Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. november (5. évfolyam, 174-197. szám)

1950-11-29 / 196. szám

re adtak, vagy bevonultatták.

Szóval még kell érteni, ha a bányászok egy részében a műszakiakkal szemben mélyen él a biz jntlanság.

Finnek a bizalmatlanságnak az eloszlatásához többek között. Idő — és a műszakiak jó teljesítménye kell. Ugyanakkor azonban mindannyian megáll;» pithatjuk — és ezt a megállapítást alátámasztja non i értekezletünk is, — hogy a bányászatban I» a műszaki értelmiség zöme egészségesen és becsületesen a népi demokrácia felé fordult,

mint ahogy az értelmiség többsége ezt a termelés egész frontján is megtette. Itt kölcsönös türelemre, megértésre, de éberségre is van szükség.

Szocialista bányászatot hozunk létre

A nemzetközi helyzet, amiét Zsofinyecz elvtárs azt megmutatta, éles. Természetes, hogy ilyen éles levegőben az ellenség is mozgósít, igyekszik nehézségeket okozni és ezek a nehézségek nem egy téren tapasztalhatók is. A bányászok közellátását például meg kell javítani, de ugyanakkor türelemre is kell őket inteni, A bányászoknak is meg kell érteniük, hogy a harc, amely a béke hívei, a szocializmus hívei és az imperialisták között világszerte tombol, az nemcsak Koreában, fegyveres formában folyik, de nálunk is minden fronton, többek közölt a közellátás frontján. Az ellenség hol a cukorra, hol másra támad és igyekszik a közellátási rendünket megzavarni- De támad természetesen minden vonalon, ahol nem vagyunk eléggé éberek.

A Pártunk és a kormány közös határozatában megállapított rendszabályok és azok a tennivalók, amelyeket üt felsoroltunk, külön-külön nem döntőek. De a maguk összeségében azon az alapon, hogy sok kicsi sokra megy, kétségkívül komoly változást idézhetek elő, különösen, •ha nem engedjük, hogy az a len- fliilnf lelkesedés, ami most a

bányászokat hevíti, szslmaláug legyen.

Ezeknek az intézkedéseknek

végrehajtása kétségkívül komoly lökÄf, f°S adni a magyar szén- t'nyászat ügyének. D© az ok, amely Pártunkat arra vezette,

hogy a kormánnyal közösen lépjen fel a bányászok és a szénbányászat ügyében, sokkal mélyebb. Ezzel is alá akarjuk húzni, bogy a bányászatinak is döntő fordulatot kell vennie a szocializmus felé. Ez hasonlő ahhoz, ahogyan tavaly fölvéteti iik. hogy az építőiparnak, 'amely 50 vagy 100 év óta alig változtatott a módszerein, most már szocialista építőiparrá kell változnia.

Az egyik elvtárs azt mondotta itt, hogy nem elég nekünk a bányász, nekünk szocialista bányász kell. Én tovább megyek. Azt mondom,

nem elég a bányászatot emelni, nekünk szocialista bányászatot kell létrehoznunk. Es meg kell értenie mindenkinek, hogy amint a szocialista bányász már egészen más, mint a régi vágású bányász, úgy a szocialista bányászat is más, nem egyszerű folytatása a régi tőkés bányászatnak.

A fold ejrykop mentőöv volt — ma malomkő a bányászok nyakán

Egy példán meg fogom monda,oi, hogy mire gondolok- Sokat beszélünk ilt a kétlaki munká sokról. Mi már elmondottuk, hogy miért vagyunk ellene annak, hogy az ipari munkás egyben földműves is legyen. Az a körülmény, hogy földje va,n és otthon is dolgozik, utána agyárban vagy a bányában Is dolgozik, zavarja őt a bányában, zavarja őt a földművelésben is. És a zavarás nem egyszer demoralizálja. Például az álbetegek zöme az ilyen kétlaki munkásból kerül ki, aki mondjuk aratás idején, vagy gzüret idején ..megbetegszik“ és amellett, hogy a krumpliját felszedi, vagy leszü- retel, még az államtól jogtalan táppénzt is húz érte. De nem is es a legnagyobb baj. Súlyosabb hiba, az, hogy akkor is,

