Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-08 / 128. szám

Fiilöpjakabon a napokban alakult meg a termelőszövetkezeti csoport Az elvtársak máris az üzemi pártszervezet megalakításával fáradoznak A termelőszövetkezeti mozgatom a csoportok jó terméseredményei és pártszervezeteink jó munkája következtében megerősödött. Az egyéniig dolgozó kis- és közép­parasztok érdeklődése az utóbbi időben fokozódott. Ezt az érdek­lődést belépéssé érlelte pártszer­vezeteink ezzel kapcsolatos jó feí- \ ilágosító munkája. Az őszi fej. lesztés során falvainkban a párt­szervezetek vezetésével igen ko­moly eredményeket értünk el és í zzel az ellenség, a falusi burzsoá fejére egy újabb csapást mértünk, erősítettük a béke táborát, gyen­gítettük az imperialistákat és azok minden rendű-rangú csatlósát. Az ellenségre mért csapások, a ter­melőszövetkezeti mozgalom erősö­dése fokozta az ellenség dühét. A kulákság igyekezett minden féle aljas módszerekkel akadályozni a munkánkat, késleltetni az eredmé­nyeinket. Éppen ezért az éberség, nz ellenséggel szembeni kíméletlen karc álláspontja pártszervezeteink cs dolgozó parasztságunk állandó tulajdonsága kell legyen. Abban, hogy a tcrmelőcsoport- jaink továnb erősödtek, igen nagy része van annak, hogy nt üzemi pártszervezetek igen jó munkát végeztek. Ebből a lényből az újonnan megalakult íermelöszöveikezeti csoportok azt a következtetést vonták le, hogy az első cs legfontosabb feladatuk az üzemi pártszervezetok megala­kítása. Az alkotmány ünnepén, augusz­tus 20-án Fülöpjakabon is meg­alakult a termelőszövetkezeti cso­port összesen 38 taggal. A cso­portba lépett Kiss Bálint elvtárs, a községi pártszervezet titkára is. Kiss elvtárs igen helyesen látta meg a csoport megerősítésének feladatait. Álláspontja a következő volt; A csoport megalakításában, to­vábbi erősítésében igen nagy szerepe kell legyen a kommu­nista példamutatásnak, más­részt az, hogy az üzemi párt- szervezetet azonnal meg kell alakítani, mert az eredményes munka csaik a Párt vezetésé­vel, irányításával biztosítható. Az állásfoglalás helyességét leg­jobban az igazolja, hogy a kom­munisták jó példája nyomán a 33 taghoz még 44.en léptefk be. így azután létrejött egy erős, nagylét­számú termelőiszövetkezet, ugyan­akkor már biztosítva volt az üze­mi pártszervezet megalakításának a feltétele is. Melyeit lesznek a feladatok? — A termelőcsoportunk — mondja Kiss Bálint elvtárs — megalakulásának egy éves évfor­dulójára mintacsoport tesz, de ezt csak úgy tudjuk biztosítani, ha a pártszervezetünk és a csoport tagjai jó munkát fognak végezni. Ha biztosítani tudjuk a dolgozók politikai nevelését, altkor az ered­ményeik nem fognak elmaradni: meg lesz a csoport továbbfejlesz­tésének minden tehetősége. Ne­künk máris az a feladatunk, hogy hozzáfogjunk az őszi munkálatok jó és gyors elvégzéséhez, mert ezzel a jövő évi kenyerünket biz­tosítjuk. Kiss elvtárs már azt elmondja, hogy a pártszervezet megalakulása után milyen feladatok megoldásá­hoz fognak elsősorban. — Az első dolgunk az lesi, hogy megalakítsuk a népne­velő csoportot, biztosítsuk azt, hogy a csoport tagjai rendsze­res politikai felvilágosításban, nevelésben részesüljenek. így jobban fog menni a munka, így érünk e! a szövetkezeti terme­léssel nagy eredményeket. Az el­lenség állandóan támad bennün­ket, nekünk — nagy csapásokat mérve rájuk — kell visszautasíta­nunk minden rágalmat, rémhírt. Éberen kell őrködnünk azon. ne­hogy az ellenség, vagy véleménye megvesse közöttünk a lábát. Az egyházi reakció és a kulákok min­dent elkövetnek ennek érdekében. Tuduník róla, hogy egyes csopor­tokban előfordult: a kulákok befo­lyása alatt állva egyes csoportta­gok igyekeztek viszályt kelteni a csoporton belül. Ezenkívül terme, szetesen egyéb kérdések is van­nak: előfordulhat, hogy kevés a munkaerő, nem megy a kitűzött időre a munka. A pártszervezetnek az lesz a feladata, hogy a munka jó megszervezésével ezeket az esetleges hibákat kiküszöbölje. Ezek előfordulásának a meg­akadályozására már jóelőre felkészüljön és munkánkat nagy iramban előrelendítse. Reflektor fényben vagyunk A mi most megalakult termelő­szövetkezeti csoportunk a környé­ken élő dolgozó parasztoknak az érdeklődési központja, de nemcsak ők, hanem az ellenség is figyeli minden mozdulatunkat. Minden ol­dalról reflektor fényben vagyunk. Ha hibát követünk el, az ellenség azonnal százszorosára nagyítva kürtöli az egész környékben. Min­den szándéka az, hogy ilyen ér­telmű rémhírekkel elriassza a dol­gozó parasztokat a termelőszövet, kezeli mozgalomtól. Ezért nekünk most elsősorban kötelességünk, hogy a mun­kánkat úgy végezzük ej, hogy az példamutató legyen, hogy bizonyítsa a termelőszövetke­zeti mozgalom nagy fölényét az egyéni gazdálkodás felett. Kapcsolat az egyénileg dolgozó parasztokkal A csoport helyes irányú fejlő­dése érdekébén állandóan alkal­mazni fogjuk a kritikát, önkritikát. Bírálni az intézőbizottságot, a ve­zetést, annyi mint sokat tenni a csoport érdekében. Figyelembe fogjuk venni még a kívül állók kritikáját is, mert ők nagyon sok esetben sokkal jobban észreveszik a hibát, mint mi, akik belülről lát­juk a feladatainkat és a munkán­kat is. A kívül állók bírálatát a népnevelőkön keresztül tudjuk meg és hasznosítjuk is. így a csoport tagjai és a kívül álló egyénileg dolgozó parasz­tok között meg lesz az eleven kapcsolat. Kiss Bálint elvtárs jól látja fel­adatát. A füiőpjakabi lermelőcro- portnalk is a pártszervezet vezeté­sével példamutató munkát kell vé­geznie, hogy ezzel is segítse meg­győzni az egyénileg dolgozó pa­rasztokat a közös gazdálkodás elő­nyeiről, a termelőszövetkezeti pa­raszt jobb, szebb életéről. CSERVENKOV ELVTÁRS Fonó szeretettel ünnepelték a bolgár dolgozók Vlko Gservenkov. elvtársnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárá­nak, Lenin és Sztálin hűséges és odaadó tanítványának 50. szüle­tésnapját. * Cservenkov elvtái--, egyik legközelebbi munkatársa volt Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép halhatatlan vezetőjének és tanító- jának. Azon az úton vezeti a bol­gár népet, amelyet Dimitrov elv­társ jelölt ki a bolgár munkásosz­tály és minden bolgár dolgozó számára: a Szovjetunióval való testvéri barátság, a szocializmus építése, a békéért való karc útján. Cservenkov elvtárs 1900 szep­tember 6-án született Zlatica me- zővárosban, a szófiai kerületben. Már mint diák tevékenyen részt- vett az akkori idők haladó ifjú­sági mozgalmaiban. Fejlődésére a Nagy Októberi Szocialista For­radalom gyakorolt döntő hatást. 1919-ben belépett a Bolgár Kom­munista Pártba, a következő év­ben pedig megismerkedett Di­mitrov elvtárssal, akinek hűséges és odaadó tanítványa lett. 1923-ban, mint a Kommunista Párt szófiai szervezete bizottságá­nak tagja, tevékenyen szervezte a dicsőséges szeptemberi felke­lést, a bolgár népi tömegek ha­talma* megmozdulását, amely a gyűlölt monarhofasiszta rend­szer megdöntésére irányult. A fel­kelés vérbefojtása után illegali­tásba vonult, s minden erejével arra törekedett, hogy helyreállítsa a kapcsolatot a Párt és az ifjú­sági mozgalom közölt. Egyidejűleg szilárdan harcolt a Központi Bi­zottság, Dimitrov és Kolarov elv. társak Irányvonaláért, a Párt bolsevizálódásáért, a kapitulál, likvidátor és trockista elemekkel szemben. A Bolgár Kommunista Ifjúsági Szövetség 1924-ben meg­tartott első illegális kongresszu­sán beválasztották a Szövetség Központi Bizottságába és egészen 1925-ig annak sajtó- és agitációs osztályát vezette. A bolgár monarchofasiszta rend­őrség dühödt hajszát folytatott a nép szabadságáért tántorfthallanul küzdő ifjú harcos ellen. Ezért Cservenkov elvtárs a Központi Bizottság utasítására elhagyta Bulgária területét és a Szovjet­unióba távozott. Távollétében a bolgár osztálybírőság halálra ítélte. A Szovjetunióban élve, Cserven­kov elvtárs elsajátította a Bolse­vik Párt világtörténelmi jelentő­ségű tapasztaltait, átélte azt a nagy harcot, amelyet a szovjet nép a Párt és Sztálin elvtár, ve­zetésével, az ország iparosításáért és a mezőgazdaság kollektivizálá­sáért folytatott. Tevékenyen ki­vette részét a trockistákkal, bu- charinistákkal, valamint a más ÖTVEN ÉVES ■párt- és szovjetellenes csoportok­kal folytatott küzdelemből. Ugyan­ekkor egyetlen napra sem sza­kadt meg kapcsolata a bolgár nép harcával. Dimitrov elvtárs irányí­tásával, következetesen küzdött a Bolgár Kommunista Párt so­rainak megtisztításáért, a bal­oldali szektáriánusok, a jobboldali oppurtunisták és a szociáldemo­krata maradványok felszámolá­sáért, az újtípusű párt kialakítá­sáért. 1941-ben Cservenkov elvtársaj beválasztották a Bolgár Kom­munista Párt külföldi Központi Bizottságába. A Nagy Honvédő Háború idején minden tapasztala­tát, erejét, munkaképességét a hitleri megszállók elleni barcra fordította. Közvetlenül Dimitrov elvtárs mellett dolgozott, mint a „Hriszto Botev“ illegális bolgár, nyelvű rádióadás főszerkesztője. A rádiő hullámain ébrentartotta a bolgár népben a fasizmu* elleni harc szellemét, felvilágosította a bolgár dolgozókat a Szovjetunió világtörténelmi győzelmeiről, be­léjük plántálta a Bolgár Kom­munista Párt politikai irányvona­lát és ezzel nem kis mértékben járult hozzá a hitler-fasiszta meg­szállók elleni népi harc kibontako. zásához Bulgáriában. A szovjet kormány a Nagy Honvédő Hábo­rúban szerzett érdemeiért Lenin, renddel tüntette ki. Cservenkov elvtárs 1944 szep­tember 9-e után, amikor a bol­gár nép lerázta magáról a náci megszállók és a bolgár monarcbo- fasiszták igáját, hazatért Bulgá- riába és mint a Bolgár Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának tagja, Dimitrov és Kolarov olda­lán az első sorokban küzdött a népi hatalom megszilárdításáért, a Párt megerősítéséért, az angol- amertkal ügynökök és kémek, a Kosztov-banda megsemmisítéséért. Titkára lett a Központi Bizott­ságnak és miniszteri rangban ve­zette a Tudományos, Művészeti és Kulturális Bizottságot, amely kidolgozta Bulgária kulturális fejlődésének irányvonalát. 1949 július 20-án a minisztertanács he­lyettes elnöke lett Kolarov elv. társ halála után, 1950 február 2-án a nagy nemzetgyűlés a mi­nisztertanács elnökévé választotta, A bolgár dolgozó nép egy em­berként köszönti Cservenkov elv­társat 50. születésnapján, Jó egész, séget, hosszú életet kíván a Párt és az állam kipróbált vezetőjé­nek, Dimitrov elvtárs méltó utód­jának. A Magyar Népköztársaság dolgozói testvéri együttérzéssel csatlakoznak a bolgár dolgozók jókívánságaihoz és meleg szere­tettel köszöntik 50. Születésnapján Cservenkov elvtársat, a testvéri bolgár nép vezetőjét. Kiss Erzsébet mögött is ott áll a Párt Kiss Erzsébet nem tagja a Pártnak. De követi a Párt szavát, irány- mutatását, tanítását. A mátébázi állami gazdaságban dolgozik. Homlokán a múlt sok keserves gyötrődésének bevésett fe­dői mér kisimultak, hogy szabad és gond­talan életének útját járja. — A múlt­ban kulákoknál napszámoskodtam. Meg­ismertem a kizsákmányolást, a bajszát, az éhezést, az elesettség keserves gyötrő­déseit­Múltjának gyötrődéséről, sok kegyet- len embertelenségéről beszél. — Azelőtt, mikor a kulákoknál napszámoskodtam, az egésznapi vad hajsza után gyalog kel­lett kilométereket vánszorognom, hogy otthonomba érjek. .4 kocsi a kulákot, meg a jeleségét szállította, akik egész napon át mást se tettek, mint szidtak, korholtak bennünket. Milyen más ma-, amikor a gazdaság traktora jön értünk és szállít haza a munkából. De másról is besxél, amint a múlt emlékeit idézi. A kis szelet kenyér­ről, a vöröshagymáról, amely egésznapi kosztjuk volt. — Ma pedig napi négy forintért olyan ellátást kapunk, amiről azelőtt még ól­munkban sem mertünk gondolni, tíegge- lira félliter tejet, vagy kávét kapunk. Ehhez még öt deka szalonna, vagy kol­bász is jár. Kenyeret annyit vehetünk hozzá, amennyit akarunk. Ebedre minden nap leves, főzelék és minden második nap hús kiadós, nagy mennyiségben. Termé­szetesen kenyér megint annyi, amennyi csak kell. Vacsora minden este főtt étel, olykor hideg, de ez ritkán fordul elő. Ke­nyér, ezt talán már kár is említeni. — Napi tíx órát dolgosom. Nem úgy, mint a Indáknál, hogy látástól-va- kulásig. Amit keresek, magamra, csalá­domra költhetem, mert nincs gondom a beszerzésre, a bevásárlásra, azok elkészí­tésére. Asztal mellett, tányérokból, rende­sen megtérítve fogyasztjuk cl étkezésein­ket. A ku ók meg csak egyre a csajka- rendszert darálja. De csak beszéljen, előbb-utóbb majd megkapja a maga csaj­kára valóját, ahová való, a börtönben ■■ — Végtelenül hálás vagyok és boldog. Tudom, hogy munkámmal csak egy részét tudom meghálálni annak, hogy megsza­badultam az elnyomatás, a megalázás gyötrő és megszégyenítő helyzetéből, ahol velünk, nőkkel, alig törődtek, munkánk csak olyan mellékesnek számított, holott a férfiakkal egyenlő munkát kellett vé­geznünk. Nem egyszer még nehezebbet is Kiss Erzsébet azért dolgozik lelkesen. Látja, mint becsüli a Párt a dolgos, te­remtő és alkotó kezet. Ott van minden dolgozó melleit a Párt, hogy irányítsa, oktassa, védje és vezesse boldogabb és szebb jövője kialakulásának útján, — Látom én a jól végaett mnka eredményeit Az örömet és boldogságot dolgozó társaim arcán. Hogyne lennének boldogok, mikor egy kocsis havi fizetése 10 órai napi munka­teljesítése mellett 520 forint. Vagy a von­tatói, akinek közepes keresete havonta 080 forint Hol volt ennyi pénz a múlt­ban? Sokszor egy év alatt sem tudott megkeresni ennyit, pedig akkor 16—18 órát is kellett dolgozatok. A növényápo­lási munkát végzők teljesítménybérben 220 forint keresetre tettek szert, de há nyan voltak, akik még ennél a heti ke­resetnél is többhöz jutottak. Csak szá­moljunk egy kicsit. Ez közei 1000 forint egy egy dolgozó száméira. JIol volt ez jl múltban, mikor a földesúr úr és a kulák rabolt, zsarolt és meglopott bennünket9 ökölbeszorul a keze, mikor erről be­szél Széniéiből a harag fénye sugárzik. — Megvédjük a békét, ha keli a tíz kör­münkkel is, mert a béke a dolgozó nép boldog és nyugodt jövőjét jelenti. Kik akarják a háborút? Kik uszítanakJ A nagybirtokok visszasiratói. 4 hatalmukat visszaváró kulákok. az ezerholdas dőzsöld és üvornyázó földesurak. A dolgozó nép az békét akar, teremtő, alkotó, építő jö­vőt, me g felett soha többé nem lehet úr a rombolás gálád és vérözönt árasztó szelleme. Kiss Erzsébet kelet felé veti a tekin­tetét. — KeletrXl egy új világ ál­dást osztó szele seperte el kizsákmd- nyolóinkat, hogy mi dolgozók felépíthes­sük a magunk országát. Ez az áldásiosztó szél már ott viharzik nyugaton is, még elnyomott munkástestvéreink keserűség­től és kíntól szenvedő arcát csókolgatva. Mienk a jövő, dolgozóké az egész világon, bármit is suttognak falun a bajkeverők, a háborús rémhirterjesztők, a bennünket ki­gúnyoló és kicsúfoló kulákok és egyéb söpredékek. Két karja megfeszülve kezd a munká­hoz. Többet termelni, a munka lelkiisme­retesebb elvégzésével tovább fokozni az elért ei edményeket. Párfonkirüli, de maga mögött érzi a Pártot, melynek in n- den dolgozó köszönheti emberibb életét, függetlenségét, gondtalan jelenjét, boldo­gabb jövőjét.

Next

/
Thumbnails
Contents