Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-15 / 81. szám

Á takarékosságért és a kiváló minőségért folyó harc élenjáró munkamódszerei 1 Bajai Teherfuvar N. V. telepéit egész bércsaló bandát lepleztek le Kényelmes pihenésüket munkaidőnek számolták el és a dolgozó néppel akarták kifizettetni A Bajai Teherfuvar NV tele­pen tisztán, útrakészen állnak a gépkocsik. Bent a javító mű­helyben megszűnt a kopácsolás, a nyikorgás, az ajtócsapkodás, a moforpróbálgatás zaja, a gép­kocsikat lelkiismeretes munkás­kezek gondosan átvizsgálták, a kisebb hibákat, lazulásokat ki­javították. A karbantartás befe­jeződött. Kész! Mehet! Államo­sított tehergépkocsi parkunk dolgozói, mind a vezetők, mind a szerelők, készen állnak az öt­éves terv folyamán termelt ha­talmas árumennyiség elszállítá­sára, a dolgozókhoz juttatására. Míg nágy többségük azon fá­radozik, hogy minél jobb mun­kát végezhessen, hogy minél in­kább csökkenjen az önköltség, csökkenjen a kocsi rongálódást százaléka, ne kopjanak roha­mosan a gumik, addig az ide befurakodott néhány ellenséges elem bércsalással, a nép álla­mának és a dolgozóknak aljas rablásával „foglalkozik“. Né­hány nappal ezelőtt, elvetemült, gonosz, semmiféle romboló munkától vissza nem riadó bércsalóknak akadtak nyomára. A vállalatveZtető elvtárs sza­badságon volt. A távollétében Csallóközi Gábor helyettesítette. Csallóközi meglehetősen liberá­lisan kezelte a munka- és el­számolás kérdését és ezt Sas- völgyi István és négy társa — az ellenség éhes szemfülességé- vel — kihasználták. Csallóközi ébertelensége, a munkával való nemtörődömségé alkalmat adott ezeknek a becsülettől és minden jószándéklól elrugaszkodott se- honnaiaknak, hogy egy hóna­pon keresztül naponta 5 órával több, fuvarral töltött időt tüntet­tek fel a jelentő lapokon, mint amennyit a valóságban végeztek Ezzel 1000 forinttól lopták meg népgazdaságunkat, egész dolgozó - Pépünket. Akkor, amikor az élenjáró, a szocializmus építéséért öntuda­tosan küzdő munkások ezrei- nék olvashatjuk nevét, hogy .tíz és százezreket és az egészet ösz- szegezve, milliókat takarítanak meg népünk számára, amiből kórházakat. Iskolákat, óvodákat utakat építettünk, akkor az, aki ezer forintokat csal, lop a maga becstelen, piszkos, kocs- mázó költekezéséinek a fedezé­séire, nyilvánvalóan ellenség, aktív ellenség, aki allen harcolni kell, akit a jobboldali szociáldemo­kraták imperialisták irányítot­ta illegális tevékenységét segí­tik, szélesítik. Le kell leplezni és méltó büntetést kell szabni ! Sasvölgyire és társaira, de mind 1 azokra is, akik romboló mun­kájukkal „mint az imperialisták 1ügynökei és a klerikális reak­cióvá1 együtt, mint az imperia­lista háborús gyújtogatok még fel nem számolt ötödik hadosz­lopa a leghitványabb eszközök­kel próbálják zavarni munkás­osztályunk, népünk békés építő munkáját." Hogyan követték el a csalást? Úgy, hogy a beérkezés és az in­dulási idő között eltelt öt órát, atnély alatt pihentek, nem tün­tették fel megszakításnak a je­lentkezési lapon, hanem végzett munkának, folyamatos szolgá­latnak. Mikor már a vállalatyezetőség leleplezte őket, gyakorlott gazemberhez hasonlóan —- még akkor sem ismerték el bűnüket, hanem tele „pofával“ nekik állt följebb és rendeletekre hi­vatkoztak, amelyek engedélyezik az ilyéh pihenési idő, munká­idévá való „varázsolását“. Sasvölgyi István a csalás- lopás „mesterségével“ nem teg­nap ismerkedett meg. Jócskán gyakorlatra tett szert még a múltban, de közvetlenül a fel­szabadulás utáni időkben is. Egyike volt azoknak, aki a fa­siszta rombolás utáni