Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-20 / 59. szám

Ónálló termelőszövetkezetté alakult a kecskeméti „Dóssá“ termelőcsoport Az átalakulás biztosítja a csoport gyorsabb fejlődését A nagy tanyaudvaron öt-hat dolgozó, no meg egy sereg gyermek sürög. Abból az épü­letből, melynek kapufája fö­lött szabályos betűkkel áll a festés : „Magtár”, porfelhő száll ki. A másikban két fia­tal lány könyökig sárosán ta­pasztja, egyengeti a földet. Ide is gabona kerül. A pad­lásról, fészerből szalma- és pelyvahányó villák tucatját hordják egy helyre. A télen kiszáradt vizes hordókat tele­töltögetik, hogy mire szükség lesz rájuk, a dongák megda­gadjanak. Aratásra késsül a városföldi „Dózsa" termalő- csoport s ezt az aratást már mint önálló termelőszövetke­zet végzi. Eddigi jó munkája lehetővé tette, hogy kikerül­jön a földművesszövetkezet gyámsága alól és a 6aját lá­bára álljon. Örül is a csoport minden tagja. Nagy dolog ez, alig két esztendő után, ami tele volt sok nehézséggel, bajjal. 48 őszén tizenöten vágtak neki a közös gazdálkodásnak. Ta­vaszra már 36-ra szaporodtak. Azt hitték, a számbeli többség már jót eredményez. Pedig most jöttek azok a nehézsé­gek, melyek a csoport kiala­kuló kollektiv szellemét pró­bára tették, ősszel rostálni kellett, mert olyan egyének kerültek a csoportba, akik nem odava­lók. így például Hajnal An­dor nagybérlő fia és annak sógora: Sándor Pál is befura­kodtak. De a csoport megala­kulása pillantától kezdve mű­ködő üzemi pártszervezet itt is megmutatta erejét: rendet teremtett. Hajnal Andoron és Sándor Pálon kivül hanyag munká­jukért kizárták Kis Jánost, Bende Istvánt és Harkai Ká­rolyt is. Szükség volt erre az erélyes- ségre, mert a csoport jövője forgott kockán. S hogy meny­nyire helyes volt, azt bizonyít­ja, hogy a csoportba vissza­tért Harkai Károly az idei ve­tésekben 170 százalékos telje­sítménnyel dolgozott. As egyenesbe főtt csoport tavasszal új jelentke­zőket vonzott. így 56 tag mondja már magáénak a 435 holdas szép birtokot. A 200 hold gabonavetésből kiállítás­ra is került. A csoport zöme kint dolgo­zik a földeken. Most szedték le a borsó utolját, ami hol­danként 40 mázsás termést hozott. A kultúrteremben lévő táblán Posta Gábor neve mel­lett 220 % áll. Ennyit ért el a szedésben. A cukorrépa, kukorica, napraforgó juk elsorolni, mennyi min­dent jelent ez nekünk — mond­ja. — Kikerült a mankó a hó­nunk alól és most már igazán a magunk gazdái vagyunk. Magunk irányítjuk életünket és nem kell minden apró- cseprő dologért Kecskemétre szaladgálni. A könyvelőnk, Fekete István most van isko­lán. Igen várjuk már vissza. Aztán az ellenőrző, meg a fegyelmi bizottság is jobban dolgozik ezután, nagyobb lesz mindenkinek az egyéni fele­lőssége. A pénz- és a termény­ellenőrzést bizony eléggé el­hanyagoltuk eddig. Most az igazgatóság majd mindenen fokozottan rajta tartja a sze­mét és nem egy-két emberre hárul az összes gond, mint eddig. As önállósult csoport új tervekkel néz az ősz elé. Építkezni akarnak. Minden tag vágya a tervbevett 16 mé­teres új kulturház, ahol méltó helyére kerül a jó munkáén, kapott rádió, meg könyvtár s ahol a téli estéken nemcsak a csoport tagjai töltik el hasz­nos szórakozással az időt, ha­nem odatömörülnek egyre job­ban a környékbeli dolgozó pa­rasztok is. A gazdaságot is ki akarják bővíteni, hogy valóban nagy­üzemi képe legyen a csoport­nak. A 20 sertéstörzs, 27 te­hén és 32 borjú már megér­demli, hogy új istállókat, óla­gat építsenek. — Két évvel ezelőtt úgy jöt­tünk ide, mint ■ az ágrólsza- kadtak — emlékezik vissza az egész tagság nevében Majoros Orbán. — De az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy érde­mes volt nekiindulni, érdemes volt legyűrni a nehézségeket. Most már mindig csak jobb lesz az életünk 1 U J FILM, 00 Dicsőség út fa00 Tegnap mutatta be a bajai Uránia filmszínház a „Dicső­ség útja“ c. filmet. Katarina Vinogradszkája for- gatókönyvíró neve a „Kormány tagja“ c. film bemutatása őta vált ismertté a magyar közönség előtt. Mélyenjáró életábrázolása, aktuális témája, egészséges opti­mista humora ebben a filmben is a legjobb alkotást eredményezte. Stílusa egyszerű, könnyen ért­hető, forgatókönyveinek magas irodalmi színvonalát az egész Szovjetunióban megbecsülik. VInograűszkája új filmje, a „Dicsőség útja" újból egyszerű emberek dicsőséges történetét, a szovjetemberek mindennapi éle­tét vetíti elénk. A második sztálini ötéves terv kezdetén, 1933-ban hatalmas tömegekben áradt a fiatalság a faluból vá­rosba ,hogy tanuljon és dolgoz­zék. Az új életre indulók ezrei között látjuk Szása Váránkovát, a kis paraszti ányt is, aki mozdo­nyon utazik a városba. Életében először utazik vonaton. Figyelő szeme előtt Ismeretlen világ tá rul fel: a mozdony sebessége, technikai berendezése rabulejti a fiatal lányt. Amikor a pályaud­varra ér, sajnálkozva búcsúzik el a hatalmas géptől. De már az el­ső lépéseinél megcsapja az új élet szele: a pályaudvaron mát várják őt Is a munkaerőgazdál­kodás szervezői, azonnal kap munkát egy harisnyngyárbnn Nem sokáig van egyedül : falu belijével találkozik. A gyermek kori barátság*hamaroson szere­lemmé válik: a fiatalok össze­házasodnak. Férje, Kolja sztahá- novista és Szását magával ra gadja a verseny lendülete. Kolja azonban nem nézi Jő szemmel fe lesége törekvését. „Az asszony maradjon a fakanálnál“ — ez a maradi felfogás még nem tűn el belőle. Az eleven, rohanó gép óriások még most Is íogvatartjá érzéseit Mozdonyvezetőnek Je lentkezik. Sok a munka, sok ta nulás előzi meg a várvavárt na pót, amikor először indítüatj; meg a mozdonyt. A tolatómoz donyról hamarosan átkerül a for galomba. A nagyszemü falus kislány akkor már elsőrangú moz donyvezető. Tanítója, az öreg Ivai Konstanitinovics szeretettel ta nítja új és új Ismeretekre. A Nagy Honvédő Hábon alatt Szása már komoü feladatokat kap. Szerelvényeket utánpótlást visz a frontra Sztálingrád alá kerül. Néme tűzben, légitámadások vihará ban mozdulatlan arccal vezet vonatát. Többször kerül ne hé helyzetbe, de leleményességgel bátorsággal • mindig legyőzi a: akadályokat. Kemény munkával önfeláldozó magatartással Járu hozzá a végső győzelemhez. Ami kor megkapja a kormány távira tát arról, hogy kitüntették i „Szocialista Munka Böse“ cím rnel, mindenki tudja, hogy nen egy ember munkáját látta el t filmen. Ezrek és tízezrek útj£ ez a Szovjetunióban, ahol a mun ka valóban a becsület, dicsőséí és hősiesség dolga! A film min den egyes Jelenetéből a szerető árad : a film művészeinek sze retete a szovjet nép, a munka hő­sei iránt, akik végrehajtották q sztálni ötéves terveket, diadah arattak a támadó fasizmus el leni küzdelemben. A film rende zől, színészei és operatőre egyaránt ettől a szeretettől fűtve dolgoztak, amikor megalkották Szása Váránkova egyszerű ked vességgel, humorral, optimizmus sál átszőtt történetét, a szocia­lista munka dicsőséges époszát. Tízezer kötetes körzeti közkönyvtár nyílik Baján harmadik kapálását is be­fejezték aratás előtt, majd ha túl lesznek ezen kez­dik a negyediket. Nem térnék el egy jottányit sem a minisz­tertanács határozatától. „Min­dent a legjobban és idejében“ — ez a jelszavuk. Ácsai József csoportelnök boldogan mesél az eredmények­ről, melyeknek jutalma, hogy önálló szövetkezet lettek: — Hamarjában nem is tud­A Népkönyvtári Központ Baján a dolgozók tanulási vá­gyának kielégítésére 10.000 kötetes Körzeti Közkönyvtá­rat létesít. A könyvtárat a volt Hitelszövetkezet üvegte­tős nagy csarnokában helye­zik el. De ide kerül a Baja Városi Közkönyvtár többezer- köteteg könyvtára is. — A könyvtár mellett olvasótermet is létesítenek. A bajai Körzeti Közkönyv­tár feladata lesz többek kö­zött megszervezni a már meg­levő földmüvesszövetkezeti és egyéb könyvtárak mellé, a falusi népkönyvtárakat, me­lyeket havonta változó és cse­rélődő letéti könyvanyaggal fog ellátni. A Körzeti Közkönyvtár lé­tesítésének előkészítő munká­latai már megindultak és az a közeljövőben meg is kezdi működését. Munkásnyúzó kulák ügye a kalocsai DÉFOSZ előtt Felháborító munkáskizsák­mányolás derült ki a napok­ban Kalocsán. A DÉFOSz megtárgyalta Hemer Mihály bányai kulák ügyét, akinek több község határában hatal­mas birtoka van, amelyet ügyesen a maga és családja nevére íratott. Nyolc cselédjét bagóért dolgoztatta éveken keresztül. Nem fizette ki ré­szükre a kollektív szerződés­ben előírt munkabéreket, nem adta meg a nekik járó ruhát, bakkancsot, szalonnát, stb. A DÉFOSz béregyeztető bi­zottság tárgyalásán kiderült hogy Herner 24.016 forinttal rövidítette meg munkásait, ö azonban nem hajlandó jobb belátásra térni és a jegyző­könyv felolvasása után kije­lentette, hogy a nyolc dolgo­zónak járó összeget nincs szándékában kifizetni, a jegy­zőkönyvet pedig nem írja alá. Köztudomású az is, hogy Ko­vács József pásztort megfe­nyegette, hogy ha feljelenti, agyon fogja ütni. Ideje már, hogy ezt a mun­kásnyúzó, kizsákmányoló ku- lákot leleplezzük és megsza­badítsuk a dolgozó népet az ilyen megátalkadott ellensé­gektől. Érsekcsanádon 14 gyermek közül 10 tovább tanul Kedveg Munkatársak/ Tevékenységünkről számo­lunk be ebben a rövid levél­ben. Székházunkat április 4-én avattuk fel többszáz forintos költséggel, amit kulturgár- dánk helyi és vidéki szerep­lésével gyűjtöttünk össze. Asszonyaink agitáltak a tisz­tasági héten és a lemorzsoló­dás ellen nőnevelőink mű­ködtek közre. A Szülői Mun­kaközösség az MNDSz-szel karöltve az összes iskolákat kimeszelte, rendbehozta, a padlókat felolajoztatta. Május 1-re. lelkesen készültünk és tíz asszonytársunk népvise­letben Budapesten a felvonu­láson is résztvett. Hasonlóan felkészültünk június 4-re, az Országos Gyermeknapra. 