Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)
1950-07-18 / 83. szám
G y orsítsuk meg a zab aratását! Kommunista, példamutatás DU Jíiszlá dCLfâfe tet&aitbèicb, a Uch^cUct, a békééct Uatcol folton, a bakólmJmi-áűlöben osztagok sora + várja a cséplőgépet. Már a muH héten 85 százalékig készen voltak a behorddssal. Azóta már a néhány kényelmeskedő gazda is elvégezte, sőt a 100 holdas Schmidt Fülöpék is engedtek a méltatlankodó közvéleménynek és fanyalogva nekiláttak a, bchacdásnak. Mióta Szabó „nemzct.es urat“ elvitték a környékről, aki szempergésben aratott, kicsit le. tőrt a kitlákok szarva. Igyekeznek lépést tartani a munkákkal, csak magukban morognak, mint Hajnal József, meg a 100 holdas Debreceni. Dér László dülőfelelös elégedetten járja végig r.aponta a körzetét. Így teszi már három éve, mióta megválasztották. A dolgozó parasztnak mindig akad dolga, hit még a dülőfelelösnek, aki csakugyan az egész dűlőért felelős. Száz szemének kell annak lenni, hogy mindenhova lásson. A munka nehezén már túl vannak, de csak felébe. Most legfontosabb feladat az osztagban álló gabona őrzése és a tarlóbuktat ás. 7\ér László végiglátogatja a tanyákon fel- állított tüzérségeket. Úgy szervezték meg ezt a munkát, mint egy kisebbfajta hadsereg. Ősz. lőtt birtok et a környék legnagyobbrészt. Ö maga is a Schmidt-féle úribirtokból hasított magának J cg fél holdat 45-ben. Ö ezen a részen a tüzpa- rancsnok. Odébb, a Göttyc-tanyacsoportnál Sáfár József vigyáz a környék kenyerére, a „beosztott" lüzfigy élőkkel együtt. Sorra következnek a tanyák. No lám, Bartos Sándoréknál már szánt is a traktor. Együtt kötötték meg a szerződést ővele és Kara Istvánnal. Azok kelten minden munkát a gépállomással végeztetnek, ö csak részben. Az igát sem hagyja pihenni, ha már van. A tarló felét az ara ást követő napon megszántotta, a többit tárcsa alá hagyta. Ha itt vége: a gép, az övé kövekezik. æ hordás felét is vontatóval csinálta. De már előbb megkezdte a: igával, mert a gépállomásnak a csoportoknál volt előbb sürgősebb munkája. Így is első lett a behordásban, mert hát a ti ülőfelelőst nagyon szemmel tartják a szomszédai. Hét még ha kommunista is, mint ő. Ha nem jót y csinál valamit, nagyon könnyen odamondogatják neki nemcsak a, kulákok, de a kicsik is, hogy „te beszélsz nekünk? A magad munkáján bizonyítsd be, amit prédikálsz". Hordott is már, amikor a kör. nyéken még minden kereszt kint volt. Erre azután a környékbeliek is gyorsan nekifogtak. Hagymást Gergely, Lipinszki Péter, Kara János másnapra már le is teUjézték az asztagot. Homó Istvánékat sem kellett most noszogatni, siettek a többiek után, Pedig azok nagyon „ráérős“ emberek. De a kapálásnál, amikor szinten bíztatni kellett őket, megmagyarázta nekik, hogy ami jó volt 50—60 esztendeig, az nem jó most. Most már elismerik azt is, hogy az ő kukoricája nem azért olyan szép, mert zsírosabb a földje, hanem mert hatszor ekézte és négyszer kapálta. ó termést is vár, úgy, mint a gabonából. 4 három holdon ott is termett 100 keresztje. 45 mázsát számit holdanként, pedig nagyon óvatosan számolt. 10 mázsára szállítási szerződést kötött, de jut abból „C‘‘-jegyrc is. Azon gondolkodik, hogy őszre a szántást, mind a géppel végezteti, akkor jövőre még többet is várhat. A szomszédok mennek utána az ilyesmiben. Nem is kell sokat magyarázni, az eredmények beszélnek. De vannak már olyan hangok is a környéken, hogy meg kellene próbálni a „közöst". Erősíteni kell ezt a hangot, hiszen nekik lenne a legjobb, ha csoportban dolgoznának. A közös segítség az idén is megmutatkozott, segí'ettek egymásnak a behordásban. Ö maga egy napig hordta Hussárik István gabonáját a gépállomás vontatójával. Huszárik nem győzött hálálkodni, pedig az csak természetes, hogy segítik egymást. A dűlő becsületéről, a kenyérről, no meg nem utolsó sorban a békéről van szó, amiért itt Bakóhalmon is jó munkával harcolnak. cm messze, a másik dűlőben búg már a cséplő. Néhány nap múlva ideér, s akkor Bakóhalmon is megkezdődik az egész évi szorgos munka utolsó szakasza, a begyűjtés. Most ennek érdekében, a begyűjtési verseny sikeréé) t folytatja munkáját tovább Dér László elvtárs. h A cséplési munkában élenjár a máiételki és àgasegyhàzi állami gazdaság Az állami gazdaságok nagyrézében befejezték az aratás:, a abba! együtt. Bácsborsódon le- ágták sz olajlent és 45 százaiéiig slvágfftík a rostlen aratá- át is. Soltszentimrén. Siikösdön, Kis- álban és Tiszakécskén befejezik a hordást. A cséplés erős lemben folyik. Július 11-ig 73 agon búzát, 44 vagon rozsot, 2 vagon őszi árpát és 12.5 vagon tavaszi árpát csépeltek el az állami gazdaságokban. A cséplési munkákban élenját a mátételki és ágasegybázi állami gazdaság. A mátételki gazda, ság eddig 934 mázsa gabonát csépelt el. A cséplésben a brigádok és a munkacsapatok dolgozói közül többen magas százalékokat teljesítettek. így Bugacpusztán rozshordásban Benke Is.van 17C százalékot ért eh a garai állami gazdaságban a búzacséplésné! az „Első ötéves Terv‘‘brigád 125 százalékot teljesítet1!. Az ..Előre1' munkacsapatból Kácz Erzsébet 141, a „Béke“ munkacsapatból Voloszár Istvánná 150 százalékot eredménnyel dolgozott. A katy- márí állami gazdaságban a tavaszi árpa aratásánál Benkovits István 129 százalékot teljesített. Halálra ítélték a gyújtogató kulákot Molnár Sándor kőröstarcsai kólák június 30-án Füzesgyarmat határában felgyújtotta a birtokával határos tszcs, földjén learatott és keresztekbe rakott gabonát, A gyújtogatással ezer kereszt g a gabonát akart megsemmisíteni. A tűz elterjedését csak a szomszédos gépállomás munkásai és a határban dolgozó parasztok akadályozták meg. A nép kenyerére törő kulákot az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette ét a gyulai megyei bíróság rögtönítélő tanácsa július Í5-én, Békéscsabán megtartott tárgyaláson halál, ra ítélte. A halálos ítéletet végrehajtották. Vagy háromszázan szoronganak a békéscsabai bíróság tárgyalótermében. Valameny- nyien munkások, dolgozó parasztok. Gyűlöletei néznek a vádlottak padján összehúzódva, sápadtan ülő alakra. A most szánalmasnak mulatkozó( ideges vádlott nem mindig volt ilyen szelíd, megalázkodó Nagy úr, dölyfös kulák volt Kőröstarcsán Molnár Sándor- ins hold korlátlan kiskirálya a, felszabadulás előtt. Nem béresek munkálták a földjét, ő még ennél is olcsóbb munkaerőt talált. Szerencsétlen lelencházi gyermekeket vett magához ^nevelésié". A nagy „emberbarát'1 a gyenge, rosszul táplált gyermekekkel végeztette a legnehezebb mezőgazdasági munkákat is, minden fizetés, vagy ellenszolgáltatás nélkül. À nála lévő fiatalkorúak a nem nekik való munka, éheztetés és az embertelen lakásviszonyok következtében nem egyszer megbetegedtek. Az egyik gyermek egyszer orvoshoz merészelt menni, aki megállapította, hogy súlyos beteg, nem szabad dolgoznia. Molnár Sándor a szerencsétlen, beteg kisfiút gyógykezeltetés helyett agyba-főbe verte, rúg- dosta. Molnár Sándor a felszabadulás után nem nyugodott bele, hogy nem verheti félholtra a rabszolgaként tartott cselédeket. Visszakívánta a1 régi rendszert, ezért agitált, szónokolt; ezért 1947-ben a Pfeiffer-párt főkortese lett a községben. Amióta a termelőszövetkezeti csoport megalakult, nem múlt el nap, hogy Molnár ku- lák ne próbált volna ártani, hogy ne uszított volna a szövetkezetek ellen. Aztán tehetetlen dühében elhatározta, hogy elpusztítja a dolgozók kenyerét, a falu termését. Június 30-án úgy tett, mintha aratni menne Füzesgyarmat határában lévő földjére. Amikor az egész ország dolgozó parasztjai harcoltak minden szem gabonáért, a nép kenyeréért, Molnár Sándor kulák felgyújtotta a száraz legelőt. Olyan helyen okozta a tüzet, hogy a közeli termelőszövetkezeti csoport keresztekben álló gabonája elpusztuljon. Tíz holdnyi legelő és 800 négyszögöl erdőség égett le, s a veszélyeztetett ezer kereszt gabonát is csak a közeli gépállomás dolgozóinak segítségével menthették meg. Ezért állították Molnár Sándort bíróság elé, ezért ítélkeztek most felette! fl pártépítés munkájának nélklüfizlteietleo fegyvere A Pártmunkás OLVASD! TERJESZD! Útban a Szovjetunió felé! A múlt esztendőben elsőízben járt magyar parasztküldöttség a Szovjetunióban. A tavalyi parasztküldöttség beszámolója riyomán ma már nincs hitele a kulákok elkoptatott hazugságainak, ostoba „csajka meséinek“. Rákosi Mátyás elvtárs egyik beszédében felhívta a figyelmünket arra, hogy a szövetkezeti kérdés már ott forr a faluban. És valóban termelőszövetkezeti mozgalmunk Rákosi Mátyás elvtárs történelmi jelentőségű kecskeméti beszéde óta győzelmes utat tett meg falvakban, községekben. Kérelmünkre a szovjet kormány lehetővé lotte, hogy az idén 200 tagú paraszt- küldöttség utazhat a Szovjetunióba hosszabb tanulmányútra. Megyénk küldötteit: Németi József, a Megyei Pártbizottság titkárát, Békés Istvánt, az ÁMG politikai vezetőjét, Ágó József a kiskunfélegyházi dolgozó parasztot. Keresztes József a dávodi „Szabadság1“ termelőcsoport e)nőkét, G. Kiss Györgynél ágasegyházi és Oláh Margit, talaházi, Pintér Jánosné mélykúti dolgozókat, a hét végén búcsúztatták. A 200 tagú parasztküldöttség vasárnap este indult a Szovjetunióba. Dolgozó parasztságunk igen nagy feladatot bízott a küldöttekre. A termelöcsoportok tagsága is azzal választotta ki soraiból a legméltóbbat, hogy va- lamenyiiik helyett, mindnyájuk számára, az egész dolgozó parasztság fokozódó boldogulása és egész népi demokráciánk további előrehaladása érdekében, menjen el Keresztes János a tanulmányútra. Búcsúzáskor megyénk küldöttei a legnagyobb szorgalommal és lelkesedéssel jegyezték azokat a kérdéseket, amelyekkel hazajövetelük után ki tudják elégíteni a dolgozó parasztság óriási érdeklődését. Iláh Margittól azt várják a községben, hogy nézze meg, milyen a közös munka a Szovjetunióban. A serény ember megkapja-e a többmunka díját, vagy egyenlően részesül a jövedelemből a renyhével. De arra is kiváncsiak Tataháza dolgozó parasztjai, hogy milyen a szocialista nagyüzemi állattenyésztés? Milyen az állatok takarmányozási rendszere, hogyan győztek a szovjet parasztok a magas tejhozam elérésében? Ezek mind olyan kérdések, melyek életünk további felemelkedésénél közvetlenül szerepe» játszanak. Mindebből látható, bogy a parasztküldöttség tagjaira komoly feladat és nagy megtiszteltetés vár. Dolgozó parasztságunk igen sokat vár a küldöttektől. Ezt már megvitatták a a küldötlválasztó gyűléseken is, ahol a dolgozó parasztok nyilvánosan demokratikusan választották meg a küldötteket. Már ezeken a küldöttválasztó gyűléseken a dolgozó parasztok számos megbízást adtak. A parasztküldöttség tagjai rövidesen megismerik a győzelmes szocializmus országát és tanulmányozhatják a világ legfejlettebb mezőgazdaságát. A maguk szemével látják majd, hogyan élnek a kolhozparasztok, miképpen végzik munkájukat a gépállomások dolgozói, milyen élet folyik az állami gazdaságokban. Megismerkednek a mezőgazdasági tudományos intézetek munkájával, a szocialista mezőgazdaság világraszóló eredménveivel. Közelről megismerik példaképeinket, a szocializmus felépítőit, a szovjet embereket. A szovjet nép a mi számunkra is lehetővé tette, hogy szabad hazában, a szocializmus úlján élhetünk és dolgozhatunk. A 200 tagú parasztküldöttség minden tagját azonban nemcsak az az öröm érzése tölti el, hogy tanulmányútra indulhat a Szovjetunióba, hanem köszönet és mélységes hála a nagy Szovjetunió, Pártunk és Rákosi elvtúrs iránt, hogy lehetővé vált számukra elmenni a Szovjetunióba. Köszönet azért, hogy most már másodízben mehet parasztküldöttség, köszönet azért, hogy a tavaly: 80 küldöttel szemben ezidén 200 tagú küldöttség mehet tanulmányútra. 200 dolgozó saját tapasztalatain keresztül, személyesen győződhetik meg a Szovjetunió szocia lista nagyüzemi termelésének világraszóló eredményeiről. Megyénk küldöttei nem hallomásból, írásból, hanem megmásíthatatlan tények alapján ismerik meg a Szovjetuniót, annak virágzó mezőgazdaságát. A küldöttek az életet látják, a szovjet parasztság derűs, biztonságos, kulturált életét. A parasztküldöttség útja újabb nagy baráti segítség számunkra. A tanulmányút nagyban hozzájárni ahhoz, hogy a szocialista mezőgazdaság eredményeit és tapasztalatait a mi dolgozó parasztságunk javára minél jobban felhasználhassuk. Ismét szélesedik azoknak a tábora, akik saját tapasztalatukból ismerik meg a Szovjetunió mezőgazdaságát és a mezőgazdaságban a szocializmus építésének helyes útját. Paraszt- küldötteink meggyőződhetnek arról, hogy a világ legfejlettebb mezőgazdasága milyen módszerekkel, milyen gépekkel műveli * földet, hogyan végzi a növényápolást, mit hogyan tesz a bőséges termésért. Küldötteink meggyőződhetnek arról, hogy kolhozparasztnk nem bízzák a véletlenre, az időjárás szeszélyeire a termést. Hanem bátran, okosan, a szovjet mezőgazdasági tudomány útmutatásával felveszik a harcot a kedvezőtlen természeti feltételekkel, legyűrik a természet mostohaságát és jó munkával kiharcolják az állandó, biztos, jó termést. Ezért figyelmes tanulmányozást kíván a füvesvetésforgó rendszere, a védőerdősávok és az öntözés egymást ki- kiegésZítő hatalmas vívmánya, amely soha nem ismert termés állagokat eredményez a Szovjetuniónak. Láthatjuk, hogy a parasztküldöttség tagjai igén sokat tanulhatnak a Szovjetunióban, annál is inkább, mert a szovjet emberek minden kérdésükre világos választ adnak, minden kérdést szívesen megmagyaráznak, hiszen az a cél vezeti őket, hogy tapasztalataikat dolgozó parasztságunk minél jobban hasznosíthassa. Mint nyitott könyv, úgy áll parasztküldötteink előtt a szocialista mezőgazdaság. Olvassanak, tanuljanak minél többet ebből a könyvből egész dolgozó parasztságunk, egész hazánk javára. Iralpánc ólszekr ény t bérelne, esetleg venne Nemzeti Vállalat ajánlatot „Páncélszekrény" jeligére a kecskeméti k'adóba