zavarosban halászott és így jókora előnyökre tett szert. Hogyan? Az éhesek, a lerongyolódott dolgozók ki­használásával, zsarolásával. — Egy teherautót kapart össze magának „szorgos“, s „gyümöl­csöző“ munkával. A teherautó bérlőit, s azokat, akik áruszál­lítással bízták meg, lépten nyo­mon meglopta, a szállítmányo­kat kirabolta. Az tit egyenesen vezetett a bércsalásig. Lopott, rabolt itt is, sőt egész „brigádot“ szerve­zett. öten, Sasvölgyi és társai mint egy társas, nagy haszonra beállított cég, lopták a nép, a dolgozók pénzét. Mindezért komoly felelősség terheli Csallóközit is. Neki nyil­vánvalóan nem az lett volna a feladata, hogy elnézze ezeket a súlyos népellenes bűnöket és ezzel cinkosa legyen a bércsa­lóknak, hanem az, hogy kímé­letlen eréllyel leleplezze őket úgy, hogy az első kísérletezés­kor már megkapják büntetésü­ket. De hogyan fordulhatott elő, hogy az ilyen .bizonyítványok - kai“ felszerelt, közismert csir­kefogót, a könnyen élő léhűtők eme eléggé .meg nem büntethető tipusát, felvették az üzembe „dolgozni“ akkor, amikor tud­ták, hogy tehergépkocsival ren­delkezett, tudták, hogy már egész sor rablást, csalást köve­tett el. A vállalatvezetőség a Sasvöl­gyin (áld már börtönben van) kívüli fegyelmi ügyek gyors és szigorú lebonyolításával és a továbbiakban sokkal körülte­kintőbb és nagyobb éberséggel végezze munkáját* Az anyagmegtakarításért folyó széleskörű mozgalom és az élen­járó munkásoknak számtalan megtakarítási javaslata, állami fontosságú ügy. A szocialista verseny óriási erejét bizonyítja â szovjet dolgozóknak az a tö­megmozgalma, amelyet à takaré­kosságért, áz önköltségcsökken­tésért indítottak. Jevdokija Makarova két évvel ezelőtt lépett be a rigai „Rekord“ cipőgyárba szabásznőként. Szak' máját a leningrádi „Szkorovod“ gyárban tanulta, ahol nagy gya­korlatot szerzett a sztahánovista munkában. A rigai üzemben az első naptól kezdve harcot indí­tott a nyersanyag takarékosabb felhasználásáért. Tapasztalta, hogy a műhelyben mindenki egy­féle mintát és egyféle nagyságú cipőt szab. Bebizonyította, hogy ez a módszer kedvezőtlen ki­használási lehetőségeket biztosit a felsőbőrnél. Egészen más ered­mény adódik, ha egyidejűleg kétféle mintát, vagy kétféle mére­tet szabnak ki: egy nagyobbat és egy kisebbet. E módszerrel Ma­karova a krombőrnél 12 százalé­kos megtakarítást ért eL A műhelyben dolgozó többi munkásnak lehetetlen volt észre nem venni az újat, amit a fiatal szabásznő hozott a munkába. Az idősebb szabásznőkben felébredt A SZAKMAI BÜSZKESÉG, az egész műhelyt elfogta a ver­seny láza és a megtakarítások nyomon követték egymást. A „Rekord“ gyár dolgozói fel­szólították Lettország valamennyi cipőgyári munkását, indítsanak harcot az anyagmegtakarításért. Az újságok megírták, hogy a „Rekordéban havonta átlag 6—7 százalékot takarítanak meg a felsőbőrből. A többi rigai cipő­gyár szabásznői felkeresték a ta­karékossági versenyt hirdető üzemet és tanulmányozták az ott kialakított élenjáró munkamód­szert. A minisztérium megbízta Makarovát, a kezdeményezőt, lá­togassa sorra a cipőgyáraikat, hogy a komplex afeyagmegtakari- tás terén elősegítse munkamód­szere bevezetését. Ma áz a helyzet, hogy a lett köztársaság valamennyi cipőgyára a felsőbőröknél 6.9 ázázaiék, a bőr-bélésanyagnál 8 százalék megtakarítási ér el. Az élenjáró „Rekord“ cipőgyárban a felsőbőr megtakarítás elérte u 11 százalé­kos átlagot. Az anyag és a gyártási lehető­ségek jobb kihasználása, a dol­gozóknak a sztahánovista mun­kára való áttérése táplálja azt a mozgalmát is, amelyet a selejt csökkentésére és a minőség javí­tására indítottak. Azt a munka- módszert, amelyet Alfekszaildr Csutkih vezetett be a kiizálólagos kitűnő minőségű termékek elő­állítására, egyedül a szovjet könnyűiparban több mint 50 ezer brigád és munkacsoport kö­veti. Még nem is olyan régen két’ S'égesnek tartották, hogy vájjon egy részleg, műhely, vágy éppen­séggel egy egéíz vállalat dolgoz- hatik-e termelési selejt nélkül, fezt a lehetőséget a szovjet gyakor­lat mégtéremtette. Az obühövoi finomposztógyár például jelen­tős mértékben túlteljesíti a ter­vet. 99.72 százalék elsőrendű szövetet és csak 0.28 százalék másodrendű szövetet készít. Egy sor szovjet üzem már csak hírből ismert, mi a selejt. Ezeknek az élüzemekfiëk a ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy amikor a kitűnő termelésért folytatott harciba az egész gyári közösség bekapcsolódik, amikor a verseny résztvevőinek erőfeszíté­seit megfelelő munkaszervezési és technikai rendszabályok támaszt­ják alá, akkor a termelési selejt teljesen kiküszöbölődik. Miről van szó, amikor az anyagtakarékosságért, az önkölt­ségcsökkentésért és a seiejtméntes termelésért harcolnak a dolgo­zók? Elsősorban arról, hogy ma­gasabb követelményeket kell tá­masztani a termeléssel szemben. Állandóan kutatni kell a termelésben a hibaegységeket és mindent el kell követni ezek kiküszöbölésére. Minden üzem dolgozója előtt nyitva áll az út, hogy kövesse az élenjáró gyárak példáját. A szovjet üzemekben állandóan figyelemmel kísérik azokat a je­lentős változásokat, amelyek a technikában, technológiában és és a munkások szakértelmének növekedésében mennek végbe. E tényezők önmagukban támaszta­nak állandóan fokozott követel­ményeket a munkások elé. A Szovjet szakszervezetek is gazdasági szervezetek a kitűnő minőségű termelésért folytatott versenyben igen nagy figyelmet fordítanak az előkészítő és össze­gyűjtő műhelyekben, a nyers­anyagot elsődlegesén mégmun­káló vállalatokban fols,látott versenyre. A legnagyobb takaré­koskodás és a legkevesebb setejtí — Ez a cél. A termelés fossz megszervezése és az át nem gon­dolt technológia következtében állhatnak be a veszteségek a mű­helyekben. De egyébről is van szó. Ha egy műhely dolgozói használhüttatlaii termékét bocsá­tanak ki, csökkentik a gyár egész közösségének a sikereit ős ront­ják azoknak a szomszéd válla­latoknak a munkáját ja, ahova az előállított terméket szállítják, Csutkih javasolta a műszaki el­lenőrök munkájának átszervezé­sét, hogy ne csak feljegyezzék, hanem még ellenőrizzék is a sé- lejtet közvetlenül a munkahe­lyen, a futószalagon. A versenybe aktivan be kell Vonni a modell­készítőket, rajzolókat, mindazo­kat, akik a gyártmányminiiákoii és a termelés kivitelén dolgoznak. Nehéz volna felsorolni mind­azokat a javaslatokat, felhozni mindazt a példát, amelyet a szta­hánovista munkát folytató szovjet dolgozók mutatnak saját üze. meikben a takarékos és kitűnő termelésért indított szocialista versenyben. Szovjet sztahanovis­ták, á Bolsevik Párt nevelte em­berek soha nein elégedtek meg az elért eredménnyel. Ha sikert érlek el, utat vágtak és vágnak dj sike­rek — új győzelmek felé. Vannak olyan dolgozóink, akik a darabbérezéssel két-három- szorosára emelték teljesítményüket — írja Dobrai Ilona a Piatier-£yárüól A Kecskeméti Platter Kon­zervgyár munkájáról szeret­nék rövid beszámolót nyújta­ni a Népújság szerkesztősé­gének. Először iá örömmel állapít­hatjuk meg, hogy üzemünk­ben a darabbér bevezetése jól bevált és jelentősen meg­javította dolgozóinknak a munkához való viszonyát. Már az első napokon szép szám­mal találtunk a barack- és a babpucolásnál olyan dolgozó­kat, akik darabbérezés mellett két-háromszorosára emelték teljesítményüket s ennek megfelelően keresetüket. Pl. Halasi Józsefné a darabbér bevezetése előtt alig ért el 120—130 kilós átlagot, darabbérezés mellett pedig már az első napon 187 kg. barackot magozott és 16 kg. babot pucolt meg. Ugyan­akkor 170—180 kilón felül teljesítettek Bubori Irén, Papp Erzsébet, Danket Gyu- láné és még sokan mások. De még e szép eredmények mellett sem lehetünk teljesen elégedettek, mert még jobb eredmények is születhettek volna, ha a darabbérezést jól előkészítjük. Itt azonban meg kell mondani őszintén, volt le­maradás s ezért a darabbére­zés bevéztése után 2—3 nap­pal is voltak olyan munkate­rületek, ahol időbérben kel­lett dolgoztatni. Most már minden munkánál darabbére­zés folyik, de még itt is van javítani való, pl. éppen a hétfői versenyértekezleten fe­deztük fel, hogy a barackma- gozásnál és a pulpbarack ké­szítésénél miért nem tudjuk emelni a minőséget. A cso­portvezető és a brigádvezető elvtársak elmondották ne­künk, bogy a darabbér rossz megállapítása itt az ok, ugyanis a szárításra szánt barackot magozásnál késsel körül kell vágni, míg a pulp­barack készítésénél elég ha kézzel féltörik a barackot és így veszni ki a magvát. Mon­dani se kell, hogy a kettévá- gás hosszabb időt igényel, mint a kettétöfés és mégis a munkánál egyforma a darab­bér. Az értekezlet ufán azonnal megszüntettük a visszásságot és hisszük, hogy ezen keresztül Jtt is je­lentősen emelkedni fog a mi­nőség. Nagy problémát jelentett az is üzemünkben, hogy a barackszezon idején, egyik hétről a másikra, közel há­romszorosára emelkedett a munkáslétszám. Nagy szám­ban alkalmaztunk a konzerv­iparban eddig nem dolgozó munkaerőket. De Pártunk ta­nítása itt is átsegített ben­nünket a nehézségen. A ba­rack pucolásáál, magozásnál, szárításnál, befőtt készítésnél új brigádokat szerveztünk, mégpedig úgy, hogy a brigá­dok egy része régi, gyakorlott munkás és ezek mellett dol­goznak azután áz újak. Ezzel elértük, hogy mindén munkát már az élső napokban rábíz­hatunk áz új munkavállalók­ra, mért brigádjukban ott vannak a régi munkavállalók, akik átadják szakmai isme­retüket. Most megindítottuk a versenyt is a brigádok között és a legjobban dolgozó brigá­dot Vándorzászlóval jutalmaz­zuk. A legjobb egyéni ver senyzönek pedig a vállalatve- zetoség ajándéktárgyakat ad. Dobrai Ilona. A pártépítés munkájának nélküiezíieietlen fegyvere A Pártmunkás OLVASD! TERJESZD! /I Thoroiaí gépállomás 210 százalékban teljesítette heti tervét Egyre jobban kibontakozik a gépállomást dolgozók csép- lési és tárlóhántási vérsenye. A bács-kiskunmegyei boro- tai gépállomáson jó verseny- szellem alakult ki a dolgozók között. Hámán Antal az elmúlt héten heti csépié si tervét 498 százalékbán teljesí­tette. Idénytervének 37* százalékát végezte el eddig. A gépállo­más „Vörös Csillag” brigádja 2337 mázsa gabonát csépelt él az elmúlt héten, ezzel heti tervét 349 százalékban telje­sítette. A jó egyéni teljesít­mények eredményé, hogy a gépállomás heti cséplési ter­vét 210 százalékban teljesí­tette. Szabolcs-Szatmár megyé­ben i» vannak már Szép ered­ményei a cséplési versenynek. A megye legjobb állomása a balkányi gépállomás. Egyik dolgozója, Szarvas György többszöri huzatássai cséplési idénytérvét már eddig 25.5 százalékban teljesítette. A kisvárdai gépállomáson Bod­nár István 1200-as cséplőgé­pével, ugyancsak többszöri huzatássai 22Ô mázsa gabo­nát csépelt egy nap alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents