Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-28 / 66. szám

yíz atágú csillag- Uözlo- sza&adságimkcs-i

— mondja Manda Mandity a Szíoboda Örs tag a Csávoiyon

Befejeződött már a tanítás a csávolyi délszláv anyanyelvű is- \o!ában. Takarítják az iskolát, mert a szünidőben kicsinosítják, falait újra festik Az iskola udvarán azonban ott vannak a kis diákok. Június 18-ra tett felajánlásukat teljesítik. Tovább képzik gukat és az elmúlt évi anyag jsmét'ésével erősítik tudásukat, hogy jövő évi tanulmány,i eredményeiket tovább fokozhassák.

A délsaláv anyanyeitíí

iskola valamennyi diákja, — lányok, fiúk vegyesen, — tagjai az Iván Lom K.bár úttörő csapatnak. Büszkék arra, hogy a jugosz.áv partizán hős nevéről elnevezett csapat tagjai lehetnek. Ivan Lola Ribár igazi hősként harcolt a fasiszta e nyomók ellen. Pé daképe a szovjet partizánok voltak. A feiszabadu'.ás után azért küzdött, hogy a néphez hű kommunisták kezébe kerüljön a vezetés. Küzdött a népet e.áruló Tito és bandája eilen, hogy megszabadítsa népét Tito, Rankov.cs, Gviiasz rablóuralma alól. És a hőst, a partizánharcok legendás ka’onájál, Titöék kivégezhették. Most az ő nevét, az ö emlékét ápoljak a kis úttörők.

A két őrs, a Szíoboda és az Április 4., versenyben vannak. Manda Mandity, a IV. osztálybői büszkén mondja: — Az ölágú cs.ilag hozta meg szabadságunkat. Rákosi pajtás vezet bennünket. Eziért fokozzuk tanyásunkat, hogy csak részben is meghálálhassuk a Szovjetuniónak és Rákosi pajtásnak azt, amit értünk tettek.

As Öt kis vörösnyakkendos

úttörő a két őrs büszkesége. Ka- tice Milassin azon van, hogy jövőre ő is vörösnyakkendőt kap basson.

— Tanulni fogok, még jobban mint az idén tettem. Jövőre tanmo kört is szervezek, hogy az iskolán kívül is élen járjak a tovább képzésben, gyengébb tanulótáx- sa:m megsegítésében.

Iván Vida. Elizabetc Vidovity, Len&a Mandity, Kalice Ivánác megfogadták, bogy a nyári szil nelben a tanuláson kívül, a munkából is kiveszik a részüket.

— Megtanultuk, hogy a munka becsülete, a munka teljesítése mérj le az egyes emberek értékét. Mi sem akarunk ebbő. elmaradni. Ott akarunk lenni a termetesben is, hogyha megnövünk és nagyok leszünk, tovább vihes- sük a szocializmus építéséi.

A kis Lenke Mandity szőlőben fog dolgozni.

— Megtanulta m, hogy a jó sző őapolás emeli a termésered ményeket. Ápolni, gondozni fogom a szőlőt. Már két barázdát meg is kapáltam, hogy a gyom ne hátráltassa a szőlő fejlődését.

ííaiice Ivánác

a gyümölcsfákat ápolja.

— A kártevő rovarokat irtom, nehogy kárt tegyenek a szépnek ígérkező gyümölcstermésben.

Boldogan és mosolyogva adnak számot termelő munkájukról. Mmdnvájan napiért is vezelnek.

— Első isko-ai dolgozatuk a jövő tanévben, majd ebből ké- s.üi, — jelenti ki Iván Vida. — Majd akkor megtudjuk, hogy iu unka teljesítéseink, eredményeink álapján, hogyan becsültük meg őrsi fogada munkát.

De amellett mindkét őrs a kuT túrális munka területén is tovább készül. A színjátszó csoport új darabra készül. A most alakult tánccsoport, mely a negyedik lelt első nvilvános szereplésével a kultúr verseny en, továbbfejleszti magát. Elsők akarunk 'enni jövőre, — mondják és vállalásukból kitűnik. hogy elszánt akaratukkal azok is lesznek. Az énekegvüttes is szorgalmasan ott van a próbákon. Újonnan tanult népda ok csendülnek az ajkakon.

Jó munkájuk

eredménye, hogy előadásaikon a magyar anyanyelvű lakosság is

mindenkor nagy számban vesz részt. — „Olyanok is eljárnak előadásainkra, akik egy szót sem értenek délszláv nyelven.“ — mondja a tanító. Ez munkánk értékelésén kívül a délszláv anyanyelvű lakosság felé irányuló megbecsülésnek is a jele.

A kis Katice Mandity, most hogy az iskolaév befejeződött, levelet írt az iskola faliújságjába. „Kedves iskolatársaim! Számunkra az iskola az munkaterület, me'yen meg kell mutatnunk,

hogy kivesszük méltóan részünket abból a feladatból, amelyet a szocializmus építése minden dolgozótól elvár. Ígérjük meg, hogy szabad hazánkban, boldog és szabad ifjúságként tanulunk, hogy továbbképzésünkkel védjük békénket a gaz háborús uszitók- kal szemben. Kövessük Rákosi pajtást, bogy jövőnk biztosításával mi is soraiba állhassunk majd azoknak, akik boldog és szabad hazát adtak és építenek a számunkra! Éljen Rákosi pajtás.

Megelégeltük a bácsalmási hitoktató nepelienes aknamunkáját

— ír ják a bácsalmási dolg;oaó párásatok

Olvastuk a Népújságban den formában a szabad valAkinek a szovjet ifjúság a példaképe

írja Csáki Julianna a kiskunféleg'yháai DISZ alapszervéböl

Kedves fiúk, lányok,

kedves elvtársak!

Mint egyszerű parasztlány, az EPOSz kiküldöttjeként vehettem részt a DISZ alakuló kongresszusán és szeretném átadni nektek is ottani élményeimet, bár azt hiszem le sem tudom írni azokat, pedig nagyon szeretném, ha ti >s lem együtt örülnétek. Az én boldogságom határtalan, hiszen még álmomban sem mertem arra gondolni, hogy én leszek az, akit a tagság küld.

A kongresszusi tapasztalatok után látom csak, hogy eddig milyen keveset dolgoztam és milyen feladatok várnak rám, hogy meg tudjam hálálni Pártunknak, hogy eddigi felemelkedésünkhöz hozzásegített. Legelső és legfontosabb feladatomnak azt tekintem hazajövetelem után, hogy legalább 200 új tagot beszervezzek a DISZ-be. Ncmkevésbbé fontos munka vár rám és tagtársaimra az aratási és csép- lési munkák elvégzésénél. Ezért elhatároztam, hogy női brigádot szervezek, amelyik egyrészt a cséplési munkák elvégzésénél segíti Félegyháza dolgozó parasztjait, másrészt megszervezzük a tiízőr- séget egymás között.

Igen íonto3 feladatomnak tekintem mindazoknak a fiataloknak a felvilágosítását, akik még bekötött szemekkel járnak és igyekezni fogok minél többnek a szeméről levenni ezt a kötést, hogy tisztán lásson, lássa meg, hol a helye, hol becsülik meg, hol van meg a lehetősége, hogy képességei szerint érvényesülhessen.

Tudom nem könnyű a feladatom, hiszen városunkban is sok még a reakciós, és különösen a papok és apácák

azok. akik uszítanak ellenünk, igyekeznek megakadályozni munkánkat. De annál fokozottabb kötelességemnek érzem feladataim elvégzését, hiszen nem tudok eléggé hálás lenni a Pártnak és Rákosi elvtársnak, azért, hogy megadta a lehetőséget nekem is, hogy résztvehessenek a gyönyörű kongresszusi napokon és olyan helyekre juthattam el, ahova azelőtt csak a nagy urak, bárók és grófok mehettek, míg a magamfajta proli lány talán még mosogatni sem kerülhetett. Most pedig megbecsült vendég voltam és ott volt közöttünk mindannyiunk szeme- fánye, Rákosi elvtárs, és Farkas elvíárs, még zakatolt i velünk.

Ezen a levélen keresztül szeretném üzenni minden félegyházi fiatalnak, akár munkás, akár paraszt, akár diák: kövessétek mindig hűségesen a Lenini Komszomolt, mert, akinek a szovjet ifjúság a példaképe és annak a példáján dolgozik az boldog fiatal lesz.

Én pedig ismételten ígérem a Pártnak és szeretett vezetőnknek, Rákosi elvtársnak, hogy ezután kétszeres erővel fogok dolgozni a szocializmus építésében és addig nem nyugszom, míg városunk egész ifjúságát nem tudjuk tömöríteni harcos új szövetségünkbe, a DISZ be.

Ebben a munkámban nem leszek, tudom, egyedül, mert a Párt utat mutat és segít és kérem is minden félegvházi fiatal segítségét ehhez, hiszen mirólutik van szó, a mi országunkat építjük, a dolgozók országát.

Elvtársi üdvözlettel: Csáki Julianna kiskunfélegyházi DISZ-tag

lásgyakorlatot.

Aki tehát nem vallásos, nem tanul hittant, az a ■ kormány ellen vét és megfogják büntetni.’- Most, az ifjúság egyesítő kongresszusának napját választotta ki a békének ez a bácsalmási ellensége arra, hogy uszítson ellenünk. Azt prédikálta, hogy addig ne írassák be gyermekeiket az iskolába, ameddig egy cédulát nem fogad el az igazgató, amelyre azt kell írni, hogy „követeljük a hittan tanítását."

Mi azt szeretnénk, a Népújságon keresztül Abonyi úrnak tudomására hozni, hogy mi, bácsalmási dolgozók megelégeltük népellenes aknamunkáját, megelégeltük azt, hogy a gyermekek az iskolában saját szüleik ellen kapjanak ta nítást. De azért is megírjuk ezeket, hogy a megye dolgozói lássák: a papi reakció al jasabbnál aljasabb eszközökkel próbál ellenünk támadni. A mi dolgunk az, bogy lelep lezzük őket.

Bácsalmás

. dolgozó parasztjai.

Kocsa László elvtárs cikgét a klerikális reakcióról. Szeretnénk ezt kibővéteni a bácsalmási Abonyi Pál hitoktatónak általunk észlelt uszításaival.

Szülői Munkaközösségünk már régen figyeli a hitoktatót, már a Párton és a tömegszervezeteken kívülállók is észrevették azt, hogy a hitoktató a hittan tanítása helyett a gyerekeket a népi demokrácia ellen uszítja. Még télen történt, hogy a hitoktató elment hittanórát tartani g a fiúiskola IV—b. osztályába és ott a hittanórán a kommunista szülők gyermekeit állandóan gúnyolta. S amikor az egyik gyerek ezt kikérte magának, a tisztelendő atya válaszolt: „látjátok, ez a kommunista nevelés, még pofázik". A reakciós pap a 18 fokos hidegben nem sajnálta a másvallású gyerekeket kizavarni az udvarra.

De aljasul meghamisítva magyarázta a kormány intézkedéseit is. népünknek ez az ellensége. A VII. osztályos lányoknak így beszélt: „Népi demokráciánk biztosítja miaS „Tanuljunk a szovjet agitátoroktól“ sorozat megjelent új füzeiéi

A népnevelőink könyvtára újabb lüzetekkel gazdagodik melyek a bolsevik agitátoron tapasztalatait viszik el hozzá juk. A „Tanuljunk a szovjet agitátorontól’’ sorozatban a következő új füzetek jelentek meg: „Népnevelő munka a gépá.lomások n‘‘ (7-es számú falusi), ,<A lakosság lakóhelyén folytatott agi.ációs módszerei” (8 as számú falusi) és az üzemi sorozatban „A lakosság lakóhelyén folytatott ági- tációs munka formái és módszerei-‘ (6-os szám).

A szovjet gépállomások nép nevelőinek tapasztalatai ig n fontosak a mi számunkra, hi szén az aratás, cséplés, és a terniénybegyüjtés feladtainak elvégzésében igen komoly szerepük van a gépállomásainknak. A gépállomások népnevelői a Szovjetunióban szervezői, lelkesítői és élenjárói a gépállomás munkájának é$ éberen őrködnek azon, hogy a szovhozek és a kolhozok munkáját a legmesszebbmenő- en támogassák. A gépállomáDunja Sztorozsenko — aki mindössze tizenhét éves — szaporán lépked az aratógép nyomában. A nap már lejeié hajlik és rózsaszínű fénnyel önti el a végeláthatatlan földeket.

Dnnja tekintete hol az aratógépre, hol a szép tájra vetődik. Boldog megelégedettséggel nézi a dús gabonajöldeket. Nem tud betelni a látvánnyal, közben vidd man dalol Így telik el a nap, vidám munkában.

Körös-körül zúgnak a földek, szüntelenül járnak az arató- és cséplőgépek. A mezők felett felragyognak a csillagék is, de a gépek egy percre sem állnak le. Már az éjszakai váltás dolgozik.

Ezen a szép estén Dunja a kolhoz klubja felé tart. A klub tágas termében ragyognak a csillárok... mindent elön! a jény, jókrdvüek az emberek. Nem is csoda! A területi tanács elnöke most osztja a kitüntetéseket.

Egymásután lépnek hozzá a kolhoz legkiválóbb munkásai, akiket a kormány IcUüntete-tt a

A VÁC

gazdag termésért. Az elnök — karcsú, erős jérji — bardtságo san mosolyog mindenkire és lelkesen szenitja meg a megjutalmazott parasztok kezét. Az öröm egyre nő, a hangulat valóban emelkedett, a kolhoz zenekara tust húz.

Valamennyien érzik, hogy még az eddiginél is nagyobb eredményeket kell elérniök, hogy jobban megszilárdíthassák kolhozuk dicsőségét. Csak az esik nehezükre, amikor a kitüntetések átnyujtá- sánál ezt el is akarják mondani. Hiába, könnyebb a legjonóbb napban is dolgozni a földeken, mint szavakba önteni az érzelmeket.

Dunja is ezt érzi, amikor fellép az emelvényre, pedig máskoi 6 a legvidámabb a kolhozban. Zavartan áll, csak éppen a kézéi tudja kinyújtani. A szó sehogy sem találja helyét az ajkán, pedig még soha életében nem volt ilyen

holdog. Mégis mondania kellene \ valamit, keresni a szavakat, de í semmi sem jut eszébe. Pedig a i szavak... a köszönet, a hála és az öröm forró szavai ott tolonganak a szive körül. A kolhozetnök biztató mosollyal néz rá, a többiek is figyelmesen várnak. Már-mái szégyenben marad, amikor hirtelen ragyogó gondolata támad és sebesen mondja:

— Elvtársak, én beszélni nem tudok, ügy gondolom, inkább éne kelek...

Taps csattan fel, azután csend lesz. Mindenki Dunja felé néz, C pedig tiszta, csengő hangon kezdi:

„Szép hazánkban szerte száll az ének,

Munkában és harcban szárnya nő Hálás szivünk boldogan kitárjuk Nagy barátunk és vezérünk előtt.

Sztálint zengi büszke ifjúságunk, Sztálin fogja mindnyájunk kezét Harcolunk, s ha győzelemre

vágyunk

Énekeljük Sztálin nevét..,“•

sok népnevelői ráirányítják a figyelmet a munka hiányosságaira, támogatják a helyes, új kezdeményezéseket, a munka élenjáróit,

A sorozat másik két füzete, mint városi, mint a falusi a lakosság lakóhelyén folytatott agitáció formáit és módszereit^ ismerteti. Ezen a területen nem igen kaptak még népnevelőink jól feldolgozott tapasztalatokat. Ezek a füzetek bemutatják a szovjet agitátorokat, amint a szovjet család körében folytatják a nevelő munkát. A szovjet agitátor barátjává válik a családnak, ismeri a hozzá tartozó területek ügyes-bajos dolgait, igyekszik segíteni s így nem csoda ha az agitátort a gyerekektől az öregekig mindenki ismeri, szereti és mindenki várja. A szovjet agitátor témáit az életből veszi és Ösz- szeköti nem egyszer a ház lakóival kapcsolatos eseményekkel, így pl. a sztahánovista életével, eredményeivel, stb. Akár falun van az agitátor, akár városban, számtalan konkrét tény áll rendelkezésére, amellyel igazolja a szocialista építés sikereit, a szocialista ember fejlődését.

A Bolsevik Párt népnevelői hatalmas, sokoldalú tevékenységet folytatnak, össze vannak forrva a dolgozók széles tömegeivel, nevelik és edzik az embereket, kifejlesztik bennük a kitűnő, értékes tulajdonságokat. A bolsevik agitátor a nagy feladatok tüzében fejlődik. Követelményeket állít önmagával szemben és a szocializmus, kommunizmus építésében mindig ott van. mint a dolgozók nevelője, ba rátja.

Pártunk népnevelői ezeket a füzeteket alaposan tanulmányozzák át, mert olyan tapasztalatokat tartalmaznak melyek nélkül nem lehet elsa játítani a nevelő munka ..mű vészeiét”.