Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. szeptember (5. évfolyam, 122-147. szám)
1950-09-20 / 138. szám
A falujáró népnevelők vitték a hírt Csopkó János középparaszt 5.000 forintot nyert Székely elvtárs, az MDP- szervezet falujáró felelőse értekezletet hívott össze, ahol az egybegyűltek előtt ismertette az összejövetel célját. — Elvtársakl Holnaptól kezdve újból megkezdjük a falujárást, Mindig a soronlévő kérdéseket kell kivinni a tauya- yilágba. Ismerni kell a tanyai ember életét és gondolkodását, mert csak így tudjuk a felvilágosító munkánkat eredményesen végezni. Számítsanak az elvtársak arra, hogy olyan emberekhez mennek, ahol újságot legfeljebb vasárnap olvasnak, amikor a család valamelyik tagja bejön a városba és újságot vesz. Úgy készüljenek fel az elvtársak a felvilágosító munkára, hogy a tervkolcsön- nyeremény húzásáról, az őszi mezőgazdasági munkák időbeni elvégzéséről beszéljenek. Azonban egy pillanatig se feledkezzenek meg a termelőszövetkezeti csoportok fejlesztéséről. Megbeszélik a feladatot Több, mint száz falujáró vett részt az összejövetelen és hozzászólásaikkal bővítették Székely elvtárs útravalóját. Még az értekezlet után is. csoportokba verődve, együtt maradtak. Párokat választottak maguknak, akikkel együtt teszik meg holnap az utat. Autó viszi őket. A pártház elől indulnak. Máté elvtárs mindig a feleségével megy, így neveli bele őt is a gyakorlati pártmunkába. Másnap reggel úgy kezdődött a falujárás, hogy egyes elvtársiak késve érkeztek, mások meg nem is jöttek el. így, akik pontosan betartották a megadott időt. azoknak várni kellett a későn jövőkre. A hirtelen hűvösre fordult időben fáztak a nyitott autóban, de rövid autózás után már gyalog folytatták az útjukat. A tanyai pártszervezet népnevelői várták az autó utasait, akiket aztán útba indítottak, vagy kísértek. Máté elvtárs is nekiindult a kijelölt dűlőútnak. Jobbra, balra szétszórt tanyák húzódtak. A kopaszodó fák közül hívogatölag kacsintottak a szemlélő felé. Az első házak ezt hiába tették, mert Máté elvtárs régi falujáró és tudta, hogy a kövesúthoz közelfekvö tanyák gyakran kaptak látogatót, míg a táoolfekvő tanyákhoz ritkán jutott el falu járó. Nem egészen egy órai gyaloglás után beértek Csopkó János tanyájába. A kutya mesz- szire eléjük ment és a maga módján fogadta a vendégeket. A gazda kíváncsian nézett vendégeire, de egy kis bosszúságot is mutatott az arca. A konyhában nagy fölfordulás volt. A moslékos edények és más holmik rendetlenül összerakva, a költözködés benyomását keltik. A föltett kérdésre megeredt Csopkó János nyelve. — Azt kérdezik tőlem, van-e valami panaszom. Hát erre sokat tudnék mondani. Itt vagyok egyedül, a feleségem kórházban fekszik, a két gyerek a nagyanyjánál van és én ott tartok, hogy összeroppanok. A kórház eszi a pénzt, aztán meg itt van az őszi szántásvetés munkája és nem tudom, hogyan felelek meg neki. — Hány hold földje van — teszi fel a kérdést Máié, — Tizenkettő. Mind szántó. Két lovam, egy tehenem van, de mondhatom, nehéz az élet. — Miért nem lép be valamelyik termelőszövetkezetbe, mindjárt könnyebb volna az élete. Betegbiztosításban is részesülne és nagyobb jövedelmet tudna magának biztosítani, mint így. — Volt már erről szó, de úgy vagyok vele, amíg lehet, a magam gazdája mairadok. — Talán nem hiszi a valóságot, hogy így beszél. — Magam sem tudom, mit feleljek. — Én megmondom. Ha nem akar gondokkal küzködni, lépjen a közös gazdálkodás útjára/ A Párt mindent a dolgozók érdekében tesz. A Párt éppen ezért a közös gazdálkodás útját egyengeti, hogy a sok gyenge egyéni gazdaságból, erős szövetkezetét szervezzen. Fogadja meg szavamat, nem bánja meg. — Majd meglátom. Most van más gondom. — Még mielőtt elmennénk, árulja el, hány forintot jegyzett tavaly a tervkölcsönre. —- Hát azzal is úgy voltam, hogy nem akartam. Alig volt pénz a háznál és mégis 200 forintot jegyeztem. — Aztán, tudja-e, hogy most van a nyereményhúzás. Nem kíváncsi, kogy nyert-e? — Mikor írattam, tudtam, hogy nem kapom vissza. Nem is érdekel már >— legyint kezével. — Adja ide a kötvényét, én megnézem, hátha nyert — mondta Máté. — Már vette is ki zsebéből az újságot, melyben az eredményt közölték. A gazda egy pillanatig gondolkodott, de mikor látta, hogy vendége komolyan beszél, kihozta a kötvényt és átadta. Máté rövid keresés után élénken mondta: — Látja, maga ember, 5000 forinttal kihúzták a kötvényét és nem is törődik vele. A gazda kissé tamáskodva fogadta a bemondást. Először azt hitte, viccel vele az idegen ember. De Máté nem hagyta magát. — A maga kötvényének száma 0306, a sorozatszám pedig 2497. Ha ez így van, akkor pedig 5000 forintot nyert. — Papíron ez így lehet, de én addig nem hiszek, amíg a pénzt nem érzem a zsebemben.-— Jó. Ne higyjen. De holnap magával megyek a Taka7 rékpénztárba, ahol megmondják, hogy igazat mondtam. így történt aztán, hogy másnap reggel Csopkó megbizonyosodott, hogy valóban nyert. Ez a tudat, új embert formált belőle. Lesz pénz felesége gyógyítására és sok mindenre, amire a családnak szüksége van. Ezt gondolta, amíg az utcára ért Máté kíséretében. — Nos, most mi a véleménye? — kérdi Máté az utcán. — Az, hagg hiszek a Pártnak és a termelőszövetkezetbe lépés ügyét sem húzom sokáig. így nő a szocializmust építők tábora. Monori F. Dezső Falunap Kiskunhalason !A Megyei Népművelési Bizottság és Kiskunhalas város tanácsának V. B. oktatási-népművelési osztálya Kiskunhalas, Fehértó-pusztán falunapot rendezett. A falunapon Hatházi Imre elvtárs, a városi pártbizottság kiküldötte méltatta a falufejlesztés fontosságát. Rámutatott, hogy ötéves tervünk célkitűzéseiben virágzó községek lépnek a nyomorúságos tanyavilág helyébe. A falunapo't a Magyar-Szovjet Társaság képkiáltítása és a helybeli állami gazdaság terménykiállítása tette gazdagabbá. Kultúrműsorról a fehértói MNDSz, az úttörők, a halasi MNDSz, a halasi általános iskola úttörő csapata, a göböljárási MNDSz és DISz. továbbá a halasi MÁV szakszervezet újonnan alakult fúvószenekara gondoskodott. A falunap során a fehérló- pusztai állami gazdaság dolgozói versenyre hívták ki az ágasegyházi állami gazdaság dolgozóit. A versenykihívásban vállalták, hogy az őszi ter- ménybetaíkarítást öt nappal a minisztertanács határozatában megjelölt idő előtt, továbbá az őszi mélyszántást tíz nappal a határidő előtt fejezik be. Földművesszövetkezeti alkalmazottak elszámoltatása Nagy lelkesedések között zajlottak le az elmúlt napokban a járási székhelyeken megtartott föld- müvesszövetkezeti felügyelőbizottsági értekezletek. Ezen az értekezleten a szövetkezetek felügyelő- bizottságai megtárgyalták a vasárnap és hétfőn minden földművesszövetkezetnél lezajlott leltározások menetét. Ezek a leltárak, elszámoltatások — melyeket teljés egészében a felügyolőbizottságl tagok végeznek — a szőrei kezeli vagyon, a dolgozók vagyonának megvédő sét biztosítják. A szövetkezeti alkalmazottak szempontjából is nagyjelentőségű és előnyös a leltározás, mert az elszámoltatás után tisztán látja, hogy a dolgozó parasztság által raábízott szövetkezeti vagyont helyesen vagy helytelenül kezelte-e és mik azok a hibák, amiket a jövőben ki kell küszöbölnie. Természetes, hogy ugyanúgy, mint a januári leltározás alkalmával, most is lesznek olyan esetek, ahol a szövetkezeti boltkezeiők egyéni haszonszerzés céljából, visz- szaélve a dolgozó parasztság bizalmával, megkárosították a íöld- müvesszövetkezetekel. A mostani leltározás fényt derít az ilyen esetekre, és a dolgozó parasztság a felügyelő bizottságon keresztül az ilyen ellenséges elemeket eltávolítja a föidraflvesszövetkezet soraiból. A földművesszövetkezetek tagsága mindenütt nagy érdeklődéssel fogadta a leltározásokat, mely a népi ellenőrzés jegyében folyik le. A helyi tanácsok tagjait a dolgozó tömegek bízzák meg Kecskemét volt „városatyáina k" gazságairól — Jer, üljünk be egy feketére a cukrászdába — mondja Orosz János Szabó Zoltán barátjának. Az egyik Izsákról, a másik La- dánybenéről jött látogatóba Kecskemétre. Orosz János és Szabó Zoltán a koffein és nikotin párás illatában elhelyezkednek az egyik kényelmes karosszékben. A helyiségben sorra hörpintik a parányi csészéket. Szabó Zoltán a márványlapon újságot talál. Valamelyik unatkozó vendég szórakozottan rajzolt a napilapra. Az első oldalon bekerített egy számot: 220.000. — Miért keretezte be az ismeretlen olvasó ezt a számot? — tűnődik a két barát. Pár percig figyelmesen olvassák a cikket, majd rájönnek. Október 22-én több mint 220.000 tanácstag megválasztására kerül sor. — Nekem közömbös, hogy kit választanak meg — fordul Orosz Szabóhoz. — Olyan mindegy, hogy kik ülnek a tanácsok székében. Számomra nem közömbös Ma döntő kérdés, hogy kik lesznek a tanács tagjai. Gondolj csak arra, itt olyan emberekre van szükség, akiket szüntelenül áthat az a tudat, hogy felelősséggel tartoznak a dolgozó tömegeknek, azoknak, akik a megbízást adják. Számomra nem közömbös, hogy a rájuk bízott értékekkel hogyan gazdálkodnak. — Nekem azelőtt is közömbös volt, hogy kik ülnek a húsos fazék mellett. — Ma nem arról van szó. A múltban csak igen kevésnek volt választó joga. Akik pedig a húsos fazék mellé kerültek, azok ügyeltek arra, hogy csak mindig kizsákmányoló kerüljön az önkor, mányzati szervekbe. Zárt klikk volt. Ide nem engedtek be mindenkit. A községi képviselőtestületekben főleg a virilisták, a lestöbb adót fizetők vitték a — Az apátplébános igen gondosan ügyelt arra, hogy a plébánia vagyonát szaporítsa. | Felajánlották a mostani piac te- | rületének a felét kórház-teleknek. f Ezért a pár négyszögöl földért a plébánia kapott közel a városhoz, a Széktó mellett, a Belsőnyíren, j közvetlenül a város alatt 50 hold | jóminőségü földet. Amikor a cse- I re megtörtént, megállapították, hogy a telek nem alkalmas kór- bázépítkezésre. j — Bodri Béni is átejtette a | várost. Rábeszélte a képviselőtestületi tagtársait, bogy a gyűlés mondja ki földjeinek a megváltását. A megváltott földek árából a Tiszántúlon vásárolt magának egy szép birtokot. Azzal ő nem törődött, bogy a pénzt a város a dolgozók adófillérjeiből szedte ! össze. I A városatyák szeretettel foglalkoztak telekügyekkel. így dr. Kozacsek Elek is. 1—2 hold homokos parcelláit felajánlotta a városnak. A felajánlás szintén kórháztelek részére történt. Kórház itt sem lett, de az ellenértékből Kozacsek a Balaton melleit vásárolt egy villát, berendezett magának jólmenő penziót. | — És mit csinált a többi városatya, a többi képviselőtestületi tag? ! — Minden határozatban arra törekedtek, hogy a saját osztályuknak előnye legyen. Kecskeméten először azokat az utcákat kövezték, ahol a kulákok és az „úriparasztok“ laktak. Ezért kövezték ki a Batthyáuv- és Jókai- utcát. Később más utcákat is kö- veztettek. Legtöbb esetben ki lehet mutatni, hogy abban kulák lakott. Ha nem, akkor pedig azért történt, bogy a szegény népet még jobban kizsákmányolják. Előfordult ugyan az, hogy amikor a Tompa- és a Kápolna-utcát kövezték, akkor annyi terhet róttak egy-egy szegény dolgozóra, hogy gyakran a ház sem ért anymttí+ mint omonnuil ró ío IrivPTalán emlékszel még Bodri Bénire, a dúsgazdag kecskeméti sertéskereskedőre. Feketézett az azelőtt is, a felszabadulás után is. Míg hurokra nem került. Vájjon, ez kinek képviselte az érdekeit. És dr. Héjjás Elek, akinek feleségével együtt 1000 holdja volt. És a többi kecskeméti „úri- paraszt“ és „diplomás-paraszt". Itt van mindjárt dr. Muraközy Zoltán is, a köncsögi „kiskirály". Minden törvényhatósági ülésen ott terpeszkedtek a tőke képviselői is: Biunzlau Vilmos bornagykereskedő, Plotter János, dr. Szabó Iván ügyvéd, bankelnök, felsőházi tag, 180 hold birtokosa. De hangoskodott dr. Sárközi/ Jenő is. Bethlennek és Gömbösnek tolta a szekerét. Állandó képviselőjelölt volt. Az egyik bank elnöki székében ült. És „csak“ 300 holddal rendelkezett. Kitalpalt, illetve előszobázott kormányfőtanácsosi címet is. Annak már veszett ügye volt, aki nem „méltóságos úrnak“ szólította. Képviselőtestüieti tag volt még a két Lázár, János és József is. Ezek a kulákság érdekeit védték. De nem hiányozhatott a dolgozó nép verejtékének lefölözője: Kovács Ferenc sem. Ez az exportőr szabta meg a gyümölcspiacon az árakat. Ha végigolvassuk a régi virilisták névsorát, 60 zsíros kulák, vagy kizsákmányoló nevét, akkor előbukkan még Ftichs Samu, Fülöp Béla vaskereskedő, Kertész Menyhért füszernagykereskedő és Leitner bornagykereskedő neve is. — Bizony követtek el ezek elég sok zsiványságot a dolgozó nép bőrére! — Itt van mindjárt Kovács Sándor, a mostani szombathelyi püspök, aki 1944-ig Kecskeméten volt apátplébános. A törvényhatósági ülésen az ő szava esett dön tőén a latba. Különösen a virilisták választásánál. Kecskeméten az adóhivatal 360 virilistát jelölt ki. Ezek közül saját maguk 00-at választottak. tettek. Persze, a kulákok kevesebbet fizettek. A Munkácsy- és Kápolna-utca sarkán vásárolt a* összekuporkodott fillérekből Széles Lajos kőműves magának kis házikót, ötezer pengő kövezeti hányadot vetettek ki a szegény dolgozóra. Amikor nem tudta kifizetni, eladással fenyegették házát. A „zseniális“ városi műszaki hivatal vezetőjét, jó munkájáért, Ottó Sándort pedig 2000 pengő jutalomban részesítették. A mér. nöki hivatal vezetőjének szőlői is szép jövedelmet biztosítottak. Nem egy alkalommal a mérnöki hivatal „altisztjei“ Is dolgoztak a szőlőkben. Olcsó munkaerő volt. Különösen szüretkor „segítettek". — Akik a tanácsokba kerülnek, azoknak meg kell nyerniök a tömegek bizalmát. Gondoljunk csak arra, hogy az ötéves terv micsoda befektetéseket irányozott elő Kecskeméten. Ellenőrlzniök kell a tervpénznek hováfordítását. A múltban nem sok problémát oldottak meg Kecskeméten. Nem tudták megoldani az utcák kövezését, a vízvezeték bevezetését. A hároméves terv és az ötéves terv sok mindent oldott már meg. Itt van például a 75 romlakás újjá építése, a városi park és sport- pálya létesítése. Ágasegyházán közigazgatási kirendeltség épült. Épül a belfogyasztási piac. A nép. konyha is 50.000 forintba került. 240 katasztrális holdon egymillió facsemetével erdősítettünk. A közkőrház felszerelése több mint egymillió forintba került. Ugyanannyi a közvilágítás helyreállítása. A gazdasági vasút rendbehozatala újabb egymillió. Az OTI- székház pedig 8 millióba került. A vízvezeték pedig eddig több mint három és fél millióba. Azzal a tudattal távoztak, hogy a jelöléshez csak úgy járulnak hozzá, ha olyan dolgozót állítanak a tanácsba, aki eddig Is bebizonyította áldozatkész munkájával, a néphez hü magatartásával, hogy méltó a bizalomra.
