Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. december (5. évfolyam, 198-222. szám)

1950-12-29 / 220. szám

A csátolyi „Uj Elet“* ter melőcMoport a hibák felismerésével, azok kiküszöbölésével máris behozta a lemaradást Csávoiyon az „Uj Elet”-ter- melöesoportban a kritika hang' ja, mely rámutatott a csoport hibáira és hiányosságaira, a tag ság soraiban megszívlelésre ta­lált. Növekedett a munka üte' me, megszilárdult a munkaié gyeiem. A csoport tagjai ráesz' méltek, hogy helytelen úton té. velyegnek és maguk is azon voltak, hogy a csoportban fel lelhető hibákat mielőbb kikUszö böljék. A csávolyi pártszervezet tit­kárának, Katona János elvtárs. nak kritikája és önkritikája fei rázta a pártszervezet és a tér melöesoport üzemi pártszerveze tőnek élő Ielkiismeretét. Tag- gyűléseken foglalkoztak a hi­bákkal. A taggyűlések és az Üzemi értekezletek rávilágítottak azokra az okokra, melyek a hi­bák sorozatának előidézői vol­tak. Az „Uj Elet”-termelöcsO' port tagjai felismerték, hogy soraikban az ellenség keze végez romboló munkát. EUanyhult az éberség és ez tette lehetővé hogy a befurakodott ellenség 1. bunyón garázdálkodhatott. Az ellenség olyan hangokat halla­tott az újonnan belépett tagok fele: „Mi vetettünk, ti meg mo3t dolgozzatok.” Ez az aknamunka vitte a dolgozókat az állami gazdaságokba, erdőirtásra és »íás egyéb munkára, ahelyett hogy a csoport földjein, a még el nem végzett munkát teljesí­tették volna. A községi pártszervezet is fel­ismerte, hogy a maga munkájá­val, segítő készségével nem át lőtt o'yan mértékben a csoport mellett, mint ahogyan kellett Volna. A taggyűléseken és az fizomi pártszervezet illésein az­tán megmutatkozott, . hogy a csoport rossz munkája az ér­deklődök soraiban is bomlást idézett elő. A községi és az üzemi párt­szervezet összefogva, irányt vett a hibák megszüntetésére. A még két héttel ezelőtt megmutatko­zott hibák nagy része máris kiküszöbölődött. I ’ .'észsőges légkör teremtődött a c söpört régi és új tagjai között. \ állvetve, lelkesedéssel indult meg a munka, a lemaradás mi- e’öbbi behozására. Páncsics Ist­ván, a termelőcsoport tagja, akit ugyancsak a megtévesztő hang és az ellenség aítnamunkája so­dort a helytelen útra és az álla­mi gazdaságba ment dolgozni, máris visszatért. — Itt vagyok én csak igazán otthon — mondotta és szégyen­kezve gondol arra, hogy maga is okozójává vált a fegyelmezet­lenség kiszélesítésének. Akár­csak Vinkó János, aki ugyan- erek ott dolgozik már a csoport- tűi, pedig ö is a megtévesztő szavak áldozata lett. — Magam láttam be, hogy rosszat cselekedtem. A csoport- tan lettem a magam embere, felemelkedésemet, gondtalan megélhetésemet a csoportnak kö­szönhetem. ígérem, mindenkor reagani leszek az első, aki íelvi lágoeító munkával tudatosítani fogom az igazságot: — nekünk, dolgozó parasztoknak a csoport, ban a helyünk, ez a mi egyet­len és járható ütünk. De nemcsak Páncsics és Vin- ’ kő ismerték fel eltévelyedésüket. Már Rövid János, a csoport­tag is üzenetet küldött. — Pár nap és újra ott leszek közöttetek. Újra veletek együtt akarok dolgozni, mert magam ellen, csoportom ellen vétettem a legnagyobbat, hogy engedtem az ellenség hírverésének, mely­nek uszályába kerültem. Az „Uj Elet” termelöcsoport- ban a hibák felismerése újabb lendületet adott a munkának. Ez a lendület vitte sikerre a mélyszántás munkála­tainak teljesítését, az elmaradt kukoricaszedést. Ez a lendület vált tevőleges erejévé a megho­zott határozatnak, hogy a cso­portba befurakodott ellenséget mielőbb el kell távolítani. Csávolyon a pártszervezet most arra vett irányt, hogy tudatosító és felvilágosító mun­ka még jobban elmélyítse a csO' port tagjai között, hogy a ter­melés eredményeinek fokozásé val nemcsak a békefrontot erő­sítik, nemcsak a béke harcos katonáivá válnak, de növekvő eredményeik minden mázsa bú­zája, árpája, rozsa és kukoricá­ja saját magukat is gazdagija, gyarapítja, családjuk életszín­vonalát növeli. Az üzemi párt- szervezet az ellenség sorait felszámolja és éberségének fo­kozásával azon lesz, hogy a jö vőben belopakodni akaró kárte­vőket még idejében leleplezze. Mega jándékostá k a hídépítőket A bajai Duna-hídavatást köve- tőleg a város dolgozói szeretelük és hálájuk kifejezéséül ajándékaik­kal halmozták cl a hídépítőket. Mi mindannyian tudjuk, hogy mit jelent számunkra a híd. Mindig emlékezetünkben marad a hidava- tás napja, különösen az a pillanat, amikor a dolgozók lelkes 'apsa cs éljenzése közben robogott át a hídon az első szénrakománnycl megrakott vonat. Közel harminc hídépítőt ajándékoztak meg üzé- meiok. vállalataink, iskoláink és közintézményeink. Közöttük vol­tunk mi is, bajaszehtistvánjak. A bajaszentietváni útlörők soraiból a fiúk egy könyvet vásároltad, mely­nek címe ez volt: ,,Egy partizán feljegyzései.“ Az úttörő leányok egy kosárba lojá-st gyűjtöttek há Iából a hídépítők jó és gyors munkájáért. A szcotistvánl délszláv anyanyelvű iskola úttörői egy gyö­nyörű fonott kulacsot és egy üveg pálinkát nyújtottak át. A X. kör zeti DISz-szervozot egy értékes könyvvel járult hozzá az ajándé­kozáshoz. Az MNDSz cigarettá­val kedveskedett. De kaptak még kismalacot, iiDáb kolbászt és még sok minden Szépet és ‘hasznosat így háláltuk meg a hídépítők jó munkáját. Oláh Ferencné, Baja, X. körzeti MNDSz-tag. Mátételkén a kulákok szabotálják a munkát Mátételkén az elszórtan épült házak között egyedüljáró ember töri az titat. A tanácsház felé tart. Sapkája mélyen a homlo­kán ül. Piukovics A. Tóbiás ta­nácstag azért megy a tanács­házba, hogy eligazítson egy és más dolgot. Azt mondja: — megy a munka, nincs abba hiba. De a kulákokkal volna egy és más eligazítani valónk. Itt van ez a Piukovics F. Lázár. Az apjával együtt van vagy 28 holdjuk. Neki meg egyedül trak­tora, cséplőgépe. Hiába jelentet­tük már fel egyszer, hogy nem dolgozik, most ugyanazt cselek- szi. t A tanácsházba érve, Piukovics A. Tóbiás elő Is hozza, hogy a ltulák Piukovics megint „okve- tetlenkedik”. Akárcsak Pálin­kás Károly, a 27 holdas kulák, akit tegnap értek tetten disznó-feketevágáson. A kulá­kok nem tudnak Mátételkén belenyugodni abba, hogy már nem ők az urak, hanem a dol­gozó nép, amelynek verejtéké­ből gyarapodtak és gazdagod­tak évszázadokon keresztül. A község 89 százalékra tel jesítette a szerződésestermelés- kötést. 12 számlék van még hátra a mélyszántás teljesítésé bői. A tanácstagok a kukorica- begyűjtés sikeres teljesítéséért harcba indultak. 25 mázsa ku­koricát ajánlottak fel, hogy jö példájukat a község dolgozói kövessék. Ifj. Brezovszki Fe­renc tanácstag már befejezte a mélyszántást és földjének 19 százalékán vállalta a szerzö- désestermelést. De követendő példát mutattak Urbanovszki Bél-a és Bundzoák Menyhért, a végrehajtó bizottság tagjai, Ko­vács B. Sándor és Giszinger Jó­zsef pártonkívüli középparaszt tanácstagok is. Mátételke büszke arra, hogy 89 százalékos szerződésesterme­lés kötésével az első helyre ke­rült a megyében. Azon leszünk — mondja Kovács B. Sándor, hogy elsők is maradjunk és a 100 százalékos teljesítést mielőbb elérjük. Kecskeméti K i skeresked el m i Vállalat boltjai minden a varos részében | dús raktárral állanak a dolgozók reifdel kezesére! Hoffmann József né bácsalmási kutákasszony kukoricáját a bácsborsódi plébános rejtegette A háborús gyujlogalók hazai ügynökei arra törekednek, hogy minél többet árthassanak dol­gozó népünknek. Céljuk kárle- vésiikkel az, hogy népgazdasá­gunk fejlődését akadályozzák és vele aljas -megbízóiknak mi­nél jelentősebb szolgálatokat te­hessenek. Bácsborsódon Bán­halmi litván enperaplcbánps az ellenség aknamunkájához így nyújtott segédkezet Hoffmann József né bácsalmási 30 holdas kulákasszonynak, 3,0 mázsa ku­koricájának elrejtésében. Hoffmann Józsefné, hogy a kukcricabegyű jtést gátolja, fe­lesleges kukoricatermését kocsi­ra’’rakva''átszállíttattá BáCsbor" sódra és megkérte Bánhalmi I-sl’ván espcresplébánost, hogy azt'a plébánia épületében rejt­se el. Hoffmanné úgy gondolta, hogy -a kukoricát a plébánosnál senki -sem fogja felfedezni. A plébános készséges örömmel állott a ku’ákasszony rendelke­zésére és még maga is segéd­kezett a kukoricának padlásra való felhordásában és elrejté­sében. -Az éberség azonban le­leplezte -a plébánost és a kulá-k- asszonyt. A kukorica előkerült. Bánhalmi István plébáno-s és Hoffmann Józsefné kulákasz- szony ellen az eljárás -megin- dűlt;' s-: Közegészségügyünk helyzete és feladatai ötéves tervünk egészségpoli­tikai célkitűzései hatalmas fel adatokat -rónak ránk, amelyek tick megoldása az egészségügyi dolgozókra vár. Elérkeztünk ugyanis a magyar közegészség­ügy szervezeti egységének meg­teremtése után odáig, hogy hoz­záfoghatunk közegészségügyünk szocialista átépítéséhez. A mun ka mgy és -megtisztelő, a cél magasztos. Dolgozó népünk munkaerejének gyarapítása, betegségektől való fokozottabb védelme, megbetegedett dolgo­zóink egészségének minél gyor­sabb és jobb helyreállítása Ezekkel a célkitűzésekkel vesz szűk ki részünket az ötéves terv folyamán a termelés fokozásé nak nagy feladatából. A felszabadulás előtti Ma gy-arország egészségügyi szerve­zetéi az anarchikus széttagolt ság jellemezte. Az egészségügy nek több gazdája volt, maga betegellátás is kétféle volt. Jó volt az uralkodó osztálynak rossz volt a dolgozóknak. De különösen rossz volt a falu egészségügyi ellátása. Erre bő­ségesen -lehetne adatokat fel hozni, de lássunk csak cgv pél dát. 1928-ban az országban mű ködő 7403 orvos 55.1 százaléka ti), városban élt, holott az ossz lakosságnak csak 19.2 százaléka esett ezekre a városokra. Buda­pesten működött az egész orvosi létszám 42 százaléka, a szakor vo sok nak pedig 75 százaiéira, holott Budapest az ország la- kosáffának csak 11 százalékát jelentette. Ugyanilyen rossz volt falu védőnő- és bábaeHátott- sága is. A kórházak tervszerűt­len területi elosztása miatt és mert a szegénypnraszlok hatal­mas tömege ki volt rekesztve társadalombiztosításból, -a falu kórházi ellátottsága is igen el­hanyagolt volt. líz teszi érthetővé, hogy fa- usi lakosságunk halandósága magasabb voll a ’városinál] Ezekkel a számszerű adatokkal ped;g azért mutattam rá a falu akosságánák múltbeli egészség- ügyi elhagyatottságára, meri megyénk is túlnyomórészt ag­árjellege A szocializmusnak ailun való felépítésével egyide­jűleg az egészségügy fejleszté­sének súlypontját is falura kel helyezni megyénkben. 'Közegészségügyi helyzetünk a felszabaduláskor nagyon súlyos képet mulatott. Pártunk és n u nk ás ősziéi y u ri'k akaratereje azonban megteremtette az új­jáépítés olőfel tél eleit. Közegészségügyünk egységé­nek megteremtése lényegében a hároméves terv időszakúra esik, de az, ÜT! gyógyító részlegének leválasztásával csak a folyó év­ben nyert befejezést. Az egyse gesítésnek fontos állomásai vol- ak, de a legdöntőbb esemény ezek között a társadalombizto- tó intézetek egyesítése volt. Álla m igazgatásunk forradaP mi átalakítása, az alkotmány lapján megalkotóit tanács- endszer a fejlődés hatalmas távlatát nyitja meg előttünk- Hiszen lehetővé vált, hogy az gy.véges szakmai szempontok mellett egyre jobban érvénye- üilihet dolgozó népünk vezető és ellenőrző befolyása, de egyben kezdeményező készsége is. A széles dolgozó tömegek bekap­csolása a közegészségügyi fel­dúlok megoldásába, a fejlődés olyan lehetőségeit nyitja meg, melyre a múltban nem volt é!da. Az eddig! nagy eredmények mellett vannak hibák is. Intéz­ményeink, szervezeteink meny­nyiségá pusztulása arra kénv- szeríteit bennünket, bogy a helyreállítást elsősorban meny. nyiségileg végezzük el. Mun­kánk több cselben mechanikus­sá vált és elterelődött a minő­ségi munka feltételeinek bizto­sításáról. A 'káderbiztosítás te­kintetében is mutatkoztak hiá­nyosságok és nem javítottuk meg a szakorvosi káderek aránytalan eloszlását. A társa­dalom egészségügyi aktivizálá­sában is mulasztottunk. Az el­ér: eredmények nem elegendők, e téren óriási erőtartalékok maradtak kihasználatlanul. Öléves tervünk egészségpoli­tikai feladatát a következőkép­pen jelölhetjük meg: közegész­ségügyi intézményeink reodsze* rónék és tartalmi munkájának a szocialista társadalmi lend- szernek megfelelő átalakítási. Ez a program szerkezeti és tar­talmi feladatokat ró reánk. A szerkezeti átépítés lényege az egységes körzeti orvosi háló­zat megteremtése, körzeti já.ó- beteg rendelés szervezése, meg­felelő szoros kapcsolat létesíté­se a szakorvosi rendelőintézet s kórházak között, melyek a be­tegellátás területi és szakmai központjává épülnek ki, inig az egységes irányításról a hely tanácsok egészségügyi osztályai gondoskodnak.-A közegészségügy t.yeu az. i vezeti átépítése gyökeres át­alakulást jelent. Jelenti a tőkés- rendszer egészségipolitikai laza- ságának, szervezetlenségének teljes felszámolását. Megyei vi­szonylatban például a szakor­vosi' rendelőintézetek és kórhá­zak egységesítése azt jelenti., hogy a jelenleg működő kél szakorvosi rendelőintézet he­lyett hat működik majd, mert a megye területén még 4 olyan kórház van, ahol a szakorvosi rendelőintézet megszervezésé­hez a személyi adottságok jó­részt már megvannak. Egészségügyünk tartalmi munkájának átszervezése a: ■gészségügyi dolgozók politikai nevelésén alapul. Olyan néphez bű orvosokat kell ne vélnünk, akik tudatosan vallják, hogy a magyar egészségügy egyetlen feladata: a dolgozó nép egész­ségének megvédése és életere­jének fokozása. Munkánkban ma még sok helyen megmutat­kozik a magánpraxist űző or­vos -polgári gondolkodása. Na­gyon jól jellemzi Vinográdov szovjet szerző a -tötkésrendszer orvosát, amikor azt mondja, hogy a tőkés rendszerben az or­vos úgy él, mint valami szabad­foglalkozású egyén, a valóság­ban ő is elárusító kistulajdo­nos, aki azoknak az egészségű­éi kereskedik, akik hozzá ta­nácsért fordulnak. Ez a beállí­tottság rányomja bélyegét ma még sokhelyütt az orvosi mun­kára. Közegészségügyünk szociális- átépítése hatalmas feladat. De -a Szovjetunió segítsége — mint minden más téren — úgy tt ils mind fokozottabb mér­tékben áll rendelkezésünkre. Tudjuk azt is, hogy feladat eln­köt csak a béke megvédéséért folytatott egyidejű harc árán valósíthatjuk meg, hiszen a bé­kés építés közegészségügyi szín­vonalunk emelkedését is szol­gálja. Ezért tartjuk leg-foutosabb teendőnknek mi is a -béke vé­dőimét, amit becsületes munká­ul és a mi munka terül elünkön mutatkozó kát-tevök leleplezésé- el szolgálunk legjobban'. Dr. Barka Imre, osztályvezető

Next

/
Thumbnails
Contents