amikor dolgozik, szakadatlan rohanás az élete. Alig

tette le a csákányt, máris

rohan, mert otthon várja a föld,

Xem tudja kipihenni magát, szakadatlanul fáradt, nem tud Családjával rendesen foglalkozni, fáradt a munkán s a legtöbb baleset vele történik, Haso-nió a helyzet a vasutasoknál: ott is azzal van a legtöbb baleset, akinek földje vnn, aki kifárad a kettős munkától, emiatt elalszik, vagy annyira kimerült, hogy nem tudja a figyelmét a fontos munkára megfelelően Összpontosítani.

A mi kifogásunk ezen túlmenöleg leg azonban az, hogy az ilyen munkás elmarad a proletáriátus általános fejlődésétől. Nem jár iskolába, nem hallgatja meg a gyűléseket, nem megy a szemináriumra- Csak arra gondol, hogy minél hamarabb hazaérjen és túrhassa a földjét. Természetesen így maga sem fejlődik és visszahúzza az egész munkásosztály fejlődését.

Mi megértjük ezeket a munkásokat. Csak vissza kell emlékezni a régi időkre és azonnal világos, hogy miért ragaszkodnak ezek a dolgozók ilyen görcsösen a földjükhöz. A régi időben, a felszabadulás előtt 3 bányászat elég bizonytalan foglalkozás volt. Nagyon gyakran voltak munka nélkül. A munkanélküliség nemcsak azt Jelentette, hogy hónapokig voltak munka nélkül. De azt jelentette, hogy egy hónapban nyolc, vagy tíz műszakot dolgoztak csak. Perecesen. amikor erről beszéltünk, rögtön jeleulkezelt egy elvtárs és elmondotta, hogy 3930-tól 1936-ig boldog volt, ha 30 műszakot tudott havonta teljesíteni. Havrán elvtárs elküldött nekem egy sor bérlistát 3930-tól 3930-ig, kiírtam néhány tipikus bérelszámolást, mely mutatja, milyen volt akkor a bányász helyzete.

Itt van elöltem a perecest bányából Bonyik Pál vájár 1933 június havi bérelszámolása. Tizennégy műszakja volt. 6 pengő 30 fillérjével. Szóval: nagyon jó munkás lehetett, mert akkor 0 pengő 10 fillér a legmagasabb keresetnek számított. Kefesett az elszámolás szerint 85 pengő 51 fillért. A számlája így nézett ki: levonások, nyugbérjárulék, betegségi járulék, zenedíj, kereseti adő, rokkant adó. anyugmeg- térítés az üzem részére, fogyasztási szövetkezett üzletrészére, élelemre, mészárszékre, római katolikus egyházi adó, református egyházi adó. (Élénk dcriill- ség.) I)sszes levonások: 85 pengő 45 r;

kifizetett összeg 0 pengő' 6 fillér.

És elsőrangú vájárról van szó, aki 6 pengő 10 fillért kapott egy műszakra.

Vagy itt egy másik elszámolás: a Tatabányai MÁK Részvénytársaság, Dietrich József vájár 3931 április havi keresete. 17 műszakot dolgozott, egy műszakért 5 pengő 10 fillért kapott- Akkor 17 műszak egy hónapban nagyszerű munkalehetőséget jelentett. Az 5 pengő 10 fillér is nagyszerű keresetnek számított. Keresett tehát Dietrich 86 pengő 70 fillért- Családi pótléka 1 pengő 22 fillér volt. Utána néz lem: ez áz 1 pengő 22 fillér négy családtag pótléka volt, vagyis 30 fillért kapott havonta egy gyermek után. Az összes keresete S7 pengő 92 fillér volt- Mik a levonások? JSptegsegélyi jártiu-k, nyugbér. bírság, kártéi'ftés, világítás. kereseli é> rokkant adó, törlesztési előleg, előleg, szén. lakás, villanyvilágítás, anyag, é!e- lem, összes levonás 33 P 50 fillér. Maradt tartozása: 07 fii- lér. (Derültség.) Ezek a legjobb vájárok voltak. Ismétlem, nem 8 v»gy 10 műszakot, hanem 14, 17 műszakot tudtak teljesíteni, — és így éltek abban az időhen.

Érthető, hogy az a vájár, aki 10 meg 11 műszakot teljesített, aki tulajdonképpen metlékfoglal- kozásként volt vájár, mer: a hónap 30 napjából csak 8. 10, 13 napot dolgozott a bányában, boldog volt, ha egy hold íöl- decskével rendelkezett és foggal meg kö-öminel ragaszkodott hozzá, mert ha munka nélkül volt, mégis tudott magának egy kis krumplit, babot, miegymást termelni.

Ma már azonban egészen más

a helyzet. Nem szorul magyarázatra, bogy a legközelebbi 30 esztendőre a mi vájáraink el van.nak látva munkával. (Derültség.) És az a veszély, hogy 8 vagy 10 műszakot tudnak havonta csak teljesíteni, nein fenyegeti őkef. Ellenben

fenyegeti őket áz a veszély, hogy ha görcsösen ragaszkodnak a földecskéhez, akkor mint vájárok lemaradnak és — megmondom előre — lemaradnak, mint parasztok is.

(Derültség.) A szocializmus fejlődbe ezt a kérdést nemcsak a vájároknál, de a proletáriátuson belül is általában felvetette. Ebben az egy kérdésben, mintegy a cseppben a tenger, visszatükröződik az egész hatalmas változást Elvtársak, ezen keresztül mérhetik, hogy mekkorát változott a világ — többek között a vájárok és a bányászok világa isi

Most ez a föld, amely 15 vagy 20 évvel ezelőtt az a mentőöv vagy az a szalmaszál volt, amelybe a fuldokló kapaszkodott, malomkő kezd lenni a nyakán, mely húzza őt lefelé, csak ö ezt még nem veszi észre. De mi már észrevettük és ezért ma. gyarázzuk nekik, hogy: „kedves barátom, megváltozott a világ, most szocializmus van, s ami azelőtt jó volt számodra, az most rossz. Neked választanod kell, mert most már egyszerre kettő nem lehetsz, de nincs is rá szükséged! Sem az országnak nincs rá szüksége, sem ma. gadnak nincs rá szükséged!”

Meg vagyok arról győződve, hogy ha az ilyen kétlaki munkás számadást csinál, akkor ki fog derülni, hogy rosszabbul járt. Perecesen nekem az egyik elvtára elmondotta, hogy van, aki a régi szokás szerint disznót hizlal. De hogyan? Két forintot ad 1 liter kukoricáért. Az asztalon mindjárt kiszámítottuk, hogy egy kilő dlsznóhús élősúlyban 17 forintjába kerül neki, szóval annyiba, amennyiért a mészárszéktől 2 kiló marhahúst vagy másfél kilő disznóhúst kap. hatna. Keresete jórésze rámegy a disznóra. Emellett még restell! is magát, mert a kukoricát, árpát ügy szerzi, hogy éjszakánként megáll a háza előtt egy kulák kocsija és róla 50 kiló kukoricát suttyómba leraknak neki. Azért restelli a dolgot, mert öntudatos, rendes bányász létére a disznón keresztül kulák. spekulációba keveredik. A régi világ öt is húzza visszafelé.

Az elvtársak megértik, hogy sok minden, ami régente helyes volt, most fékez, kölönc, melytől igyekszünk őket megszabadítani. Annyival is inkább, mert a bányászok, a proletárok többségének beállítottsága megváltozott, nálunk a munka valóban dicsőség* és becsület dolga. De van olyan is, akit még húz visz- sz&felé a régi szokás, a kis föl- decske, meg a disznóól és nagyon akadályozza fejlődését. Ezért vetjük fel most mi ezt a kérdést.

A kommunista a termelésben is mulatja meg,

hogy népünk és Pártunk hű fia

Uj mértékkel kell méi-ui >;> ► - társaim: a bányászoknál is új mértékkel kell mérni! Be kell vallanunk, hogy kicsit későn léptünk a bányászok elé ezekkel a követelésekkel. Ahogyan már a Pártunk Központi Vezetősége előtt önkritikával elmondottam, annyira biztosak és nyugodtak voltunk bányászaink felöl, hogy egy kicsit elhanyagoltuk őket. Most rátérünk arra, hogy pótoljuk a mulasztást, annyival is in. Uább, mert a bányászoknál jelentkeznek új problémák.

Az egyik ilyen probléma: a nömunkás. Mindenki tudja, hogy a régi világban nőt nem engedtek a bányába. A tőkésnek erre nem volt szüksége, elég férfi állt rendelkezésére, akit' ki tudott zsákmányolni. Most

a nők jelentkeznek és mi örömmel fogadjuk őket. Viszont az elvtársnők elpanaszolják, hogy kezdetben azzal fogadták őket: mit keresnek ezek a bányában, menjenek visz- sza a fözökanál mellé. Időbe tel. lett, amíg a nők kiharcolták maguknak a megfelelő helyet.

Természetesen mi magunk is hibákat csináltunk. Az elvtársak hallották, hogy néhol elsősorban vájáriskolába küldték a nő. két, holott a vájármunka nehéz. Nekem már férfivájárok is panaszkodtak, hogy amikor 6—S órán keresztül a 10—12 kilós lég kalapáccsal felfelé fúrnak, este már alapos izomlázuk van. Természetes, hogy ez a munka a legtöbb nőnek nem való. De van a bánya mélyén elég egyéb tennivaló, motorkezelés, stb., amit a mi elvtársnöink nagyszerűen el tudnak végezni. Az itt felszólalt, vagy jelenlévő elvtárs. nök mutatják, hogy nagyon helyes őket ebbe a munkába bevezetni .Ugyanez vonatkozik az Újainkra is.

Itt szó volt arról, hogy nem egy helyen az ifjakat el akarják ijesztem a bányamunkától, vagy a tanulásié:. Részben azt

mondják, hogy nehéz munka, részben pedig azt mondják, hogy

nem érdemes vájáriskolába járni. „Mi is vájárok lettünk minden iskola nélkül.” Mondanom sem kell, hogy ez az álláspont helytelen,

A népi demokráciában a tanulás jó: a vájárok iskolát végző gyermekeiből akarjuk a jövendő mérnököket és — megmondom, — a nehézipari államtitkárokat, sőt minisztereket is nevelni és ezért idejekorán taníttatni kell őket. A nők és az Ifjak megjelenése a bányákban is, rákényszerít bennünket arra, hogy új, szocialista módon nézzük ezt a kérdést.

Külön akarok pár szót mondani kommunista elvtársainkról és DISz-tagjainkról. Ismételten hallhattuk itt, hogy előfordul, hogy a kommunista párttag a bányában nem versenyez, sőt nem teljesíti a normát. Ez komoly hiba.

A kommunista azért kommunista, hogy a termelésben Is megmutassa, hogy népének és Pártjának hű fia.

Ezután Rákosi elvtárs arról beszélt, hogy nem lehet Jó képviselője a kommunista ügynek, aki munkájában nem mutatja meg, hogy ott is egész embcit tesz ki. Rákosi elvtárs ezután így folytatta:

Ugyanez vonatkozik a DISz- tagokra is. A DISz azt tűzte ki maga elé, hogy hazánkban a Komszomolnak megfelelő szervezet legyen. Ez a célkitűzés valóban tiszteletreméltó, a Kom- szomolra irányt venni a legjobb példakép követése. De nem elég szóban, hanem tettekben is követni keik Mi

a jó kommunista munkát elsősorban a termelés eredményén mérjük le. Ez vonatkozik a kommunista üzemvezetőre csak úgy, mint a kommunista csillésre, segédvájárra, vájárra, ifjúra és a többi, bányában dolgozóra. Egyik feladatunk az, hogy az elvtársak végre rászokjanak arra, hogy a kommunista párttagság, vagy a DISz-tagság kötelez, kötelez arra, hogy a termelésben is élen és elöl járjunk.

Elvtársak! Ez a mai értekezlet és az a mai műszak, amelynek győzelmes jelentéseit óránként kapjuk, bizonyos fokig fordulatot jelent. Fordulatot jelent az egyes bányász szempontjából is, aki ma lelkes munkájával, a jó termeléssel mutatja meg, hogy helyesli a népi demokrácia felhívását és megfelel a népi demokrácia várakozásának. De fordulópontot jelent azért js, mert a bányászság ezine-java először ült ösezc itt, mint, egy országgyűlésen, hogy megtárgyalja azokat a tennivalókat, amelyeknek eredményeképpen még jobb, még bőségesebb lesz a széntermelés.

Minden kommunista lássa meg az össze* függést a maga apró munkája és a hatalmas szocialista építés közt

tekezletnek szerves része és amelyben a bányászság tízezrei vesznek ma lelkesein részt, együttvéve egy hatalmas tüntetés a magyar népi demokrácia ereje és a magyar dolgozó nép hűsége mellett.

Meg vagyok győződve róla, hogy ezt a műszakot és ezt az értekezletet az ellenség ts helyesen értékeli. Úgy értékeli, mint a magyar népi demokrácia erejének újabb megnyuvá.iulását, újabb győzelmét, En a Magyar Dolgozók Pár'.-ja és a magyar kommunisták nevében csak azt mondhatom a bányász elvtársaknak itt, az értekezleten és kint, a bányákban: csak így tovább! Dolgozzanak elszántan, lelkesen, önfeláldozóan! Legyenek tudatában annak, hogy mögöttük áll a ml hatalmas, harcedzett Pártunk. Legyenek tudatában annak is, hogy minden csákány- ütéssel, minden csille szénnel segítik felépíteni nemcsak a magyar népi demokráciát, a szocialista jövőt, de segítenek megvédeni békénket Segítenek győzelemre vinni azt a nagy ügyet, amelyet immár nyolcszázmilliós tábor képvisel, amelynek élér. ott áll felszabadítónk, a nagy Szovjetunió és mind annyiunk szeretett, bölcs vezére, a ni: Sztálin elvtársunk. (A jelenlevők felállnak és percekig tartó lelkes, ütemes taps közben kiáltják: „Éljen Sztálin! Sztálin — Rákosi! Éljen a Párt’ Párt és Rákosi! Megvédjük a békét: Harcolunk a békéért!”)

Ami most bennünket foglalkoztat, az nemcsak a termelés problémája, hanem hatalmas, új politikai kérdés is.

Mi azt követeljük az egyes kommunistától, hogy mindennapi munkáját össze tudja egyeztetni az egész szocializmus építésével.

Ez a bányásznál azt jelenti, hogy amikor ott dolgozik a föld mélyében és fejti a szenet, legyen tisztában azzal az úttal, amelyet a szén megtesz, a kazánokon keresztül, amik az ipart erősítik, a villanyon keresztül, ami a kultúrát is erősíti. Legyen tisztában azzal az összefüggéssel, amely a föld mélyén végzett saját munkája és a szocializmus általános építése között fennáll. Lássa az összefüggést, amely saját teljesítménye és a között az eredmény között van, amelynek gyümölcseit közvetve kapja vissza, amikor falujában bekötőút, mozi, kultúrház, szülőotthon épül, amikor a gyermeke középiskolába vagy egyetemre járhat. Szóval megköveteljük az egyes kommunistától is, bogy a maga apró munkája és a hatalmas szocialista építés közt meglássa az összefüggést. Sőt tovább megyünk: megköveteljük, hogy meglássa a maga apró munkája és a nemzetközi kérdések összefüggését is. Még fontosabb ez a szeles szocialista látókör egy ilyen testületnél, ahol a magyar bányászság szlne-java van jelen. Ez a mai értekezlet és a műszak, amely ennek az ér-