Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-25 / 64. szám

MARXIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY

SZTÁLIN ELVTÁRS CIKKE A PRAVDA KEDDI SZÁMÁBAN

A Pravdában néhány héttel ezelőtt vita indult meg a szovjet nyelvtudomány kérdéseiről, elsősorban N. J. Marr, szovjet nyelvész (1864- 1934) elméletéről. A vita, amelyben szovjet tudósok sora vett részt, felvetette a nyelvtudomány alapvető problémáit Ehhez a vitához szól hozzá Sztálin elvtársnak a Pravda keddi számában megjelent „Marxizmus és nyelvtudomány“ című cikke, amelyet az alábbiakban teljes egészében köziünk.

Egy ifjú elvtársakból álló csoport azzal a javas.attal fordult hozzám, hogy szögezzem le a sajtóban véleményemet a nyelvtudomány kérdéseiről, különösen arró., hogy mi a marxizmus álláspontja a nyelvtudomány terén. Nem vagyok nyelvész és természetesen nem tudom teljesen kielégíteni az. elvtársakat. Ami a marxizmusnak a nyelvtudomány és más társadalmi tudományok terén elfoglalt áaá-spontjat illeti, ezen a téren otthonos vagyok. Ezért engedek kérésüknek és válaszolok az elvtársak által feltett egész sor kérdésre.

Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv felépítmény az alépítményen?

Válasz: Nom, nem igaz.

Az alépítmény a társadalom gazdasági rendje, a társadalom fejlődésének adott szakaszában. A felépítmény: a társadalom politikai, jogi, vallási, művészeti és filozófiai nézetei és az ezeknek megfelelő politikai, jogi és egyéb intézmények.

Minden alépítménynek megvan a neki megfelelő felépítménye. A hűbéri rend alépítményének megvan a maga felépítménye, megvannak a maga politikai, jogi és egyéb nézetei és az ezeknek meg felelő intézményei, a kapitalista alépítménynek megvan a maga felépítménye, megvan a szocialista alépítménynek is. Ha megváltozik és megszűnik az alépítmény, akkor ennek nyomán megváltozik és megszűnik a felépítménye, ha új alépítmény jön létre, nyomában létrejön a neki megfelelő felépítmény. 1

A nyelv ebben a tekintetben gyökeresen különbözik a feléptt- , ménytőL Vegyük például az orosz társadalmat és az orosz nyelvet. Az utóbbi harminc év folyamán Oroszországban megszűnt a régi i kapitalista alépítmény és felépült az új, szocialista alépítmény. Ennek megfelelően megszűnt a kapitalista alépítményen nyugvó felépítmény és létrejött az új felépítmény, amely megfelel a szocialista alépítménynek. Következésképpen a régi politikai, jogi és egyéb intézményeket új, szocialista intézmények váltották fel. Ennek ellenére az orosz nyelv alapjában véve ugyanolyan maradt, mint az Októberi Forradalom előtt volt.

Mi változott ezalatt az időszak slatt az orosz nyelvben? Megváltozott bizonyos mértékben az orosz nyelv szókincse, megváltozott olyan értelemben, hogy nagyszámú új szóval és kifejezéssel gyarapodott, amelyek az új szocialista termelés létrejöttével, az új állam, az új szocialista kultúra, az új közszellem, az új morál megjelenésével végül a technika és a tudomány fejlődésével kapcsolatban keletkeztek; egész sor szónak és kifejezésnek az értelme megváltozott, ezek új jelentést kaptak; kiveszett a szótárból bizonyos számú elavult szó. Ami azonban az orosz nyelv alapvető szókincsét és nyelvtani szerkezetét illeti, amelyek a nyelv alapját alkotják, ezek a kapita lista alépítmény felszámolása után nemcsak, bogy nem szűntek meg és nem cserélődtek fel új alapvető szókinccsel és új nyelvtani szerkezeitek hanem ellenke zőleg, teljes egészükben fennma radtak — minden komolyabb változás nélkül éppen mint a mai orosz nyelv alapjai maradtak fenn.

Továbbá: A felépítményt az alépítmény hozza létra, ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy a felépítmény csupán visz- szatükrözi az alépítményt, hogy passzív, semleges, közömbös magatartást tanúsít alépítményének sorsa iránt, az osztályok sorsa, a rend jellege iránt. El.enkezőleg, miután létrejött, hatalmas, aktív erővé válik, tevékenyen hozzájárul alépítményének kialakulásához, megerősödéséhez, minden: megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alépítmény és a régi osztályok felszámolásában és megszüntetésében.

Másként nem is lehetséges. Az alépítmény éppen azért hozza létre a felépítményt hogy ez szo.- gáíatára legyen, hogy tevékeny segítséget nyújtson neki kialakulásában és megerősödésében, hogy tevékenyen küzdjön a régi, önmagát túlélő a építménynek és í régi felépítményének felsz.ámolá sért. Mihelyt a felépítményt lemond erről a kisegítő szerepéről, mihelyt a felépítmény a maga alépítménye aktív védelmének álláspontjáról arra az álláspontra helyezkedik, hogy közömbös magatartást tanúsít saját alépltmé nye irányában, hogy egyforma magatartást tanúsít az osztályok irányában, legott elveszti felépii- miny minőségét és megszűnik felépítmény lenni.

A nyelv ebben a vonatkozásban gyökeresen különbözik a felépítménytől. A nyelvet nem ez vagy az az alépítmény, régi vagy új alépítmény hozza létre egy adóit társadalmon belül, hanem száza, dók folyamán a társadalom tör ténetének és az alépítmények történetének egész menete. A nyelvet nem egy valamelyik osztály hozza létre, hanem az egész társadalom, a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék erőfeszítése. A nyelt nem egy valamelyik osztály szükségleteinek kielégítésére jön létre, hanem az egész társadalom, a társada.om valamennyi oszlá lva szükségleteinek kielégítésére Éppen ezért a nyelv mint a társadalom számára egységes és a társadalom valamennyi tagja szá. mára közös, össznépi nyelv jön létre. Ennélfogva a nyelvnek mint az emberek érintkezési eszközének kiszolgáló szerepe nem abban áll, hogy egy osztályt szolgáljon ki a többi osztályok rovására, hanem hogy egyformán kiszolgálja az egész társadalmat, a társadalom valamennyi osztályát. Ép pen ez a magyarázata annak, hogy a nyelv egyformán kiszolgálhatja a régi halódó rendet és az új, felemelkedőben lévő rendet, mind a régi, mind az új alépítményt, mind a kizsákmá nyolókat, mind pedig a kizsák- mányoltakat.

Senki előtt sem titok az a tény, hogy az orosz nyelv ugyanolyan jól kiszolgálta az orosz kapitalizmust és az orosz bur- zsoá kultúrát az Októberi Forradalom előtt, mint ahogy ma kiszolgálja a szocialista rendet és az orosz társadalom szocialista kultúráját.

Ugyanezt kell mondani az ukrán, bjelorussz, az üzbég, a kazall, a grúz, az örmény, az észt, a lett, a litván, a moldván, a tatár, az azerbajdzsáni, a baskír, a lürk- mén nyelvről és a szovjet nemzetek többi nyelvéről, amelyek ugyanolyan jól kiszolgálták e nemzetek régi burzsoá rendjét, mini ahogy kiszolgálják az új, szocialista rendet.

Másként nem is lehetséges. A nyelv éppen azért van, éppen azért jött létre, hogy szolgálja a társadalmat mint egészet, az emberek érintkezésének eszközeképpen, hogy közös legyen a társadalom tagjai számára és egységes a társadalom számára, egyformán szolgálja a társadalom tagjait, függetlenül osztályhely- j •ötöktől. Mihelyt a nyelv letér erről az egész népet átfogó álláspontról, mihelyt a nyelv vala- ! milyen szociális csoportot előny- ben és támogatásban részesít a társadalom többi szociális csoportja rovására, legott elveszíti a I maga minőségét, megszűnik az emberi érintkezés eszköze lenni a társadalomban, valamely szociális csoport zsargonjává válik, lefokozza és pusztulásra Ítéli magát.

