Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-24 / 142. szám

r Újabb ellenséges bandát lepleztek le a kiskunfélegyházi Gépgyárban Azóta egészségesen no a termelés, további jó munkával készülnek a tanácsválasztásra Délután négy óra van. A Fél­egyházi Gépgyár vaskapuján ha­zafelé sereglenek a munkások. A kapus figyelmeztetően kiabál a gyorsan eltűnő dolgozók után: — Szaktársak, mindenki a kultúrterembe menjen, gyűlés lesz! — Kézlegyintés, néhány hlr- telenében született kifogás és a nagy udvar máris néptelen, A kultúrterembe mindössze vagy száz dolgozd Jut. A szakszervezeti beszámoló tag­gyűlés bű tükörképét adja a Gép­gyárban folyó munkának a Poli­tikai Bizottság határozata óta el* telt időben. Ez a tükörkép nagy, szívós küzdelmet árul el, melyet az üzem a termelési eredmények növeléséért, a munka megjavítá­sáért folytat az ellenséggel szemben, amely különösen a normarendezés ó*a Ismét felütötte fejét a Gép­gyárban. A közelmúltban sorozatosat) lelep­lezett és eltávolított ellenség bentbagyta szövetségeseit és akna­munkájuk következményeit nem lehetett mindezideig maradék nél­kül felszámolni. Kezük nyoma fel­lelhető a politikai és termelő munka minden vonalán. Az üzem­be» a mégis folyton növekvő ered­mények, annak a jelei, hogy a pártszervezet vezetésével az üzem öntudatos dolgozói ellentámadásba mentek. De éppen a Politikai Bi­zottság határozatának kiértékelése mutatott ré, hogy a tennivalók ezen a téren még mindig nagyok ég követelők. Garázdálkodik az ellenség Az ellenség, — soraiban a jobb­oldali szociáldemokratákkal, le- vttézlett csendőrökkel, horthysta katonatisztekkel, a klerikális reakció beépített szócsöveivel — többek között szétzüllesztette, alá­ásta a dolgozók szervezettségét, összefogását. Az üzemi bizottság nemhogy megakadályozta vo!na ezt, sőt hanyag munkájával maga is elősegítette. Legjellemzőbb pél da erre, hogy a dolgozók nagy többsége csak a taggyűlés előtt né­hány órával szerzett a taggyűlés­ről tudomást. így nem lehet cső. dálkozni, hogy a beszámolón dolgozóknak csak elenyésző há­nyada jelent meg. A szakszervezet munkája bürokratikussá vált, el hanyagolta magukkal a bizalmiak kel való foglalkozást is, nevelő munkája egyenlő volt a semmi vei. Nemcsak a Párttól, de a dol­gozóktól Is elszakadt. Ilyen kö­rülmények között az ellenségnek könnyű dolga akadt. Fegyelmezet­lenséget, lazaságot szított a mun­ka minden területén. A lakatos­üzemben ütötte fel legerősebben a fejét, ahol bevetett rémhíreivel elérte a normavisszatartást és egyéb csalásokat. Az itt dolgozók hallgatva arra, hogy „ha túltelje­sítjük, ismét új normát szabnak“' — 70—80 százalékot teljesítettek, amikor a 100-at is játszva elérték volna. Sokszor még az öntudatos dolgozók is az ellenség uszályába kerültek, így Török János, aki le­becsülte a Sztahánov-mozgaJmat és bár minden lehetősége megvolt, régi, elavult munkamódszerével nem volt hajlandó szakítani. Az ellenség befolyása megfertőzte az egész üzem munkáját, tervszerüt- lenség, súlyos hanyagságok mutat­koztak mindenütt. A raktárban teljes fejetlenség uralkodott, a kért anyagok helyett sokszor olyant adtak ki, ami egy egészen más műhely szükséglete volt. Az egyéni felelősség hiánya magasra emelte a selejtszáza­lékot is. Papp Sándor és Mó­czár Ferenc például 7 darab 112 kg súlyú lemezt használ­hatatlanná tettek figyelmetlen­ségük folytán. A dolgozók leleplezték Az üzemi pártszervezet és ma­guk az öntudatos dolgozók is fel­figyeltek ezekre a folyton súlyos­bodó hibákra és felismerték mö­göttük az ellenség kezét. A laka­tosüzemben a legjobb népnevelők, szakmunkások bizonyították be, hogy az új normát lehet, sőt túl Is lehet teljesíteni. A miniszter- tanács legújabb határozatának is­mertetésével, az új normák védé­sével kapcsolatban felvilágosítot­ták, megnyugtatták a dolgozókat. Megindult a fokozott népnevelő­munka, melynek nem kis része volt abban, hogy a dolgozók lelep. lezték az ellenség főfészkeit. így e!sőnek a műszaki hivatalból távolították el azokat, akik már a nyílt szabotálástól sem riadtak vissza. Ilyenek voltak Gsipei Sándor, Bá­tyi Ferenc, Kakovszki Gábor, a tervfelelős és Kucsa Szilveszter energiafelelős. Valamennyiem a dolgozók ellenségei, akik nemcsak szabotálásaikkal, hanem a munká­sok körében végzett uszításokkal, romboló munkával álltak a ter­meié* útjába. Emelkedett az üzemátlag A komoly nevelő munka, a kár­tevők eltávolítása, a dolgozók fo­kozódó öntudata sok jelentős ered­ményt hozott rövid idő alatt is a gépgyárban. Megjavult a fegye­lem, tervszerűbbé vált a munka. Uj lendületet kapott a munkaver­seny, a dolgozók 90 százaléka versenyben dolgozik. 232 egyéni, 43 brigád és 75 párosversenyzőt tartanak nyilván. Az eredmények itt is — mint minden üzemben — beigazolták, hogy a többtermelés alapfeltétele és záloga a széles alapokon fekvő munkaverseny. lg- nátovits elvtárs, az üb. titkár, a grafikonon mutatja a kézzelfog­ható bizonyítékot. Az új normák bevezetésekor az üzemátlag 89 százalékot mu­tatott. Ez a szám az elmúlt bérhéten már elérte a 100 szá­zalékot. vei készülnek erre a nagy ese­ményre. Jelentőségével sokat fog­lalkoznak a gyűléseken, de egyéni agitációs munkán kérésziül is. A tanácsok felállítása meggyorsítja a szocializmus építését. Mit jelent ez kézzelfogható példákkal Kis­kunfélegyháza esetében? A sok közül ragadjunk ki néhány léteit a városi tanács költségvetéséből. Gyapjú feldől gozó- és toliüzem, tészta- és kenyérgyár, kislaká­sok és új iskolák épités«, für­dő, városrendezés és még egy sereg beruházás. Á dolgozók támogatása nélkül nem lehet eredményes a népfronf-bizoltságok munkája Hála a Szovjetunió iránt A Gépgyár dolgozói látják as értékelik ezeket a hatalmas ará­nyú beruházásokat. De megértik a tanácsok felállításának politikai jeleni őségét is. Vízhányó József élmunkás arról beszél, hogy a ta náasválasztás napja keUős ünne­pet jelent Félegyháza dolgozói számára, mert ezen a napon sza­badult fel a város is. A felszabadulás is és a taná­csok is csak még nagyobb há­lára köteleznek bennünket a Szovjetunió iránt. Mert tisztán láthatjuk, hogy A beszámoló taggyűlés kereté­ben 9 dolgozó kapott nagyösszegű pénzjutalmat a benyújtott újításo­kért. De nem kilenc, hanem 90 újítás került az üzemi újítóbizott­ság elé az utóbbi időben. Mit bi­zonyít ez, hanem azt. hogy a fél­egyházi gépgyárban is kezdenek felszínre jönni a dolgozók töme­gében lévő erőtartalékok. Az újítások mintegy százezer forint értékű megtakarítást je­lentenek, azon felül, hogy a legkomolyabb a'apját képezik az üzemen belül a Sztahánov-mozgalom kifejlődésé­nek. Mit hoz számunkra a tanácsválasztás? Kurucz elvtárs üzemi párttitkár a pártszervezet feladatát a ver­senymozgalom kiszélesítésével kapcsolatban így fogalmazza meg: — Az a célunk, hogy megmagya­rázzuk, világossá tegyük a dol­gozók efőtt a verseny, a termelés emelésének politikai jelentőségét, a gazdasági eredményeken túl. — És ennek megvilágítására példa­szerű alkalom a közelgő tanács­választás. A félegyházi Gépgyár dcCgozói szovjet nép nemcsak a szabadsá­got hozta eü nekünk, de baráti se­gítséget nyújt építő munkánkhoz és gazdag tapasztalatainak átvé­tele lehetővé teszi, hogy célunkat hamarabb elérjük. Magunkra szavazunk Nem közömbös a jelölteik sze­mélye sem. Horváth József erről így beszél: — A tanácstagokat közülünk, dtf gozók közül választ- ják. De ezeknek a legjobbaknak a legpéldamutatóbbaknak kell len ni, olyanoknak, akiket mindnyája szeretünk, becsülünk. Akikre szá míthatunk, hogy a tanácsban való bán miniket képvisel. Ez a válasz tás éppen azért fog különbözni az eddigiektől, mert most tulajdon képpem magunkra, jövőnkre adjuk szavazatunkat jelöltjeinken kérész tül. A tanácsok megválasztásának kérdését így kapcsolják össze he lyesen a félegyházi gépgyárban a termelés feladataival, az ötéves terv teljesítésével. A pártszerve­zet, az üzemi bizottság, de vala mennyi dolgozónak is az a feladata hogy ezt, az utóbbi időben meg­újult versenyt az állandó, komoly fölvilágosító munka -segítségével, a termelést folyton fokozó motorrá tegyék az üzemben. Az angol koronaügyész hajszája a Kommunista Párt lapjának koreai tudósítója ellen Sir Harley Shawcross angol koronaügyész a kormánynak az Angol Kommunista Párt ellen irányuló hajszája során a parla­mentben kedden kijelentette, hogy „sürgős figyelmet szentelnek* ínnak a ténynek, hogy Allén Wtnr nington, a Daily Worker, az angol !(P lapjának tudósítója, az .ászakkoreai erőknél0 tartózko- i-ik. Shawcross hozzátette: „Gon- !<* figyelemmel fogjuk kísérni snnek a személynek a tevékeny­égét, valamint annak a lapnak a evék©nvsésrét is. amelvnek tudn.i A megyei tanácsházon, a ki ségházakon mindenütt ott függ nagybetűs hirdetmény: „A Né e- köztársaság Elnöki Tanácsa a il r. gyár Függetlenségi Népfront it ' deményezésére a budapesti váró ^ I a megyei, a járási, a, városi, a v j rost kerületi és a községi tanácsi a tagjainak és póttagjainak válás “ tásdt október SZ-re tűzte ki.“ ^ Választásra készül az ország ­* s ezt nemcsak a hirdetmények m lt tátják. Bács-Kisknn megyéül 1. sem. Dolgoznak a népfrontbizot ságok, a választás előkészítésén! talán a legnagyobb feladata hár rájuk: az ország rájuk bízta, hoí a jók közül is a legjobbakat v lasszák ki, azokat, akik a légé demesebbek arra, hogy a tauác bán az egész községet, járást, mi gyét képviseljék. A legmegbecsültebb emberek* a legjobb gazdákat kiválasztat fi olyanokat, akikben őszintén blzl i- a nép —■ nem könnyű feladat, k népfrontbizottságok e nagyhon il erejű megbízatást kapták, s f nép úgy kívánja, hogy maradél 1 tnlanul oldják is meg. Báes-Ki&kun megyében — mii ’ az országban mindenütt — szívj 1 sen segítenek ebben a dolgozói Ahol a népfrontbizottságok mes fogadják a tömegek szavát, ot azoknak a dolgozóknak nevel ki rülnek a listákra, akikben a dől gozók bíznak, akiket szeretne! így történt a megye számtala falujában. Bácsalmáson megfelel számban kerültek a jelöltek köz 1 párttagok, köztiszteletnek örven ■ dő pártonkívüliek, egyénileg dől • goző parasztok, nők, fiatalok : Katymáron, Csikérián arra > volt gondja a népfrontbizottság nak, hogy a dolgozók kívánsága nak megfelelően a község délszláv lakói közül is a legjobb gazdáka tanácstagul jelöljék. Tiszakécskéi a töiuegszervezetek keresték fel ! legtöbb javaslattal a népfrontbi zotságot g elmondták, kik értél el a begyűjtésben a legjobb ered méuyt, a dolgozók kiknek intri­kájára számíthatnak mindig bát ran. A megye számtalan községé ben jól, alapos körültekintéssé dolgoztak a népfroutbizottságok De akadtak olyan községek is abol a tömegek kívánságainak fi­gyelmen kívül hagyásával, érte­kezletekkel, névsorból kijelölve, bürokratikusán akarták kiválasz­tani azokat, akikre az ország ha­talmából a községre jutó részt kívánják bízni a dolgozók. Az ilyen bürokratikus jelölés természetesen csak hibákhoz ve­zet. JakabszdUáson sem a dol­gozó tömegek véleménye volt az, hogy a tanácstagok 70 százaléka párttag legyen. -Takabszálláson a pártszervezet helyeselte ezt, mondván, hogy a párttagokban mindenki bátran megbízhat, nem kell kísérletezni másokkal. Pedig számos becsületes, a Párt irány- mutatását eddig is követő, pár- tonkívüli gazda van a községben, akiknek a tanácsban a helyük. A pártszervezet nem bízott bennük, nem ismerte fel, hogy a Párt ereje nem utolsó sorbán a töme­gek bizalmában van, s a párton- kívüli dolgozók támogatása nélkül nem lehet az ország ügyeit elöbb- revinni. Helytelen álláspontján ja­vít már a jakabszállási pártszer­vezet és maga is segít 'a helyi népfrontbizottságnak, hogy a meg­becsült, arra méltó pártonklviih dolgozók necsak 30 százaléknyi, hanem megfelelő helyet kapjanak a tanácsban. A tömegek véleményétől, kíván­ságaitól elszakadt jelölésnek leg­kirívóbb példája néhány népfront­bizottság munkájában a „családi alapon" történő jelölés. Kunbara- :son, Ladánybenén jelölték a vp- zetöjegyzöt, a feleségét, a párt- titkárt, a feleségét. A kiskun­félegyházi járásban egybelyütt tanácstagnak jelölték az apát, a ’iút, a. lányt, a sógort. Itt a nép- ’rontbizottság azzal érvelt, hogy DÉFOSz-ban, harmadik az i MNDSz-ben végzett eddig Is Jő ■ munkát. De ha meghallgatták volna a tömegeket is, nyomban felismerték volna, hogy a község ügyeit nem lehet „csalMi alapon“ otthon, „magunk között" elintéz­ni, hogy a tanács; a, község min­den dolgozójának képviselete, nem pedig egy családé. A kiskunfélegyházi, dunavecsei, kecskeméti járásban a nép meg­kérdezése nélkül — a néphez hű, becsületes jegyzőket akarták ki­hagyni a tanácsbői. Itt a nép- Yrontbizottság elfelejtette, hogy a jegyzők legnagyobb részét már népünk küldte felelős posztjára és — ha munkájukat jól végzik — azokat kicserélni káros és helytelen. A tanács munkájában sem nélkülözhetjük a közigazga­tásban jártas emberek tudását, megbízható tevékenységét. A bdcsbokodi népfrontbizottság sem a tömegek — csak a tszcs helytelen álláspontját képviselte akkor, amikor az egyénileg dolgozó parasztok rovására akart tszcs- tagokat jelölni tanácstagul. A tszcs-tagok szinte közelharcot folyattak: „Erős a tszcs, innen kell több tag‘> — mondták. A párttitkár figyelmeztette a tszcs tagjait, hogy ilyen módszerrel nem a tszcs népszerűségét növelik — nem így lesz szorosabb kap­csolata a falu egyénileg dolgozó gazdáival, —- ellenkezőleg. A ta­nácsban tszcs-tagok és egyénileg dolgozó parasztok együtt, egymás iránt kölcsönös bizalommal mun­kálkodhatnak csak eredményesen a község érdekében, Fülöpházin a fiatalokat hagyta ki a tanácstagjelöltek közül a népfrontbizottság. „Nincs nálunk megfelelő fiatal" — mondták, pe­dig csak a. listákon nem volt, ami­ről jelölgettek. Amint a dolgozók véleményét is meghallgatták, mindjárt akadt nem is egy olyan fiatal, akit az idősebbek is szí­vesen látnak a tanácsban. A bürokratikus Jelölés követ­keztében Izsák községben majd­nem egy kulákot Jelöltek a tanács tagjául A község nagy, a nép­frontbizottság nem ismer min­denkit — a tömegek véleményét pedig nem kérdezték meg. így fordulhatott elő, hogy az egyik aépfrontbizottsági tag javaslatot tett: egy nevet említett. A „je­löltet“ senki nem Ismerte. Ellen­érzésként megnézték a gazdálap- |át. Azon mint földmunkás voit feltüntetve. Csak amikor köze- ebbről megvizsgálták, derült ki, íogy mintegy öt hold szőlője, ;übb mint 3 hold szánlója van, izőlőjét idegenekkel müvelteti, naga pedig kupeckedlk. Lajos- nizsén sem ismerték eléggé a tözség dolgozó parasztjait és e’-ő. zör a gazdalajstromból akarták i jelölteket összeválogatni, hogy negfelelő számban legyen köztük ásbirtokos, középparaszt, stb. A jelölés ilyen bürokratikus, ömegektől elszakadt módja a egveszedelmesebb. A népfrontbi- ottságok megtisztelő, felelősség- eljes feladatának ellátásához a ászándék önmagában nem elég. . megye népfroutbizottságnuiak junkájában a jó eredmények lellett a számtalan hiányosság is rra hívja fel a figyelmet: a tö­mgek megkérdezése nélkül ezt a rankát pem lehet elvégezni. Sok löt, fáradságot takarítottak olna meg a népírontbizottaágok, >kkal több helyes szempontot, [vánságot hasznosíthattak volna iár előbb Is, ha a tömegek vé- ményét figyelembe veszik. A hí- ik kijavítása még nem késő: ha késve is, de mozgósítani kell a Ipnevelőket, tömegszervezeti ak- vákat, járjanak a népfrontbi- ittsági tagok maguk i* házról - izra és a tömegek kívánságai- ik figyelembevételével a tanács- g tisztségére valóban méltó dől- zókat jelöljenek — olyanokat, ikben az egész község fcltétlc• iI megbízik.

Next

/
Thumbnails
Contents