Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-08 / 75. szám

A Pravda július 4 i száma Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkét közli „A nyctviudomány néhány kérdéséhez“ címmel. A Pravda mel?jegy®L hogy a cikk a „Bolsevik“ 12. számában jeleni meg.

KRASENYTNMKOVA

ELVTÁRSNÖt

Válaszolok az ön kérdéseire.

1. Kérdés: őn meggyőzően mutatja ki cikkében, hogy a nyelv sem nem alap. sem nem felépítmény. Megfelelne-e az igazságnak, ha azt tartanánk, hogy a nyelv olyan jelenség, amely az alapnak is, a felépítménynek is sajátja, vagy pedig helyesebb volna, ha azt tartanánk, hogy a nyelv közbülső jelenség?

Válasz: Természetesen a nyelvnek, mint társadalmi jelenségnek, sajátja az a minden társadalmi jelenségre, köztük az alapra és a felépítményre is jellemző közös vonás, hogy a társadalmat szolgálja, ugyanúgy, mint minden más társadalmi jelenség, köztük az alap és a felépítmény is. De ezzel tulajdonképpen ki is merítettük azt a közös vonást, amely minden társadalmi jelenségre jellemző. A továbbiakban komoly különbségek kezdődnek a tár sadalmi jelenségek között.

Arról van szó, hogy a társadalmi jelenségeknek e közös vonáson kívül megvannak a maguk különleges sajátosságai amelyek megkülönböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontosabbak a tudomány szem pontjából. A felépítmény kü lönleges sajátosságai abban rej lenek, hogy a felépítmény po litikai. jogi, esztétikai és más eszmékkel szolgálja a társada mat és létrehozza a társadalom számára a megfelelő politikai, jogi és egyéb intézményeket Miben rejlenek már most nyelv különleges • sajátosságai amelyek megkülönböztetik más társadalmi jelenségektől? Ezek a sajátosságok abban állnak hogy a nyelv úgy szolgálja társadalmat, mint az emberek érintkezésének eszköze, mint gondolatok kicserélésének eszköze a társadalomban, mint olyan eszköz, amely lehetővé teszi az embereknek, hogy megértsék egymást és megszervez zék a közös munkát az emberi tevékenység minden területén, a termelés területén éppúgy, mint a gazdasági viszonyok te rületén, a politika területén éppúgy, mint a kultúra területén, a társadalmi életben éppúgy,, mint a mindennapi életben. Ezek a sajátosságok csakis a nyelvre jellemzők t és mert csakis a nyelvre jellemzők, éppen azért a nyelv önálló tudomány — a nyelvtudomány — tanulmányozásának tárgya. A nyelv e sajátosságai nélkül a nyelvtudomány elve szítené jogát az önálló létre.

Röviden: a nyelvet nem szá onthatjuk sem az alapok, sem a felépítmények kategóriájához.

Nem számíthatjuk a nyelvet az alap és a felépítmény között álló „közbülső“ jelenségek kategóriájához sem, minthogy ilyen „közbülső“ jelenségek nincsenek.

De talán lehetséges lenne a nyelvet a társadalom termelőerőinek kategóriájához, mondjuk a munkaeszközök kategóriájához számítani? Valóban, a nyelv és a munkaeszközök között van bizonyos hasonlóság: a nuinkaesközök. akárcsak a nyelv, sajátságos közömböséget tanúsítanak az osztályok irányában és egyaránt szolgálhatják a társadalom különböző osztályait, a régieket éppúgy, mÍDt az újakat. Vájjon ez a körülmény ad-e okot arra, hogy

A htytfa'tud<MnÍHy. niUány- UiuLíséUzz

Válasz Je. Krasenyinnikova e!vtársnőnek

Sstúlin Giviúrs cikke a Pravda július 4-i sszámában

a nyelvet a munkaeszközök kategóriájához számítsuk? Nem, nem ad okot.

Egy időben N. J. Marr, amikor látta, hogy ez a tétele — „a nyelv felépítmény az alapon" — ellenvetésekkel találkozik, elhatározta, hogy „átépíti magát" és kijelen teilte, hogy „a nyelv munkaeszköz'“. Igaza volt-e N. J. Marr-nak, amikor a nyelvet a munkaeszközök kategóriájához számította? Nem, semmiesetre sem volt igaza.

A nyelv és a munkaeszközök között ugyanis az imént említett hasonlóságon kívül egyéb hasonlóság nincs. Ehelyett azonban a nyelv és a munkaeszközök között gyökeres különbség van.

Ez a különbség abban áll, hogy a munkaeszközök anyagi javakat termelnek, míg a nyelv semmit sem termel, mindössze szavakat „termel". Pontosabban szólva: az emberek, ha van munkaeszközük, anyagi javakat tudnak termelni, de ugyanezek az emberek, ha van nyelvük, de nincs munkeszközük, nem tudnak anyagi javakat termelni. Nem nehéz megérteni, hogy ha a nyelv képes volna anyagi javakat termelni, a fecsegők lennének a világ leggazdagabb emberei.

2. Kérdés: Marx és Engels úgy határozzák meg a nyelvet, mint „a gondólat közvetlen valóságát", mint „gyakorlati.. .. valóságos tudatot“. „Eszmék — mondja Marx — nem léteznek a nyelvtől elszakítva.“ Véleménye szerint milyen mértékben kell a nyelvtudománynak a nyelv értelmi oldalával, szemantikával, illetőleg történelmi szemasziológiával (jelentéstannal) és stilisztikával foglalkoznia, avagy egyedül a formának kell-e a nyelvtudomány tárgyának lennie?

Válasz: A szemantika (sze- masziológia) a nyelvtudomány egyik fonjos része. A szavak és kifejezések értelmi oldalának komoly jelentősége van a nyelv tanulmányozása terén. Ezért a szemantikának (szemasziológiá- nak) méltó helyet kell biztosítani a nyelvtudományban.

A szemantika kérdéseinek feldolgozása és adatainak felhasználása során azonban semmiképpen sem szabad túlértékelni a szemantika jelentőségét, s még kevésbé szabad vele visz- szaélni. Néhány nyelvészre gondolok, akik a kelleténél jobban belemerültek a szemantikába és megvetően kezelik a nyelet, mint „a gondolat közvetlen valóságát", amely elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe a gondolkodással, elszakítják a gondolkodást a nyelvtől és azt állítják, hogy a nyelv elavulóban van, hogy nyelv nélkül is meg lehet lenni.

Vegye alaposan szemügyre N. J. Marr következő szavait:

A nyelv csak annyiban létezik, amennyiben hangokban jelentkezik; a gondolkodó tevékenység megjelenési forma nélkül is végbemegy... A n)7elv (a hangos nyelv) ma már azon az úton van, hogy átadja funkcióit találmányoknak, amelyek feltétlenül legyőzik a teret, a gondolkodás viszont felfelé halad a múltban felhasználatlanul hagyott tartalékainak és új szerzeményeinek segítséggel, s fél kell váltania és teljesen helyettesítenie kell a nyelvet. A jövő nyelve — a természeti anyagtól mentes technika-,

val fejlődő gondolkodás. Semmiféle nyelv, még a hangos nyelv sem állhat meg előtte, amely mégiscsak kapcsolatban van a természet szabályaival.“ (Lásd: N. J. Marr Válogatott munkái.)

Ha ezt a „munka-mágikus“ titkos beszédet lefordítjuk egyszerű nyelvre, arra az eredményre lehet jutni, hogy:

a) N. J. Marr elszakítja a gondolkodást a nyelvtől;

b) N. J. Marr úgy véli, hogy az emberek érintkezése nyelv nélkül is megvalósítható magának „a természeti anyagtól“ mentes gondolkodásnak, „a természet szabályaitól“ mentes nyelvnek segítségével;

c) N. J. Marr azzal, hogy elszakítja a gondolkodást a nyelvtői, „megszabadítja“ a nyelvet „természeti anyagától“ — az idealizmus mocsarába süpped.

Vannak, akik azt mondják, hogy a gondolatok az ember fejében előbb keletkeznek, semmint őket a beszédben kimondják vagyis nyelvi aftyag nyelvi burok nélkül keletkeznek úgyszólván meztelen formában. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Bármilyen gondolatók keletkeznek is az ember fejében, csak a nyelvi anyag alapján, a nyelvi meghatározó ok és mondatok alapján fejlődhetnek és létez* helriek. Gondolatok, amelyek mentesek a nyelvi anyagtól, mentesek a nyelvi „természeti anyagtól“ — nem léteznek. „A nyelv a gondolat közvetlen valósága“ (Marx). A gondolatok realitása a nyelvben nyilvánul meg. Csak idealisták beszélhetnek olyan gondolkodásról, mely független a nyelv „természeti anyagától“, csak idealisták beszélhetnek nyelvnélküli gon- I dolkodásról.

Röviden: a szemantika átértékelése és a szemantikával való visszaélés N. J. Marrt az idealizmushoz vezette el.

Következésképpen, ha megtisztítjuk a szemantikát (szema- sziológiát) az olyanfajta túlzásoktól és visszaélésektől, mint amelyeket N. .1. Marr és néhány „tanítványa“ követett el, az nagy hasznára válhat a nyelvtudománynak.

3. Kérdés: Ön tökéletesen helyesen mondotta, hogy a burzsoá és a proletár eszméi, képzetei, szokásai és erkölcsi elvei egyenesen ellentétesek. Ezeknek a jelenségeknek osztályjellege feltétlenül visszatükröződött a nyelv szemantikai oldalán (olykor pedig a formáján — szótári készletén — is, amint az Ön cikke erre helyesen rámutat). Beszélhetünk-e a konkrét nyelvi anyag és elsősorban a nyelv értelmi oldalának elemzése során a nyelvben kifejezett fogalmak osztály-lényegéről, különösen azokban az esetekben, amikor nemcsak az ember gondolatának, hanem a valósághoz való viszonyának ; nyelvi kifejezéséről van szó, vagyis amikor különösen élesen tűnik ki az ember osztályhovatartozása?

Válasz: Röviden szólva, ön J azt akarja tudni, hatnak-e az Î osztályok a nyelvre, beviszik-e ! a nyelvbe sajátos szavaikat és | kifejezéseiket, vannak-e olyan esetek, amikor az emberek ugyanannak a szónak és kifejezésnek különböző értelmi jelentést adtak osztálvhovatario- zásuktól függően?

Igen, az osztályok hatnak a nyelvre, beviszik a nyelvbe sajátos szavaikat és kifejezéseiket és néha különbözőképpen értik ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket. Ehhez nem fér kétség.

Ebből azonban nem következik az, hogy a sajátos szavaknak és kifejezéseknek éppúgy, mint a szemantikai különbségeknek komoly jelentőségük lehet az egységes nemzeti nyelv fejlődése szempontjából, hogy képesek gyengíteni jelentőségét, vagy megváltoztatni jellegét.

Először is ilyen sajátos szó és kifejezés éppúgy, mint a szemantikában előforduló különbség olyan kevés van a nyelvben, hogy az egész nyelvi anyagnak alig egy százalékát képviselik. Következésképpen, a szavak és kifejezések, valamint szemantikájuk egész többi túlnyomó tömege közös a társadalom minden osztálya számára.

Másodszor, azokat a sajátos

szavakat és kifejezéseket, amelyeknek osztály-árnyalatuk van a beszédben, nem valamilyen „osztály“-nyelvtan szabályai szerint használják, amely a valóságban nem létezik, hanem a létező és az egész nép által használt'nyelv nyelvtani szabályai szerint.

Tehát a sajátos szavak és kifejezések, továbbá a nyelv szemantikájában előforduló különbségek ténye nem cáfolják, hanem ellenkezőleg, igazolják az egész nép által használt egységes nyelv létét és szükségességét.

4. Kérdés: Cikkében teljesen helyesen értékeli Marrt, mint a marxizmus vulgarizálóját. Azt jelenti-e ez, hogy a nyelvészeknek, köztük nekünk, fiataloknak is, el kell vetnünk Marr egész nyelvészeti örökségét, noha Marrnak mégiscsak sok értékes nyelvészeti tanulmánya van, (ezekről a vita során Csikoba- ba, Szanzsejev elvtársak és mások írtak)? Átvehet’)ük-e — ha kritikailag közeledünk Marrhoz — mégis azt, ami nála hasznos és értékes?

Válasz: Természetesen, N. J. Marr müvei nemcsak hibákból állanak. N. J. Marr igen durva hibákat követett el, amikor eltorzított formában vitte be a nyelvészetbe a marxizmus elemeit, amikor önálló nyelvelméletet próbált alkftni. De vannak N. J. Marrnak egyes jó, tehetségesen megírt művei, amelyekben megfeledkezve elméleti igényeiről, lelkiismeretesen és, meg kell adni, hozzáértően tanulmányoz egyes nyelveket. Az ilyen művekben szép számmal lehet értékes és tanulságos dolgokat találni. Világos, hogy ezt az értékeset és tanulságosat át kell venni N. J. .Maritól és fel kell használni.

5. Kérdés: Sok nyelvész a szovjet nyelvtudományban észlelhető pangás egyik okának a formalizmust tartja. Nagyon szeretnénk tudni az ön véleményét arról, hogy mi a formalizmus a nyelvtudományban és hogyan lehet leküzdeni?

Válasz: N. J. Marr és „tanítványai“ formalizmussal vádolnak minden nyelvészt, aki nem osztja N. J. Marr „új tanát.“ Ez természetesen komolytalanság és esztelenség.

N. J. Marr a nyelvtant üres „formaságnak“, azokat az embereket pedig, akik a nyelvtani szerkezetet a nyelv alapjának tartották, formalistáknak tekintette. Ez már merő ostobaság.

Azt gondolom, hogy az „új tan“ szerzői azért fundálták ki a „formalimust“, hogy megkönnyítsék harcukat ellenfeleik ellen a nyelvtudományban.

A szovjet nyelvtudományban észlelhető pangás oka nem az N.

J. Marr s „tanítványai“ által ki- fundált „formalizmus“, hanem az arakcsejevi rendszer és az elméleti fogyatékosságok a nyelvtudomány területén. Az arakcsejevi rendszert N. J. Marr „tanítványai“ teremtették meg. Az elméleti zűrzavart N. J. Marr és legközelebbi fegyvertársai vitték be a nyelvtudományba. Hogy megszűnjék a pangás, egyiket is, másikat is fel kell számolni. E fekélyeknek Eltávolítása meggyógyítja majd a szovjet nyelvtudományt, kivezet; a széles országúira és lehetővé teszi a szovjet nyelvtudománynak, hogy az első helyet foglalja el a világ nyelvtudományában.

1950. június 29.

I. SZTÁLIN

Alekszij pátriárka felhívása az orosz pravoszláv egyház papjaihz és hívőihez

Alekszij moszkvai pátriárka az országos békealáírásgyujtéssel kap csoiatosan pásztorlevelet intézett az orosz pravoszláv egyház papi- karához és híveihez. — Ez év június 30-án, — mondja a pász- tor.evél — egész országunk területén megkezdődött az aláírások gyűjtése a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhívására. Meg vagyok győződve arról, hogy hazánk minden fiát az a forró igyekezet hatja át, hogy tevékenyen kivegye részét a béke megvédésének ügyéből az egész világon Amikor aláíróim ezt a történelmi jelentőségű okmánvt, felhívom szent pravoszláv egyházunk minden főpapját, papját s minden hívőjét:

segítsék elő a beké ügyét azzal, hogy aláírják ezt a feibí- vást, hogy ezzel bebizonyítsák rendíthetetlen eltökéltségüket. hogy odaadóan fognak harcolni a békéért.

Alekszij pátriárka pásztorieve'.ét a lelkészek a Szovjetunió valamennyi templomában felolvasták. Július í-én a moszkvai pátriárkái híva,ólban ütést tartottak a szovjet főváros papságának és vala- íiurnyi résztvevő aláírta a Béke Hívei Világkongresszus Állandó Bizottságának felhívását.

; Bz ús albán nemzaigyüiés isméi Eivar Hodrsa eviársat bízta mag az új albán kormány megalakításával

Az új albán nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén Enver ! Hodzsa elvtárs, hadseregtá- bornok az Albán Népköztársaság alkotmánya értemében előterjesztette a kormány lemondását.

A nemzetgyűlés közfelkiáltással jóváhagyta a kormány eddigi munkáját és megbízta Enver Hodzsa elvtársat az új kormány megalakításával.

Ezután megválasztották a Nemzetgyűlés új elnökségét.