Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-06 / 100. szám

BÁCSKISKUNMEGYEI ítélet a kecskeméti fasiszta, rémhírterjesztő banda ügyében íi harci feladat népnevelőink elüti Egyre szélesedik a versenymozgalom V. évfolyam, 100. szám Ara 50 fillér 1950 augusztus 6, vasárnap Uj győzelmekkel ünnepeljük Alkotmányunk napját! Alkotmányunk közelgő ünne­pére új lendülettel indul harcba megyénk dolgozó népe. Közsé­geink, dolgozó parasztjaink sor­ra fogadták el Mindszent és Szegvár községek versenyfelhí­vását és már nem egy község, a begyűjtési terv túlteljesítéséért áll versenyben: Csikéria, Gátér, Tataháza , dolgozó parasztjai már teljesítették a község elő­irányzatát és most a túlteljesí­téssel bizonyítják be, hogy Al­kotmányunk napját ezzel is ün­nepélyesebbé, jelentőségtél jeseb- bé akarják tenni. A községek versenytábláira sorra kerül ki azoknak a dolgozó parasztok­nak a neve, akik Alkotmányunk ünnepére példamutatóan telje­sítik és túlteljesítik hazafias kötelességüket. Egyszóval: me­gyénk dolgozó parasztsága vál­lalja, hogy Alkotmányunk ün­nepére befejezi a begyűjtést. Miért ez a nagy lelkesedés, ez a népszavazásszerü lendület? Elsősorban azért, mert dolgozó népünk tudja: ezt az ünnepün­ket is munkával; jobbnál-jobb teljesítményékkel, a munka di­csőségével lehet igazán ünnep­pé avatni- Lehet-e méltóbban, ünnepélyesebben ünnepelni Al­kotmányunk napját, mint úgy, bögy Alkotmányunkban lerög­zített hazafiúi kötelességünknek maradéktalanul eleget teszünk? Lehel-e üres frázisokkal, nagy szavakkal, melldöngetéssel ün­nepelni? Nem, a mi népünk nettekkel ünnepel. Olyan tettek­kel, amely erősíti a békét, ha­zánkat, a nép országát. Alkot­mányunk lerögzíti a dolgozó »ép hatalmát, — és a dolgozó nép munkájában, ünnepi ered­ményeiben világosan tükröző­dik mélységes ragaszkodása, szeretete hazánk, a szocializ­mus felé haladó Magyarország iránt. Az igazi hazafiasság nyilvá­nul meg a munkások, parasz­tok, értelmiségi dolgozók ver­senymozgalmában. Ennek a versenynek ez a .jelszava: Telje­síteni hazánk iránti kövessé­günket, eleget tenni azoknak a kötelességeknek, amelyeket Al­kotmányunkban lefektettünk. És hogy dolgozóink eleget tesz­nek ezeknek a kötelességeknek, ■«— mutatója annak, hogy ná­lunk megváltozott az élet, or­szágunk az urak országából a nép országa lett és hogy Alkot­mányunk híven tükrözi ezt a változást. De ünnepelhetnénk-e új nwn- fcasikerekkel, ünnepelhetnénk-e diadalmas, építéssel a nagy Szovjetunió nélkül? Hozzáfog­hattunk volna-e ötéves tervünk megvalósításához, lerögzíthet­tük volna-e hároméves tervünk nagyszerű eredményeit, volna-e Alkotmányunk, amely leszögezi a nép országának legszentebb alapelveit. — volna-e mindez a Szovjetunió, a nagy Sztálin ba­ráti támogatása, állandó segít­sége nélkül? Nem, mindez csak álom, csak vágy volna a Szov­jetunió, a Vörös Hadsereg, a békeharc lángeszű vezére, a ha­ladó emberiség nagy tanítója, a nagy Sztálin nélkül. Népünk ezért az Alkotmány napjára in­dult lendületes munkaverseny eredményeivel, az új munkasi­kerekkel, az új győzelmekkel a nagy Szovjetuniót, a szeretett Sztálin elvtársat ünnepli. Az úri Magyarország urai az­zal büszkélkedtek, bogy Ma­gyarország „alkotmányos or- szág‘‘. De miféle alkotmány volt ez az íratlan alkotmány? Ez az alkotmány az urak alkotmánya volt, a kizsákmányolás, rothadt kapitalista rendszerének védel­me csakúgy, mint azokban a modern államokban, ahol még a tőke az úr. Uj Alkományunk a nép alkotmánya, amelynek megtartásán a mi hatalmas, diadalmas Pártunk őrködik. A mi Pártunk szervezte dolgozó népünk győzelmeit, a mi Pár­tunk vezette dolgozó népünket, új és új sikerekre, a mi Pártunk vezetésével jöttek létre eddigi eredményeink, születtek meg to­vábbi győzelmeink is. A mi Pár­tunkat milliók követik, mert ennek a Pártnak a vezetésével hajtottuk végre országunkban azokat a változásokat, amelye­ket méltán rögzít le Alkomá­nyunk. Mit jelent népünknek ez az alkotmány? Vájjon papír-e, amely paragrafusokból, érthe­tetlen jogi kifejezésiekből áll? És amely a dolgozó nép félre­vezetésére szolgál? Nem, ez az alkotmány szabadságunk okmá­nya, országunk alaptörvénye, amelynek elveit ebben az or­szágban maradéktalanul érvé nyesftjük. Emelkedő életszínvo­nal, az, hogy a munkásé a gyár, az, hogy a munkás részese az ország vezetésének, hogy Langó Eszter a kecskeméti BARNE- VÂL dolgozója a Megyei Tanács tagja, az, hogy az azelőtt ki­zsákmányolt munkás ma a nép gyárának vezetője, egyenlő munkáért egyenlő bér, az, hogy a munkás ma nem kizsákmá­nyolt proletár, hanem szocializ­must építő társadalom megbe­csült tagja, hogy nem szolgái, hanem tulajdonosai vagyunk az országnak, hogy az ország kor- mányrúdját a munkásosztály, dolgozó népünk legjobbjai tart­ják, az, hogy Farkas Sándor, a kiskunfélegyházi Gépgyár dol­gozója a Mátrában nyaralt sok­ezer társával együtt, — mindez a mi Alkotmányunk. Az, hogy a paraszt jövője nem bizonytalanság, hanem biztos, boldog élet, hogy a mun­kásosztály új traktorokkal,, gé­pekkel segíti, amely leveszi vál­láról a nehéz munka terhét, az. ] hogy a dolgozó paraszt előtt: soha nem látott jövő áll, hogy a termelőcsoport tagjának gyer­meke Balatonon nyaral, hogy a termelőcsoportok átlagtermése 15 mázsa holdanként, mert a munkásosztály traktorral, gép­pel, az állam műtrágyával, hi‘ telekkel, törzsállománnyal segí­tette őket, az, hogy a délszláv dolgozó paraszt éppoly megbe­csült tagja országunknak, mint a magyar dolgozó, — ez mind a mi Alkotmányunk. Ezért aján­lották fel Gara és Hercegszántó délszláv dolgozó parasztjai, hogy Alkotmányunk ünnepére teljesítik terménybeadási ter­vüket és azért mondották azt, hogy „ez a mi Alkotmányunk, a dolgozók Alkotmánya Az, hogy a sivár egyént par­cella-gazdaságok helyén virágzó szövetkezetek alakulnak az ed­digi példák bizonyító ereje nyo­mán, az, hogy gazdagabb az or­szág, a falu, a város, a munkás, a paraszt, az értelmiségi dol­gozó, hogy szép és egyre szebb lesz az élet, hogy a kultúrál- lanság, az urak kulturális mo­nopóliuma helyébe a művelt nép lép, hogy még ebben az esztendőben a megye számos falujában kultúrotthon épül, hogy az egyszerű munkás fia tanító, tanár, orvos, mérnök, tudós lesz, — ez mind a mi Al­kotmányunk. Ezt jelenti szá­munkra az Alkotmány. Dolgozó népünk, munkásaink, paraszt­jaink, dolgozó értelmiségünk azért készülnek új munkasike­rekkel az Alkotmány ünnepére, mert Alkotmányunk boldog, biztos jövőt jelent mindannyi­unk számára. tie önmaguktól születtek-e azok az eredmények, amelyeket Alkotmányunk lerögzít? Vájjon, az égből pottyant-e a kecske­méti OTI új épülete, vagy ön­magától épül-e a kiskunfélegy­házi Szerszámgyár? Nem, sem a Kecskeméti OTI épülete .nem pottyant az égből, nem épül ön­magától a kiskunfélegyiházi új gyár sem, hanem azért ke­ményen, nap mint nap harcolni kell. Harcoltunk eddigi ered­ményeinkért, harcolni, kemé­nyen dolgozni kell további si­kereinkért is. Ha csak karbatett kézzel ülnénk és nem csinál­nánk semmit, nem nőnének magasra a kiskunfélegyházi gyár falai, nem jönne ki a sok vég posztó a Bajai Posztógyár­ból. Ez meghatározza feladata­inkat is. Ahhoz, hogy még vi­dámabban, még jobban lehes­sen élni, az kell, hogy még job­ban, még erőteljesebben, még szorgosadban dolgozzunk. Ah­hoz, hogy még szebb legyen az élet, hogy biztos és boldog le­gyen a jövő, hogy békében él­jünk, hogy visszaverjük az éle tünkre, eredményeinkre törő imperialisták aljas gaztetteit, — mindehhez az kell, hogy .'to­vábbra is megrendíthetctlenü; helytálljunk a béke frontján hogy maradéktalanul teljesít sük azokat a hazafiúi köteles­ségeket, amelyeket Alkotnia nyunk, a magunkszabta alap­törvény előír számunkra. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy becsülettel kell végrehaj­tanunk előttünk álló feladatain kát: a normák rendezését, a terménybegyüjtést, amely min i mind tégla boldog jövőnk épü­letében. Azt jelenti, hogy kímé­letlenül le kell lepleznünk az ellenséget, hogy kíméletlenül kell harcolni az imperialisták belső ügynökei, a normalazífók, bércsalök, jobboldali szociálde­mokratáik, a gyújtogató kuiá- kok, a klerikális reakció ügy­nökei és szekértolói ellen. Azt jelenti, hogy helyt kell állnunk azon a fronton, amelyre dolgo­zó népünk állított beunünket. Az Alkotmány napjára indított munkaiverseny bizonyítéka an­nak, hogy dolgozó népünk meg­érti, miről van szó. Legyünk hát rajta, hogy ez a munkaver­seny továbbszélesedjék, méltó kifejezője legyen annak a sze­retetnek, hűségnek, amelyet dol­gozó népünk a mt nagy Pár­tunk, a Szovjetunió, a nagy és bölcs Sztálin iránt érez. II koreai néphadsereg felszabadította Szancsiu városát és valamennyi fronton folytatja előnyomulását A Koreai Népi Demokratikus i Köztársaság néphadseregének fö-j parancsnoksága közölte augu-sz- j tus 3-án reggel: A néphadsereg egységei vala- : mennyi arcvonalon folytatták be-, vés harcaikat az amerikai és a j Li-Szin-Man féle csapatok ellen. Csire (I)ziohuri) .körzetében a néphadsereg egységei visszaverték az amerikai és a Li-Szin-Man féle csapatok több támadását, komoly veszteséget okoztak az ellenség­nek. A Csire körzetében vivőit faarcokban a néphadsereg egysé­gei az ellenség sok katonáját és tisztjét megsemmisítették és meg­sebesítették és zsákmányt ejtet­tek. A néphadsereg egységei, me­lyek Dzsindzsul fSzinsziu) felsza­badították, az ellenség ellenállá­sát leküzdve folytatják előnyomu­lásukat. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadserege fő­parancsnokságának augusztus bő 3-án este közzétett jelentése közli, bogy a népi hadsereg egységei valamennyi frontszakaszon lebUz- dik az amerikai és Li-Szin-Man féle csapatok ellenállását és foly­tatják előrenyomulásukat. A népi hadsereg egységei, ame­lyek Andong (Anto) irányában nyomulnak előre, augusztus 1-én teljesen felszabadították ezt a várost, amely fontos védelmi góc­pont és És rak-Kensz a il tartomány legfontosabb városa. Az Andoug felszabadításáért vívott harcokban a népi hadsereg egységei az ellenség 1200 katoná­ját és tisztjét ejtették foglyul és zsákmányt ejtettek, többek között hat 105 mm-es iüveget. Augusztus 1-én a népi hadsereg egységei felszabadították Ham- csang (Kamszie) városát. Sóik fo­goly esett. A néphadsereg zsák­mányt ejtett. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népi hadseregének főpa:nancsnoksága közli augusztus 4-én reggel: A népi hadsereg egységei vala­mennyi fronton csapásokat mér­nek az ellenségre, folytatják ető­^eitilálták az Észak-Xon V. Kornyilov, a Pravda tudósí­tója Plhöngjangból hírt ad arról, hogy a kore,ai néphadsereg csa­patai zsákmányul ejtettek egy tér­képet, amply az amerikai ag­resszió döntő bizonyíték«. Ez a térkép, amelyet a Li-Szin- Man féle szárazföldi csapatok törzskarának páncélszekrényében felejtettek és amely augusztus hó 3-án került nyilvánosságra a ko­reai sajtóban — írja Kornyilov — nem egyéb, mint az Észak-Korra elleni táma­dás aljas terve, a legapróbb részletekig kidolgozott és Li- Szin-Man amerike* tanács­nyomulásukat dél felé. A Szán csiu (Sziosziu) felé nyomuló egy­ségek augusztus 2-áu felszabadí­tották ezt a várost, az ellenség védelmének foutos pontját. A Szancsinért vívott harcokban a népi hadsereg emberben és anyagban nagy veszteségeket oko­zott az ellenségnek. A keleti part- vidéken a népi hadsereg egységei folytatják heves harcaikat az amerikai és Li-Szin-Man féle csa­patok ellen. A partizánok támo­gatják a népi hadsereg előnyo­mulását és Hccsju (Kaisz.iu), El­szán (Uruszan), Puszan (Fuszan) Tcgu (Talgiu), valamint több más város körzetében fokozták tevé­kenységüket. 1 elleni orvtámadás tervé' adói által jóváhagyott terv. — A térképet — írja Ko-rnyilov — nagy sietve odavetett megjegy­zések tömege tarkítja. Ha jobban szemügyre vesszük, két körűi­mén vonja magára a figyelmet. Először az, hogy ezen a térképen Korea minden városának, lakó­helyének, folyójának nevét ango; nyelven tüntették fel;* másodsor­ban pedig a térképen lévő vas­tag fekete nyilak mind észak felé mutatnak A támadást pontosan úgy haj­tolták végre, ahogy azok tervez­ték, akik az utasítást kiadták és a módosításokat átvezették' a koreai térképen

Next

/
Thumbnails
Contents