Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-03 / 97. szám

Egy dolgozó levele Máfrafüredrő Tisztelt Elvtársakl A mátr a füredi Sx. 0. T. 1. sx. üdülőjének ebédlőjében olvastam est a fölhívást: „Nem az urak kényelmét, ha­nem a dolgozók egészségét szol­gálják hazánk üdülői“ Csakhogy megértük ezt is vég­re! Nem a kerítésen kívülről nézi a dolgozó hogyan dőzsöl, úri-murizik gazdája a pompásan berendezett villákban, hanem ő is eljut a jól végzett termelői munka után az üdüléshez. — Régen a proli hogyan is juthatott el a nyaraóhelyrei Vagy sehogy sem — vagy ha sor­sa úgy hozta, — legföljebb mint kizsákmányoló gazdája kényel­mének kiszolgálója, amíg az „ura- súgok magukkal vitték“ De ez már a múlté! Bála a Szovjetuniónak és Pártunk veze­tésének, eljutottunk odáig, hogy megvédhetjük dolgozóink egészsé­gét, munkaerejét. így jutottam el én is, sok száz­ezer dolgozó társammal két hétre üdülni, pihenni. A Mátra érdöi között csak há­lával gondolhatunk mindazokra, akik ezt lehetővé tették számunk­ra. Bejártuk a Mátra üdülőit és mindenütt, boldog, mosolygó arcú munkásokat láttunk. Együtt örül­tünk, — amikor láttuk a szép, ké­nyelmes és tiszta üdülőket, hogy ez a „miénk", — itt „most már zni“ pihenhetünk. Mátrafüred. Mátraháza, Kékgs, Oallyatctő, Pá­rád és az ország többi üdülőhelye­in dolgozók nyaralnak. Mátrafüreden tíz üdülőben két­hetenként hatszáz dolgozó váltja egymást, Gallyatetön az élmunká­sok, Kékesen a gyengélkedők. — A híres kékesi szálló ma gyógy­üdülő, db' holdon ötvenezer fenyő- csemetét ültettek, hogy azok majd megnőve ,dolgozóink egészségéi szolgálják Máaafüreden a Sz. O. T. öl üdülőjén kívül a Magyar Nemzeti Bank, a Pénzintézeti Központ és Egészségügyi Szakszervezet dolgo­zói üdülhetnek. Tisztaság és rend, kultúrműsor, esti tánc, könyvtá­rak, jól szervezett kollektiv kirán­dulások, sport és ízletes, bőséges táplálék az, — ami felejthetetlen­né teszi az ott eltöltött két he­tet. Szeretettel gondolunk vissza azokra, akik a Sz. O. T. részéről figyelmességgel és gondoskodásuk kai valódi, nyugalmas és gondta­lan pihenéssé tették az ott eltöl­tött időt. Ámbár jól esik az elmúlt szép időkre visszaemlékezni, — de mi mégis a tettek emberei vagyunk. Előre nézünk és a jövőt épicjük. Kipihenve, lebarnulva és felfris­sülve munkára készen folytatjuk a. dolgozók országának építését. Ötéves tervünk végrehajtásra vár, ki kalapáccsal, ki tollal vagy bá­nyászcsákánnyal odaáll a munka helyére és termel tovább. Termel, hogy erősödjön az ország, erő­södjön a béketábor és lássák az ellenségeink, (akár külső, akár belső is legyen az), hogy Pártunk vezetésével dolgozó népünk, ho­gyan halad a dicső szovjet nép nyomán. Mátrafüreden tanultam, elhoz­tam magammal és munka közben mondogatom magamnak; „Elvtárs! Sztálin nevével Munkára készen, indulj előre hát..“ Szabadság! FARKAS SÁNDOR Kiskunfélegyházi Gépgyár NV dolgozója. Büszkén végezzük a oeiaHaríiási munaai Dolgozó ‘parasztságunk Kisszál­láson is kemény harcot vív a ter- ménybegyűjtés sikeréért. Ebben a munkában mi, a Kisszállás, Tor­ma-tanyai DISZ szervezet tagjai is, minden erőnkkel kivesszük ré­szünket. .4 betakarítási munkák idején Rasztig Lajos, ifi-társunk bevonult néphadseregünkhöz, hogy ott teljesítse hazafias kötelessé­gét. Bevonulása miatt azonban a betakarítást nem végezhette el, családjában sincs olyan, aki ezt a munkát elvégezhette volna. Rasz­tig Lajosnak idős édesanyja, fele­sége és két iker gyenneke van. Mi, a DISZ-ben elhatároztuk, hogy Rasz.ig Lajosoknak segítsé­gükre leszünk. Nem vesztegettük az időt, mert hiszen egész dolgozó népünk kenyeréről van szó. Brigá­dot szerveztünk és gyors munká­val takarítottuk be dolgozó tár­sunk gabonáját. A DISZ-brigdd valamennyi tagja büszke örömmel végezte ezt a munkát, mert segít­ségére lehetett néphadseregünk egyik tagjának. KÖRÖSI JÓZSEF, Kisszállás, Torma-tanyai DISZ szervezet titkára. Gömöri György csoporttag less Gömöri György tataházai négyhohias dolgozó paraszt. Haját már belepte a dér, de tekinteté­nek fénye még fiatalos erőt sugároz. Mintagazda. Az elmúlt évben került mellére a dicsőség jel­vénye, mikor községe „mintaközség‘‘ lett. Pa­raszti keze akkor, mikor a Kelenföldi Erőmű dolgozóinak kezével összefonódott, megpecséte- lése volt a széttéphet étién munkás-paraszt szö­vetségnek. Ha a távolság nagy is Tataháza és Kelenföld között, azért a levelek, biztatások, egymás eredményeinek közlése mutatja, a leg­nagyobb és a legkisebb, de még a legjelentékte- lenebb ügy is, melyet öntudatos dolgozók kiter­velnek és megvalósítanak, — soha ki nem alvó szikrái az egymás, az egymás munkája iránti megbecsülésnek. Zsellér ember rótt Gömöri György. Kizsákmányoltja a földes- uraknak, a kulákoknak. Iíis földes szobák ab­laktalan zugolyában pihentette elfáradt, elgyö­tört testét az egész napi robot után. Múltjáról, elmúlt életének napjairól csak annyit tud mon­dani: — napszámos voltam, részaraló. A Will mann és a Rosenberg uraságoknál. Hiába szo­rult ökölbe a keze, ki kellett, hogy nyíljon, — az asszony, a három gyerek, —kellett a-hatvan- nyolcvan filléres napszám, kenyérre. Egyszer ebédidőben — a kenyér mellé vö­röshagyma jutott. — miaki azt mondotta neki. hogy az ipari proletáriátusnak és a szegénypa­rasztságnak szövetségre kellene lépnie, mint az Oroszországban is történt. Ezen egész éjszaka el­gondolkodott. Már akkor egy elvetett ujságlop- ról, melyet a szél csak úgy elébe vetett, olvasott a győzelmes forradalomról, mely Oroszországban felszabadította az elnyomott népet és a dolgo­zók kezébe adta a hatalmat. ■— De jó volna, ha ez nálunk is így lehetne, a szíve is szaporábban dobogott még a gondolatára is. Egy napon aztán bekövetkezett. Hősök jöt­tek, győzelmes csaták fiai, akiknek kezében ° fegyver a dolgozó nép szabadságát, felszabadu­lását hozta. Gömöri György sok álmatlan éjsza­kájának, gyötrődésének is vége szakadt. — El­temetni a múltat, új világot építeni. — világ- lőtt át agyán a gondolat és elsőnek állott a ter­melő munka élére. Négy hold földhöz jutott. Dolgozni kezdett. A győzelem munkát ki- min, — mondja az asszonynak, a gyerekeknek. Szánt. Vet Mindjárt az első évben gazdag az aratás. Belép a Pártba. Harcol, küzd és szervez. Szembeszáll a falu kulákjaival. .4 dolgozó -pa­rasztság megszervezésével visszaveri minden tá­madásukat. Olvas és tanul. Képezi magát, mert felismeri, hogy az elméletet nem nélkülözheti napi munkáidban. Jói megjegyzi és megtanulja: nem lehet szó szabadságról ott, ahol az emoerek túlnyomó többségének élete szakadatlan rettegés és bizonytalanság a kenyérkereset gondjai mi­att. Igen így volt. De most már szabad ember, szabad országban. A dolgozók országában. Való­ra vált, hogy az ipari proletáriátus és a sze- gényparasztságnak szövetsége legyőzhetetlen. Munkájában példát mutat dolgozó paraszt­társainak. Mintagazda lesz. Jutalmul, még üdü­lőbe is eljut. — Ahová valamikor csak a tőkés kizsákmányolok tehették be lábaikat, ott most mi dolgozó parasztok pihenhettünk. — Kis há­zat is épít, saját erejéből. Már nem kell az ab­laktalan, dohos szobában meghúzódnia. Szép, tá­gas, szel lös, nagyablakos házba költözik. Az idén is előljárt a terméseredményekben. Négy holdjából három holdon gabonát termelt. Kalá­szosokból 37.85 mázsát csépelt. Első volt, aki a géptől 18.80 mázsa gabonát szállított a rak­tárba. Most pedig belép az alakuló Dózsa termelőszövetkezeti csoportba. — A közös gazdálkodás eredményeit, még az olyan lelkes munka sem tudja megközelí­teni, mint az enyém. Földemet, mióta csak fel­állították a gépállomást, gépek dolgozták, mű­velték. De hiába, ilyen kis parcellán még a gép sem tud tökéletes munkát végezni. Csak a nagy­üzemi gazdálkodás, a közös munka, a munka tervszerűsége, csak az tud egyre növekvő ered­ményeivel igazán termelni, életszínvonal emel­kedést biztosítani és a falun szocializmust épí­teni. Gömöri György lelkes örömmel beszél arról, hogy ősszel már mint csoporttag dolgozhat, erő­sítheti újabb eredmények elérésével népgazda­ságunkat. — Munkánk még jobban erősíteni fogja a békefrontot is. Minden újabb csoport megalakulásával újabb bizonyságát adjuk eltö­kélt békeakaratunknak, hogy követve Pártunk útmutatását, Rákosi elvtárs tanításait, méltó részesei lehessünk a Szovjetunió vezette béke­tábornak. A Gömöri hás is lassan kiürül. Népi demokráciánk kitárta az iskolák kapuit is, azok előtt, akiket a régi világ reakciós urai tervszerűen távol tartottak tőle. Az egyik fiú most lett rendőr, a másik most végzi Budapesten a szövetkezeti tdnfolyamot, a leány is férjhez ment. — De ahogy egész életemben a kenyérért harcoltam, úgy fogok tovább is harcolni boldog, szabad és független hazánk megerősödéséért, fejlődéséért, szebb és boldogabb jövőjéért dol­gozó népünknek. Soha többé az elmúlt világot, mely egy törpe kisebbség rablóvilága volt millió és millió dolgozó feletti Izsákon „nem érnek rá“ a kulákokkai külön foglalkozni A minap megkérdeztük az izsák; DÉFOSZ irodavezetőtől, hogyan áll falujában az osztály- harc. A DÉFOSZ funkcionárius kérdésünkre azt felelte, hogy most már jól. — A pár száz ku- lák az utóbbi időben nagyon megcsendesedett. Eddig sem for­dult elő olyan, amit érdemes lenne megemlíteni. Nem vágták le zölden a gabonát, nem vág­tázták össze Szekerekkel az érett gabonát, nem gyújtogattak fel osztagokat, és ha már asztagnál vagyunk, hát nem rejtegettek a kazlakban hízott disznót. Egy­szóval: semmi különöset nem tudunk mondani, ami a sajtó számára jó lenne és most ilyen­kor, nyári dologidőben, nem is nagyon érünk rá a kuiákokkal külön foglalkozni Ilyen volt az DÉFOSZ iroda­vezető „sajtó tájékoztatója“. Az új irodavezető ezek után mé­lyen elmerül napi munkájában, amelyből imigyen kizökkentet­tük. Fejebúbjáig van a munká­ban a DÉFOSZ irodájának a ve­zetője. Pláne ilyenkor nyáron. Ebben az időben Fejszés Imre hetykén áll meg a szövetkezeti raktár előtt... Fejszés Imre zsizstkes gabonát ad be-- Behoztam a gabonát! — szól oda Nagy Jenőnek. Kovács András és Nagy Jenő a mérlegre rakják Fejszés Imre zsákjait. — Hat zsákot hozott. Kibontották a zsákokat és megnézték milyen a rozs. Négy zsáknál nem láttak semmi kii önöset, már úgy volt, hogy a fennálló két zsákot is ráöntik a többi ott tároló rozsra. De Nagy Jenőnek gyanús voit a kutak hetyke, magabiztos fellé­pése. Kinyitotta az ötödik zsá­kot. Itt sem észlelt semmit. Ki­öntötte a zsákot egyi sarokba. Uj helyen akarta megkezdeni a rak­tározást. De amikor a zsák tar­talma szétömlőit a padlón, pint- ha az egyes szemek mozogni kezdtek volna. Nagy Jenő fel­vett egy marokra való rozsot és a napon azt megvizsgálta. Csak úgy hemzsegtek a zsizsikek. Óva­tosságból az utolsó zsákot is alaposabban megvizsgálták. Rá­jöttek arra, hogy a kulák a zsák tetejébe egészséges rozsot öntött, az a'jába pedig zsizsikes így akarta megfertőzni a rak­tárban tároló többi kenyérgabo­nát. Nagy Jenő és Kovács And­rás ébersége leplezte le Fejszés Imre kulákol. ' így áll az osztályba«: Izsákon, amikor a nyári dologidőben a DÉFOSZ nem nagyon ér rá ku- lakokkal külön foglalkozni T. Nagy Sándor leeéz.k A kulákok azonban ráérnek arra is, hogy a pártszervezeten belül egymással szembeállítsák az elvtársakat. Ezt a legutóbbi taggyíílés be is bizonyította. A ku'uikGk, hogy eitere.}ék a figyel­met, hogy elkendőzzék az osz- talyharcot, .a párttagság zárt sora.ba éket próbáltak verni. •— Izsákon ezt azzal kísérelték meg, hogy' az egyes párttagokról kü­lönböző rémhíreket terjesztenek. A kevésbbé öntudatos és politi­kai* ag fejletlen elvtársak egy ré­sze bedőlt a kulákok híresztelé­sének és ahelyett, hogy kemé­nyen vívnák a basaparasztokkal a í osztályharcot, a legutóbbi taggyűlésen egymás felett rom­boló kritikát a'ka-maztak. Nagy Imre, Bényi Imre, Damásdi Imre saját ügyükkel elterelték a tag­ság figyelmét, ahelyett, hogy a legdöntőbb kérdésekkel fogta - koztak vo na. Alig esett szó a cséplésről, a begyűjtésről, mint­ha nem is a legnagyobb dolog­időben ennénk. így, áll az oszlálvharc Izsá­kon. A DÉFOSZ megtanulhatja, hogy a nagy nyári munkák ide­jén bétszerte jobban kel a kő- iákra vigyázni, mint máskor. De a partszervezet is éberebb le­gyen, mert különben T. Nagy Ssndor-féle ku ákok szabadon garázdálkodhatnak községben. T Nagy Sándor nemcsak feketén vásott, hanem több élelmiszert gyűjtőit. Négy mázsa lisztet, egy mázsa sót, fél mázsa cukrot, rengeteg füstö t húst tárolt a ku­lak. Feketén vásárolta össze a gabonát. Arra speku ált, hogy rövidesen háború lesz és akkor busás felárral üzérkedhet a fel­halmozott éle'm cikkekkel. Kél „becsületes ember“ Pisztollyal hajszolta az etető munkásokat A múlt héten sunyi tekintetű, viseltesen öltözött férfi kopogta­tóit be hozzánk, az irodába. Be- mutakozoU, hogy So modi Dénes, ékécskei lakos, majd egy negyed­órás alázatos köntörfalazás után végre rátért jövetele céljára. — Aszal a kéréssel jöttem, élv- társak, — mondta alázatos, síró hangon, — hogy tárcsázzák már meg szegény Bagó Péter barátom földjét. Az írnok elvtárs, mielőtt a, szer­ződési ívek felé nyúlt volna, meg­kérdezte, hogy hány hold földje van az illetőnek? Ekkor derült ki, hogy „szegény Bagó“ bizony nem kevesebb, miit 120 holdnak a gaz­dája. Somodi erre ártatlan ábrá­saitól felvetette, hogy hátha meg lehetne csinálni az ő nevére a szerződést. — Én becsületes ember vagyok. Igaz ugyan — szólta el magát, — hogy valamikor volt két cséplö- garnilurám, de ezt még 1935-ben elvették tőlem, mert már akkor is, mint mindig, a kisemberek párt­ján állottam. Somodi azonban vesztére akart becsapni bennünket. Hegedűs Sán­dor traktoristánk ugyanis jól em­lékszik, hogy miért vették el So­móditól a gépeket.. Meg is mondta a szemébe. — Igen, az egész környék tudja, hogy maga annyira a kisemberek pártján állott, hogy a cséplésiiél pisztollyal lövöldözött a dob fará­nál és Így ordítozott : „Egyet a le­vegőbe lövök, de a másikat az etetöbe, ha nem igyekszik jobban az etetéssel!’1 így hajszolta maga akkor a dolgozókat a saját hasz­náért és igy most sem véletlen, hogy éppen a 130 holdas Bagó ér­dekében ideszemtelenkedett. Somodi megsemmisülve, morog­va távozott tőlünk: Utoljára meg­próbálta azzal mentegetni magéit, hogy ő nem is Bagót, ha­nem a földet nézi és sajnálja, amely most igy megszántatlanul hever. Megnyugtattuk,, hogy Bagó nem viszi el szárazon a hanyagsá­gát és nem kell, hogy az 6 feje fájjon miatta. Gépállomásunkon többizben elő­fordult már, hogy a kulák ron­gyokba öltözve, dolgozó paraszt­nak álcázva magát, mindenáron szerződést akart köni, Somodi ese­te figyelmeztetés, hogy méginkább fokozzuk az éberséget. Ondrov’cs József, gépáll, pol. fez. Tiszakccske. Népnevelőink munkáját segíti elő a NÉPNEVELŐ füzet olvasása

Next

/
Thumbnails
Contents