Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)

1950-09-22 / 140. szám

HÁROM LEVEL, HÁROM NYERTESTŐL A helyi tanácsok jelentősége Munkás — paraszt — értelmiség Lázas izgalom fogat ei, mikor megpillantottam az újság ha­sábjain, hogy én is a nyerők so­raiban szerepelek. Az első örö­mömben az 1000 forintos nye­reményt 100 forintosnak néz­tem. Dolgozó társaim figyelmez­tettek a tévedésre. Az első gon­dolatom az volt. íme megvaló­sult, beteljesedik az, ami nem cgij gondokkal teli éjszakát okozott. Kisleányunknak, aki csak nemrégiben született, meg­vehettem a gyerekkocsit. A terokölcsön boldog örömet vitt otthonomba. De nemcsak az én otthonomban volt öröm, hanem szerte az országban igen sok munkáscsalád otthonában. Meghálálja népi demokráciánk a dolgozók áldozatkészségét, bi­zalmát és szerető ragaszkodá­sát. Pút tünk az ötéves tervlcöl- csön befektetésével kétszeresen fizeti vissza nekünk, dolgozók­nak, a jegyzett összegeket, de nemcsak a jegyzett összeget ad­ja vissza, hanem jelentős nye­reményekhez is juttatja a dol­gozókat. Kovács István, Baja. Nem tudom szavakkal kifér jezni nagy örömöm, amikor megtudtam, hogy kötvényem­mel 420 forintot nyertem. Itt dolgozom a műléházi állami gazdaságban, itt jegyeztem a 100 forintot, mely most nem­csak a kölcsönadóit pénzt hozta vissza, de busás kamatot is fi­zetett. Hat családom van, elv­társak, de most mindegyiknek jut valami. Ruhanemű, fehér­nemű. Mikor a 100 forintot le­je— eztem, he), de solian mond­ták, — nem tesz azokból a hú­zásokból semmi sem. Mondtam már akkor is. belőletek a kleri­kális reakció és a kulákok hang­ja beszél, mert amit a Párt ígér, az valóra is válik. íme itt van! Nem is kellett soká várni rá, hogy bebizonyosodjon. Köszö­nöm is a Pártnak, Rákosi elv- társnak. 1945 óta vagyok tagja a Pártnak, de ígérem, hogy hű­ségemet és ragaszkodásomat, ha lehet, még jobban fokozni fogom, hogy a magam kétkezű munkájával is erősítsem a Szov- jetunió-vezetle béketábort. Paprika Károly A reakcióra mért újabb hatal­mas csapás volt a tervkölcsön- kötvények nyereménysorozata. Magam is a nyerők soraiba tar­tozom, 300 forintot nyertem és nagyon büszke vagyok erre. Meg is mondom, miért. Mert eb­ben az összegben a Párt meg­becsülését érzem, hogy annak idején a magam forintjaival is odaúllottam a jegyzők, az épí­teni segítők, a szocializmust megvalósítani akarók soraiba. A reakció acsarkodó gyűlölete el akarta hitetni a jegyzések idején, hogy az ígéret — ígéret marad. Hát most láthatja és szükölve csaholhatja, hogy, mint mindig, ezúttal is hazu­dott. A tervkülcsön nekünk, dolgozóknak, alkot, épít. így többszörösen térül vissza szá­munkra a kölcsön jegyzés ösz- szegr. A Párt mutatta út újabb siker és győzelem a reakció fe­lett. .4' tervkölcsön hatalmas lé­péssel szolgálja szocializmusunk építésének munkáját. Kápolnás János tanító, Bácsalmás. Krebsz József a tanácsba való ember, mert eddig is példát mutatott nekünk Este 6 óra. A dunaegyházi, szélesen terpeszkedő községhá­zi épület udvarán gyűlnek a dolgozó parasztok. Kisebb-na- gyobb csoportokban elbeszélget­nek. Már sötét van. Itt-ott fel- parázslik egy-egy égő cigaretta. FONTOS ÜGYBEN jöttek a községházára a dolgozók. Ma beszélik meg véglegesen a ter­melőcsoport megalakítását. Ed­dig még nem sikerült csoportba tömörülni, mert a kulákok al­jas mesterkedésükkel éket ver­tek az egyes dolgozók közé. Dudás bácsi, a községi bíró, addig nem nyugodott, míg le nem leplezte a kulákokat. Si­került is neki. Dunavecsén is ut.at tör a kollektív nagyüzemi gazdálkodás. — Bolyó István kulák-bíró idejében nem gyülekezhettünk i volna itt az udvaron — fordul az egyik dolgozó Török Gyulá­hoz, a belyi pártszervezet elnö­kéhez. — Nagyon ritkán jártam én ebben az épületben, — helyesli a pártelnök. — Leginkáhb csak akkor, amikor adót kellett fi­zetnem. — Még a hosszú folyosóra sem léphettünk, amikor a kép­viselőtestület ülésezett — fűzi tovább a gondolatot Dudás bá­csi. — Még a folyosót is kise­perték akkor. Kurdi Károly, Balogh Károly és a többi kulák összefogott, hogy biztosítsák osztályuralmukat. Ezt meg Förster „főbíró úr“ biztosítot­ta is. Lóháton járt a községben, kezében állandóan korbácsot forgatott. Aki nem úgy süvegeit, ahogy ő szerette, az bizony ha­mar a hátán érezte a szíjját. A körülállók elgondolkoznak. A bírónak igaza van. Még Tö­rök Gyula bácsival is össze­akasztotta bajuszát. Nem bírta az Öntudatos proletárt. Különö­sen az uiradalmi cselédet. A KULÁKOK KÉPVISELŐI ga­rázdálkodtak a községben. Mert jegyző is csak az lehetett, akit ők akartak. Kocsis Béla főjegy­ző el is adta a község 400 hold­ját. Olyan ügyesen csinálta, hogy ebből neki is maradt kö­zel 40 hold. De telt még négy­szobás házra is. A „FSldnélkült Já:r I nak“ gyakran a temető­ben koporsó alá való parcella sem jutott. Drágán adta az egy­ház, nem bírták kiváltani. A beszélgetés során szóba ke­rül, ki képviselje a dolgozókat a helyi tanácsban, az államhata­lom szervében. Érzik, ma olyan emberekre van szükség, akik rendben tartják a község ügyeit. A bírótól kérdik, hogy meg- lörtént-e már a jelöll-Iisla ösz- szeáliítása. “ A pártszervezet már segí­tette eljuttatni a dolgozók véle­ményét a Népfront Bizottság­hoz. De ott figyelembe veszik azokat a kívánságokat, amelye­ket a népnevelők tolmácsolnak a község lakóitól. — Van-e már olyan, akit a község többsége szeretne a ta­nácsba küldeni? — hangzik a kérdés innen is. onnan is a be­szélgetők csoportjában. — ITT VAN MINDJÁRT az egyik, — mutat Dudás bíró Krebsz Józsefre, a községi me­zőőrre, aki éppen most száll le kerékpárjáról. Messziről jött, de a termelőszövetkezeti csoport megszületésénél ő is bábáskod­ni akar. Besiet a főjegyző szobájába, hogy jelentse dűlőjének őszi munkáját. — Krebsz a tanácsba való ember, — mondják az udvaron beszélgetők. — Láttam, amikor Szilvássy Sándor, Gozon János és Vinczellér István gazdákat a határban kioktatta. Ezeknél kis­sé lassan ment a kapálás, elha­nyagolták a növényápolás idő­Zsigár Ferenc és Zsigár Rudolf az egyik napon a Kecskeméti Nép- boltban félkilögrammos csomagok­ban összesen 13 kiló cukrot vá­sároltak össze és közös megbeszé­lés alapján tíz kilogrammot kilón­kénti húszforintos árban eladtalk. De rossz helyen kötöttek üzletet, mert a vevő, azonnal feljelentette őket és a kecskeméti járásbíróság a tegnapelőtfi napon mondta ki fe­pontjait. Krebsz addig beszélt a szívükre, míg most náluk is minden rendben van. — Zsikla Istvánná sok jót mesélt Krebszről. Amikor férje a fronton volt. akkor Krebsz volt az, aki segített kukoricáját hazahordani. Gyakran látták özv. Zsikla Istvánná földjén a két árva poronttyal, akik mel­lette totyogva segítettek. — Özvegy Kiss Gábornénak pedig most segített. Amikor le­törték a tengerit, gondoskodott, hogy hazakerül jön. — Az ilyenek valók a tanács­ba — állapítják meg egyönte­tűen a dolgozók. — Nem is a kulákok, akik egy ujjúkat sem mozdították meg, amikor „vi­téz“ Endre László és Waltesz „főbíró úr“ a szegényemberek adófilléreiből összekuporgatott 50.000 pengőt a vármegye ré­szére elvitte. Ebből az 50.000 pengőből kellett volna azt az utat építeni, amely a tanyavilá- gol összekapcsolta volna a köz­séggel. A községi zsírosok nem. sokat törődtek azzal, ha a sze­gényember kint pusziul a tanya­világ sártengerében. DUNAVECSÉN is készülnek a tanácsválasztásra. A dolgozók most azokat jelölik a tanácsba, akik bírják a nép bizalmát. Olyanokat, akik tovább segítik azl a fejlődést, amit a három­éves és ötéves terv már megin­dított. Olyan Krebsz bácsi-félé­ket, akik a Párt irányítása mel­lett még szebb, boldogabb jö­vőjüket segítik kovácsolni... lettük az ítéletet árdrágítás és áruhalmozás bűntette miatt, Zsigár Rudolfot 1 év hat hó­napi és Zsigár Ferencet egy év négy hónapi börtönre ítélte. Azonkívül 200 forint vagyoni elég­tétel megfizetésére és Kecskemét területéről való. kitiltásra. így járnaik pórul a cukorfekefé- zők. Börtönbüntetés a ©ufeorfeketézöknek Népköztársaságunk alkotmá­nya kimondja, hogy országunk a munkások és dolgozó parasz­tok állama, vagyis az államha­talmat a dolgozó nép gyakorol­ja. Alkotmányunk e jelentős pontjának megvalósítására ke­rül sor ezekben a napokban a helyi tanácsok megválasztása útján. A budapesti és a megyei tanácsok megalakulása volt az első lépés az államigazgatás át­szervezéséhez. Ezt követték a városi és járási tanácsok, majd az október 22-iki választások­kal, a helyi tanácsok felállítása. Mi a belyi tanácsok felállítá­sának jelentősége? Az, hogy ál­lamunk vezetésében meggyor­sítja a demokratikus fejlődést, kiküszöböli onnan a még min­dig megbúvó reakciós marad­ványokat, amelyekkel szemben a felszabadulás óta kíméletle­nül folytatjuk a harcot. Ezzel párhuzamosan pedig mostmár az államigazgatást is teljesen a dolgozók kezébe adja. A fejlődés útja Népi demokráciánk Pártunk vezetésével már a felszabadulás után megindította a harcot az államvezetés területén a múlt rendszer maradványai ellen. Ez a harc nem volt könnyű, mert a régi rendszer beépített hívei­nek hálózata ült a vezetőhelye­ken, hivatalokban és nyílt, vagy burkolt ellenállást fejtett ki népi demokratikus rendszerünk ellen. Első lépés volt tehát ezeknek az elemeknek az eltá­volítása és munkás, dolgozó pa­raszt, becsületes, a néphez hű, új értelmiség beállítása a köz- igazgatásba. De ezen túlmenően államigazgatásunk rendszeré­ben, szervezetében is mélyre­ható változások történtek, me­lyeket politikai és gazdasági életünknek meginduló szocia­lista fejlődése tett szükségessé. 1946-ban államunk köztársa­sággá lett, megindult a terv- gazdálkodás és ennek irányítá­sára. a közigazgatás mellett megszülettek a különböző népi bizottságok. Újabb lépés volt ez a dolgozóknak az államirá­nyításba való még fokozottabb bevonására. Az eredmények megmutatták, hogy dolgozó né­pünk — elsősorban az ipari munkásság, nagyszerűen megáll­ja helyét az állami feladatok elvégzésében is. A szocializmus építésének. törYénye De a fejlődés menete még többet kívánt. Amilyen mérték­ben nőtt hazánkban a szocia­lizmus építésének lendülete, úgy vált egyre fontosabbá, sür­getőbbé, hogy a dolgozók töme­geit bekapcsoljuk az állami munka minden területére. Mert a szocializmus építésének tör­vénye az, hogy a dolgozó mil­liók állandóan közreműködje­nek ennek az építő munkának irányításában, végrehajtásában. Rákosi elvtárs mondotta, hogy eredményeink kiinduló pontja a Szovjetunió felszaba­dító harca és az a nagy segít­ség, amelyet Sztálin elvtárs és a szovjet nép nyújt nekünk. Ezért példaképünk nekünk a Szovjetunió szilárd államszer­vezete, mely bizonyítja, hogy az államhatalomnak legmaga- sabbrendű és legalkalmasabb formája a tanácsrendszer. A Szovjetunió tapasztalatai nem­csak azt mutatják meg, hogy a tanácsrendszeren keresztül meg­tisztíthatjuk az államigazgatást a régi, gátló maradványoktól, hanem azt is, hogy a tanácsok munkáján keresztül meggyor­sul az építő munka. Alkotmányunk leszögezte en­nek az átalakításnak fontossá­gát és megvalósítását. A Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak létrehozása már azt jelen­tette, hogy állami szervezetünk felső részében, a Legmagasabb helyeken már megvalósítottuk a változást. Ezt kell követniük az alsófokú állami szervezetek­nek, azaz a városi, községi köz- igazgatási szervezeteknek is. Vagyis a reakció kisöprésével egyidőben ezeken a helyeken, hivatalokban is, és a dolgozók bevonásával kell megteremteni az új közigazgatási formát. Támaszkodni a dolgozó tömegekre A tőkés országokban az ál­lamtanács a kizsákmányolok eszköze, melynek segítségével elnyomják a dolgozó tömege­ket. Ezzel szemben a szocializ­must építő államban az állam- hatalom ereje a dolgozók ha­talmát biztosítja. Fő ismertető­jele a szocializmust építő ál­lamhatalomnak tehát éppen az, hogy munkájában a széles dol­gozó tömegekre támaszkodik, azaz maguk a dolgozók képvi­selik és gyakorolják is a hatal­mat. Ezt igazolják Lenin elv­társ szavai, amikor azt mondot­ta, hogy a szocializmus forra­dalmi változását az állami ve­zetésben csak tízmilliók tevé­keny, közvetlen, gyakorlati részvétele mellett lehet megva­lósítani. Megyénk dolgozói nagy vá­rakozással tekintenek a helyi tanácsok megalakulása elé. Pártunk széleskörű felvilágo­sító munkát indított a tanács- rendszer jelentőségének tudato­sítása érdekében. Nyilatkoza­tok, helyeslések ezrei hangza­nak el naponta a dolgozók ré­széről, akik személyes tapasz­talataik alapján mutatnak rá, hogy mennyire gátolta, nehe­zítette a fejlődést egészen nap­jainkig a közigazgatásban, a hivatalokban megbúvó ellen­ség. Különösen falun, ahol az osztályellenség, a kulákság ösz- szeipaktált ezekkel a népellenes elemekkel és elaltatta az osz­tályharcot. A helyi tanácsok' létrehozásával véglegesen kisö­pörjük ezeket a kerékkötőket s megnyitjuk a kapukat az irá­nyításra hivatott munkásosz­tály, a dolgozó parasztság és az újszellemű értelmiség előtt, új lendületet adva ezzel a szo­cializmus építésének. Október 10-ig meghosszabbították a burgonyaszállítási szerződések kötését A dolgozó parasztok kívánsá­gára a burgonyaszállítási szerző­dések kötésének határidejét októ­ber 10-ig meghosszabbították. Azok a dolgozó parasztok tehát, akik eddig nem tudták burgonyá­jukra a szállítási szerződést meg­kötni, hozzájuthatnak még a szál­lítási szerződéskötéssel járó elő­nyökhöz. A szerződők minden le­kötött és beszállított mázsa bur­gonya ntán a napi áron felül tíz kilogram korpát kapnak, ezenkí­vül a Giilbaba- és Bózsa-burgo- nya után mázsánként három fo­rintot az Ella-burgonya után má­zsánként 2.40 forintot. Az ipari, étkezési, valamint az apró bur­gonya után 1.60 forint a pré­mium. A szállítási szerződés kö­tésekor a termelő a lekötött mennyiség árának tíz százalékát előlegként felveheti a földműves- szövetkezet irodájában. A beszál lítás batárideje Giilbabánál é Rózsánál október 10., Ellánál é • Krügetni; november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents