Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-07 / 49. szám

Mindannyian továbbtanulunk — mondják a Czol ner-íéri általános leányiskola nyocadikosai Emeletes épület áll a Czoliner- téren. Az iskolák államosítása előtt az angolkisasszonyokna nevezett apácák „nevelték“ ill az Alföld kulákjainak, nagypánzű polgárainak leányait. Akadt olyan növendék is, de ez ritkán fordult elő, s a megtűrtek kasztját ké­pezte, akinek az apja dolgozó volt. „Előkelő iskola“ volt a kecs­keméti angolkisasszonyok leány­gimnáziuma. Itt mindent lelielett tanulni, csak olyat nem, aminek egyáltalán hasznát lehetett vol­na venni valaha az életben. Azok, akik most, az új iskolá ban végzik az általános iskola Vili. osztályát, már igazi neve­lést kaptak. Tovább akarnak la nu'ni. Az a) és b) osztály 63 ta­nulója közti 19 gimnáziumban, 18 a pedagógiai, 21 a közgazda­ság', az ipari és a zenei gimná­ziumban periig négyen fogják lanu'mánvaikat folytatni. így közülük a testnevelési gimná­ziumba kéri felvételét. Vermes Erzsébet, vörös nyak- kendös úttörő már most elhatá­rozta, hogy magyar-történelem szakos tanár lesz. Apja nyolc holdas orgovényi dolgozó paraszt. Elhatározásának indoklásaként elmondja, hogy különösen a tör­ténelmet szereti. Azokat, amiket tanulni fog, tovább is akarja adni: ■ — Legszebb hivatásnak a ne­velői pályát tartom. Szüleim he­lyeslik szándékaimat és egyálta* Ián nem igyekeznek lebeszélni róla. Tudják ök is, hogy ma már nem csak a lanulásra, hanem az igazi nevelésre is módom van. Célom az, hogy az annyiszor megbamrsiioit történelem igaz­ságait ianítsam az iskolában. De nemcsak Vermes Erzsébet akar nevelő lenni. Warnusz Má­ria is közéjük tartozik. A Peda­gógiái Gimnáziumban fog tovább­tanulni és tanítónő lesz. Az is­kolában és billión is sokat be­szélgetett erről előzőleg. Édes­apja, aki a Kecskeméti Konzerv­gyár NV üzemlakatosa, leányá­val együtt örül. — Apámnak nem volt erre le­hetősége — meséli Warnusz Má­ria. — Nagyon boldog, hogy to­vábbtanulhatok. Meg is mondta: tanulj, légy tanítónő. Mutasd meg, hogy mi nemcsak országot vezetni tudunk, hanem embert nevelni is. Marsa Anna három holdas fö'.dhözjutlatott gyermeke. Ö is a Pedagógiai Gimnáziumba fog beiratkozni. Óvónő lesz. Elhatáro­zásáról így beszél: — Nem olyan óvónő akarok lenni, mint a régiek. Játszani, énekeim fogok velük, de azért, hogy a kis gyermekeket előké­szítsem az iskolára. Szép feladat ez és komoly munkát kell végez­ni. Hivalást érzek rá, teljesíteni is fogom. Ez az ígéret nem egyedül Marsa Anna igérele és nem marad üies Ígéret. Az általános iskolások, akik valamennyien továbbtanul­nak, elhatározásaikat és Ígéretei­ket teljesíteni fogják. A dolgozó nép, a feieme.kedés ügye ezt meg is követelik tőlük. Megtisztult az alpári EPOSZ-szervezet a befurakodott osztat yenensegtö I Az egész országban lázas iz galommal, lelkes munkával készül az ifjúság a Kongresz- szusra. Az egész félegyházi járásban zeng a dal : „Ajkun­kon vidáman új nála csen­dül, — daloljo vélünk a vén s a fiatal.” Fiatalok és öre­gek szivében egy gondolat él; „Megteremteni az egységes ifjúsági szervezetet, hogy a Párt irányítása mellett meg­feleljen feladatainak!” Az if­júság lelkeshangú taggyűlése ken választotta meg küldötteit a jobb jövő reményében. Kécs kén, Kiskunmajsán hatalmas tömegek jelenlétében történ­tek meg a választások. Ujkécs- kén például 250 EPOSz tag részvételével és 30 új tag be­szervezésével választották meg Parádi Katalin dolgozó pa­rasztlányt. Nem így azonban Alpáron, ahol Lajkovszki Bertalan EPOSz-titkár mindent esi- nált, csak azt nem, ami a szer­vezetnek hasznára lett volna, A taggyűlést nem hivatta össze, sőt arra vetemedett, hogy a villanyt is kikap- csoltassa a teremből. Tag­gyűlési lcét hónap óta nem tartott, a májusi felvonu­láson az ifjúság nem je­lent meg. A munka, amit végzett, arra irányult, hogy az ifjúságot teljesen elzüllessze. Diktatórikus alapon intéz min­dent, az EPOSZ-tagok retteg nek tőle. Az oktatás szerin.e teljesen felesleges és a muH év vége óta semmi oktatás nem volt a szervezetben. A munkás ifjúságot igyekezett szembeállítani a parasztfiata lókkal. ,,Mesterjankók nem kellenek a mi szervezetünkbe4’ — mondotta. A munkás- és parasztfiatalok egy részét si­került is neki kiszorítani a szervezetből és helyettük ku- lákcsemetéket vont be. A vezetőségválasztó tag­gyűlésen egyetlen ifjú­munkás sem került be az új vezetőségbe. Sőt a Párt javaslatát is eluta­sította, nem engedte beválasz­tani a szövetkezeti ügyvede főt sem, mert az belelátott volna piszkos munkájába. Legutóbb kiderült, hogy hon­nan fúj a szél. Lajkovszki ku- lákcsaládba nősült és igy ért­hető a viselkedése. Az Eposz­ban nem a Párt, hanem a ku- lákok és a klerikális reakció utasításait hajtotta végre. Egy züllött, erkölcstelen ifjú­sági szervezetet akart létre­hozni, hogy azután aljas mó­don a háborúra spekuláló im­perialisták érdekeinek szolgá­latába állítsa őket. A MINSZ járási titkár elvtárs azonban leleplezte aljas céljait és a Járási Pártbizottság segítsé­gével odaliatott, hogy az Aí' párt Eposz-szervezet is meg­tisztuljon a befurakodott el­lenségtől és a jövőben az al­pári fiatalok is kivegyék ré­szüket a termelésből és a bé kéért folytatott harcból. Rákom Mátyás s Válogatott beszédek és cikkek A felszabadulás óta minden esztendő könyvnapjának ki­emelkedő eseménye az új Rá- kosi-kötet megjelenése. Rákosi Mátyás új könyve más jelle­gű, mint a? eddigiek. Ebbm a kötetben nemcsak az el­múlt egy esztendő munkájá­nak eredményét kapjuk, ha­nem címéuek megfelelően, vá­logatást az előző négy kötet­ből is, 1D41. júliusától 1950. februárjáig — csaknem tíz év munkájának legjavát. A munkásosztályba, a dol­gozó népbe vetett rendíthetet­len bizalom, az emberi hala­dás végső győzelmének biz tos tudata és ezen haladás zászlóvivőjének, a nagy Szov­jetuniónak mélységes szere­tető — vörös fonálként húzód­nak végig e könyvbe foglal­takon. Külön jelentőséget kölcsö­nöznek e kötetnek Rákosi elv- fárs azon cikkei és beszédei, amelyek gyűjteményes kötet­ben még nem jelentek meg: az 1949. májusától 1950. február­jáig terjedő idő termékei. Három kérdés, amelynek ki­emelkedő hely jut ezekben a művekben. Az egyik a szocia­lizmus építésének, a szocia­lista termelési mód kialakítá- * sáriak, a szocialista muukaer- kölcs megteremtésének kér dése, a másik a béke megvé­désének, a honvédelem meg­erősítésének a kérdése, a har­madik: engesztelhetetlen gyű­lölet és kíméletlen harc az imperialisták felbérelt ügynö­kei, a Titok és Rajkok lien. Nem kétséges, hogy ez az MEGJELENT a Szovjet gyár Szovjet asszony c. füzetsorozat 2. száma. 48 oldal. Ara: 2— Et. új Rákosi kötet igen ua-v, pó tolhatatlan jelentőségű s.egít­ságet nyújt majd szántunkra abban, hogy Rákosi elvlárs és a Magyar Dolgozók Pártja ál­tal elénk tűzött felniaíokat valóban becsülettel és ered­ménnyel elvégezhessük. JCedues tlépuisá#! A* Ifjúsági küldöltválasztássai kapcsolatban különböző önélet­rajzok futottak be a járási MINSz titkárságra. Ezek közül egyel beküldők minden változtatás nélkül, meri ügy vélem, írójának sorsa és véleménye kicsit mindannyiunk sorsál tükrözi és véle rnénye kivétel nélkül mindannyiunknak véleménye. Én, Hagy Jenő születtem Pál monostorán 1027-ben. Foglalt o:J som mezőgazdasági munkás. Iskolai végzettségem nyolc elemi. Szil- Icinv szvitén mezőgazdasági munkások, apám a Magyar Dolgozót Pártjának tagja. Iskolásóvcim után azonnal el kellett sz><jf,dnö..i sommásmunkásnak a Károlyi-féle borgazdaságba heti tis^pcngöCrt. Mondhatom, nem egyedül, mert száznál is többen voltunk, akiinél verítéket munkája gyümölcséből éjszakákon át tarló zenés dá. Ülj kát csapott Károlyi, a kutak. Ilyen alkalmakkor még az úri iak'h felé sem volt szabad közelednünk. A gazdatisztek, intézők, Fűről:;! bérhajcsárai örökösen szidalmaztok és tctllcg bántalmazlak ben­nünket, ha nem bírtuk az emberfeletti hajszát. Úgy őiiz'ék gazdi­jukat, a pocakos kulákot, mint a vérebek. Ez így ment öt éren ke. reszt-ül. 104-1 év vége azután nekem is • meghozta a szabadságot örök háta Sztálin elvtársnak, hogy elküldte fehzabadi'éisunkia a dicsőséges Vörös Hadsereget és az elnyomatás aluli éiö ihz szes munkástársaimat felszabadította, az igauzsena alól. lia azon­nal a közösségi munkában igyekeztem a Párt segítségéic lenni. EPOSZ szerezetünk propaganda-felelőse teltem és most nemrég az u megtiszteltetés ért, hogy a Párt felvett tag jel öl tjei sorába. Minden szabadidőmben tanulok, hogy másokat taníthassak, llddiö-sznnimi riumot hallgatok és kultúrvovalon igyekszem felvilágosító munkai végezni dolgozó paraszttársain között. Részivetlcm a bekéivék aki­íratásában, egyedül 250 aláírást gyűjtöttem. Rendszeresen olvasom a Szabad Ifjúság című lapot. Külön foglalkozom a „Tarlós Ilikéén Képi Demokráciáért“ című újság olvasásával, -melyből kitűnik, hogy a béke erői hatalmasak, legyőzhetctlcnek. Ezekből a lapokból tanultain meg, hogy eddigi eredményeinké1 is csak a munkásság vezetésével vivőit szakadatlan haic köz: petit tudtuk elérni. Megtanultam, hogy semmilyen hízelgő, mézes-mázas szónak hinni nem tehet és vsak azon az úton haladhatok többi dol­gozó parasxtlársommal, melyet Lenin elvtárs, Sztálin elvtéirs ét Rákosi Mátyás, a dolgozóik liőn szereiéit vezére mutat. Ez az út telte lehetővé, hogy ezen haladva urak országából, dolgozók orszá gál építhettük, ez az út vezet bennünket a szocializmushoz. Mióta Váltunk tag jelöli jc lettem, még nagyobb tőkésedéssel dol­gozom. és munkám' állal akarok én is méltó tagja lenni annak a* egységes ifjúsági szervezetnek, mely legharcosabb segítőtársa tess Pártunknak, mely a Lenini Kom számol példáját köveire harcol as z dolgozó nép szebb jövőjéért, a békéért. Pálmonosiora, 1050 május 25. NAGY JEKÖ népnevelő cgis Szabadság! Kedves Szerkesztő elvlárs! Eddig és így szól Nagy Jenő elv- társunk önéletrajza. Kissé különbözik a megszokott önéletrajzok­tól, de mert mindannyiunk érzéseit tükrözi vissza, beküldőm az elvtársaknak. CSEKLA ISTVÁN MINSz félegyházi járási lilkár H űrfelvétel u Kofti^somulbun S zarva Zik körülnézett a műhelyben, nem látja-e valaki, amint meyáll a hirdető­tábla előtt. Kagyon izgatott volt. Szívdobogva ol vast a cl, immár tizedszer a hirdetményt : „TAG­FELVÉTEL A KOMSZOMOLUAS“. S az ülés napirendjén elsőként az ő neve. Vizsgák előtt sem volt ilyen izgatott. Valentin Tokin hangja térítette magához: — Az hittem, be sem jössz ma dolgozni — kiáltott rá, — gondoltam, az önéletrajzodat mago­lod, nehogy belezavarodj ha kérdeznek. Szarva nem válaszolt. Tokin mindig tréfásan ugratta. Elhatározta, megmutatja, mit tud. Ez jó felelet lesz Tokinnak. Szótlanul gépéhez lépett és bekapcsolta az ára­mot. Meglepetést készített elő. Ile akarta bizonyí­tani, hogy éij munkamódszerrel fog dolgozni és a munkadarab teljes megmunkálását ugyanabban a beállításban végzi el. Ebédszünetben körülvették gépét az esztergá­lyosok. Az ellenőrző mester gondosan, szinte szőr­szálhasogató pontossággal méregette a ragyogó munkadarabokat. Szarva feszülten, összehúzott szemmel figyelte őket. Tudta, hogy minden vágása hajszálpontos. — Nem rossz!... Van valami tehetség a gye­rekben — szólt hosszú hallgatás után Linnik, az egyik idősebb munkás. — Csak az alátámasztásban van valami hiba... Vigyázz, Szarva, mert a kés­tartó fogantyú issza meg majd ennek a levét! Szarva lélekzete is elállt ijedtében. Jobban megszorította a forgácsot vágó kést, de váratlanul halk reccsenést hullott s kezében maradt a fo­gantyú. Rémülten nézte a fogantyú helyén maradt tört csonkot, majd lehajtotta a fejét. A műhelyben nyomaszó csend lett. A. brigddvczetö mérgesen rákiáltott, de Linnik megvédte a fiút: — Ke szidd Szavvdt — mondotta. — Nem nagy dolog megjavítani, szinte semmibe sem kerül. Szama Zik szomorúan ült le szerszámládáfára. Elszorult a szive, magányosnak, elhagyatottnak érezte magát. Legszívesebben elbújt volna mindenki elől. Mi lesz a Komszomol gyűlésen? — jutott eszébe és fájdalommal, félelemmel gondolt arra, hogy Va­lentin Tokin biztosan nekilátnád majd. Mily régeit, vágyódott a, Komszomolba s most biztos nem ve­szik fel!... — Meddig lógatod az orrodat, pajtást — hal tolta igyszcrcsak Tokin gúnyos hangját. Felemelte a fejét és meglátta Tok in feléje nyújtott kesét, amelyben egy csavarhuzót és fran- ciakulcsot tartott. — Fel a fejjel, Szama, gyere, megcsináljuk a fogantyút! Én tudom, hogyan kell! De mozdulj, ne lopd az időt! A mester azt mondta, háromszoros a normád, minden percért kár. Ke busülj, a fogan­tyút már úgyis épp ideje volt kicserélni. Szamának felcsillant a szeme. Szíve megköny nyebbiilt. Félelme majdnem megszűnt. A műszak végére a negyedik normát is teljesítette. Érezte, tudta, az ember nincs egyedül, közösségben él, jó . elvtársak között, akik sosem hagyják cserben. Távozás előtt a mosdóban meghallotta Tokin­nak a víz csobogását is túlcsengö hangját: — Már pedig, én felszólalok Szama melletti Lehet, hogy még nem elég edzett, dehát arra való a Komszomol, hogy nevelje az embert... * 5 zavva Zik, az eszlergamühély főnöke — mát jóideje párttag — amint elhaladt az egyik gép mellett, meglátta a szerszámládán ülve a kis Szasa Lobcsenkot. Kezében eltört munkadarabot tartott és szomorúan, tanácstalanul nézegette. A műhelyben egyetlen lámpa égett. Egyedül voltak. Szavva Zik visszaemlékezett arra, amikor 6 tartotta kezében az eltört fogantyút és úgy érezte, egyedül van a világon. Eszébejutott Tokin. — Ke lógasd a fejed. Mért nem szólsz a kom- szomotistáknak, hogy segítsenek neked tanulni — mondta Szasa Lobét- enkonak. : — Keni vesznek be engem a Komszomolba.., „Selejtgydrosnak“ hívnak — válaszolta fülig elpi­rulva, szomorúan a fiú. — Hát az miféle új szakma? — neveteti Szavva. — Dehogy! Csak még nem tudsz dolgozni! Tanulnod kell! Levetette a kabátját és odaállt Lobcsenkoval a géphez. Addig foglalkozott véle, inig a, fiú elkészüli az első hibátlan vágással. * Ltcmrég zajlott le a gyár sztahanovistáinak értekezlete. A résztvevők között először je­lent meg egy jóvágású fiatalember. Mellén Kom- szamot-jelvény- Szasa — Alekszandr Lobcsenko voit. IKainssomolszkaia Pravda)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents