Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-08 / 204. szám

Bánk bán a Kecskeméti Színházban Százhúsz hhl1 meg Katona Jó'Set. Százharminc évvei ezelőtt, 1820-ban jelen meg nyomtatásban Bánk bánig- Szmpjdra vitelét nem engedélyezte a haladószellemű előadásokat elgáncsoló császári cenzúra, mert megállapította, hogy „Bánk bán nagysága meghomá- lyositja a kjrályí házi“. Bánk bán ettől kezdve vörös posztó volt a magygr nemzed függetlenséget aobat tipró Habsburg-udvar hiva- lalnokai, cenzorai szemében. De nem kevésbbé félt a Bánk bántól és küzdött ellene több mint 1 DO esztendőn keresztül &z úrj Magyarország. Evizedeken kér resztül arra törekedtek, hogy kj- iorgassák Katona drámáját hala- dószellcinű tartalmából, mondani­valóját megS'zeh'dí.sék, nehogy megsérts^ a HaDsburg-ház, a há­zai kizsákmányoló osztályok, az ellenforradalom urainak érdekeit. A darabot csak három évvel az író halála után vitték színpadra. Udvarhelyi Miklós, Egressy Gá­bor, Déryné és Lendvai Már'on érdeme, hogy a darab színre ke- i ütheted. A Bánk bán első elő­adásait kitörő lelkesedéssel fo­gadta 3 karzat közönsége. A pá- nolyok közönsége inkább esek a szép kosztümöknek tapsolt. A hall­gatóság a Bánk bánban a magyar nemzet függő, lenségi vágyának kifejezését ünnepelte. Lelkesedett Petur bán s Tincrc kjfakadäsaiban. Ezekben látta a nép keserű elé­gedetlenségének megszólalta.óit. Jókai Mór kecskeméti tartózko­dása évében megírta, hogy a Habsburg-ház a közvélemény erős nyomása miatt a darabot nem merte beoltani, de a veres plaj- básznak volt rá gondja, hogy ij- metszék a darab forradalmi tartal­mát. 1848 után sokáig szunnyadt Katona József daraoja kriptájá­ban. A darabo; egyidőre betiltot­ták. Később csak úgy adhatták újra ölő, hogy erősen megnyirbál­ták, különösen Petur és Tiborc mondanivalóját. Tiborcot jóformán leseperték ft Színpadról. Ez a Bánk bán az eredetinek csak árnyéka volt, A közönség nem lelkesedett a meghamisított, lényegéből kifor­gatott Bánk bánért és m előadá­sokat közönyösen fogadták. Erkel Ferenc operája megint a Bágk bá& felé fordílótfa a közvé­lemény figyelmét. Amit a cenzúra a azövegkönyvből kihúzott, azt el­mondta, kifejezte Erkel lüktető zenéje. A Horthy-rendszerben évrpi- évre oljá ezották egyszer-kélszer a Bánk bánt, de inkább csak köte­lességszerű, akadémikus kegye­letből. A hangsúly főleg az egyes színészi aja-k.lásekra tolódott át- A Horthy-korSzaknan Bánk bán mondanivalóját egyre szemérme-i. ienebbül szűkítenék le a ,,cSa<ládj konfliktus" kifejezésére- El akar­ták sikkasztani azt, hogy Bánk személyes sérelme ugyanabból a forrásból fakad, mint a nemzet, nép sérelme. A rendezők a dráma egyedüli és dön.ő mondanivalóját Bánk bán „családi érzéseiben’- látták. A felszabadulás Katona Jó?seí drámáját is méltó helyére állította. A felszabadulás óta a Bánk Dánt már több ízben játszották fővárosi színpadon. Vidéken a kecskeméti bemutató az első. Ebben a bemu­tatásban már felkorbácsolja a szenvedélyeiket az elnyomók, a ha­rácsolok ellen. Ma már tisztán látni azt a kettős elnyomatást, amit Katona József színpadra vitt- A darab hősei hurcolnak nemcsak a belső elnyomás, hanem a külső ellen is- A kecskeméti színház együttese híven tolmácsolta Kato­na József szellemét. Az együttes jó munkát végzett, tud ák szerepüket, csiszolták ahu kilósukat. A szereposztás élén Duiniss Győző, Kelemen Éva, Ker- pely JudH, Viktor Gedeon, Jánoky Sándor, Korándy Dénes, Juhász János, Solymosi Imre és, Pethes Ferenc állottak. A többi szereplő is a helyén volt. Azelőtt vidéken lenni színész­nek, annyit jelentett; mind. örökre feladni a művészi igényei­ket. A társulatok évről-évre álfák össze, hukásról-tönkro tántorog­lak. A Bánik bán előadása azt is bizonyítja, hogy kultúrpolitikánk ni. vidéki társulatokat az erkölcste­lenség, a dilettantizmus fertőző melegágyából kiemel,o. A kecske­méti Katona József Bzínház együt­tese hirdeti egy felszabadult nép kultúráját. A Katona József Szín­ház előadását a nézők már nem lefokozod igénnyel, mint afféle „vidéki" produkciót szemlélték. Az első jelenet meggyőzi az embert, hogy a színészek a darab monda­nivalóját következetesen végig­gondolják, a mű tendenciáját mindenütt aláhúzzák. Érzik a jeleneteken az alapos kidolgo­zás. A kecskeméti Katona József Színház bemutatói Bánk bánnal együtt, arról győznek meg, bogy a vidéki színészek ma már nem pionirok, nem a kultúra magános harcosai, hanem szer­vezett csapat: javuló munkájukkal U szocialista jövő' építik olyan területen, amely a múltban szabad prédája volt a Burzsoázia nyo­masztó, butító kultúrpolitikájának. A Katona József Színház együt­tesének el kell érniök és a jelek azt mutatják, hogy el is érik, hogy a vidéki színjátszás soha többé ne legyen ,,vidéki“ színjátszás. A Békevilágkongresszuson részt veit magyar katolikus papok papi értekezleteken ismertetik a varsói határozatokat A Katolikus Papok Országos Békebizotfsága Beresztóczy Mik­lós esztergomi kanonok elnökleté­vel ülést tarto tt. Dr. Horváth Richard, 3 papi békobizoltság tit­kárának megnyitó beszéde után Bere&zióczy Miklós beszámolt o varsói Békevilágkongresszus ese­ményeiről és a magyar békédéin»- gációban résztvelt papküldöttek tevékenységéről. Beresztóczy Mik­lós ismerteke a varsói határoza­tokat és rámutatott arna, hogy a püspöki kar és a kormány megál­lapodásának megfelelően a magyar katolikus papságnak teljes erejével sikna kell szállnia ezeknek a halé. rovatoknak a megvalósításáért. Beresztóczy Miklós Beszéde után a papi békebizottság elhatározta, hogy a varsói Bákcvjlágkangresz- (szuson résztvoit papkiildöltek papi értekezleteken számolnak be a varsói kongresszus lefolyásán^ és a világbéke megszilárdítása érde­kében hozott határozatokról. Vídáman étnek a szovjet bányászok. Munkaidő után a bányász- klubban, öregek és fiatalok együtt szórakoznak. — Képünkön vígan dúl a bilMrd-csata, A jó tanulás mellett nem szabad megfeledkeznünk a fegyelem fokozásáról A Rádió ifjúsági osztálya pályá­zatot hirdéiett ezzat a címmel; „Jó tanulással a békéért.“ A bajai központi általános iskola növendé­kei közül 22-cn küldölték el pá­lyázataikéi'. UfDán Pé'er a Y'U/a- ból, pályamunkájában ezeket írta; — Édesapám a múltban rossz anyag}, helyzetben élt. Nagyanyám ápolónő volt nagyapám az első világháború vérözönében pusztult el. Édesapám, amikor elvégezte az elemi iskolát, a gimnáziumba iratkozott be. Bár jó tanuló volt, mégsem mehetett egyelőmre. Nem tudott továDbtanulní, mert nem vök pénze. Az elmúlt világban csak azok tanulhattak, akiknek pénz-e, vagyona volt. — Azelőtt a tanárok tőlünk, diákoktól az.i kívánták, hogy úgy tudjuk a leckét, mint a vízfolyás. Ma már nem így van. Természe­tesen akadnak még iskoláinkban olyan pajtások, akik nem tudják, mj a kötelességteljeshés. Ezért őrsi gyűléseken, táguló délutáno­kon, lecke ismétléseken tanulnak, hogy így minden pajtás megértse a tanulás főni.osságát és a feladott leckét meg is tanulja. En úgy ér­zem, hogy kötelességem js a gyengébb tanulókon segíteni, mert tudom, hogy: a szoejdizmus or­szágában erős, tanul; emberekre van szükség. így mondotta őzt Rákosi