Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)

1950-08-20 / 112. szám

Szabatlságunk égő és lobogó fáklyájának! VASÁRNAPI LEVÉL íángja szökkenjen magasra itt a határon is! Gara délszláv anyanyelvű dolgozói lelkesen készülnek az Alkotmány évfordulójának megünneplésére A Magyar Népköztársaság a területén éló' minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyel­vén való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. (A Magyar Népköztársaság Al­kotmánya.) mány évfordulója számunkra fe­lejthetetlen nappá emelkedik. Sza­badságunk égő és lobogó fáklyája magasbaszökken itt a határszélen, a határon túl Titóék börtönében szenvedő testvéreink felé. Jaga Sibalin tekintetéből a bol­dogság örömtüzek fénylitk ; — Milyen más világ ez, mint volt a múlté. Az Alkotmány ne­künk, délszláv anyanyelvű asszo­nyoknak cs nőknek biztosítja azt a szabadságot, melyet a reakciós uralom mindenáron elnyomni akart. Számkivetettjei voltunk a falu ku- Idkjainak. Népi demokráciánk biz­tosította számunkra az egyenjogn- súgot és Alkotmányunk nemcsak a jogok egyenlőségét biztositoa szá­munkra, de bizosUotta e jogok gyakorlásához szükséges gazdasági előfeltételeket is I így készülnek j Gara délszláv anyanyelvű dolgo­zói az Alkotmány egyéves fordu­lójára. Valamennyien forró szere­tettel fordulnak a hatalmas Szov­jetunió felé mely' népünk és or­szágunk segítője és támasza. Mindnyájan érzik, bogy az évfor­duló napja munkájuk fokozásával kell, hogy erősítse a békefrontot, mely a rombolás és a pusztulás helyett az építés hatalmas iramá­val erősíti a dolgozók boldogabb és szebb jövőjét. (Bíró) J Augusztus 20-án van első évfordulója annak, hogy a nép, a dolgozók igazi Alkotmá­nyát törvénybe iktottuk. Egy év­vel ezelőtt a törvénybeiktatás nap­ján törvény formájában való rög­zítése történt meg annak, amit a felszabadulás öt esztendeje alatt a Párt vezetésével a valóságban létrehoztunk és kivívtunk. A ma­gyar dolgozó népnek eddig nem volt alkotmánya. Mint ahogyan Itákosi elvtárs mondotta : „Évtize­des harcokban megkezdődött mun­kásosztályunk vezetésével, az 1910. évi szocialista forradalom tapasz­talataival gazdagodva, a Szovjet­unióra támaszkodva, népünk meg­kezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi de­mokrácia útján halad előre a szo­cializmus felé. E küzdelem és or- szágépítő munka már megvalósult eredményei, országunk és társadat- j műnk szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és további fejlődés útját jelöli meg: a Magyar Népköztársaság Alkotmá­nya.“ Ennek a napnak ünneplésére készülnek darán is. A magyar és a délszláv anyanyelvű lakosság lelkes készülődése a nagy napra bizonyítja, hogy dolgozó népünk tudatában van annak, milyen so­kat köszönhet győzelmeink szer­vezőjének, a Pártnak és népünk vezetőjének, Rákosi elvtársnak. A termény begyűjtés sikerévet aug. IS-ra, október másodikai ütemter­vüknek 114 százalékos teljesíté­sével, mintha csak üzenni akar­nák : számíthat ránk Rákosi elv- táis, nem kíméljük erőnket, nem solcaljuk, amit a haza kér tőlünk." I Így készülnek | a közs'ég délszláv anyanyelvű la­kosai is augusztus 20-ra, mely szá­mukra boldog jövőjük építését jelzi, a reakció évtizedes elnyo­matása után. Babity Alajos szek­rényének egyik fiókjában gondo: san és féltve őrizve, ott van az Alkotmány, melynek 49 szakasza kimondja: „A Magyar Népköztár­saság polgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogokat él­veznek." ■— Ezért is készülünk mi, dél­szláv anyanyelvű dolgozók olyan nagy lelkesedéssel az Alkotmány évfordulójának megünneplésére. Tudjuk, hogy ezzel csak egy kis