélik a hiányossá­gokat js, hogy időben kiküszöböl­hessék azokat.

Next

/
Thumbnails
Contents