450 gyermek kapott kávét 2—8 kiflivel. Politikai beszámolót tartottunk. A lemorzsolódás ellen az iskola igazgatója be­szélt, Szép eredményeket ér­tünk el ezen a téren, mert 14 gyermek közül 10 tovább­tanul* Az MNDSZ bábcso­portja színdarabokkal szere­pelt. A könyvnap »Ikeréért is mindent megtettünk. Az if­júsággal, úttörőkkel és a honvédséggel együtt szabad­téri kultúrműsort adtunk. A gyermekekkel a nyári szünet alatt Is állandóan fog­lalkozunk bábszínházzal, ki­rándulásokkal és az elsőosz­tály beszervezésével. Igyekszünk, hogy az eddigi­nél több munkával több ered­ményt is érjünk eL Asszonytárs! üdvözlettel: MNDSZ érsekcsanádl szervezete. A kulák igazi arca Herner Mihály bátyai kátéik. Több mint negyven évig voit réme a községnek, Aféle kegyetlen népnyúzó. —> Nagyon megdolgoztam én azért a kis vagyonkáért — szokta mondogatni. Valóban „megdolgozott“ 60.000 pengőt lopott el • dolgosé parasztok részére kiutalt paprikakőlcsönbfll a huszas években. Ak­kor vásárolta a 400 hold főldecskét. Hogy • dolgozó parasztok ke­nyér nélkül maradtak a sikkasztás miatt, az nem izgatta. Éa hogy ne fáradjon el, amíg végigjárja a „birtokét“, hogy ott a belyaatnen pofozza vagy rugdalja meg azokat a kapásokat, akik éppen toron voltak, autót vásárolt. Most már autón pöffeizkedve nézte kétmá­zsás fiával, nagy megelégedéssel, hogy nem kell Mind, mert másnak ugyan nem nagyon less paprikája, mart • kispárnáitoknak nem volt miből palántákat venni. Ez azonban nem volt elég. A kapzsi kulák, hogy n vagyonát még jobban növelje, azt csinálta, bogy összevásárolta máisaszámra a hüvelyes paprikát és Ô maga öröltette meg, s hogy több legyen, kukoricacsutkát daráltatott bele. Zsákszámra hordatta béreseivel a malomba a kukoricát éa • kukoricacsutkát. Állatok adás-vételével is nagyon szívesen foglalatoskodott. Megbízottal la ügyesen csaltak és loptak neki, úgyhogy két-három éven belül egymásután építette a házakat a községben, Kalocsán, sőt Pesten Is. Hogy béresei ai istállóban, az ólakban laktak és álig ettek, azzal kulák „nem ért rá“ törődni. Marton István — a kalocsai Défosz-titkár bátyja — nála süketült és vakult meg. De nem volt jobb dolga Csonka Jánosnak sem, aki szintén „ette a kenyerét“. A felszabadulás után szétíratta a földet a rokonságra, Még az unokák is megkapják a jussot papion. Valójában továbbra is ö gazdálkodik. Kiadta a jelszót a családjának — minél nagyobb aka­dályokat kell gördíteni ezeknek a .koldusoknak“ a munkája elé. Meg is próbálták. A község azonban még nem felejtette el, bogy elsikkasztotta a pénzüket, hogy véresre verte őket és alaposan fi­gyelték a gazduramat. így aztán hamar észrevették, hogy amfg ők minden erejükkel a gabonabefakarftás meggyorsításáért dolgoznak, addig Hernerék kilopják a cséplőgépből a legfontosabb alkatrészeket, sőt már zöldiben lekaszálják a kenyérgabonát. Hamarosan börtönbe került Kiszabadulása után is tovább űzte mesterségét. Nem szántotta fed ősszel a földjét. Nem vetett el idejében. Hasonló szabotál ássál igyekezett boszút állni a falu dolgozóin. Mivel ez nem sikerült, jószágait veri agyon, azokon tölti ki bosszúját. Még 1947-ben elszabotálta a kollektiv szerződést. Nyolcán dol­goztak a földjén és ö, hogy minél kevesebbet fizessen, önkényesen szerződést készített, amelyikben 6 maga állapította meg, hogy mennyi jár a munkájukért. Három év alatt 22.000 forinttal keve­sebb munkabért fizetett ki, mint amennyi a kollektiv szerződés értelmében megillette volna a dolgozókat. Most pedig azzal fenye­geti a dolgozókat, hogy „agyonvereti“ őket. A gyakorlatban ez a fenyegetés úgy fest, hogy az öreg kuláik mérgében — mivel mást nem lehet — a családját veri össze. a páriégiilés munManak nä!;tül3zii3;etlen fernen A Pártmunkás OLVASD! TERJESZD!

Next

/
Thumbnails
Contents