Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-27 / 65. szám

ífíúw«r, fmVnfe as élei ,t. Munkás és parasztszülők érettségiznek a bajai III. Béla Folynak az érettségi vizsgála­tok a bajai III. Bé.a gimná­ziumban Mig benn a díszterem­ben a soron levők számot adnak tanulmányi eredménye kről, itt künn a folyosó ablakmélvedései- ben diákok beszélgetnek. A múlt érettségiéinek nyomasztó légkö­rét boidog vidámság váltotta fel. Anogyan Iliéi György mondja: — értelme volt tanulásunknak. Miénk a jövő! Leányok is feltűnnek a sorok­ban. Csicsák Erzsébet éppen jegy- ze-eiben lapozgat. Munkássziilök gyermeke. Elégedett mosoly ül az ajkán, boldogság tükröződik a tekintetéből. — A PÁRT TÁRTA FEL ELÖTrEM a továbbtanulás, lehetőségét. Már úgy volt, hogy a negyed kben ab­ba kell hagynom a tanulást. A Part segítsége, támogatása tette lehetővé, hogy ma érettségit te­hettem. Csicsák Erzsébet a közgazda- sági egyetemen folytatja tovább tanulmányait. —- Dolgozó ncptmet akarom szoigá.ni tanulásommal, hogy méltóan megáshassam helyemet az életben — mondja. De ez a véleménye Taubner Róbertnek is, akinek apja rak­tári munkás volt. Szomorú emlé­keket Őriz a zirci papok iskolá­járól. Soha nem engedték a f.zi- kai szertárban folyó gyakorlatok­hoz, mert nem volt pénze a kü­lön gyakorlatok megfizetésére. A felszabadulás tárta fel előtte az annvira sóvárgott szertárajtót. ' — GÉPÉSZMÉRNÖK AKAROK LENNI és már akkor érdekeltek a fizi­kai gyakorlatok. Taubner Róbert nagy kedvvel tanult. Tiszta hetes érdemjegyekkel végezte az évfo­lyamokat. Mint szegény gyerek­nek bizony nehéz voit a múltban a könyvbeszerzés. A zirci papok nem igen juttattak neki. — Nem voltam kongreganista, ez fájt nekik. Inkább a rosszabb tanulók kö­zött osztották szét az ingyenes tankönyveket, ha azok nem is tanultak belőlük. De jó Szívgár­disták és jó kongreganisták vol­tak. Zircieknél pedig ez volt az érdem. — Ilyen szellemben is tanítot­tak, — mondja Taubner Róbert. A vegytanban és a fizikában igyekeztek vallási miszticizmust is belevegyíteni az anyagba. A történelemben, meg az egyház „nagyságát és hősiességét“ igye­keztek kihangsúlyozni és előtér­be helyezni. TAUBNER RÓBERT a tanulás mellett a matematikai szakkör vezetője is volt az isko­lában. Június 18-i felajánlásként vá.lalta, hogy hetenként az érett­ségi téteiek megmagyarazásával segíti társait. Bischof Antal volt a ianuiópárja, akinek eredmé­nye,t oktatásával, tanításával eredményesen megjavította. — A Szovjetunió felszabadító szerepe tette lehetővé, hogy mi, munsasszülók gyermekei, tanul­hattunk. Pártuna gondoskodása, Rákosi elvtárs atyai figyeime pe­dig lo,yton rajtunk vo.t. Meg is háláljuk tovább tanu.ásunU^al, hogy továbbépítői leszünk a szo­cializmusnak, dolgozó népünk boldogabb életének. Pénzes Pál tde való a szom­szédos Szeremlérc. Parasztszülök gyermeke. Hat holdon folyiat otthon özvegy édesanyja egyéni gazdálkodási. Az Agrártudományi Egyetemen fogja tanulmányait tovább folytatni. Szomorú emlé­kekkel gondol ő is vissza a zirci tanárok emlékeire. Folyton azt gyermekei gimnáziumban vetették a szemére, miért tanul. Nem lehet mindenki dip.omás ember. A földet is „túrni" kell valakinek. A feiszabaduiás hozta meg szamára is a gondtalan ta- nuias lehetőségét. A Part gondos­kodása pedig mindenben meg­könnyítette az útját. Tandíjmen tességet kapott, könyvekhez ju­tott. I — Az utolsó években sok min­dent másképen láttunk, mint a zirciek alatt. Főleg a magyar iroda.