Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-29 / 93. szám

Nemesnádudvar dolgozó népének harca a klerikális reakció és a kuiákok ellen Embermagasságú kukoricák j hajladoznak a Nemesnádud­var felé vezető út szélén. Fel-; jebb a határban szekerek for-| dúlnak, cséplőgépek dohognak a teremtő munka alkotó lázá­ban. A községháza felé vezető úton a kútkáván öreg ember j üldögél. „Soha még ilyen munkaláz nem ülte meg a ; községet” emlékezik dolgos napjaira. Valóban az utcákon alig látni valakit is, minden­ki künn van a határban. Min. denki a verseny lázában ég. A község dolgozói begyűjtési és cséplési versenyben állanak a szomszédos Sükösddel. Nem akarnak szégyenben maradni. Nagy Sándor elvtárs, a ne­mesnádudvari pártszervezet titkára éppen indulóban van a határba. Ma a gépeket lá­togatja. öt gép dolgozik mindössze a határban, ^elkel­ne bizony még egy pár, mert gazdag a termés, alig győzik a gépek1’, mondja, miközben megtörli izzadságtól verejté­kező homlokát. A község felé vezető útakon zsákokkal terhelt kocsik gördülnek. Az elcsépelt gabo­nát viszik közvetlenül a gé­pek alól a raktárakba. A vé­teli jegyekre eddig már 13 vagon gabona gyűlt össze. A község dolgozó paraszt­sága egymással versenyben igyekszik eleget tenni a ter­ménybegyűjtési kötelezettsé­gének. Juhász Sándor 8 hol­das dolgozó paraszt 441, Ke­rekes Lajos 7 holdas 314, Dopcsányi Péter 7 holdas 214, Horvát Péter 6 holdas 233 százalékkal teljesítették túl terménybeadási kötelezett­ségüket, irányt és utat mu­tatva társaiknak. Dolgozó parasztságunk lel­kes munkáját acsarkodó gyű­lölettel szemléli a klerikális reakció és a kulákság. Mátrai Sándor plébános, az „öreg pap” irányítja az aknamun­kát. A hűvös szobában, jól hütött b°r mellett egész nap' azon töpreng, mint is lehetne megbontani az egységes soro­kat. Ez a háborús uszító most mutatta meg igazán gyűlöle­tét a dolgozó néppel szemben, • mikor felkereste őt Bakos Margit és Pásztor Franciska, hogy felajánlását kérjék a Koreába induló kórházvo­natra. — A békére nekem nincsen pénzem, — mondotta nyersen és durván és sarkon fordult a plébánia ambitusán. Bezzeg van pénze nagy világvevő ké­szülék vételére, hogy estén­ként felüdülhessen „Amerika Hangja1’ bárgyú locsogásán és háborús uszításain. Méltó munkatársa Rosenthál Imre, a káplán. Egész na­pon át civilbe öltözve kerékpáro­zik tanyáról-tanyára, sőt még a szomszédos közsé­gekbe is ,,ellátogat”. Fontos hírei vannak. Útközben meg­pihenni betér a dülőútak és ■ mesgyék homokcsapásaira I hogy a földeken dolgozókat ! is „meglátogassa”. Miről is j beszélgethet ájtatós lelke az I egyháznak? Arról, hogy nem ! érdemes dolgozni. Űjabb ki* ! telepítés következik. Minden eddigi munka kárba vész. De 1 nem csak ő ennek a gálád ocsmány hazugságnak a hír- ! terjesztője, hanem a kleriká- ! lis reakcióval szövetséges ku- I Iákok is. M edgy esi Jakab, a 80 holdas kuíák. Kárpáti. ! Koch Mátyás 38 holdas, He- I lyes-Heibt István 150 holdas, Kákonyi-Koch Jakab 40 hol­das kulákok, vezetői a híríer- jesztésnek és zavarkeltésnek. Mindenki emlékezik a falu­ban összejövetelükre Gulácsi Mihálynál. összejövetelük másnapján megkörnyékezték a dolgozó népet. Hagyják abba a munkát. De a párt- szervezet felfigyelt aknamun­kájukra- Azonnal leleplezte rejtett céljaikat. Ellene törni népi demokráciánk elért si­kereinek, megrontani ötéves tervünk első tervévének me­zőgazdasági sikereit. A Párt népnevelői karöltve a DÉ- FOSz népnevelőivel, rámutat­tak, mit is akarnak elérni. El­vesztett hatalmukat