Bácskiskunmegyei Népújság, 1951. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-28 / 23. szám
EICH*ER ELVTÁRS KOISGRESSZLSI SZÁMVEI ÉSE 1 konyhaqs-.talon barnakockáa vias-oívásToniertfő. Rajta 1& hér színfolt: a Szabad Nép, kinyitva KnvdCy ele társ cikkénél: „Készüljünk au UDP //• kongresszusára," Pichler elvtárs, a jánoshalmi pártszervezet helyettes titkára, qz utolsó sorokat olvasva,, felemeli a fejól. Szemüvegén élesen villan a lámpafény, ahogy elgondolkozva maga elé né,, a kezében tartott ceruzával ütemesen dobok Aztán visszahaj- lik az olvasottak fölé és tekintete hosszan megáll a vastagon aláhúzott három sornál: a kongresszus előkészítése közben minden párttagnál: számvetést kel) csinálnia. Mit tett au elmúlt kongresszus ótat Hogyan teljesl- Jatle kötelességét Pártjával, osz- látyával szemben?1‘ .Szdmve/és, visszatekintés,,. r. iehver űvtárs tengerébe hajtja a fejéi. A gondolatok, mintha ezer orsóról pergetnék őket, úgy futnak össze az agyában. Képek, szavak, cselekedetek villannak fel elevenednek meg és visszaviszi/: nem két esztendővel, hanem mészs. ebb. Oda, ahol elindult, és ahonnan idejűtőlI, a jánoshalmi párt- szervezet helyettes titkári beasz- tásába. 101#. Az első világháború tizen a. nyáron sok gabona le- avatatlan maradt. Az utakon a monarchia egyenruhájába öltöztetett tízezrek vonultak, tömeg szereplői a nagyhatalmak véres színpadának, Eichner Ferenc, a fiatal szabósegéd Is ott, menetelt köztük, „hazát védené', öt esztendeig tizedelődtek Galícia mocsaraiban, az Isonzó pariján. 4 véres komédia szürke szereplői, a munkások, béresek, szabósegé- dek soraiban már a háború első hónapjaiban felvetődön ff kérdés: „miért?" ide a feleletet maguknak kelleti megtalálni. B amikor ti megmaradóitok meglépeMen. hazatértek a még jobban megtépett országba, már sokan választ is tudlak adni a „miéttf'-re. Eichner Fercno is. Ók aztán nem vetették le a gyűlölt, mundért, csak ■piros kokárdát tűztek ki. Megfordították a fegyvert és ráfogták az Igazi ellenségre, a háború rendezőire, De az események gyorsan peregtek. Szegeden már fehér lóra ültették Horthyt és ennek a lónak a patája aárbataposta a fiatal szabadságot. Ezután már a megtorlás és a kétszeres elnyomás ideje következett... Eichner elvtárs megborzong, odalép a meleget árasztó kályha mellé. Halk zizsenéssel omlik Öss- ise a parázsló szén, szürke hamuréteg futja be, dg a piros lángocskák fel-feltörnek, Eichner elvtdrs kitágult, multbanéző szeme olvas ezekből a lángokból. Így szórt hamut a forradalom- utáni idők nyomora, ktiátástalan- sága a harcos érzésekre is. Hazajött a falujába, kenyér kellett a családnak. De a hamu alatt élt, izzott a parázs az emberek szivében és ez a sokezer apró lángocska táplálta a föld alá kényszert- tett mozgalmat. A levertnek hitt forradalom — mint föld mélyében a szén — ért, erősödött és ahogy telt az idő, úgy remegtette meg egyre erősebben a terroruralom talaját. De ezt csak azok látták, akik már a holnapba néztek. Csend üt a konyhában, a sarokasztalkán némán sötéttik a rádió. Eichner elvtárs odalép, fél- nyitja. Érces hangok űzik el a nyomasztó csendet... A budapesti üzemek dolgozói sorra jelentik kongresszusi vállalásaik túlteljesítését. A Standard-gyárban. .. Eichner elvtárs elmosolyodik. A Syindard-gydrl 1923. Találkozás a munkás- osztáU\aL Téli reggel volt. A Standard- gyár előtt munkát kérők csoportjában ott topogott fázósan Eichner Ferenc is. A fala nem adott ÍSPler«b i<S szerencséin nőit, lehették napszámosnak, majd hdroni év múlva raktáros lett. 22 esztendőt, töltött el a gyárban. Megpróbál visszaemlékezni a 22 évvel ezelőtti Standardra. Vaj- ian, vttvannak-C még azok, akikkel együtt dolgozott? De jó lenne elbeszélgetni eggyehkcttővcl a régi időkről! A régi harcostársakkal- ,. Mert harc folyt az üzemben. A kormánnyal megegyezett jobboldali szociáldemokraták, mint pince,férgek, lepték el az üzemeket, hogy zablát vessenek a munkások szájába. A Standard gyárban is megkezdődött a bonilasz- lás. A jobboldaliak vezére egy S'imedi nevű szoedem Volt. Erő szakkal szervezték bo a munka sokat a pártba és aki nem volt hajlandó, azt üldözték. Eichner Ferenc és társai azonban nem túrtak csukott szemmel• Vállalták a fegyelmit, n<m rettentette el őket az elbocsátással való fenyegetés. Nem láttak tisztán a kulisszák mögé, dn érezték, hogy a Icgaljasabb árulás játékaként akarják ökot. felhasználni — Inkább kéregetek a családommal együtt, de az én pénzemen ne szívjon vastag szivart a Feyerl — Ezért a megjegyzésért Némedi fegyelmi elé állította- Elbocsátásra azonban nem került sor. Megelégedtek az elért eredményekkel. Beépítették a gyár vezetőségébe Sanders, Geiger elődeit, akik aztán korbáccsal, cscndörséggel tartott,ál: féken a dolgozókat. Kettészakították, szétforgáosolták a munkásságot. Később már a fasiszta erőszak ült diadalt. A gyárat hadiüzemmé nyilvánították, naponta zsújo/t volt a fogda. Mert t!)10 szellemét, Rákosi nevét nem lehetett terrorral kiűzni a dolgozók szívéből. A konyhában meleg van, lekl- vánkozik a kabát- Valami csőr ren a zsebeli <. Hiszen ezek a párt jelvények. amiket a három újonnan felvett tag kért! Elgondolkozva forgatja kezében a csillogó pici zászlócskákat. Miigen kicsik és mégis a legnagyobb büszkeség, a legnagyobb öröm kitűzni őket. 0 már két éve viseli a szive fölött-.. 1918. Találkozás a Párttal 45 tavaszán Eichner Ferenc és családja, egy szál ruhában, Ids molyával száll le a jánoshalmi állomáson. Hazajött. Budapesten még folytak a felszabadító harcok, itt, a 22 éve nem látott falu ban a nyugalmas, békés otthon ígérete fogadja Eichneréket Lakást kopnál:, mesterségébeii dolgozik. Eichner elvtdrs nagy léptekkel rója a konyhát. Visszagondol 6-0 évvel a falu életére. Arra a napra. amikor a Petöfi-utca egyik házára felkerült a vörös zászló és a --"’a: Magyar Kommunista Párt. S a kapun egyre többen és egyre sűrűbben jártak ki és be. Szerveződött a harci vezérkar, nőtt a tábor, a Párt tábora. Katonái lettek lllancs, Kecskés, Kiserdő újgazdái, a hergevicai kulákfészek felszabadult cselédei, azok az emberek, akik egy életen át várták ezeket az időket. Kevesen voltak még 45-ben, de erősek és elszántak a harcra. Mert aztán következtek a harcok. S q felkavart erők harcából mindig erősebben és győzelmesebben került ki- Rákosi, Mátyás hadserege, a Párt- Kemény idők voltak. A jobboldali szociáldemokraták összefogtak a Kisgazdapárt jobbszárnydval, mögöttük dllf a majd félezer kuldk. Uosztán Lajos a véresszájú, Kru- pa szabó, a pfcíffcrista Funtdk, Szőlőst, Szakáll Illés, a Pajdusdk- c. ilúd, Hódi, a hírhedt bajai pfeif jer ista képviselő, lajtékozva szórták a tüzet a kommunistákra, üvöltöttek, hazudtak s a sarokba szorított patkány módjára hadakoztak, haraptak S ha,.-.* a Fárt is. keményen és győztesen. Győztesen, mert -Jánoshalma népe látta, hogy hol a helye. S azok mellé állt, akiknek szavai mögött mindig meglátta- a. tettek aranyfedezetét is. Akik jár-1 dót épltelfek a Doktortelepen akik kiadták a jelszót, hogy „földet .’ssza nem adunk!“, akit megteremtettél; a jó forintot, akik mindig nmi- építettek, min dig csak adtak. S az lüjü-es választásokon Jánoshalma dolgozóinak OS százaléka adta már szavazatát a Párt vezette Népfrontra és szavazatával együtt hitét :o mái. túmonatását. Eichner elvtárs 48-ban, az egyesülés után lépett be a Pártba. — Elvtársak, én is megtaláltam a helyemet, a pártomat mostmár. Veletek együtt, akarok harcolni! — csak ennyit tudott mondani azon a napon, amikor belépett a pártszervezet székhd iának kapuján. 1051. Uj harcon a számvetés mérlegében Eichner elvtárs két tiszta papírlapot tesz maga elé. Egyikre a végzett munka, a másikra a következő feladatok kerülnek. Az első kongresszus óta eltelt idő sorompója közé sok eredmény szó rltkozik, Megszilárdult a Párt vezetöszerepc és vezetésével meg indult az építés Jánoshalmán. A szomszédos Borotán megalakult a gé. állomás, Feisöterézhalmán jó bekötőút- épült. A községben kutak, betonjárdák, csatornák tűn Jették cl a rn ■ V. modern szülő otthon épült. Megalakultak a termelőcsoportok, melyek ma már az Uj Alkotmány Jennclöszüvetkczet- ben töm''"'"'"-1:. Eichner elvtárs kezében megáll a, ceruza. Mit lehet még felsorolni? Bök mindent. De mert nagyon mélyen magába néz és mert mostmár nem hátra, hanem elére akar tekinteni, a másik, q még tiszta papírlapot veszi elő. 8 ez a- lap a számvetés mérlegének másik serpenyője, a megvalósítandó feladatok sorozata. Eichner elvtdrs úgy érzi, hogy helyettes titkárrá való választásakor egy nagyon drága, mindennél, értékesebb kertet bizlak gondjaira, q Pártot. Ezt a kertet kdl szélesítenie, kigyomlálnia a áud- vátót, kerítését folyton tágítani azok számára, akik még kívül vannak, pedig benne a helyük. A ceruza gyorsan fut. — Kevés sorainkban a dolgozó paraszt. Minél nagyobb számban be kell őket hoznunk. A kongresszusig a meglévő S új taghoz még 12-öt szervezünk. Minden további eredményünk alapja, hogyan ludjuk megerősíteni a Pártot Első feladatunk tehát a pdrtéptiést S ez a szó kétszer aláhúzva került papírra. — Lemaradtunk a begyűjtésben, a kukoricánál például csak 55 százaléknál tanunk. Újjászervezzük, megerősítjük a népnevelő- csoportokat, Így hozzuk be lemaradásunkat a tizabad Nép-kam- Ijányban is. A népneveiül; közű is beszervezzük a dolgozó pciraszto kút, hiszen ott is kevesen vannak. —Jobbun vigyázunk a Párt tisztaságára. Kíméletlenül felszámoljuk a megalkuvást, kisö- pörjtík sorainkból a gyávákat, a tán’orithatókaU a kétkulacsoso- kat, mint Jávor Bélát, akit most távolítottunk cl. .äs ilyenek nem foglalhatják cl a helyet azok elöl, akik egész szívükkel, becsületükkel mellénk akarnak állni. — Erősítenünk kell a termelőszövetkezeti mozgalmat. Uj tagok tizeit, százait kell bevinni jő meggyőző munkával, a kongresszusra megalakuló l. mintájú új csopor- tot követnie kell a többinek- Még csak az út elején vagyunk, nem tehet megpihenni az eredményeken, .. — tömegszervezetekkel rossz a kapcsolatunk, ezért azok csak éppen hogy vannak. Irányítanunk kell őket, segíteni minden lépésüket, hiszen ezzel a pártszervezet ügyét visszük előbbre, ök a mi hadseregünk hátvédei, torta lék-csapatai. Ha elszakadunk egymástól, rés támad, a fronton, gyengül a harcunk. Sűrű sorokkal telik a füzetlap, a feladatok mint, láncszemek kapcsolódnak egymásba. Uj haditeru készül az elkövetkező időkre, Elohne r elvtárs a kommunista felelősség s önbirdlat csalhatottnn szem Üvegén keresztül rgjzolja ezt a tervet a közel fövő térképére. Éjfélbe hajlik az Idő. Eichner elvtárs elfáradva áll feL A konyha szemközti falán <* takarítástól kicsit már meggyürődölt piros papír főárában Rákosi elvtárs képe van. A képen zászlók lengik körül, szeme mosolyogva tekint le Eichner elvtárs most úgy látja, hogy ezekben a szemekben ugyan as a kérdés szól felé, ami az újságban: „Mit tettél eddig?" 8 Eichner elvtárs hqngosan it/'J felel a képnek: — Nem tettem may mindent, amit kellett volna. Sokszor voltam gyenge, elégedett az eredni' nyekkel. De tudom, hogy a ni- harcunkban nincs megállás Felmértem a hibákat és a feladatokat, s mostmár minden erőmet, harcbavetem. Szerefem Pártomat, népemet, a falumat és ez a szeretet ad új erőt, lelkesítést, elszántságot. És Te, Rákosi elvtárs, aki megtanítottál bennünket kommunistának tenni. GÁSPÁR KLÁRA. A megyei pártkonferenciáról beszél a család... A gyári sziréna éles hangja repeszti a levegőt, A gyárkapun át munkások sietnek. Átcaplatnak a latyakos, olvadó hóval telt gödrös úton Horváth István is megssapordz'za lépteit. Hazafelé tart. Otthon szélesre tárta a* ajtót, amikor a konyhába lépett, ahol kellemes me'„„ ir->-rLn. Ilonka, fiatal asszonylánya, jól megrakta, q, tüzet, — Húsa évig fáztunk eleget — szokta mondani. — Most meleg legyen fészkünk. Ilonka férje I» megjött már. Felesége szalonnát vágott kenyere mellé. Az évekkel nagyobbodott szalonnája, dombja, vastagodott kenyere. Horváth István nem állja meg mosolygás nélkül. Arra gondol. hogy azelőtt aJ asszony a káposztát is gyertyafagqvúvai zsíroztal Ma meg gombóccal hajigálja az embert. Lad, Ilonka, férje, szuszog is már, mint tót a hajnalban, Pista fia a konyha sarkába húzódva újságot plvas. Az utolsó oldalon a sporthíreket bújja. Kevesof beszélnek. Horváth István leül, szokott helyére. Arca redö‘b<i beleettg magát a műhely pora. Szeme mosolygós. Az asszony kedvesen únszolja: — Úgy hallgatsz, mint tojáson ülő tyúk — élcelődik. — Beszélj hé! Mi történt mn nálatok? [felesége mosolyog. Jó kedve van- Szereti így együtt Idt-ni [e családot. Pista is kiváncsi, leteszi az újságot, érdeklődve fordul apja felé, Szívesen hallgatja mindig aPjn elbeszélését. Különösen a műhely életéből, a régi küzdelmes évekről, — Ünnepnapra készülünk, — mondja Horváth István. —• Vasárnap megyei pártkonfercncHra gyűlnek össze az ehtdrsak. -- Vjenkor keveset beszél az ember. Többet gondolkodik, dolgozik. Bzúniadást készít, Horváth István egy pillanatra elhallgat. Csend borul m konyhára. Minden szem őt figyeli. — Mondom, ezt a napot meg kell ünnepelni. Amióta a Párt vette kezébe a magyar dolgozó nép sorsát, amióta a munkásosztály élcsapata vezeti az országot, azóta nálunk is beállt a fordulat. A család tagjai előrehajolca figyelik apjukat. Felesége az asz- tál közepére helyezte a pálcigó, forró levest. Mernek, maid apjuk felé fordulnak, — Ma az üzemben mindnyájan arra gondoltunk, mivel is lO’ hetne kifejezni érzésünket- Ma az én üzemrészlegemben mindenki 20—25 százalékkal túlteljesítette normáját. De akadt egy kis Bosz- szúság is. Szomszédom ebédidő alatt azt hangoztatta, hogy ő bizony nem látja, hogy az ország, a város gazdagabb és szebb lenne — Felpeckelték az orrodat, hogy nem látsz — mondtam neki" — Még nem jártál az OTI-székházban, nem sétáltál g Szabadságtéren, nem láttad az újjáfestett tanáosház belsejét, a Széktó-fürdö újjáépítését, a vízvezetéket... És Horváth István emlékezetében képek bukkantak lej. Már gyerekkorában or sírt a grófi szérűn zokogó többi szegénnyel. A gróf agarászott, őket pedig a föld felé húzta a nehéz munka. Szabadok lettünk — vége e gróf ok kizsákmányoló világának, A forradalom kcrgeiőzö percei utolérték a kékvérű csont- vitézeket is... Az asszony emlékei, gondolatai is szét futnak a múltban. Minden este reszketve várta haza ez urát. A munkanélküliség fekete szörnye ott lebegett fejük felett. A munkdsember olyan volt, mint a nádszálra támaszkodó ember. A töltés ígéretei csak jégre irt kötelezvények voltak• — Hányszor beszéltünk esténként úgy együtt a bérről — gondol vissza Horvdthné. — Az igazságtalanságról, aa elviselhetetlen sorsunkról. 45 óta megváltozott a hangunk, erősebb lett. Tele van reménykedéssel, bizakodással. Az asszony is megszakította gondolatait. Felállt. Fát tett a tűzre. Pista közelebb húzta székét apjához. Előredőlt. Tériére könyököl. — A gyiimölcshütöházra emeletet húznak, gyorsfagyasztót éi>í- tenck a második tervévben Kecskeméten — viszi tovább a szót a családfenntartó. — Újjáépül a Katona József Színház. Bővítik a szennyvízcsatorna-hálózatot. Megépül a Voelkertelepi vasúti átjáró. Szentkirály összekötő makadámutat leap-., 1/alaki kopog az ajtón. Szekeres Imre. Népnevelő. Átjött Hot- ' vdthékhoz, hogy együtt menjenek Szabad Népet terjeszteni. Horváth István fején egyszerre futott át mindaz, amit a ék>1- gőzök az üzemben javaslat formájában a pártkonferemidhoz benyújtanak- így jutnak cl a párttagok, a pdrlonkivült dolgozók indítványai a megyei pártkonferencián keresztül a Párt Központi Vezetőségéhez. így szerez a Párt arról tudomást, hogy hol szorítja a dolgozót a csizma. — Ml is ma 3(1 százalékkal többet termeltünk •— jegyzi meg Szekeres szomszéd, amikor kilépett az ajtón. Amikor becsapódott a férfiak mögött az ajtó, Horvdthné az ablakhoz áll és mosolyogva néz utánuk. — Ma este a Pártról, a megyei pártkonferenciáról beszélt n család — gondolja magában cs t. elégség, boldog öröm fut rajta végigIVéjínevelőink munkáját segítá elő a NÉPNEVELŐ füzet oSvínsása
