Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-10 / 180. szám

A MÁSODIK TANÁCSÜLÉS FÜLÖPHÁZÁN Fülöpháza nem nagy múltra te- leinthet Vissza, mint önálló köz- V:g, Alig több mint két éve, 1948 január 1. óta intézi egymaga ügyeit. Azelőtt közigazgatásilag a huszonnégy kilométerre fekvő FU- IbpszáUáshoz tartozott. Hogy ez mit jelentett a dolgozó parasztok­nak, arról nem kell beszélni. A távolság önmagáért beszél. Any- nyi átok nem illetett semmit sein Fülöpháza környékén, mint a tá­volságot, az elzártságot, na meg Ftilöpszállást, meri a legkisebb ügyes-bajos dologért oda kellett bemenni. Mit érdekelte annak idején a székben dölyföseu pöf- feszkedö szolga bírákat, kulákokat, hogy a tanyasi parasztok hogyan intézik dolgaikat. Ha akkortájt Passzus, születési bizonyítvány vagy egyéb valami kellett, kellő­től, kellett félni: a kosszá ül megeszi a cipőt, a lóvasalást. a ráfot, itiC(i aztán attól: ha be is megy az ember, nem biztos, hogy dolgát tudja intézni. Mindig kita­láltak valamit. Fene tudja, mi jutott eszükbe a nagy semmitte­vésben. Fülöpházán alig több mint két évvel ezelőtt is ágy állt a dolog, hogy ha valakit beidéztek a köz­ségi elöljáróságra, akkor bizony még sötéttel kellelt elindulni, hogy éjfélre hazaérjen. Mennyi elveszett munkaidő, fáradtság, időpocséUolás. Közlekedési eszköz sem volt, ha igen, akitor is csak nagy kerülővel lehetett megtenni az útat. Azzal az erővel akár Pestre is felutazhattak. 1930-tól volt ott affajta közigazgatási ki- rendeltség, de mit segített az a szétszórt településnek? Semmit. Csak nyűgnek jött. pénztszívó, pa­rasztot nyáző, soványító koloinc­Tiak. A tanácselnök. Nyúl. János jól emlékszik még erre az időre. — Amíg a kuuszentmiklósi já­ráshoz tartoztunk, negyvenegy kilométert kellett megtennünk oda ös Ugyanannyit Vissza. Sokszor bizony egy nap sem adta ki az át idejét, amikor a járásnál volt az embernek Cgy kis dolga. A régi közigazgatásról hallik azután a szó. A tanácselnök elmondja, hogy a felszabadulás előtt nincstelen parasztember volt. Olyan nap számból éjt, hogy abból bizony kenyérre is alig tellett. Sok gye­reke volt, így hát a felszabadu­lás után tizenöt hold földet ka pott a népi demokráciától. Az elsők között volt, aki belépett a Petöfi-termelöszövetkczeti cso­Levél a csátaljai állami gazdaság téli elméleti-szakmai oktatásáról Boldog örömmel veszek részt a csátaljai állami gazdaság téli oktatásában, bogy elméletileg és szakmailag iovábbképezbes­sern mai.-aj. Boldog vagyok, hogy engem is az a kitüntetés ért, hogy hallgatója lehetek az előadásoknak. Örömöm üzért ■nagy, ment eddigi tudásom to­vábbfejlesztésével szolgál hatonn majd dolgozó népünk felemel­kedését. Nemcsak a mi egyéni saját érdekünk az, hogy tanul­junk. A béke frontján éppen úgy, mint a termelés vonatán, csak úgy tudjuk becsülettel megállni helyünket, csak úgy tudunk teljes és egész munkát végezni a termelésben, ha fel­készülünk úgy elméletileg, mint szakmailag. Künn a munkán, egymás kö­zött beszélgetve azt tapasztal­tam, hogy minden dolgozó tár­sam boldogan vemmé, ha téli oktetás'bam maga is részt ve­hetne. Tudjuk mi már vaUa- mannyion, hogy a tudás, az elméleti felkészültség jelentő:, fegyver a kezünkben a hábo­rúra izgató imperialisták, ez itt, a közeli határszélen ránk törni akaró Tilo-banda gyük- vész hada ellen. Ha dolgozó társaim valamennyien így fog­ják fel a téli oktatás nagyhord­erejű kérdését, mint mi itt, az áttenni gazdaság báni, akkor erő­sítjük csak igaziám bevehetetlen i bástyává a békefrontot, akkor ; visszük csak igazán teljes si­kerre 5 éves tervünket, szocia- Jizmust építő munkáinkat. Mi már munka köziben mos! is készülünk, tanulunk, tamil­juk egymást, hogy felkészült­ségűink miiind teljesebb legyem és a téli oktatás sikeres elvég­zése után az eddiginél még erő­teljesebben, még sikeresebbem szolgálhassuk dolgozó népünk termelő munkáját. BLINSZKl IMIIÉ a csátaljai állami gazdaság dolgozója. „A Párt megtisztelt azzal, hogy tanulhatok" íz eddigi és homlokegyenest az 0 ellenkezője annak, ami a múltban e coli. Az ellenség kiebrudalódott a1 s tüzségek ügyeinek intézéséből és j 1’ :iem is olyan se hideg, se meleg é ügyintézésről van itt azó, hanem! e olyanról, melynek minden cszkö- í j, zél. maga a nép vette a kezébejy ss adta olyanoknak az intézkedési J; jogot, akik ezért ^ felelősséggel tartoznak, a annak akiktől a megbízatást kap- í tűk. L Felelőst választanak maguk! közül. Varra elvtárs feladata, j 1 hogy az alaprendeletet minden t egyes tae/gal külön cWtanulmá- v nVozsa, megbeszélje. í Az őszi mélyszántásról az el- s nők számol bo. Szűkszavúan, de érthetően és határozottan. z —- Az előírásnak eddig hatvan |(( százalékát teljesítettük. Felaján- s loltuk, hogy november 25-re be j * fogjuk fejezni a munkánkat. Ezt j £ minden bizonnyal el fogjuk vé- 1 gezni. 1 A termésbegyüjtésről is szó esik. 95 százalékig jutottak el. * A fülöpházl tanácsülésnek van néhány tanulsága. A napirendek nem lettek kel­lően előkészítve és azok előkészí- j tésébe a végrehajtó bizottság, ( vagy a tanács tagjui nem lettek belevonva. Ez az oka annak, hogy az egész ülés meglehetősen szűk- - szavú volt és több volt a bóloga- 1 tűs benne, mint a hozzászólás. Pe. i dig éppen fordítva kellett volna i lenni. 11 A felvett-5! problémákat csak ;£ regisztrálták. Nem töröltetitek ar- j, rn, hogy helyes, az egész község ’ dolgozóit mozgósító határozatokat j hozzanak. Úgy az őszi mélyszán- j tás. mint a termény begyűjtés kér­désében nem határozták meg a £ további tennivalókat úgy, hogy az ' feltétlenül előrciendítője legyen 1 a további munkának. ' A végrehajtóbizottsági ülése- ' ken meg kell szüntetni azt, hogy 1 néhányon beszéljenek és sokan i hullassanak. Minden ügynek le- í gyen előadója, de minden kérdés- j nek legyen hozzászólója is, A ■ végrehajtó bizottság és a tanács tagjait be kelj vonni a közvetlen ; munkába, érdekeltté kelj tenni a ! tanács feladataiban és akkor egé­szen biztosan minden egyes fel­adat sokkal mélyebben értékelő­dik. gazdagabb lesz a vita ás ép­pen ezért élettel telibb az az in­tézkedés is, amelyet a határoza­tok során megjelölnek. £n ás részt fogok venni a téli oktatásban. Orommal vet­tem a hírt, hogy a Párt meg­tisztelt azzal, hogy tanulhatok. A imultbau egy ál talán nem volt módomban tanulni, mert a reakció, a (fasiszta gialiádság minden utat elzárt a tanulás lehetősége elől. Mennyivel más a helyzet ma, amikor Pártunk gondoskodása ez ilyen egy­szerű parasztember számlára is. mint amilyen én vagyok, le­hetőséget biztosít a tanulásra, e! m élet i s zínv ana I onn etn elésé­re, kiszélesítésére. Meg ismer­kedhetek Marx—Lenin— Sztálin elvtárs'dk tanításaival és közelebb kerülhetek Pártunk irányvoitalához. Pártunk pa­raszt politikájához. Meg is ígé­rem, hogy a téli oktatás sorén 'igyekezni fogok mindent elsa­játítani és szít a tudási, amivel gyarapodni fogok, tovább fo­gon) adni dolgozótársaira kö­rében, akik nem kbrüiiheilííelk abba a szerencsés helyzetbe, hogy az idei féli oktatás hall­gatói sarában Uehesseuek. De ígérem eat is. hogy Pártunk fcitünlető bizalmát azzal fo­gom meghálálni, hogy erőtel­jesebb ős keményebb harcot fogok folytatni az osztály ellen­ség, a ku Iá kokkal, a falu egyéb kizsákmányol óival szem­ben, hogy ezzel is biztosíthas­sam. ötéves tervünk idő előtti befejezésének sikerét és ! még lelkesebben szolgálhassam Pártunkat. Tudjuk mi valamennyien, hogy kinek köszönhetjük azt, hogy mia többi társaimmal együtt résztvehcitünk a téli oktatásban: a dicsőséges Vörös Hadseregnek és Sztálin elv- társnak. Hálánk és köszö- netünk ezért az lesz. hogy tanulni fogunk. Pcncz Mátyás. a csátaljai állami gazdaság dolgozója. Az angolok kedvence A íangyeS kormány hosszú éveik óta követeli a Nyugi).'-Xé- 'meitorszáiglbajn látó BeimefartH, volt iSS-táibonnof», a vársz ooi jav háborús (bűnös kiadatását. A volt SS-veaér jeleofeg Angliában tartózkodik. Az angtö hatóságok azonban megtagadták kiadatását. Kanya Miklós hazajött... A bajai Iparostauulö-otthou egyik szobájában megtépett ruhájú, fá­radt fiatal gyerek tétován hordja körül tekintetét. Hangja fásultan, erőtlenül cseng. — Ka.ny,a Miklós a nevem. Tizen­hét éves vagyok. Iskolai végzettségem hat elemi. Szüleim nem élnek, kétéves korom­ban jutottam teljes árvaságra- A pécsi lelencházban nevelkedtem. Tizenegy éves koromban tehén, és disznópásztor voltam, Somogy megye, Böhönye községben, Két évvel később szántottam, arattam Tolna megyében. Harc községben, míg meg nem szöktem... Itt kezdődik Kanya Miklós története. A tizenöt éves lelencgyorek, akit az elmúlt rendszer ,,szociális gondoskodása" mint pelyhet dobált ide-oda, megelégelte a cselédsorsot, az éhezést, az ütéseket. Meg- szökött és útja egyenesen a fővárosba ve. vetett. Vasesztergályos akart lenni. Terve sikerült. Meleg ruhát, élelmet kapott-, fekvőhely is jutott számára a Pataki- tano<nc°ttbonban és esztergályostanuló lett az egyik vasüzemben. De alighogy elkezdte a vágyva-vágyott életet, betegség döntötte le a lábáról. Elgyötört, rogszultáplált teste nem tu­dott megbirkózni, melihártyagyuUadással a Bajcsy-Zsilinszky-kórházba került. Gondos ápolás, Szeretet veszi körül. Az orvosok szerető és biztató szavát délutá­nonként azonban egy megtévesztő hang váltja fel- Fekete csuha lebben minden délután a kórterem ajtaján és suttogó, kenetteljeg szavak mérgezit r. Levegőt A kórház papja, Kálmán atya „vizitel' ilyenkor. Közelférkőzik az elhagyott gyer­mekhez, «ki hálás minden jó szóért, sze­rétéiért. Először csak körülfonja, miut pók az áldozatát, azután egy csöndes délutánon megejti a tapasztalatlan gye- rcklelket. A körterem csöndjében suttogó hangon beszél a lázasszemü fiúhoz. — Alit akarsz te ebben az országban, ahol nincs jövő?! Eredj Olaszországba, vagy bár­hova, csak el innen. Oda, ahol az ameri­kaiak vannak, öröm ott az élet. Jó so­rod lesz, vagyont szerezhetsz. Ott a föl­dön hever a dollár, az arány, csak fel kell szedni. Egy hétig tartanak a „lelkigyakorla­tok1^ Majd könyvekkel látja el Kálmán atya a fiút. Megismerteti az amerikai irodalom „felsőbbrendűségével", a cow boy-regényekkel, a gangszter-esodákkal, A1 Capone hőstetteivel. Majd amikor lát­ja, hogy az áldozat körül van fonva, ki­szökteti a kórházból, ö maga is,vele tart. Útjuk egyenesen a határra vezet, mind­ketten átszöknek. Az első község, ahová eljutnak, a jugoszláviai Kéreg, Itt Kanya Miklós^ elfogják, megvasalva viszik Sza­badkára, Kálmán, atya ruganyozott hintó- ján robog tovább, aranygyűrűkkel rakott keze áldást int a gyerek után. majd ko­csijával együtt elnyeli a porfelleg. Kanya Miklós csak néz utána... Szabadkán jegyzőkönyv készül, ütlegeléssel, drótostorral. köröm alá ven szegekkel. Innen viszik tovább Zrenyánin- ba. Itt villanyárammal telített drótsövé­nyek mögé kerül. Napi tápláléka 1 deci lúg lőre "és 5 dkg kenyér. Egyhónapi kegyetlen, embertelen kín- ■yá.s után szénbányába kerül KoszovSzka­Mitrovicára. Hulla és cipő nélkül, naponta <gy csajka krumplileresen három hónapig fejti a szenet. 16 éves sincs még, de már a saját keservén, a hátán csattogó, vér- Csíkokat hasító szíjostoron keresztül is­meri meg Titóék szabadságát. A saját . szemévej győződik meg a jugoszláv haza­fiak embertelen elnyomásáról, az UDB vérengző janicsárjainak kegyetlenkedései­ről. Egy napon idegenek jelennek meg a bá­nyatelepen. — Ki jelentkezik önként Olaszországba, múltára. — Kanja Miklós elsőnek lép ki a sorból. — El innen, csak minél messzebbre ebből az országból. Amott hátha jobb lesz!... Bekerül egy transzportba, amely Triesztbe v!szi Tito eladott rabszolgáit. A jugoszláv határom, mielőtt olasz terü­letre érnének, megáll a, vonat. Az UDB- tisztek mindenkit lezavaroak a vagonok­ból. A lerongyolt, agyonsamyargatott em. • bereket kirabolják. Utolsó rongydarabjai­kat is elveszik. Azután mehet a vonat... Kanja Miklós és társai olasz földre lépnek, megérkeznek Triesztbe. Kálmán atya ,, földi paradicsomát)*". Kanya Miklós körülnéz. Hol vannák az amerikaiak, akikről Kálmán atya beszélt, akik munkával látják el a dolgozókat, és akiknél vagyont lehet szerezni? Rövidesen megismeri őket. Luxusautókon szágulda­nak, szivaroznak, és kezük egy intésére száz és ezer olasz gyárimunkás kerül az utcára. Az olasz dolgozókon rongyfoszlá- nyok, éhség, nyomor, munkanélküliség, elégedetlenség mindenütt. Kanya Miklós Monfalconéba kerül, majd Frascete-be, az ottani kőbányákba. Scelba csendőrpribékjei élesre töltött fegyverek­kel hajszolják a munkát. Elfásul, meg­rokkan testben, lélekben. Néha vissza- csengenek fülébe Kálmán atya Csábító szavai. Hol lehet már Kálmán atya? Bi­zonyosan Kómában — gondolja. — Jól fűtött szobában, fotelben nyújtózkodik. Engem erre a pokolra szánt. Haza, haza­menni innen! — sír fel benne a mérhe­tetlen keserűség. De nincs Kivezető út. Amikor a kőbányából a tüdőre lerakódott mészpur- tól fuldokolva hazafelé tart, Scelba pribékjeinek fegyveres őrsége kíséri tár saival. Az „otthon“ méteres drótkerítés övezte barak. Itt csak elpusztulni le­llet, Siratja 17 éves fiatalságát, gyűlöli azt a percet, amikor betegágya mellett először engedte a füléhez Kálmán atya szavait. Erőtlen keze az álmatlan éjsza­kában ökölbe szorul. Csak lesújthatna azokra a gazokra, akik fiatal életének megrontói lettek! Kilátástalan minden. S egy nap lopv , beszökik a hír a táborba: a Magyar Népköztársaság kormánya amnesztiát biztosít minden hazatérő számára. Csempészett úton kerül ki a levél a táborból. Útja a maSjar követségre ve­zet és rövidesen egy keménykötésű köny­vecske, az útlevél hozza meg Kanya Miklósnak a szabadulást. Most itthon vau újra és már mo­solyogni U tud. Látja az ifjúság éleiét, — Én is soraikba állok, én is dolgozni, épitení akarok. Munkámmal meghálálni a szabadulásomat és fegyvert kovácsolni azok ellem akik fiatal éveim elrablói voltak! portba. A szavak hangsúlyából j c érezhető, hogy egész életében ar- j < rai a legbüszkébb, hogy termelő• i szövetkezeti paraszt. i — Ma már önálló termelőszö- i vetkezetté alakult át. Megerősö- i dött. megizmosodott. Negyvenegy ( család 550 holdon gazdálkodik 2 mintegy 90 taggal. A Szabadság- ( termelőszövetkezeti csoporttal j együtt a község földterületének már több mint tizenhárom száza- lékán íársasgazdálkodús folyik. A beszélgetésbe belevegyül j Barra István, -a, takács titkára is. — 1945 óta dolgozom itt 1 i Előbb, mint segédjegyző, majd az ( önállóság után, mint vezető jegyző. ( Kok minden épült ezalatt az idő alatt. Mindazt ami eredmény: , réztábla örökíti meg a tanácsház ( falá.n. Több mint egymillió fo­rintot kapott a községünk, java- , részt utak építésére. Az utak fe- j lénk mindennél rosszabbak vol• < tgk. Ez az egymillió forint azon- , ban még néni váltotta meg köz- , ségünk fejlődését, épülését. Ka- ’ punk mi még az ötéve« terv ke- relében kultúrházat, jó ívóvizü kutat, Iskolabővítést és még sok más egyéb fontos Szükségletet. Rövidesen a házhely kérdés meg. oldására Is pontot teszünk. Az idő közben úgy elrohant, ’; mint a felhő, melyet a gyors szél kapott a hátára, kiár öt óra felé közeledünk. Végrehajtóbizottsági illése lesz a tanácsnak. Eagsan gyűlnek a tanácstagok, de mire az óra ötöt kalimpált, egy sem ' hiányzik közülük. A titkár kivételével még nem nagyon jártasak közigazgatási kérdésekbe, de majd beletanul­nak s most, hogy ők maguk ültek , a kormányrúd mellé, tudják, ho- , gyen kell tenni a nép érdekében. A szorgalmas munka pedig vala- ( mennyinket jártas szakemberré teszi az államhatalom gyakorlá­sának területén. A munkához még sok segítség­re van. szükségük. Ezt meg is' kapják. Vékony elvtárs, a járási tanács kiküldötte ezért jött. Azzal kezdődik az iiiés, hogy’ Vékony elvtárs ismerteti a községi tanácsokról szóló rendeletet. Figyelmesen hallgatják jogaikat, kötelességeiket. Érzik, hogy igán komoly az a megbíza­tás, amit kaptak a dolgozó nép­től. Jó munkával kell nap mint nap kiérdemelni ezt a bizalmat. Meg kell rautatniok, bogy a taná­csok munkája egészen,más, mint

Next

/
Thumbnails
Contents