Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-17 / 136. szám
A mi népünk a Szovjetunió felé fordul és várja a napot, amikor végre lerázzuk Tito és bandája igáját A magyar parasztküldöttek a Szovjetunióban Ladánybenén elblsakodott a pártszervezet9 nem megy az őszi munka, — veszélyben a jövőévi termés! A kukorica szár, ha idejében levágják, Rzéinát ér. Ha sokáig hagyják kint a földön, ahol szárad, megveri, áztatja az eső, nem ér már, csak szalmát. Tudják ezt a ladánybettei dolgozó parasztok is. Ezért vágják rögtön a törés után a kukoricaszárat. Hiszen bolond az a dolgozó paraszt, aki saját kárára tesz. Es ki dobná ki az ablakon a teljes értékű takarmányt, amit a kukoricaszár jelent, ha időben levágják? Na, persze van ilyen (t. A kulik. Mert a kulák arra törekszik, hogy minél több kárt okozzon az országnak, a népnek. Kint hagyja száradni, rothadni a kukoripaszá- rat azért, hogy kevesebb takarmány legyen az állatok számára. A kulák sxqbotál Csak meg kell nézni a lajosmi- zsei és ladátiybenei határban is: a j dolgozó parasztok szorgalmasan, j becsülettel dolgoznak. Ami haszonj nekik, az az országot is gazdagítja. De a kulák? Hiszen mindenki megmondja, aki jsmerös a környékben, hogy a kulák földje az, ahol áll még a szár a lábán. . Vájjon, miérf nem leplezi le ezeket a kulákokat a Népfrontbizottság? Miért nem intézkedik, hogy ne okozhasson kárt a nép ellensége? Persze, nemcsak ezen a terület ten mutatkozik tpeg a kulák kártevéset A lad’ánybenei községházán például az a vélemény, hogy nem lehet szántani, mert nincsen cső. Erről beszél Bóta József, a Népfront Bizottság tagja, de ez a véleménye a községi jegyzőnek is. Orosz Zoltánnak. Sőt: a pártszervezet is uszályába került az ellenséges agitációnak. Dolog helyett esőre várnak Nem lehet szántani, várni kell az esőt, akár a békának. Ez az évtársak véleménye a községházán, a pártvezetőségben, mi legyen hát a vélemény a dolgozó parasztok között? — Megy, megy valahogy a munka, de csak félerővel — így mondják a dolgozó parasztok. A Népfront Bizottság, meg a Párt azt mondta, hogy nem jéhet szántani. Azért, aki gondolkodott rajta, mégis elkezdte a szántáist. Mert rá lehet azért jönni a dologra. Es némelyek, a dolgozó parasztok közüli, csdálkoztak is a dolgon. Miért mondja a Népfront Bizottság hogy nem lehet szántani? Nem kell nagy kutatás, keresgélés. Az igazság gyorsan kiderül. És az ne*n kevesebb, mint az,- hogy a Népfront Bizottság, meg 9 pártszervezet is az ellenséges sípot fújja, az ellenség uszályába került. Hiszen tavaly is azt mondta a kulák, hogy nem lehet szántani, I várni kell az esőt. 4mií®r meg esett az eső, arról beszélt, hogy nem lehet vetni, mert a nedves földben ejrothad a mag. Kilátszik a lóláb! A kulák azt akarja, hogy ne menjen a szántás, ne menjen a vetés, hogy elmaradjunk az őszi munkával és ne készítsünk idejében jó ágyai az őszieknek! Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy veszélyben a jövőévi kenyér Ladánybenén! Veszélyben van, mert csak féjerővei folyik a munka, s ha most nem vetjük meg alapját a jövőévi jó termésnek, akkor hát mikor máskor? | A dolgozó parasztok pedig tudják, hogy ezévi jó termésünknek is az volt az alapja, hogy idejében .és jól végeztük el az őszi, „Magyar Karikatúra nyílik a kecskeméti Városi Múzeumban a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja rendezésében. A Ludas Matyi, Szabad Száj és más hetilapok és napilapok kiváló művészeinek műveit tartalmazó kiállítás rendkívül jelentős nemcsak művészeti, de politikai szempontból is. A karikatúra munkálatokat, meg a tavasziakat. Na persze, de ki gondolna ellenséges agiíációra, az ellenség kezére Ladánybenén, amikor Szobo- dek Béla, a pártszervezet elnöke így beszél: — Nálunk már nem mernek semmit sem csinálni a kulákokt Elbizakodtak Hát nem kis elbizakodottság ez. És persze, ahol az elbizakodottság megtalálható, nyomban olt az ellenség keze. Így van ez Ladánybenén is. „Nem mernek már nálunk ölle- púnk dolgozni a kulákok. Mipdon rendben van itt“ — mondják. Aztán az eredményeken, a munkán meglátszik, hogy mégis csak mernek, hogy mégis csak uszítanak, agitálnak a? őszi munkák ellen. A pártszervezet pedig ahelyett, hogy leleplezné a község dolgozó parasztjai előtt a kulákpt, meg aljas agüációját, — ehelyett törvényesíti az ellenség mopdókáiát Nem kell hozzá sok gondolkodás. Mindenki láthatja. A párt-1 szervezet elbízakodqtt — innen ered a hiba. Ezért nem megy a harc a kulák ellen, ezért nem mennek az őszi munkák sem. Pedig, ha figyelmesen plyaspák az újságot, láthatnák helőle, hogy Földes község versenyre hívta Bi- bartordát az őszi munkák elvégzésére, s hogy a verseny jelszava; „A választásig befejezzük a búza vetését.“ Bizony, sürgős Javítanivaló van Ladánybenén. Haladéktalanul fel kell számolni a pártszervezet élt bizakodottságát és behozni a ,e- maradást. Mert ellenkező esetben veszélyben van a jövőévi jő termés! Művészet“ c. kiállítás harcos műfaja humorral gazdagon igyekszik a szocializmust építő nép érzelmeinek és törekvéseinek kifejezésére. A kiállítást szeptember 17-én, vasárnap déli 12 órakor Szilágyi Jolán Munkácty-díjas fee- tpművésznő fogja megnyitni. A kiállítás megtekintése és § meg: nyitáson való részvétel díjtalan. A magyar parasztküldöttség tagja} tanulmányozzák a szénagyüj- tőgép munkáját az ukrajnai AszkaniaNova állattenyésztési és aklimat}záló tudományos kísérleti intézet földjén A bajai Gyapjúszövetgyárban 72 dolgozó kötött eddig hosszúlejáratú verseny szerződést A bajai Gyapjúszövetgyárban a versenyszellem tovább szélesedik. Á dolgozók mind szélesebb tömegeiben tudatosodott, hogy szocializmust építő munkánk alappillére a dolgozók versenylendülete. Az utóbbi hetekben a brigádok száma 47- ről 60-ra emelkedett, míg az egyéni versenyben állók száma 450. Párosversenyben a dolgozók közül 15-en állanak, hosz- szúlejáratú versenyszerződésl pedig 72-en kötöttek. A versenyszellem kiíerebélye- sedéséve! arányos az alulról jövő kezdeményezés a termelés fokozására, a termelékenység emelésére. Az elmúlt hónapban lő újítást nyújtottak be a gyár különböző irzemrészlegei- ből. Az újítások alkalmazása pénzbeli értékre átszámítva 24 pzer 844 forint magíakarijúst fognak jelenteni. A munkafegyelem terén is mutatkozik némi javulás, bár itt még vannak hibák, nielyek kiküszöbölésre sárnak. Ez főleg az igazolatlanul távolmaradók számában jut kifejezésre. Számuk még ma is meghaladja a nyolc főt, az igazolt betegek száma is még elég jelentős. HINTŐPOR Ez a levél Jugoszláviából érkezett és a „Szocialista Jugoszláviáért“ című lapban jelent meg, és egy jugoszláv paraszttal való beszélgetésről szól. A beszélgetés híven tükrözi azt a rabságot, amelyben a dolgozó parasztok sínylődnek Tito véres uralma alatt. Amíg a mi szabad országunkban boldog és egyre boldogabb élete van a dolgozó parasztnak — különösen annak, aki a boldogulás útjára, a tcrmelócso- portba lép — addig Tito fasiszta uralma alatt rabbilincsben sínylődik a nép. De — amint a levél írja, — a jugoszláv nép „a Szovjetunió Jelé fordul. Várja azt a napot, amikor végre lerázzuk Titó és bandája igáját és amikor megint emberként élhetünk, mint a Szovjetunió barátai.“ * ....nemrég alkalmam volt arra, ho gy beszélgessek egy Opovo környéki paraszttal. A kezében egy retket tartott, megfelezte éa az egyik darabbal megkínált. — Kóstolja meg a titóista disznóhúst — mondta, majd így folytatta : _ Mj most egyáltalán nem e szünk húst, mert mindent be kell szolgáltatni. Az én családomnak két malaca van, de rám olyan beszo!gáltatási kötelezettséget róttak, — Levél Jugoszláviából hogy még egy malacot kellene vennem, hogy teljesíthessem a „beszolgáltatást“. Semmivel sem jobb a helyzet a tejnél. Nincs tehenem, de tejet mégis be kell szolgáltatnom és ezért minden nap tejet kellene vennem, hogy teljesíthessem a rámrótt kötelezettséget Tőlünk annyi búzát vettek el* hogy nem vagyunk képesek földünk egyhar- madát sem bevetni. Hogy be tudjuk vetni darabka földünket, búzát kellene venni, azt meg nem lehet kapni, meg aztán pénzem sincs rá. Ha mégsem vetek, börtönbe zárnak. Ezután a szövetkezetről beszélgettünk. — Van a faluhan szövetkezet, de mindenki szökik belőle. Olyan kolhozokba, mint amilyenek a Szovjetunióban vannak, ml is szívesen bemeiv nénk. Nálunk, a faluban, tavaly szervezték meg a „szövetkezetét” és akkor nagy fenyegetésekre — meri börtönnél, meg hatalmas adóval fenyegették a parasztokat — a parasztgazdaságok 80 százaléka belépett. Az idén már majdnem mindannyian megszöktek és csak 5 százalék maradt benn. Pedig, kik megszöktek, azokat nagyrészt börtönbe zárták, a családjukra pedig nagy adót vetettek ki. — Milyen okot találtak a parasztok letartóztatására? — kérdeztem. — Mindenkire azt mondják, hogy a Tájékoztató Iroda híve. Ezt mondják rád, ha megmondod az igazat, ha kilépsz a szövetkezetből, ha nem tudod fizetni az adódat. A mi falunkban alig akad olyan ház, amelynek egy, vagy több lakója ne (Unó Titó börtöneiben. Az elmúlt választásokra terelődik a szó. — Ha az ember nem akarta, hogy lecsukják, akkor a Népfrontra szavazott. Nagyon nehezen lehetett a golyót a fekete dobozba tenni, hiszen mellette állt két UDB-pribék és ha észrevették, hogy az ember ide szavaz, — már vitték Is a tömlőébe- A választások után mondogatták is az emberek, hogy nem Is kell megvárni a választások eredményét, mert azokat már jóval előre megállapították. így búcsúzik: — 4 mi népünk a faluban a Szovjétnió felé fordul. Várja azl; a napot, amikor végre lerázzuk j Tito és bandája igáját és amikor megint emberként élhetünk, mint n Szovjetunió barátai.“ A magyar parasztküldöttség tanulmányúton a mironoyi állami növénynemesitő állomás (Ukrajna), kukoricafüjdjén. V. Remesztq, a tudományos osztály igazgatóhelyettese (középen) vidáman mutatja a szép termést a magyar küldötteknek
