Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-28 / 23. szám

EICH*ER ELVTÁRS KOISGRESSZLSI SZÁMVEI ÉSE 1 konyhaqs-.talon barnakockáa vias-oívásToniertfő. Rajta 1& hér színfolt: a Szabad Nép, ki­nyitva KnvdCy ele társ cikkénél: „Készüljünk au UDP //• kon­gresszusára," Pichler elvtárs, a jánoshalmi pártszervezet helyet­tes titkára, qz utolsó sorokat ol­vasva,, felemeli a fejól. Szemüve­gén élesen villan a lámpafény, ahogy elgondolkozva maga elé né,, a kezében tartott ceruzával ütemesen dobok Aztán visszahaj- lik az olvasottak fölé és tekin­tete hosszan megáll a vastagon aláhúzott három sornál: a kongresszus előkészítése közben minden párttagnál: számvetést kel) csinálnia. Mit tett au elmúlt kongresszus ótat Hogyan teljesl- Jatle kötelességét Pártjával, osz- látyával szemben?1‘ .Szdmve/és, visszatekintés,,. r. iehver űvtárs tengerébe hajtja a fejéi. A gondolatok, mintha ezer orsóról pergetnék őket, úgy futnak össze az agyában. Képek, szavak, cselekedetek villannak fel elevenednek meg és visszaviszi/: nem két esztendővel, hanem mész­s. ebb. Oda, ahol elindult, és ahon­nan idejűtőlI, a jánoshalmi párt- szervezet helyettes titkári beasz- tásába. 101#. Az első világháború tizen a. nyáron sok gabona le- avatatlan maradt. Az utakon a monarchia egyenruhájába öltöz­tetett tízezrek vonultak, tömeg szereplői a nagyhatalmak véres színpadának, Eichner Ferenc, a fiatal szabósegéd Is ott, menetelt köztük, „hazát védené', öt esz­tendeig tizedelődtek Galícia mo­csaraiban, az Isonzó pariján. 4 véres komédia szürke szereplői, a munkások, béresek, szabósegé- dek soraiban már a háború első hónapjaiban felvetődön ff kérdés: „miért?" ide a feleletet maguk­nak kelleti megtalálni. B amikor ti megmaradóitok meglépeMen. hazatértek a még jobban megtépett országba, már sokan választ is tudlak adni a „miéttf'-re. Eich­ner Fercno is. Ók aztán nem ve­tették le a gyűlölt, mundért, csak ■piros kokárdát tűztek ki. Megfor­dították a fegyvert és ráfogták az Igazi ellenségre, a háború rende­zőire, De az események gyorsan peregtek. Szegeden már fehér ló­ra ültették Horthyt és ennek a lónak a patája aárbataposta a fia­tal szabadságot. Ezután már a megtorlás és a kétszeres elnyomás ideje következett... Eichner elvtárs megborzong, odalép a meleget árasztó kályha mellé. Halk zizsenéssel omlik Öss- ise a parázsló szén, szürke hamu­réteg futja be, dg a piros lán­gocskák fel-feltörnek, Eichner elvtdrs kitágult, multbanéző sze­me olvas ezekből a lángokból. Így szórt hamut a forradalom- utáni idők nyomora, ktiátástalan- sága a harcos érzésekre is. Haza­jött a falujába, kenyér kellett a családnak. De a hamu alatt élt, izzott a parázs az emberek szivé­ben és ez a sokezer apró lángocs­ka táplálta a föld alá kényszert- tett mozgalmat. A levertnek hitt forradalom — mint föld mélyében a szén — ért, erősödött és ahogy telt az idő, úgy remegtette meg egyre erősebben a terroruralom talaját. De ezt csak azok látták, akik már a holnapba néztek. Csend üt a konyhában, a sa­rokasztalkán némán sötéttik a rá­dió. Eichner elvtárs odalép, fél- nyitja. Érces hangok űzik el a nyomasztó csendet... A buda­pesti üzemek dolgozói sorra je­lentik kongresszusi vállalásaik túlteljesítését. A Standard-gyár­ban. .. Eichner elvtárs elmosolyodik. A Syindard-gydrl 1923. Találkozás a munkás- osztáU\aL Téli reggel volt. A Standard- gyár előtt munkát kérők csoport­jában ott topogott fázósan Eich­ner Ferenc is. A fala nem adott ÍSPler«b i<S szerencséin nőit, lehették napszámosnak, majd hdroni év múlva raktáros lett. 22 esztendőt, töltött el a gyárban. Megpróbál visszaemlékezni a 22 évvel ezelőtti Standardra. Vaj- ian, vttvannak-C még azok, akik­kel együtt dolgozott? De jó lenne elbeszélgetni eggyehkcttővcl a régi időkről! A régi harcostár­sakkal- ,. Mert harc folyt az üzemben. A kormánnyal megegyezett jobbol­dali szociáldemokraták, mint pince,férgek, lepték el az üzeme­ket, hogy zablát vessenek a mun­kások szájába. A Standard gyár­ban is megkezdődött a bonilasz- lás. A jobboldaliak vezére egy S'imedi nevű szoedem Volt. Erő szakkal szervezték bo a munka sokat a pártba és aki nem volt hajlandó, azt üldözték. Eichner Ferenc és társai azonban nem túrtak csukott szemmel• Vállal­ták a fegyelmit, n<m rettentette el őket az elbocsátással való fenye­getés. Nem láttak tisztán a ku­lisszák mögé, dn érezték, hogy a Icgaljasabb árulás játékaként akarják ökot. felhasználni — In­kább kéregetek a családommal együtt, de az én pénzemen ne szívjon vastag szivart a Feyerl — Ezért a megjegyzésért Némedi fegyelmi elé állította- Elbocsátás­ra azonban nem került sor. Meg­elégedtek az elért eredményekkel. Beépítették a gyár vezetőségébe Sanders, Geiger elődeit, akik az­tán korbáccsal, cscndörséggel tar­tott,ál: féken a dolgozókat. Ketté­szakították, szétforgáosolták a munkásságot. Később már a fa­siszta erőszak ült diadalt. A gyá­rat hadiüzemmé nyilvánították, naponta zsújo/t volt a fogda. Mert t!)10 szellemét, Rákosi nevét nem lehetett terrorral kiűzni a dol­gozók szívéből. A konyhában meleg van, lekl- vánkozik a kabát- Valami csőr ren a zsebeli <. Hiszen ezek a párt jelvények. amiket a három újonnan felvett tag kért! Elgon­dolkozva forgatja kezében a csil­logó pici zászlócskákat. Miigen kicsik és mégis a legnagyobb büsz­keség, a legnagyobb öröm kitűzni őket. 0 már két éve viseli a szive fölött-.. 1918. Találkozás a Párttal 45 tavaszán Eichner Ferenc és családja, egy szál ruhában, Ids molyával száll le a jánoshalmi ál­lomáson. Hazajött. Budapesten még folytak a felszabadító har­cok, itt, a 22 éve nem látott falu ban a nyugalmas, békés otthon ígérete fogadja Eichneréket La­kást kopnál:, mesterségébeii dol­gozik. Eichner elvtdrs nagy léptekkel rója a konyhát. Visszagondol 6-0 évvel a falu életére. Arra a nap­ra. amikor a Petöfi-utca egyik házára felkerült a vörös zászló és a --"’a: Magyar Kommunista Párt. S a kapun egyre többen és egyre sűrűbben jártak ki és be. Szerveződött a harci vezérkar, nőtt a tábor, a Párt tábora. Katonái lettek lllancs, Kecskés, Kiserdő újgazdái, a hergevicai kulákfészek felszabadult cselédei, azok az em­berek, akik egy életen át várták ezeket az időket. Kevesen voltak még 45-ben, de erősek és elszán­tak a harcra. Mert aztán követ­keztek a harcok. S q felkavart erők harcából mindig erősebben és győzelmesebben került ki- Rá­kosi, Mátyás hadserege, a Párt- Kemény idők voltak. A jobboldali szociáldemokraták összefogtak a Kisgazdapárt jobbszárnydval, mö­göttük dllf a majd félezer kuldk. Uosztán Lajos a véresszájú, Kru- pa szabó, a pfcíffcrista Funtdk, Szőlőst, Szakáll Illés, a Pajdusdk- c. ilúd, Hódi, a hírhedt bajai pfeif jer ista képviselő, lajtékozva szórták a tüzet a kommunistákra, üvöltöttek, hazudtak s a sarokba szorított patkány módjára hada­koztak, haraptak S ha,.-.* a Fárt is. keményen és győztesen. Győztesen, mert -Já­noshalma népe látta, hogy hol a helye. S azok mellé állt, akiknek szavai mögött mindig meglátta- a. tettek aranyfedezetét is. Akik jár-1 dót épltelfek a Doktortelepen akik kiadták a jelszót, hogy „föl­det .’ssza nem adunk!“, akit megteremtettél; a jó forintot, akik mindig nmi- építettek, min dig csak adtak. S az lüjü-es vá­lasztásokon Jánoshalma dolgozói­nak OS százaléka adta már sza­vazatát a Párt vezette Népfront­ra és szavazatával együtt hitét :o mái. túmonatását. Eichner elvtárs 48-ban, az egyesülés után lépett be a Párt­ba. — Elvtársak, én is megta­láltam a helyemet, a pártomat mostmár. Veletek együtt, akarok harcolni! — csak ennyit tudott mondani azon a napon, amikor belépett a pártszervezet székhd iának kapuján. 1051. Uj harcon a számvetés mérlegében Eichner elvtárs két tiszta pa­pírlapot tesz maga elé. Egyikre a végzett munka, a másikra a következő feladatok kerülnek. Az első kongresszus óta eltelt idő sorompója közé sok eredmény szó rltkozik, Megszilárdult a Párt vezetöszerepc és vezetésével meg indult az építés Jánoshalmán. A szomszédos Borotán megalakult a gé. állomás, Feisöterézhalmán jó bekötőút- épült. A községben ku­tak, betonjárdák, csatornák tűn Jették cl a rn ■ V. modern szülő otthon épült. Megalakultak a ter­melőcsoportok, melyek ma már az Uj Alkotmány Jennclöszüvetkczet- ben töm''"'"'"-1:. Eichner elvtárs kezében meg­áll a, ceruza. Mit lehet még fel­sorolni? Bök mindent. De mert nagyon mélyen magába néz és mert mostmár nem hátra, hanem elére akar tekinteni, a másik, q még tiszta papírlapot veszi elő. 8 ez a- lap a számvetés mérlegének másik serpenyője, a megvalósí­tandó feladatok sorozata. Eichner elvtdrs úgy érzi, hogy helyettes titkárrá való választá­sakor egy nagyon drága, minden­nél, értékesebb kertet bizlak gond­jaira, q Pártot. Ezt a kertet kdl szélesítenie, kigyomlálnia a áud- vátót, kerítését folyton tágítani azok számára, akik még kívül vannak, pedig benne a helyük. A ceruza gyorsan fut. — Kevés sorainkban a dolgozó paraszt. Mi­nél nagyobb számban be kell őket hoznunk. A kongresszusig a meg­lévő S új taghoz még 12-öt szer­vezünk. Minden további eredmé­nyünk alapja, hogyan ludjuk megerősíteni a Pártot Első fel­adatunk tehát a pdrtéptiést S ez a szó kétszer aláhúzva került pa­pírra. — Lemaradtunk a begyűjtés­ben, a kukoricánál például csak 55 százaléknál tanunk. Újjászervez­zük, megerősítjük a népnevelő- csoportokat, Így hozzuk be lema­radásunkat a tizabad Nép-kam- Ijányban is. A népneveiül; közű is beszervezzük a dolgozó pciraszto kút, hiszen ott is kevesen vannak. —Jobbun vigyázunk a Párt tisztaságára. Kíméletlenül fel­számoljuk a megalkuvást, kisö- pörjtík sorainkból a gyávákat, a tán’orithatókaU a kétkulacsoso- kat, mint Jávor Bélát, akit most távolítottunk cl. .äs ilyenek nem foglalhatják cl a helyet azok elöl, akik egész szívükkel, becsü­letükkel mellénk akarnak állni. — Erősítenünk kell a termelő­szövetkezeti mozgalmat. Uj tagok tizeit, százait kell bevinni jő meg­győző munkával, a kongresszusra megalakuló l. mintájú új csopor- tot követnie kell a többinek- Még csak az út elején vagyunk, nem tehet megpihenni az eredménye­ken, .. — tömegszervezetekkel rossz a kapcsolatunk, ezért azok csak éppen hogy vannak. Irányítanunk kell őket, segíteni minden lépé­süket, hiszen ezzel a pártszerve­zet ügyét visszük előbbre, ök a mi hadseregünk hátvédei, torta lék-csapatai. Ha elszakadunk egy­mástól, rés támad, a fronton, gyengül a harcunk. Sűrű sorokkal telik a füzetlap, a feladatok mint, láncszemek kap­csolódnak egymásba. Uj haditeru készül az elkövetkező időkre, Eloh­ne r elvtárs a kommunista felelős­ség s önbirdlat csalhatottnn szem Üvegén keresztül rgjzolja ezt a tervet a közel fövő térképére. Éjfélbe hajlik az Idő. Eichner elvtárs elfáradva áll feL A kony­ha szemközti falán <* takarítástól kicsit már meggyürődölt piros papír főárában Rákosi elvtárs ké­pe van. A képen zászlók lengik körül, szeme mosolyogva tekint le Eichner elvtárs most úgy látja, hogy ezekben a szemekben ugyan as a kérdés szól felé, ami az új­ságban: „Mit tettél eddig?" 8 Eichner elvtárs hqngosan it/'J felel a képnek: — Nem tettem may mindent, amit kellett volna. Sokszor vol­tam gyenge, elégedett az eredni' nyekkel. De tudom, hogy a ni- harcunkban nincs megállás Fel­mértem a hibákat és a feladato­kat, s mostmár minden erőmet, harcbavetem. Szerefem Pártomat, népemet, a falumat és ez a szere­tet ad új erőt, lelkesítést, elszánt­ságot. És Te, Rákosi elvtárs, aki megtanítottál bennünket kommu­nistának tenni. GÁSPÁR KLÁRA. A megyei pártkonferenciáról beszél a család... A gyári sziréna éles hangja repeszti a levegőt, A gyárkapun át munkások sietnek. Átcaplatnak a latyakos, olvadó hóval telt gödrös úton Horváth István is megssapordz'za lépteit. Hazafelé tart. Otthon szélesre tárta a* ajtót, amikor a konyhába lépett, ahol kellemes me'„„ ir->-rLn. Ilonka, fiatal asszonylánya, jól megrakta, q, tüzet, — Húsa évig fáztunk eleget — szokta mondani. — Most meleg legyen fészkünk. Ilonka férje I» megjött már. Felesége szalonnát vágott kenyere mellé. Az évekkel nagyobbodott szalonnája, dombja, vastagodott kenyere. Horváth István nem állja meg mosolygás nélkül. Arra gon­dol. hogy azelőtt aJ asszony a káposztát is gyertyafagqvúvai zsí­roztal Ma meg gombóccal hajigálja az embert. Lad, Ilonka, férje, szuszog is már, mint tót a hajnalban, Pista fia a konyha sarkába húzódva újságot plvas. Az utolsó oldalon a sporthíreket bújja. Kevesof beszélnek. Horváth István leül, szokott helyére. Arca redö‘b<i beleettg magát a műhely pora. Szeme mosolygós. Az asszony kedvesen únszolja: — Úgy hallgatsz, mint tojáson ülő tyúk — élcelődik. — Beszélj hé! Mi történt mn nálatok? [felesége mosolyog. Jó kedve van- Szereti így együtt Idt-ni [e családot. Pista is kiváncsi, leteszi az újságot, érdeklődve fordul apja felé, Szívesen hallgatja mindig aPjn elbeszélését. Külö­nösen a műhely életéből, a régi küzdelmes évekről, — Ünnepnapra készülünk, — mondja Horváth István. —• Va­sárnap megyei pártkonfercncHra gyűlnek össze az ehtdrsak. -- Vjenkor keveset beszél az ember. Többet gondolkodik, dolgozik. Bzúniadást készít, Horváth István egy pillanatra elhallgat. Csend borul m kony­hára. Minden szem őt figyeli. — Mondom, ezt a napot meg kell ünnepelni. Amióta a Párt vette kezébe a magyar dolgozó nép sorsát, amióta a munkásosz­tály élcsapata vezeti az országot, azóta nálunk is beállt a fordulat. A család tagjai előrehajolca figyelik apjukat. Felesége az asz- tál közepére helyezte a pálcigó, forró levest. Mernek, maid apjuk felé fordulnak, — Ma az üzemben mindnyájan arra gondoltunk, mivel is lO’ hetne kifejezni érzésünket- Ma az én üzemrészlegemben mindenki 20—25 százalékkal túlteljesítette normáját. De akadt egy kis Bosz- szúság is. Szomszédom ebédidő alatt azt hangoztatta, hogy ő bi­zony nem látja, hogy az ország, a város gazdagabb és szebb lenne — Felpeckelték az orrodat, hogy nem látsz — mondtam neki" — Még nem jártál az OTI-székházban, nem sétáltál g Szabadság­téren, nem láttad az újjáfestett tanáosház belsejét, a Széktó-fürdö újjáépítését, a vízvezetéket... És Horváth István emlékezetében képek bukkantak lej. Már gyerekkorában or sírt a grófi szérűn zokogó többi szegénnyel. A gróf agarászott, őket pedig a föld felé húzta a nehéz munka. Szabadok lettünk — vége e gróf ok kizsákmányoló világának, A forradalom kcrgeiőzö percei utolérték a kékvérű csont- vitézeket is... Az asszony emlékei, gondolatai is szét futnak a múltban. Min­den este reszketve várta haza ez urát. A munkanélküliség fekete szörnye ott lebegett fejük felett. A munkdsember olyan volt, mint a nádszálra támaszkodó ember. A töltés ígéretei csak jégre irt kötelezvények voltak• — Hányszor beszéltünk esténként úgy együtt a bérről — gondol vissza Horvdthné. — Az igazságtalanságról, aa elviselhe­tetlen sorsunkról. 45 óta megváltozott a hangunk, erősebb lett. Tele van reménykedéssel, bizakodással. Az asszony is megszakította gondolatait. Felállt. Fát tett a tűzre. Pista közelebb húzta székét apjához. Előredőlt. Tériére könyököl. — A gyiimölcshütöházra emeletet húznak, gyorsfagyasztót éi>í- tenck a második tervévben Kecskeméten — viszi tovább a szót a családfenntartó. — Újjáépül a Katona József Színház. Bővítik a szennyvízcsatorna-hálózatot. Megépül a Voelkertelepi vasúti átjáró. Szentkirály összekötő makadámutat leap-., 1/alaki kopog az ajtón. Szekeres Imre. Népnevelő. Átjött Hot- ' vdthékhoz, hogy együtt menjenek Szabad Népet terjesz­teni. Horváth István fején egyszerre futott át mindaz, amit a ék>1- gőzök az üzemben javaslat formájában a pártkonferemidhoz be­nyújtanak- így jutnak cl a párttagok, a pdrlonkivült dolgozók indít­ványai a megyei pártkonferencián keresztül a Párt Központi Ve­zetőségéhez. így szerez a Párt arról tudomást, hogy hol szorítja a dolgozót a csizma. — Ml is ma 3(1 százalékkal többet termeltünk •— jegyzi meg Szekeres szomszéd, amikor kilépett az ajtón. Amikor becsapódott a férfiak mögött az ajtó, Horvdthné az ablakhoz áll és mosolyogva néz utánuk. — Ma este a Pártról, a megyei pártkonferenciáról beszélt n család — gondolja magában cs t. elégség, boldog öröm fut rajta végig­IVéjínevelőink munkáját segítá elő a NÉPNEVELŐ füzet oSvínsása

Next

/
Thumbnails
Contents