A nyelv e tekintetben elvileg különbözik a felépítménytől, nem különbözik azonban a munkaeszközöktől, teszem azt, a gépektől, amelyek egyaránt szolgálhatják mind a kapitalista, mind pedig a szocialista rendet.

Továbbá: A felépítmény annak az egy korszaknak a terméke, amelynek folyamán az adott gazdasági alap él és működik. Éppen ezért a felépítmény rövid- é.elű, megszűnik és eltűnik az adott aiap megszűnésével és eltűnésével.

Ezzel szemben a nyelv a korszakok egész sorának terméke, ameivek folyamán kialaku., gazdagodik, fejlődik, csiszolódik. Ézért a nyelv hasonlíthatatlanul tovább él, mint bármelyik alap és bármelyik felépítmény. Ez ifc- .ajdonképpen a magyarázata annak, hogy nemcsak egyet.en alapnak és felépítményének születése és megszűnése, de több alap és az azoknak megfelelő felépítmények megszűnése sem vezet a lörténe- .embea egy adott nyelv megszűnésére, a nyelv szerkezetének megszűnésére és új nyelv születésére áj szókinccsel, új nyelvtani szerkezettel.

Puskin halála óta löbb mini

száz esztendő telt el. Ez alatt az idő alatt Oroszországban megszűnt 3 hűbéri rend. a kapitalista rend és egy harmadik rend keletkezett — a szocialista rend. így lehat két aiap szűnt meg felépítményével együtt és új, szocialista alap keletkezett a maga új felépítményeivel. Mindamellett, ha például az orosz nyelvet nézzük, ez alatt a hosszú idő alatt semmilyen törést nem szenvedett és a mai orosz nyelv, szerkezetét tekintve, alig különbözik Puskin íyelvétől.

Mi változott meg ez alatt az idő alatt az orosz nyelvben? Az orosz nyelv szókincse ez idő a'.ait jelentékenyen kibővült, a szókincsből nagyszámú elavult szó elbánt, sok szó jelentése megváltozott. megjavult a nyelv nyelvtani szerkezete. Ami a puskini nyelv slruklúráját, a nyelv nyelv- tani szerkezetét és alapvető szókészletét illeti, az lényegében negmuradr, mint a modern orosz nyelv alapja. És ez teljesen érthető. Valóban, mi szükség van arra, hogy a nyelv meglévő struktúrája, nyelvtani szerkezete és alapvető szókincse minden egyes forradalmi átalakulás után megsemmisüljön és helyébe új lépjen, amint ez a felépítménnyel rendszerint történik? Kinek van arra szüksége, hogy a „viz“-et, „föld“-et, „hegy"-et, „erdő“-t „hal“-at, „ember"-t, ,,menni“-t; „csinálni“-!, termelni“-L kereskedni“-!, stb.-t ne víznek, földnek, hegynek, stb.-nek nevezzék, hanem valahogy másként. Kinek van arra szüksége, hogy a szavak ragozása a nyelvben és a szavak fűzése a mondatban ne a fennálló, hanem egy egész más nyelvtan szerint történjék? MS haszna van a forradalomnak a nyelv ilyen forradalmi átalakulásából? A történelem általában véve nem lesz semmi lényegeset különleges szükségszerűség nélkül. Felmerül a kérdés, mi szükség van az ilyen nyelvi forradalomra, ha egyszer bebizonyosodott, hogy a meglévő nyelv és annak szerkezete alapjában véve teljesen alkalmas az új rend szükségleteinek kielégítésére? Néhány év alatt megsemmisíteni és újjal cseréim fel a régi felépítményt lehetséges és szükséges, hogy teret adjunk a társadalom termelőerőinek kifejlődésére, de hogyan lehet megsemmisíteni a meglévő nyelvet és néhány esztendő alatt új nyelvet 1 építeni helyébe anélkül, hogy ne ' vigyünk anarchiát a társadalmi életibe, hogy ne idézzük fel a társadalom szétesésének veszélyét. Ilyesfajta feladatot csak Don Quijotek tűzhetnek maguk elé.

Végül — még egy gyökeres különbség a felépítmény és a nyelv között. A felépítmény nem áll közvetlen kapcsolatban a termeléssel, az ember termelő '.evé- kenységével. Csak közvetve, a gazdasági életen keresztül, az alépítményen keresztül van kapcsolata a termeléssel. Éppen ezért a felépítmény a termelőerők fejlődésének színvonalában beállott változásokat nem egy szerre és nem közvetlenül, hanem az alépítményben végbement változások után, a termelésben történt változások, az alépítményben mar végbement változásokon keresztül tükrözi. Ez azt jelenti, hogy a felépítmény hatóköre szűk és korlátozott.

Ezzé; szemben a nyelv közvetlen kapcsolatban áll az ember termelő tevékenységével és nem csak termelő tevékenységével, hanem az ember minden egyéb tevékenységével is, munkájának va- lamennyi területén, a termeléstő. az alépítményig, az alépítménytől a fe.építményig. Éppen ezért a nyelv egyszerre és közvetlenül tükrözi a termelésben beállott változásokat, nem várja meg az alépítményben bekövetkező változásokat. Éppen ezért a nyelv hatóköre, minthogy a nyeiv az emberi tevékenység valamennyi területét álfogja, sokkal szélesebb és sokoldalúbb, mint a felépítmény hatóköre. Mi több, majdnem határtalan.

Mindenekelőtt ez a magyarázata annak, hogy a nyelv, küíönö sen a szókészlete, majdnem szakadatlan változás állapotában van. Az ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés, í a technika és a tudomány állandó fejlődése megköveteli a nyelvtő. szókincsének kiegészítését olyan új szavakkal és kifejezésekkel, amelyek szükségesek azok munkájához. És a nyelv közvetlenül tükrözi ezeket a szükségleteket, új szavakkal egészíti ki szótárát, tökéletesíti nyelvtani szerkezetét

Vagyis:

a) marxista nem tekintheti a nyelvet felépítménynek az alépítményen,

b) aki a nyelvet a felépítmény- nvel összekeveri, az komoly hibát követ el.

Kérdés: Igaz-e, hogy a nyelv

mindig oszlá.yjellegű volt és marad, hogy a társadalom számára közös és egységes osztályonkívüli, össznépi nyelv nem lélezik?

Válasz: Nem, nem igaz.

Nem nehéz megérteni, hogy abban a társadalomban, ahol nincsenek osztályok, szó sem lehet ősztáiynyelvről. Az ősközösségi nemzetségi rend nem ismert osztályokat, következésképpen nem lehetett ott osztálynyelv sem — a nyelv ott az egész közösség számára közös, egységes volt. Az az ellenvetés, hogy osztályon minden emberi közösség, így az ősközösség is értendő, — nem ellenvetés, hanem játék a szavakkal, amit nem érdemes cáfolni.

Ami a további fejlődést illeti a nemzetségi nyelvektől a törzsi nyelvekhez, a törzsi nyelvektől a népek nyelvéhez, a népek nyelvétől a nemzeti nyelvekhez, — a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, a fejlődés minden szakaszában közös és egységes volt a társadalom számára, egyenlő módon szolgálta a társadalom tagjait, függetlenül azok társadalmi helyzetétől.

Nem a rabszolgakor és a középkor birodalmaira gondolok itt, mint például Cyrus és Nagy Sándor, vagy Caesar és Nagy Károly birodalmára, amelyeknek nem volt saját gazdasági alépítményük, s amelyek ideiglenes és aem tartós katonai és közigazgatási egyesülések voltak. Ezeknek i birodalmaknak nem csak nem volt, de nem is lehetett a biroda- om számára -egységes és a ïirodalom minden tagja számára ■rthető nyelve. Ezek a birodalmak t maguk életét élő és saját nyeltükön beszélő törzsek és népek tonglomerálumai voltak. Követ- sezésképpen nem az ilyen és izekhez hasonló birodalmakra jondolok, hanem azokra a tör* ísekre és népekre, amelyek eze- cet a birodalmakat alkották, melyeknek megvolt a maguk gazdasági alépítménye, megvoltak a régóta kialakult nyelveik. A tör. lénelem azt tanítja, hogy ezeknek a törzseknek és népeknek nyelvei nem osztálynyelvek, hanem össznépiéit, a törzsek és népek számára közös és érthető nyelvek voltak.

Persze, voltak emellett dialektusok, helyi nyelvjárások, de ezeknek fölébe emelkedett és ezeket maganak alárendelte a törzs vagy a nép egységes és közös nyelve.

A továbbiakban, a kapitalizmus megjelenésével, a hűbéri /.ctíagoitság felszámolásával ós a nemzeti piac kialakulásával a népek nemzetekké fejlődtek, a népek nyelvei pedig nemzeti nyelvekké. A történelem azt tanítja, hogy a nemzeti nyelvek nein osztálynyelvek, hanem össznépi nyeívek, közösek a nemzet valamennyi tagja és egységesek az egész nemzet számára.

Fent szó volt arról, hogy a nyelv, mint az emberek érintkezésének eszköze a társadalomban, egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát és e tekintetben sajátos közömbösséget tanúsít az osztályok iránt. Az emberek, az egyes társadalmi csoportok, az osztályok azonban korántsem közömbösek a nyelv irányában. Igyekeznek a nyelvel a saját érdekükben felhasználni, reákényszeriteni saját szókincsüket, saját különleges műszavaikat, különleges kifejezéseiket. Különösen kitűnnek e tekintefben a néptől elszakadt és a népet gyűlölő vagyonos osztályok szűk vezető rétegei: a nemesi arisztokrácia, a burzsoázia felsőrétegei. „Osztály “-dialek tusok, zsargonok, szalon-,.nyelvek“ jönnek létre. Az irodalomban ezeket a dialektusokat és zsargonokat nem ritkán helytelenül nyelveknek minösílik: „nemesi nyelv“, „bur- zsoá nyielv“ — szemben a „proletár nyelvvel“, a „paraszt nyelvvel“. Ezen az alapon, bár- mennyire furcsa is ez, egyes elvtársaink arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti nyelv fikció, hogy a valóságban csupán osztály-nyelvek léleznek.

Úgy gondolom, hogy ez a lehető leghibásabb következtetés. Tekinthetők e ezek a dialektusok és zsargonok nyelveknek? Semmiesetre sem. Nem tekinthetők, először is azért, mert ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak nincs saját nyelvtani szerkezetük és alapvető szókincsük, — mindezt a nemzeti nyelvből kölcsönzik. Nem tekinthetők, másodszor, azért, mert ezek a dialektusok és zsargonok szűk körben használatosak, valamely osztály szűk felső rétegének tagjai között, s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az emberek érintkezésének eszközéül szolgáljanak a társadalom egésze számara. Mijük is van valójában ezeknek a dialektusoknak és zsargonoknak? Van: az arisztokrácia, vagy a burzsoázia felső rétegeinek sajátos ízlésé! tükröző, sajátos szavakból álió készletük; néhány mesterkélt, gáláns kifejezésük és fordulatuk, amelyek mentesek a nemzeti nyelv „durva“ kifejezéseitől és fordulataitól; végül néhány idegen szó. Tehát minden, ami alapvető, azaz a szavak túlnyomó többsége és a nyelvtani szerkezet az össznépi, nemzeti nyelvből került ki. Következésképpen a dialektusok és zsargonok az össznépi nemzeti nyelv elágazásai, amelyeknek semmiféle nyelvi önállóságuk sincs és tengődésre vannak ítélve. Azt gondolni, hogy a dialektusok és zsargonok önálló nyelvekké fejlődhetnek, amelyek képesek kiszorítani a nemzeti nyelvet és annak helyére lépni, annyi, mint elveszteni a történelmi perspektívát és letérni a marxizmus álláspontjáról.

Marxra hivatkoznak, „A szent Max“ című művéből idéznek, ahol az áll, hogy a bumoáknak „saját nyelvük“ van, hogy ez a nyelv a „burzsoázia terméke“, hogy ezt áthatja a merkantâliz- mus, az adásvétel szelleme. Egyes