vissza­szerezni, hogy a dolgozó né­pet újból nyomorba és két­ségbeesésbe taszíthassák. Nö­vekvő jólétüket, életszínvona­luk emelkedését ismételten a nycpior, a kitaszítottság két­ségbeejtő örvényébe sodorni. A község dolgozó népe, párttagok és pártonkívüliek, be is bizonyították, hogy meg­vetik, gyűlölik őket. Fokozott munkateljesítményekkel fe­leltek gyújtogató lázításaikra. Meggyorsították a terménybegyűjtést. Napokon belül a vételi je­gyekre 13 vagon gabonát szál. i lítottak a földmüvesszövetke- zet raktáraiba. „Büszkék va­gyunk arra, hogy két vagon­nal már útnak is indíthat­tunk” — mondják. 1 Eosenthál Imre a káplán, most új szövetségesre buk- ( kant. Gyakori látogatója Má. téffi Jenő volt horthysta fő­hadnagy, egykori szabadkai malomtulajdonos kulák, há­lának. Itt szövögeti újabb terveit a dolgozó nép ellen, hogy mint az amerikai impe­rialisták ötödik hadoszlopá­nak készséges kiszolgálója, j tovább uszítson, bomlasszon ! és ellene törjön a dolgozó nép i érdekeinek. Ügy hírlik, — ' mondják a községben, — se* ' gítsége is érkezett. Egy ven- . dégpap, aki a plébánián kívül 1 lakik é9 egy pár civilben ér­kezett apáca. Az éberség azonban résen vau. A Párt mellett a tömeg­szervezetek is ott állanak, hogy ellenségeik leleplezésé­vel és ártalmatlanná tételével védjék és mielőbbi sikeres megvalósításához segítsék öt­éves tervünket, népi demo- krácánk szocializmust építő munkáját. G. Kiss Györgyné ieveie a Szovjetunióból A Nyugati pályaudvarról július 16-án este 10 órakor in­dultunk. Szép, fehérrel bevont vonatra ültünk. A rádió szólt és a vonat robogott velünk. A mozdonyvezető Lengyel elvtárs, sztahánovista. Gondatlanság, önköltségnövelés a kecskeméti Magasépítési NV építkezésein Levél Dormany elvtársiéi Mi, a Kecskeméti Magasépítési NV dolgozói már régóla figyeljük a vállalatunknál mutatkozó nagy szervezetlenséget, de konkrét eredményt nem tudunk elérni.. Ennek az oka az volt, hogy „szakember imádatba” estünk s •mindent szakemberekre bíztunk. De most, amikor Pártunk vezető­sége felhívta a figyelmünket a jobboldali szociáldemokratáikra, mi is jobban megnéztük a veze­tőség tagjait és annak szakembe­reit. Látjuk, hogy mennyire félre hagytuk magunkat vezetni, mert szép szólamokat zengtek s most, amikor a gyakorlati munkánkban jól széjjel nézünk, látjuk annak az okát, ami a mi építkezésünket drágítja. Például az Izsáki úti építkezéshez az anyagot megren­delték, le is érkezett a sok vagon tégla, ez az állomáson ki is lett Kunszálláson a községháza ép­pen a falu közepén van. Alkalmas hely arra, hogy a községháza ol­dalára függesszük a szégyentáb­lát. Fel is tűnt ez mindenkinek. A tábla napokon át üresen ásított a nézőre. De tegnap óta több nézője van. Már nem tátong üre­sen. özv. Zsigó Jánosnó és Kalo, csai István neve díszeleg rajta. Akadt is az első napon annyi néző, hogy egy szép lány is megirigyel­hette volna. Késő délután Zsigó Imréné is a községházára tart. Több most a gondja, mint a süvegen a szőrszált A rendőrség tettenérte, amikor Fe­kete bácsi, a négyholdas kispa- raszt földjén, búzacsomókat lo­pott. Éjszaka surrant ki a tagra és a keresztek közé rejtette az el­lopott kévéket. Most szerelné ki­kémlelni a községházán a hangu­latot. \. a községháza előtt ölen-ha- ** tan állnak. A táblát né­zik. Zsigóné is kíváncsiskodik. Szepesi István mezőőr kuncogva ad helyet Zsigónénak. Hadd néz­ze, mert most van ám mit látni rajta. Zsigóné büszkén lép a tábla elé. Nézi, nézi, okuláré sem kell neki. Nagy öles belükkel díszelegnek