részét róhatjuk le hálánkat a Párt és Rákosi elvtárs iránt, akiknek köszönhetjük az Alkotmányban le­fektetett jogainkat és kötelessége* inket. Azelőtt mit jelentett szá­munkra a reakció által hirdetett „szabadság“*? Teljes jogtalansá­got. Nem voltak iskoláink, újság­jaink, folyóirataink. Kultúráié'ről nem is beszélhettünk. Ma mindezt biztosította számunkra népi de*- mokráciánk és az Alkotmány, hogy boldog és független országban né­pi kultúránk, nyelvünk, nemzeti sajátosságaink megőrzésével és továbbfejlesztésével a testvéri ma­gyar néppé! együtt építhetjük jö­vőnket. Ott állunk valamennyin a béke frontján, hogy a rombolás helyett az építés alkotó szellemé­vel erősíthessük a Szovjetunió ve­zette béketábor ereiét. fTosip Kricskovics | azzal ünnepel, hogy 10 hold jut­tatott földjével máris tagja lett az újonnan alakuló termelőszövet, kezeli csoportnak. — Bennünket, délszláv anya­nyelvűeket — mondja és a keze ökölbe szorul. — Horthyék reak­dós rendszere másodrangú állam­polgároknak tekintett. A burzsoá- zia szívósan hirdette a magyar faj j felsőbbrendűségét és uralomra jo­gosultságát a környező népekkel Szemben, Az ellentétek szításával és a gyűlölet terjesztésével egv volt a oél: a dolgozó nép figyel­mét elterelni gálád és aljas ki­zsákmányolásukról. — így volt! — helyesel Jaga Sibalin is. — De a Szovjetunió dicső harcosai meghozták a dol­gozó nép szabadságát. — Köszönjük is hálatelt szívvel — folytatja Josip Krlcskovics —, mint ahogyan köszönjük és hála- telt szívvel követjük a Pártot és követjük Rákosi elvtárs tanításait. I Tettekkel is akarják bizonyítani a szavakat. Harminchárom taggal máris új csoport van alakulóban. Tagsága felerészben a délszláv anyanyelvű dolgozók somiból kerül ki. Képű­től tíz holdasok valamennyien, mint Palp l’sobojác, I’enó Ala- dics, Iván Jelasily és a többiek. — Az volna csak az igazi bol­dogság a számunkra, ha az Al­; kotmány ünnepének napján meg ' is alakulhatnánk — veti közbe Iván Jelasicsty. — ügy szeretnénk — szól bele Sztipáu Dujmov is, — Az Alkot­Egyre tömegesebben lépnek be a dolgozó parasztok a terijielőcsoportokba „Alkotmány termelőcsoport” FüiöpjakaDon az Alkotmány napján mondja ki megalakulását egy új termelőcsoport, amely, hogy nevével is emlékeztessen _ dolgozó népünk nagy ünnepére, az „Alkotmány termelőcsoport’‘ neve, kívánja felvenni. A belépők száma eddig 32. Ide kérte felvételét töb- paraszt is, aki 14 hold szántót és bek között Törteli Kálmán k°zép- egy hold szőlőt visz be a csoport­ba. Törteli Kálmán kozéppataszt a következőket mondta, amikor alá­írta a belépési nyilatkozatot; — Legutóbb meglátogattam a Dózsa termelőcsoportot, amelynek eredményei meggyőztek a közös gazdálkodás előnyeiről, örülök, hogy mint kommunista paraszt én is hozzájárulhatok a szocialista mezőgazdaság építéséhez és külön öröm számomra, hogy éppen Al­kotmányunk ünnepére sikerül cso­portunkat megalakítanunk. Arad a gabona a gazdag szovjet földről Megindult a gabonabetakarítás a Szalszki sztyeppén lévő Gigant szovlwzban. Teherautók hosszú sora szál­lítja nap mint nap a gabonát az állami gabonaraktárba I Már hosszabb idő óta készülünk levelet írni az elvtársaknak. A késés oka egyedül az volt, hogy vártuk, vájjon a Párttól kapott több­szöri figyelmeztetés elegendő lesz-e arra, hogy az elvtárs meglássa hibáit, neki fog-e azok kijavításának. A hónapokból legalább kettő telt már el azóta és az elvtárs még semmi tanúi elét nem adta annak, hogy kész levetkőzni hibáit, hogy változtat magatartásán, a helyes irányba tereli álláspontját. S mivel várakozásunkra az elvárstól „fe­lelet“ nem jött, ezért írjuk most meg „rekamdló“ leveliinket. BIZTOSAN HELYESLI Zécher elvtárs, hogy először azt fogjuk megírni, hogy mi is az, amit hibáztatunk, mi az ami mellett e/lni/i idő után nem mehetünk el szó nélkül, mert egyébként mi is a hiba részesei lennénk. Az elvtárs igazgatója — régebbi megjelöléssel — vállalatvezetője a bajai Gyapjuszövetgyárnak. Népgazdaságunk egyik igen fontos állomáshelyén teljesít szolgálatot a Párt, a munkásosz­tály megbízásából. Nemrégen még a gép mellett dolgozott, majd népi demokráciánk egy fontos őrhelyre állította, ami nem kis fele­lősséggel végezhető el. Az elvtársnak nagy feladatokat kell megol­dani és ehhez elsősorban az üzemi pártszervezet segítségét kell kér­nie. A Párt nélkül — azt Viszem, ezt mein kell magyarázzuk — nem történhet semmi sem. Ez természetesen ered a Párt döntő, vezető, élenjáró erejéből, szerepéből. Az, aki munkájában a pártszervezet munkáján keresztül látja feladaiait, ott csak jó lehet a munka, olt vannak és meg inkább lesznek nagy eredmények, de ott, ahol a Párt nélkül, a pártszervezet segítségét számításon kívül hagyva vég­zik a munkát, ott csak baj lehet, ott a felelősök vagy a felelős fé­nyező részéről ki kell mulatni a Párttól való elszakadás, vagy a Pán lebecsülésének a tényét. Történt-e ebben az országban, vagy akár Haján valami is a Párt nélkül a felszabadulás óta, nem-e. ami ered­mény, az mind a Pártnak köszönhető országos, helyi és üzemi vi­szonylatban. Ebből egyenesen következik, hogy történhet-e valami is a Párt nélkül az üzemekben, vagy a bajai Gyapjúszövet gyárban. Erre milliók kiáltanának harsány nemet. Meg kell mondjuk Zécher elv- társban igen komoly jelelt látjuk annak, hogy lebecsüli a Párt ve­zető szerepűt, hogy az üzemen belül a pártvezetés cs intézkedés kér­déseit a vállalatvezetés és saját intézkedései alá akarja gyűrni. Nem akarunk részletesebben beszélni arról, hogy milyen álláspontot jog­ialt cl az üzemi pártszervezet irodahelyisége kérdésében. Minden­esetre ez is jellemző volt az elvtársra és erősítette azt az általános véleményt, hogy a vállalat és a pártszervezet kérdéseit úgy akarja „összeegyeztetnihogy ott saját magának legyen döntő szava. Az elvtdrs ennek a kérdésnek megtárgyalásánál annyira ment, hogy je­lentések Írásával fenyegetőzött és saját vállalatvezetői „hatalmáé' látta sértve ázzál, ha a pártiroda legalább akkora lesz, mint a vál­lalat igazgatójának szobája, fogadó helyisége. A LEGSÚLYOSABB HIBA azonban — ez még az előzőt is fö­lözi, — hogy az elvtárs valósággal akadályozta, közvetlenül a norma- rendezés előtt, az üzemi pártszervezet munkáját. Hogyan» Emékez zek csak! Mikor a Minisztertanács határozata előtt egy-két nappal pártaktíva értekezlet volt, teljesen elzárkózott Horváth elv árs azon kérése elől, hogy adatokat .adjon az üzem életéből, mely jól állá- masztja az alapbéremelés és a normarendezés kérdését. De itt még nem állt meg Zécher elvtárs, hanem nem tudjuk, milyen alapon — felelősségre vonta Horváth elvtársat, hogyan ,,merészelnek" ebben a kérdésben értekezletet tartani. Sőt még ezen a haláron is tóiméul, megtagadta, hogy július 20-án megtartja az üzemi értekezletet. Arra nem gondolt akkor Zécher elvtárs, hogy mindaz, anlit Hor­váth elvtárs kezdeményez, végrehajt, arra már párthatározat van? Nyilván nem. Pedig erre gondolnia kellett volna. Zécher elvtdrs ér­veivel akkor hivatkozott sok mindenre, budapesti szervekre és egye­bekre. Ilyen hivatkozásokkal akarta keresztezni, akadályozni a párt­szervezetet munkájának elvégzésében. AZ, ELVTÁRS, mint sok más kérdésben, ebben is a felelős sze­mélyi vezetés és felelősség elvére hivatkozott. Azonban meg kell mondjuk, eOV kicsit furcsának találjuk, hogy az elvtárs csak akkor veti fel ezt a kérdést, ha a pártszervezettel kapcsolatos ügyekről van szó, ha az elvtdrs hatáskörét váltén sérti, a pártszervezet egy-egy intézkedése. Nekünk az a véleményünk, hogy a személyi felelősség kérdésére nem hivatkozni kell és neyi is hangoztatni, hanem gyakorolni Cs alkalmazni. De az elvtárs személyi felelőssége semmiképen sem je­lentheti a pártszervezet munkájának, — azért, mert az üzemen belül van — a sokszor lehetetlenné tételét, akadályozását. Az elvtárs a vállalatnak a vezetője, tehát a vállalatért felelős személyében és nyilván nem is akárkinek, hanem elsősorban a Pártnak, a munkás- osztálynak. A személyi felelősség kérdése igen fontos része a felada­taink elvégzésének. Gerö elvtárs is súlyos kérdésként vetette fel a május 81-iki beszédében és Sztálin elviárs azt mondja róla: „Az egyéni felelősség hiánya olyan ostora az iparnak, amely összes ter­melési és szervezeti eredményeinket az üzemeinkben veszéllyel fenye­geti.“ De a veszély ugyanaz, ha az egyéni, személyi felelősség kér­dését demagógizáljuk, ha mögéje akarunk elbújni, akkor, amikor lé­nyegében a Párthoz való viszonyunk kérdéséről van sző. A személyi felelősség kérdése nem cégér, hanem követelmény, mely vonatkozik Zécher elvtársra, minden munkatársára és minden munkásra. De kö­vetelmény a Párthoz való viszony kérdése is. Hogyan lehet jó mun­kát végezni akkor, ha ez a kérdés még nem tisztázódott, ha nem tud­juk az üzem vezetésének szempontjait úgy beállítani, hogy az ma­gában foglalja mindazt, amit a pártszervezet erősödése, munkája megkíván. Normarendezés, alapbéremelésről van szót Mi a feladati Nem hivatkozni „mindenre", hanem minden erővel segítségére lenni a Pártnak és sikerre vinni a kezdeményezését. Ez az alapja a sze­mélyi felelősségnek: a Párt ügyének sikerre juttatása, nem pedig akadályozása. ZÉCHER ELVTÁRSNAK nem kis mértékben hiúsági kérdés is az, hogy az üzemen belül ki van elől: a pártszervezet, a párttitkái, ragu a, vállalatvezetés, illetve az igazgató. A kérdés eldöntésénél a Párt vezetőszerepe nem lehet vitás, de azt hisszük, hogy ennek elő- rebocsájtdsdval, a vállalatvezetés „rang" helyzete sem. A vállalat vezetőségének és Zécher elvtársnak nem is ilyesmi versengés kérdé­sével kell foglalkoznia, hanem a munkaversenyzés kérdésével. Ez elsőrendű feladata ős ebben a munkában segítségére van a pártszer- [vezet, a kommunisták, akik eddig is az üzem minden eredményé­nek, sikerének élenjárói, biztosítói voltak. Zécher elvtársnak javasoljuk, gondolkodjon el ezen a kérdésen és idézzen fel magában néhány példát arról, hogy a Párt lebecsülése és a magunk munkájának a Párt munkája fölé emelése milyen kö­vetkezményeket von maga után.- Heinéjük, hogy levelünk segít. Han­gunk határozott, de ‘a segítségünk elvtársi és éppen ezért, az elvtárs felfogásának, magatartásának megváltozása lesz az eredmény. De a legfőbb eredmény az lesz, hogy az üzem összes dolgozói, a pártszervezet vezetésével, még nagyobb sikerrel járulnak ho$zá a szocializmus építéséhez. Az őszi mezőgazdasági fejlesz­tési terv végrehajtásából Kiskun­félegyháza t.ermelöcsoportjai is ki­veszik részüket. A Vörös Csillag termelőcsoport 16 új taggal sza-j porodéit, a Petőfi tetmelőcscport- ba a tagok jó felvilágosító mun-i kája nyomán most további hal dol­gozó paraszt kérte felvételét. Ez­zel 34 taggal emelkedett a csepsrt létszáma. A Kossuth termelőrso. portba, tízen kérték felvételüket, közöttük két középparaszt.

Next

/
Thumbnails
Contents