pajtás, és, nekem ez a jel­mondat 'mindig ott lebeg szemeim előtt. Tudom, hogy nemcsak ma­gamnak tanulok és építek, hamm; újjászületett hazámnak is. — A jó tanulás mellet' nem szabad azonban elfctej.keznüpk a ! fegyelemről sem. Tudjuk, fr-gy J fegyelem nélkül nem tudunk el­érni semmit sem. Azért arra ke l törekednünk, hagy a fegyelmei megszjlárditsuk amivel liaszn., sabb tagjai lehelünk a társadalom­nak. Példaképünk q hős Jenin: Komszomal, anvely számunkra megmutatja az utas q tanulásban, a tanulás eredményeinek fokozá­sában. — Elég nagyok vagyunk már ahhoz, hogy lássuk és értékelni tudjuk testvérbátyájnkai, akjk az egyetemeket) lanukiaík és készül­nek vizsgájukra és eszünkbe ötlik a gondolat: milyen pályára menjek, ha iskolámat ulvégeztem- Hát én már tudom, hogy mi leszek. Or­vos. Nincs s?ebD, nincs mágaszto- sabb hivatás a világon, mint em­bereket gyógyítani. A legfőbb ér- '!ék a-z ember, — ez fog serkenteni tanulásomban mindvégig- És ha elvégeztem majd áz egyetemet, ki szeretnék menni a nagy Szovjet­unióba. Szereméin megismerni az ottani életet, hogy hazatérve; bol- dogajj adhassam tovább az ott látóttqkai és tapasztaltakat. Tudom, ezt csak egyféleképpen fogom el­érni,' ha továbbra is és mindvégig jól tanulók, mert ezzel is segíteni hazámat és hazám is csak így se­gíthet majd rajíiam, hogy ami után vágyom, ki Js elégelhessen. Csapatunk elhagyni késiült Koreát. A szovjet csapatokat 194$ szeptember 18-tól decem­berig vonták ki Koreából. Kató- fiák és tisztek közt élénk beszél­getés folyt a küszöbönálló ese­ményről és bár nagyon megsze­rettük « koreaiakat, mindnyá­jan türelmetlenül vártuk, hogy megpillanthassuk végre szülöjöl- ilünket, — ax erdő szélért megren­gő nyírfákat, a keáves fehér házakat a faluban. Elhatároztam, hogy az eluta­zásunk előtt meglátogatom öreg barátomat, Ei V Ént, aki a ten­gerparton lakott, nem messze állomáshelyünktől. Li JJ En, hosszúszárú pipával m szájúban kunyhója előtt üldö­gélt. Felhúzolt térden ébenfából készült kis dobog pihent. ZtebéblH fekete,, színes vi­rágokkal hímzett dohányzacskót vett elő és megtömte pipáját. Szomorúan nézett rám. ifiért vagy ilyen lehangolt, LI V En? -m kérdeztem topinta- iosciti, nehogy megbántsam ba­rátom érzékeny lelkét. Lt V En szeméhez emelte az elhamvadt gyufaszálat, ujjat kö­zött morzsol gáttá, majd másikat gyűjtött. *= Már itthagyjófok Koreát? -» kérdezte, nagyot szívott pi­páján és hosszú, kérdő tekinte­tet vetett rám. — Ki mondott neked ilyet?...-*■ Ke akarj félrevezetni egy öreg embert. Tudok mindent. .1 szivem megsúgta. Soká üldögéltünk az öreg Az ébenfeidoboz Irta: Nylkoláj Pecserszkij kunyhója előtt, »zó nélkül is jól megértettük egymást, hallgatott a köztünk ide-oda járó pipa is. Tegnap este megérkezett a fiam Szöulból —. mondja csen­desen Li U En. Hangjából va­lami tompa, nyilván régikelefü szívfájdalom csendült ki. Kém fejezte be a monda­tot, kivette kezemből a pipát, hosszan, mélyen szívta. Bizony, a városban rosszul állnak a dolgok — folytatja az­tán. Köhögött, beesett mellére szorítva tenyerét. — Rosszul, ti agyon rosszul- 4z amerikai nőm szereli a koreai embert, nagyon nem szereti. • > Elhallgatott, gondosan kiszór­ta a hamut a pipájából, felsó­hajtott. — A szovjet ember a mosoly­gó örömei hozta országunkba, az amerikai pedig a bánatot« Mondd meg, barátom, miért akarják ezek kitörölni a koreaiak szivé­ből az örömet? Miért hintik el a gonoszság, a boldogtalanság magvait földünkön? kérdezte. Szótlanul hallgatom Li V Enf. Fájdalmas látnom, hogyan adja át magát keserű érzései­nek. Meg