Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-03 / 124. szám

A kiskunfélegyházi építőmunkások harcolnak az új normák túlteljesítéséért — A normarendezés eszköz a béke védelmére — állapították meg százszor is a minisztertanács határozata óta dolgozóink. Az új normák legyőzése egyben győzel­met jelent a külföldi és a hazai ellenség fölött is. Ezért írták a kiskunfélegyházi építkezés dolgo­zói is jelmondatul az egyik épülő ház falára: ..Előre az új normák megdöntéséért!“ Mint harcban a katonák — úgy indultak rohamra a Magasépítő A V öntudatos dolgozói lépésről- lépésre a normák ellen, órdról- órára mérték fel az eredményeket Minden előbbrehaladás, minden egyes megdöntött százalék erejük­nek, — hatalmas, lelkes munka­it ndületüknek bizonyítéka. Már az első nap folyamán is minden óra új és új meglepetéseket tarto­gatott, új, hatalmas eredményeket hozott. Délelőtt IO óráig A pontosan előkészített, jól meg­szervezett technikai munikafeltéte. lek is hozzájárultak a kezdeti jó hangulathoz. Jó kedvvel, serényen láttak munkához a dolgozók. Tü­relmetlenül várták a kiértékelések eredményét. És a lelkesedés gyü­mölcsei már az első órákban meg­mutatkoztak. Kü önösen a kőmű vesek értek el szép eredményeket Major József és Danha Jó­zsef kőművesek a délelőtti ki­értékelésnél már 200 száza­lékkal „dicsekedhettek*1. Ez a teljesít­mény üjabb erőt ás lelkesedést hozott. Példájukká; egyre többen csatlakoztak a kialakult versenybe. Tóth Imre és Szabcki Bertalan kőművesek, a féltégla vastagságú válaszfal falazásában 140 százalé­kot értek ei. Ugyancsak követen­dő példa Csanád János kőműves brigádjának munkája is, amely az 51 cm-es falazásnál 112 százalékot teljesített. A zsaluzok közül dél­előtt 10 óráig Pásztor József fö­démzsaluzó brigádja 111 százalé­kával, Nagy János brigádja a ki- szaluzásná; 110 százalékkal emel­kedett ki a többi brigád közül. Solymosl István kőműves és brigádja 112 százalékra telje­sítette a mennyezet vakolásnál új normáját, Nagy Gyula egyéni teljesítménye szintén mennyezet vakolásban 120 százalék. Déli 12 óráig vitte a termelésben élenjáró bri­gádok és egyének nevét, teljesít­ményét. Állandóan ellenőrizhették magul és mások munkáját. A lel­kesedést fokozta a pártvezetőség és a vá'.lalatvezetőség segítsége. A párttitkár és a telepvezető egész nap a dolgozóik között tartózkod­tak. Végigjárták az építkezés min­den munkahelyét és ott ahol se­gítségre volt szükség, segítettek. Azokon a helyeken, ahol a dolgo­zók nehezen találták meg a helyes módszert, ott maga a párltitkár mutatta be, hogy hogyan lehet észszerű munkával nagyobb eredményt elérni. így verte vissza az ellenség ha­zug híreszteléseit és bizonyította be a saját munkájával is, hogy túl lehet és túl is kell teljesíteni az új normákat. A délutáni órákban már messze1 túlhatadtálk a kezdeti eredménye­ket. Majoros József és Danka Jó­zsef kőművesek a délelőtti 200 százalékos teljesítményü­ket délután 505 százalékra emelték. Ugyancsak magasra ugrott Balog József kőműves brigádjának ter­melési százaléka is. amely a válasz­fal falazással a dé utáni órákban 256, vagy Dóka Balázs kőműves, aki ugyanennél a mimikánál 276 százalékot ért el. Ezek azonban csak a legkiemel­kedőbb eredmények. Jó néhányan vannak azok a dolgozók, akik új normájuk megdöntésével — a 100 s' ázalékra előirányzott terme és túlteljesítésével bizonyítják be, hogy még jobb munkával, még keményebben harcolnak ötéves tervünk megvalósításáért, a béke erősítéséért. Serkeníse példáink Jobb népnevelő munkával segítik üzemeinkben a normarendezés végrehajtását a Magasépítő NV valamennyi te­lepét a munka jó megszervezésé­ve'., az új normák minél nagyobb mértékű túlteljesítéséért. Ezek az eredmények világosan bizonyítják, hogy a kiskunfélegyházi építkezés dolgozói a pártszervezet segítségé­vel egyre nagyobb öntudattal har­colnak a munka területén. Éberen figyelik a gyanús elemek munká­ját és az e leneég leleplezésével és eltávolításával megújult erővel küzdenek a még nagyobb győze­lemért. Kiebrudalfák a jobboldali szociáldemokrata Feketét a bácsbokodi Hengermalomból Az első órák lelkesedése rohamo­san nőtt az eredmények láttán. Újabb és újabb brigádok, egyéni versenyzők kapcsolódtak be a lel­kes küzdelembe. A legjobbak most új harcmodorhoz folyamodtak, — újításokkal, észszerűsítések alkal­mazásával; a legjobb eredményt elérő dolgozók munkamódszerének elsajátításával még jobb eredmé­nyeket értek ej. Az eddig lemaradt dolgozók is előre törtek. Szász István kőműves a 28-as fal fel­húzásánál. 133 százalékot, Szalai József faldörzsölésnél 110 száza­lékot, Seres József segédmunkás földhordásnál 115 százalékot ért el. A reggeli órák legjobb kőmű­vesei maié harcolták fel magukat az Adám brigád tagjai a porosz- süvegboltozásnál, Solymosi István 3 tagú brigádja az oldal fai vakolás­nál és Csapiár János a falazásban elért 141 százalékos kiugró ered­ményével. Combos Jenő állványozó a délelőtt folyamán 15 százalékkal teljesítette túl normáját. Délután 6 éráig A déli órákban már tetőfokára há­gott a versenylendület. A hang­szóró valamennyi dolgozóhoz el­üzemeink dolgozói kíméletlen harcot folytatnak a befurakodott ellenség, a jobboldali szociálde­mokraták ellen. Míg a dolgozók jó munkával, többtermeléssel a békéért harcolnak, addig ezek bomlasztani igyekeznek a munka- fegyelmet, gátolják a termelés za. vartalan menetét. Arra töreked­nek, hogy befurakodjanak a Pártba, szakszervezeti funkciók­ba és máris megkezdik aknamun­kájukat. Példa erre a bácsbokodi Álla­mosított Hengermalom. A főgé­pész, Fekete József, már évek óta ott van alkalmazásban. Ott voli akkor is, amikor a malom még Rosenberg Mátyás tulajdona vo.t. Az államosítás után azt gondolta Fekete „szaktárs-1, hogy folytat­hatja azt a munkát, mellyel a dolgozókat és népgazdaságunkat károsíthatja meg. Aknamunkájára már régebben felfigyelt a vállalat- vezetőség, míg most újabb mester­kedésénél sikerült leleplezni és eltávolítani. Fekete József befurakodott a Pártba Is és megpróbálta ott is bomlasztó tevékenységét kifejteni. Legelőször akkor figyeltek fel te­vékenykedésére, mikor a futball- j csapat beolvadt az ifjúsági szer- \ vezetbe. Feketének ez nem tét- j szett. Azt szerette volna, ha a; csapat ÉDOSZ néven szerepelne. Ezt ki is nyilvánította olyan ér­telemben, hogy amikor a csapat vendégül látta az egyik vidéki j csapatot, a sportpályán nagy hangon agitált a DISZ ellen. Szidta az ifjúságot, hogy miért kell a csapatnak DISz néven szerepelni. Persze, ez nem vágott bele az ő terveibe. „Ha ÉDOSZ lesz a csa­pat, akkor nekem is lesz beleszó­lásom, és majd az történik, amit én akarok“ — gondolta. Persze, szerette volna, hogy ő legyen az irányító és akkor bomlasztási ter­ve sikerülne. Érzékenyen érintet­te, hogy nem úgy történt, aho­gyan szerette volna. A malomban, mint szakszerve­zeti titkár folytatta bomlasztó munkáját. Klikket szervezett és a névtelen levelek egymást érték, melyben a párltitkárt fenyegették. Sőt, arra vetemedtek, hogy egye­nesen a Tárlót akarták feljelen­teni, mint aüogy írták. Munkájá­val gátolta a termelést. Fekete bűne volt az is, hogy az üzem egy hétre kiesett » termelésből. | Ugyanis a nyári renoválásnál egy megrepedt csapágyat nem ' cserélt ki és mikor az üzem megindult, hogy a dolgozók kenyérgabo­náját megőrölje, eltörött. Fekete azt állította, hogy az friss törés, viszont tisztán lát­szott, hogy melyik a friss és me­lyik a régi törés. Ezt a könnyű­ipari minisztérium kiküldötte is észrevette és természetesen meg­állapította, hogy Fekete állítása valótlan. Fekete állandóan han­goztatta a kulákok elleni harc fo kozását, közben pedig kulákokkai üit le tarokkozni. Ez nagyon jó alkalom volt ,hogy tervük tovább; részleteit megbeszéljék. Fő segítőtársa volt a felesége, de mellette állott Márkus Pál rak­táros is, aki Fekete utasításait követte és nem törődött köteles­ségével. A malomban dolgozó munkások megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor megtudták, hogy Fekete főgépészt leváltották és a község­től jó messzire, Izsákra helyezték át. Megvetésüket fejezték ki az ilyen aljasságok láttán és minden igyekezetük arra irá­nyul, hogy az ellenség eltávolítása után még jobb munkát végezze­nek. Megkapta büntetését Márkus is, mert a munkások közös el­határozása és összefogása, a Párt segítségével lehetővé tette, hogy egyszer és mindenkorra kfebrudal- ják az üzemből. Pártunk éberségének, köszön­hető, hogy a bokodi Államosított Hengermalom megtisztult a ku- lákbarát ellenségtől és a termelő­munka újabb lendületet kapott a dolgozó nép szolgálatában. Az építkezés további gépesítése A dnyepropetrovíziki lakóház és iskolaépítkezéseknél a 2. számú páricsoport kommunistáinak ja­vaslatára különleges gépezetet szereltek fel. Ezek segítségéven szállítják a téglát és a maltert a felső emeletekre. A termelékeny­ség 35 százalékkal emelkedeik Munkamód zerüket ismertették az építkezés többi dolgozóival is, I Az üzemek dolgozói, a munkás- osztály élenjáró, nagy munkát , végzett el a szocializmus eddigi építésében. Minden eredményünk áldozatos, céltudatos, megalkuvás j nélküli munkájuknak köszönhető, I annak, hogy felsorakoztak Pár- | tünk kezdeményezései mögé, hogy | szövetségesüknek nyerték meg a ■ dolgozó parasztság hatalmas j tömbjét. Az elért eredmények és ! a megvalósítás alatt álló felada- | tok értékelésénél, vizsgálatánál i egymásba folyó következetesség- ' gél azt kell megállapítanunk, hogy az elért győzelmekben igen nagy része van a politikai felvilá­gosító, tudatosító munkának. A tömegek nevelése a békéért, a többtermelésért, a selejtesek ken- tésért, az ellenség elleni harcra, éberségre, a Fért, a Szovjetunió szeretetére döntő Jeltétele annak, hogy a szocializmus építése meg­jelelő ütemű legyen, hogy ne ma­radjunk el, hanem ellenkezőleg, előbbre jussunk, túllépjük az elő­irányzott méreteket. A politikai felvilágosító munka olyan termé­szetű kommunista tevékenység, hogy nemcsak egy bizonyos ideig tart, nyomon követi, vagy utána kullog az eseményeknek, hanem az élen jár, előremutatja a célt és a hozzávezető utat, melyen halad­nunk kell. A jelentősége éppen ezért felmérhetetlen és legjobban az a legfőbb tapasztalat bizo­nyítja fontosságát, hogy ahol jó a politikai munka, jó az egész ■üzem munkája, ahol rossz, ott nagy hibák vannak, ott tevékenykedik az ellenség, ott csökken a terme­lés, ott a dolgozóknak nem meg­jelelő a viszonyuk a munkához. A népnevelő munka kérdéseiről azért különösen szükséges most beszélnünk, mert a miniszterta­nács határozatának a végrehaj­tása, az alapbéremelés és a nor­marendezés kérdésének megol­dása olyan feladat, mely nem nélkülözheti a jő politikai mun­kát. A mormarendezés helyes vég­rehajtása függvénye a politikai felvilágosító munkának. Egyetlen üzem, annak pártszervezete ne gondolja, hogy ez a kérdés ma­gától fog menni, hogy a mi fel­adatunk itt nem más, mint kívül­ről figyeljük a megoldás folyama­tát. Ez elbizakodottságot jelen­tene, vétkes könnyelműséget, rést az ellenség munkájához, azt a veszélyt, hogy Pártunk eme nagy­szerű, a szocializmus építését to­vábblendítő kezdeményezése, meg­törik. A tapasztalatunk az, hogy azok. bán az üzemekben, ahol a norma­rendezésre az e hét hétfőjén került sor, az elvtársak, ezt az igen fon­tos szempontot szem elől tévesz­tették, nem készültek fel jól, kommunista alapossággal munká­jukra. Ez az oka azután annak, hogy néhány üzemben döcög a munka, kedvellenség tapasztal­ható a dolgozók részéről, mert egynéhány helyen a mi hiányos munkánk rését betömte az ellenség megtévesztő agitációja. Nem er­ről van-e szó például a bajai Gyapjúszövetgyárban, ahol az első napok eredményei leletszerűen mutatják ki a népnevelő munká­ban mutatkozó nagy hiányosságo­kat. Ebben az üzemben az elvtár­saknak a sült galambra várás közben azt kellett lapasztalniok, hogy különösen a szövődében az ellenség hangja, a jobboldali szo­ciáldemokraták szólama arról, hogy az új normák nem teljesít­hetők, talajra talált. Ennek az üzemrésznek a teljesítménye 80 százalék. A gyenge népnevelő munka, az ellenség látható agitá­ciója mutatója annak, hogy a pártszervezet nem tartotta a nor- marendezést legfőbb feladatának, rosszul viszonyult a Pártunk által kezdeményezett minisztertanácsi határozathoz, mutatja azt, hogy az üzemi bizottság szinte teljesen leállt, a józan ész helyeit elvesz­tette a fejét- A népnevelők a dolgozókat nem tudták felsora­koztatni az élenjáró dolgozók mö­gé, akik az új normával is nagy­szerű eredményeket értek el. A bajai Gyapjúszövetgyárra [megállapított hibák nagyrészt vonatkoznak mindazokra az Uze- , mekre, amelyek az új normát ezen a héten vezették be. Megálla­pítható, hogy a népnevelő munka hibái, tunyasága, erőtlensége nemcsak ezen a héten következett be, hanem mint régebbi betegség, ezen az új feladaton így ütött ki. Arról volt szó, hogy ezekben az üzemekben már az előkészítés kö­rül is hibák voltak. A kiskőrösi építkezésen eltelt olyan hét, hogy a népnevelők mégcsak említést sem tettet arról, hogy normaren­dezés lesz. A dolgozók nem tud­tak róla, csak sejtésük volt. S mivel az elmúlt heteket a felvilá" go-siló munka szempontjából ki­használatlanul hagyták, a dolgozók hirtelen találták magukat szembe ezzel a kérdéssel, nem ismerték és éppen ezért nem is tudták, hogy mit kell tenniük. A népnevelő munka ezen az ál­talános hibán kívül még egy sor egyéb hibát is magánvisel. A nép­nevelő munka általában szerve­zetlen. Nincsenek még mindig rendszeresítve a népnevelő cso­portértekezletek, ahol átvennék egymás tapasztalatait, ahol meg­kapnák a munkához az újabb szemirantokat. Ez az oka, hogy ahol folyik is valamelyest felvi­lágosító munka, ott is csak általá­nosságban, nem átértékelve az üzem életére. Márpedig a norma­rendezés végrehajtása általános, felszínes agitációvai nem képzel­hető el. Gyökereznie kell annak az üzem életében adott viszonyok, bán. Ez az oka azután annak is, hogy az ellenség elleni harc is úgy folyik, hogy „másutt lehet, hogy van, de nálunk nincs*1. Pe­dig, ha jól körülnézünk, a jobb­oldali szociáldemokraták, a kleri­kális reakció ott is próbálkozik, ahol mi nem Is sejtjük, kihasz­nálja a ml politikai munkánk hiányosságait. A normarendezés sikeres megoldását az ellenséggel szembeni kíméletlen harctól nem lehet elválasztani, ellenkezőleg, ezek szorosan összefüggő kérdé­sek. Fokozni kell a harcot a so­rokban megbújó ellenséges elemek­kel szemben, ez népnevelőink egyik legfontosabb feladata. A mi népnevelőink a munká­jukban nem eléggé példamutaíőak, pedig a jól végzett munka a nép­nevelő számára a sikernek, a sza­vahihetőségnek felét jelenti. Az üzemekben a pártszervezetek nép­nevelői nem mozgósítják a tömeg­szervezetek aktivistáit, nem igye­keznek szélesebb alapot adni po­litikai munkájukhoz. Mindennek azonban a főoka az, hogy a pártszervezetek vezetősé­gei nem foglalkoznak eléggé a népnevelőkkel, igyekeznek ezt a munkát áttolni a propagandistára és reszortfeladattá tenni. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a népnevelő munka csak ott Jő» ahol közvetlenül a titkár elvtárs foglalkozik vele, ahol a népnevelő munkára úgy tekintenek, hogy^ azt végezni kötelező pártunk min­den tagjának. Nyilvánvaló, ha ar­ról van sző, hogy a jó politikai munkán múlik az, hogy a dolgozó tömegeinket egy-egy feladat elvég, zésére hogyan sorakoztatjuk fel, ami végeredményben a szocializ­mus építésének sikerét jelenti, akkor nem bízhatjuk egy, ■ vagy néhány elvtársra ezt a munkát, hanem minden kommunistának vé­geznie kell. A népnevelő munka lebecsülése alkalmatlanságunkat jelenti a munka végzésére, a nép­nevelő munka nagy Jelentőségé­nek a meglátása és ennek a döntő fegyvernek használata pe­dig biztosítja a további sik reink egyik jelentős feltételét. Pártszervezeteink teremtsenek fordulatot az üzemi népnevelő munkában, vizsgálják felül azt, nézzék meg, mit kell tenniük a normarendezés helyes végrehaj­tása érdekében, harcoljanak n meg­bújó, de tevékenyedö ellenséggel szemben. Ez a feladat halasztha­tatlan és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy üzemeinkben általánosan megjavuljon a muri j

Next

/
Thumbnails
Contents