Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. augusztus (5. évfolyam, 95-121. szám)
1950-08-20 / 112. szám
AZ ELMÉLET HARCI FECYYERÜyK MIÉRT AVULNAK EL A NORMÁK ? A miniiisz<tertamács határozata az alapbéreik felemeléséről éis a normák rendezéséről fokozottam ra irányította a figye-met nép- (fardaiságunk egy|ilk döntő kérdésére: a normakérdésre. Előzőleg erre hívta fel a figyelmet a sajtóban leközölt számos munkáslevél i-s, amelyekben a nagyüzemi dolgozók rámutattak arra, bogy normáink meglazultak. Egyes elvtársiak, munt pl. Honsi Dezső olvtárs az Épül etetem gy árt ó NV- tol azt is felvetette levelében, hogy „a normák lazulása nem véletlen dolog". Horsi elvtáirsnak igaza van. A normáik rendszeres elavulása a szocialista iparban nem véletlen, de szükségszerű jelenség. Vizsgáljuk meg közeflebb- ről azokat az okokat, amelyek a normák elavulását, a szocializmusban előidézik. I. Szinte automatikusan magával hozta a normák elavulását: az új gépek munkábaádi.Kás'a. A mo- Uiop ol-k a p ta lizm us idején — mint tudjuk, — a kapitalista országokban a technika fejlődése nagymértékben lelassul. A szocializmusban ezzel szemben a termelés terjedelme hatalmasan és állandóan bővüli. Egészen új, óriási gyárak, üzemek keletkeznek, a meglévő gyárakban is egyre több új, modern gép segíti elő a termelés emelését. Az új, modern gépekkel — magáitól! értetődően — sokkal többet lebe1 termelni. A régi gépre kiszámított norma ezért az új gép beállításával szinte magáitól elavul és a rendelkezés ék értelmében ezen a gépein azonnal új normát kell megállapítani. A gyakorlatban azonban nem ez történik, hanem általában az új gépeken is a régi normákkal dolgozunk. Ez persze súlyos hiba. új gépeket mimda.nmyiiumk közös pénzéből vásároljuk azért, hogy többet és olcsóbban tudjunk termelni. Az új gépen a dogozó, kisebb erőmegfeszítéssel is sokkal többet termel, mint azelőtt. Ha megmarad a régi normája, többet keres, anélkül is, hogy többet, jobban dolgozott volna, éppen ezért ugyanakkor nem csökken az önköltség. Ez esetben, ahogy' Guba elv társ a Lánggyánból levelében helyesen állapítja meg: „mi visszük haza (és hozzátehetjük: jogtalanul) azt a pénzt, amit az új gépek megvásárlásával!, m unlkálba ál'íll ásóval megtakarítana az ország.“ Az új gépek beállítása tehát meggyorsítja a munkáio!yamatot és ezzel meglazítja a régi normát. A normák elavulásának másik főoka: az üzemi szervezés meg javulása. Az üzemszervezés kérdéséhez tartozik pl. a nyersanyagellátás. Ha a nyersanyagellátás nincsen jól megszervezve, akkor gyengén megy a munka. „Azelőtt a nyersanyagot magaunnak kellett előké- készítenem — írja Miskolczi elv- társ a Chinoiu gyárból — akkor a normát alig tudtam 105—110 százalékra teljesíteni. Ma koosi- va/l a helyemhez hozzák és így kön yen elérem a 210 százalékot is.“ Nem mellékes persze a kapott nyersanyag minősége sem. Jó nyersanyaggal gyorsabban és többet lehet termelni. Hála fejlődő iparunknak, nyersanyagaink minősége is egyre javul és ez is hozzájárul a termelésünk emel- j kedéséhez. Fontos rész-e az üzem- j szervezésnek a szerszámokkal ; való ellátottság kérdése. Egy-két ; évvel ezelőtt bizony , nem egy üzemiünk gyengén állít e térem. j Hiányoztak az állandóan szűk- séges szerszámok, a munkások nem tudlak dolgozni, egymásra vártaik, hogy használhassák őket. Hosszú perceket és félórákat töltöttek el várakozással. Sok időt vett el a szerszámok köszörülése is. Azelőtt minden munkás maga kereste, maga köszörülte meg szerszámait. Nem csoda, hogy Igv kevés idő maradt az igazi termelőmunkára, kevés voit a tel- jesii’mény. Természetes, hogy ezt' az akkori normáknál figyelembe ■ vetiék. Ma a munkások löbbsé- j gének saját szerszáma van, szá- j mos vasas üzemben felállítottak központi köszörülő műhelyt. „Most — írja Szedorai István eivtárs esztergályos a Rákosi Művekből — már nem magamnak kell megkeresnem és megkösz-ö- rüilniöm a szerszámokat, hanem megrendelem és előre elkészítik.“ így a munkások munkaidejüket fokozottabban használhatj-áik k.i termelő munkára. Kézenfekvő, hogy a régi norma már nem megfelelő, meglazult. Tekintély esen m-eg-h osszabbít úttá a munkafolyamatot azelőtt a munka-daraboknak a gépek ész- szerűtlan elhelyezéséből származó felesleges ide-oda szállítása is. Az üzemek jórészét azóta átszervezték, az egymáshoz kapcsolódó műveleteket végző dolgozókat egymás mellé helyezték. Üzem-einlk számottevő részét profilírozták, egyre több üzem már általában csak egy néhány fajta termék előállításával foglalkozik, am-ből viszont sóikkal nagyobb mennyiséget gyártanak. Ez is elősegítette az áttérést a szíria- termelés-re. így természetesen az egy da-raib előállítására fordított idő nagymértékben csökkent és ez újabb hatalmas időmegtakarítást jelent a dolgozóknak. II. Lépten-nyom-om art látjuk üzemeinkben, hogy a munka köny- nyebb, gyorsabb lelt. A gépesítés fokozásával, a munkafolyamatok racionalizálásával, a jobb munkaszervezéssel megváltoztak és megjavultak a munkafeltételek. A mnnkaf altételek megjavítása azonban sok pénzbe került a dolgozók államának. Azért hozta ezeket az áldozatokat szocialista államunk, hogy emelje a munka termelékenységét és csökkentse az önköltségét. De a.z önköltség csökkenése és a munkatermelékenység emelkedése terén mégsem mutatkoznak keltő eredmények, mert változatlanul megmaradtak a régi rosszabb körülményekhez szabott normák, amelyeket persze az élet már rég túlhaladt. Ezért vált szükségessé a normák rendezése. A normáink elavulását tehát elsősorban az a hatalmas fejlődés idézte elő, amin az elmúlt másfél év alatt üzemeink technikája, egész nép- gaizdaságunk keresztülment. Az új gépek bevezetése és m unka feltétéi e k m-egjavuíása mellett persze nem állhatott meg egyhelyben a dolgozóink fe-llkié- szffltsége sem. Sőtl Hatalmas mértékben fejlődlek az elmúlt évek alatt dolgozóink egyéni munkamódszerei is. Magúk a fejlettebb munkafeltételek megkövetelik a fejlettebb' egyéni -munkamódszereket. De a munka megismeréséhez persze. idő kell. Amíg az ember gyakorlatlan, a termelés is lassabban megy, akadozik. De később ez egyre javul. „Úgy van ez minden munkánál — írja levelében Szőczei Sándor, elvtárs, Kossufh-díjas kovács a MÂVAG- bői, — hogy minél tovább foglalkozik az ember valamivel, annál jobban kitapasztalja, a/mnál inkább ért hozzá.“ Az időik folyamán a munkás egyre több kisebben a gyobb fogást ismer meg és sajátít el — mesterévé válik a munkának. Azt a normát, amelyet a gyakorlatlan, kezdő munkás teljesített, .könnyűszerrel túlszárnyalja a begyakorlott jó munkás. Természetes azonban hogv itt nemcsak egyszerű begyakorlásról van szó. Azt, hogy nálunk a dolgozók egyre jobb mesterei a munkának, hogy fejükkel és szivükkel, .minden képességükkel -igyekeznek állandóan megjavítani a munkát — nem lehet véletlennek fekintetnii. Ezt — minidének előtt doilgozóinkmak a munkához való megváltozott viszonya magyarázza meg. A dolgozók tudják, hogy maguknak dolgoznak, hogy övéké ez az ország. Tudják, hogy minden kalapács- ütéssel saját sorsukat, élet szín vonalukat javítják. Tudják, hogy nálunk érdemes dolgozná, hogv ná'unk a jó munka dicsőség dolga. És éppen ezért nem beszélhetünk osak egyszerűéin a munik-a.folv-Dmat mechanikus begyakorlásáról. Itt ennél többről van szó. Gondoljunk csak az észszerűsí- lésekre, az újítómo-zgal-omra. Országunkban tízezrével vannak •újítók, akik néha jelemtékleieu- nek látszó új fogásokkal, egyéni ötletekkel nagymértékben járulnák hozzá a muinkailermelákeny- ség -emelkedéséhez. Â munkához való új viszonyból szülét -k meg a szocialista munkavecseny és a Szl-ahánov-mozgalo-m is. A szocialista munkaverseny és a Szta- h á no v- mo zg.au o m egyik legnagyobb emeltyűje a munkatermelékenység emelkedésének. Sztahanovistáink azok, ak-ilk egyre újabb munkamódszerekkel túlszárnyalják a normákat és maguk után vonják a dolgozók széles tömegeit. A mi államunk minden módot megad a dolgozóknak, hogy egyre jobban tökéletesítsék szakmai tudásukat. Gondoljunk csak a nehézipari minisztérium sztahanovista iskoláira, ahol az iskolára kerülő szakmunkások három- négy héten keresztül sajátítják el a legfejlettebb sztahanovista munkamódszereket, hogy ezzel is tökéletesítsék munkájukat. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen rohamosam emelkedett pl. egy- egy munkás termelése, a munkáin ódszerá (adás következtében megtanult új módszerekkel. Nem egyedüli, nem magárabagyva kell teliát -a munkásnak begyakorolnia magát a munkájába, hanem segíti őt ebben mindem erejével Pártunk és szocialista államunk. Felbecsülhetetlen értékű segítséget jelent — mint életünk mindem -területén — itt is a Szovjetunió odaadó, önzetlen segítsége. A fejlettebb szovjet munkamódszerek megismerése, a szovjet szt-aháuiovi.s-ták látogatása, baráti segítsége, hatalmasat lendített termelési módszereinken. A szocialista rendszerben rejlő hatalmas lehetőségek tehát azok amelyek megmagyarázzák nekünk, hogy miért emelkedik folyamatosam. és állandóan dolgozóink szakmai és műszaki felkészültsége. Dolgozóink egyre magasabb'1 képzettsége, egyre nagyobb gyakorlata is azt eredményezte, hogy normáink bizonyos idő után •szükségszerűen elavultak. III. A normák elavulásának eddig tárgyalt okai végső fokon miin-d- múmd termelésünk szélesedésével, szocialista iparunk, népgazdaságunk, népi demokráciánk fejlődésével állanak összefüggésben, annak eredményei. A normák elavulása: a haladást tükrözi. Az előrehaladásnak pedig örülü nk ! Minél gyorsabb a fejlődésünk, annál gyorsabban avulnak el a normák. A normák szükségszerű meiglazulása tehát — végső fokon — előrehaladásunk egy-egy újabb állomását jelzik. Ha mai normáink meg-la.zuiását cs-alk az eddig tárgyalt tényezők idézték volna elő, úgy ez teljes egészében örvendetes jelenség lenne. De súlyos tévedés volna azt hinni, hogy normáink meg- lazu’á-sárnak csak ilyen „természetes“, ill-yen örvendetes okai 1-ennén-ek. N-eml Normáink meglazul ásáihoz döntő módon hozzájárult nálunk a-z ellenség 'tudatos kártevő munkája is. A normák természetes meglazít ása volt a-z a talaj, amely megköny- nyítette az ellenségnek a normáik további szándékos, szervezett fellazítását. Természetesen nem véletlen je’emtséig, hogy a.z ellenség — és különösen a jobboldali szoeiél- demolkxalá.k most éppen ezen a fromtszakaszom támadnak. A munkatermelékenység és a termelés állandó emelkedése nem egy kérdés a sok közül, hanem a -szocialista társadalom győzelme szempontjából a legdöntőbb kiérdés. „A -munka termelékenysége — mondja Leniin —i ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb, dolog!“ A munka -termelékenység-ének fokozása nélkül -nem emelkedhet a dolgozók életszínvonala, nem valósulhat meg az ötéves terv, nem épülhet fel a szocializmus. Tudja ezt a.z ellenség is. Ezért o-róbálja minden eszközzel, elsősor' ban a normák lazításával előrehaladásunkat megakadályozni, e cél érdekében próbálja megnyerői szövetségesnek a munkásság elmaradott részeit. A normalazi- tá'sok ellen folyó harc, a normák rendezésének kérdése ezért — osztálytere kérdése. Ezen a frontom is le keiil győznünk az ellensége ti A laza norma az ellenség érdeke, a -laza normához való ragaszkodás az elmaradáshoz való ragaszkodást jelenti. Amilyen szükségszerű és örvendetes a normák természetes elavulása, olyan helytelen, sőt veszedelmes a régi, ro-sSz normákhoz való ragaszkodás. Az elavult norma -nem serkenti, hanem fékezi a termelést. Az a mu-nikás, aki normáját miiinden megerőltetés, minden különösebb észszerűsítés- nélkül túlteljesíti 200 százalékkal, nem is töri magát túlságosan, hogy többet érjen el.’ így eluralkodhat a dolgozók között a túlságos megelégedettség hangulata, ami semmiképpen sem segíti e--ő a termelés emelését -s-öt m-egáliiftihatja azt. Mi viszont nem megállni, hanem haladni akarunk! A rég-i normák azok, amelyek kölöncként akadályoznak bennünket ebben. Ezért k öv-e lelték a dolgozók a régi normák megváltoztatását, ezért tűzte napirendre a minisz- lert-a-nács a dolgozók alapbérének felemelését és a normák rendezését. Amíg a meglazult normákhoz való további ragaszkodás veszedelmes gátnak, féknek bizonyult volna, addig a normák rendezése sikereink, haladásunk nagyszerű jele. A norm a rende zés lerögzíti azokat a hatalmas eredményeket, a-z-t a hatalmas fejlődést, amit szocialista iparunk az elmúlt másfél év alatt elért és így sikeres munkánk eredménye, ds egyben kiindulópontja az ötéves terv újabb halaima.s sikereinek is. Az alapbérek felemelése és a normák rendezése messzemenően kiküszöböli eddigi bérrendszerén k igaiz-ság-l-alaniságát, újabb ösztönzést ad munka-veosenvünk- ne;k és sztahanovista mözga- munitnak. Ezzel hozzájárul a termelés még nagyobb fellend-ú’ésé- nez, a dolgozók jólétének to> Vfa- bi állandó emeléséhez. Lakos Sándor A normarendezést és a béke kérdését nem tehet elválasztani egymástól Kedves Elvtársak! Mi is bevezettük üzemünkben a rendezett normát. Ez az új norma J újabb biztosítéka életszínvonalunk emelésének. Mi bebizonyítjuk az amerikai sáskahadnak, hogy a ma- ! gyár dolgozók több és jobb mun-j kája hatásosabb fegyver minden atombombánál. Éppen ezért nem’ szabad megállanunk eddigi eredményeinknél, hanem folytatnunk kell tovább a küzdelmet szocialista hazánk felépítésének érdekében. Valamennyien látjuk, hegy a laza normával milyen gyönge eredményeket értünk el. Könnyön teljesítettük a 150—200 százalékot, ezért megkaptuk az elegendő fizetést és nem is törekedtünk arra, hogy ezeket az eredménye- két tovább emeljük. A meg nem dolgozott fizetésekkel nem csak magunkat károsítottuk meg, ha nem mint Rákosi elvtárs is mondta; valamennyi dolgozót. Ezért kellett megújítani a régi elavult normákat, — az újítások és ész- szerűsítések, új 'gépek beállítása időszerűtlenné tette a régi normákat. Mi nem akarunk és nem Is fogunk Rt megállni. Tovább visszük a harcot azért Is, mert tudjuk, hogy termelésünkkel a békét erősítjük. Döntő súlyt helyezünk arra is, hogy ne csak a mennyiséget, de azzal együtt a minőséget is megjavítsuk. Az, aki most a koreai hét befe. jezésével abbahagyja a munkaverseny fokozását, az nem érti meg, hogy a normarende?,ést és a béke kérdését nem lehet elválasztani egymástól, az nem érti meg Pártunk politikáját-. Azt, hogy normáink túlteljesítésével már is hatalmas lépéssé! vittük előbbre termelésünket, elsősorban Pártunknak köszönhetjük, aki mindig megmutatja nekünk » helyes utat. Szabadság’! Előre a munka termelékenységének fokozásáértl Cs. Kovács Julianna, a Kecskeméti Barne- vál dolgozója. A béketábort erősítem gabonámmal Hat holdon gazdálkodó paraszt vagyok. Gabonabeadásomat 12*0 százalékra teljesítettem és büszkeséggel tölt el az a. tudat, hogy ezzel hozzájárultam a béketábor megerősítéséhez és csattanó választ adhatok az imperialisták bérenceinek, a kuldkoknak, akik szabotálják a gabonabegyűjtést. Szilárdan hiszem a béketábor győzelmét és harcos üdvözletem küldöm az értünk is harcoló hős koreai szabadságharcosoknak. ígérem, hogy gabonabeadásomat a jövő évben még nagyobb százalékban fogom teljesíteni. ' ZACHÜPSZK1 rSTV.ÍN Mélykút. Hétholdas dolgozó paraszt vagyok. Termény-beadásomban négy mázsa feleslegemet adtam be azért, hogy erősítem a dolgozó nép államát. Gabonámmal erősíteni akarom a béketábort és a szabadságért küzdő hős koreai népet. El a kezekkel Koreától! Simonies Péter Rém. Tízholdas juttatott dolgozó paraszt vagyok. Elsők között voltam a szállítási szerződéskötésben. Megértettem és magamévá tettem Pártunk felhívását és a cséplőgéptől egyenesen a földmüvesszővetke- zet raktárába szállítottam felesleges gabonámat. A kulákok meglti sérelték, hogy ezt megakadályozzák. Azt kivesztették, hogy háború és éhínség lesz, de hála Pártunk felvilágosító munkájának, tudtam, hogy ezzel csak zavart akarnak kelteni. Aljasságukra azzal válaszoltam, hogy S6 és fél mázsa rozsot adtam be és ezzel 2215 százalékot értem el. Én ezzel akarom bebizonyítani hálámat és hűségemet Pártunk és szeretett tanítónk, Rákosi elvtárs iránt. Munkámmal egyre fokozottabban harcolok a szocializmusért és mindig hű tagja maradok Pártunknak. IFJ. KISS ADORJÁV Bugacmonostor Hazánkban a szocializmus építése folyik, ezért minden szem gabonára szükség van, hogy ötéves tervünket sikeresen megvalósítsuk, ín, Gulyás László, lakiteleki középparaszt 15 mázsa gabona beadásával ve'tem ki részem a bő- ikelá'bOT erősítéséből, az imperia' j listák elleni harcból. ín is békét I és szabadságot akarok, ezért én is részt kérek úgy magamnak, : mint egész családomnak a szóda- I lizmus építéséből. Gulyás László La k Kelek.
