Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. október (5. évfolyam, 148-173. szám)

1950-10-29 / 172. szám

Két győzelmes csata — a békekötés Öllj egy zés 5**1* járnak a kukoricabeadásban és a tanácsa ál ászt ás lendületét továbbiokozva készülnek a békeharc következő feladataira egy kiskunhalasi alapszervezet népnevelői Megszokott látvány a felsövá- ’. rosiak előtt, hogy a pártszervezet i székhazában majdmiudig öreg éj- • szakáig ég a villany. Ezen az es­tén is hosszúnak ígérkezik a meg- ' beszélés. Népnevelő-értekezletet ■ tart az algpszervezet. — Az a feladat,, ami most ránk vár, e'.vtársak, nem új do­log, hanem az eddigi munkánk folytatása hallatszik Fazekas elvtárs párttitkár szava. — Két sikeres vizsga van mögöttünk, a békekölcsön jegyzés és a tjnács- választás. Az akkor szerzett jó- tnpasatala tokát keli most nagyobb lendülettel továbbvinoiink a ßö- kekongressziis sikere és általában a béke védelme érdekében. A végzett munkáról beszél ,\ körben ülök némán bólinta­nak. Kezükben ceruza, papír, hogy a szempontokat azonnal léi H- jegyezhessék. Mert olyan C9D- ff/y ilyen értekezlet, mint a kalo- ununk a kiképzés; fegyvert kap a inaidra. De Fazekas elvtárs jó­mik látja előbb visszatekinteni az eddig végzett munkára. — A békekölcsönjegyzés a mi munkánknak is első komoly erő­próbája volt. Emlékestek, mi volt a fö kérdés: hogyan tudjuk meg­mozdítani a dolgozók egész töme­gét, mindenkit felsorakoztatni Vártunk célkitűzései mellett. S a munka sikerrel járt, mint tud­játok a )elsőváros 30.000 forint jegyzéssel tűnt ki. A népnevelők visszagondolnak az akkori munkára. Nehéz és új feladat volt. Mert ekkor szakítot tab a régi módszerrel, hogy estik szűk kis körben topogtak. A kői. csönjegvzég során új, szélesebb te­rületre léptek, ahol már — ha eredményt akartak elérni — nem lehetett olyan kényelmesen mo­zogni. De a jó munkának nem­csak az a jele, hogy ilyen magas jegyzést értek el, hanem az is, hogy maguk a népnevelők is met edződtek. A második állomás a tanács választás volt. A népnevelőmunka ekkor már olyan volt, mint a fái beindított gép. Több gázt kellett ráadni, még nagyobb lendületet és lelkesedést és a felsőváros ruá sodszor is győzött. A négy sza vazókörzetből az első három déli 32 óráig 100 százalékig leszava­zott, a negyedik 99-ig. A Sóstó utcában fél 11 órakor már min den szavazó otthon volt. László, aki a békekölcsön jegy zés­be is önkéntesen kapcsolódott bele és Rubi Vúriéival együtt 2900 forintot gyűjtött. Aztáu a fiatal Tegzes Margit, a tagjelöltnek ja­vasolt Zsebő Sándor, Kocsi Lász­ló. Alig várják, hogy munkát bízzanak rájuk, A béhebisatiság feladata — Körül vagyunk jobb: ál-jobb új káderekkel — szólal meg Né- niedi Sz. Tmréné, — csak be keli tikét vonnunk. Olyan emberekkel kell megerősítenünk a népnevelő­csoportot, akik sztvvel-iélekkel mellettünk álinak. Egyszerű em­berekkel, dolgozó parasztokkal, példátnwíatö , fiatalokkal, akiket ismer mindenki és becsül is. Az eső fáradhatatlanul veri az ablakot, az idő is jócskán előre­haladt már, de a szo-bábán egyre tökéletesebb formát ölt az új ba- diterv. Meg kell szorítani a béke- bizottság munkáját is. Eddig is jól működött, de eztán még több feladat hárul rá. Meg kell sza­porítani a .gyűlések számát, a tagoknak jobbon részt kell ven­ni az egyéni agitációbau. Munká­jának úgy kell áthatni az egész felsővárost, mint a só az ételt. A jelszó, hogy minden dolgozói, kivétel nélkül, mozgósítani a béke védelmére. A közömböseket fel kell rázni, megmutatni nekik, hogy kötelességük harcolni a bé­kéért, bárhol is dolgoznak, k a* élen ? »oltszentimrén Hj. n.id.icsi Ben# :i«:| százalék«! toljesílett Megyénk községeiben vonta­tottan megy a tengeri beadása. Ennek oka az, hogy a párttilká- raink nem mindennap nézik meg, hogyan áll a község terménybe- gyűjtési terve, mennyire teljesí­tették a dolgozók az előirányza­tot. Nem fordítanak gondot ar­ra, hogy a népnevelők állandóan új fegyvereket, új érveket kap j'tmik a beadás sikeréért folyta­tott harcban. A járások közül a kukoricabeadásban a bajai jár az élen. 73 százalékot ért el. Utána következik a bácsalmási 60 és a kecskeméti 54 százalékos teljesít­ményével. Élenjáró községek: Madaras 148 Szeremle 134 és Frsekcsanád 132 százalékkal. El mgradt járások a kiskunfélegy­házi 11 é3 a kiskunhalasi 27 szü^ zalékkal. Kiskunfélegyháza csak 10 százaléknál tart. Egészen há­túi kullog Kömpöc, Kelebia é; Szánk. Teljesítésük 1—4 százalék küzötj; mozog. A kukoricabeadásban a legjob­ban teljesítő dolgozó parasztok ; következők: SoHszentimrén ifj. Madár,i JJenő 363 Százalék, Bút monostoron Gál István ‘241 szú zalék. Madarason Stefim 1‘álnt 224 százalék és Harkakötöny köz ségbeu Horváti) István £25 $zá zalék. „Ok iegjobb biztosítékai annak, hogy a tanácsok a szivükön viselik választóik ügyes-bajos dolgait- és igyekeznek azokaf gyorsan és a nép érdekében megoldani'’ NÖ-TANÁCSTAGOK NYILATKOZNAK A BÉKEHARC TOVÁBBI FELADATAIRÓL Erősí isii k Mozgósítja k a párton kívülieket Fazekas evtárs már a béke harc új feladatairól beszél és arról, hogyan lehetne még erő­sebbé’ tenni a népnevelőmunkát, — A választási munka során sok olyan pártonkívüli dolgozó tűnt ki, akik eddig nem dolgoztak velünk. Ott van például Viszmeg Lajos kisparaszt a Zrínyi-utcá bau. aki a szavazás előtt a fél- titcát végigjárta és hívogatta szomszédait. Vagy Babógné, aki az Uj-ntcában szedte össze az asszonyokat ős vitte őket sza­vazni. Ha elmegyünk hozzájuk, már várnak és a szavukon Játszik, hogy ragaszkodnak a Párthoz. — Ilyeneket kell behozni közénk! Vita indul meg. Mindenki be !ye$U Fazekas elvtárs elgondolá. sát és máris sorolják azokat, aki két még be lehet kapcsolui. Bok­sa István, aki maga is párton- kívüli aktíva, Horváth Ferenc dolgozó parasztot, javasolja egy­nek. Amikor a választás folyt, első volt a szavnzőkörzetben. Akik szóvátették előtte ezt a nagy sietséget, azoknak így felelt. — ideje -már, hogy én is siessek va­lamivel meghálálni a: államnak, amit eddig kantám. — Horváth juttatott gazda, a gyűlésekre szí­vesen jár, értelmes, vi'ágosfejü ember. Aztán ott van a fiatalok ki meríríietetleu tartaléka! Ternyák JNéphadseregii n ke t Nemrégen fejeztük be a béke­kölcsönjegyzést és a tanácsválasz (ássál kapcsolatos munkánkat aminek az eredménye az lett, hogy a magyar dolgozók újból hitet tettek Fúrtunk és népi demo­kráciánk mellett, a diadalmas Szovjetunió békepolátikája mel­lett. Én, mint az üzemi pártszer­vezet népnevelője, a Megyei Ta­nács tagja, minden erőmmel azon akarok lenni, hogy a béketábot erőssé váljék, hogy miuden egyes eltelt nappal jobban c« jobban megerősödjön, hogy munkámmal, a normák állandó túl teljesítésé­vel segítsem a szocializmus épí­tését. Nekünk, nőknek • elsőrendű fel­adatunk, hogy a termeléssel, de azonkívül társadalmi munkánk­kal jói kivegyük részünket a hé. kekareból. Nem akarjuk azt, Ivogj dolgozó népünk legjobbjai, fér­jek, apák, testvérek, fiaink, ro­konaink háborúban pusztuljanak el, legyenek csonkítottak, vagy bénáik. A lökések szerint igen so<k ember van a földön és csak úgy lehet eltartani őket, ha meg. ritkítjuk a soraikat. Félnek a népek hatalmas erejétől, pusztí­tani akarják őket tüzzcl-vassal. Látják, hogy Kína győzött, látják, hogy csapataik három millió ti­beti lakost szabadítanak fel, lát ják, hogy a vietnami csapatok napról-napra újabb győzelmekkel gazdagítják szabadságharcuk tör­ténelmét. Az életüket akarják menteni a tőkés bitangok, legyen ennek hát ár,a az emberek milliói, nak ólete. Mi azért dolgozunk valiamcny- nyicu, nők, férfiak együtt a föl deken, a gyárakban, az irodák­ban és a tervező nsztalok mel­lett, hogy népgazdaságunk erő­sebb legyen,, hogy szépítsük ha­zánkat. gazdaggá, virágzóbbá te­gyük. liogy népünk boldogan, bé­kében éljen. De mi nem akármi­lyen békét képzelünk el, hanem harcos békét, olyant, amelyik le­sújt arra. aki azt meg akarja zavarni. Ehhez szűkig:--, hogy legyen erős, ütőképes, jól fe'sze- reH néphadseregünk. A november 4-i második Békekongresszusra mi is kellően készültünk fel a verseny kiszéle­sítésével és az addigi normáink túlszárnyalásával. A mostani Bé. bekongresszusra való készülődé­sünkkel be akarjuk bizonyítunk hogy Magyarországon a dolgozó nép. békéért folyó harca erősebb lett. mint eddig volt és azt. hogy mi, nők, ebből aktívan kivesszük a részünket. Iringó Eszter, sztahanovista Karnevál Valamennyien dolgozó nők, el vagyunk szánva a béke védelmére és felkészültünk a békééit folytatott harcra Kedves Asszonytársak! A megyei pártsajtón keresztül szeretnék hozzátok szólni és néhány kérdésre felhívni a, figyelmeteket. Pártunk és a Képfront újabb győzelme után, munkánk nem fejeződött be. Hogy képesek vagyunk a további feladatok el­végzésére, arra biztosíték qz, hogy jól vittük « felvilágosító mun­kánkat a békekölcsön jegyzésű él és az, amilyen lelkesedéssel dol­goztunk a tanácsválasztások győzelméért Komoly és igen nagy eredménye ez dolgozó népünknek. Fagy­ban segítették ezt a munkát a mi asszonyaink, megyénk dolgozó nö- tömegeinek a segítsége, áldozatvállaldsu és fáradtságot nem- ismerő munkája. Ehhez az eredményhez hozzájárult a Félegyházi Toliüzem M.KnSz-qsszonyaingk öntudatos munkája is. Harcos tanújelét ad­ták annak, hogy nem riadnak vissza a béke diegvédésétől. Csa­tasorba álltak asszonyaink egymással versenyezve, ki jegyez, je­gyeztet többet, vagy g. választáskor kinek az utcája, faluja a leg­tisztább, vagy ki szavaz legelőször. Ez a biztosítéka annak, hogy továbbra is meg fogjuk állani a helyünket, még inkább, mint eddig. Az a győzelem, amit elér­tünk, aláhúzza politikai és szervezeti fejlődésünket egyaránt. Ezt a fejlődést tovább kelt fokoznunk és fejlesztenünk most, amikor november 4—5-én a budapesti Békekongresszusra elküldjük kép­viselőinket. Küldötteink megyénk dolgozó népének képviseletében je­lennek meg a Békekongresszuson és tolmácsolni fogják a mi har­cos elszántságunkat. Kedves AsszonytársakI Mi ei vagyunk szánva, valamennyien, dolgozó magyar nők, a béke védelmére és felkészültünk a. békéért folytatott harcra. Az imperialisták vad kegyetlenkedése, állaliassága állandóan fokozódik, A legbarbáiabb módon gyilkolják az ártatlan gyermekeket,, öregeket, asszonyokat. Rabolnak, gyújtogatnak, a hazafiak ezreit, végzik ki. A kapitalista államokban dúl a tér• ror. Tito Jugoszláviájában éhezik a nép, üldözik a nemzetiségeket, lábbal tiporják az emberi jogokat. Ezek a vadállatok, mindenre el­szánt háborús uszítok, akik a kis koreai nép harcát vérbe sze­retnék fojtani, akik minden eszközt felhasználnak arra, hogy kirobbantsák az új, harmadik világháborút. Ezek ellen folytatjuk mi a harcunkat, esek ellen fog tiltakozni november 4-én és 5-én többmillió békét akaró ember nevében a budapesti Békekon- grcsszus. Feladataink megnövekedtek, de vállal jak, mert nem engedjük szétdúlni a magunk és gyermekeink ragyogó jövőjét, nem ha­gyunk hazánkra, tüzcsövdt dobni. Fiainkat büszkén küldjük a néphadsereg soraiba. (_jk tudni fogják, miért kell hazánkat védeni, mint ahogy ml is tudjuk, hogy miért kell a mélyszántás fontosságúi tudatosítani: ami nem más mint a jövőévi kenyerünk biztosítása, a seiejtment.es munka, egymás közötti verseny, a több és jobb termelés, békénk megvédé­sének biztosítását jelenti. Tudja megyénkben az a 2337 nő, akik a dolgozók bizalmából a tárnics tagjai leltek és most kerültek a közigazgatás munkájába. Tudják azok a szülök, akik szívükön viselik az iskola életét és vigyáznak gyermekeik nevelésére és továbbfejlődésére. • Ezért tanulunk valamennyien asszonyok, hogy teljesen vilá­gossá váljék előttünk, hogy mit jelent az a veszély, mely boldog, békés jövőnket veszélyezteti. A Békekongresszus újabb erős alapja lesz a Szovjetunió- vezette béketábor erősödésének. Itt megállni a helyünket haza­fias kötelesség, mert mindannyiunk feladata, hogy még erősebb bástya.i és ne rés legyen hazánk a béke frontján. Pgnkovics József né„ MlíDBs -megyei titkár. A békeharc létérdekünk Mi is valamennyien, a Kecske­méti Konzervgyárban, a Béke- kongresszusra készülődünk. Nagy nap lesz ez a magyar nép béke­harcának a történetében, hiszen nem másról van szó, mint arról hogy erősítsük Ti béke táborát hogy a jövőnket oltalmazzuk sít lói a, harmadik világháborútól amelyet az imperialisták a nya kunkba akarnak akasztani. Nekünk, fiataloknak, pbbe» élen kell járnunk, tűért a bőke védelme nekünk aztán igen nagy ügyünk, a béke védeim« nekünk létérdekünk. A békéért az hareo a legjobban, aki a legtöbbet kapta tőle. Mi nagyon sokat kaptunk mondhatjuk: mindenünket.. Mi volt valamikor a fiatalok sorsa? Megvetés, megalázás, in gyenmunka, vagy ha fizettek, ah kor a negyedét annak, amit a felnőttek kaplak, pedig azoknak alig adtak néhány fillért. Mérhe­tetlenül kizsákmányoltak beunün két. Szavunk sem volt. Fecsegte! ugyan rólunk, ígértek is valami féle „jövőt**, de számunkra ezek bői az ígéretekből nem lett sem­mi sem. Az urak meg a gazdagok gyerekei járhatták az iskolát, ne­künk a tanulatlanig volt a sor­sunk, Felnőttünk és sokan kö züliink még olvasni is alig tudtak, így aztán, egyszerűen fogalmazták meg rólunk a véleményt: a rann kásember csak buta lehet. A felszabadulással ez uagyo; változott. A kultúra, □ művelő­dés. a munkához, a pilienéshcz való jog mindenkinek a tulajdo na, aki dolgozik, aki résztvesz s a mi jövőnknek az építésében. Mi fiatalok, az üzemben verseny zünk, résztveszünk minden moz­galomban, mely az ország ügyei! lendíti előre. A napokban adtuk le a szavazatunkat a helyi taná­csokra. A múltban a szavazásról annyit tudtunk, mint a meséről. Hallottunk róla, de nem láttuk sehol, már abból a szempontból, hogy nem volt szavazati jog, aki­nek meg volt, az sem ment vele semmire, mert oda kellett tennie a keresztet, ahová a csendőrszu­ronyok meg a nagy nyelvű kor­tesek mutatták. A Békekongresszusra való hé- zülődéskor ezek jutnak az eszünk­be, ami még jobban megedzi bé ke akaratunkat. Göbölyös Erzsébet, Kecskeméti Konzervgyár,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents