Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-15 / 134. szám
Ladánybene visszakapta a tervkölcsönt —- Hát nem szép dolog ez, elvtársak? Bizony, nagyon szép, csodaszép dolog ez! Most itt ülünk az iskolában, amelyet a hároméves terv épített újjá. Ha akairjuk, szól a rádió. Tessék. Csak meg kell csavarni a gombot, beszél a csodagép: Koreában verik t,z amerikaiakat. Hát verjék, verjék csak istenigazában! Mi is verjük a beadott gabonával! Iskola, rádió. Hát volt itt azelőtt ilyen, emberek? Hát nem csodaszép dolog ez? Bizony, csodaszép. De mégsem csoda. Ennyi az egész: Ladánybene visszakapta a tervkölcsönt. Visszakapta sokszorosan. Figyeljetek ide, emberek! Azt mondta a Párt: jegyezzünk teirvkölcsönt. És mi jegyeztünk is. Pedig sokan voltak a községben, akik az emberek fülébe suttogták: Ne jegyezzetek! Elveszik a pénzeteket! Csak nem bolondultatok meg, hogy kölcsönkötvényl vesztek? Aztán maid kitörölhetitek. .. így beszélt a rohadt kulák, az átkozott Terényi, meg a Bujdosó. Pofázott rendületlenül, dugta a darazsat a kisember fülébel Ne jegyezz tervkölcsönt! Hát meghiülyültéi? — így beszélt naphosszat. És az apácák? Azok [alán különbek voltak? Hát nem emlékeztek a Sarolta nővér álszent pofájára? Azt karattyolta, hogy a pénz csak a sublótban van jó helyen, jó mélyen eldugva. Vagypedig adják oda neki, majd ő aztán igazán eljuttatja a szegényeknek. .. Emlékeztek, emberek? Aztán, tudjátok, mi történi? Hát, hogyne tudnátok, hisz idevalósiak vagytok. Ladánybe- níiek mind egy szálig! — GjuJtsátoK meg a villanyt Igaz is, a villany! Hát nem Sztálin elvtárs születésnapján gyulladt meg a villany! Azelőtt mi volt? Vaksötétségi — És a kú(? Az talán semmi? Hogy azelőtt a rothadt, büdös vizet ittuk? Most meg 72 méteres mély, fúrott kútunk van. Ez talán semmi? — Igaz! Az a szennyes kulák azt mondta: jó nektek az is, a rothadt víz, a posvány- kút'ból. Meg azt is mondta, még régen: Menjetek a mezőre legelni! — Régen volt, de nem felejtettük ell — Villany, új hídmérleg, telefon, autóbusz. Igaz, az autóbusz, ma már az is jár Ladány- benéről, igaz-e, emberek. Jó, kényelmes buszunk van, az ember csak beül, aztán azt mondja: mehet. A sarokban ott ül az orvos, akit a Párt küldött ide az első tervesztendőben. Azelőtt csak az állatorvos járt erre, az is a kulákhoz. Mert az a barmát többre becsülte, mint a cselédeket. — Dögöljön meg! — mondta rájuk. Most meg: orvosunk van. orvoslakással. rendelővel, állandó közegészségügyi szolgálat. Azelőtt luxus volt a doktor, most meg itt van. Bizony megváltozott az élet. A szegényember azelőtt megdögöihctett. Most meg itt a doktor. Értünk, miattunk van itt. azért küldlék. Igaz-e, doktor elvtárs? — Bóla bácsi! Maga száz forintot jegyzett? Megbánta-e? — Én? Hogy kérdezheted. Hát talán nem tudom, hogy mért adtam? Hát talán nekem nem hasznos az iskola, a kút, a mérleg, az orvos, az autóbusz, a villany? — Jegyző elvtársi Megbánta-e az ötszáz forinliát? — Mi azt sokszorosan visszakaptuk. És ez nemcsak Ladány- benén van így. így van mindenütt. Hallottak-e a veszprémi műegyelemről? Vagy a szegedi textilkombinálról? Meg a többiről! Az is a mienk! De jövőre még sok-sok mindent kapunk. Felépítjük a kultArházat 85 ezer forint költséggel, ki'bő- vítjük az iskolát, hadd tanuljanak a gyerekek, még két tantermet, szériára!, nevclöszo'bá! hozzá. Hát ez a terv. így kaptuk mi vissza a tervkölcsönt. — Na, emberek, mit szóllok hozzá? így van? Nem csodaszép dolog ez? — Bizony így! De még egy dolgot, a fermelőcsoportot. Azt sem szabad elfelejteni. Azt talán nem segítette az állam? Hát hogyne segítette volna. De mennyire! Sok, naigyon sok kedvezményt kapott a csoport az államtól. — így van ez, emberek. Csodaszép, mégsem csoda. A Párt megígérte, a Párt teljesítette. A Párt megmondta: visszakapjátok. És visszakaptuk. Iskolában, villanyban, rádióban, a gépállomás segítségében, hídmérlegben, orvoslakásban. Ladánybene is visszakapta a tervkölcsönt. A diadalmas szovjet filmekről A Szovjetunióban a bölcs sztálini nemzetiségi politika magasra emelte és továbbfejlesztette a cárizmus alatt elnyomott nemzetiségek kultúráját is. Ennek a fejlődésnek egyik fontos része a filmstúdiók megszervezése a szövetséges köztársaságokban. Az ilyen módon meginduló nemzetiségi filmgyártásra fontos feladat hárul. Filmjeik, amelyek megmutatják az illető nemzetiség sajátos kuliúráját, haladó hagyományait, mai problémáit, még szorosabbra fűzik a Szovjetunió soknemzetiségű népeinek testvéri szövetségét, barátságát. A kazahsztáni filmstúdió egyike a (legjobbaknak. Itt készült többek Százezer rubelt nyertem! Szovjet ptakáit a terv kői ősön nyc rontényköLviónjcuinek sorsolása alkalmával i között az „Aranyszarv“ és itt forgatták az „Abáj dalai** c. filmet js Az „Abáj dalai’*' a múlt század második felébe vezet el bennünket. A kazah puszták fölött a legte je- sebn sötétség uralkodott. A cári önkényuralom semmivel sem tudLD volna jobban megerősíteni hatalma! ezen a hatalmas területen, mini azzal, hogy érvényben hagyta a sok évszázados törzsi szervezetet, annak minden elmaradott törvényével, maradi babonájával együtt. Ebben az időben kezdte meg munkáját, a nép felvilágosítását a kazahok nagy költője: Abáj Ibrahim Kunánbájev. Azt hirdette, hogy az évszázados törvények elavultak és ahogyan azokat az ősök megalkották, úgy a ma emberei megváltoztathatják őket. A film két szerelmes fiatal, Aj- dár és Azsár történetén keresztül mutatja meg Abáj harcát. Azsár, akinek férje meghalt, nem akar férje bátyjához menni feleségül, ahogyan azt az ősi törvényeik megszabják. Szerelme Ajdárhoz, a fiatal költőhöz húzza, — ezért pedig | Italéi jár. Abáj élesen szembeszáll I a halált követelő törzsfőnökkel, I Jerdennel. Harca sikerrel jár, az | elavult törvényt megváltoztatják, Jerden azonban aljas bosszút áll: megmérgezteti Ajdárt és Abáj el- len támad. Emberei azonban elpártolnak tőle, mert Abáj cselekedetei és szavai felvilágosították őket és belátják, hogy a törzslőnök saját hatalma és gazdagsága érdekében ragaszkodik olyan görcsösen a maradi hagyományokhoz, j A film nagyszerűen fejezi ki a ! haladás harcát a maradiságga1', j ugyanakkor pedig megmutatja, i hogy a művészet milyen éles fegyver a nép politikai és szellemi fei- 1 emelkedéséért vívott harcban. A néző, amikor a filmet látja, ön- önkéntelenül Í6 összehasonlítja a | múlt század Kazahsztájánaik életét ; az „Aranyszarv“ boldog, szovjet : embereinek életével és ebből az összehasonlításból tűnik ki teljes nagyságában az a fejlődés, amelyet a forradalom és a szociaMz- inus hozott a kazah népnek. Í Szeptember 14-töI 20-ig a kecskeméti Árpád-moziban forgatják. 1946 NOVEMBER. Egészen apró emberke még ez a Ferenc Mihály. Mindössze tizenkét esztendős. Mezítlábas, rongyosnadrdgú, árva parasztgyerek. Az apját a fronton vitte el a halál még negyvenkettőben, anyját pedig az egyik bombázásnál betemette a rcdomló ház. A gyerek egyideig a szomszédok kenyerén tengett-len- gett, később egy távoli rokona magához vette. Nem mintha olyan angyali jó ember lett volna, hanem mert jó volt a háznál egy szaladj ide-szaladj oda gyerek. Mihály gyorsan növekedett és relé együtt növekedett étvágya is. Ez volt a baj, bár 6 maga ezt nem sejtette. Nevelőszülői egy napon elhatározták, hogy munkára adják őt. — Ne pusztítsa nálunk a kenyeret. Jobb, ha cselédnek adjuk valamelyik módosabb gazdához. Így még jól is járunk vele, mert elhozhatjuk a részét magunknak — mondta az ember, miközben csodálkozva nézett rá az asszony, hogy lám, milyen okos az ö embere. így történt azután, hogy ezen a hideg, ködös őszi reggelen elindultak vele a Laboda- tanya felé. Elől a gyerek dagassza a sarat mezítláb, mögötte baktat lekonyuló bajusszal a nevelőapja, de megy velük az asszony is. ö is kiváncsi, hogyan egyeznek meg a nyolcvanholdas Loboda Imrével7 Jobb az ilyesminél jelen ' lenni, mert amellett, hogy okos az embere, egy kicsit hazudós is. Még letagadja az egyezség felét. Megtörtént ez már máskor is. így tesz a: olyan ember, aki szereti a bort. A SŰRŰ KODFÜOGÓNYÖN át már látszik Loboda Imre tanyája. A kéményből füst szállana felfelé a levelét vesztett kopasz fák között, de szétterül a vidéken laposan. Még néhány lépés csak és már benn vannak a Loboda-tanyu. udvarán. Négy halalmtés kutya veszett ugatása közben igyekeznek az eresz alatt ácsorgó gazda felé. Loboda Imre nem megy eléjük, az eresz alatt állva mozdulatlanul várja be őket, még a feléje nyújtott kezet sem jogadja, csak éppen megpöccinti zsíros kalapját. Zavartan álldogálnak hát a vendégek eggik lábukról a másikra. Nagysokára, rátérnek jövetelük céljára. Beszélgetnek, de hogy mit, azt Mihály nem érti. A négy hatalmas kutyát nézi ijedten. Nem tart sokáig a beszélgetés, indulás, ra, készülnek a nevelőszülők, melléjük áll a gyerek is, de hamar rámordul az ember: — Itt maradsz, gyerek. Mától kezdve úgy utisztelt Loboda urat, mint a kenyéradó gazdádat. Panaszt ne halljak rád, mert akkor jobb, ha világgá mégy — mondja a nevelőapja, szigorúan. * 1948. Két esztendeje szolgál Fe- reno Mihály Loboda Imre tanyáján. Esidő alatt egyszer sem lakott jól, de annyi verést kapott, hogy megszámlálni sem tudia már. Egy verésre nagyon emlékszik. A nyáron történt. Megbokrosodtak a lovak és nekiszaladtak a világFerenc Mihály hasatalált «(tó. Félnapba tellett, mire összeterelte az állatokat és behajtotta a tanyára. A gazda már kinn várta a kapuban az ostorral. — AGYONCSAPLAK, TE NYAVALYÁS. Eabálod a kenyeremet, élősködsz a nyakamon, a munkára meg nem ügyelsz — ordította a kulák, közben sűrűn csattant az ostorszíj a gyerek lábszárán. Heteken át sebes volt a lába és az ütés helye ott marad egész életére. Persze, azóta már sokszor megverték. Mihály a tanyán túl nemigen járt. Ott a sövény mögött bezárult a határ, azon túl már nem látott. Benn a községben meg egyre szebb Jelt a fiatalság élete Gyűléseket tartottak az EPOSz- ban, kultúresteket rendeztek. Mihály erről mit sem tudott, mint- ohogy arról sem, hogy a faluból tíz parasztfiú és négy leány Budapestre utazott. Az egyetemre. Orvosok, mérnökök lesznek. Mihály a világ dolgairól nem sokat tud. Újságot, könyvet nem olvas. Nem engedi a gazda. Olykor vendégek jönnek a tanyára. Mihály csak úgy félfüllel hallgatja, hogy panaszkodnak, gyalázkodnak. Szidják a kommunistákat. — Majd az amerikaiak rendet- teremtenek itt hamarosan — mondja Loboda Imre. Nagyokat bólintanak a vendégek. — Csak már itt lennének — mondja a százhúsz holdas Cser Mihály ábrándosán. Ferenc Mihály egyszer összetalálkozott az EPOSz-titkárral, Borsi Ferenccel.- GYERE EGYSZER KÖZÉNK, nem bánod meg — mondta Mihálynak. A hirtelen leboruló őszi esetében szökött Mihály a faluba, hogy ott legyen a fiatalok között. A gazdája még csak nem is kereste. Vendégek voltak nála éppen. Sokat, nagyon sokat tanult Mihály ezQn az estén. Ott nyomban be is iratkozott. Azóta, ha teheti, minden este benn van a faluban. Már a gazdája is tudja, de most már beszélhet Mihálynak. Mihály tudja már,'hogy Loboda Imre a dolgozó nép ellensége, kizsdkmá- nyoiója. De tudja már azt <*, hogy van Párt és ez a Párt az ő életét, jövőjét építi. Tudja már, hogy kihez kell fordulnia, hogy megkapja jogos bérét. * 1950. A múlt esztendőben tér- melöcsoport alakult a faluban. Vörös Csillag a neve. Sokat beszélnek erről a faluban, de sokat beszél Loboda Imre is. Azt mondja, hogy nem férnek össze a tagok, marakodnak. A falubeliek persze mást beszélnek, ők azt mondják, hogy jobb a csoporttagnak, szépen élnek, mindenük van. Némelyik már egészen kiöltözöit. pedig a múlt évben bizony elég rossz ruhái voltakMOSTANÁBAN SOKAT JÁRNAK a csoport tagjai a faluban. Mennek mindenkihez. Beszélgetnek. Szóbaálltak Mihállyal is. — Te nem akarsz a magad embere lenni? örökké a kuliknál dolgoznál? Lépj be közénk, nálunk Jobb dolgod lesz. Tanulhatsz. Ember lesz belőled — mondták a népnevelők. Ferenc Mihály belépett a termelőcsoportba. Most ott jdr-kel a gépek körül. Kíváncsian nézi valamennyit. Lóczi Kálmán, a csoport elnöke áll mellette. — No, csak nem gépészmérnök akarsz lenni? — kérdi Mihálytót Mihály nem tudja, mit is feleljen hirtelen. Csak áll zavartan és forgatja a sapkáját. — Ha kedved van a tanuláshoz, jövőre iskolára küldhetünk. Szak- érettségire, azután meg, ha akarod, egyetemre. Mérnök lehet belőled —■ mondja Lóczi Kálmán. Mihállyal igy még nem beszélt senki. Nem hitte, hogy olyan emberek is vannak, akik törődnek vele. Esténként, munkája után könyvet vesz a kezébe. Olvasgat. Egyre szépül az ő élete is. Csakugyan elhatározta, hogy tanulni fog. Itt nem ütik ki kezéből a könyvet. Itt azt akarják, hogy tanuljon. A munkája már nem olyan nehéz, mint Loboda Imre tanyáján volt. Sokkal könnyebb annál. Össze sem lehet hasonlítani. Senki sem emeli rá a vasvillát, senki nem suhogtatja az ostort. — Mérnök leszek — mondja Ferenc Mihály és dolgozik. Úgy érzi, otthon van. Hazatalált... A BÁJ DALAI
