Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. július (5. évfolyam, 69-94. szám)

1950-07-27 / 91. szám

Az MDP Politikai Bizottságának határozata a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről A Politikai Bizottság meg­vizsgálta a Szakszervezetek Országos Tanácsában és a szakszervezetek felső vezetésé­ben dolgozó kommunisták mun­káját és az alábbi határozatot hozta: Potgozó népünk népi demo­kráciánk ellenségei elleni kemény harcban — sikeresen építi a szo­cializmust hazánkban. A magyar munkásosztály az Imperjalista reakció és belső szövetségesei el­leni harcban népi demokráciánk szilárd, megbízható vezető ere­jének bizonyult A munkásosz­tály többségének megváltozott a viszonya a munkához, lelkesíti az a tudat, hogy az ötéves terv végrehajtásával a szocializmust építi, s egyben önmagának, csa­ládjának dolgozik. Ipari terme­lésünk gyors ütemű növekedése, a dolgozók százezreit felölelő szocialista verseny további szé­lesedése, a Sztahánov mozgalom létrejötte és erősödése hazánk­ban, — munkásosztályunk növek­vő szocialista öntudatát bizonylt­ja­Az elért sikerek kivívásában, szocialista iparunk fejlesztésében része volt szakszervezeteinknek is. A szakszervezetek bevonták soraikba a munkásosztály tót- nyomó többségét, eredményesen végrehajtották az ipari szervez­kedésre való áttérést, segítséget nyújtottak a Pártnak a dolgozók nevelése, a muokaversenymozga- iom szélesítése, a szocialista bé­rezés kialakítása, a szociálpoliti­kai vívmányok fejlesztése terén. Az eredmények mellett azonban a szakszervezetek — s elsősor­ban a szakszervezetek felső ve­zetésének munkája — messze el­marad népköztársaságunk álta­lános fejlődéséhez és a növekvő feladatokhoz képest. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és az egyes szakszervezetek felső veze­tőinek nagyrésze lényegében még mindig nem ériette meg és ennél­fogva nem is tudatosította meg­felelően, bogy hazánkban a mun­kásosztály van hatalmon és a dol­gozók munkájának gyümölcse nem a kizsákmányoló tőkéseké, hanem a dolgozók összességéé. Nem értették meg, hogy ma ha­zánkban akkor képviselik követ­kezetesen a munkásosztály érde­kelt, ha ingadozás nélkül harcol­nak a munkafegyelem megszilár­dításáért és a termelés állandó fokozásáért, mert ez képezi alap­ját az életszínvonal további eme­lésének, népköztársaságunk meg­erősítésének, a szocializmus si­keres építésének. Beszéltek ugyan a szakszervezetek új feladatairól, de munkájukban nem hajlottak végre ennek megfelelő gyökeres fordulatot, sőt egyes elmaradott szakszervezeti vezetők, de még egyes szakszervezeti szervek és Üzemi bizottságok is nagyjából ugyanazt a gyakorlatot folytat­ták mechanikusan tovább — a termelés, a norma, a bér kérdé­sében — ami a Horthy-rendszer- ben a ki zsákmány »lókkal szem­ben helyes volt, de ma megen­gedhetetlen és tűrhetetlen, mert a munkásosztály hatalmának gyengítését, az életszínvonal to­vábbi emelésének lassítását je­lenti. A SZOT és a szakszerveze- lek felső vezeiőit komoly felelős­ség terheli^ a laza normákért, bér- és normacsalásokért, mert törték, sőt leplezték az e téren mutatkozó hibákat. Nem biztosi tolták, bogy a termelés fokozá­sának, szocialista tparnnk fej­lesztésének kérdései kerüljenek az egész szákszervezeti munka középpontjába. A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó knm- munisták elsősorban azért követ­ték el ezeket a súlyos hibákat, m rt n-rgl ’Z’Jlt a kapcsolatuk a Párttal, sőt sokan elszakadtak 1. közülük a Párttól, ami elsősorban a következőkben mutatkozott meg: A SZOT és a szakszerveze­tek felső vezetésében dől gozó kommunisták nem harcoltak a Párt szilárd vezetésének bizto- ! síiásáért, a Párt politikájának J következetes végrehajtásáért a szakszervezetekben. Szóban etis- ; merték a Párt vezető szerepét, de gyakorlatban tűrték, mentegették, ! sőt egyesek maguk képviselték a Párt vezető szerepének lcbcosü-, lését, vagy éppen tagadását, a Párttól való függetlenedés Irány­zatát. Tűrték és leplezték, hogy egyes szakszervezeti vezetők — mint például a MÉMOSz és Bá- j nyász Szakszervezetnél egészen a ' közelmúltig — a Pártot ismétel­ten félrevezessék, pártellenes ma­gatartást tanúsítsanak. A szak- szervezeti vezetőknek a Párthoz való helytelen viszonya gyakran tükröződik a szakszervezetek kül­ső megnyilvánulásaiban, a veze­tők felszólalásaiban és a szak-1 szervezeti sajtóban. A SZOT és a szakszervezetek kommunista vezetőinek a Párttól való ctsza- kadotfiságát mutatja az is, hogy nem fogadták meg. csupán for­málisan lelték magukévá a Párt bírálatait és ismételt figyelmez­tetések után sem változtattak lé­nyegében a hibákon. A SZOT és a szakszervezetek felső vezetésében dolgozó kom­munisták nem harcoltak követ­kezetesen a Párt politikájának végrehajtásáért a maguk terüle­tén. Gyakran kitértek a nehéz, vagy az általuk népszerűtlennek vélt feladatok megoldásától, mert lebecsülték a munbásosz- j tály politikai fejlettségét és a tömegek egyes elmaradott rétegei- j re vettek irányt. A Párt vezető szerepének alá- j becsülése törvényszerűen oda ve­zetett, hogy a szakszervezeteken ; belül az ellenforradalmi jobbol­dali szociáldemokrata befolyásnak! adtak teret és módot adtak az ellenségnek arra, hogy a szak­szervezeteket megkísérelje a Párttal, az összmunkásság érde­keivel, a szocializmus épitésével szembeállítani. g A SZOT és a szakszerveze­tek felső vezetőiben eltom­pult a forradalmi éberség szelle­me. A Párt isméiéit és komoly figyelmeztetései ellenére lebecsül­ték az ellenség tevékenységét a szakszervezeteken belül, nem vet­ték fel vele szemben a harcot, sőt nem egyszer akaratlanul men­tegették és leplezték a befurako­dott ellenség aknamunkáját. Nem vették tekintetbe, hogy a jobbol­dali szociáldemokraták — hazánk és dolgozó népünk esküdt ellen­ségei, a háborús gyújtogató im­perialisták zsoldosai — miután nyílt porondon vereséget szen­vedlek, a szakszervezetek terüle­tére húzódtak vissza és igyekez­tek beépülni a szakszervezetek üzemi és felsőbb vezető szervei­be. Az éberség hiánya és elbiza­kodottságuk következtében nem figyeltek fel a pártellenes meg­nyilvánulásokra, a termelés egyes területein mutatkozó kirívó hi­bákra és nem keresték a súlyos hiányoságok mögött sem az el­lenség kezét. A SZOT és a szak­szervezetek kommunista vezetőit felelőség térbeli azért, bogy az ellenség ügynökei helyenként a szakszervezetek égisze alatt fejt­hették ki romboló, bazaárutó te­vékenységüket. 2 A SZOT-ban és a szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nista vezetők többsége elszakadt a tömegektől és elbürokratizáló- dotl. Megsértették azt az alapve­tő lenini—sztálini tant last, bogy a szakszervezetek sikeres tevé­kenységének legfontosabb felté­tele a munkásosztállyal,-a dolgo­zó tömegekkel való eleven, szi­lárd kapcsolat, a vezetők és a munkásosztály tömegei közötti kölcsönös bizalom, a tömegek ak­tív támogatásának biztosítása. A szakszervezeti demokrácia gyenge, sőt helyenként visszafej­lődőben van. A szakszervezeti ve­zetésből nagyrészt kirekesztették a párlonkívüli szervezett munká­sokat és nem adlak meg a lehe­tőséget a széles szakszervezeti tagságnak, hogy ténylegesen bele- íoiyjon a szakszervezetek vezeté­sébe. A szakszervezetek és üzemi bizottságok jelentős részét nem demokratikusan választott szervek irányítják és azok munkájába a termelésben ténylegesen részvevő szakszervezeti tagokat alig vontak be. Ennek következtében a dol­gozók nem érzik eléggé maguké­nak a szakszervezeteket, másrészt az üzemi bizottságuk és felsőbb vezetőségek nem éreznek kettő felelősséget és függést saját tag­ságukkal szemben. A szakszervezeti vezetők nagy- része nem érlelte meg, hogy a szakszervezett munka döntően az üzemekben kell folyjék, s ezért túlméretezett központi, bürokra­tikus apparátus kiépítésére töre­kedlek. A helytelen felső vezetés következtében az üzemi bizottsá­gok javarésze maga Is elszakadt a dolgozóktól és a szakszervezeti aktívák önzetlen, áldozatkész munkájának fejlesztése helyett, megengedhetetlen mértékben nö­velték az üzemi bizottságok fize­tett apparátusát. A szakszervezetek felső vezetői amellett, hogy nem látták világo­san a szakszervezetek