ómban ismertük fel, hogy azelőtt mint akarták eltagadni előlünk a magyar nép igaz Íróit, költőit. Adyról alig esett szó. Jó­zsef Attila nevén pedig csak úgy átsiklottak. Alig volt tantárgy, me.ybe ne keverték voma be.e az egyház „kiváló" fiainak érde­meit. Valamennyien boldogok, hogy népi demokráciánk feltárta előt­tük. a tanu.ás lehetőségeit. Az idén érettségizettek között három a munkás- és 10 a dolgozó kispa- ! rasztsag sorainak gyermeke. Ta­nár, orvos, agronomus, közgaz- I dasz iesz belőlük. Mohács menyecskék A felszabadulás nagy válto­zást hozott a falusi lakosság é e- tében is. A fö.dmüvesszövetkeze- lek és az egyénileg gazdálkodó kisparasztok felismerték, hogy csat a gépesítés útján tudjak megvalósítani éieíszínvona.uk .emelését és könnyebbé tenni é e- t ükét. Ez a szellemes cseh vígjáték bemutatja, milyen bonyodalmak származhatnak abból, ha nem ismerjük fel az ellenség mester­kedéseit, ha nem vagyunk éberek s ha megfeledkezünk a Párt irány­elveiről; nem vonjuk be a nőket a közéletbe. L1 gy csehországi kis faluban-*-1 nagy perpatvar kerekedik azon, hogy a férfiak traktort, az asszonyok mosógépet akarnak venni a szövetkezet megtakarított pénzén. Az asszonyok valóságos elnyomatásban élnek ebben a fa­luban. A Nemzeti Bizottság csupa férfiből áll; az asszonyok végez­nek minden munkát a ház körül, kiszo gálják a férfiakat és még a mezőn is segítenek. Harazim, a kulák igyekszik az ellentéteket a saját javára kihasználni, ellen­zi a mosoda felállítását, mert meg akarja nvarni a férfiakat a sgját ügyének. Végül, amikor megtudja, hogy a községi moso­dát az ő altala bérelt földterüle­ten állítanák fel, meg akarja vá­sárolni a földet. A Nemzeti Bi­A zottság ezt a kérést is, de az asszonyok mosodavásárlási szán­dékát is eiu.asitja. Ekkor azután az asszonyok elhatározzák, hogy .sztrájkba" lepnek, férjeik nél­kül mennek a mezőre do.gozm s uem törődnek a háztartással, hogy a férfiak meglássák, meny' nyi teher van a nők vállán. Vé­gül is övék lesz a győzelem, lesz mosógép is, a spekuláló kutakról az is kiderül, hogy élelmiszert rejtegetett és a nők is megfelelő heiyet kapnak a szövetkezeti élet irányításában. film a csehszlovák falu időszerű problémáit vetíti elénk mulatságos formában. A cseh földművesszövetkezetek pro­blémáit vetíti elénk mulatságos formában. A cseh földművesszö­vetkezetek szervezésében nagy segítségére volt a helyi szervek­nek, mert rámutat azokra a hi­bákra, melyek még igen sok helyen megakadályozzák a szö­vetkezetek jó munkáját. A film íe.eplezi a „jó kulákot“, aki itat­ja a falusiakat és megtéveszti őket a szavaival, hogy azután céljaira használja fel őket. Josef Mach-ot, a film rendező­jét megismerhettük a „Senki nem tud semmit“ c. csehszlovák vígjátékból, a főszereplők nagy­része is régi ismerős. A film bő­velkedik humoros jelenetekben és szellemes fordulatokban. A pásztor csókja A magyar dolgozó parasztság örömmel jogad minden olyan le­hetőséget, amely alkalmat ad ar­ra, hogy megismerje a Szovjet unió társas gazdálkodást folyta.