Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-09 / 179. szám

0 NEMET VASUTASOK KELETEN, NEMET VASUTASOK NYUGATON A IVnwűikti'ailiiH: U's Níipielwinsaég fcomiikt'j« 4 ^öz^npiuillátoiQ, több i‘&m<M«te't ibacs;Ai!ai't ti. Ezdkincik «I?. ivqT.lt e oeAja, bogy a vaisuilaisolk cv. iliszinvo/nailét «mtüjdk, löikélote. *iriséO[ « TOSiitj liálórailiste, a moz- d'OiniypsirtaT, a bizlonsági baren- dírz'ésetket és ataMtott a vasút va- H'annc.wm'ii áigaiziaitáit. A Némot Bamoikirartl u,s Köz- Mkiáa'táig su.saitais.ail rá és szolgái­nak anno a ibizaloowa, taiisreiji unir odidiiig is be<bi*qnyíl'w!itálk, bogy Mspfitik a kormány intézke- diáíftit és fmtoartt erővel dolgoz n*k »z ország építősén. Az olő- W árny ralit terveik tú.t!«llijfisiiil'ésiév.eil egy és fél év oftaitt valósií'oMáik nueig a vasút tié'.évies /tervét és a ki fejlődőit aaaanik,av.ers.eininy»l, a •bri.eá<J!o& iseigitségiévtá olyan ádta- pot'ha. helyezitók a Német Demo- ijenailiilkus Kozit'á’rs.asiá.g’ vasútja«!, bogy aaob Nyngal-.Néraetország va.'Tkjaival «ysszabasonlitTa, in isi­den dicséretet megérdmiclock. Űrről beaxtil Lángon vasúilti felftgyettő, akii inemrágtom óttk/eiZiesH a Néniéi De. makina/tiükm Közitiá*sia.sá.g fariitelii- re csatád.jávwt e^yiiW, bogy , ifit ikérésisa bohlaguliiá'sáit, itt dolgoz - zab. és megszabad üljön a nyugal- tómelországi elnyomástól, mun- áanétliiilteégtől. Friedrich Lan­gen eddig a wes'tfaHa.i Ahlen vá- •rWkálban iiaíkoté és így imomdja eil a nyug®!m'ámét vasútásftáig helyzetéit: — Már HMO-bea aaou 50 ezer elbocsátott vasutas közé tartoz­tam), akiket „racionalizálás" cí­mén doblak ki az utcára. Mnn­banélk'üiiisogéljit persze mem ka.ptunk és nan íiahetMeun más'!, jniniöhogy jeueaullkezilem az angol os apait- és lősrertsEálliitó szolga - láváiba. Hamuiban /teii'jesíteffi/eim szolgáí/atöt és anegdöbbeiniéssel lá-ifaan, bogy a vasutasokat kato­nai a lakú tatokként kezelik és ka­szárnyákban laknak. .Am.%oc mio- goim'ésllioiBágáím sráupjSira rendes búnésmódiuit és efüfetyst köv/etiel- iem, „betegség“ címei) elbocsátot­tak a saolgátatból. Báirbogy pró- liái’JkiqzláHa is tósfthb dJbaXez- Spadinii a va/súitniiiíl, — ník'áír félke- zrjjkléiiilt és, *-rime® leh/e talii. Később tiüliailáu-ozilann, hogy megszökiini. Néhány héttel eize&Sl/t elbújtam) egy zónalközi fieheirmomiaft Ikacsi- j ájban esaládominna! egy úti és áit- szöilítüintk ide, a Német Dem okra* tilk us Köztársaságiba, Azóta Langen már Wciawasacr álíamásáu dol- íjoziik. Amikor kiarláirsan arról ér­detkíiődtek, hogy miiért mw® Stépr ink szl'.rájitba. az embpriWlietnéilhá- oAs jpigilit, Daiagen smle. moso­lyogva feléibe: — Sztrájkba lépni? Hogyan? Az angolok .sztrájkkiiíonílnjényei csak erre vártak volua. A helyzet ugyanis »z, hogy • »lyugal-ménicl vasútvonalak jórészét az angol katonaság szállta meg. Dk tartják kezükben az összes fontosabb pn/Jviókal, A be.sziéíiger.iés btáejiezésiéiil bain- gien elmondja, bogy odaát 28» márka volt a fiter lése. most pedig itgywuolyoin szolgálati beosztás- Ivan 380 márkáit és »0 márka rendmet/M műk üdéé pótlékot kap. . —■ Feleségem a oapoklven 4 márkáért jókora «dag húst ho­zott tea*», — auoinid.ra —• ezért ax öaszegiéint odtaáit fegifieljeibib csak dnkáikaí (kapott/ volna. Igaz, hogy Lamgen myugaSma és tózakodó maigai'.a.n'.disa tna sincs .üröm miélkliil. Ivgy nyTHgat­némrt kémAzervczittól ugyanis fKUiycgctöliaoigij levelet kapott, iM'cgifeinyegeMiéík, iniemt etaantánüdlt a <m rnnka aótt iiliisóg, ez eloyomóis dől, hogy srahad onszágiban sza­badom Äb«i»en.. De Friedrich Langen t nem lehet eltántorítani I Ürömmel fc'a.posioftóáo'* be a ü«- imcfcai.iilkU'S iNómeitoirszág vaisuta- s'a.inak mu'nkia'veireeinyiétoei arcáról sugárzott a Mkosediés. ainjiikor Paul Heine .mozdoiavvezcid elh.a- IdT'özi'jai, hogy imiogvoidliiíi> az „600 k':0o<mbleres‘'-niO7g.3Ílimai!, kiiiö n örönjat éirre'.'t, amikor e mjoz- doniyivezetftk és fiitófk sorra csat- liiskoz't.aik » im.oz.gaíomlio.z. Fried- trieb Langen a saját imiaga, tfetén ik'eresz't'ül ülá'lte'.i'.ia, 'hogy milyen) ikiiiilönbség ra«» az «impetfiji»3lisi!ft elnyomá*s a'.aitt lévő Nyugait-Né- npptonszág ós a szabad Niénjót Deim'Oikira'liilfcus KöSléasgfiáig dt>l- gozóiilialk, éld!« tközött. Kulákok * a lajosmizsei tanya>Uágbau Kedves Elvtársik! A lajosinizsei tanyavilágban a kulákok még mindig azt hiszik, hogy ők az uruk. Még ma is akad egy-két basaparaszt, aki azt g°n- clolja, fittyet hányhat a népi demokrácia rendelkezéseinek. Mi- xsei András kulák is meg­kerülte a DÉFOSzt, amikor le- szerződtetite Krausclier Györgyöt. A ..cselédnek1* azonban nemcsak ©apaság» szerződése nincs, a ku. Iák még azt is elmulasztotta, hogy bejelentse az OTI-ba. Sápi Péter kulák pásztorgyero- ket tart a PÉFOSz tudta és köz­vetítése nélkül. 4 kis Fekete 1st ván ahs Ví éves. 4 kulák a gye- reket szintén nem jelentette be az OTI-ba. Sápi An.tail (neje Drbant), Al- sóbane CT7. sz. alatt jakó ku’ák. egész éven át dolgoztatta 'i'alcá Lajost, azonban mindössze 9 da­rab bélyeg ásít könyvecskéjében. A kulák annyira megfélemlítette Takó Lajost, hogy a hivatalos kö­zegek előtt félelmében azt han­goztatta. hogy Csak „néha-néha*' dolgozott a kuláknál. Amikor a dolgozók, akik látták lakót a ku. Iák földjén verejtékezni, azt ál­lították, hogy ez nem felel meg 4 valóságnak, csak akkor merte bevallani, hogy bizony egész éven át a kulák földjét túrta. | Lajosmizsén így próbálkoznak a kulákok, hogy továbbra is szipo­ly ózzák a dolgozó nép vérét. Ait akarják, hogy a dolgozó továbbra is abban az állati sorsban tengőd­je életét, m>nt amilyen sorsa a fehzabnduiás előtt volt. Ttntkó Imre, Lajosmisse \euyyeuuzt*r ifjú isliolája Csehszlovákia lifj'úíágia jelem'.ő- sen ikú'V'eiszil részét ez oinszág épi- .tóiié'böt. Idij'D 40 ereir iifjiu és íámy járnia bi ez épélfcaziéiselk liislk'oíá.- jé!. Mu'n&á.jutk •émtiélkie .meghaliad- ja a 19 millió Ikoiro/nái!. Különb seg ér lé-kés eredményeket érlek «I a fiatalok Jihlava vidékén. Eaidk.uél aiz épíIkezések'niál az if- pisáig nemoscik dolgozni támulj meg, 'hanem úgy lé'l'nii ás, hogy, imuiakájával megigyor.sí'.isia a szó-, ciiaffilisita. CsehszlO'Válkiia f-ejliépíiiésé*.' SZOV3ET EMBEREK AZ ÖTÉVES TERVÉRT A Munkaerötartalékok Miniszlériuma leningrádi 39. számú szak­iskolájából 'számos sztahanovista került már ki. Képünkön az iskola két jeles tanulója, V. Misakov (balról) és A. Fomin, szerszámgépek szerelése közben. A fizikai és műszaki dolgozók közös munkával harcolnak oz öléves terv haláridOclőíli teljesítéséért. A uragnilogorszki koihú- művekben Niikoiáj Szclivanov muukásujitö renidszercseu meg­beszéli problémáit B. Vahlyinov koiiómcruökkcl. Orbán Ver* most less 16 éves. Tanító­nőnek készül. A II. B)-ben ő a legjobb tanuló. Fiatal kora ellenére tudja már, mit jelent ez a szó: „múlt“. Mikor er­ről beszél, nevető kát szeme ködfátyolba borul. Mikor azt mondja: — Csak most érezhetjük igazán, mit tett értünk a Szovjetunió felszabadító harca, a Fárt ,— felveti szőke fejét és tekintetéből az öröm és boldogság fénye árad. Az apja gépész a deesi szivattyú- telepen. Az anyja varrónő. Ketten van­nak testvérek. A szivattyútelep távol van a községtől. Jó négy kilométer a járás oda és ugyanannyi vissza. Ezt az útat járta nap-nap mellett a hatéves kis Vera, bogy eljusson az iskolába. Nem mulasz­tott egy napot sem, esőben-viharban, hó­fúvásban boldog örömmel igyekezett kis lábaival szelve a nagy útat, hogy tanul- bassop. Mikor az első elemit elvégezte, szülei kétségbeesve látták, mint halvá­nyodik rózsás kis arca, mipt emészti gyenge kis lábait, mint erőtlenül fejlődő kis testét a naponta megtett nyolc kilo. méter. MepjesiitiTc a munkát. Éji-napot eoi/üvé tesznek, hogy a Ipis Verát Szek- ssárdon taníttathassák. Ez sok pénzbe kerül. Nagyok a2 áldozatok., de meghoz­ták, hogy a kis Vera tanulhasson. Mit lörődqtt a Hmult‘< azzal, hogy a dolgozó nép gyermekei taíiulbatnak-e. Számukra sgy volt a fontos, a tanulás lehetőségei elé korlátokat emelni, bogy aljas k'zsák- uiányolásuknak minél több robotosa le­gyen. S/ölei kid bírják az áldozatot- üjr* hazakerül. Tovább járja a uapi nyolc kilométert, „Tanulni akarok“ mondja naponta százszor is, fülkor rójja * qárteugert és arrq gondol, hogy társai, sa úri*' osztály gyermekei már régen fűtött szobában Játszana^, gondtalan vi- láiusKlggah A negyedik osztály, mikor A tizenhatéves Orbán Vera harcol a békéért elvégzi, maga a tanítónő ajánlja fel, in­kább ő jár-kí a távoli szivattyútelepre ta. nitani a kis Verát, mert már ő sem tudja tovább nézni a gyermek sorvadását, szen­vedését, melyet a téli zimankós idő fest vörösre arcán és kezein. így végzi el az ötödik osztályt magánúton. Messze távolról jött idegen katonák hősi harcai egy új világ boldog életét hozzák. Tizenegyéves még Orbán Vera, de már érzi, hogy az új világ nemcsak szülei sorsát fordítja jobbra, de az övét is. Kitárulnak a város kapui. Boldog örömmel fogadják a kis Orbán Verái, hogy tanulhasson. Egy ház elé ér, mely­nek homlokzatáról messze tűnik a fel­írás : „Kollégium.“ Már nem kell többet kilométereket járnia, már nem keU töb­bet szenvednie a végtelen országút min­den viharától. Arcára visszaül az ellopott boldogság. Esténként, mikor lehajtja fe­jét párnáira, könnyekkel Szemében sut­togja: — Köszönöm nektek, bős kato­nák, akik életetek áldozásával hoztátok meg nekem is, hogy gondtalanul tanul­hassak­Orbán Vera ma a Diákszövetség vároá szervezetének egyik legfáradhatat- lamabb aktívája. — Ezért a szabadsá­gért nemcsak a felnőtteknek, de .nekünk az iskola padjaiban is harcolnunk kell — mondja. —- Tudjuk mi nagyon jól, hogy jobb tanulmányi eredményeinkből egy- egv bástya épül a háborúra uszító impe­rialisták ellen. Itt bent is vannak még ellenségeink, élnek tuég, de vereség-ve­reségre érte őket. És minden eredmény, malyct ■tanulásunkkal harcolunk lel, felé- iük is újabb csapás. Boldogan mondja, hogy ma már szüleinek sem kel) az éj­szakát nappallá váltania, hogy tanulmá­nyait folytathassa. Ingyenes a beJy szá­mára a kollégiumban. Jó tanulásával tel­jes tandíjmentességet ért el. A tankönyv, gondok is eltűntek. Ingyen jut a tatn- könyvekliez, melyből a tudást merítheti. Itoldog és elégedett nevetése a megelégedettség napsugarát árasztja. Megfogadta, hogy még többet fog dolgoz, ni. a tanulmányi eredményekben lemara- dottakat fogja segíteni, azért, hogy védje, erősítse, amit egy szóban fgjez ki: — Béke! Sokat olvas. így is-kepezi ma­gát. Azt mondja például: — valahol azt olvastam, hogy a Szovjetunió gyermekei­nek érzelmi és szellemi nevelését úgy kell megszervezni' hogy a gyermekek felfogó­képessége lehetőleg kis megerőltetéssel minél több ismeretet fogadligsson ma­gába a világ és hazája életéről. — Na, én erre készülök. Ilyen tanítója akarok lenni a szocializmusnak. Ezért harcolok munkámban boldogabb jövőnkért, melyet a háborús gyujtogatók azért szeretnének elrabolni tőlünk, bogy a dolgozó nép sza­badságát eltiporva, bennünket újból nz országutakra zavarjanak. Mi, munkás- és parasztszülők gyermekei büszkén és bol­dogan követjük Tártunkat, amelyik olyan, nagy feladatra hív bennünket, mint s dumapentelei Dunai Vasmű megépítésére. Orbán Vera ,a II. B)-ből elszántan bar. col a béke megvédéséért. Agitál, szervez, tanít. Nemcsak a kollégiumban, hanem künn a bajai házak lakásaiban, hogy Sziklaszilárd várát építse a békefrontnak. — Harcoljatok a ti és gyermekeitek jö­vőjéért szenvedélyesen —* mondja o kis szobák mélyén, a duruzsoló kályhák mel­lett. Miközben új, nagy és hatalmas fel­adataitok megalkotásán dolgoztok, ismer, jétek fel hibáitokat is. Ne legyetek kis- hitüek, hiszen a boldogság, az örömteli élet útján jártok. így agitál Orbán Vera és erre a harcra szervezi társait, hogy ne csak pionírjai, de harcos katonái legyenek a jövő építé­sének. Orvosnő akart lenni, gyógyítani a betegeket, visszaadni életerejüket a te­remtő, alkotó munkának. De most tanító­nő lesz. A fiatalságot fogja nevelni, hogy elszánt harcosai legyenek a szocializmus építésének. A lenini Itomszomol követői Or­bán Vera és társai. Tartaléksereg« a dol­gozó milliók tömegének, hogy egykor ma- guk is aitnak a világnak legyenek mun­kás építői, amelyről egyszer álmodoztak és ami most’ valósággá vált. — Azelőtt — mondja — nagyon sok tehetséges mun­kás- és parasztifjú nem bírta ki ezt ...z életet, menekült előle. Nem volt semmi­féle út, sem irodalom, moly segített vo!na rajtuk. Most feltárultak a kapuk és mi ott haladunk elszánt akarattal követve a Pártot, Kákosi elvtársat, hogy legyőzve az ellenséget, szilárd hiltel meneteljünk végső győzelmünk útján. A régi világ összeomlott és most a békéért folyó harc világraszóló nagy győzelméért küzdünk. Miudon erőnket meg kell feszíteni, nem szabad elcsüggednünk, hiszen mindig a jő, a nemes, az igaz ügy győzedelmes­kedik. A mi ügyünk igaz. Bízzunk ma­gunkba,n és bízzunk abban a csilliigli.ji), melyet a hatalmas Szovjetunió mutál a dolgozó milliók felszabadulására. Orbán Vera a II. B)-bő[ lijjtrasimítja fürtjeit homlokáról, Már tudja, mi a jövő már tudja, mi az élet, és a ,.uralt“ min­den gazsága, elvetemültsége. A multit kitörölni emlőkéből, jövőjéért hurcolni indul újabb útjára.» 4 %

Next

/
Thumbnails
Contents