alapvető feladatait a szocialista építés, az ipari termelés terén — ugyanak­kor szem elől tévesztették azt is, bogy a Szocializmus építésének körülményei közölt a szakszerve­zeteknek változatlanul törődniük kell a dolgozók közvetlen védel­mével. Szakszervezeteink általá­ban nem nyújtanak eleget köz­vetlenül tagságuknak, elhanyagol ják a dolgozók szociális védelmét, nem fordítanak kellő gondot a munka körülményeinek és helyi feltételeinek javítására, az egész­ségvédelemre, a dolgozók jogos helyi sérelmeinek orvoslására, a kulturális- és sportélet fejleszté­sére — az adott gazdasági tehe­tőségek kerc'ein belül. A Párttal és a tömegekkel való kapcsolat meglazulása következ­tében a szakszervezetek felső ve­zetésében dolgozó kommunisták — ahelyett, hogy új, forradalmi szettemet vittek volna a szakszer­vezetekbe és leküzdötték volna a régi opportunista szociáldemo­krata tradíciókat — ellenkezőleg, egyre inkább átvették azokat. Gyakran még régi, kipróbált kommunisták, a Párt illegális harcaiban megedzett tagjai is a szociáldemokrata opportunizmus befolyása alá kerüllek, elbürok- ralizátódiak, elpuhuttak és elvesz­tették harcos, az új iránt fogé­kony, a hibákat merészen és időben feltáró forradalmi kom­munista szellemüket. A Politikai Bizottság a SZOT és a szakszervezelek felső veze­tésében dolgozó kommunisták kötelességévé teszi: J Gyökeresen számolják fel a szakszervezeti vezetésben, elsősorban saját munkájukban és magatartásukban az opportunista szociáldemokrata befolyást, a Pártól való etszakadottságot. Te­kintsék legfőbb feladatuknak an­nak biztosítását, hogy a szakszer­vezetek ingadozás nélkül, való­ban betöltsék a Párt legfontosabb segítőjének szerepét a termelés, a szocialista ipar fejlesztése terén. Harcoljanak következetesen az ötéves terv végrehajtásáért, a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a szo­cialista bérezés, a helyes norma kialakításáért — a szocialista munkaverseny, a Sztahánov-moz- gatom fellendítéséért és további kiszélesítéséért. A szakszervezetek vezető szerveit erősítsék meg szilárd, a Párthoz, a munkásosz­tályhoz bű. megingathatatlan ká­derekkel. Leplezzék te a szerve­zett munkásság előtt a háborús gyújtogató szolgálatába szegődött jobboldali szociáldemokrata ha­zaárulókat és azok tudatos ügy­nökeit és távolítsák el őket a szakszervezetekből. Köveikezete- sen tépjenek fel minden olyan ellenséges nézettel szemben, ami a Párt vezető szerepét tagadja, vagy vitatja és ezen keresztül a munkásosztály legfontosabb tö- megszervezeíét a munkásosztály vezérkarával, a proletárdiktatúra vezető erejével, a Párttal akarja szembeállítani. 2 Javítsák meg és tegyék rendszeressé a szakszerre- zetek eszmei, politikai és kultu­rális nevelőnmnkájüt. Fáradha­tatlanul, állandóan tudatosítsák a dolgozók között a Párt pollti-. kaját, a konkrét termelési felada­tokat és mozgósítsák a dolgozó-' kát azok végrehajtására. Neveljék a munkásosztályt a Párt és Ba­kost elvtárs iránti rendíthetetlen . bizalomra, a Szovjetunió iránti I hűségre és szerétéire. Neveljenek a Párt és az állam számára új harcosokat, vezetőket a munkás­osztály soraiból. Fordítsanak na­gyobb figyelmet a dolgozók kul­turális színvonalának emelésére, kultúrottbonok, könyvtárak léte. sítésére. 3. Erősítsék a szakszervezetek kapcsolatát a dolgozókkal és küszöböljék ki a SZOT és a Szakszervezetek munkájából a bürokratizmust. Biztosítsák a szakszervezetekben a belső demo­kráciát, az alulról jövő kritika- kezdeményezések érvényrejulá- sát, s azt, hogy az alapszerveze­tektől a SZOT-ig választott szer­vek demokratikusan vezessék a szakszervezett munkát. A szak­szervezetek vezető szerveibe von­ják be bátran a pártonkíviili dol­gozók legjobb embereit. Munká­juk középpontjába az üzemi és műhely alapszervezetek, illetve szakszervezeti bizottságok, továb­bá a bizalmi hálózat megszilárdí­tását, a szakszervezeti tagság fo­kozott aktivizálását, eleven, üzem) szakszervezeti élet kialakítását ál­lítsák, úgy, hogy a szakszerveze­tek valóban a szocializmus építé­sének tömegiskolájává váljanak. Fokozottan törekedjenek széles szakszervezeti aktíva-hálózat ki­alakítására az önzetlen, áldozat­kész társadalmi munka fejleszté­sére cs csökkentsék a túlmérete­zett, bürokralizátódott fizetett ap­parátust. Fordítsanak fokozott fi­gyelmet a dolgozók szociális és egészségvédelmére, a szakszerve­zetek szociálpolitikai munkájának fejlesztésére és biztosítsák, hogy a szakszervezetek bevételeinek javarészét a fenti eélokra, vala­mint a dolgozók kulturális igé­nyelnek kielégítésére fordítsák. ^ Tárgyalják meg a szakszer­vezett funkcionárius okkal és magával a szervezett munkás­sággal^ a dolgozó tömegekkel a Politikai Bizottság jelen határú zalát, tárják fel bátran és nyil­lan a hibákat és mozgósítsanak azok kijavítására. Honosítsák meg és fejlesszék a szakszervezeti mozgalomban a kritika-önkritika forradalmi fegyverét és tartsák szem előtt, bogy a szocialista épí­tés frontján elért eredményeik a legjobb fokmérői aunak, hogy mennyire értették meg a Párt bí­rálatát és javították ki az elkö­vetett súlyos hibákat. A Politikai Bizottság meg van győződve arról, hogy a .Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és az egyes szakszervezetek felső veze­tésében dolgozó kommunisták megértik és magukévá teszik a Párt bírálatát, megfogadják a Párt tanácsait és a munkásnsz tály legyőzhetetlen ügye iránti forradalmi lelkesedéssel a szak- szervezetekben dolgozó elvlársa ink, valamint az egész szervezett munkásság segítségével kijavítják a hibákat és ezzel jelentősen hoz­zájárulnak bazánk szocialista fej­lődésének meggyorsításához s végső.soron a békeiábor erejének növeléséhez. Budapest, 1950 július 24 Jól dolgozik a pártszervezet — jól halad a munka Fülöpházán Lelkes hangulatban, nagy Ten-> dülettel folyik a csépiési munka és a terménybeadási verseny Fülöpházán. Valamennyi cséplő gép versenyben áll és a cséplő­gépeknél dolgozó népnevelők eredményes fe.viiágosíló munká­ja nyomán 260 mázsa gabonára kötöttek szállítási versenyszerző­dést a osépeltető dolgozó pa­rasztok. A jó népnevelő munka követ-, kezménveként a do gozó parasz- ! tok közvetlenül a cséplőgépből szállítják be a gabonát. A ler ménybeadásban első a „Szabad­ság“ termelőcsoport volt. 70 má­zsa gabonát adtaik be. Második­nak a „Petőfi“ termelőcsoport teljesítette hazafias kötelességét, 165 mázsa szerződéses gabonát! adott be. A termeiőcsoportok I után a dolgozó kisparasztok siet-' tek eleget lenni kötelességüknek.1 Csernák Ferenc, Berta István és özv. Sutus Józsefné voltak az elsők. Az T-es számú cséplőgép dol­gozói kihívták versenyre a többi négy cséplőgép dolgozóit mennyiségi és minőségi Verseny-' re. Ezenkívül felajánlották, hogy napi gabonarészük 2 százaléká­nak ellenértékét Korea megsegí­tésére adják. A versenykihívást a többi cséplőgépek dolgozói el­fogadták és nagy lelkesedéssel megindult a munkaverseny. Fü-i löpházán munkaversenyben száz százalékig befejezlék a tarlóhán­tást is. Nagy lelkesedéssel, verseny­szerűen induit meg Korea meg segítésére a gyűjtési mozgalom is. Fülöpiháza dolgozó paraszt­sága szolidaritási vállal a koreai nép szabadságharcával és egy­másután írják alá a gyüjtőíveket. A „Szabadság“ termelőcsoport 16 tagja közii-l id. Nagy János, Com- pó István és Kozma Mihály 10— 10 forintot adtak egyénileg, a csoport pedig együttesen 100 fo­rintot ajánlott fel Korea megse­gítésére. — A koreai nép szabadsághar­ca az én szabadságharcom is, — mondja keményen, izzó szemek kel id. Nagy János. A „Petőfi“ termelőcsoport tag­jai közötti gyűjtés eredménye eddig 150 forint, de iesz ez még több is, — ahogy a csoport el­nöke mondja. Fülöpházán külö­nös gondot fordítanak a cséplő­gépek, a gabona és a raktárak őrzésére is. Fülöpházán még nagyobb len­dületet vesz a csépiési munka és a begyűjtés, mert a pártszerve­zet és a népnevelők jó munkája nyomán megértették, hogy min den zsák gabona újabb győzelem ■az ellenségget szemben és hatal­mas lépés az ötéves terv megva­lósítása és a szocializmus építé­se felé. Elméleti színvonalunk emelését segíti elő az Anyag- és Adatszolgáltatás rendszeres olvasása r

Next

/
Thumbnails
Contents