Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)
1950-12-06 / 202. szám
Máté Janón nléhánon : Visszaemlékezés a varsói ll.Világbékekongresszusra n. Mikor a több mint 4000 delegátus elfoglalja helyét a hatalmas teremben, és én is köztük ülök, Ady egyik verse jut eszembe: „Az értöl az Óceánig”, a magyar tanyai békebizottság csörgedező kis patakja — rajtam keresztül — itt most belefutott a nagy óceánba, — a békeszeretö emberek többszázmilliós végtelen tengerébe. Es milyen jó érzés meg- íürödni ebben a tengerben! A Béke nagy kohójában éreztem itt magam, ahol minden békedelegátus áttüzesedett az ugyanazt akaró testvérszivek izzó parazsától. Leírhatatlan az az érzés, az a biztos tudat, hogy a békét nemcsak én akarom, nemcsak mi, magyarok, nemcsak egy-két ország népe, hanem az egész világ minden becsüleTes dolgozója. Itt vannak körülöttünk, mellettünk a nagy Szovjetunió, Kína, Lengyelország, USA, Nagy-Bri. tannia, Franciaország, Németország, Kanada, India, Egyiptom, Algír, Tunisz, Délafrika és még sok más ország, összesen 81 nemzet békekövetei. Mennyi, re megerősödött a hangunk, amikor együtt kiálthattuk öt világrész képviselőivel: Egy a jelszónk, a béke ... Békét akarunk!! Erezte mindannyiunk, hogy milyen óriási hatalom a békemozgalom. Rám a legnagyobb hatást az egész kongresszusból ez a nagy testvéri együttes tette: az, hogy olyan mosolygó szeretettel, — olyan megértő jósággal tudott ott együttlenni a legkülönbözőbb embertípus; az, hogy a szemekből egymásiránt csak a békés segítőkészség és megértés sugárzott; az, hogy olyan előzékenyek és finomak voltak egymás iránt az emberek. Megfigyeltem, amikor egy szénfekete délafrikai néger fia. talember testvéri jósággal meg. simogatta az egyik alig hétéves iskolás leányka aranyszöke- haját, aki társaival a kongresz. szusi küldöttek üdvözlésére be. jött a terembe és pompás virágcsokrot nyújtott át véletlenül éppen neki. Elgondoltam, mekkora távolság földrajzilag, mekkora különbség tipus szerint a kettő között és mégis összeköti őket egy kapocs; a békeszeretet, az emberi szív jó. sága. A kisleányka arcán, bár biztosra veszem, hogy életében soha nem látott még néger embert, semmi idegenkedés vagy riadalom nem látszott, a szeme úgy ragyogott, mint a tiszta tükör, természetesnek vette, sőt boldog volt, hogy az ö baját az a fekete bácsi megsimogatta. Viszont, megfigyeltem a néger fiú arcát is, — a boldogság szobrát lehetett volna megmin- iázni róla, olvasni lehetett a üzemeiből az érzéseket, melyek akkor átjárták a szivét: hogyó — néger létére — virágcsokrot kap egy kicsi fehér, angyal tói; hogy ö — néger létére -— hozzányúlhat és megsimogathatja egy fehér ember kisleányának nrnnyszöke haját; hogy öt itt emberszámba veszik, hogy megbecsülik, hogy együtt tanácskozhat, együtt étkezhet, együtt szórakozhat a többi emberekkel, mert ö is ember — és nem úgy néznek rá és főleg nem úgy bánnak vele, mint a tengeren túl... Valahogy megérezte az = mbertestvariséget, melyet a költő így fejez ki: „mily sokan vagyunk emberek, és ahányan, annyifélék; egyik fehér, a másik akár az ében — és mindnyájan Testvérek vagyunk az Isten Forró tenyerében!” Belémnyilal- Tott a gondolat, mennyire tudnák szeretni egymást az embc rek, hogy megférnének a Földön egymás mellett a népek, ha nem lennének gonosz, háborús vámpírok, akik mesterségesen szítják az ellentéteket, akik vér apó feneva,dákká züllesz] tik egymás ellen az embereket, ! és akik valami különös, patolo. • gikus gyönyörűséget éreznek az i emberi vér ömlése és az emberi alkotások pusztulása láttán. Soha olyan világosan, olyan félreérthetetlenül nem állt élőt. tem az igazság, mint itt, a kon. greszuson: Az egész világ dolgozó népei mind békét akarnak! Az öt földrész emberei a köztük fennálló különbség ellenére, meg tudják érteni egymást! Csak egy maroknyi elvetemült ember, csak egypár tucat gyáros és bankár akar háborút, hogy a befektetett pénzéhez és a már előre kiszámított kamatokhoz hozzájusson. A pénzért, a haszonért nem riadnak vissza semmi iszonyatos cselekedettől, pusztuljanak bár embermilliók, forduljanak föl fenekestöl akár egész világrészek, nekik nem számit, csak bejöjjön a busás nyereség. Megdöbbentő ez a szembenállás! A világ békét- akaró dolgozóinak százmillióival szemben — egy pénzéhes, nyereségvágyé, maroknyi embercsoport, mely háborút akar kirobbantani, végzetesebbet és szörnyűbbet minden eddiginél. A II. Világbékekongresszus je. lentöségét éppen abban látom, hogy kertelés nélkül mindenkinek tudomására hozza, hogy új világháború közeli veszélye áll a küszöbön. Ez a háború a civilizáció visszafejlesztése és a világ katasztrófája lenne. A kongresszus az emberiség józan eszéhez apellál, hogy ennek az új háborúnak a lehetőségét be kell zárni és a háborús őrülteket meg kell fékezni, még pedig sürgősen, amíg nem késő. Ez szükséges és lehetséges. Csak így lehet megmenteni a világot. Aki azt meri állítani, hogy a háború elkerülhetetlen — rágalmazza az emberiséget! A kongresszus küldöttei hat napon keresztül és hajnalokba nyúló éjszakákon át — felszólalásokban és bizottsági tárgyalásokon — megfeszített, ko. moly munkával olyan határoza ti javaslatokat szövegeztek meg, amelyek alkalmasak a há_ ború kiküszöbölésére és a háborús hisztéria megszüntetésére. A világ népeihez szóló kiáltvány és az ENSz-hez intézett felhívás, amelyeket a lapok annak idején szószerint közöltek, voltak a n.Világbékekon. gresszus nagy munkájának föl. mérhetetlenül értékes eredményei. A történelmi jellegű kiáltvány és felhívás szövegét a kongresszus óriási többsége kitörő lelkesedéssel elfogadta és megszavazta. — Most már csak jóakarat kell a megvalósításukhoz; én hiszem és bízom benne, hogy az emberiségben lesz jóakarat, — ha egyáltalán élni akar. A 81 nemzet 120 felszólalója között a magyar delegáció is derekasan kivette részét a kon. gresszus munkájából: a felszólalásokon kettő (Andics Erzsébet dr. egyetemi tanár és Be. resztóezy Miklós dr. esztergomi prelátus-kanonok) a bizott. Ságok tárgyalásain öt magyar delegátus vett részt. A sok nagy nemzet mellett a mi kis népünk is méltó helyet és munkát kapott a béke megmentése ügyében. Delegációnk minden tagja — fáradtságot nem ismerve — gyűjtötte az adatokat, jegyezte a beszédeket, figyelte az embereket és eseményeket, rögzítette az impresz- sziókat, hogy itthon minél több tárgyilagos beszámolót tarthas. son majd a varsói tapasztalatokról. Olyanok voltunk valamennyien, mint a szorgos méhecskék: gyűjteni, gyűjteni... minél több ismeretet összeszed, ni, semmit el nem felejteni, — mert várnak idehaza a béke magyar barátai és hallani akar. ják tőlünk a látottakat. Nos, mi jól felkészültünk ezekre és szívesen állunk az érdeklődök rendelkezésére. Mint szemtanúk fogunk beszélni és az igazságot fogjuk mondani. Tíz napig élveztük a baráti lengyel nép vendégszeretetét, ez idő alatt szinte a szívüket tették ki elé- bünk, elhalmoztak barátságuk, ragaszkodásuk ezer jelével. Minden este friss gyümölccsel megrakott kosárka a szobáinkban, asztalunkon cserepekben bájos ciklámen-virágok, sok kedves ajándék a bőséges ellátáson kívül és még útravalót is csomagoltak, a háromórás repülőútra 2 napi élelmet! Soha nem felejtem el a drága len gyei nép irántunk tanúsított jóságát és a béke ügyéért hozott jelentős áldozatait. Lengyelország példaképül szolgál minden békeszeretö nép számára. Végetértek a felejthetetlenül tanulságos és szép napok, nagy élményekkel és azzal a szent elhatározással jöttem hazaVar. sóból, hogy ezentúl még öntudatosadban, még bátrabban fogok dolgozni és harcolni a békéért, mindig és mindenütt, amíg csak mozogni bírok. Azt kérem minden jóakaratú magyar testvéremtől, hogy vegyen részt a legszebb küzdelemben, amelyet a jövőjében bizakodó emberiség vív. PUSKIN-EST a bajaszentistváni általános iskolában Arról szeretnék írni most, mint viszonyulnak a bajaszent, istváni általános iskola VII— VIII. osztályú növendékei a szovjet és a haladó irodalomhoz. Úgy beszélnek róla, mint bármely más tantárgyról és önkéntelenül felmerül bennem a kérdés, melyik dolgozó munkás gyermeke tudta a múltban, mi is tulajdonképen az irodalom, vagy az Irodalmi Szakkör vagy ki volt Puskin. Mert erről beszéltek nekünk, az irodalmi fel. készültségnek ennek a fokáról számoltak be az általános iskola diákjai, a Szülök Iskolája harmadik előadásán. Röviden szeretném ismertetni ennek az estnek műsorát. Először is egy gyönyörű orosz népdalt énekeltek, a címe az volt: „Szuliko”. Egy kis úttörő, pajtás Puskin életét ismertette. Majd ismét egy verset hallottunk, melynek a címe az volt: ,,A téli este”. így következtek egymás után a da.I és a vers j szárnyán, Puskin, az orosz népi nagy költőjének szavai. Kedves szülök, akik távoltartottátok magatokat az isko. Iától, nem győződhettetek meg, nem ismerhettétek meg teljes egészében gyermekeiteket: Gyermekeitek lelke, lelki világának minden szépsége itt nyílott ki, amiről ti nem tudtok és amit odahaza ti talán nem is vesztek észre. Nem köz. lik veletek, hiszen talán úgy sem értenétek meg őket — gondolják a gyermekek. — Értem alatta a már nagyobb diákokat és ezért kérlek benneteket, gyertek és látogassátok a Szülök Iskoláját. Olyan sok szépet és hasznosat fogtok ott hallani, és annyi szépet, annyi értékeset fogtok ott tanulni. Higy- jétek el, csak a megindulás nehéz, a végén már sajnálni fogjátok, hogy nem előbb kezdtetek látogatni az iskolát, a Szü. lök Iskoláját. Oláh Feroncnc, Baja, X. körzeti MNDSztag. I Kihívjuk munkaversenyre a megye összes állami gazdaságait — írják leveliikben a kisfái gazdaság dolgozói Mi, kisfái állami gazdaság dolgozói tudatában vagyunk annak, hogy mit jelent az, ha munkafelajáulússal ünnepeljük nagy felszabadítónk, a Vörös Hadsereg nagy vezérét, a magyar nép nagy barátja, Sztálin elvtársnak 71-ik születésnapját- Mi nmnkaverseuy- nyel mutatjuk meg az aljas imperialistáknak, hogy a béke hívei vagyunk- Elhatároztuk, hogy a inegye területén az összes állami gazdaságokat nnmkaversenyre hívjuk ki. még a hátramaradt ősri munkák elvégzésére. Szőke Mária vállalja, hogy teljesítményét 100 százalékról 115 százalékra, Kicsid Ferencné, üzemi párttitkár 115 Százalékról 120-ra, Henez Imre i 10 százalékról 115 százalékra, Farkas Mihály 100 százalékról 110 százalékra emeli teljesítményét a gyümölcsös ásásában. Nagy Mária I-, vállalja, hogy 100-ről 120 százalékra, Farkas Julia 100 százalékról 120-ra emeli teljesítményé,», a műtrágya szórásában. Tóth István vállalja, hogy mint pincemunkás, versenyre hívja ki Bács-Kiskun megye ösSzes pincenmnkásait, hogy a pincében a legnagyobb rendet és tisztaságot tartja, mvábbá a díszítést a legcélszerűbben végzi december 21-re. Bálbi Páj versenyfelelős vállalja, hogy a versenykiértékeléseket a legnagyobb odaadással végzi és a versenymozgaltnat kiszélesíti. Király András, a növénytermesztési brigád vezetője, vállalta, hogy brigádértekezleteken adja át szakmai és politikai tudását a dolgozó munkatársainak. A kisfái állami gazdaság dolgozói. M i n él több olvasót a Szabad Földnek! Újságolvasással a müveit faluért! — ezzel a jelszóval indultak vasárnap útra a DE- FOSz népnevelői, hogy a Szabad Föld, a DEFOSz központi vezetőség lapjának új előfizetőket toborozzanak. Bács-Kis- kun megyében keveset olvas a dolgozó parasztság. Ez abból is látható, hogy nem tudtuk telje, siteni őszi vetéstervünket októ. bér 20-ra, szerződéskötéssel leg. hátul vagyunk, a gabonabe- gyüjtés vonalán is az utolsók között van a megyénk. Mindez miért van? Talán azért, mert itt minden dolgozó paraszt ellensége a demokráciának ? Nem! Nem ez az oka, ha. nem az, hogy ebben a megyében gondoskodtak a Héjjasok és Francia Kiss Mihályok, hogy dolgozó parasztságunk ne olvasson, ne művelődjön. Azt hangoztatták, hogy elég a parasztnak annyi ész, hogy dolgozni tudjon és az urakat tisztelje; ha ennél többet tud, szemtelen, követelődző. Ezekből következik az, hogy dolgozó parasztságunk megyénkben még mindig nem látja, hogy megváltozott viszonyok között él. Még mindig görcsösen ragaszkodik a régi, az ósdi, az elavult szokásokhoz. Nem olvas, nem képezi magát. Ebből származnak az elmaradások okai is. Dolgozó parasztságunk zöme még nem ismeri a mélyszántás jelentőségét, mert nem magyarázták meg neki, hogy az őszi mélyszántással növeljük a talaj táp- anyagkcszletét. A termelési szerződéskötésnél sem lát még tisztán a dolgozó parasztság. Nem tudják pontosan, hogy ez milyen előnyökkel jár az ö részükre. De nem ismerik a javasolt nővé • nyék termesztési módját sem. Nem tudja azt, hogy a legszűkebb termés esetén is egy kataszteri hold földön három má zsa gyapot terem. Ezért a dolgozó paraszt 2400 forintot kap. Dolgozó népünknek pedig 480 darab inget készítethetnek eb-' bői a termésből.. Ezt a kulákok tudják és I ezért megtesznek mindent annak érdekében, hogy lebeszél- ' jék dolgozó parasztságunkat a termelési szerződésről, hogy azután így velük kössük meg a szerződést, mint ez a múltban mit. | Rákosi elvtárs novemberi be. izédében kihangsúlyozta, hogy lépi demokráciánk sokat fejlö- iött politikai és gazdasági vo- ralon egyaránt, de ezzel nern i 'ejlödött párhuzamosan a falu. I Rákosi elvtárs rámutatott ar-1 ra, hogy mi ennek az oka: a maradiság, á régihez való görcsös* ragaszkodás. Ez vonatkozik a műveltség területére is. Nem egyszer halljuk: „minek olvassak, úgysem lesz belőlem miniszter”, vagy „az elődeink sem olvastak, mégis megvoltak és jó volt nekik”. Ez az osztályellenség hangja. Ez ma nem áll fenn, mert most a dolgozók a miniszterek. Elődeinknek pedig nem volt jó soruk. Nem volt semmihez joguk. Ha miniszter nem is lehetünk mind. nyáján, de községi tanácstag sokunkból lehet. Ezen a területen is csak úgy tudjuk megállni a helyünket, ha olvasunk, ha tanulunk, ha képezzük magunkat. Ezért szükséges minden dolgozó parasztember asztalára az újság! Tudjon minden dolgozó paraszt arról, hogy mi történt az országban, az országon kívül, mind gazdasági, mind pólitikai vonalon egyaránt. Tudja meg minden dolgozó paraszt, hogy miért kell többet termeim, miért kell országunkat erősíteni. Tudja meg minden dolgozó paraszt, hogy szocializmust építünk, ahol neki sem a bizonytalanság az osztályrésze. Tudja meg minden dolgozó paraszt, hogy mindezekkel erősítjük békénket. Ezzel indultunk harcba de. cember 3-án, hogy felkeressünk (minden dolgozó parasztcsal á- , dot. A műveltséget visszük minden házhoz, a Szabad Földet szerető dolgozó parasztságunkhoz. Hetilapunk a Szabad Föld, amely foglalkozik a rendeletekkel és mindazokkal a kérdésekkel, amelyek a dolgozó parasztságot érdeklik. De szaktanácsokat is ad. Megvaa minden reményünk arra, hogy megyénk dolgozó parasztsága szélesre tárja kapuit, hogy azon a Szabad Föld-del bevonulhasson a művelődés. A Szabad I Föld dolgozó parasztságunk | segitőtársa mindenben. Az leleplezi a kulákok szabotálását, és felvilágosit a soronlevö fel. adatokról. Ezért szükséges, hogy minden háznál ott legyen a Szabad Föld. A DEFOSz-népnevelök harcba indultak a falu művelődéséért. Az a gondolat vezérli őket, ahány olvasó, ahány előfizetőt gyűjtöttek, annyi dolgozó paraszt világosodik fel. annyi csapást mérnek a nép el. lenségeire és ezzel hatalmas lépéssel megyünk előbbre a kulturális felemelkedés útján a szocializmus felé. Halustyik Mihály DEFOSz megyei titkár