ó kolhozainak életét. Természetes, hogy a kolhozok munkája rend­kívüli mértékben érdekli a dől gozó parasztságot, hiszen napról- napra egyre inkább látja, hogy saját gazdasági és kulturális fel­emelkedésének egyetlen lehető­sége a társas gazdálkodásra vutó áttérés j A „Pásztor csókja“ című fil­men keresztül a parasztság, de a városi dolgozók számára is fon­tos és érdekes, óriási jelentőségű ( dolgokkal ismerekedünk meg. Mik ezek a nagyjelentőségű dolgok! elsősorban az, hogy a tár- “ sas gazdálkodás az em­bert éppen úgy, ahogy a tenneiő- munka módját gyökeresen meg­változtatja. A munka módszerei a kolhozokban úgy viszonylatiak az egyéni gazdálkodáshoz, mint a néhdnyezer munkást foglalkoz­tató cipőgyár munkamódszerei a: öt legénnyel dolgozó cipészmü- helyhez. hogyan változtatja meg a tár­ta sgtzdálkodás az embert? Jf'V Qí egyéni gazdálkodást folytad parasztok egyedül egy­magákban küzdöttek, addig a kol­hozokban váll-váll mellett, jól- szervezett munkával, az élenjáró tudomány segítségével, gépesítés­sel dolgoznak. A közös munka jobbá, nemesebbé teszi az embe­reket. Mindenkinek az szabja meg az értékét, hogy milyen munkál végez a közösségért. A kolhozpa­rasztok szabad emberek. Senki nem hKik. bőrükön, senkit nem zsákmányolnak ki. A kolhozpa­rasztokat éppen úgy, ahogy a szocialista Szovjetunió minden dolgozóját a jó munkáért meg­becsülés övezi. A kolhoztagok a nagyobb munkateljesítményért, vagy új, eredményesebb eljárá­sokért természetesen magasabb jövedelmet elveznek. Mindenki aszerint részesül a kolhoz hasz­nából, ahogyan a tözös munka bál kivette részét. És mégis, nem a pénz a kolhozparasztok hajtó­ereje. Sokkal inkább serkenti a munkában a kolhoztagokat az a megbecsülés, amely társaik részé­ről munka hősének kijár. A „Pásztor csókja'* című filmben megismerünk egy kolhozt. Ebben a kolhozban sok­féle embert találhatunk. -Olását, a fiatal, lendületes leányt, akt szorgalmával és új munkamódsze­rével az egész kolhoz megbecsülé­sét kivívta. De találunk szűklátó­körű embereket is, mint például azok, akik akadályozták a ser­téstelep megnagyobbitását. A film megmutatja azt, hogy hiába van nézetkülönbség a haladó és ma­radi felfogás között, a cselekvés­ben egy a döntő: mi a közösség, mi a kolhoz érdeke. A kolhoz ér­deke a haladás, az elavult, régi munkamódszerek újakkal való fel­cserélése, tehát természetszerűleg Gin sa elgondolását követik. Egyesek azt mondják nálunk, hogy a parasztság azért nem tud közösen dolgozni, mert nagy a széthúzás. A példa azonban megmutatja, hogy a közös cél mindenkivel megérteti a helyes tennivalót. A „Pásztor csókja“ igen kel­lemes, zenés vígjáték. A tartal­mas és igen fontos tanulságot egy kedves szerelmi történet keretében mondja cl. Különös érdekessége talán még az. hogy Iván Pír jer rendezte, a. „Szibériai rapszódia" Sztálin-dijas alkotója. A ,.Pásztor csókjáP-t a bajai Központi Filmszínházaién, a kecskeméti Városi Filmszínház 29-én mutatja be. Maghalt Jó Ma reggel a Rádium-kórház­ban hosszas szenvedés után meghalt József Jolán Kossuth- díjas írónő., Akárcsak halha­tatlan testvérének, József At­tilának ifjúkorában, neki is sok nélkülözésben volt része- De a szenvedésekben megacé­lozva, kora ifjúságától kezdve tevékenykedett a baloldali mozgalmakban. Rajongással ápolta fivérének, a nagy poé­tának emlékét és ő írta az első József Attila-életrajzot, Nemrégen könyvet írt a mun­kásság kültőjének küzdelmes ifjúságáról. József Jolán a zsefJolán Független Magyarország meg­indulása óta főmunkatársa volt a lapnak, amelynek hasáb­jain sok értékes cikke jelent meg. Temetéséről még nem történt intézkedés. Június 29-én nyitva lessneJc as üsleiek Június 29-én, csütörtökön, Péter és pá] napján, az ország egész területén valamennyi üzletet a hétköznapokra meg­állapított záróra szerint kell, illetve lehet nyitva tartani. Lementünk az Aradi-utcai ház pincé- jébe. A pincében ember ember hátán —* budapestiek. Ki megörült nekünk, ki meg­rémült tölünk. A pincéből — négyzetmé­ternyi lyukon át — egy másik pincébe másztunk át. Onnét egy harmadik pin- cébe jutottunk. Itt .nem voltak budapes­tiek. Itt néhányszáz szovjet lövész állo­másozott. T elmentünk a sötét udvarba. Onnét T _ egy téglakerítésbe vágott, rög­tönzött kapun át — egy másik udvarba jutottunk, ahol sok német holttest hevert egy felrobbantott hatcsövű aknavető mel­lett. A következő udvarból, — vaslétrán — egy háromemeletes ház félig leszakadt, felig fe1perz8elt tetőzetére másztunk, ahol salakkal behintett gerendákon kellett to­vább mennünk. A szomszéd ház tetejére dcszkapalló vezetett. — Kein fáj a karja, tábornok elvtársi — kérdeztem suttogva. Arbóc dühös morgással válaszolt. A házat ,amelynek tetején megállapod­tunk, nemrégiben légibomba érte, — be- szakadt. A tetőből csak néhány négyzet. méternyi maradt meg, egy sértetlen ké­mény körül. Ezt a tetömaradvdnyt a mieink a szürkület beálltával kiszélesítet­ték ésmegerősítették. A kémény körül sá­tort rögtönöztek. A sátor olyan alacsony volt, hogy T» csak ülni lehetett benne ,de elég tágas. A tábornok földreterltelte a térké­pet, amit Voroncov zseblámpával világí­tott meg. Arbóc néhány percig a térképet tanulmányozta — hümmögött, morgott aztán helyeslőén bólintott és a telefon­kagyló után nyúlt Pér oíUanat múlta ati Oktogon-tér int­A uí ÿ-$ x íhU áxi csata (Részlet) nyából két .fényszóró lilás sugarai tapo­gattál: végig a német állásokat. A német ütegek tüzet nyitottak. A Nyugati mögül egy német fényszóró sárgás fényt lövelt az Oktogon felé. Az egyik szovjet fényszóró kialudt. Fél­perc múlva újabb három lobbant fel. Bán­tóan éles fényben ragyogott a Körút. A négy fen y szóló csillogó, lilás sugarai el­nyelték a német fényszóró sárgás csápjait. A fényszórók mögött az áthatolhatatlan sötétségben lármásan készülődtek rohamra a szovjet harcosok. — Hurrái Hurrái — Az ördög vigye el a hülye Medvegye- vetl Olyan lármái csap, hogy a német rög­tön kitalálta, mit csinál... Egy látszat- támadásnak hangosnak kell lennie, de nem ennyire... A németek minden ütege — és minden német megfigyelő — az Oktogon felé né­zett. így váratlanul érte őket a tűz, amit a háztetőkről és romos épületek ablakai­ból kaptak, — elölről, oldaltól, felülről... 4/u őst már hat szovjet fényszóró va- ™ kitotta a német tüzéreket. Azok találomra lőttek, — jobbra, balra, felfelé... lgnatyav tábornok le nem vette füléről a telefonkagylót. Egy-két szóból álló parancsoka-t ordí­tott a telefonba. Aztán dühösen földhöz- vágta a kagylót. — Elszakadt a vezetéki — Hurrá! Hurrát Ez mér nem Idtszattdmadds tioífc Ez igazi roham volt. Nyolcszáz szovjet harcos, — sötét pin­céken és rozoga tetőkön át hátába került a német állásoknak. Akik a háztetőn várták a támadási parancsot, drótköteleken ereszkedtek le. Nem sötétség takarta őket, a szovjet fényszórók élesen vakító fénye 'fogta körül a bátrakat, akiket (Ignatyov. parancsára) már délután fekete szemüve­gekkel láttak el. A nagy fényességtől lettek láthatatla­nokká. Három négy emberből álló cso­portokra osztva, de egy időben, egy céllal támadtak a németekre a szovjet katonák. Robbantak a kézigránátok. Villogtak a szuronyok. Az ágyúk elhallgattak. A fényszórók lehunyták a szemüket. — Hurrá! Hurrá! rgnatyov közel négyezer foglyot ej- tett, töméntelen ágyút, aknavetőt és gépfegyvert zsákmányolt. De a Nyu­gati pályaudvart nem ő foglalta el, ha­nem Kadorjdn vezérőrnagy. Káderján csapatai Újpestről indulva, a vasúti sínek mentén közelítették meg — hátulról •** a Nyugati pályaudvart. Két rákospalotai magyar vasutas mutatta ne­kik az útat, amely -*■ a tüzérség munkája nyomán — több helyt elütött a térképen látható úttól. Az egyik vasutas -r- mikor már a pályaudvar épületében volt — fej- lövést kapott. Kadorjdn csapatainak nagy segítségére volt a Margitszigeten állomásozó _ né­m et tüzérség. A Margitsziget — valami félreértés következtében — tűz alá vette a Nyugati pályaudvart és a tüzelést csak akkor szüntette be, mikor a pályaudvar már Kadorjdn kezén volt. Ignatyov még napfelkelte előtt két üteg tüzérséget helyezett el a Nyugati pályaud­var mögé. Az első lövést 0 maga adta le a Margitszigeten állomásozó német tü­zérségre. eggel hétkor mér Ignatyov hadi­szálláson teáztunk. Az éjszaka fo­lyamán — mialatt mi nem voltunk ott­hon — a hadiszállás átköltözött a Tisza Kálmán-térre. Voronçov azt is tudta, hogy ki volt Tisza Kálmán... — Bátran viselkedtél, Szvetlánat — mondotta Ignatyov teázás közben. — Az lehet tábornok elvtárs. De bizo­nyos, hogy még most sem tudom, mit csi­náltunk. Ignatyov nevetett. —. A pusztán azért nehéz harcolni — mondotta, — mert nemcsak azt tudjuk, hogy mit csinálunk mi és mit csinál az el­lenség, de azt is tudjuk, hogy mit tervez az ellenség, sót azt is, hogy mit tervez­hetne. Olyankor az ember imádkozik egy kis erdőért vagy városért. A városban vi­szont azért nehéz harcolni, mert az ellen­ségről semmi bizonyosat nem tudunk és azt sem mindig tudjuk, hogy mit csiná­lunk mi. Legfeljebb azt tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni. Hej, de jó volna ilyen kor egy kis sztyeppe... Na, Pelyka, ma gyarázd el Szvetlánának, hogy mit csinál. az éjszaka. Petyka elővette a térképet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents