Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-13 / 106. szám

FÜLÖP PÉTER, A MAGYAR PARASZTKÜLDÖTTSÉG TAGJÁNAK BESZÁMOLÓJA A KIRGIZIAI ÉLENJÁRÓ SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁG MÓDSZEREIRŐL 1A Szovjet Tájékoztató Iroda ' közli Fülöp Péter, a magyar pa­rts ztkülcLö:! ség egyik vezetőjének nyilatkozatát: A magyar panasztiüidőttség Budapestről a Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság fővárosáig több unhat 7000 kilométert uta­zott. Rendkívül érdekes és vál­tozatos utunk volt. Láttuk a Szovjetunió virágzó termőföld­jeit, Kazahsztán és Kirgizia sza­bad sztyeppéit, aboi a kolhozok é* azovhozok millió szarvas- marhája legelészik. A magyar paraautküldOttaéget meleg testvéri fogadtatásban ré­szesítették. A kirgiz nép nevében lszakov elvtárs, a Kirgiz Köztár­saság minisztertanácsának elnö­ke üdvözölt bennünket, ezután Razzakov elvtáns, a kirgiz Kom­munista Párt központi bizottsá­gának titkára és Szuerkulov elv- társ, 4 minisztertanács elnöke fogadott bennünket. Meleg, ba­ráti légkörben zajlott le a Köz­társaság földművelésügyi minisz­tériumában tartott fogadás. A földművelésügyi miniszter beszá­molt nekünk Kirgizia állatte­nyésztésének szocialista átalaku­lásáról. A kolhozokban tudomá­nyos alapra helyezték az állat­tenyésztést. A szovjet hatalom évei alatt Kirgiziában úij, nagyt- produktivitású szarvasmarhákat tenyésztettek ki Ezek • szarvasmarhák élő­súlyban átlagosan 500 kg sú­lyúak évente mintegy 5200 kg. tejet adnak. Kitenyésztettek új, íínomgyapjai és göndörgyapjas juhokat, vala­mint olyan lófajtákat, amelyek megfelelnek a hegyi viszonyok­nak. Az új és javított fajtájú szarvasmarha fajták további ke­resztezése sikeresen folyik. A Köztársaságban a tudományos intézetek, kísérleti állattenyésztő telepek egész hálózatát építik ki. A Köztársaságban szilárd takar­mánybázist létesítettek. Tudomá­nyos alapra helyezték a szocia­lista mezőgazdaság más ágait is, így a zöldségtermelést, gyümölcs­termelést és szőlészetet, A Kirgiz Köztársaság vezetői­vel való találkozás után küldött­ségünk egész sor kolhozt és me­zőgazdasági intézetet látogatott meg. Nagy érdeklődéssel ismer­kedtünk meg Kirgizia gyümöios- és zöldségtermelő ki série ti állo­másával. A kísérleti állomás dol­gozóinak kollektívája különféle fajták keresztezése útján egész sor fagyálló gyümölcsfajtát ter­mesztett ki. Ezenkívül olyan ' fajtákat is kitermesz tettek, ame- i lyiek alkalmasak arra, hogy a Köztársaság déli területeinek szá­raz éghajlatú kolhozaiban ter­meljék. Bennünket különösen ér­dekeltek a miosurini szőlőfajták. Láttunk például egy fagyálló szőlőfajtát, amelyet a legkiválóbb déli fajtának az amuri szőlőfaj­tával való keresztezése alapján hoztak létre. Ez a fajta 2200 mé­ter magasságban is megterem. Az állomáson kitermesztett sz&'Jőfajták évente tövenként át­lagosain 10—10 kg., sőt még en­nél is több termést hoznak. Sa­ját szemünkkel látjuk a kirgiz szőlőkben a tökéletes agrotech­nika alkalmazását. A talaj meg­javítására a szőlősorok közé évelő füvet vetettek. Téli idők­ben ezt a füvet a szőlőtőkék betakarására használják. A Kirgizia gyümölcs- és zöld­ségtermelő állomás új módszert alkalmaz a.föld trágyázására. A trágyát közvetlenül a növény alá teszik és ezzel az észszerűslíéssel kiküszöbölik, hogy a trágya a sorok közé kerüljön. Műtrágyát és organikus trágyát használnak a talaj- és növényfajtától füg­gően. A magyar paraastkülddttaég meglátogatta a Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaság gabonakísér- I lett állomását is. Itt tapasztal­tuk, hogy a tudósok a kolhozis­tákkal együttműködve, új, bősé­ges termést adó búza, árpa, zab, tengeri fajtát hoznak létre. Meggyőződtünk arról, hogy a szovjet kirgiziai szocialista föld­művelésnek tapasztalatait nagy­sikerrel használhatjuk fel Ma­gyarország mezőgazduságában is. Vltontal István elmondja t Miért lépett be a csoportba 1945. nyara. Hatalmam amélvlhar tépázza a ladánybenei határt. A feneketlen portenger szinte a levegőben úszik. Sehol semmi fény. Idős Visontai István mellét nekifesziti a szilnek § a kapa nyelét szoro­sabbra fogva, igyekszik hazafelé. — Nem élet ee igy! — robban ki belőle ott­hon. *- Egyedül nem boldogul az ember... — Egész nap csak turom-furom azt a rossz homokot s eredmény semmi. Pedig nem mondhat­ják, hogy nem dolgozom. Dolgozom én veletek együtt látástól vakuldsig, dehdt nem megy... Egyikük sem szól egy szót sem. Némán kana­lazzák az ételt a fiúk. Az asszony feljebb csavarja a idmpabeilet. engem ennyire előmozdított ez a hitel, moyen könnyen mehet a táblásoknak. Nagy figyelemmel olvassa az újságot az első betűtől az utolsóig s közben-közben odafordul a vacsorát készítő asszonyhoz : — Itt van lat — olvassa. — Tenyészállatokkal, traktorral, vetőgéppel, aratógéppel segíti őket az állam. Én meg 5t éves fejemmel napolcig aratok. — Nem megy ki a fejemből ez a szövetkezést Nem tehet az olyan rossz, mint ahogy a kulák.meg a pap mondja. 1.949. november 16. Vlqontaiéknál együtt ül a család. — Határoztunk végre. Megvan a csoport — mondja a családfő. — Nem kis dolog ez asszony! Van oft S3 hold szántó, igaz, hogy fenékig homok, de majd megjavítjuk. Meg három hold szőlő. Ezzel már lehet valamit kezdeni. — Saját szemmel még nem láttam, hogy ho­gyan is dolgoznak « táblások —- gondolkodik ei. — De Seregélyest elmondó, hogy mit látott kint « Szovjetunióban. Meg az újság is Írja, hogy jobban boldogulnak a csoportban. — Fog ez menni. Most még mind a 11-en kü Un vetettük el az őszit. Jövőre már együtt vetünk. — Meglátod asszony, hogy könnyebben léteg­zünk mi is! «— Öft van az a tzőllő is — tér vissza Visontai István arra, ami legjobban fáj. — Telepítgettük, de hogyan, A gyerekeknek más igáját kellett húzni, hogy vesszőket vehessünk. Aztán, ha, jön egy jég, mehetünk koldulni. — A gabona is silány, Trágya kéne, pénz kéne. De honnan f Ezen azután mindannyian élgondolkodtak. 1950. augusztus 8. A ladánybenei Petőfi-csoport udvarára ferde kévékben bocsátja sugarait a leáldozó nap. A tiszta ólból messzire hallatszik a süldők visítása. Idős Visiontai István készíti már a moslékot. A többi csoporttag még kint van a földön. Kapálnak. Tóth- né egy kékszemü apróságot ringat a karján. — Sok szép dolgot láttunk vasárnap a kecske­méti Dózsa csoportnál — fordul hozzá Visontai bácsi. — Azok aztán halnának. A vetemeny gyö­nyörű, de én inkább az állatok körül nézelődtem. — Tudod-e, mit mondott az egyik asszony? Azt, hogy nekik se lett egyszerre tele a szekrény, meg a kamra. 48-ban még ök is csak ott voltak, ahol mi vagyunk. Nem volt ott se politikai munka, meg aztán voltak nézeteltérések is. Most már azon­ban jól megy a soruk. Megnézheti azt a csoportot bárkiI — Meglátod, mi Is fogunk boldogulni — jelenti ki bizakodón. S már látja maga előtt, hogy ősszel a traktorok hasogatják a földet, hogy közösen vet­nek, hogy Nagy Mihály kecskeméti ügyvéd volt majorjában minden csoporttag bent lakhat, hogy a látott tapasztalatokat felhasználva, még szebb ered­ményeket érnek el. !194«. nyara. _ Hát eut ae gondoltam volna amikor 1belevágtuk a műtrágyát a földbe, hogy ez a rossz homok nyolc és fél mázsás termést adjon !— mondja idős Visontai. — Nagy segítség volt az a hitelre kapott mű­trágyát 8 nekem az üt szöget a fejembe, — áll tnee a Szabad Nép olvasása közben, — hogy ha * így lett í erm e ISau B vei kezet l tag, a jövőben bizakodó, megelégedett ember idős Vison­tai István. S egyre több dolgozó paraszt választja ezt az utat, lép a közős gazdálkodás, a boldogulás áljára. Egyre többen lépnek be a már meglévő cso­portokba, vagy alakítanak újakat, hogy Pártunk útmutatásával szebbé, jobbá tegyék életükéi. Úttörő írja Balatonboglárról A felszabadulás óta minden esztendőben több és több munkás és szegényparaszt gyereknek biz­tosítja a város az ingyenes nya­ralást. Ebben az évben már 12C kecskeméti úttörő tölti nyári szün­idejének egy részét Balafon mel­letti üdülőkben. Innen, a balaton- boglári üdülőből írja Kovács Béla 10 éves kisfiú szüleinek az alábbi levelet. Kedves Apuka és Anyuka! Nagyon jól érzem magamat itt, Balatonboglúron, csak most egy pár napig nem lehet fürödni, meri nagy a szél és esős idő van. A koszt nagyon jó. Emeleten lakunk, jó fekvőhelyem van, fehér lepe­dőm és fehér párnám és éjjeli- szekrényem is van, meg vízcsap. A tanítóbácsi mindent elkövet, hogy minél vidámabbak legyünk, igaz, hogy az úton az autó el­pusztult, de éppen a Gumiragasztó NV-ndl. Villanyunk is van. Már egy szép emléket is vettem Apuká­nak, Anyukának mégpedig egy szép tájképet. A pénzem elfogyott és így nem tudok többet venni, de. azért Tityú, Zoli, Aranka, Öcsi és a kis Bziliender se legyen meg­ijedve, mert azokról is gondoskod­tam valamivel. Sokszor beme­gyünk a városba és ha az idő meg­javul, még hegyet is fogunk mász­ni. Bemegyünk a földalatti kis folyosóba és ott töltünk egy na­pot jó kedvvel. Sokat futballo­zunk a pályán, de a cipőnkéi nem rongáltuk el, mert tornacipőben játszunk. Sokszor csókolom Ferikét és öcsikét, ne legyen Anyuka iz­gatott, mert mindig jól viselem magam és Zoli bácsi is vigyáz rám; csak az a baj, hogy \apu­káé knak nem írnak. Sokat verse­nyezünk futásban, helyesírásban és tornában, de egyikben sem ma­radok le. Nagyon jól érzem ma­gam, csak az a kár, hogy a három hét hamm eltelik. Szere­tettel csókollak benneteket Bcla Díszbemutatót rendezett a Magyar-Szovjet Társaság az Árpád-moziban „El a kezekkel Koreától !" Csütörtök este 8 órakor zsúfo­lásig megtöltötték a nézőteret üzemi dolgozóink, dolgozó paraszt­jaink, hivatali dolgozóink, ifjúsá. gunk. Markó Mária az MNDSz megyei titkára a koreai helyzet ismerteté­sével vezette be a díszbemutatót. A Bartók Béla.kórus mozgalmi dalai és szavalat színesítette a mű­sort. Majd bemutatták a kallóin, grádi terület gyorsiramú újjáépí­tését. A csodálkozás moraja futott végig a nézőtéren a nagyszerű gépek, a kolhozok szarvasmarhái, tenyészbikái láttán. „Az erdő és aratás'* című kísfilm szemléltetően mutatta be az erdősávok hatalmas jelentőségét. „El a kezekkel Koreától!1* — kiáltja ma a világ minden becsű, letes embere az imperialisták felé. Korea a koreaiakéi — s ez még- jobban megérlelődik a dolgozókban a felszabadult Eszak.Korea hatal­mas fejlődésének, békés, építő munkájának láttán, amit a követ­kező film tárt eléjük. — Most világosan láttam, —> mondja társának Nagy István gyá. rlmunkás, amint az előadás végén a tömeggel kifelé sodródik, — hogy milyen eredményeket lehet elérni a sztálini terv alapján. Mert nem hagyják békén azokat a ko- reaikat, hogy ők is szabadon épít. hessenek, mint mi. — En azt hittem, hogy háborút, csatát fogok látni — mondja Mé­száros Eszter, a Pedagógiai Gim_ názium tanulója. — Se helyett a békés építő munka nagyszerű ered­ményeit láttam. — Sokat tanultam a filmekből — magyaráz ifjú Molnár Sándor a városföldi Dózsa.csoport tagja. — Lám, milyen eredményeket érnek el közösen, összefogva. A Hild-pusztal állami gazdaság vezetője Kelemen József Góg La. jóssal, a kalocsai állami gazdaság vezetőjével beszéli meg a látotta­kat: — Hiába, csak gépekkel lehrt valamire menni. Nem is gondol, tam eddig, hagy az erdosávoknak ilyen nagy jelentőségűk van. — S ezeket a szép eredménye­ket, a fejlődést, a boldogulást akar­ják megsemmisíteni az Imperialis­ták t Ez azonban nem fog nekik sikerülni. A koreaiak győzni fog­nak, mert igaz ügyért küzdenek éa mert a világ minden jóérzésű dolgozója segíti őke* munkájával, mindent legyőző békeakaratával. Fa 811 nap Katona-telepen Vasárnap ünnepnapja volt a katontelepi dolgozó parasztság­nak. Falunapot tartottak. Az állomás melletti parkban mintegy 350—400 ember sereg­lett az egyik kis tisztáson felál­lított szabadtéri színpad köré. Fiatalok és öregek örömmel vá­rakoztak a műsorra. Katonatelepen ritkán akad egy. egy ilyt-n nap. A jövőben azon- bau lehetőség nyílik arra, hogy itt is rendszeres kultúráiét foly- iyék : tanyaközpontot építenek. A helye már ki is van jelölve, rövidesen megkezdik az építke­zés munkáit. » Sok dolgozó paraszt latolgatja itt is, hogy vájjon érdemes-e tár­sasgazdálkodásba kezdeni. A»t már felismerték, hogy egyedül nehéz, azt is tudják, hogy ter­melőszövetkezeti csoportjaink milyen kimagasló, soha nem lá­tott eredményeket éritek el. de még nem tettek lépést annak ér­dekében, hogy ők is összefogja­nak, közösen lendítsenek életük folyásán. Ezekről a kérdésekről beszéli Szelapcsényt Imre polgármester a katonatelepi falunapon a kis úttörő pajtások köszöntője és éneke után. Majd megkezdődött a műsor. A helyi DISZ-, a kecskeméti La­katosipari KV knttúrcsoporija és [ a fővárosi Hnémek küldöttei egy- ! felrónásoa darabokkal, ének- é* I táncszámokkal szórakoztatták « ! dolgozókat. I A képkiállításnak is sok láto­gatója volt, egymásnak adták a kilincset a dolgozók a DISZ he­lyiségében. Este tábortűzzel és tánccal fe­jezték be a napot. Nem egy résztvevő adott hangot annak a kívánságnak: bárcsak gyakrab­ban lenne Katonatelepen falunap. Rummal üzérkedett Kedves Népújság! Bors Sándor, a Kiskőrösi Föld­mű vés szövetkezet volt vendéglő- tulajdonos kocsmárosa a dolgozó parasztság bizalmával visszaélve, súlyosan megkárosítói!la a dol­gozó parasztságot. Ugyanis a részére 52 forintra beterh-el't ru­mot 60 forintért árusított*. A kü­lönbözeiét természetesen saját zsebébe rakta ás «zzail a szövet­kezetnek nem számolt eL A szövetkezet igazgatósága ál­lásából azonnal leváltotta és a rendőrségi feljelentést ellene megtette, ahol rövidesen elnyeri méllió büntetését a dolgozó pa­raszttá# becsapása miatt. F v'ársi üdvözlettel: Ferenci E., Bíró G.

Next

/
Thumbnails
Contents