akartam nyugtatni az öreget> de ö csak legyintett kézé- vei» — Azt hiszed, Li U En fél? — mondta keményen, diadalma­aan és felállt. — Nem, Li V En nem fél senkitől! A koreai kihúzta Övéből éles kését, amelynek oly művé­szies nyelet faragott fából és csontból, gyönyörű, finom díszí­téseket vésve rá. Elszánt Volt a tekintete, ahogy most szemüoyre vette. — Nem, senkitől sem fél! —* ismételte Lt V En és hirtelen eélba vette az udvaron sétálgató kendennagos tyúkot; egy s;em- piUantás és a kés fényes Ivet ír­va le a levegőben, mint a vil­lám vágott bele a itták testébe. — Látod! — csillant fel q szeme, én pedig önkéntelenül megcsodáltam q bátor. haragos hangot és a;t a belső erőt-, amely ebből qz öreg emberből áradt. — Hadd tudja meg az ellenség, milyen céllövők a koreaiak; a szív kellős közepébe találnak. Iá V En tiszta, büszke szem­mel nézett rám és vállpántomra tette kezét. — Bocsáss ngpg — mondta s újra letilt mellém. Ebből a tyúkbál ma pecsenyét készítünk és megisszgk együtt az utolsó pohár szakit" (rizspálinkát). Úgy bizony, qz utolsö poharat... Eélóra muiva mindenféle csípős fűszerrel ízesített tyúk- peesenye sistergett a téglakc- mencébe épített kis vasüstben; a föld színénél alig magasabb asztalkán rizspálinkával teli üveg állt, mellette kis porcellán- (■sészek fapálcikákkal. Nem tagadtam meg barátom utolsó kérését, orosz szokás sze­rint koccintok vele és kihürpin- tem a pálinkás poharat. — Sok sikert, Li V En! — mondom. — A Hajnali Harmat Országá­nak boldog jövőjére! — emeli poharát az öreg. Li V En elkísért a tengerig, a homályba merült végtelen Viz lábainknál nyújtózott, el fenséges nagyságában. A hullámokon ví­gan liintáztqk a, parthoz kő főtt bárkák. Testvéri búcsút veffem Iá U Entöl, Szeme megint elbo­rult, nyilván érezte, hogy ez volt utolsó taiálkozásunk. De tévedtem, amikor azt hittem, hogy nem látom többé Li V Ént. Heggel, mikor autóink elhagytál; g dombok szegélyét és már a. tengermenti műúton ha­ladtak, egyszerre csak az öreg alakja bukkant föl az úton. Ma­gasra emelte kezét, hagy megál­lítsa a gépkocsioszlopot. — ügy-e igaza volt Li U En. vek, elhagyjátok a Hajnali Har­mat országát, mondta ■— szírem jól sejtette. Mast is mély bánatot éregtam az öreg koreai szavaiból és ba­rátion kezet nyújtottam neki. — Minden ját, drága LI V En — mondtam, a- Mi hiszünk né­pei szép jövőjében. Li V En erőt kézszoritdssal felelt• Aztán visszahajtotta ka­bátja szegélyét és fekete fából faragott gyönyörű dobozt nyúj­tott felém. Elvettem tőle. Némán szem­léltem. A doboz fényes ébenfa fedelét kékes gyöngyházból beil­lesztett mo-aik díszítette, annak a férfinek a portréja, akit Li U En soha életében nem látott. .1 koreai miív(sz keze sajátos, eredeti módon, de mégis találóan örökítette meg Sztálin oly drága és rokonszenves arcvonásait. — Add ezt át Sztálin elvtúis- nak — mondta Li V En. — A't a szeretetot és bizalmai zárja ma­gába ez a munka, amit iránta érzek, ...Azóta sokszor eszembe jut öreg barátom, Li V En, Ma is látom a távoli tengerpartot, a kis parasztkuyyhót és qz előtte kuporgó öreget, hosszú pipával a szájában. Az emlékezés és ábrándozás perceiben tekintetem végigjárja az éjszakai Moszkva elcsendesült utcáit; egyenletes, töld fényt, lá­tok kiszűrődni egy nagy ablak­ból a Kreml bástyái fölött. Ilyenkor úgy tűnik, Ez tátin elvtárs asztala, fölé hajolva sze­retettel nézi az ébenfaiabozt és 6 is a távoli Korea egy kis ten­ger.,arti falujában élő öreg Li V Énre gondol. Urbán Péter a bajai általános iskola VII-a osztályúból:

Next

/
Thumbnails
Contents