Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)
1950-12-10 / 206. szám
VÁLASZ A „VASÁRNAPI LEVÉLÉRE As, ami nekem szólt, nemcsak számomra figyelmeztetés... A Népújság december 3~i szä-i mában megjelent „Vasárnapi le-' vél'‘-ben a cikkíró elvtárs emlékez.ietett arra a tavaszi találkozásijukra, mely alkalommal elbeszélgettünk a vállalat ügymenetével kapcsolatos egyes kérdésekről. Beszélgetésünk során felve. tettük azokat a kérdéseket, melyek a vállalaton belül a legsürgősebb megoldást követelték. Ez alkalommal kölcsönösen megállapítottuk, bogy a Bajai Magasépí tési KV üzemi pártszervezete rosszul dolgozik, ami aztán .kihatással van a párttagság magatartására. s ami aztán, mint velejárója, megmutatkozott a fegyelmezetlenség a termelés frontján is. A „Vasárnapi levél“* cikkírójának véleménye szerint a fő- hiba abban van, hogy a vállalat dolgozóinak létszáma nagy és így üzemi pártszervezetünk nem tudott olyan jó kommunista munkát végezni, mint amilyen egy ilyen vállalatnál szükséges. Kevés volt a támogatás A párttagság 25 százalékának még szemináriumi képzettsége sem volt. A városi pártbizottságtól támogatást nem kaptunk. Mindent a magunk belátása szerint végeztünk. És Így be kell vallanom, a rossz munkát egymásra halmoztuk. Emellett én, mint a vállalat vezetője, szintén követtem el hibát, amikor a íősúlyt arra fektettem, bogy a vállalat központi irodáját erősítettem meg a párttagság legjobbjaival. így került be a párt tagjainak fele az irodára, elszakadtak a dolgozóktól és nem tudták azt a nevelőmunkát végezni* amire pedig nagy szükség lett volna- Ez a megállapítás vonatkozik személyemre is. így a régi szakemberek, akikre a levélíró elvtárs hivatkozik, könnyen íélremagyaráztak mindent, mert nem volt meg sorainkban a kommunista éberség. Saját személyemben azon voltam, hogy az építkezéseken a munkáskáderek kiemelésével segítsek a hibákon. 13 munkavezetőt állítottam így be. Ezek közül nem egy kiválóan meg is állotta a helyét. De nem egy akadt közülük, aki nem tartotta szívügyének a tanulást, elhanyagolta a munkát, helyette inkább a túlórát gyártották 6a ázom versenyeztek, kinek lesz a hó végére 110—120 túlórájaÉn előlegezett bizalommal voltam szaktársaim felé, akiket kiemeltünk s elképzeléseim az volt, hogy az olyan építés veze- őket, mint Puskás, Antalffy, Kóbor, akii a Horthy-rendszer készséges kiszolgálói voltak, ellenőrizni fogják és ezen az úton is segítségemre lesznek. Dé a sók túlórától elbizakodottak, önelégültek lettek, különösen akkor, amikor az említett építésvezetők ezeket a túlórákat javukra is írták. Az első beszélgetésünk alkalmából írt cikkben az elvtárs foglalkozott vállalatunk egyes kérdéseivel és ekkor rájöttem, hogy beszélgetésünk felszínre hozott egy eddig elhanyagolt fel adatot, ez pedig az volt, nézzünk jobban körül, kik állnak vállalatunk alkalmazásában az egyes pozíciókban, és eeek kik voltak a múltbanAz elvtárs cikkében megemlékezik harcos múltamról, hogy Pártom ezért a múltért állított erre a helyre, mert bizalmát he-| l.vezte belém. 'Minden igyekezetemmel azon is vagyok, hogy ( ezt a bizalmat jó munkámmal háláljam meg a Pártnak s a munkásosztálynak. Tudom azt, nagyok a feladatok, amikor egy ilyen vállalatot kell irányítani és egy Percig sem feledkeztem meg arról, hogy ebben a munkámban Pártom segítségét és támogatását élvezem. Tudom azt, hogy az építőiparra nagy feladatok hárulnak az ötéves tefv végrehajtása során. Egy ország átalakító munkáját kell elvégezni. Tisztán látom jövőnket Aki közelebbről nézi munkámat, az láthatja, hogyan készülök a jövő feladataira. A vállalat megalakulása után az irányt azonnal az utánpótlás biztosítására helyeztem. tanulók felvételével, átképzéssel, szakmunkás neveléssel- Hogy jövőévi feladatunknak eleget tehessünk, ehhez élenjáró feladat: a jó politikai munka volna. De ezt éppen az elvtárssal közösen állapítottuk meg, h igy ez a munka eléggé hiányos. Az elvtárs a ,,Vasárnapi levélben arról ír, hogy lebecsülöm a pártszervezetet, a pártszervezet vezetőségét. Ebben a pontban nem értek egyet az elvtárs véleményével, mert Pártomért harcolok. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, töretlenül, soha nem néztem se jobbra, se balra, mindig azon a kijelölt úton haladtam, amelyet Marx és Lenin elvtársak mutattak a munkásosztály számára. Egy cél; láttam mindig magam előtt, harcunk igazságos győzelmét, így nem becsülhetem le és becsülhettem le Pártomat, mert ez adott erőt nekem a legnagyobb üldöz tetősek idejében- amikor minden ki elfordult tőlem. Egyetlen bl zalaiam mindenkor a Párt volt kevesen voltunk a földalatti mozgalmiban, do ahányan voltunk bíztunk, mert tudtuk, hogy bar cunk igaz ügy, tudtuk, hogy r nagy szovjet nép segítségünk« lesz ős Pártom harcos tagja lehe. tek, amíg élekDe meg egyben nem ének egyet az clvtárssal Amikor azt írja, hogy Schill Mária elvtársnőt fegyelmi eh akartam állítani és saját szemé lyemben én akartam a fegyelm bizottság elnöke leuDi. Elvtárs itt valami félreértés lehet. Éi nem beszéltem fegyelmi bízott ságról. Nem akartam én Schil! Mária elvtársnőt fegyelmi eh állítani, csak egy, a távollétem- ben történt, súlyos mulasztás esetét akartam kivizsgálná, bőgj kit terhel a felelősség és a mulasztás vétkessége. Elvtárs, az t tévedés, hogy én lesem a: alkalmat, hogy a pártvezefőség egyes tagjaira- valamit ráfog“ hassak. Az üzemi pártszervezetnek mindenkor és mindenben se gítségére vagyok. Amit üzem pártszervezetünk, mint eredményt eddig elért, az a ml közö< munkánk eredménye. A pártmunkából reám eső részt mindenkor maradéktalanul elvégeztem és a jövőben is el fogom végezni. Pártunk irányvonalát, szervezeti szabályzatát mindenkor magamra kötelezőnek tartom. A levélíró elvtárs az ébertelen- ségről is írt és úgy tünteti fel, mintha leplezője lennék az ellenségnek, mely még ott lapu vállalatunkon belül. Itt meg két jegyeznem, hogy tudtam és tudom, mert jó emberismerő vagyok, k* a nép ellensége, ügy emlékezem, az elvtárssal beszéltünk is erről és kérdésére azt válaszoltam. Lomkay László jó munkaerő. Eddig „becsületesen* elvégezte l rábízott feladatot, de ngyan- ikkor azt is mondottam, hogy íz ilyenfajta ember alkalmazko- ló és azért vagyunk mi, kommunisták. hogy az ilyenekkel szénijén .fokozzuk éberségünket. Hivatkoztam akkor BákoSl elvtársiak azon szavaira is, hogy az értelmiségeit meg kell becsülni, amelyik jól vlszonylik a munkához és népi demokráciánk törvényeit elfogadja- Az elvtára cikkében beszel a féltveőrzött szakemberekről- Előttem féltveőrzött szakemberek nincsenek. Előttem csak jó és rossz szakemberek vannak. A jó szakembereket megbecsülöm, hogyha becsületes munkát végeznek, de hogyha tolvaj gazember, azokat a megérdemelt helyükre juttatom. Amikor a jé szakemberekről beszélünk, meg kell, hogy mondjam, a megyebizottság már egyszer felhívta figyelmemé’ a szakemberekre. Úgy éreztem akkor, hogy ez a figyelmeztetés helyénvaló. Mert ha az ember mindennapi munkáján túl. egy kicsit jobban körülnéz, és ha jobban tanulmányozza a Bolsevik X’árt történetét, mindjárt másként látja és bírálja munkatársait- Elvtársam, „Vasárnapi levelét“ jól áttanulmányoztamJól esik látnom, hogy van olyan embertársam, aki jó- akaratú figyelmeztetésével felém fordul, mert mióta Pártom erre a helyre állított, azóta nagyon kevés jóbarátaimnak a száma. Ez magától értetődik is. Mert ezen a helyen nem lehet túl puhának lenni. A vállalat megalakulása óta tapasztaltam, ha az ember az ilyen felelősségteljes helyen puha, nem tud megállui a lábán. Befejezésül még csak annyit, clviúrs, jelen soraimmal nem akarom hibáimat elkendőzni. Alert «okát dolgozom, sok hibát is követek el, de ha sok munkám mellett körültekintek és azt látom, hogy amennyire az osztályharc élesedik, olyan méretben az ellenség is megmutatkozik. így hamarabb felismerjük és megsemmisíthetjük ő’-et. mint ahogyan az most a Bajai Magasépítési NV-nél is történt, ahol egy- gyel kevesebb lett az ellenség. Bemélem, hogy a „Vasárnapi levél“, mely nekem szólt, nemcsak számomra lett figyelmeztetés, hanem sok elvtársam számára isKöller István, a Bajai Magasépítési NV igazgatója. • Az elvtárs válaszának nagyon megörültünk. Jól láthatja, hogy egy szó kihagyássá, nélkül, teljes egészélen közöljük azt lapunk hasábjain. Bár nagyrészt a válaszban foglaltakkal egyetértünk, mégis szükséges néhány dolgot — nem hosszan, csak mondatokban — megjegyeznünk. Az elvtárs nem ért egyet a ,,Vasárnapi levél'' azon kitételével, hogy lebecsüli a Pártot. Ebben a kérdésben változatlanul fenntartjuk az álláspontunkat, ami az általános jelenségeken túl különösen indokol az a bizonyos fegyelmi eset. Az elvtárs válaszában, a párt- szervezet ügyével kapcsolatosan még mindig az látszik, hogy kívülről nézi a pártszervezet életét, nem belülről, nem úgy, mint a pártszervezet egy tagja, mégpedig olyun tagja, akinek igen fontos és nagy feladata van. lfa a pártszervezetnek gyengeségei vannak, azért az elvtárs is felelős. Ezen segíteni csak úgy lehet, hogy végre kell hajtani a gazdasági feladatok végzése vonalán a Párt irányvonalát, szempontjait és uyanakkor pártépítö munkát is keli végezni. Ha az elvtárs nem vesz részt a Párt szervezeti életében, akkor lényegében lebecsüli a Pártot. j Mi is úgy gondoljuk, Köller elvtárs. hogy ez a „Vasárnapi levél'' azonkívül, hogy nagy tanulság volt a további munkájára vonatkozólag, komoly figyelmeztetés a többi vállalatok vezetőinek is. , Köller elvtdrs példájából tg-1 nuiní, okulni kelt. A hős szovjet bányászok ......... B ajai fiatalok ! Jöjjetek minél többen közénk ! 71/1 i, bajai fiatalok, akik lelkesedéssel vessünk részt a Dunai Vasmű építésében, boldog örömmel írjuk meg, hogy munkánk teljesítésében feltörő eredményeinkkel már elértük as átlagos teljesítés ljl százalékát. De mi még nem vagyunk, eszel megelégedve, fokozni fogjuk, hogy eredményeink növelésével vigyük mielőbbi sikerré a hatalmas békemii építkezésének munkálatait. Dunapentele as ifjúság városa lesz és ahogy az egyik báját fiatal mondotta: „minden egyes téglái, amit elhelyezek, aszal mind magasabbra emelem, a, béke bástyáját az imperialisták háborúra törekvő izgatásai előtt“. — Igen, mi a béke művét építjük a Dunai Vasművel. harcolunk az őszi időjárás minden viszontagsága ellen és (Vhogyan a szelet, as esőt, a sarat legyőzzük, ugyanúgy fogjuk legyőzni azokat is, akik békénkre törnek. Példaképeink a szovjet fiatalok, akiket a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja azzal a feladattal bízott meg, hogy menjenek a szibériai ősrengetegbe, küzdjenek meg a tél zimankóé hóviharáról és építsék fel a Komszomolcot. Nekik akkor még nem állott rendelkezésükre, mint ma nekünk, az árokásó, a betonkeverő- gép és az őkét megközelítő vasút. Mégis áll a Komszomolc, a szibériai őserdő közepén, hirdeti a szovjet ifjúság győzelmét. Ezt akarjuk mi, bajai fiatalok, az itteni fiatalsággal együttesen, hogy az 0 példájuk nyomán mielőbb munkánk győzelmét hirdesse a szocialista város és a Dunai Vasmű. Qajai fiatalok, jertek minél többen közénk. Építsük hazánk büszkeségét. Harcoljatok velünk együtt jó munkátokkal a békéért, mint as>t a koreai bajtársak teszik fegyverrel a kezükben, Azt a feladatot, melyet Rákosi elvtárs ránkbízott, fiatalokra, teljesíteni fogjuk. A DISz-fiatalokban nem fog csalódni a mi szeretett és nagy tanítómesterünk. Mi tudjuk azt, hogy ma rajtunk van a Párt, Rákosi elvtárs és a dolgozó milliók tekintete. Mi azon vagyunk, hogy a sztahánovisták, — akiknek élén itt van Maxi- menkó elvtárs — munkamódszereinek átvételével mielőbb megvalósítsuk a Dunai Vasmű építésének tervét. Valamennyien, akik itt vagyunk, tudjuk, hogy ez a mű nekünk készül. Tudjuk azt is, hogy ez az a helyes út, mely a szocializmus felé vezet bennünket, ezért is fogadtuk meg valmnetinyien, hogy eredményeink fokozásával győzelmes diadalra juttatjuk a, hatalmas és nagy békemüvet. BRtlNYI TIBOR, A Dunai Vasmű központi kultúr gárdájának színjátszó felelőse. Kedves ElvtársakI A városunkban megtartott MSzT-küldöttválasztő taggyűlésen nagy öröm és megtiszteltetés ért engem. Megválasztottak a Magyar-Szovjet Társaság Első Országos Kongresszusára küldőt, pék. ígérem, hogy erre a bizalomra méltó leszek. Úgy gondolom, hogy úgy tudom valóban képviselni a megbizottaimat, ha már itthon, is a munkám jobbá tételével küzdők a kongresszus sikeréért. ígérem, hogy mindvégig harcolni fogok az ötéves tervünk sí* keréért, békénk megvédése érdé« kében- Élen fogok járni az üzemi szervezetünk taglétszámának megnöveléséért folyó népnevelő munkában. Azon leszek, hogy » gépgyári alapszer vezetnek necsak 103 tagja legyen, hanem ennél sokkal több. Dobos Imre. ‘ Kiskuníélegj-Maí Gépgyác. ígérem, méltó leszek a bizalomra A Sztáliuugolj vállalat számú bányájában A. Fomicsev (jobbról) cs N. Kozorja készüló’dnek a tárnába való leszálláshoz. Az Ifjú bányászok a békeharcban naponta, újabb munka, győzelmeket aratnak.
