Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-27 / 144. szám
Mit kapott Baja az ötéves terv első kilenc hónapjában Nemsokára elkészül a Duna-híd Az ötéves terv alig néhány hó. •• Umiep lesz számunkra a iaiiacsválaszfás napja A bajai MNDSz-asszariffok nagy lelkesedéssel készülnél az október 22-i tanácsoálaszlás ra. Még emlékezetükben él a múlt, amikor sorsunk felől megkérdezésünk nélkül döntőitek és határoztak. Beleszólásit nk nem vo'.t semmibe sem, nem voltak kíváncsiak véleményünkre, kívánságainkra. A tanács ma mi vagyunk: a dolgozó nép, mi fogjuk a választás napján sorainkból azokat megválasztó ni, akik sorsunlcat, ügyeinket, a dolgozó név érdekeit szolgál ni és intézni fogják. A tanácson keresztül még közelebb kerülünk az ország, városunk irányításához. A dolgozó népnek a múltban nem voltak jogai. Rettegett a városházára menni, ahol mindenért ráförmedtek, leordílot- ták, megszégyenítették. Milyen más a helyzet ma, amikor a hivatali szobákban a mi fiaink ülnek, aldk velünk éreznek, akik minden ügyünkben készségesen állanak segítségünkre, pontosan és gyorsan elintézik kéréseinket, panaszainkat. Elhint a durva hang, a „várjon a soráraügyintézés órák hosz- szat tartó idörablása. Ma minden dolgozó előtt nyitva állanak az ajtók. ,4 tanács elnökéhez is bárki, bármi bor benyithat. Készséges segítés, felvilágosítás, útbaigazítás jut a számára, nem úgy, mint a- elmuit idők polgármesterei és főispánjai idején. Akikhez csak megalázkodva és kétrét görnyedne lehetett bejutni és akkor sem volt a dolgozó szív csen látott „vendég'’. Nemhogy kérései, panaszai meghallggtásrá találtak volna. Mert ezeket tudjuk, mert a múlt minden gazságát ismer jük, készülünk olyan lelkesedé ssel a választásra. Ünnepnap lesz' szamunkra október 22. Az MNDSz népnevelői ott vannak az élen, azok között, akik a dolgozók legszélesebb soraiban tudatosítják a tanácsválasztások jelentőségét, újabb gyözcl met szocializmust építő munkánknak. Méltó keretek között fogju k ünnepelni a napot, amely győzelmes bevonulását fogja jelenteni dolgozó népünknek a tanácsba. Munkánkkal pedig azon leszünk, hogy követve a Szovjetunió példáját, méltóak legyünk Sztálin és Rákosi e’"- társak bizalmára. Keller Istvánná, Baja város MNDSz-lltkára. Poczka Gyula kiskunfélegyházi mezőőr párosversenyre hívta ki a város összes mezőőreit napja, hatalmas alkotásokat hozott létre, illetve rövid idő alatt fejez be Baján is. Ez a dunamel- létki kis város anayii beruházást kapott rövid idő alatt, m nt történelme bosszú ideje alatt soha. Baja a felszabadulás előtt szinte semmit sem fejlődött hosszú időn ikeresztül. Ezt igen sokan azzal indokolták, hogy egyszer határ- menti város volt, máskor meg kiesett a fő közlekedési utak mellől. Ez, persze, nem egészen közelítette meg az igazságot, mert a főok az volt, hogy a tőkések 'ügyet se-m vetettek Bajára, kiesett a számításaikból. Népi demokráciánk adta meg a lehetőséget ahhoz, hgoy ez a város, amelynek a fejlődéséről már igen sokan lemondtak, komoly, helyzetének és adottságainak megfelelő épülésnek nézzen elébe. Emlékszünk még a közigazgatás^ területi átszervezésére. Az ellenség akkor azt súgta és igen sokan helyeselték a véleményt: „Baja soha sem fog fejlődni semmit, Bajáról majd meg fognak felejtkezni.“ Az ötéves terv első 'beruházásai feleletet adtak és keményen Tácáfotak erre a híresztelésre és bebizonyították, hogyi ez a város egyáltalán nem másodrangú hely, 'hanem az ország építésének élvonalában van. Nézzük az eredményeket. Decemberre áll a nagy Dunahíd 'A fasiszta háború tönkretette az Alföldet és a Dunántúlt ösz- sze’kötő hidat. A baja.ak tndják, hogy milyen, nagy jelentősége van ennek a hídnak. Tudják, hogy Délmagyarország összekötő kapcsa a dunántúli részekkel. Azt is tudják, hogy a Dunántú.- ról szállított cikkek. széD, stb. szállítási költsége lényegesen olcsóbb közvetlenül a hídon, mint Budapesten át, ami minden útnál körülbelül 400 kilométer szállítási többletet jelent. De a híd nagy forgalma nemcsak önmagában jelentős, hanem megnöveli Baja forgalmát, jelentőségét is. A híd építésének sokmilliós költsége .ugyanakkor nagy nyeresége is nemzetgazdaságunknak, .mert a szállítási utak megrövidülnek. A bajaiak kívánságát valóra váltja az ötéves terv első éve. December 20-ra áll a Dunahíd. A Nostra gépeket kapott pusztítóit ártéri hidak is teljesen] felépülteik. A dunai partrészt tejesen kikövezték, kijavították. A Nosíra dunaparti tárházát rend-' behozták, fontos gépi berende-i zésekkel láttáik el, ami a tárház' kapacitásának jelentős növekedé-j sét jelentette. Az állami disznó- j hizlaldában faízia ófélszer és új | betonváj'úk épültek. A nagvma- lomban lévő közraktár egyik épületrészét is újjáépite-tlék. A Tanácsház részbeni tatarozását j elvégezték és az udvaron egy mélyfiúra tú kutat építettek. A város két újtipusú szemétszállító kocsit szerzett be, hogy ezzel biztosítsa az utcák rendbeniar'.ását. Nem ráz már a Deák Ferenc-ufca Szenlislvánon megépítették a lejárót és a vízlevezetőt. A közkórház is jelentős beruházást kapott, ’étrefaozték a csatorna- és vízlevezető berendezést, parkírozták az udvart és kiegészítették az újonnan épült konyha felszerelését. Berendezték a Nemzeti Szálloda és .a Véndiófa községi vállalatok üzemeit. Befejezték a Deák Ferenc-utca útburkolási és járdaburkolás! munkálatait. A Vorosilov parikban járdalapokat fektettek le. Mindezek a beruházások mí'utegy 52 millió forlutot jelentenek Bajának. De ezenkívül is az eredmények igen fontos pontja, hogy emelkedett a dolgozók életszínvonala, hogy megalakult egész sor Nemzeti Vállalat, újabb üzemek létrejöttével megszaporodott a munkások és alkalmazottak száma. Baja — .a hitetlenkedők véleményének ellenére — fejlődésnek, virágzásnak indult. Újabb milliók Az ötéves terv legközelebbi beruházásaival valósul meg Baján — mintegy másfélmilliós költséggel — a téli kikötő kikotrása és ugyanakkor a Petőfi-sziget f élt öltése. Több mint százezer forint költséggel a vasútállomás előtt, a Lenin-teret parkosítani fogják, a Marx-tér kövezetlen részét út- I burkolattal látják el, Szenlist- vánon pedig két gyermekjátszóteret építenek. Baja dolgozói a legutóbbi választások óta, az új, a tanácsválasztásokra, ennyi nagyszerű építménnyel, eredménnyel találkoznak. Nagyléptü fejlődés ez, amely önmagában 'megszégyeniti á volt virilisták, az úgynevezett törvény- hatósági bizottsági tagok egész működését. Báját fejlődésképtelennek akarták elkönyvelni, olyannak, hogy semmi befektetést nem érdemel meg. De a mi népi demokratikus rendünk nem ismer igazságtalanságokat. Ha ezen az országrészen is a szocializmust cpítö dolgozók élnek, akkor ennek az á dósaiból valamennyien részt kapunk. Ha Baja dolgozói jól szem- ügyre veszik városukat újból látják Pártunk jó munkáját, látják. hogy Rákosi elvtárs vezetésével gazdagodott az ország, Baja is. Bebizonyosodik mind- annyiuk előtt, amit Rákosi elvtárs mondott: „Ha a magyar dolgozó népet ma a biztonság, a megelégedés, a jövőbe vetett bizalomnak az az érzése tölti el, amely újabb sikereink -záloga és jövőnk biztosítéka, úgy ebben Pártunké az érdem oroszlánrésze.“ Évfordulót ünnepelt a mátételki Törekvés termelőcsport A mátételki Törekvés-termelőcsoport az elmúlt napokban ünne. pelte meg fennállásának elsőéves évfordulóját. Matus János, a csoport elnöke megnyitó beszédében üdvözölte az új csoporttagokat. Majd vázolta a 18 régi tagnak küzdelmét. Utána Bálint Lajos elvtárs a községi pártszervezet ré- széről üdvözölte a csoportot majd az MNDSz részéről Engi Sándorné méltatta a csoport munkáját, leemelve, míg a csoportnál holdanként 12 mázsa volt a búza, addig az egyéni gazdálkodóknál csak 7—8 mázsa. Á Járási Pártbizottság részéről Böjtös elvtárs vázolta a termelőszövetkezeti csoportok feladatait. Majd Kosun elvtársnő beszédével zárult az évforduló ünnepsége. Piukovics József Befejeződött a földreform Dél-Korea felszabadított körsetében Dél-Korea egész felszabadított területén befejeződön a fö'dre* fotm. A 'földreform során több mint 5-10 ezer tienbó (egy lirnbó egyenlő 0.99 hektárral) földet koboztak el, melyet az amerikai imperialisták, annakidején Li Szín iMan kormánya részvénytársaságainak, kolostorok és földbirtokosok tulajdonába adtak. Vasárnap délelőtt 40 órakor a kiskunfélegyházi DÉFOSz szervezetben gyűlést tartottak, ahol megvitatták az őszi munkák menetét és határozatot hoztak az őszi munkák sikerének biztosítására. A jelenlévők nagy lelkesedéssel fogadták, hogy október 22-ére, a tanácsválasztás napjára, befejezik az őszi vetést. Ennek érdekében Szikszói Istvánná versenyre hívta Kocsis Sándorné dülőfele. lőst, Csenki János pedig Tarjányi Lászlót. A két dülőfelelős példamutatása magával ragadta Kiskunfélegyháza összes dülőfelelő- seit. A gyűlésen egymásután hívták ki egymást párosversenyre, hangoztatva, megmutatják a kis- kunmajsaiaknak, akikkel a város pdrosversenybetn áll, hogy még október 22-e előtt befejezik az őszi vetés] munkákat. A dűlőfelelősök kihívásához csatlakozott nyomban Szelepcsényi Mihály, Pap János, Móczár János. Seres László, Mihalovics László, Grósdik Sándor, Fekete István, Szabó Kálmán, R. Nagy László. Patai Illés és a többi jelenlévő dülőfelelős. A nagy lelkesedés átcsapott a mezőőrökre is. Ezek is egymást hívták versenyre. Poczka. Gyula mezőőr, akinek már nem jutott pár a versenyzésben, kihívta a város összes mezőőrei*, hogy október 10-ére a kerületében a dolgozó parasztság bevonásával elvégzik az összes őszi mező- gazdasági munkát. Bejelentette, hogy a munkának mintegy a felét már el is végezték. A fasiszta rombolás által e'-* A#V\A^AIWW\AAAA/WW\AAAA^VWVWWWVA/VWkAAA^WVAA PARHOMENKO ÚTJA Az alábbi két részletet V. Ivanov szovjet író „Parhomenko útja" című regényéből közöljük. A mű rövidesen magyar nyelven is megjelenik a Szikra kiadásában. Lenin egyedül colt. Mikor Parhomenko belépett, valami vastag könyvet lapozgatott. Meglátta Parhomcnkot, gyorsan becsapta a könyvet és felemelte fejét. — Azok ott megint késleltetik a löszerszálUtmányokat? — kérdezte és rácsapott a könyvre. — Ma sikerült elküldeném egy szállítmányt, Vlagyimir Iljics. — És mi újság Caricihben? Parhomenko szólni akart Sztálin táviratáról, de Lenin felállt és közbevágott. — Látja, lia nálunk valami egy kicsit jobban megy, az emberek mindjárt ölbe teszik a kezükéit Ismét rácsapott a könyvre. — Semmiképpen sem szabad ölbetenni a kezünket, mert nyomban bilincset raknak rá! — Elnevette magát. — Ma odatelefo- náltam: mi van a lőszerszállitm dny okkal? Felolvassák Parhomenkonak küldött táviratát — „a helyzet javult“. Úgy látszik, amíg maga másutt járt, valami tapasztalatlan munkatársa megmutatta nekik a táviratot — s ők most boldogok. Ea egyszer a, helyzet javult, minek a lőszer■? Szerintem, éppen ellenkezőleg áll a, dologi Az ellensége,t nemcsak vissza kell vernünk, hanem cl kell törölnünk a föld színéről. Magának mi a véleménye? Elhatároztam, hogy beszélek magával. Farhomenko vigyázzban állt, arca izzotf, szégyenében: alighogy kitette a lábát, otthon fenekestül felfordult minden! És ami. a legnagyobb baj — azt, ami az 6, Parhomenko kötelessége lett volna, Lenin végezte el helyettel — Helytelen. — Mi a helytelen? — kérdezte Lenin. — Helytelenül cselekedtem. Elküldtem a vonatot és azt hittem, máris rendben van minden. Lenin megint nevetett. — Hm ! De, tudja, mégis csak van szovjet hatalom, nem igaz? Ha a szovjet hatalom igazán ragaszkodik hozzá, hogy maga, lőszert kapjon, mégis csak elérünk egyet-mást, nem? Felgyulladt egy kis piros lámpa. Lenin felvette a telefonkagylót. Meghallgatta a beszélőt és Így szólt: — Tökéletesen igaz, elviár som, Cáriéin helyzete javult, de az ellenséget teljesen szét kell zúzni. Ez a történelem törvénye. Ragaszkodom hozzá, hogy kiadjanak minden hadianyagot, amit Parhomenko kér. Mindent! Itt áll és felháborodva kiabál... Lenin elfedte tenyerével a kagylót és mosolyogva, halkan mondta: — „Nehogy ama hivatkozzanak, hogy maga finoman beszél velük. Bólintott, levette kezét a telefonról és folytatta: — Igen, igen, hallgatom a véleményét. Micsoda? Tiltakozik ellene? Küldje a pokolba — de udvariasan. Letette a kagylót, megdörzsölte kezét és végigment, a szobán. Szemlátomást elégedett volt a dolgok menetével. Derűs, mosolygó szemmel nézett Parhomenkora. Látszott rajta, hogy nincs kedve elválni ettől az egyszerű munkástól, aki feltúrt ujjú tornaingben áUt előtte, ingének könyökén ügyesen megjavított szakadás látszik, elkeseredése pedig olyan őszinte és megnyerő! Ez az ember bizonyára köny- ngedén és gyorsan mozog künn a természetben, a mezőn, az erdőbenl Bizonyára ért hozzá, szeret halászni, vadászni, zajtalanul lép az erdő száraz avarában is. Jólesett hallania daráló beszédét, amely a szibériai muzsikokra emlékeztette. — Borotválkozott ma? — kérdezte Lenin. — Borotválkoztam — felélte csodálkozva Parhomenko. — Én még nem. Gyerünk a borbélymtt- lielybc, egyben sétálunk is. Lenin gyors léptekkel haladt, köszön- getett jobbra és balra, egy-egy szót vetett oda a szembejövő ismerősöknek Parhomenko csodálkozott, hogy Lenin, —■ noha Lenin volt, — az az egyszerű ember, aki elbeszélgetett, eltréfálgatott Parhomenkoval, figyelmeztette a szembejövő elvtársakat,, hogy pontosan jöjjenek el a félhétórás ülésre, érdeklődött egészségük iránt, emlékeztette őket a gyógykezelés szükségességére — ez a Lenin ugyanakkor magasztos és lelkes vezér is, akinek alakja élni fog késői utódainak emlékezetében és ott áll majd unokáinak, dédunokáink, milliók és milliárdok előtt! Ha Parhomenko ki tudta volna fejezni, a halhatatlanság igazi és kiirthatatlan érzésének nevezte volna ezt. De ő nem keresett szavakat. Arisztokraták, kereskedők és nyár ápol górok megpróbálták meghatározni Lenin jelentőségét, hogy kifejezzék erejét — meg azt, hogy milyen rémületet kelteit, ellenségeiben. De * dolgozókon, éppen ezeken az egyszerű lelkeken kfvül, senki sem tudta igazán meglátni és megérezni benne azt, ami egyszerre volt távolt múlt és élő jelen, értelem és tanulság, de olyan fény is, amely feltárta előttük a jövőt. Lementek a hegylejtőn, néha megálltak. Lenin elnézte a Moszkva-folyö túlsó partját, a folyón túl gyöngén rózsáin párát, a közeledő alkonyat remegő színeit, A házak között, mint úszó bóják, templomok kupolái rajzolódtak az égre. — Ott, ha jól tudom; tó is van —- Cári cint ül délre. Mondták magának, hogy kitünően lehet ott vadászni? — kérdezte Lenin. Parhomenko nem értette meg mindjárt, milyen vadászatról van szó, — Sós tavak vannak arra — mondta esetlenül. — Sós víz mellett talán nem élnek vadak? Parhomenko nem sokra becsülte a va- déiszat örömeit és ezért lekicsinylőén válaszolt : — Gyerekek járnak oda. Lenin clnevette magát. „Megpróbált vadászni, de bizonyára bakot lőtt" — gondolta Pariiomenkoról. S mivel az alkonyt fiára, az előttük elterülő, bronzosan fénylő háztetők valami vers homályos emlékét idézték fel benne, bár hirtelenében nem tudta, melyik verset, így szólt: — Ki a kedvenc írója? — Mamin-Bzibirják, Lenin mégegyszer jól megnézte Párhn- menkot. Jó tró. — És ismét a túlsó part fölött lebegő párát nézte, majd lassan hozzátette: —- De Tolsztoj jobb. Ajánlom, olvassa el a müveit.