a nevek. Olvas. Eszék Antal, Krr- tész Jenő, Juhász Pál, Szabó Fe­renc. Mind tülteljesite’.tß beadási kötelezettségét. Tovább betűz: Kalocsa István, semmit sem adott be. Nézi, nézi... De az utolsó névnél dühbe gurul. — Azt a keserves... — károm­Zsigóné a sségyentáhlára került kódja el magát. Ilyen szégyent. Ilyen szégyent... — Hajtogatja a fejét. — Hitették a nevemet vi­lágcsúfjára. — Min mérgelődik Zygó nénit — kérdezi Gácsi V. Sándor, ahogy mögéje áll. — Ezen-e... — böki meg a szégyentáblán a „becsületes" ne­vét. — Hát iparkodni kellI — Fogd be a... — mordul hátra — iparkodni, iparkodni... Könnyű nektek... De nekem. Öz­vegy vagyok, de hát — veti fel a fejét, — segítek én ezen, még pedig hamarosan. Nem soká dí­szeleg gz én nevem ezen a csúf fekete táblán. Letörlik, mihelyt teljesíti kö­telességét — szól csendesen Katyi János. — Ott eoye a rosseb, ahun van. C lenged egy huszársóhajt, ^ ami a félegyházi apát sem tudna lekottázni. Majd mint a szélvihar a jegyző irodájába ront. — A főjegyzőt keresem. Sür­gősen szeretnék vele beszélni — rivall az egyik tisztviselőre, Né­meth Margitra. — Mi ütőtf Zsigó nénibei Mi a baja? — Mi a bajom, mi a bajom? — dörmögi. Rátetlek a szégyen- táblára, a tulajdon két szemem­mel láttam-, — Meg is érdemelte — trom­folt Vissza Németh Margit. — Hu­szonnyolc holdja van, de még alig adott be valamit. — Várhatok! — nyelveskedik Zsigóné. — Se Törteti István, de még Baranyi Imre sem hozta el a zsákokat. — Mi köze a városi dolgozók­nak. Törteti és Baranyai zsákjai­hoz? Zsigóné egget rándít a vállán. — Feleseim még nem számol­tak el — jegyzi meg a kulákasz- szony. — Ne urizáljon másnak a bő- rin. Bezzeg, a Horthy-világban a csöndérrel hozatta volna el a zsá­kokat. De ma nem az urak csi­nálják a törvényt... nem is fo­rog az már aranykerekeken... — Nem is lehet már veszteget, ni, még a főjegyzőt sem. Zsigóné szemhéja fennakad. Eszébe jut, hogy még nem is olyan régen Mátyás Boldizsár já­rási főjegyzőnek egy hordó sört ígért, ha nem ossza szét kisha- szonbérleteit. Ki is tette a szűrét... \Torr benne az indulat. Se- ' hogy nincs ínyére, ha ma be kell tartani népköztársaságunk törvényeit. Nincs apella. Hej, ha a kakastotlasok járnának a fain­ban, nem fájna a feje. — És a tejjel mi lesz? — riaszt­ja fél Németh Margit az elbámuló kuldkasszonyt. — Két hónap óta nem teljesíti a beadási kötelezett­ségét. Tegnap jött meg a lejcsar­nok kártérítési felhívása. 1325 forintról szól. Ezt is sürgősen be kell fizetni. Viharok dúlnak a kulákasszony belsejében. Gondolja, most a legjobb hallgatni. És elmenni, mert még egyéb dolgok is kerülhetnek napvilágra. — Aggyonl... Zsigóné szedi a lábát, kipördül az irodából, vissza sem mer nézni. Az utcán kifújja magát. — Há ezekkel nem lehet pac­kázni! Az utcán a község hangos híradója éppen jelenti: — Búzában 257 mázsával, rozs­ban 396 mázsával többet adott be a község dolgozó parasztsága .., Többre nem kíváncsi. Neki ira­modik, csak a Szilas-dülőben, a 207. »zárná tanya előtt, áll meg. Tizenötéves fia a kapuban várja. — Igaz-e anyám, a, szégyen- táblára kerültünk. — Igazt — hördül fel a kulák­asszony, mint valami sebzett vad. — Mit bámulsz a kapuban, fogd be a bivalyokat, aztán dobjátok a kocsira art a pár rongyos zsá­kot. Iparkodj 1 Mérgesen dobbant a lábával. Másnap korán Imre fia a köz­ségházára lohol. — Itt a cédula — kiált be a* ablakon. — Törüljetek le, ne le- j gyünk a, falu csúfját váltva és a fuvarosoknak meg is lett mondva, hogy a téglát hová szállítsák. A fuvarosok kaptak az alkalmon és á tég-át a legnagyobb szorgalommal szálilítollák a ren­deltetési helyére, csak a hiba ott van, hogy a fuvarosok látták ve­zetőségünk gyengeségét és élve azzal, hogy itt könnyű pénzt lehet keresni, a téglát nem rakták ösz- sze hanem azt ledobálták, minek következtében a tégla nagy száza­léka összetört. Ez szerintem az ellenség aknamunkája. Amikor egy ilyen fontos építkezésnél a megrendelt áru átvételére nem állítottak egy olyan emberi, em­bert, aki az érkezett árüt átvette és azt úgy, ahogy kell egy épít­kezésnél, összerakalta volna. — Nem engedhetjük meg azt, hogy . amit a dolgozók felépítenek, azt kisebb-nagyobb szabotáiéssal az ellenség lerombolja és drágítsa építkezésünket. Az ellenség, úgy láttuk, „jó munkát” végez és Így adódott az, hogy mi is később ismertük meg őket. De most lát­juk a sorozatos hibákat és kérjük a felelősségre vonást. Nem enged­hetjük meg azt, hogy mikor ön- költségcsökkentést akarunk vég­rehajtani, az anyagot egyik vá­rosból a másikba feleslegesen szá­ntsuk. Például Kalocsára irányí­tottak 2 vagon meszet, azt ott nem tudták átvenni és vissza­küldték Kecskemétre. A vasút az izsákiúti építkezésre szállította s innen autóval tovább viszik Fél- egyházára. Ha a tégla, ami töré­keny, meg van valahova rendel­ve, azt először az egyik telepün­kön tárolják, majd innen tovább- száUiílják, nyilvánvaló, hogy en­nek nagy százaléka össze fog törni. -Ha az eddigieket nézzük, látjuk, hogy a vállalatunknál ezen a téren dolgozik a reakció. De már tovább nem tűrjük, kérjük ennek kivizsgálását. A tervező irodánál is vannak hibák. Elő­fordult most, hogy az egyik Izsáki úti épületnek három darab terv­rajzot küldtek, de az első és má­sodikra nem írták rá, hogy vál­tozás történt és így előfordult az, hogy a beton alapfalat körül le keltett faragni 10 om-rel. Ez mind az ellenség aknamunkája, mely- lyel építkezésünket és fejlődésün­ket gátolják. Mi. öntudatos dol­gozók tiltakozunk az ellen, hogy az ellenség ilven aknamunkát vé­gezzen és ezt e'őbb-utőfcb soro­zatosan le fogiuk leplezni és méltó helyre juttatjuk őke1. Elvtársi üdvöz’eltel: Dormány Mihály 17-én értünk 7 órakor reg g vább indultunk, Csapra értünk, elénk jött vonat és átszálltunk, fehér ágyak és kényelmes ebédl c persze mi nem bírjuk megenni, adnak. Egy elvtárs nem ette meg polt. Legközelebb már megette, Ián kapni. Cigarettát is mindent kell. Itt vagyunk a munkácsi i haladunk. A Kárpátokban erdő, sok a krumpli. Az állomásokon, formán a férfiakkal. Kifelé már már egy pár kolhoz le van arat i még most érik. Lemberg felé í munka teljes erővel. Asszonyok nal teljes erővel aratnak. Most itt vagyunk a Dnyeper hidat építenek. Szép, hatalmas kolhoz búzatáblák, hogy nem l táblák, cukorrépa táblák, hogy Most Moszkvához közeledünk, tan várjuk, hogy a szocializmus merhessük. gél Záhonyba. Fél 8 órakor to- itt várt ránk a Szovjetunóból Itt aztán láttunk szépet. Hó- ö, jó koszt, négyfogásos ételek, akkor megsértődnek és duplán a kakaót és reggel duplán ko­mért nem akart megint dup- ki kap, és mindenből amennyi várnál, szép minden. Gyorsan híd és alagút. Errefelé szép és hidakon sok nő dolgozik, egy- hatalmasak a búzatáblák, erre va, de van olyan hely is, ahol már sok a kolhoz, folyik a lóval, aratógéppel és kombájn­vizéhez közel. 10 kilométeres munka, tovább olyan hatalmas látjuk a végét, akkora krumpli- tón vége sincs. Lázasan pakolunk és izgatot- országának fővárosát megis­G KISS GYÖRGYNÉ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents